Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

A hét 3 kérdése 1. Mit lehet várni a mad­ridi találkozótól, ahol 35 ország küldöttei ismét mun­kához láttak? A madridi kongresszusi pa­lotában háromhónapos szünet után ültek össze újra 33 eu­rópai' és 2 amerikai ország képviselői, hogy megpróbál­ják tető alá hozni — lehető­leg még karácsony előtt! — az értekezlet záródokumen­tumát. Az tulajdonképp 80 százalékban el is készült, amint erre Iljicsov, a szovjet delegáció vezetője rámutatott. De az is igaz, hogy épp a legfontosabb kérdésekben hi­ányzik még a sokat emlege­tett „consensus”, azaz minden résztvevő egyetértése. Ezek a fő problémák: az európai le­szerelés és katonai enyhülés kérdéseinek megvitatására hi­vatott konferencia ügye, to­vábbá az úgynevezett biza­lomépítő intézkedések kérdé­se. A rendkívül lassú előreha­ladás ellenére, az ismétlődő éles viták ellenére is szükség van a madridi találkozóra, hiszen ez olyan fórum, amely lehetőséget ad az enyhülési folyamat megőrzésére, illetve továbbvitelére. A résztve­vők többsége igényli az eny­hülést Európában, ezért is le­hetett elérni egyes területe­ken legalábbis előzetes konk­rét megállapodásokat. (Köte­lezettséget vállalási a terroriz­mus elleni közös fellépésre, megegyezés a gazdasági együttműködés terén hozandó intézkedésekről, az informá­ció és az emberi kapcsolatok előmozdítását célzó döntések­ről stb.) Az elmúlt év novemberé­ben elkezdődött madridi ta­nácskozás máris sokkal hosz- szabb időt vett igénybe, mint a korábbi hasonló összejöve­tel annak idején Belgrádban. A nemzetközi helyzet feszült­té válása is tükröződik • a madridi vitákban. Eddig az előrehaladást főleg az ame­rikai küldöttség magatartása akadályozta. Sokáig elzár­kóztak attól is, hogy a ko­rábban gyakran hasznosnak bizonyult közvetlen szovjet— amerikai egyeztetéssel próbál­ják áthidalni az ellentéteket. Mindenesetre most sor került egy megbeszélésre Iljicsov és Max Kampelman nagykövet, az Egyesült Államok küldött! ségének vezetője között. 2. Hogyan alakult a len­gyelországi helyzet a héten a pártplénum, a sztrájkok és a szejm ülése után? A lengyelországi erőpróbá­ban a szocializmus és a nép igazi érdekeit szolgálták ' az olyan események, mint a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 5. plénuma és a parlament, a szejm ülése, viszont továbbra is csak mélyítették a válságot az úgynevezett vadsztrájkok épp úgy, mint a szerda dél­ben a Szolidaritás szakszerve­zet által meghirdetett egy­órás figyelmeztető sztrájk. Teljesen jogos a lengyel pártnak és kormánynak az a megállapítása, hogy a „sztrájk­terror” lehetetlenné teszi az ország súlyos válságából a ki­bontakozását. Ezért nyúlt hoz­zá a szejm, a parlament a sztrájkjog kérdéséhez. A szerdai úgynevezett figyel­meztető sztrájk ugyan nem volt teljes, a varsói jelenté­sek jelezték, hogy mind több lengyel dolgozó döbben rá: a sztrájkokkal csak a népgaz­daságnak, végső soron saját magának okoz jóvátehetetlen kárt. Viszont a Szolidaritás központi vezetőségének egyes, mérsékeltebb elemeivel szem­ben a szélsőségesek újabb térhódítása éppúgy megfigyel­hető, mint az is, hogy vidé­ken itt és ott szocialista- ellenes elemek a Szolidaritás központjának utasításait sem veszik figyelembe és vad­sztrájkokat szerveznek. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt és a kormány vezeté­se Jaruzelski hadseregtábor­nok kezében összpontosul. A párt első titkára, miniszter- elnök és nemzetvédeljfü mi­niszter az 5. plénum által funkcióiban megerősítve foly­tatja a küzdelem irányítását azért, hogy — Idézzük — „Lengyelország végre normá­lis, stabil ország legyen”. A pártplénumon nagy hangsúlyt kapott a megállapítás, hogy a lakosság ellátása politikai kérdés, megoldására minde­nekelőtt társadalmi-politikai téren kell erőfeszítéseket ten­ni. Jaruzelski rámutatott arra, hogy a lengyel nép is­mét nagy segítséget kap a Szovjetuniótól, amely például ebben a negyedévben további 30 ezer tonna húst szállít' Len gyelországba. 