Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
A nagybátonyi harisnyagyárban a munkás településen és környékén élő családok lányai, asszonvai számára biztosítanak munkalehetőséget. Az idén mintegy hét és fél millfó darab linóm harisnyanadrágot és modern harisnyát gyártanak. A korszerű kötődében dolgozik Viktor Ildikó is — képünkön —, aki kötőnőkent az automata berendezéseket irányítja, s szolgálja ki. A fiatal szakember munkája elvégzésén túl a dolgozók szakközépiskoláját is végzi. Kistermelők az ellátásért Az utóbbi néhány évben csökkent a ' zöldség-gyümölcs összes forgalmon belüli részaránya a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál, noha az üzletek választéka minden évszakban a termelői kínálatot tükrözi. Idén várhatóan 20 millió forint értékű zöldséget-gyü- mölcsöt vásárodnak a vállalat boltjaiban, ami 160 vagonra való áru eladását jelenti. Jól sikerült az őszi salgótarjáni almavásár: az alma zömmel a Szeged melletti Zákányszékről került Nógrádba, a kézzel szedett, kiváló minőségű gyümölcsöt sokan és nagy tételben is vásárolták. Csak a két hétig tartó akció során három helyen összesen 300 mázsa alma kelt el. Az ez évi választékot bővíti a Zöld- érttől beszerzett sampinyon gomba is. Jelentős mennyiségű zöldség, gyümölcs került az üzletekbe a háztájiból. A kistermelők idén összesen 36 vagonnyi zöldfélét kínáltak fel saját termésükből, megyén belülről azonban ennek csak kisebb része származik. Februárban már paprikát, paradicsomot hoznak a kistermelők, biztonságosan lehet számítani a káposztásokra (nem egynek közülük házi savanyító ja is van) és az őrhalmi kiskertek burgonyájára is. ötvenpt éves a mongol polgári repülés Társadalmi segítséggel Balassagyarmaton Nem kevés az a munka, amelyet a város gyarapodásáért, szépítéséért végeztek az elmúlt években Balassagyarmat lakói. Az elmúlt öt esztendőben mintegy 19,5 millió forint értékű munkát ajánlottak fel, végeztek el a város ipari üzemeiben tevékenykedő szocialista brigádok, a lakosság. A társadalmi tevékenység szempontjából az elmúlt esztendő volt a legeredményesebb, ugyanis az önkéntes társadalmi munka 6,5 milliót ért. Döntő részét az üzemi munkások végezték, több mint négymillió 800 ezer forint értékben. Nem véletlen tehát, ha a városi tanács úgy értékelte: az ötödik ötéves terv legjelentősebb feladatainak sikeres megvalósításában számottevő része van a társadalmi összefogásnak. Annak, hogy a város lakói, mindenekelőtt az üzemi munkások tevékenyen támogatták a célkitűzések megvalósítását. Balassagyarmaton az elmúlt években nem kevés gondot okozott a gyermekintézmények, az óvódák, az iskolák zsúfoltsága, valamint a vízellátás, a közmű- hálózat felújítása. Az óvódák, az .iskolai tantermek gyarapításában szinte mindenütt megmutatkozik a társadalmi segítség. A lakosság támogatásával készült el két — a Kolozsvári és a Horváth — utcában a közműhálózat. A társadalmi aktivitás élesztősében sokat segít • a nyílt várospolitika, a lakosság közvetlen tájékoztatása, amely a városi tanács munkájának gyakorlatává válik. A társadalmi tevékenység szervezésében, összefogásában pedig a Hazafias Népfront városi bizottsága vállalt eddig is jelentős szerepet A lakosság támogatására az üzemek városfejlesztő, városépítő tevékenységére a későbbiekben is szükség lesz. Mindenekelőtt azért, mert a hatodik ötéves tervben változatlanul a fontos tennivalók között kapott helyet az oktatás tárgyi feltételeinek javítása, a közművesítés, a környezet védelme, tisztasága. Másrészt