Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
Jó tanuló, jó sportoló Ellenfele az idő Nemrégiben adtunk hírt lapunkban a Jó tanuló, jó sportoló cím odaítéléséről, amelyet a Nógrád megyei Tanács művelődési osztálya évenként meghirdet. Az eredményhirdetést kötetlen beszélgetés követte a Furák Teréz Leány- kollégium könyvtárában, ám Qéczi Tibort, — aki az idén is kiérdemelte a tavaly már elnyert címet — rövid beszélgetésre „elloptuk” társai köréből. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Iskola harmadikosa nyúlánk termetű, fekete hajú fiatalember. Tizenhat éves, de többnek gondolnánk. — Négy éve sportolok komolyan, sível foglalkozom. Lesiklással kezdtem annak idején, majd sífutó lettem, később pedig, amikor az STC- nél biatlonszakág indult, átpártoltam. Hrabecz Gyula az edzőm. — Mik a legemlékezetesebb eredmények? — Első nagy versenyem, nyolcadikban, úttörő-olimpiai bajnok lettem, biatlon ifi—2 kategóriában idén megnyertem a magyar bajnokságot, s tagja voltam az első helyezést elért sífutóváltó-csapatnak. Aranyjelvényes sportoló és ifjúsági válogatott is vagyok. Éppen ezért most komolyan kell vennem a munkát, hisz’ lehet, hogy részt vehetek az IEV-n. Galyatetőn 1983 elején rendezik ezt a versenyt, ott mindenképpen szeretnék indulná. Heti ötször háromórás edzés után hogy megy a tanulás? Egy órát szoktam tanulni, nehéz napok előtt többet. Elsőben is, másodikban is kitűnő tanuló voltam. Most, hentesnek készülök, de előbb Egerbe jelentkeztem műszeripari, aztán Debrecenbe építőipari szakközépiskolába. A szakmunkás-bizonyítvány után szeretnék leérettségizni, s szakmán belül továbbtanulni. — A családban vannak hagyományai a sportnak? — A szüleim örülnek eredményeimnek, szívesen engednek edzőtáborokba, de nem általuk szerettem meg a sportot. Én vagyok a család egyetlen sportolója. — Milyen emlékei vannak a síről? — Van mindkettő. Egy országos serdülőbajnokságon a kiírás szerint első lettem. Nem sokkal az eredményhirdetés előtt kiderült, hogy tévedés történt, az én pontszámom a második helyhez elég csak. — Azért az se rossz. — Én nem szeretem, mert az első a nyertes, a harmadik még dobogós, de a második? Kellemes emlék kőt az idei magyar bajnoksághoz. Nem akarom hosszan elmagyarázni a történetet, a lényege az, hogy sokáig másodikként jegyeztek, mert a lövészetnél nem vették észre egy találatomat. Végül első lettem, annak a srácnak a rovására, aki az előbb említett történetben, a serdülő OB-n győzött. — Vannak-e állandó, nagy ellenfelei, akiktől esetleg tartani szokott a versenyek előtt? — Eddig nem volt, de most, hogy egy korcsoportot előbbre léptem, lesz. Például egy nálam idősebb miskolci fiú. Ezenkívül csak az idő, amit újra és újra le kell győzni. — Tudom, a sportnál tartalmasabb és időigényesebb hobbi nem kell. Van-e a sízésen kívül valami, amit nagyon szeret? A sporteredményeken kívül valami, amit nagyon vár? — Hogy végre autót vezethessek. Van egy zöld Zsigulink, s vagy hat éve tanítgat apu vezetni, de még mindig nem ülhetek a volán mellé. Éppen ezért gyalog megyek az edzésre, ami — az órájára pillant — hat perc múlva kezdődik. Ma biztos elnézik a késést, bár nem volt időm értesíteni az edzőmet. Együtt indultunk el a kollégiumból, ő a térre vezető lépcsőhöz tart szapora léptekkel. Rohan az edzésre. — veszprémi — Súlyos büntetéseket szabott ki az UEFÁ Ismét súlyos büntetéseket szabott ki az UEFA fegyelmi bizottsága európai kupa- mérkőzéseken elkövetett szabálytalanságokért. A francia Bastia 8000 svájci frank büntetést kénytelen ' fizetni, mert pályáján üvegeket dobáltak be a játéktérre. A játékosok közül a legsúlyosabb büntetést Chapuisat, a svájci Lausanne csapatkapitánya kapta. Öt nyolc kupamérkőzésről tiltották el, mert november 4-én a Legia Varsó elleni találkozón reklamált, durván játszott, kiállítása után vonakodott elhagyni a pályát, és lökdöste a játékvezetőt. Csapatát ezenkívül még 4500 svájci frankra büntették. A fegyelmi bizottság még csaknem egy tucat játékosra szabott kisebb-nagyobb büntetést. Olimpiára készülnek Tarjám hóváró Még sokat kell aludni a XVII. téli úttörő-olimpia január 21-i megnyitójáig, ám szerte az országban máris lázas készülődés folyik. Ez természetes, hiszen egy-egy kiemelkedő sporteseményre nem ritkán évekkel előtte elkezdődnek az előkészületek. Mi a nógrádi csapat sportolóinak felkészülésére voltunk kíváncsiak, s felkerestük a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskolát. Azért ezt az intézményt, mert az év eleji ötkarikás játékokon az iskola tanulói 157 pontot gyűjtöttek (többet, mint a második helyezett, 48 versenyzővel indult Budapest együttese), s jelentős érdemük van abban, hogy Nógrád megye csapata nyerte az úttörőolimpiát. Czene Gyulával, az iskola igazgatójával irodájában beszélgettünk. — Néhány tavaly jól szerepelt gyerek „kijárta” az iskolát. így távozott a Bereczki testvérpár, Galbács Judit, Brezniczky János és Bartus József. Sikerül-e őket pótolni? — tettem fel a kérdést az igazgatónak. — Azzal kezdeném — mondta —, hogy legutóbb tíz arany-, kilenc ezüst- és négy bronzérem került a téli olimpián az iskola gyűjteményébe. Akkor 19 tanulónk indult, köztük az előbb említettek. „Kiöregedésük” nagy veszteség, de természetes folyamat. Hiányozni fognak, de mások állnak a helyükbe. így Vin- cze Kati, Mohai Szabolcs és húga, Krisztina, Ipacs Laci és Solymosi Ági, de többeket is említhetnék. Közben beszélgetésünk többi résztvevője is megérkezett, így a két testnevelő, Rákóczy István és Szlivka Gyula, valamint két sportoló: Vincze Katalin és Ipacs László. — Hogyan készülnek a versenyre? — fordultam az újonnan érkezőkhöz. _ A gyerekek az STC-ben e dzenek — válaszolt Rákóczy tanár úr —, tulajdonképpen szeptember óta nincs megállás. — Miben segítenek a testnevelők? — Igyekszünk különös gondot fordítani az olimpikonokra. No, nem kivételezünk, hanem állandó kapcsolatban vagyunk az egyesülettel és a szülőkkel. Például Vincze Kati testnevelője, Kolláth Atti- láné rendszeresen figyelemmel kíséri a kislány munkáját. Emellett december végén szeretnénk harminc gyereket edzőtáborba vinni, de nem csak a most indulókat, hanem a jövő olimpikonjait is. — Eddig milyen munkát végeztek ? — Kerekes sível heti háromnégy edzésen vettek részt a sífutók — folytatta a tanár —, a lesiklók pedig már a műhavat is „megkóstolták”. Közben a gyerekek kicsit feszengve ültek, bár Vincze Katalin már gyakorlott nyilatkozó. „Öreg” olimpikonnak számít, hiszen a harmadik téli versenyére készül. Eddig egy csapat arany- és több más színű érem tulajdonosa a nyolcadikos kislány. — Nem nyomaszt az esélyesség tudata? — fordultam hozzá. — Édesapám irányításával szorgalmasan, heti két technikai és ugyanannyi erőnléti edzéssel készülök. Tudom, hogy mindent megteszek a sikerért. Ha balszerencsém lesz, az fog nyugtatni, hogy rendesen dolgoztam. Ipacs Laci, ha bekerül a nógrádi csapatba, másodszor lehet téli játékokon jelen. Neki még nincs érme, viszont ő a serdülők második korcsoportjának magyar bajnoka sífutásban. Laci — Katihoz hasonlóan —, mint mondta, teljes erőből készül, megpróbál dobogós helyet elcsípni. Amikor az esélyekről fag- gittam a „házigazdákat”, lázas számolgatás kezdődött. Általános volt a vélemény, hogy a tavalyi jó szereplést szinte lehetetlen megismételni, de így is több aranyra számítanak. — Akkor a hazai környezet is segített bennünket — mondta az igazgató —, no meg népesebb is - volt megyénk csapata. Most összesen 22 versenyzőt nevezhetünk, kérdés, hány lesz közülük petőfis. Ezen is vitatkoztunk egy ideig, majd szóba került a január 15-1 megyei úttörő-olimpia, amely hivatott eldönteni az országosan indulók kilétét. Ugyanis az ottani győztesek szereznek jogot, hogy képviselhessék Nógrádot. Abban is megegyeztünk, hogy, ha látszólag igazságos is ez a válogatási módszer, mégsem ésszerű. Fennáll annak az esélye, hogy mondjuk egy magyar bajnok „elszáll”, s már nem is lehet ott a zirci országos döntőn. Végezetül a nógrádi csapat kilátásait latolgattuk. A végszót Rákóczy István mondta ki: „Ott leszünk az elsőségért folyó harcban!” Kiss László iilMniiitniMiiii)iitiinnimiwiimniHmmwirTnnmtmiiiiminiinnnnmimmiinimmnmMHTiHmiiniiiimnimnnimnnTHiiiminmHwmimmmm*mimmmmirmTTTmimmHmiiTinmMmnin»imiuniii;»' Labdarúgás a 2. sz. Volánnál A megy« labdarúgó-bajnokság 13. fordulójának mérkőzéseiről szóló tudósítások utolsó soraiban fellelhető hírből értesülhettek a szurkolók arról, hogy az SBTC egykori sokoldalú játékosának, a 2. számú Volán edzőjének neve hiányzik az összeállítás végéről. Baranyai Gyula, aki az elmúlt években Nagybátony csapatát vezette a megyei bajnokság megnyerésével az NB II-be, megvált az együttestől. Amint mondani szokás, „menet közben” az ifjúsági együttes edzője, a Volán nemrég még aktív játékosa, Domonkos Sándor vette át a stafétabotot. A 2. számú Volán csapata az utóbbi években a szigoráról közismert Balga Károly vezetésével a középmezőnyben tanyázott. Nem taglaljuk a pálya- és öltöző- és egyéb gondokat, tény, hogy az utóbbi bajnoki idények szüneteiben a sportkör jól igazolt. Tekintélyes nevet szerzett játékosok kerültek a csapathoz az STC-től, a Síküveggyártól, s a régi ZIM-től. Ki nem derített okokból azonban nem működött olajozottan a csapat gépezete. Kevesen jártak edzésre, egyéni és közös ügyek-baj ok elhúzódó megoldása gátolta az eredményes munkát. A csapat berkeiben csak fogalom maradt a jó kollektív szellem, barátságok sem alakultak ki a játékosok között. Sokan idejekorán szegre akasztották a cipőt. — Az egész mezőnyben évek óta nem volt példa ilyenkor edzőváltozásra. Miért vált meg a csapattól? — kérdeztük a mindig csiszolt diplomáciai érzékkel fogalmazó fiatal, s az eddigiekben jó eredményekkel működő edzőt. — A jó igazolások ellenére egyre viharosabb vizekre tévedt még a leállások dacára is jó erőkből álló legénység hajója. Körülbelül két hete behívatott a vállalat központjába Levenda József egyesületi elnök, s a vezetőség más tagjaival feltették a kérdést: miként tudnám a szelet kifogni a rossz irányba húzó vitorlákból? Csak egy módon — állítottam —• ha még az őszi idény befejezése előtt felbontjuk a szerződésem. Talán ez esetben a játékosok ráébrednek, hol tartanak, mert esetleg a téli holtidényben távozva talán már késő. — Az edző nem játszhat, nem lőhet gólt, s nem menthet a pályán. Jó edzésmunkával hozzájárulhat az eredményekhez. Nem jártak elegen edzésre? í NÓGRÁD — 1961. november 15., vasárnap ! — Sajnos a több ezres vállalat csapatának játékosai, he- ten-nyolcan más-más cégnél dolgoznak. Az egyesületvezetés hatóköre ott már nem érvényesülhetett, mint ahogyan sokkal kedvezőbb viszonyok közepette végezhetik az edzéseket a játékosok, edzők, a megyei mezőny egyesületeinek zöménél. Mi csak a korai sötétedés időszakában gyakorolhattunk. Átgondolva helyzetemet, az egyesület és a szakosztály vezetése részéről a munkámhoz nyújtott „segítséget”, jobbnak láttam ilyen körülmények között abbahagyni a kínlódást. Azt már nem várhatták el tőlem, hogy elmenjek a lakásukra a játékosokért, s elvigyem őket a mérkőzések színhelyére. — Ez az intéző vagy a vezetők dolga, nemde? — Igen. Tehát úgymond menedzselési probléma. Ismereteim szerint a Volánnál személyes nézetkülönbségek alakultak ki. Ezekről nem szívesen beszélek. Végső soron nekem megvannak a szakmai igényeim, amelyek megléte nélkül nem lehet eredményes edzői tevékenységet folytatni. Tehát a gondok aprólékosságát, jelentőségét felismerve bontottuk fel a szerződésemet, remélve, hogy megmenthetjük a kieséstől a csapatot. — Mit kíván az utódnak? — Azt, hogy sikerrel teljesítse a csapatra vonatkozó tervet: a tavaszi idény végére zárkózzanak fel az első tíz együtteshez. Sándor együtt küzdött a fiúkkal, jó játékos volt, váljék jó edzővé! Nehéz dolga lesz a fegyelmezés terén, de bízom sikerében, hiszen'az ifjúsági csapatnál jó együttest kovácsolt össze, olyat, amely ez évben az első öt-hat között szerepel. Örülök, hogy jól kezdtek idegenben vasárnap: Erdőkürtről hazahoztak egy pontot, s szünet után ők vezettek. Lehet, hogy nem sok híja volt a győzelemnek. Talán újra megkóstolja a csapat a győzelmek ízét. — Elsősorban a játékosgárda küzdőszellemén múlik. No, de hova tovább? Vissza az STC-hez? — Nem, nem hangzott el hívó sző. Egyelőre pihenek. Több időt tölthetek a családdal, a gyerekekkel, s szórakoz- hatom a javuló magyar futball mérkőzéseit nézegetve... Andó Miklós Labdarúgó NB IL Sikerül-e? Gólképtelen csatársor Salgótarjánban Mindkét nógrádi városban ma délután az őszi szezon utolsó NB I-es hazai labdarúgó-mérkőzésen erre a kérdésre vár választ a bentma- radásért szurkolók népes tábora. A létfontosságú találkozókon az STC helyzete és tétje a nehezebb, illetve a nagyobb (a Bgy. SE több pontot gyűjtött salgótarjáni sorstársánál, s a tabellán is előkelőbb helyet foglal el). A tóstrandon az Asztalos SE le&z az ellenfél. Egy haj- tós katonacsapat egyáltalán nem lebecsülendő. Négy győzelemmel és ugyanannyi döntetlennel két ponttal megelőzi a tabellán a tarjáni ellenfelét. A tét a felzárkózás, utolsó lehetőség a saját pályán. A pontszerzés ezúttal a korábbi hetekhez hasonlóan azon múlik, hogy a nyolchetes győzelemmentes hazai varázslatot végre megtudják-e törni a piros-feketék. Az ösz- szeállítás Varga előbbre lépésével a támadótaktika eredményességét növeli. Remélhetően a Mohácsi, Földi, Kiss támadósor végre utat talál a hálóba. Szabó Géza vezető edző kezdő tizenegye ez lesz: Kocsis — Kozma, Balga, Kovács, Cséki — Zsidó, Varga, Pál (Lipták) — Mohácsi, Földi, Kiss. A kispadosok: Rédely, Varga I, Tóth, Kerek. Még sohasem győzött a Bgy.’ SE a MÁV Előre ellen. Ma vajon sikerül-e, ez a kérdés Balassagyarmaton. A vendég székesfehérváriak csapata jobb napokat látott. Az élvonalban szerepelt. Jelenleg a táblázat 6. helyét foglalja el. Hazai győzelem esetén helyet cserélne a két csapat. A Bgy. SE-nél örülnek a Dorogon szerzett két pontnak. Bár több játékos is sérülést szenvedett a bányászvárosban. Czimmermann Gyula vezető edzőnek különösen a középpályán vannak összeállítási gondjai. A várható kezdő tizenegy: Pintér — Pribeli, Rob (Kövér), Homyák, Laj- kó — Dudás, Csemi, Friedmann (Kovács II.) — Szalai, Kovács I., Szedlák. fl Pénteken este ünnepélyes elnökségi ülésre kérült sor Balassagyarmaton, a Bgy. SE- nék A tanácskozáson megjelent Rith Lajosné, az MSZMP Balassagyarmati városi Bizottságának első titkára. Dr. Hatvani László, a klub társadalmi elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd bejelentette, hogy Huszár István, az egyesület ügyvezető elnöke felmentését kérte. Az elnökség tagjai elfogadták a bejelentést, s egyidejűleg ideiglenesen megbízták Győri Józsefet az ügyvezető elnöki teendők ellátásával. Végezetül Madarász László, a városi tanács elnökhelyettese, valamint dr. Hatvani László ajándékokat adott át a távozó sportembernek. Képünkön: dr. Hatvani László átadja az egyesület ajándékát.