3. Mit jelent az OPEC döntése az olajárak egysé­gesítéséről és befagyasztá­sáról? Az olajexportáló országok szervezete, az OPEC az idén már nemegyszer próbálko­zott az olajárak egységesíté­sével, többször vitáztak tag­államai arról is, hogy tovább emeljék-e az árakat vagy meg lehet egyezni bizonyos időre való befagyasztásukban? Eddig ugyanis 32 dollárt kért egy hordó olajért Szaúd- Arábia, a legnagyobb olaj- szállító, és hallani sem akart az olajár emeléséről, egyik­másik afrikai ország viszont 41 dollárért szerette volna ér­tékesíteni olaját, s még to­vábbi áremelést is kívánatos­nak tartott. A világpiacon a kereslet az utóbbi hónapokban egyre csökkent, hiszen mindenütt takarékoskodnak a drága „fe­kete arannyal”. A tényleges árat még a drága olajukkal a piacon jelentkező országok is mind alacsonyabban kellett, hogy megállapítsák. S most Senfben az OPEC 13 tagál­lama megegyezett: Szaúd- Arábia 32-ről 34-re emeli a maga olajának az árát, a minőségi felárral számított olaj maximális ára pedig a többieknél hordónként leg­feljebb 38 dollár lehet. Ezek az árak 1982 végéig marad­nak meg. A világsajtó úgy értékeli, hogy „az OPEC kapitulált a világpiac előtt”. Nagy vissz­hangot keltett a venezuelai olajminiszternek az a kije­lentése is, hogy „a múlté már az olajár örökös emelé­sének lehetősége”. A hírma­gyarázók nagy része összefüg­gést keres Szaúd-Arábia olaj­áremelése és az amerikai dollár értékének csökkenése között, illetve még arra is figyelmeztet, hogy az AWACS- üzlettel ©gyidőben jött létre az OPEC-döntés, amelyben Szaúd-Arábiának meghatá­rozó szerepe volt..; Azt a 8 és fél milliárd dollárt, amit az amerikai fegyverekért fizet Szaúd-Arábia részben az olaj­ár emeléséből is tudja előte­remteni. Persze, ez a „vala­mit, valamiért” csak az ame­rikai—szaúd-arábiai viszony­latban jelentkezik. A tőkés- országok közül azok, amelyek a drágábban , szállító arab vagy afrikai államoktól vá­sároltak olajat, most felléle­gezhetnek, kevesebbért ’kap­ják az értékes energiahordo­zót. És. ami szintén fontos dolog: 1982 végéig tervezhet­nek már! Pálfy József Közlemény Csádban Egyiptom pénteken este si­etett támogatásáról biztosíta­ni Goukouni Oueddei csádi kormányfő felhívását, amely­ben csapatai kivonására szó­lította fel Líbiát. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője ugyancsak még aznap „bátori- tónak” és „üdvözlendőnek” ne­vezte a kormányfő lépését és a francia külügyminisztérium szükségesnek tartotta megerő­síteni, hogy a csádi kormányfő valóban kiadta rz említett köz­leményt. Kamal Hasszán All egyipto­mi külügyminiszter pénteken Kairó nevében üdvözölte a lépést, lévén „az idegen csa­patok jelenléte Csádban külső és belső bajok forrása”. But- rosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter véleménye sze­rint a döntés „pozitív lépés a csádi ügy megoldása felé”. Hogy a fejlemények Csádban Washington számára kedve­zően alakulnak, arról pénte­ken a külügyi szóvivő kijelen­tései tanúskodtak: „Üdvözöl­jük ezt a közlést, mint fontos, előremutató lépést, amely meg­könnyíti az Afrikai Egységszer­vezetnek a csádi békefenntar­tó haderő létrehozására irá­nyuló erőfeszítését” — mon­dotta egyebek között. (Ez az „afrikai békefenntartó haderő” egyelőre még nem létezik.) Az amerikai szóvivő egyébként megerősítette, hogy a csádi kor­mány még mindig hatalmon van, az amerikai kormány meg­győződése, hogy nem zajlott le államcsíny Oueddei kormánya