Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-08 / 262. szám

Lab^crrúaó NB IT. Harjánban a helyzet változatlan A Bgy. SE-nél bizakodó a hangulat Balassagyarmaton a vasár­napi igen jó csapatteljesít­mény és a Nagybátony elleni hétközi győzelem bizakodó hangulatot teremtett. Az együt­tes nehéz feladat előtt áll Do­rogon. A volt tatabányai NB I-esek, Arany és Knapi, meg a többi rutinos játékos, a koráb­bi évekkel szemben ebben a bajnokságban kitűnő rajt után dobogóesélyesek, s nagy előnyt jelent a hazai pálya is. A Bgy. SE. mégis a pontrab­lás reményében lép pályára. A két sárga lap miatt kény- szerpihenős Kovács I. újból a csapat rendelkezésére áll. A Szalai, Kovács, Szedlák sor bármelyik NB Il-es védelem­nek feladja a leckét. Czimmermann Gyula veze­tő edző pályára lépő tizenegye ez lesz: Pintér — PribeH, Robb, Homyák, Lajkó, — Varga, Cserni (Dudás), Friedmann — Szalai, Kovács I, Szedlák. Az STC-nél a helyzet válto­zatlan. Csupán annyiban nőtt a vezető edző gondja, hogy Lipták vasárnap szerzett má­sodik sárga lapja miatt pihen­ni kényszerül. A szeptember 20. óta lejátszott mérkőzések során (ekkor aratták az MVSC ellen legnagyobb gólarányú győzelmüket a tarjániak) csu­pán egyetlen gólt lőtt a csa­pat, a Szabó L. SE-nek. Ez a szánalmas góliszony egyben egyik magyarázata is a gyenge szereplésnek. A játékosok fo­gadkoznak, hogy a DUSE ellen (az előző évben kétszer is si­keresen szerepeltek ellenük) megtörik a varázslat. Az együttes összeállításában még akad egy-egy kérdőjel. A veze­tők a leszakadás elleni harcot tűzték ki ismételten a pályára lépő piros-feketék elé. A várható összeállítás: Ko­csis — Cséki, Balga, Varga, Kovács (Kozma) — Tóth, Pál, Zsidó — Mohácsi, Földi, Kiss, A kispadon Rédei és Kerek foglal helyet Ma délután, a kitűnő talajú egyetemi sporttelepen a debre­ceni Nagyerdőben a bajnok­ság két negatív szenzációját szolgáltató együttes találkozó­ja nagy küzdelmet és remél­jük tarján! sikert eredményez. Salgótarjánban Nemzetközi vívóverseny A Nógrád megyei Tanács VB Testnevelési és Sporthivatala vívószakszövetsége a salgó­tarjáni városi sportcsarnokban november 7—8-án nemzetközi női és férfitórversenyt ren­dez.. A versenyek mindkét na­pon 8 órakor kezdődnek. A színvonalat a páston az MTK- VM, BVSC, Honvéd, Vasas stb. versenyzői képviselik. Csehszlovákiából 6, Angliából 1, Kanadából 1 és várhatóan Jugoszláviából is érkezik ver­senyző. ' wOrOKDCiD Járási labdarúgó-eredmények. Rétsági járás, felnőttek: Nógrád— Borsosberény 4—0, Rétság—Teres­ke 1—0, Diósjenő—Horpács-P.-ber­ki 9—0, Nézsa II.—Szendehely 1—4, Tolmács—Berkenye 6—0, Fel- sőpetény—Nógrád Honv. 2—3. If­júságiak: Nógrád—Borsosberény 1—0. Diósjenő—Horpács-P.-berki 8—0, Tolmács—Berkenye 3—1. Vasárnap délelőtt fél kilenc órá­tól nagyszabású sakkcsapatver­senyt rendeznek Balassagyarma­ton. a városi tanács dísztermében. A November 7. Kupa elnevezésű versenyre tíz együttest hívtak meg a rendezők. Rendkívüli szakosztály-elnöksé­gi ülést tartottak csütörtök dél­után Balassagyarmaton, a Bgy. SE vívói. A szakosztály vezetői áttekintették az ez évi munkát, és megtárgyalták az elképzeléseket. A labdarúgó területi bajnokság Mátra-csoportjában az ÖMTE— Romhányi Kerámia mérkőzést nem vasárnap, hanem ma 13 órakor játsszák! Az ifjúságiak találkozó­jára 11 órától kerül sor. A Nagy­bátony és a Borsodnádasd együt­tese is megegyezett, s így az ó összecsapásuk is november 7-én délután egy órakor kezdődik. ☆ Jól kezdtek a tarján! ökölvívók b Körcsarnokban, a Budapesti Hon­véd nemzetközi versenyén. A lég- súlyú Botos Tibor, igazolva jó formáját már a második menet­ben döntő fölénnyel győzött a csehszlovák Maron ellen. Á har­matsúlyú Farkas Sándor főleg a második és harmadik menetben mutatott meggyőző formát, és egyhangú pontozással verte len­gyel ellenfelét. Lukaszikot. Három évtized a sportért Á romhányi elnök . — ö aztán megérdemli, hogy írjanak róla — foga­dott Romhányban Kovács Fe­renc, a Kerámia SE vezető­ségi tagja, amikor megtudta, hogy Maróti Jánosról, a klub elnökéről szeretnénk portrét készíteni. Aztán vég nélkül sorolta az elnök érdemeit. Később Fábri Istvánnal, a kerámiagyár igazgatójával váltottunk szót. Az igazgató is csak dicsérni tudta Maróti Jánost: — Amikor táppénzen volt, s nem tudott a sporttal fog­lalkozni, még betegebbé tette, hogy nem lehet ott az egyesü­let körül. Rengeteget ment azért, hogy a község sport­élete megerősödjön. Űj sport­ágat honosított meg, ott sür- gött-forgott a sportcsarnok építésénél- Sokakat indított és nyert meg a rendszeres test­edzés, a sport számára. Amikor János bácsival ta­lálkoztunk, csak pár perce volt számunkra, mert Rétság- ra készült, sportügyben. Olyan jó ötvenesnek néztem, nem gondoltam, hogy már nyugdíjba készül. Meg is em­lítettem fiatalos külsejét, tré­fálkozva mondta,' hogy még megöregedni sem volt ideje. Aztán beszélt életéről, amely­nek több mint három évti­zede összefonódott Romhány- nyal, a gyárral és a község sportjával. — Mint korosztályom jó néhány tagja, én is fociztam legénykoromban. Palotáson nőttem fel, S ezerki len cszáz- negyvennyolc május elsején érkeztem Romhányba, a csem­pegyárhoz. Nemcsak érkezett, maradt is az évek során számtalan munkakört töltött be a gyár­ban. Volt bérszámfejtő, sta­tisztikus, osztályvezető, aztán egy üzemrész élére állították, s jelenleg a meó vezetője. Munkája mellett mindig ju­tott ideje a sportra. Egy ide­ig még focizgatott a zárási baj­nokságban szereplő csapat­ban, majd afféle játékos-in­téző lett, Amikor befejezte a futballt a gazdaság vezetői teendők ellátását vállalta ma­gára. —1 Hiányzott a játék, így aztán csak ott lehettem a pá­lya szélén — emlékezett. — A hatvanas évek elején, ha jól emlékszem, hatvankettő­ben megválasztottak sportköri elnöknek. Hat évig álltam ak­kor az egyesület élén. de megbetegedtem, át kellett ru­háznom tisztemet. De csak a mindennapi ten­nivalókat adta át, továbbra is ott volt a focisták mérkőzé­sein, minit, ahogyan ott bá­báskodott a röplabda-szakosz­tály megszületésénél is. Majd 1974-ben ismét elvállalta az egyesület vezetését. — Mit tehettem? Hívtak, szükség volt rám, hát men­tem — mondta, mintha ez lenne a világ legtermészete­sebb dolga. S elnökségének ez a második szakasza látványo­sabbra sikerült, mint az elő­ző. A röplabdázök például 1977. végén NB II-be kerül­tek. No, meg felépült a köz­ség sportcsarnoka, amelynek megvalósításához fizikai mun­kával is hozzájárult. — Erről mit mondhatok? — kérdezte. — Könnyű dol­gunk volt? Talán igen. Ez olyan község, ahol nagyon szeretik a sportot. S olyan partnerek voltak a munká­hoz, mint Jaloveczky Ferenc. Róka Mihály. Kovács Ferenc. Fábri István, de lehetetlen mindenkit felsorolni, aki tett valamit. Mert a tanácsot és a tszl is magunk mögött érez­hettük. A sport és a munka mellett a családra is jutott ideje. Fe­leségével három gyereket ne­veltek, s a legkisebb fiú fo­cizott is a csapatban. — A gyerekeink aztán el­költöztek Romhányból, így aztán még több időm maradt a község fiataljaira. Sőt a környező településekére is, mert Romhány a környék sportcentruma lett. Talán er­re vagyok a legbüszkébb, no meg arra, hogy a labdarúgók közepes járási csapatból terü­leti bajnokságban szereplő együttessé fejlődtek. Egyálta­lán, a foci végigkísérte élete­met. Még egyszer fiatalabb lehetnék, még többet szervez­nék. — November 30-án nyug­díjba vonul. Hogyan lesz azután? — Tele vagyok tervekkel, már, ami a sportot illeti. Az idén megalakítottuk az atlé­tikai szakosztályt, de nem ál­lunk meg. Most a tenisz, sakk és az asztalitenisz meg­honosításán dolgozunk. Az iskola tantestülete és a test­nevelők sokat segítenék, re­mélem, ebben . is partnerek lesznek. És a focival is többet tudok majd törődni, bent kell maradnunk a területiben. To­vább kell fejlődnünk, az élet ezt diktálja! Láthatja, van feladat. Csak sporttal tudom elképzelni a nyugdíjaséve­ket — mondta az elnök, majd elköszönt. Sietett, várta a rét­sági busz. Felkapaszkodott rá, ki tudja hányadszor —sport­ügyben. • ☆ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sportmozgalomban nyúj­tott tevékenysége elismerése­ként Maróti Jánosnak a Ma­gyar Népköztársasági Sport- érdemérem ezüst fokozatát adományozta. Kiss László Barátaink sportjából Comaneci győzelemmel búcsúzik? Ami három egymást követő Európa-bajnokságon is sike­rült Nadia Comanecinek, az még egyetlen világbajnoksá­gon sem: az összetett győz­tesnek járó arany kivívása. Először 1978-ban, a strasbourgi VB-n hiúsult meg az első szá­mú esélyesnek kikiáltott ro­mán sztár terve — pedig a franciaországi városba már olimpiai címvédőként, vala­mint kétszeres. Európa-bajno- ki „királynőként” érkezett — másodszor meg a moszkvai főpróbának számító Fort Worth-i eseményen. Először csak magát okolhatta, hiszen három versenyzőnek is sok túl­súllyal érkezett a VB színhe­lyére, másodszor viszont egy balszerencsés esemény ütötte el az álmok megvalósulásától, fertőzéses betegség, egy elha­nyagolt seb begyulladása. Nadia Comaneci az idén már húszesztendős, egészen pontosan tíz nappal a moszk­vai világbajnokoság rajtja előtt tölti be a második ik­szel Tehát már ő sem számít a női torna könnyű szívű ti­zenévesei közé, igazi nő lett Nadiabél, a montreali játékok „gyerekbajnokából”. Az esz­tendő elején még az a hír járta, hogy Comaneci feladja megelégszik eddigi babérjai­val, de a nyáron „előbújt” rej­tekhelyéről, s hazai pályán — Bukarestben — megnyerte az Universiadét. Akik látták, egyöntetűen azt állítják, hogy messze elmaradt legjobbjától, bizonytalannak tűnt és semmi újat nem hozott. Mentségére szolgálhat, hogy hatéves él­versenyzői pályafutása során már a negyedik alkalommal kap új edzőt, s az ilyenfajta változások egy „kifelé menő” versenyzőnél óriási visszae­séshez vezethetnek.. 1 n Kanada réme' 1981 májusában sorsdöntő gólt lőtt a sédeknek, a Szov­jetunió világbajnok lett. 1981 szeptemberében sors­döntő három gólt ütött tíz perc leforgása alatt (32., 37., 42. perc) Kanadának, a Szov­jetunió elnyerte a Kanada Ku­pát. Akiről szó van, az minden bizonnyal a világ jégkorong­sportjának egyik legnagyobb idei felfedezettje, Szergej Se- peljev. A kanadai sajtó, a döntőbeli 8—1-es szovjet siker után egyszerűen „Kanada ré­mének” nevezte a Szpartak Moszkva 26 éves csatárát, aki meglepően későn vívta ki jo­gos helyét a legjobbak között Szergej két éve még az Avtomobiliszt Szverdlovszk együttesének meglehetősen névtelen szélsője volt, nem tűnt ki 178 centijével, 80 ki­lós testsúlyával. Azután a fő­városi Szpartak akkori mes­tere, Borisz Kulagin egyszeri­ben meglátta benne az ördön- gősen cselező, a közelharctól nem félő középcsatár-ígéretet. Átigazolták Moszkvába. Nem volt rossz vétel, mert a ne­ves Jakusev és Salimov mellé tették egy sorba. Az igazi be- robbanás azonban akkor tör­tént meg, amikor a váloga­tottban Salimowal és Ka- pusztylnnal került egy trióba. Főleg önbizalom terén fejlő­dött nagyot, gyorsasága kivé­teles, egyéni módon vállalko­zik megugrásokra, s mivel ilyenkor nincs más hátra, a védő elkaszálja, gyakran állí­tanak ki róla védőket. Gólütő botjának képességei­re misem jellemzőbb, mint az eddigi 162 I. ligás szovjet baj­noki hatvan percen 78-szor zörgette az ellenfelek hálóját. A legutóbbi bajnoki góllistán 28 adott és 20 „előkészített” góljával, 48 ponttal a hatodik lett a szovjet mesterlövészek versenyében. A moszkvai TF másodéves hallgatója — nős, egy gyer­mek apja — a viszonylag ké­sei válogatotthely megszerzé­se után most szeretne minél tovább a meggypiros mezben száguldozni a jégen. A nők a féifiak nyomában Az NDK szép rekordot mondhat magáénak, összesen 360 csapatban ugyanis kere­ken 6000 nő — asszony és lány — rúgja a labdát. Mind­nyájan az NDK labdarúgó- szövetségének (DFV) a tagjai. A női foci népszerűsége nem Ismer határokat. Ennek elle­nére nem teljesítménysport­ként, hanem tömegsportként kezelik. Éppen ezért a nagy futballkluboknak nincsenek női együttesei. A legtöbb női labdarúgó egyébként korábban aktív sportoló volt. A legtöbben ké­zilabdáztak, sokan a kosár­vagy a röplabdának hódoltak, míg számosán az úszás rabjai voltak. Számukra a futball egyfajta levezetést jelent. Ti­zenhat és 30 év közötti labda­zsonglőrökről van szó, akik a focit mindenekelőtt szórako­zásnak tekintik. S mégis idén már nem hivatalos országos bajnokságra került sor. Két­szer húsz percet játszottak, ennyire futotta erejükből. A csapatokat egyébként ál­talában férfi edző irányítja. Rájuk a jelek szerint még a pályán is jobban hallgatnak a nők. Mindazonáltal az idei bajnokság mérkőzésein a szur­kolók sohasem, csakis a bí­rók. fütyültek. Stevenson: Indulok Los Angelesben is Még 1972. szeptember 3-án, este kilenc óra után történt a müncheni, olimpiai ökölvívó­csarnokban. A jól ismert len­gyel Denderysre csakúgy zápo­roztak egy jól megnőtt feke­te bőrű kubai ökölvívó félel­metes ütései. Denderys egy­hamar megunta, feladta. Teofilo Stevenson —, akko® még nem ismerték — udvari­as tapsot kapott, de már előre sajnálták a rokonszenves fia­talembert: az ameriai Bobiek lett a következő ellenfele. Bo- bick volt az aranyérem első számú várományosa, s Steven- sonra nemigen ügyelt, egy év­vel korábban Caliban, a pán­amerikai játékokon biztosan legyőzte. Bobiek 7.19 perc után retten­tően összeverve, megszégye- nülten tántorgott ki a szorító- ból, majd a hazaiak Európa- bajnoka, Hussing 4.03 perc alatt feladta a kilátástalan csatát. A súlycsoport másik Európa-bajnoka, a román Alexe ki sem állt Stevenson ellen a döntőben. . így indult a csodálatos kar­rier. A müncheni olimpiai arany mellé hasonló jött 1976- ban Montrealban, s 1980-ban Moszkvában is, közben az 1974. évi havannai, majd a négy év­vel későbbi belgrádi VB is ha­sonló Stevenson-sikerrel zá­rult. Immár tizedik esztende­je uralkodik —, s még messze van a visszavonulás ideje. — Harmincéves voltam már­ciusban, még nyugodtan ter­vezhetek néhány évre, az 1984. évi Dos Angeles-i olimpiára bizonyosan — mondotta a há­romszoros olimpiai és kétsze­res világbajnok. — Eddig nem­igen tettek próbára az ellen­felek, győzni akarok 1982-ben Münchenben a világbajnoksá­gon és, ahogy említettem, ne­gyedik olimpiámon is. Stevenson eddig 238 mérkő­zést vívott és 227'a győzel­meinek száma. Az utóbbi hó­napokban elég keveset halla­tott magáról. Pihent az olim­pia után, majd az elmúlt hó­napokban egy gépkocsibaleset miatt kényszerült rövid pihe­nőre. — Most már minden rend­ben van, kiéheztem az újabb, nagy csatákra — mondotta.— A jövő évi müncheni VB-ig több nemzetközi mérkőzésre van szükségem, hogy pályafu­tásom első nagy állomásán, tíz esztendővel később is pro­dukáljak. Annak idején Münchenben az aranyérem átvétele után meg­lepetést keltett első nyilatko­zata: — Remélem, Papp László nem haragszik meg rám, hogy be akarom állítani „olimpiai aranyérem mesterhármasát”. Számomra rettentő dicsőség lenne, ha együtt emlegetnének vele. NÓGRÁD — 1981. november 7., szombat Á világbajnok és családja Anatolij Karpov nemcsak a világ sakk-királya, hanem családfő is. A távoli országok­ban rendezett tornákról, vagy a „64 sakkszemle” című folyó­irat főszerkesztői íróasztala mellől Karpov siet haza, ahol varja a felesége, Irina és a magának szívósan egyre több figyelmet követelő másfél éves ifjabb Anatolij. Egyszer egy tudósító meg­kérdezte Anatolij Karpovtól: — Egy idő múlva talán a fiával kell megmérkőznie a világbajnoki címért. Kinek fog szurkolni? — Gondoltam erre a hely­zetre — válaszolta Anatolij —, amikor a fiamnak is az Ana­tolij nevet adtuk. Az ilyen világbajnoki mérkőzés ered­ményétől függetlenül Anatolij Karpov marad a világbajnok. Képünkön az újabb világ- bajnoki cím várományosa, csa­ládja körében.

Next

/
Thumbnails
Contents