Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-08 / 262. szám

Csak az! érezhették, közülük vafé vagyok Tévelygések nélkül Amikor jegyzettömbömet összecsukom, a tartalmához nem illendően gyűröm zse­bembe, jut eszembe: de ke­vés embert is hallottam éle­temben ily szenvedélycsen, szinte gyönyörű szépen beszél­ni. Bevallom, mintha megátal­kodottá tett volna a főmér­nök időnként tagolt, majd egyre szaporábbá vált mon- datzuhataga, s miközben a gyárkapuban rágyújtottam, ti­tokban simára rendeztem az összegyűrt notesz lapjait. A rajtlevő gondolatok — érez­tem — ezt megérdemlik. ☆ — Maga igazán tudhatja, hiszen szinte _ ideérkezésem- től kezdve ismer, hogy nem vagyok szentimentális ember! Sokat kaptam én pártembe­rektől, más vezetőktől is azért, hogy eleinte viselkedésem mi­att kikiáltottak üvöltözőnek, modortalannak, drasztikus­nak. Ezt be kell vallanom, nem tagadom. Én máshonnan jöttem. Ahol már hozzászok­tak az emberek a fegyelme­zett, intenzív munkához. Ahol nem azzal kellett törődnöm, hogy ki, mikor akarja magát kivonni a munka alól — it­teni viszonyokra fordítva: mi­kor akar átlépni a kerítésen, vagy bárhol, hogy kiszalad­hasson meginni egy féldecit, vagy egy-két nagyfröccsöt... De most már tudom: nem is ez zavart annyira, hanem a szakmai tehetetlenség. Hogy ezek még egy rohadt lemezt sem tudnak kiegyengetni. Né­ha, dühömben, mindkét ke­zembe fogtam egy-egy tizen­öt kilós nagykalapácsot, s egyesegyedül csináltam meg azt fél óra alatt, amivel az it­teniek hárman-négyen-öten kínlódtak egy meg két órán keresztül... Aztán, az idő tel­tével rádöbbentem: nem szak­emberek ők még. Nem lehet párhuzamot vonni ők, meg azok a húsz-harminc éve a szakmában levő vasasok kö­zött. akiknek már a nagy­apjuk is ezt a mestersé­get folytatta... Akkor lehet, elszégyelltem magam. Hiszen — jut eszembe —, ezek bá­nyászok voltak, a maguk föld • alatti fegyelmezettségével...' Eszembe jutott: nékik a föld feletti kötelezettséget kell megtanulni, hogy annak a ro­hadt-sáros fatelepnek a he­lyén ilyen gyáregység nőjön ki a gumicsizmák taposta földből, mint amilyet maga itt lát. Meg mások is. — Tudom, kemény, fegyel­mezetlenséget nem tűrő mun­kastílusáért akkoriban sokan megutálták. Mert azt mond­ták: mi még ilyen hajcsár­embert nem ismertünk. Mert — mondogatták — ő Pestről jött és azt hiszi, ő a Jani. így volt? — Lévén. hogy az akkor, immáron tizenegy esztendeje a Ganz-MÄVAG-hoz kénysze­rűségből vagy saját akara­tukból elszegődötteknek fo­galmuk sem volt, milyen egy gyár „rendtartása”, módsze­rem talán szokatlan volt. Ám az ellen tiltakozom, hogy utáltak volna. Tudja, a melós a világ minden részén össze­tart. És én, amikor sokuk előtt elkezdtem püfölni a va­sat, sőt, még aztán, amikor kezembe vettem a szegecselő­puskát, és fél műszakokon ke­resztül dolgoztam, s közben mutattam, hogyan kell vele dolgozni, azt hiszem, megta­láltam az itteniekkel az össz­hangot. Igaz még sokáig, lehet ez bányászszokás volt, főnöknek szólítottak, de attól a perctől kezdve sosem hallottam az „új pesti főnök” lekicsinylő titulust. Mondhatni, egyből befogadtak az itteniek. — Eszerint egy gyár veze­tőjének, mint egy munka­módszer-átadónak kötelessé­ge részt venni a termelésben ? — ... Megint rossz a kérdé­se! Én nem egy gyár, va^y gyáregység, hanem egy régi bányai fatelep helyére érkez­tem vezetőnek, ahol az volt a feladatom, hogy ezt létre­hozzam. S tudja, a tömeg csak úgy magában semmit sem ér. őket okítani begya­koroltatni kell, hogy tovább 'tudjunk lépni egyről a kettő­re. És most már — állítha­tom —, megtettük legalább a tizedik lépést... * Tizenegyedik esztendeje lé­tezik hivatalosan Mátranová- kon a Ganz-MÄVAG gyár­egysége. Alapítója — mond­hatni nyugodtan így, minden­féle dicsőítgetés, felbecsülés nélkül. Szabó László, a mos­tani főmérnök. Néhány héttel ezelőtt múlt öt ven esztendős. S mondani se kell: vele be­szélgetünk. — Tudja, rám igazándiból nem is foghatták volna, hogy pesti vagyok. Mert Nagyká- tán születtem, ott is növöget- tem, s hogy aztán a főváros­ba kerültem, ez még nem je­lenti szükségszerűen, hogy én a „felsőházból” érkeztem Mátranovákra... Emlékszem, 9 itt visszautalok a beszélgetés elején elmondottakra; hogy nem vagyok szentimentális, de apró koromtól kezdve so­káig nézegettem onnan a sík vidékről a Mátra hegyláncola­tának csodálatos kékiét. Va­lahogy mindig vágyódtam a hegyekbe... Talán a tudatalat­timban már akkor benne volt, hogy valamikor majd itt dol­gozzam, itt éljek, innen men­jek nyugdíjba, s — uram bo- csá’ — itt is halljak meg. Bár ez utóbbit törölje. Butaság, hisz’ olyannyira szeretem az életet. Az ittenit... — Mi kötötte ide? — Fölösleges mondanom, hogy létem sikere ennek a gyárergységnek a létrehozása. Ettől többet egyetlen halandó se kívánjon magának. Ez már önmagában is megérte, hogy éljek! De nem ez minden! Az itteni táj gyönyörűsége, a ter­mészetnek ez a fenséges nyu­galma, amelyből egy-egy cseppet elültettem már ma­gamban, arra serkentett, hogy itt letelepedjünk. Többes számban mondom, mert fele­ségem, gyermekem óhaja ez. Tudja, amikor egy-egy roppant kemény nap után ki­ballagok föl a hegyekbe, a halastóhoz, a Nagy-dél-la- poshoz, s körbe kerülöm a csúcsokat, ahonnan tiszta idő­ben a Kékestetőt, a bámai Nagykőt és a Bükk cikcak- kos vonulatait is látom, ez valamilyen iszonyú nyuga lommal, békességgel tölt el. S hiába, hogv elfáradok, más­nap hajnalban mégis frissen, kipihenten ébredek. — Eszerint rossz alvó? — Szó sincs róla! Csak ne­kem szokásom fél hatkor már a gyárban lenni. Ott akarok lenni minden munkanap kez­detekor. Ne jegyezze le, ha nem akarja, de megismétlem: a munka az én fő éltető ele­mem. — Korán kel. És tovább? — ... Inkább élőbbtől kezd­jük. Tudniillik; ha a napi „programomra” kíváncsi, én már az előző munkanap elő­estéjén magamban megterve­zem a másnapi teendők sor­rendjét. Fejemben elraktáro­zom: kivel, mikor, mivel fog­lalkozom. S ehhez tartom magam. — S van valami állandó te­endője? — A Munka. Lehet dema­gógnak mondanak, de én ter­meléscentrikus vagyok. Ugyanis azt tartom: itt, ezen a helyen ez a legfontosabb cselekedetünk. Mert nem sza­bad elfelejteni, miből élünk! S ha ez jól megy, akkor jus­son csak időnk szórakozásra, sportra, vadászatra, egyéb ki- kapcsolódásra ! Én a munka­tempót illetően, lehet maxima­lista vagyok. De a munkaidőn túl nincs olyan kérés, legyen az bár a párttól, a KISZ-től, az MHSZ-től, a tanácstól, akárkitől, hogy ezt ne támo­gatnám. Szeretem, ha dolgo­zóink tényleg élnek! Ha meg­adatik nekik minden másnapi böcsületes munkájuk kedv­vel való végzéséhez! — Mondják önről, lehet szavait ismétlem, mindent megtesz a csupaszív, kemény, hithű munkásokért. — Igen. S talán a tájon kí­vül ők „ragasztottak ide" en­gem. — Hol lakik majd? — Amarra túl, a hegyek között. Üttalan utak visznek ki arra a csodás helyre. De, hogy mostanában gyakorta já­rok arra, tiszta időben hallom a gyárunk munkakezdést jel­ző szirénájának hangját. S elhiszi, bár ez még távol van, hiszen nyolc évem majdnem a nyugdíjig, "hogy az ágyból is fogom figyelni ott, túl, két hegygerincen át: vajon időben fújtak-e...? Karácsony György Lakossági é nehezebb körülmények között Interjú Illés Miklóssal, a megyei tanács általános elnökbelycttesével A tanácsokat joggal emlegetjük a terület gazdáiként got és támogatásukról bizton Szerteágazó tevékenységet végeznek, s amellett, hof»y az sítotóák a tanácsokat. Bizo- állampolgárok ügyeit intézik, felelősei a települések fej- nyos vagyok a gyümölcsöző lesztésének, a lakosság ellátásának. Nógrád megye tana- együttműködésben, mivel már csai feladataikat az ötödik ötéves tervben sikerrel oldották eddig is szép eredményeket meg, de az előttük álló feladatok sem kisebbek. Ennek rész- értek el tanácsaink. A társa- leteiről Illés Miklóssal, a Nógrád megyei Tanács átalánosel- dalmi munka értéke évről nökhelyettesével beszélgetett lapunk rovatveZetöje. ’M. Szabó évre emelkedik. Feladatunk Gyula. az, hogy a lakossági és üzemi kollektívák önfeláldozó segít-1 ségét a terv megvalósításá­— Az elmúlt években is géig kielégítenek. V-agy ilyen „ J!„.-TV-k -, sok szó esett a népgazdaság helyzetben is dupláját költ- ... allltsuk, 08 belső és külső gondjairól, jük az egészségügyi beruhá- J®1.. J11,kl. az eb°en Milyen hatással vannak ezek zásokra, mint az elmúlt terv- ejl° »ősegeket, a tanácsi gazdaságra? időszakban, s több .mint írt­ven általános iskolai tantér ­— Ügy gondolom, hegy ne­met építünk, jelent.56 ütem­ÄÜSLÄ”!: bS folÄ a k^űv«í­kell részleteznem, hiszen az arra legilletékesebb politikai és állami fórumok azt őszin­tén, lölésével megtették, s az elem­zés folyamatos. Elég, ha hi­vatkozom a XII. pártkong­resszusra, a Központi Bízott­tést. — Melyek megyénkben a legfőbb társadalompoliti­kai feladatok? A már említett feladatter­tételrend^hSz^^^kaSiM a úgynevezett tar­a követendő út meg je- if^ *1 „Jüaí sadalmi-gazdasagi programok----------— - ----- k?d,m keU a tanácsi gazda- is készülnek. Ezek a lakásel­s agoan is amely gondolkodás- látás az egészségügyi és szo- m^unk kora^usü.isét, sa- ciális> vaIamint az oktatásiéíS ját lehetőségeink, tartalékaink kulturális ellátás fejlesztésé maximális kihasználfisatigény- ■.............. s ag azóta született hataroza- u A feJ teír^ vagy orazaggyul& használása ^ a/eddigi döntéseire a konnanyhataro- nél ig fokoZwttabban zatokra. Belső gazdasági ne- -;^y o Imi- ügyelni arra. hogy nek feladatait és eszközrend­szerét ölelik fel. Mérsékeltebb , . pénzügyi lehetőségeink mél- _u lett is folytatni kell az önálló hézségeink, a kedvezőtlen kül- lakás iránti igények fokozatos só körülmények már a ható- t SSSsVLuSZ ********** növelni a kér­dik ötéves terv készítésének szerűen felszerelt lakások ará­idejéberi ismertek voltak, s ^fbban használjuk fel azo- nyát; javitani a lakásgazdál­azóta sem javultak. Ennek kö­vetkezményeivel számoltunk már a vállalati és tanácsi ter­vekben is. A tanácsi gazdaság —, mint az közismert — a nem ter­melő szférába tartozik. A kedvezőtlen hatások tehát itt kodást. Emellett sokkal na- — Miként készültek fel» Syobb gonddal kell töreked-’ “ a meglevő lakásállo-’ tanácsok helyzetre a megváltozott nünk és hogyan érvé- "^ny állagának megóvására.’ nyesíthetők a hatékonysági elemek a tanácsi munká­ban? A magánerős építkezések tá­mogatásának fontos eszköze á telekellátás javítása. Célunk — Ebben a helyzetben fo- hoSy a települések népes­ségmegtartó szerepét ezzel az eszközzel is javítsuk. Az egészségügy területén' feloldásra váró, vagy máris oldódó feszültség. A régiből a jót is megtartó, mégis más­fajta igényt jelölő jó feszült­ség ez. Akkor is, ha néha „hajbakap” miatta a tanács meg a gyár, akkor is, ha né­ha a türelmetlenséget szelídí­teni kell, de hogy itt minden közös — az bizonyosság vagy talán még ennél is több. Ami eddig történt, ami már áll, létezik, használatban szol­gálja az embert és nem is kizárólag a romhányit —, fel- sorolhatatlan. Itt most nincs rá tér, de talán nem is szük­séges. Szó esett róla eddig is éppen elég. Ami napjaink­ban változtatja Romhány ké­pét, az élet itteni minőségét, az is sokféle. A legújabb a sárnak üzen örök időkre ha­dat, a hagyományos romhá- nyi sárnak: aszfaltozzák a járdákat, újraburkolják a for­galmasabb utakat, rendezik a tanács környékét, építik... Mit is? Szinte mindenben érvény­re jut ez az ige, és ha már felépül valamikor, akkor is épülni kell tovább magárwak az embernek tudásban, szak­mai képzettségben, igényes­ségben, ötudatban. Akko* is, ha „csak” egy gombot nyo­mogat a szalag mellett. Ilyen „csak” amúgy sem létezik. Aíci nincs tisztában egy sor alapvető dologgal, aki nem tudja, mi a szerepe részlet­ként az egészben —a korsze­rűséget jelképező gombbal sem tud igazán mH kezdeni A nagyközségi cím váromá­nyosától, a hatvanas évektől napjainkig és tovább változó Romhánytól mindössze nyolc­száz (!) méterrel élő és vi­ruló Kétbodony jórészt már ma is ramhányi és bánki tu­dattal éli dolgos napjait. „Romhányi a munkában, bán- ki a pihenésben, a távozás­ban” — így mondja a böl- csebbje. Tereske úgy kötődik Romhányhoz, hogy azt a szá­lat már elszakítani nem le­het, de azért ragaszkodik ön­magához is. Az idegent rit­kán látó Szécsénke is a ke­rámiához húzódik, s persze •» valamit az igé­nyességből, azt azután itthon szeretné mielőbb mindenben látni. Vagyis a jó feszültség nem is csak romhányi, hanem mindenhol hatást fejt ki, aho­va a romhányi ipar, a kor­szerű termelési forma, a ter­mék gyártásához szükséges valamennyi szellemi erő ki­sugározhat a legfontosabb és legerősebb kapcsolat révén. És persze a helyi élet pél­dáival. Romhányban ma több mint száz magángépko­csit számolhat össze a türel­mes idegen, a község lakói­nak száma pedig — a rövide­sen Romhányhoz tartozó Két­bodony nélkül — 2300 körü­li. Az urbanizálódás vala­mennyi fontos feltétele úgy van jelen, hogy az bizony ma még párját ritkítja a megyé­ben. összenyomott, előreha­ladásra alkalmas rugó az ur- banizálódásban a szennyvíz­hálózat, a vízvezeték, de ma­ga az átalakított rendezési terv is. Ilyenformán érdemes Hang­súlyt tenni a távlati elképze­lésekre, arra, amelyben sem­mi hihetetlen nincs: egy líét- ság—Romhány városias jelle­is elkerülhetetlenül jelentkez- kozódik tanácsaink és intéz, nek. Az ezekből adódó gon- menyeink felelőssége, előtér­dókról, feszültségekről őszin- be kerül a rugalmas és cél- _ ___ _____ t én