ellen, sőt: „arra sincs okunk gondolni, hogy államcsínykí­sérlet történt”, mondotta. Hazaérkezett Párizsból az MS7MP küldöttsége A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására — Kornidesz- Mihály- lyal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága tagjával, a KB tudomá­nyos, közoktatási és kulturá­lis osztályának vezetőjével az élén — október 26—30. kö­zött pártküldöttség látogatott Franciaországba. A delegáció, amely az FKP kulturális te­vékenységét tanulmányozta, megbeszéléseket folytatott Gui Hermierrel, az FKP Politikai Bizottságának tagjával és a francia párt több más vezető­jével. A delegációt fogadta Gaston Plissonnier, az FKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A magyar pártküldöttség pénteken a késő esti órákban hazaérkezett Budapestre. NÓGRAD — 1981. november 1, vasárnap Hazánkba érkezik Ali Hasszer Mohamed Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására november 2-án, hét­főn párt és állami küldöttség elén hivatalos, baráti láto­gatásra hazánkba érkezik AH Nasszer Mohamed, a Jemeni Szocialista Párt főtitkára, a Jemeni Népi Demokratikus Köz­társaság legfelsőbb népi tanácsa elnökségének elnöke, mi­niszterelnök. Ab Nasszer Mohamed é-etra^za Ali Nasszer Mohamed, a Je­meni Szocialista Párt főtitká­ra, a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság legfelsőbb népi tanácsa elnökségének elnöke, miniszterelnök 1939. december 31-én született, sze­gényparaszti családban, Dél- Jemenben. a 3. kormányzóság keleti járásában. Általános is­kolai tanulmányait szülőföld­jén végezte, majd 1959-ben magasabb képesítést szerzett. Általános iskolai tanítóként, majd iskolaigazgatóként dol­gozott. 1960-ban csatlakozott az arab nacionalisták mozgal­mához. Tevékenységéért az angol megszállók többször le­tartóztatták. 1963-tól az ango­lok elleni fegyveres harc irá­nyítására létrehozott nemze­ti front tagja, 1964 végén a kiképző front parancsnoka. 1965-ben katonai iskolán ta­nult Kairóban. Ezt kövétően a nemzeti front katonai iro­dájának tagjává választották. A függetlenség kivívása után fontos tisztségeket töltött be. 1971-ben a legfelsőbb népi tanács az elnöki tanács tag­jává és miniszterelnökké vá­lasztotta, s megerősítette hon­védelmi miniszteri tisztségé­ben. 1974-ben oktatásügyi mi­niszterré is kinevezték. Az 1977-ben végrehajtott kor­mányátalakítás után csak mi­niszterelnöki tisztégét tartotta meg. Az 1978. június 26-1 puccs­kísérlet leverése után az el­nöki tanács elnökévé nevez­ték ki. Ezt a funkciót 1978. novemberéig töltötte be. Ak­kor megválasztották leg­felsőbb népi tanács elnöksé­ge elnökének, Abdul Fatah Iszmailnak a helyettesévé. 1980. januárjáig ő volt az ál­lambiztonsági bizottság elnö­ke is. 1978, a Jemeni Szocialista Párt megalakulása óta a párt politikai bizottságának tagja, A JSZK Központi Bizottsága 1980. április 20-i ülése a párt főtitkárává választotta. 1980 április 26-án a legfelsőbb né­pi tanács elnökségének el­nökévé választották Ali Nasz- szer Mohamedet. Szejm-vita Varsóban Szombaton délelőtt a len­gyel parlament folytatta a vitát Wojciech Jaruzelski had- seregtábomok, a LEMP KB titkára, miniszterelnök be­szédéről, valamint arról a be­számolóról, amelyet — ugyan- csak-az ülés első, pénteki nap­ján — Zbigniew Madej mi­niszterelnök-helyettes terjesz­tett elő az idei népgazdasági és költségvetési terv végre­hajtásáról, valamint a jövő évi tervről. A szombati ülés napirendjét módosították: sor került a szejm bel- és igazságügyi bi­zottságának beszámolójára, s a többi között külön napirendi pontként vizsgálta a szejm a minisztertanács személyi ösz- szetételében végrehajtandó változásokat. A napirend kiegészítése mi­att törölték az interpellációkat és az