Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-11 / 264. szám

A vá’lalkozós úi formái A szerződéses rendszer kiterjesztése A JÖVÖ ÉV január elsejé­től szerződéses rendszerben nem csak a kereskedelemben, »hanem a népgazdaság más te­rületén is működtethetők egyes részlegek. A gazdálkodó szer­vezetek (ipari vagy szolgálta­tóegységek) emellett bérbe ad­hatják eszközeiket, berendezé­seiket, épületeiket, műhelyei­ket, raktáraikat kisiparosok­nak vagy gazdasági munkakö­zösségeknek. A szerződéses rendszer fő­próbája már lezajlott a keres­kedelemben és a vendéglátás­ban. Ez az üzemeltetési forma lényegében az iparban és a szolgáltatásban is ugyanúgy működik majd, mint a keres­kedelemben. Tehát a vállala­tok meghirdetik azokat a rész­legeket, amelyeket úgy érté­kelnek, hogy nagyvállalati ke­retek között nem üzemeltethe­tőek jövedelmezően. Licit dön­ti el, melyik vállalkozó kapja meg a részleget. A licit alap­ja az, hogy a „versenyzők” mekkora termelési érték előál­lítására és mekkora díj befi­zetésére vállalkoznak. A ver­senytárgyalás nyertese dönt­het: a részleg korábbi dolgo­zóit alkalmazza vagy kívülről hozza embereit. Utóbbi esetben a dolgozók a vállalat alkal- mazottaivá válnak. Csak olyan részleg üzemeltethető szerző­déses formában, amelynek lét­száma nem haladja meg a 15 főt. Gépeink, berendezéseink, eszközeink jobb kiaknázásának és a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásának igénye gaz­dasági szempontból logikussá teszi a szerződéses rendszer kiterjesztését. Gyakran halla­ni például, hogy hosszabb-rö- videbb ideig munka nélkül áll egyik-másik vállalat drá­gán vásárolt számítógépe, ami­re szükség volt ugyan, de egy cég képtelen elegendő feladat­tal ellátni a masinát és a ke­zelő személyzetet. Más nagy- vállalat építőrészleget hozott létre, fontos feladatok elvégzé­sére: a gyári épületek, csarno­kok, óvodák, bölcsődék építé­sére, esetleg karbantartására. Ám idővel a részleg túlnőtt feladatain, vagy a teendők so­ra lett rövidebb, következés­képpen gyakran kell tessék- lássék vagy a szakmától ide­gen munkát végeznie. Más vállalatok — háttéripa­runk erőtlenségéből fakadó­an — olyan alkatrészek, rész­egységek gyártására rendez­kedtek be, amelyekből nagy so­rozatra van szükség, de csak az év bizonyos szakaszában. Nem valószínű, hogy a válla­laton belül ilyenkor ideiglene­sen átcsoportosított dolgozók több jövedelmet, hasznot haj­tanak a cég számára, mint amikor a megszokott munkát végzik, esetleg szerződéses üze­meltetési formában. LEHETŐSÉG lesz arra is, hogy az ipari és szolgáltató- vállalatok és a szövetkezetek az eszközök és a kapacitások jobb hasznosítása érdekében bérbe adják a vállalkozóknak berendezéseiket, raktáraikat. A szerződés és a bérleti rend­szer között több lényeges kü­Háromnegyed év alatt több mint 12,5 millió külföldi járt hazánkban ' Itt a háromnegyed évi friss statisztika: több mint 12 és fél millió külföldi érkezett ha­zánkba. Az Országos Idegen- forgalmi Hivatal most közre­adott tájékoztatója szerint ez 8 százalékkal több mint 1980 hasonló időszakában volt. A külföldi turisták itt-tartózko- dási ideje mintegy 10 száza­lékkal nőtt. A kirándulók szá­ma is emelkedett, körülbelül 5 százalékkal, az átutazóké vi­szont 6 százalékkal elmaradt a tavalyitól. Januártól szeptember végéig a szocialista országokból 10 772 000 vendég érkezett, te­hát valamennyivel több mint az elmúlt év első háromnegyed évében. Ezen belül a turisták száma és tartózkodási ideje emelkedett, ugyanakkor azon­ban csökkent a kirándulók és az átutazók aránya. A turisták háromnegyede Csehszlovákiá­ból és az NDK-ból érkezett. A tőkésországokból 1 859 000 vendéget fogadtunk, csaknem 16 százalékkal többet, mint ta­valy ilyenkor. Különösen a kirándulók és az átutazók szá­ma növekedett. Ugyanakkor azonban rövidebb ideig tartóz­kodtak hazánkban. Az elmúlt évekhez hasonlóan a tőkésor­szágok közül az NSZK-belí turisták érdeklődése volt a leg­élénkebb hazánk iránt. A kül­földi idegenforgalmi bevételek mind a rubel-, mind a dollár­elszámolású forgalomban emelkedett. A 9 hónap alatt 4,4 millió magyar állampolgár utazott külföldre, 12 százalékkal több mint az előző év hasonló idő­szakában. Több mint 4 millió­an utaztak a szocialista or­szágokba, s a tavalyinál vala­mivel kevesebben: 377 ezren a tőkésországokba. lönbség van. A szerződéses üzemeltetésű egység vállalati keretek között, azon belül működik, és pályázat alapján a vállalat és a részlegvezető között szerződéssel jön létre. A részlegvezető — a kisiparo­sokhoz hasonlóan — általános jövedelemadót fizet. Ezzel együtt a szerződéses üzemelte­tési forma új szervezeti for­mának tekinthető, míg a bér­let csupán az állami vagy a szövetkezeti tulajdonban ma­radó eszközök hasznosítása egy másik gazdálkodó szervezet (kisiparosok, gazdasági munka- közösségek) révén, megfelelő bérleti díj ellenében. A szerződéses üzemeltetési forma — miután itt egy rész­leg, műhely, csoport, brigád „átadásáról” van szó — ma­gában foglalhatja a munka­erőt, a dolgozó embert is. Bé­relni viszont csak eszközt: esztergapadot, darut, teher­autót, targoncát, markológé­pet, üzlethelyiséget, raktára­kat, épületeket lehet — mun­kaerőt nem. A szerződéseshez hasonló üzemeltetési formára a szö­vetkezeti szférában és más gazdálkodó szervezet saját ke­belében is lehetőség nyílik, átalányelszámolásos módszer alapján. Ez esetben is legfel­jebb 15 főt foglalkoztathat az átalányelszámolásos egység. A kisüzemi formákat a ter­melő és a fogyasztó ember igényei hozzák létre, jóllehet, létrejöttüket már születésük előtt sok aggodalom (a magán­termelés beszivárgása, a szo­cialista értékrend lazulása, túl­zott jövedelemkülönbségek) kí­séri. A különböző jogi és pénzügyi előírások betartásá­nak ellenőrzése a korábbinál lényegesen nagyobb hangsúlyt kap annak érdekében, hogy se a lakosság, se az állam érde­kein ne essék csorba, ha ne­tán ezt a kisgazdálkodók meg is kísérelnék. ROSSZ fogyasztói mentali­tás, amely szerint eddig „a lángost szerettük, a lángossü- tőt nem”. Vagyis anélkül, hogy az újonnan létrejövő kis­üzemek, szervezeti formák sze­repét túlbecsülnénk (elvégre a társadalmi termelés jelenté­keny részét továbbra is koráb­bi válalatok és szövetkezetek adják), ne csak a hiánycikk­pótló terméket, a választékot bővítő szolgáltatást „értékel­jük”, hanem azok létrehozóit is. Annak ellenére, hogy eset­leg több munkával több jöve­delemre tesznek szert. Elvég­re a kisüzemek csak úgy él­nek meg, hogy valóságos piaci igényt elégítenek ki, a gazdál­kodás átlagosnál nagyobb koc­kázatával. Molnár Patrícia Volt egyszer egy Alapító tagok. A mezőgaz­daság hőskorának nem csak szemlélő, hanem aktív ré­szesei is. Számuk egyre fogy, mind kevesebbel találkozni a termelőszövetkezetek földjein, állattartó telepein, műhelyei­ben. Részben koruk, de még inkább a kemény, embert nem kímélő 20—30 éves alapítás óta eltelt idő és munka miatt. A közös gazdaságok többsé­gében megbecsülik őket, ad­nak a szavukra, hiszen a ter­melésben eltöltött évtizedek, a szövetkezeti mozgalom ala­pos ismerete olyan nélkülöz­hetetlen erőforrás, amelyre biztosan számíthatnak minden nagyüzemben. Két arc, két villanás abból a két évtizedes múltból, amely éppen úgy dúskált a nehézsé­gekben, mint a szépségekben, amely csaknem ugyanannyi ál­matlan éjszakát okozott, mint ahány örömteli virradatot. ALAPÍTÓK PIROSSAL A litkei termelőszövetke­zetben a tagnyilvántartóban piros színnel jelzik az alapító­kat. Nem sokan vannak, füg­getlenül attól, hogy a környé­ken csak 20—21 évvel ezelőtt alakultak meg a termelőszö­vetkezetek. A