beszéltünk a tervek jóvá- irányos gazdálkodás igénye, kiemelt feladatunk a fekvő- hagyását^ megelőző, a döntést Ezért a tervek valóra váltá- beteg-ellátás feltételeinek ja­előkészítő. a lakosság széle- gát a megyei és a helyi taná- vitása. Folytatódik a balassa- sebb rétegeit érintő társadal- csők egyaránt öt évre szóló gyarmati kórház rekonstruk- mi vitákban, a tanácsi testű- cselekvési programmal ala- ciója, megkezdődik a pásztói letek ülésein. Ennek lényege, porták meg. Ezek egyebek kö- kórház átépítése és új pavi- hogy egy nehezebb gazdasági zött tartalmazzák az újszerű- Ionnal bővül a salgótarjáni helyzet törvényszerűen köve- en meghatározott feladatokat, megyei kórház is. Az oktatás teli a társadalmi közkiadá- A eél: a mérsékeltebb lehe- területén az iskoláskorba lé­sok mérséklését az infrastruk- tőségek ellenére a tartalékok Pő gyermekek számának erő- turális beruházások, a költ- egyidejű feltárásával lehetővé teljes növekedése miatt fő­ségvetési kiadások visszafo- tenni a lakossági alapellátás ként az általános iskolai in- gottabb növekedési ütemét szinten tartását és az életkö- tézményhálózat ellátóképessé-' — Szokás mondani: a rülmények lehetőségeikhez gének bővítése a cél. A tan­kevesebb jelenthet többet mért javítását Különös, je- termi többletigényeket ebben is . . . lentőségű, hogy minden gaz- a tervidőszakban a visszaío­— Alapvetően fontos poll- dálkodó szerv kizárólag a gottabb beruházási lehetősé- tikai kérdésnek tartom, hogy tervben megfogalmazott és goink miatt elsősorban is nem ellátási szín vonal csők- nem az attól eltérő feladatok a meglevő intézmények kor- kenésről, hanem növekedési megvalósítására összpontosít- szerűsí tésével, többcélú hasz- ütesn mérsékléséről van szó. son. nositasával igyekszünk szín-' A XII. pártkongresszus, g az Az ágazati és területi gajá- vonalasán kielégíteni, azt követő párt- és állami ha- tosságoknak megfelelően tár- — A már működő intézmé- tározatok is hangsúlyozzák, juk fel, s használjuk ki min- nyék azonos színvonalon tör- hogy az élért életszínvonal den — átmeneti, vagy végle- ténő üzemeltetése a megvál­ni eg őrzése mellett — ami- ges — ellátást javító lehető- tozott gazdasági környezet lyen mértékig és, ahol lehet- ségeket és módszereket, a ta- hatására nem könnyű feladat, séges —, javítani kell az élet- nácsi területen is tegyünk Egy azonban bizonyos. Nem körülményeket. Ennek hordo- eleget a hatékonyság köve- engedhetjük meg, hogy az zója pedig nagyrészt a taná- telményefcnek. Ebben még je- alapellátás színvonala vissza- csi gazdaság. Az említett lentős tartalékaink vannak. A essen, tervjóváhagyást előkészítő beruházási igények mérsék- társadalmi viták, tanácsúié- lése érdekében az új, vagy a sek is ezt erősítették, jóvá- többletfeladatokat az épületek hagyott terveink ezt tártál- többcélú hasznosításával, a mázzák . . . Igaz, hogy beru- meglevő lehetőségek jobb ki­húzási eszközeink nem nőve- használásával kívánjuk meg­kelnek az ötödik ötéves terv- valósítani. A nem alapellátá­ti ez képest, de megközelítőleg si feladatokat végző, kevésbé ....... - ---­a nnyi lakás épül. mint az kihasznált intézmények épü- sa* döntően a módosult felté- elmúlt tervidőszakban, s létéit alapellátási célokra tér- telekhez és gazdasági kömye- minden, a tervidőszak elején vezzük hasznosítani. A külön- zethez való minél rugalma- megyétoen meglevő jogos böző feladatok és inténné- **“0 alkalmazkodási törekvé­nyek összevonásával, a körze- sak határozták meg. Dönté- tesítésekkel is a hatékonyabb szüret, tevékenységüket a ha- feladatellátást segítjük élő. tékonyság, takarékosság kö- Kiemelten kezeljük a terv- vetelményeinek, az aktuális időszakban a meglevő intéz- életszínvonal-politikai célok ményhálózat korszerűsítését niegvalósításának rendelték is. Meggyőződésem, hogy ta- ala­nácsaink többségénél a fel- Ügy gondolom, a nehézsé- adattervek öt évre jó alapot gek egy részén a jó felkészü- nyújtanak ahhoz, hogy a gaz- lés átsegítette tanácsainkat dasági és politikai szemlélet Az eddigiek alapján úgy lá- teűjes egysége érvényesüljön, tóm, hogy a kiemelt naturá- Ha mindehhez az üzemek, lis célkitűzések, gondjaink él- vállalatok, szövetkezetek. a lenére megvalósíthatók. Vár­társadalmi szervek és a la- hatóan 1982-ben is lesznek kosság cselekvő részvétele is kapacitásgondjaink, amelyek hozzájárul, akkor e nem, már ez évben előrevetítik ár­könnyű feladatok teljesíthe- nyékukat. Ezek megoldására tők. további intézkedések szüksé­— Bizonyára » társadal- gesek. De már most számít- mi összefogásra születtek hatunk arra, hogy emiatt kü- elképzelések. Mutatkoz- lön meg kell küzdenünk a nak-e már kezdeti eredmé- tervfeladatok teljesítésével, nyék? A költségvetési gazdálko­— A hatodik ötéves terv- dúsban az első évre üteme­ben megfogalmazott feladatok zett feladatok várhatóan meg- megvalósítása csak széles kö- valósulnak; A lakosság kom- rű társadalmi összefogással munális, egészségügyi, szo- lehetséges. Tanácsaink a kö- ciális, oktatási és kulturális zeni ávú tervkészítéssel egy- ellátottsága a célkitűzéseknek időben kidolgozták és elfő- megfelelően alakulhat. A jö- gadták a társadalmi összefo- vő esztendő előkészítése az gás konkrét céljait és módo- elmúlt hetekben megkezdő- zatait. Elképzeléseiket egyez- dött, a tanácsi testületeknek tették az üzemi kollektívák- rövidesen dönteniük kell a kai, a települések társadalmi tervek konkrét tartalmáról — és politikai szerveivel, azok fejezte be a beszélgetést Illés egyetértésüknek adtak han- Miklós. — A középtávú tervidő­szak első éve lassan véget ér. Hogyan ítéli meg az idei esztendőt és az 1982. évi feladatok előkészítését? — Tanácsaink gazdálkodás lakásigényt a tervidőszak vé­mwiiu' /v\A^/VIA gü települési tengely képe raj­zolódik ki, s benne egy olyan pihenő-üdülő-regeneráló köz­pont, mint az ugyancsak na­gyokat előrelépő Bánk. Ha azt mondjuk, hogy Romhány és környéke ma Nógrád megye legtöbbet fej­lődő, legdinamikusabb pont­ja, aligha esünk túlzásokba. Az itteni üzemek kétségtele­nül meglévő termelési gondjai és persze a községi élet fej­lődésének gondjai éppúgy le­küzdhetők, amiként ezen a tá­jon néhány évtized alatt meg lehetett fordítani, és az ipar, a helybendolgozás irányában lehetett kormányozni a mun­kát, a mindent meghatározót. A hatás ma csupán a kerá­miagyárat tekintve óriási: huszonhat (!) községből jár­nak dolgozni a csempegyártó gépsorokhoz. Ez a hatókör szerény számítások szerint Is harminc kilométer átmérőjű. Az emberi távlatok azonban más léptékűek. Ha be is lát­hatók, be is járhatók — ép­pen ez által tágíthatók. T. Pataki WÖGRÄD — t981. november 7., szombat /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents