Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

Ingrid Bergman: Életem (12.)

Negyven év orvosi szolgálat

Hosszú

A kareári tónyaMepi orvosi

rendelő kis várójában már többen ülnek. Sokszoknyás, fejkendős öreg nénik ízes palóc tájszólással beszélgetnek. Később idős férfi biceg be lábát fájlalva. Majd egy anyuka jön két apró gyerekkel. Újra és újra nyílik az ajtó, s a csöppnyi váróban már talpalatnyi hely sincs, mire a doktor megérkezik.

Dr. Szabados Pál körzeti főorvos nem látszik fáradtnak a rendelés után, amikor a mi- zserfai rendelőben beszélgetünk. Fehér bútorok között, a viszgálóasztal, a fogorvosi szék, a fémesen csillogó fogók és műszerek társaságában ülünk. A doktor alacsony, testes ember. Vonásai lágyak és jóságosak. A haja hófehér, mint a köpenye. Majd negyven év orvosi szolgálat van a háta mögött. Négy év híján ez mind Mizserfához köti. Nem véletlen, hogy népszerű, megbecsült, s szeretettel emlegetett orvos betegei körében. Szakmailag is elismert. Az idei Semmelweis-napon vette át — sok más után — a Minisztertanács elismerését, a Kiváló orvos kitüntetést.

Egyik cigarettáról a másikra gyújt, s míg szája szegletében lóg a Fecske, mesél:

— Szolnokon születtem. Hamar elkerültem Kőszegre, egyházi iskolába. Onnan Budapestre vitt az utam, a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultására. Remek, nagy tudású tanáraim voltak, akiktől tanulni is sokat lehetett. Verebélyi professzor, Fri- gyesi; Isekucztól gyógyszerészetet tanultam, Bakai professzortól anatómiát. Nagyon rosszkor végeztem el az egyetemet. A háború, közepén 1942-ben. Vittek is mindjárt a frontra, a Don-kanyarba. Általános orvos lévén ott húztam először fogat, mert kénytelen voltam. Azóta már fogorvosi szakvizsgám van. Sebészi ismereteim gyarapítására bőven volt alkalmam. A front mögött, negyvenfokos hidegben, sátorban vezettünk le nagyon sok szülést. Időközben nőgyógyász szakorvos is lettem. Később, Ogyesszában kiütéses tífusz ellen végigoltottuk a hadsereget. Szomorú, kemény iskola volt a front.

— Hogy került a Don-ka- nyartól Mizserfára?

— Az I-es számú nőgyógyászati klinikán keresztül. Budapest ostroma alatt már ott, dolgoztam. A klinika portása egy etesi bácsi volt. TőAz óvoda:

Két oka is van annak, hogy az utóbbi másfél / évtizedben az óvodai nevelés a társadalmi érdeklődés homlokterébe került. Az első ok szociális jellegű: a nők tömeges munkavállalása elodázhatatlanná tette a kisgyerekekről való intézményes gondoskodás kiterjesztését. A második indíték pedagógiai és oktatáspolitikai: a tanköteles korba lépő gyerekek módszeres fölkészítése az iskolai életre.

Napjainkban Európa-szerte nagy elismerést vált ki a magyar óvodai ellátás fejlődése. Kevés ország büszkélkedhet ugyanis azzal, hogy a háromhat éves gyerekek 90 százaléka óvodába járhat.

Nálunk a nagy változás tiz- tizenöt év alatt ment végbe. A második világháború előtti utólsó-békeévben, 1938-ban az óvodáskorú gyerekeknek mind. össze 23 százalékát fogadták be az óvodák, és még húsz év múltán is csak 30 százalékos ellátottság szerepel a statisztikában. Aztán következik egy lendületes évtized, 1968-ra elérjük az ötven százalékot. Az utólső tíz-tizen- két év fejlődése pedig egyenesen imponáló, végén a 90 százalékkal.

— De milyen áron? — kérdezheti az az olvasó, aki nem csak a meredek ívű számsorokat ismeri, hanem az óvodák túlzsúfoltságáról is hallott egyet s mást. Némiképp Indokolt az ellenvetés.

Sok gyereknek még ma Is csak úgy jut hely az óvodában, hogy a többieknek egy kicsit összébb kell húzniuk magukat. Ahová eredetileg száz gyéreket vártak, ott ma nemegyszer százhúsz, száznegyven is szorong. Egy tavalyi statisztikai kimutatás szerint óvodáink 124 százalékos helykihasználtsággal dolgoznak. A Művelődési Minisztérium közoktatási főosztályán úgy ítélik meg, hogy óvodáink felében jók az elhelyezési körülmények, a másik felében viszont nagy a zsúfoltság.

És még így sem tudunk

Mizserfáig

Egy idegen világban

le hallottam, hogy errefelé

nagy hiány van orvosokból. A felszabadulás napján, 1945, április negyedikén munkába is álltam Mizserfán, mint bányaorvos. Volt itt egy tizennégy ágyas kis kórház, három ápolónővel. Ezenkívül hat település bányászait, meg azok családjait láttam el. Aztán öt község körzeti orvosa lettem, s egy sor helyen helyettesítettem, hogy felsorolni is sok. Lóháton jártam a betegeimhez. Télen meg sítalpakon, mert nem volt mindig autója az orvosnak. Most Kazáron és Mizserfán vagyok körzeti orvos, de hozzám tartozik a mi- zserfai szociális otthon egészségügyi ellátása és a Váci Kötöttárugyár kazári üzemének orvosi teendői is. Ez hozzávetőleg három és fél ezer lélek.

— Négy évtized nagy idő.

Sok mindent átélt orvosi pályája során. Olyanokat is, ami ma már kalandnak tűnik, pedig ükkor életmentő akció volt. J(

— A mai negyvenéveseket én segítettem a világra. Amikor belép hozzám egy betegem, már látom rajta mi baja, hisz apró gyermekkorától ismerem. De ne várjon tőlem

minden fölvételi kérelemnek eleget tenni, szerencsére azonban évről évre csökken a helyhiány miatt elutasított jelentkezők száma. Két évvel ezelőtt országosan 41 ezer szülő kapott nemleges választ kérelmére, tavaly 25 ezer, s az idén már 20 ezer alá esett a számuk.

Gond az is, hogy a demográfiai hullámzás és a népesség mozgása nehezíti a tervezést. Jó részt ezzel függ ösz- sze az óvodák egyenlőtlen területi megoszlása. Az óvodáskorú gyerekek hat-hét százaléka olyan kis településen él, ahol egy csoportra való sem gyűlik össze belőlük. A falusi óvodákban általában kényelmesen elférnek a gyerekek, a nagyvárosi lakótelepeken viszont igen nagy a zsúfoltság, noha az idén egy-két helyen javult a helyzet. y

Az egész országra kiterjedő óvodai hálózat kiépítésével parhuzarposan megújult az óvodai nevelőmunka is. Tíz évvel ezelőtt a minisztérium

történeteket, régieket sem, mert az csak a betegre és orvosára tartozik. Akkor is, ha a beteg csecsemő volt, s ma már felnőtt ember. Valóban voltak súlyos helyzetek, amikor nem volt megfelelő felszerelés, nem volt jármű, hogy leküzdje a távolságot, nem volt gyógyszer.

Míg keze a következő cigarettán matat, s puhítja a dohányrudacskát, elmereng. Talán konkrét esetekre, betegekre gondol, de nem mondja őket? Magánéletére vonatkozik a következő kérdés. Jut-e ideje a maga, s családja számára?

— A feleségem tanár. Még

az egyetemi évekből származik az ismeretség, de már Mizserfán dolgoztam, amikor összeházasodtunk. Már a fiunk is családot alapított. Két szép unokánk van. Gyakran találkozom velük, bár ők a fővárosban élnek. Sok barátom is köt Budapesthez, még medikuskoromból. Ha majd egyszer nyugdíjba megyek, oda vonulok vissza magam is. A Sashegyen van egy házunk. De ha egészségem engedi, nyolcvanháromig még dolgozom.

új nevelési program bevezetését írta elő, amely szerint az óvodai tevékenység alapvető célja az iskolára való felkészítés, természetesen figyelembe véve a kisgyerekek életkori sajátosságait. A mai napig ennek a dokumentumnak a2 alapján folyik óvodáink pedagógiai munkája. A hajdani „gyermekmegőrző” intézmény ma már fontos lépcsőfok az általános iskolához.

Senkit se tévesszen meg az utóbbi mondat! A nevelés korszerűsítése ugyanis nem azt jelenti, hogy gyermekeink életéből száműztük volna a játékot. Az óvoda továbbra sem vállalja magára az iskola feladatkörének egy részét, ellenben úgy elégíti ki a gyerekek érdeklődését, hogy nyújt számukra tapasztalatszerzési lehetőségeket, úgy fejleszti közösségi szokásaikat, értelmi képességüket, vagyis egész személyiségüket, hogy majd zökkenő nélkül indulhassanak az iskolai életbe. Ez a korszeKay azt mondta nekem, hogy az „Intermezzo” amerikai változatának David O. Selznik lenne a producere, aki az „Elfújta a szél” című filmet forgatta. Emlékszem, azt mondta, jól fontoljam meg, mert itt bizonyára nagyon boldog vagyok. Én arra gondoltam: ha Amerikában minden ember olyan kedves, mint ő, akkor megpróbálom.

Figyelemre méltónak találtam, hogy Petter támogatta a gondolatot, hogy Amerikába utazzam. Nagyon nagyvonalú volt, és ragaszkodott ahhoz, hogy kihasználjam a lehetőséget. Ha azt mondta volna „nem szeretném, hogy elmenj” bizonyára nem utazom el, mert akkoriban mindenben, amit tettem, teljesen ráhagyatkoztam. Egyáltalán nem volt saját véleményem, Ö és az édesanyja törődnének Piával.

Amikor 1936. május 6-án a „Queen Mary”-n megérkeztem New Yorkba, Kay Brown fogadott. Kay és én vonattal utaztunk keresztül Amerikán Los Angelesbe. David O. Selzrűsítés lényege. Végeredményben az óvodai nevelésben a játék, a munka, az oktatás oly módon alkot' egységet, hogy nem szorul háttérbe a játék elsődlegessége.

Eredményvizsgálatok, jelentések, jegyzőkönyvek is tanúsítják, hogy az óvoda sikeresen megoldja a reá háruló új feladatot, leginkább azonban az első osztályban tanítók a megmondhatói, hogy a mai óvodások — kivéve az alig- alig iskolaérett fiúkat, leányokat -T- mennyivel többet hoznak magukkal az iskolába, mint a régiek. Főleg akkor, ha rátermett nevelő volt az óvónőjük.

Mert a pedagógiának ezen a területén is elsősorban az emberen áll vagy bukik minden, nem a tárgyi viszonyokon. Az áldozatkész, jól fölkészült, mosolygó óvónőn, aki akkor számíthat igazán eredményre, ha a család minden esetben együttműködik vele.

P. Kovács Imre

nik nem volt ott a pályaudvaron. Naivságomban azt hittem, ott fog várni, és a karjába zár.

Hollywoodba utaztunk, ahol

Selznik lakott. Néhány napig a vendége lehettem. Talán Irene, a felesége együttérzett a szegény, naiv svéd lánnyal, aki egyedül van, nem beszélt jól a nyelvet és talán elveszne a Beverly Hills Hotelben.

Mikor felvittem a bőröndömet a vendégszobába, Irene végigmérte, majd megkérdezte: „A többi bőröndje később érkezik?” Először azt hittem, nem jól értettem, majd azt mondtam: „Ez az egész csomagom.” — „De három hónapig fog itt maradni!” — „Így van.” — „Ügy véli, hogy elég ruhát hozott?” — „Mire kellenének a ruhák?” — válaszoltam. „Egész héten a stúdióban dolgozom, ott jelmezeket hordok, a hét végére pedig hoztam néhány könnyű ruhát és egy fürdőruhát. Ez teljes mértékben elég.”

„Hozott legalább egy estélyi ruhát?” — „Igen. Az utolsó filmemben viseltem egy nagyon szép estélyi ruhát, ami annyira tetszett, hogy a végén megvásároltam a filmtársaságtól.” — „És hol van a sminkesbőröndje?” — kérdezte Irene hallatlanul idegesen. „Nincs, nem használok „make-upot.” — „Azt akarja mondani, hogy nem tesz fel semmit?” — kérdezte Irene.

— „Nem” — ismételtem meg.

— „Oh” — mondta Irene és hitetlenül nézett rám. „Isten hozta Hollywoodban!”

Utána azt mondta, vacsorára hívták a barátai és nagyon örülne, ha elmennék vele. A férje késő éjszakáig dolgozik.

A vacsora a „Beachcomber”-ben zajlott le, egy ismert hollywoodi étteremben, ami mély benyomást gyakorolt rám. Még soha nem láttam ilyen éttermet és nem értettem, mi szerepel az étlapon. Az italokat kókuszdióhéjban és gyümölcsökben szolgálták fel... Idegen világban éreztem magam.

(Folytatjuk)

Következik: 13. Tanulják meg a nevem.

V. E.

lépcső az iskolához

Anti bácsi órásműhelyében

(A LEVÉL)

„Egy rokkant, mozgássérült bácsiról szeretném, ha írnának. Igaz, ő szeretné a legjobban, ha olvasnának róla az emberek, illetve arról, aminek nagyon örül. Különös eset történt az ő életében, mégpedig olyan esemény, amely visszaadta az életkedvét, a jövés-menést, a mozgást az

emberek között és újra megoldotta az étkezését az öregek napközijében.” (Hollósi Gyu- láné, Bércéi — Mentőállomás).

★

(Az EMBER)

Képzeletben. Milyen is lehet? öreg, megkeseredett? Hogyan vészelte át az egészséges lélek a testi fogyatékos4 N0GRÄD — 1981. november 29., vasárnap

Hajszálrugók

Ságokat? Milyen forrásokból

táplálkozik az éltető erő?

A valóságban. Nagy tábla a ház bejáratánál; Mravik Antal órásmester. Félve-lopa- kodva megyünk a családi ház kis szobájába. Siet felénk Anti bácsi mosolyogva tolókocsija segédletével. Szólnia sem kell, látszik a szeme csillogásán, örül a látogatóknak, a váratlan vendégeknek. Kezet nyújt, hellyel kínál, körbemutat a szobán — régi ingaórák, cirádás veretűek, kakukkosok — van ám munka bőven. Mert a jól megalkotott pontos kis óraművekben is megpattanhat valami, elszakadhat a hajszálrugó, s akkor meghal az egész szerkezet.

Beszél Anti bácsi, magyaráz a szakemberek elmélyültségé- vel, s miközben hallgatjuk, eltűnik a tolókocsi, el a kifordult kezek, lábak, melyek egy nehezen viselt terhesség és viharos szülés nyomaiként kísérik végig a friss szellemű, nagy-nagy intelligenciával

megáldott ember életét. Aki sohasem csüggedt el, óriási akartaerővel keresztülvitte minden elhatározását.

— Fiatalember koromban rávitt a szükség arra, hogy valamivel lefoglaljam magam. Mert az ember csak akkor élhet, ha alkot, dolgozik. Először gyufaszálak, zsebkés segítségével próbáltam a rossz órákat javítgatni. Hozzá kellett szoktatni a kezeimet, hogy engedelmeskedjenek. Később tanulónak álltam egy órásmesterhez, és 1945-ben megkaptam az iparengedélyt. Sokáig én voltam az egyedüli órás a környéken. Nyugdíj nélkül dolgoztam egész 1978-ig. Ekkor kezdett az állapotom rosz- szabbodni, annyira, hogy tolókocsi nélkül egy lépést sem tehetek azóta.

Felderül Anti bácsi arca, miközben kerekíti tovább a történetét; — Amikor még sete-sután tudtam járni a kifordult lábaimmal vándorméhésznek szegődtem, majd mutatok róla fényképeket. Arra is jól emlékszem, mikor amatőr rádiót eszkábáltam a fel- szabadulás előtt, hozzá telepeket, aztán az ágyban titokban hallgattam az illegális Kossuth adót.

A báty, Mrávik József köny- nyes szemmel bólogat a hallottakhoz. Bizony, bizony," amit Anti végigcsinált, talán egy egészséges embernek is dicsőségére válna, ö tudja, mennyi herce-hurcát kellett megérni az öcskösnek, menynyit talpaltak tolókocsiért, autóért: — Az Egészségügyi Minisztériumba a hátamon vittem fel az Antit — mondja.

Anti bácsit, mintha idegesítené kicsit a siránkozás. Optimista természete tiltakozik a panaszáradat ellen.

— Arról beszélnék inkább, ami határtalan örömöt jelentett számomra a közelmúltban. Hatvaneves voltam, amikor az orvosok műtétet javasoltak. Nem egyeztem bele. Ha eddig elbírtam így az életet, ezután is megleszek. Csakhát a kijárkálással voltam gondban. A tolókocsi hű társam a lakásban, de ahhoz, hogy az udvarra leérjek, több lépcsőt kell megtenni. Ez pedig csak úgy ment, ha valaki először a tolókocsit, aztán meg engem lecipelt. Onnan már átkászálódtam az autóba és elhajtottam én még Egerbe, Csehszlovákiába is a Hyco- mattal. Dehát a kezdőf lépések, az udvarra jutás.. . ahhoz mindig kellett egy ember. Nem mondom ezek a huncut szomszéd gyerekek, főleg a Kertész Laci, mindig körülöttem forgolódtak, hoztak, vittek, Anti bácsi, semmiség. ..

Ismeretségünk óta, most először érzékenyül el az arca. — A Kertész Laci ötlete volt a liftépítés is. Addig, addig mondta, magyarázta, míg közös munkával megterveztük a kis házi szerkentyűt a lépcső mellé. Képzelje, a Laci, meg a társa, a Nándori Laci alig egy hónap alatt elkészítették a világgal összekötő „hidat”.

Megyünk ki a teraszra. Anti bácsi tolókocsival a liftbe hajt, az pedig gombnyomásra elindul az udvar felé, majd vissza.

— Látják, most már kedvem szerint közlekedhetek

anélkül, hogy bárkinek is a terhére lennék. Nagyon mozgékony ember vagyok. Szeretem a társaságot, a fiatalokat. Egy-egy stampedli szíverősítőt sem vetek meg. Erről jut eszembe, jöjjenek, koccintsanak velem.

Aránylik a konyak a kis Qvegkelyhekben, koccintunk.

— Egészségünkre! — köszönti ránk poharát Anti bácsi.

(A FALU)

Az utca embere: __ Anti

b

ácsit mindenki szereti és tiszteli. A fiatalok valósággal körberajongják. Jókedve, derűje átragad a társaságra is. Ki nem hagynák semmiből. Cipelik a vadászházba az esti rendezvényre, a presszóba egy kis poharazgatásra. Friss szellemére, vidámságára mindenhol szükség van.

„A huncut szomszéd gyerekekA két Laci. A berceli mentőállomás gépkocsivezetője mindkettő. Hogyan készült a lift? Mit kell arról beszélni? Három hét alatt megcsináltuk. Anti bácsi ragaszkodott hozzá, hogy az anyag- költségeket ő fedezze. Mert, ha valamit kap, cserében ő is adni akar. Nekünk elgendő, ha velünk van, mert mindenről, de mindenről elbeszélgethetünk vele. Nagyon érti a fiatalok nyelvét.

(HAJSZÁLRUGÓK)

(Ehhez a fejezethez — úgy gondoljuk — nem kell külön magyarázat. A tények önmagukért beszélnek)

Kiss Mária