az eddigi tapasztalatok bizonyították, s az Idei esztendő Is embk- ta fel a fi gyeimet, hogy a társadalmi tevékenység szervezése, a munka koordinálása az üzemekkel, az intézményekkel még nem kevés kívánnivalót hagy maga után. A tervszerűbb és folyamatosabb együttműködésben, az önként vállalt munka szervezésében és irányításában a városi tanácsnak, a népfrontbizottságnak egyaránt van tennivalója. Sokszínű Magyarország ajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mások ugyanúgy ítélik meg a világot, ugyanúgy gondolkodnak, mint mi, ugyanolyan az ízlésük, kultúrájuk, érdeklődésük, mint nekünk. Diplomáciai nyelven szólva: nézeteink azonosak, vagy nagyon közel állnak egymáshoz. Hosszú élet sok tapasztalata kell ahhoz, hogy rádöbbenjünk: nemcsak a különböző nemzetek látják másképp a világot, de egy nemzeten belül is annyi a vélemény, az ízlés, a megítélés, ahány emberről van szó. Ezért olyan szen- vedelmesek a viták például nálunk egy tévéműsor megítélésében; az egyik nézőnek tetszett az, amit a másik lecsepül. A tévét csak azért említem, mert ez az a fórum, amelynek szerepét mindenki figyelemmel kísérheti, és véleményt formálhat róla. Alighanem arról van szó, hogy osztályok és rétegek és egyének élnek együtt, egymás mellett, s nem ismerik kellőképpen egymást. Gyermek- és ifjúkorom egy alföldi városban telt el. Nemcsak a nógrádi városi lakos szemléletét nem ismertem, de szűkebb pátriám falusi és tanyasi emberének a világát sem. Nem tudtam, miről cserélnek szót vasárnaponként a város főutcáján, az úgynevezett „köpködőn” pipázva álldogáló cívisek. Később, a fővárosba kerülve, fogalmam se volt — bár az egyetemen kollégaként figyeltem —, hogyan élnek, miről csevegnek a gyárosok és nagykereskedők fiai-lányai. Nem tudtam, hogy például az előadásról a lovardába rohanó szép fiatal lánynak, meg a dúsgazdag hentesmester fiának mi jár a fejében. De azt se tudtam, hogyan élnek a leipziger szeszgyár munkásai, pedig egyszer valamelyik buzgó professzor szemináriumi praktikumként kivezényelte az egész évfolyamot a szeszgyárba, hogy megismerkedjünk a termelési folyamattal. 3 elképzelni sem tudtam: milyen ember lehet az ifjú Odeschalchi herceg, aki részegen végigszáguld sportautójával a körúton, kockáztatva százak életét, s még a rendőrök is haptákba vágják magukat a mutatvány láttán. Vagy, hogy milyen lehet izzadni valódi és fölkapaszkodott uraknak beiktatáson, megyebálon, fogadáson bársonnyal, rókamállal ékes díszmagyarban. Aminthogy azt is nehezemre esett fölfogni: mit keres ilyen helyeken az előkelőségek között Herczeg Ferenc, meg Zllahy Lajos, meg Sorányt Miklós. Nekem Nagy Lajos szikár leírásai, s Szabó Lőrinc ifjúkori versei fogalmazták meg: mit jelent „szegénynek lenni, s fiatalnak”. Sok évtizeddel ezután és sok tapasztala»- tál a hátam mögött egy dunántúli városban egyszer jeles írókkal együtt ültem a pódiumon, s válaszoltunk a közönség kérdéseire. Egyik —, ma nagynevű — írótársam az érthetetlennek bélyegzett versekről szólván, elkövette azt a hibát, hogy kijelentette: soha nem volt olyan kor, amikor egy költő az egész nemzet költője lett volna. „Ezt Petőfire Is érti?” — kérdezte az egyik pedagógus. „Rá is”. Csaknepa kiűztek bennünket a teremből. Nyilván, mart másképp látták irodalom és közönség viszonyát, mint mi S föltehető: az életnek még agy sereg dolgában la másképp gondolkoztak: pedig ők Is értelmiségiek voltak. Más, fontosabb kérdések értékelésében ti nagy a különbség, ha különböző múltú, kultúrájú, ízlésű, szemléletű, s különböző körülmények között élő emberek ítéletét vetjük össze. Hónapok óta gyűjtök újságcikkekben megjelent statisztikai adatokat arról, hogy hazánk csaknem 11 millió lakosa hányféleképpen csoportosítható. Nem azokra a közismert adatokra gondolok, amelyeket a Statisztikai Hivatal évről évre publikál, s amelyekből megtudhatjuk. hány férfi van és hány nő, hány nyugdíjas, mennyi a kiskorú, hány gyermek jár óvodába, hány kismama van gyesen, mennyi a különböző tudomás nyos fokozattal koszorúzottak száma, mennyi a jogerősen elítélt, mennyi az orvosok és az ápolószemélyzet száma, hány fiatalkorú van állami gondozásban — és így tovább. Ezek a hivatalos statisztikák is magyarázzák, hogy ugyanazt a jelenséget, eseményt, művészeti produkciót miért ítéli meg mindenki másképp, mondjuk, egy gyesen levő fiatal- asszony nem ugyanúgy, mint egy nyugdíjas, és egy akadémikus nem ugyanúgy, mint az aki garázdaság miatt börtönben ücsörög. Ám hazánk lakosságát más ismérvek sze-' rint is lehet csoportosítani. Mondjuk, hogy kereken hatmillióan elvégeztek a nyolc általánost, de négymillió polgártársunk nem végezte el. Hogy a sörfogyasztás eszméletlen méretekben növekedett, s hazánk minden lakosa — a csecsemők is — évente 172 üveg, vagy korsó sört iszik meg, vagyis kétnaponként egyet. Hogy a nagyivók — azok, akik 150 gramm abszolút alkoholnál naponta többet hajtanak le a torkukon — félmillióan vannak. Vagyis minden huszadik hazánkfia nagylvó. Az idült alkoholisták száma „csak” 150—200 ezer. Nem tudatosítjuk, hogy 600 ezer rendszeres véradó van az országban. Hogy a cukorbetegek száma 300 ezer, s 90 százalékuk 45 éven felüli. S mozgássérült? 700 ezer felnőtt és 300 ezer gyermek! Valahol azt is nyilvántartják, hogy 1 millió 300 ezren ingáznak lakóhelyük és munkahelyük Között. Kétszázezer az önkéntes rendőrök száma. S arról is olvastam a minap, hogy a válások növekedése mellett mi jellemző még a családi és házaséletre. Egy nyilván nem dokumentálható — közlés szerint hazánkban 500 ezer férfi és 300 ezer nő csalja meg a házastársát. Régen, ha a száguldó vonat ablakából figyeltük a földeket, zöld és sárga nadrágszíj- parcellák sávozták egészen a horizontig , a tájat. így osztódik a társadalom is — túl az osztály- és rétegjellegen — rengeteg ki- sebb-nagyobb parcellára. Nem röstellem megvallani: nem ismerem eléggé e sokféle csoportba tartozó embert. S nem tudom megmondani: ki, miért, mi okból olyan, amilyen, mért utasít el egy művet, egy gesztust, egy szemléletet, vagy ugyanazt mért fogadja eL Sok-sok évtized után mintha ma se tudnék többet az emberekről, mint ifjúkoromban. S, mert az életben a sávok egymásra tolódnak, minden lehetséges variáció előfordulhat Valaki például véradó és megcsalja a házastársát vagy csak hat általát nőst végzett és cukorbeteg, élete nagy ré-' szét ingázással tölti, s szereti a sört, nyug-; díjas, s önkéntes rendőr. És mindezt más-; képp variálva — itt élünk egy sokszínű Magyarországon jók és rosszak, derék munkás-] emberek és lógósok, lakásért gürcölök és megállapodott lakásbérlők, éjszaka álmatlanul vergődők, reménytelenül szerelmesek é» boldog horkolók, rokkantságuk elleném egyensúlyt találók, Itt élünk egyetlen Ma-; gyarországoo, mely sok Magyarország) is. V égül Mr van JS, mert Ilyen a vOág.’ Ha nemzeti egységről hwréWhik, edí ne úgy képzeljük el, bogy minden kinek egyforma aa Ízlése, mindenkinek ugyan-] az a tévéműsor tetszik, mindenki eltolja! magától a sörOskrigHt, mindenki ugyanazt a férfi-, vagy nőtípust találja vonzónak, min-] denki Berkest t, vagy Moldovát, vagy Tan do-: rit olvas, a Fradinak drukkol, az Omegáért lelkesedik, mindenki egyformán viselkedik. A legfontosabb úgyis az, hogy ez a sok Magyarország mégis csak egy. Mert a fődolgokban egyformák vagyunk. Véleményem szerint tehát még akkor is egymásért élünk, ha sok részdologban nem értünk egyet, s nem is ismerjük egymást Nemes György | innováció itt és ma Készségek kalodában? Ötvenöt éve annak, hogy az első 1L—14-es repülőgéppel megindult a polgári légiközlekedés Mongóliában. Azóta a légi utak olyan széles körű hálózata alakult ki, amelyen belül a fővárost, Ulánbátort a legtávolabbi vidékek központjaival is összekötik a légijáratok. A légi utak hossza 38 ezer kilométer. A légiközlekedés iránti igények növekedése szükségessé tette egy távlati terv kidolgozásét is. A most kidolgozott és 1990-ig érvényes terv 5 vidéki és egy újabb fővárosi repülőtér építését irányozza elő. A mongol pilóták az utasszállítás mellett a mezőgazdaságnak is nagy szolgálatot tesznek az idónyszerű munkák végzésénél. Költöztetik a hátakat Több, mint 20 régi házat szállítanak új helyre Volog- dában, a Moszkvától északra fekvő régi orosz városban, így, a régi faépítészet remekeit megőrizve rekonstruálják az utcákat, amelyek számára a Vologda folyó két partján már ki is jelölték a megfelelő, csendes lakótelepeket. Az első házat már átszállították új. helyére. A szakemberek először szétszerelték, átszállították, majd visszaadták a műemlék épület eredeti forma .at. Még az 1965-ös Idegen szavak szótára is a ritkán használatos kifejezések közé sorolja az innovációt. Az utóbbi időben annál szívesebben építkezik belőle a közgazdasági zsargon. Nem ok nélkül: a rajta legsűrűbben értett belső megújulás a gazdaság sarkalatos pontja. A megújulás iránti készség (fogadása isi) emberi tényező. Letéteményesei azok, akik naponta kiállnak a kötelességteljesítés porondjára, teszik dolgukat, így vagy úgy. A kérdések kérdése már most az: munkaköri kötelezettségeik vajon engednek-e teret az önálló kezdeményezésre? Csak kiszolgálói vagy igazi gazdái saját munkakör ültnek? S egyáltalán: mi hajtja őket, a szakmai dicsőség, vagy a pénz? NÉGYEN A SORBÓL. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben olyan fiatal szakembereket faggattam, akik 'a sokat emlegetett innovációs folyamat sűrejében állják a sarat. Nagy Mária a kovácsoló és öntödei gyárrészleg technológusa. A gyártmány kivitelébe, megjelenési formájában van beleszólása. Méghozzá a külföldre kerülőkébe. Tavaly 300 esetben adott ajánlatot ehhez, idén mostanában lépte túl a 100-at. Nem rutinból, hanem felkészültségéből merít. Győri Péter üzemmérnök, egy kísérleti műhelynek indult és javítóműhellyé előlépett csoportosulás élén áll. Az a dolguk, hogy megpróbálják megmenteni az elhasználódott alkatrészeket. Fémszórással és szóróhegesztéssel, műanyag bevonattal, vagy felrakóhegesztéssel, a célnak legmegfelelőbben. A már bevált eljárásokat ök maguk gyakorolják — ma már ez, s nem az új utak taposása a jellemzőbb. Auth András a legfrissebb gyári alakulat, az exportkoor- dinációs csoport vezetője. Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakon végzett közgazdász. A vevők igényeinek és a gyári érdekeknek egységes szemléletben való képviselete — feladatul' ezt közölték vele. amikor kinevezték, munkaköri leírását már ő maga készítette el. Ettől is várják, hogy megerősödjék a gyár pozíciója a külkereskedelmi ügyletekben, öt év óta ez az első helyé, melyben végre nagy fantáziát lát. Szilágyi Dezső a Dexioft- üzem újdonsült főnöke. Optimális variációt készíteni gépre, emberre, ez számárba naponta ismétlődő saklcfelad- vány. CÉLFELADAT. Auth András szerint ólyan amilyen, hivatását hellyel-közzel tölti be. — Elém tettek egyszer egy vaskos kötetet, fordítsam le. Két hónap múlva kaptam érte nyolcszáz forintot. Akkor mondták, hogy ez tulajdonképpen célfeladat volt. Nem mintha szégyelltem volna a pénzt, megdolgoztam érte munkaidőn túl is, de ez így nem célfeladat! Célprémiummal önálló kezdeményezést, ötletet kellene jutalmazni. Ügybuzgalmat, ami egészséges pezsgést indít. A gyárvezetés igényli a kezdeményezést. Az újulási készség felszításának azonban mind formái, mind feltételei kezdetiek. — Valami keveset pótol a Kuksi ötlethét évente kétszer, de inkább az akció szintjén — mondja Nagy Mária. — A folyamatot hiányoljuk, s a légkört, ami kedvezne ennek. LÉGKÖR. Rebesgetik szerte, hogy a potentát bevonása a gyakran már kész újításba jót tesz az ügynek. Haragudnak az örökmozgó, folyton nyüzsgő emberekre. Mert fá- rasztóak, s félő, munkát nyomnak más nyakába is. A távlati tervezési osztály frissen buzgó kollektívája is ezért veti hátát a falnak . — lássa legalább, honnan Jön a szur- ka-piszka. Mindig akad egykét okos, ki előre megjósolja az új megoldás dicstelen végét, s az még jó, ha legalább nem tesz róla, hogy úgy legyen. (Két kicsi példa Szilágyi Dezső és Auth András készletéből, aligha véletlen, hogy éppen most jut eszükbe. Elment a gyárból egy fiatal diplomás, mert képtelen volt neki való munkához jutni. Mert ötleteit halvaszületett- nek nyilvánították. Mások kidolgozták a Dexion színes festésének módját. Foglalkoztak is az écával, aztán ilyenformán zárták le: majd akkor, ha a szürke már nem kell.) — A műanyag bevonatos alkatrész-javítási eljárásunk ütközött a legnagyobb ellenállásba — citál újabbat Győri Péter. — Idős, tapasztató szakik szögezték le: ez soha nem fogja a fémet pótolni! Szerencsére nekünk lett igazunk, s ez valamicskét talán presztízsünkön is emelt. A PRESZTÍZS. Miért nincs igazán tekintélye a szívesen újat próbálónak? Győri Pétert például sokan megreslk. Jönnének szívesen a műhelybe, de nem a feladat kuriózuma, hanem a tiszta munka, ami vonzza őket. A legjobb szakembereket iparkodik maga mellé venni, de arra is volt példa, hogy visszavettek tőle egy kiváló hegesztőt, mivel teljesítménye hiányzott a régi helyén. Jobb ma egy ve-, réb, mint holnap egy túzok,' avagy így lehet majdani si-] kereket eladni egy tál len-] cséért. — Anyagiasak ma az embe-] rek. Jó szóval nem lehet any- nyit elérni, mint pénzzel —: szól Auth András. — Lehet valaki észkombájn a maga! munkakörében, de az egysze-] rűen nem fordulhat elő, hogy emiatt a dupláját, tripláját keresné a középszerűnek, a közönyösnek. büvöletes Átlag, ßd most megpendítenek ‘ valamit az asztal körül meditálók, ám tartanak is tőle.hogy vele holmi maradi szemléletet képviselnek. Jelesül, hogy ha már szerény a bérfejlesztés, miért ne lehetne lefelé is differenciálni. osztásakor. Miért nem lehet lecsípni a kifejezetten jelenléti díjból annak a javára, aki látványosan és ered-; ményesen „domborít”? Most kis szórással az átlag körül keres az is, aki két maszekolás között pihenni megy be a gyárba, meg az is, aki istenigazából nekifeszül a hámnak. Nincs ez így jól. Kevés a kezdeményezést igényelni, rábeszélni. Ki is kell szabadítani a készségeket a kalodából. Szendl Mária NÖGRÁD — 1981. november 15., vasárnap 3