utóbbi időben hagyomá­nyossá vált képviselői kérdé­seket. Kínai kommentálás Kína az utóbbi napokiban figyelemre méltó aktivitással kommentálta a közel-keleti helyzet alakulását. Az Űj Kína hírügynökség kairói keltezésű jelentésében pénteken azt ele­mezte, hogy Szadat halála után a Szovjetunió és az Egyesült Államok „a versengés újabb fordulójába” lépett. A Zsenmin Zsipao szombaton arról írt, hogy ha Szaúd-Arábia nem kapná meg az amerikai AWACS-radarrepülőgépeket, ez csali a „szovjet terjeszkedés­nek” nyitna lehetőséget. Az Üj Kína nem kímélte szö­vetségesét és az Egyesült Ál­lamokat — Izrael támogatása miatt — a közel-keleti béke akadályának minősítette. „Egyiptomban levő amerikai­akra” hivatkozva azt írta, hogy azok véleménye szerint az Egyesült Államoknak „el­tökélt erőfeszítést” kell kifej­tenie a palesztin kérdés meg­oldására — amely „az arab— izraeli konfliktus gyökere”. Különben „az Egyesült Álla­mok aligha remélhet jobb kap­csolatokat az arab országok­kal és nem is szállhat sikere­sen szembe a déli irányú szov­jet terjeszkedéssel”. Minthogy az „arab országok szövetségi rendszerében kü- szöbönállnak a változások”, a kínai hírügynökség szerint az Egyesült Államoknak végre kell hajtania a „szükséges po­litikai kiigazításokat” a térség­ben — különösen azért, mert Peking szerint a Szovjetunió Szadat halálában alkalmat lát a „stratégiailag fontos Egyip­tomba történő visszatérésre”. Tisztogatás Egyiptomban Egyiptomban a hét végére szökőárrá duzzadt a tisztoga­tási hullám. Az Al-Akhbar cí­mű félhivatalos lap szerint Szadat elnök október 6-i meg­gyilkolása óta 875 fanatikus muzulmánt tartóztatott le az egyiptomi rendőrség, a muzul­mán szervezetek vezetőit azon­ban nem sikerült elfogni. A jelek szerint nem kétséges, hogy az egyházi muzulmán ál­lamot akaró csoportok valós veszélyt jelentenek a jelenle­gi egyiptomi rendszerre. Az Al-Akhbar pénteken egy terrorista szervezet öt tagjá­nak nevét és fényképét közöl­te; a szervezet á lap értesülése szerint először Egyiptomban akarta megragadni a hatalmat, majd „khomeinista forradal­mat” kívánt volna „exportálni” a többi arab országba. Botrány Japánban Egy szépasszony szenzációs tanúvallomása • halomra dön­tötte a védelem érveit, s ezzel váratlan fordulatot hozott Ta­naka, a megvesztegetéssel vá­dolt volt japán kormányfő évek óta húzódó bűnperóben. A harminchárom éves szép­ség, Enomoto Mieko, aki az egykori miniszterelnök sze­mélyi titkárának elvált felesé­ge, a tárgyaláson bejelentette: volt férje annak idején négy- szemközt elismerte, hogy az amerikai Lockheed repülőgép- gyár megbízottaitól ő vette át főnöke, Tanaka nevében a ki­alkudott 500 millió jen csúszó­pénzt. A cég ezzel az összeggel kívánta jutalmazni a minisz­terelnököt, amiért a kabinet­ben keresztülvitte a Lockheed- típusú utasszállító gépek meg- vás áldását. Mieko asszony tizenegy évi házasság után 1977-ben hagyta el a nálánál 22 évvel idősebb férjét, s azóta — évi 15 millió jenes jövedelemmel — divatos mulatókban bárhölgyként dolgozik. A válóperben a bíró­ság a férfinak ítélte három kis­korú gyermekét. Az asszony szerint azonban a férfi megta­gadta tőle a gyerekek meglá­togatásának jogát, s ez a körül mény késztette végül is a le­leplező vallomás megtételére. A Tanaka-per tárgyalásán a védelem erkölcsileg beszá- mithatatlannak minősítette Miekot, s ezen az alapon meg­kísérelte kétségbe vonni állí­tásainak valódiságát is. Japán politikai megfigyelők szerint Mieko közlései rendkí­vül kínos helyzetbe juttatták a szabadlábon védekező Ta- nakát, aki változatlanul a kor­mányzó Liberális Demokrata Párt legerősebb frakciójának „párton kívüli vezetője” és a politikai életben amolyan szürke eminenciásnak számít. Az elmarasztaló ítélet belát­hatatlan következményekkel járó bonyodalmakra vezethet az LDP-ben. ENSZ-hírek Az ENSZ-közgyűlés politikai és biztonsági kérdésekkel fog­lalkozó bizottságának pénteki ülésén a leszereléssel kapcso­latos napirendi pontok általá­nos vitájában felszólalt dr. Kő­míves Imre nagykövet, a ma­gyar küldöttség tagja. Kifej­tette, hogy a vegyi fegyverek használatának eltiltását már az 1925. évi genfi jegyzőkönyv egyértelműen magába foglalja. A most készülő egyezménynek ezért két fő célra kell töre­kednie: a vegyi fegyverek ki- fejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának eltiltására, valamint a már felhalmozott készletek és az e fegyverek előállításához szükséges eszkö­zök megsemmisítésének köte­lezettségére. Dr Kőmíves Imre rámutatott: a neutronfegyver gyártását kimondó amerikai döntés — amellett, hogy ki­hívás a béke és a leszerelés ellen — újult erővel irányítja a figyelmet az új tömegpusz­tító fegyverek kifejlesztése és gyártása eltiltásának szüksé­gességére. A magyar kormány megkülönböztetett jelentőséget tulajdonit ennek a kérdésnek. Mivel véleménye szerint a genfi leszerelési bizottság ed­dig nem foglal’--■zott kellően e probémával, az idén a tes­tület muunkájában részt vevő magyar küldöttség kezdemé­nyezte, hogy a nagy fontosságú témáról nem livatalos ülése­ken is folytassanak eszmecse­rét ☆ A közgyűlés tíekolonizációs bizottságában péteken felszó­lalt Matus János, a magyar küldöttség tagja. Beszédében az önkormányzattal nem ren­delkező kis területek problé­máival foglalkozott. Kijelen­tette, hogy a gyámsági jogo­kat gyakorló imperialista ha­talmak által létrehozott kato­nai támaszpontok gátolják e területek harmonikus gazda­ságpolitikai és társadalmi fejlődését, ugyanakkor fo­kozzák a feszültséget, ve­szélyeztetik a békét és a biztonságot, mindenekelőtt a csendes-óceáni szigetvilág és a Karib-tenger térségében. ☆ Az ENSZ-közgyűlés szociá-’ lis. humanitárius és kulturá­lis kérdésekkel foglalkozó bi­zottságában felszólalt Nagy La­jos, a magyar küldöttség tag­ja. Ismertette az emberi jo­gok egyezségokmányai előírá­sainak gyakorlati megvalósí­tását a Magyar Népköztársa­ságban. Sürgette a gyermekek jogaival foglalkozó egyez­ménytervezet mielőbbi kidol­gozását. Hangsúlyozta, hogy korunk rendkívül gyors ütemű tudományos és műszaki fejlő­désének eredményeit minden országban a nép életkörülmé­nyeinek javítására és nem a fegyverkezési hajsza fokozásá­ra, új tömegpusztító fegyverek fejesztésére kell fordítani, ahogyan egyes államokban te­szik. ☆ A közgyűlés gazdasági bi­zottságának esti ülésén felszó­lalt Kádár Béláné, a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa küldöttségének vezetője. Részletesen beszámolt a KGST Szófiában tartott ez évi üléséről és az ott áttekintett kérdésekről. Kijelentette, hogy a szervezet tagországai a gya­korlatban valósítják meg a nemzetközi gazdasági kapcso­latok igazságos, egyenjogú ala­pon törtértő átalakítását célzó ENSZ-okmányokban foglalta­kat. A KGST-n belül a komp­lex program keretében folyik a tagországok gazdasági és műszaki-tudományos szintje közötti különbségek kiegyenlí­tése. Különösen széles körű se­gítséget kap ehhez Kuba, Vi­etnam és Mongólia. A KGST delegációjánál! vezetője be­számolt arról a gazdasági és műszaki-tudományos segítség­ről is, amelyet a szocialista országok a fejlődő államoknak nyújtanak. Upró ^nfai hazautazott Belgráditól Szombat reggel hazautazott Beigrádból az országgyűlés Ap­ró Antal elnök vezette kül­döttsége, amely a szövetségi nemzetgyűlés meghívására öt napot töltött jugoszláviai láto­gatáson. A küldöttséget a pályaudva­ron Dragoszlav Markovics, a szövetségi nemzetgyűlés elnök« búcsúztatta.

Next

/
Thumbnails
Contents