litkei „Kossuth Lajos” például 1960. február 2- án. Erre már István János, az alapító tagok egyike emlékszik vissza. — Drága volt a belépő. Több mint 22 ezer forint értékű ál­latállományt, lovat, tehenet, birkát adtam be, a kocsi és a mezőgazdasági munkaeszkö­zök mellett. Nemcsak ez került sokba. Kezdetben 30 forint volt a munkaegység — legalábbis ennyire számoltak — azután zárszámadáskor derült ki, hogy ennek alig kétharmadát érték el. — Ilyenkor azután megin­dult a népvándorlás a szövet­kezetből. Igaz a többség ta­vaszra visszajött a sarjadó ve­tés láttán. így munkaerő bő­ven akadt, nem úgy mint mos­tanában. Néha húszán is sürög- tünk-forogtunk egy kazal kö­rül, most öt községből nem jön össze ennyi gyalogmunkás. Amennyire bőven el volt látva a szövetkezet munkaerő­vel, annyira híján volt a gé­peknek. Erre így emlékszik István János: — Fogatosként kerültem a közös gazdaságba, de az ősz már a szabadszállási trakto­rosiskolán talált. Tavasszal pe­dig Pál Lajossal ketten szán­tottuk föl az egész határt, két géppel. Ö egy lánctalpassal, én pedig egy K—25-össel. Az egykori fogatos ritka szí­vós ember. Az elmúlt húszból jó néhány évben nem volt le­ányálom a mezőgazdaságban dolgozók élete. Ismeretlen volt a fűthető traktorfülke, a nyolc­órás munkaidő és az emberrel való törődés sem kapta meg mindig az őt megillető helyet a gazdálkodásban. Ma már szerencsére mindez a múlté. HA AKKOR TANULHATTAM VOLNA. . . Gordos Lászlóné, Irénke, a fiatalabb alapító tagok közé tartozik, hisz’ annak idején, 1961 januárjában létrejött az egyházasgergei Űj Élet Terme­lőszövetkezet, még csak 19 éves volt. Igaz, az akkori falusi ha­gyományoknak megfelelően már két éve férjhez ment. — Mi ösztönözte akkor arra. hogy elsők között keresse bol­dogulását a termelőszövetke­zetben? Az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában hosszú évek óta kifogásta­lanul működnek a szovjet gyártmányú gépek és berendezések. Bubsó János esztergályos dobesztergán dobtárcsa forgácsolását végzi. — gy — A legendás rézpattantyús nevével... Közösség — irodában Az alkalmazotti brigá- melési előadó, a brigád veze- dok nehéz helyzetben vannak tője. — Otthon a gyest töltöt­_ vélekedik Szabó János, a tem, amikor elhatároztam, s algótarjáni ötvözetgyár szb- hogy munkába állásom után titkára. — Számukra minden birgádot alakítunk. Ezt meg feladat munkaköri köteles- is tettük, amikor eljött azide- ség, ezért nehéz valamilyen je. ráadást vállalniuk. A Gabor Áron brigád helyzete az át­lagnál valamivel jobb, mert ők a termelési osztályon kap­csolatban vannak közvetlenül a termeléssel is és minden más osztállyal is. így tudnak min javítani, gyorsítani... Mindenki fiah»l Idén januárban alakult a székely ágyúöntő nevét vise­lő brigád a „fesziüzem” iro­daházában. Egyedüli bejegy­zett kollektíva az épületben: a gyárban rajtuk kívül még egy nem fizikaiakból álló csapat működik, azt műszakiakból állították össze, a többi kol­lektíva kétkeziek közössége. — Évekkel ezelőtt még nem a legjobb légkör uralkodott itt az osztályon — emlékezik vissza Mikus Györgyné tér­kezdet — Nem volt más lehetőség. Rendes, magára valamit is adó falusi lány nem ment gyárba dolgozni. Az öregebbek tüstént a szájukra vették. így mivel volt négy hold földem, irány a közös... — No itt is csak a belépés tűnt viszonylag egyszerűnek. A jövendőbeli elnök — Gordos Rezső — még a gépállomáson dolgozott, mikor megválasztot­tuk, csak a harmadik közgyű­lés után sikerült hazacibál- nunk. Igaz, azóta is állja a sa­rat — jó vezető. Bizonyíték arra, hogy jól választottak, akik rá adták voksukat. Elnök is volt, föld is volt, akadt néhány jószág is, no meg két szorgos keze is volt mindegyik belépőnek. — Kellett is, meg türelem is, mert volt olyan, hogy álló hó­napon át dolgoztunk húsz fo­rintért — mondja a törékeny kék szemű asszony. — Jött a gyerek, gyes, meg bölcsőde, óvoda, sehol. Hajnalba ötkor bebugyoláltam a kisfiút, irány a nagyvölgyi sertéstelep, mert ott dolgoztam. Szerencsére jó gyerek volt, elszórakozgatott magában este nyolcig... Egyöntetű véleményük, hogy most jó a légkör mpn- kahelyükön, s egyben egyfe­lől a brigáddá alakulásnak van — szerintünk — jó hatá­sa. Másfelől — ugyancsak sze­rintük — annak, hogy most az osztályon mindenki fi­atal! Körülnézvén köztük, arra a következtetésre jut az ember: a fiatal jelző nem annyira az évek számát jelzi, hanem gondolkodásmódbeli, magatartásbeli sajátosságokr ra utal. A csapattagok több­ségének korát harminccal kezdődő szám fejezi ki: ez bizony odébb van egy jó tí­zessel a tinédzserségtől. Van köztük, aki az ötödik ikszet tapossa, ő is — temészetesen — fiatalnak számít. Derű, kezdeményezőkészség, rugal­masság, s nem gyerekesség, ami a brigádban ifjúi vonás. Irénke húsz anyakocát és annak malacait etette, itatta egymaga. Kútból húzta a vi­zet, vödörrel hordta a napi hat mázsa krumplit a jószágoknak. De ezért már jó fizetség járt. 1500 forint havonta, meg négy mázsa fa. A növénytermesz­tésben dolgozók akkoriban még csak terményt kaptak. — Ha újra kezdhetné? — Nem is tudom. Ha akkor tanulhattam volna, ápolónő lett volna belőlem... Ami az anyának nem sike­rült, az sikerül a fiának. Ő Salgótarjánban dolgozik a me­gyei kórházban és a pénzügyi és számviteli főiskola leve­lező tagozatán tanul. NEM FÉLTEK AZ ÚJTÓL Alapítók. Úttörői a szövet­kezeti mozgalomnak. Élenjá­ró napszámosai mezőgazda­ságunknak, amit elértünk, azt részben nekik köszönhetjük. Olyan hivatást töltöttek be,' amelyekre büszkék lehetnek, annyit tettek, amennyit azóta is kevesen, és merték vállalni az újat, az ismeretlent, abban a biztos tudatban, hogy a tör­ténelem őket igazolja majd. így is történt. A legendás erdélyi rézpat­tantyúsról elnevezett együttes a gyáron kívüli kapcsolatok javítására is törekedett, tö­rekszik. Eddig hatásosan, sőt mondhatni: látványosan is. Épp a napokban kötöttek szo­cialista szerződést a KOKÖV egyik hasonszőrű brigádjával. — Korábban, ha a KOKÖV- vel beszélt valaki telefonon, szinte vigyázzba állt, úgy meg volt illetődve — idézi föl a közelmúltat a brigádvezető. — Most már tegező, közvet­len beszéd a jellemző. lelefonbeszéd hantákban! Ma már egyre kevésbé szükséges bizonygatni, hogy a személyes kapcsolatoknak sok­szor döntő gazdasági jelentő­ségük van, lehet. — Azelőtt csak én voltam kapcsolatban a KOKÖV egy­két emberével — meséli Nagy Károly értékesítési előadó. — Most a többiek is ismerik őket, méghozzá jól. így hát megváltozhatott az ügyintézés gyakorlata. Ha én nem va­gyok itt éppen és cseng a te­lefon, akkor nem mondják azt, hogy „várja meg, amíg Nagy elvtárs visszajön, vagy hívja később”, hanem „szer­vusz, parancsolj, miben segít­hetek”. E példában a brigáddá szer­veződésnek két haszna is hal­ványan fölsejlik. Egyfelől — amit az előadó is szemlélte­tett — a külső kapcsolat elevenségének gyorsító, gör­dülékennyé tevő hatása. Más­felől: a munkahelyen belüli segítőkészség fokozódása. Egy jó kartársának az ember szí­vesen segít. Még szívesebben, ha a jó kolléga egyben bri- gádtagtárs is, akivel közös célfeladatok kötnek érdek- szövetségbe. Formalitás, hess! További kapcsolatfelvétel, társadalmi munka és még számos kisebb-nagyobb te­endő található a csapat jö­vőre vonatkozó elképzelései között. Ezek megvalósításakor — alkalmasint — ügyelnek arra, hogy ne önmagukért való formalitásokkal vesződ­jenek („hogy legyen mit be­írni a naplóba”), hanem tény­legesen fontos és előbbre vivő ötletek gyakorlatba tételén fáradozzanak mindig. Zilahy Tamás M. P. NÓGRÁD — 1931. november 11., szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents