Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

Janossy Ferenc rajza Varsa Zoltán: Óvakodj Hamlettól! „Óvd hát magad, legbiztasabb a vigyázat: Az ifjú, ha más nincs, magára lázad." (Leartes Ophéliának) Óvd hát magad! Légy résen, óvakodj! Zárd be az ajtód, deszkázd be ablakod! És közel semmiképp ne ereszd E bomlott-hitűt — mert elveszejt, S eltévedsz szeme haván, hol rozsdás, szakadt szirom, s a pupilla krátere körül iszony leselkedik rád. S a robbanások is a közvágóhíd romlott fényeit ragyogják. Pillantásod kerülje szeméti 'Ne akard magadon veszett tekintetét! Hagyd őt az igazság tébolyában égni. Múltját, jelenét gyakran összevéti, mi jelen: csak álom. S néki: végtelen. Hímzések, csipkék közt őrizkedj szüntelen1 Halál, s pusztulás szítják vágyait, fölgyújtja éjszakád, ruhád, s az ágyad is. Átkos hiányát hagyja csak reáá, a magány széttéphetetlen iszonyát, mert akár a lét: egyetlen, s egyszeri. Sorsában halandók s halottak vétkei. Vonulj kolostorba! Vagy más férfit keress.'. • Csak óvd magad. Légy résen! Védekezz! A Váci Kötöttárugyár pász- nyegében a munkássá neve­tői üzemének panorámaabla- lés támogatása, esetenként a kos, szép tanácsterme már hiányzó, vagy negatív családi sokféle rendezvényt fogadott, nevelés pótlása, korrigálása, az eltelt nyolc esztendő alatt Kissé pedagógusnak kell len- — •szakszervezeti és KISZ-es ni ehhez. Kik, milyen mód­összejöveteleket, ankétokat, szerekkel segítik ezt a folya- nyári óvodát —, hogy csak matot? néhányat említsünk. Ám a Gyetván Lajosné: — Ered- gyermek- és ifjúságvédelem ménytelen lenne a művezetői ritkán „került terítékre”, az munkánk, ha nem úgy fog­bizonyos. De lenn, a szalagok nánk föl, hogy szerves része mellett, a tanműhelyben, az- a fiatalokkal való törődés, az a gyakorlatban mindenna- Minden évben van 4—5 igen pos téma ez, sokak szívügye, nehéz eset. Amikor a „sza- Közülük kértük fel egy kerek- lagba beépítjük” őket, figyel- asztal-beszélgetésre Széles ni kell rájuk. A munkatúrs- Imréné személyzeti vezetőt, nőim sokat segítenek — arra Gyetván Lajosné műszakveze- törekszem, hogy komoly gon- tőt, Káposzta Elvira KISZ- dolkodású asszonyok mellé bizottsági titkárt és Bélák ültessem a kezdőket. Olya- Józsefné üzemi nővért, az nokhoz, akikben erős az ÜSZB gazdasági felelősét. anyai ösztön, van türelmük, — Sokakban bizonyára fel- emberségük, vetődik a kérdés: mi indo- Számíthatunk a , falubeliek kolja, hogy egy üzemben összetartására. Volt egy kis­gyermek- és ifjúságvédelem- lány, aki egyetlen egy műve­méi foglalkozzanak? Milyen letet is nagy gyötrődések árán feladatokat hoz e terület? tanult meg — a szalagon tü- Széles Imréné: — Néhány relémmel, buzdítással vették beszédes számmal kezdeném körül, ma már be is fogadta a választ. Gyáregységünkben a közösség, megy neki a 386 fő harminc éven aluli, munka. A termelés még nem 186-an 14—18 év közötti pá- minden — figyelünk a kiala- lyakezdők. Amire nincs sta- kuló barátságokra, amiben tisztikai adat, de nap mint ösztönző erő van. A beszél- nap érzékeljük: nagyon sok getések során szó esik arról a hátrányos helyzetű, zilált is, a lányok hogyan osztják családi háttérből érkező kis- be a pénzüket, mire költenek, lány. Ha nem törődünk ve- mi újság otthon. Általában lük, könnyen elkallódhatnak bizalommal fordulnak az idő- és mi ezzel elveszíthetünk jó sebbekhez —, de előfordult munkásokat- Az általános is- már, hogy terhes lett az egyik kólából kikerülők nagyobb ré- lány és se otthon, se idebent szét a család úgymond rá- nem merte elmondani. Olyan bízza az üzemre, a szakmun- is volt, aki a betanulási idő ká3képzőre, a nevelési gon- alatt buzgó, lelkiismeretes dokkal együtt. munkát produkált, aztán egy­Gyetván Lajosné: — Ha be- re többet kimaradozott, külö- illeszkedésüket segíteni akar- nősebb betegség nélkül táp­juk — és ez nagyon fontos pénzen van most is. célunk — a munkán túl csa- Káposzta Elvira: — Van- ládi problémáikkal is foglal- nak feladatai a KISZ-nek. is koznunk kelL Ha nem látjuk az ifjúságvédelemben, igyek- az embert a „munkaerőben”, szünk az eszközöket, módsze- ez nem sikerülhet. Van, aki- reket megkeresni hozzá. De i nek nincs meg az általános nem könnyű a dolgunk. A iskolai végzettsége se — je- műszakvezetőkkel folyamato- lenleg húszán dolgoznak így san tartom a kapcsolatot. Ne- —, vagy csak kisegítőben fe- héz bevonni a fiatalokat a jezték be tanulmányaikat. Ök mozgalomba, főként a bejá- nem jelentkezhetnek szak- rók nagy száma miatt. Sokan munkásképzőbe, csak bétán:- meg hamar kimaradnak, a 60 tott munkára. Sokaknál a —70 fős tagság többsége a betanítási idő hosszabb, mint férjhez menés után gyermek- az átlagos, többet kell foglal- gondozási szabadságra megy, kozni velük. Gyakran kocká- már nem vonható be a KISZ- zatot vállalunk ezzel: telik- életbe. Az ifjúsági problémák- múlik az idő, és még mindig ról gyakran tartunk előadá- nem hozzák azt a százalékot, sokat, ankétokat. Például az ami a zökkenőmentes terme- ifjúsági bűnözésről, az alko- léshez kellene, plusztörődést hólizmusról, a szexuális kár­igényeinek. A cigánylányok- désekről. Érdekes jelenség, nál az otthonról hozott rossz hogy a szórakozási lehetősé- szokások is nehezítik a meg- get nyújtó programoknál felelő munkafegyelem kiala- kedveltebbek az ilyen közös- kulását- ségi rendezvények; társadat ­—- Az üzemi ifjúságvéúel- ml munkára, kommunista mű­mi munka alapja, bázisa lé- szakra is jobban bent marad­fiatalabb társaik beifleszkei désének segítségévei a törő­dést, de néhány ilyen esetre örömmel figyeltünk fel. A pártfogolásra visszatérve: ha kell, van. aki vállalja — most éppen szó van egyről. — Az itt dolgozók gyerme­keinek érdekében mit tud tenni az üzem? Milyen kap­csolataik vannak a gyermek- intézményekkel ? Gyetván Lajosné: — Évek óta gyakorlat a nyári óvoda megszervezése. A dolgozóink nyugodtak, nem kell a szünet idejére kivenni az összes sza­badságukat, abból még nya­ralni is mehetnek- Akinek középiskolás gyereke van, vállalhat felügyeletet a ki­csiknél. Ez pénzkereseti for­rás, hasznos, értékes elfog­laltság. És van még egy ve- tülete többen ilyenkor is­merik meg közelről a gyárat, az itt folyó munkát. Ha nem mernek továbbtanulni előt­tük a lehetőség, hogy ide jöjjenek dolgozni. Erre van már ió néhány példánk. Széles Imréné: A két pász­tói iskolával szocialista együttműködésünk van, ha­marosan lesz a mátraszőlősi- vel is és természetesen a szakmunkás-képzési bázisunk­kal, a nagybátonyi intézettel egyeztetjük a fiatalokért. vég­zett munkát. Hetente foglal­kozást tartunk az üzemi szakkörben, ami a - pályavá­lasztást segíti. A nyitott ka­puk napjai ideién jönnek a hetedik-nyolcadikos lányok, vándorkiállítást szervezünk, bemutatjuk a tanulóink mun­káit- Van eredménye: tavaly hatan, idén nyolcán jelent­keztek szakmunkástanulónak azok közül, akik a gyárban, életközeiben ismerkedtek a munkával. — Köszönöm a beszélgetést! G. Kiss Magdolna Verbőczy Antal: Mindenki mondja a magáéf Meteorológus: Az idő, ha rossz, ha jó túlnyomónak várható. Bizonyosan megesik, hogy esik, vagy nem esik. * Biológus: Van elmesejt, van sejt-elem és ébred számos sejtelem. Pszichiáter: Hogy akad normális elme? Na és? Annak mi értelmeit Vegyész: Felröpített sok botort a Bugyborékoló retorta. Kozmológus: ! Nem keltek én rémhírt, bárha egy hang a fülembe-zum, zum- döngicséli: nincs kizárva, hogy lyukas az Univerzum. Fizikus: Képlet a Világ sorsa, nincs azon mit sírni, csak azon, hogy tán soha nem tudjuk felírni. IWIWIllMiBiyiWBBBiHmrWWHWHWWWIIIIHWW—IWWIIWIIIMIHMi Középpontban a megelőzés Kerékasztal-beszélgetés az üzemi ifjúságvédelemről nak, mint klubdélutánra. Bi­zonyára azt gondolják, azt otthon is megtalálják, azért nem érdemes lemaradni a korábbi buszról. Beiák Józsefné: — Szó esett már róla, hogy igénylik a felvilágosító előadásokat a fiatalok- Az üzemi orvosunk tartja ezeket —, mint vörös­keresztes, és mint egészség- ügyis, úgy látom, sokan hasz­nosítják a hallottakat, egy ki­csivel előre léptünk az egész­ségügyi kultúrában. Ezt szol­gálja a 18 év alattiak szűrő- vizsgálata is — most folyik. Egyre többen vannak, akik már mernek kérdezni és re­mélem, nem falra hányt bor­só mindaz, amit az egészsé­ges életrenddel, életmóddal kapcsolatban elmondunk. — A beszélgetésből az a kép rajzolódik elő, hogy a fő súlyt a megelőzésre, a pre­vencióra helyezik. Társadal­mi pártfogók kirendelésére, utógondozottakkal való fog­lalkozásra nem is lenne szük­ség? Széles Imréné: A nyolc év alatt öt-hat alkalommal volt csak ilyen, pedig rendszeres az együttműködésünk a hiva-- tásos pártfogói felügyelővel. (Vagy éppen ezért? . • . Az eszmecsere ideje alatt is itt van a terület ifjúságvédelmi szakembere, kölcsönösen fel­hívják egymás figyelmét a nehezebb sorsú fiatalokra — G. K. M.) — Arra még nem volt sok lehetőség, hogy meg­figyeljük: azok, akiket támo­gattunk, viszaadják-e még III Útonjáró Bravúrszámok kicsiben Az igazándi kifejezés hiá­ba gyerekes hangulatú — va­lamiféle emberi, szakmai, hi-, vatásbeli csúcsteljesítményre utal és éppen ezért semmi mosolyognivaló nincs rajta. A igazándiról nemrégiben ol­vastam új rá Antal Gábornál (Zacsek verset mond), aki a boldog emlékű Benedek Tibor színművészről megírta, hogy félévszázados fennállásának küszöbén botlott az igazi nagy sikert jelentő figurába, Za- csekba, akiből aztán vele min­denben azonos figurát csi­nált. Zacsek fogalommá vált a kabarévilágban. s talán, mai, méltó utódja Hofi Géza azonos indíttatású okos gü­gyéje. Az igazándi az volt, amikor ez a Benedek Tibor alkotta Zacsek verset mondott Adytól, József Attilától, má­soktól, zacseki stílusban... Mindenesetre, sajátos lehetett. ooooooooo Amikor időnként úgy tű­nik, hogy a linkség elönt min­dent, akkor fel-f elbukkan egy-egy valamikori, mostani, igazándi bravúrszám, amin újra megerősödhet a tisztes­séges munkába, emberi küz­delembe, értékes vállalkozásba miegyéb napsugaras, szívde­rítő dologba vetett hitünk. A bravúrszám — legyen az olyan nagy, mint az óceán átrepü- lése. vagy olyan kicsiny, mint a valamikori cselédember győzelme — nem más, mint amit ötven évig egyfolytában lehet csodálkozni. Vagy, ami azonnali hatást kelt, elmú­lik, de az emléke mégis meg­marad valahogy a sok bóvli között. OOOOOOOOO Skála-műsor Széesényben. A művelődési ház előtt gép­kocsikonvoj parkol, a jár­dán szerény megállító tábla, semmi különfelhajtás, sem­mi parádés kivilágítás. Ská­la-zászlót sem lenget a szél. Bent zsúfolt nézőtér az esti órákban, amikor pedig jó műsor pereg a képernyőn isi Somogyi Pál tömör humora felvillanyozza, a divatparádé­nak szerény ugyan a stégje, de a ruhákat bemutató lá­nyok _így is érvényesülnek, a színvonalra külön ügyel az egyik közismert Skála-lány; semmi lekezelés, semmi olcsó jópofáskodás, semmi olyas­mi, amit sajnos, megszok­tunk, semmi bóvli. A ruhák, kabátok, tényleg szépek, nem drágák és vala­mennyi kapható is a szom­szédban, a Palóc Áruházban. Na, ennek van értelme! Csak néhány fotóért tértünk be, mégis ottragadtunk. Miért? Nem a közönség hangulata ragad el. A közönség olyan, mint minden mai közönség. Szegény jó Veres Péter bá­csinak igaza lehetett azzal az emocionalizmussal, azzal a tévével (soha nem nézett té­vét) ; hogy itt a reális veszély a szellemi elkényelmesedés­re. Most már felmelegedni sem tudunk. Feltaláltuk a si­vatagi keszeget; amely épp­oly képtelenség, mint a lan­gyos vastaps... Pedig min­denki mindent belead,' ahogy mondani szokás; folyik a víz Hollai Kálmánról, Bergendy a tüdejét is kifújja talán a csurákján, „Cintula” kedves, mint a legszebb álom, ke­nyérre lehet kenni a híres­neves lemezlovast, az új fiú, Balogh Feri elkápráztat sajá­tos stílusával, nagyon jó ének­hangjával, Máté Péter „blokk­jai” ebben a vidéki művelő­dési házban forintban is töb­bet érnek, mint következő nagylemeze. . . Langyos vas­taps legyezi a levegőt. „Mi ez, kérlek? Nem szoktunk hozzá, hogy premierlázban dolgozza­nak a színpadion valahol vi­déken a fővárosi művészek a gyakori haknikon. ..” — kér-. dezzük Hollai Kálmántól. „Jó gárda jött össze, senki sem akar rosszabb lenni a másik­nál". Szóval ilyen egyszerű ez? OOOOOOOOO Bravúrszám lehet az is, ahogy ez a százhatvan centi­méter „magas” egykori cse­léd elbánt a földesúrral. „Lát­ják ott, azt a piros tetejű épületet? Na. ott lakott a birtokos, vagyishát bérlő­féle, mert először talán csak kártyaadóságok fejében volt kezében a birtok. Felfogadott engem két lóhoz, azokkal is volt elég munkám, de .mire észbekaptam, már öt lóval kellett volna bánnom, etetni, itatni, gondozni, miegyéb... A fizettség meg ugyanannyi. Hát, egyik reggel nem keltem fel! Jön a megbízott, hogy „keljen fel Istán az istenit magának!’’ ■ Megüzentem Schuszdeknek a magamét, meg azt is, hogy vagy lesz több fizettség, vagy ápolja ő az öt lovat. De még jobb len­ne. ha felvenne valakit mel­lém. .. No, hogy arról szó sem lehet. Akkor megyek az ügyvédhez — mondom neki. Nagyot néztek, mert az ügy­véd a legjobb barátjuk volt, ugyan mit keresne Ott egy cseléd? De bizony beöltöztem, és mentem a vonattal. Az ál­lomáson meg ott várt a ho- mokfutő, hog^ üljek fel, majd útközben megbeszéljük a dol­got. Akkor már két hónapja tartott az ügy, nem is dol­goztam a birtokon. Mit te­kergessem? A falu a tanú rá, hogy legyűrtem őket egyma­gám. nem kellett ügyvéd hoz­zá. .. Visszamenőleg is meg­kaptam a kéthőnapi bére­met, gyereket is felvettek mel­lém, az anyja istenit... Hát így valahogy.” Teméntelen megaláztatás sorából emelkedik ki a törté­net. Azért számít bravúr­számnak, világszámnak ötven év múlva is. OOOOOOOOO Min múlik a dolog? Az egyenízű (inkább ízetlen) sü­temények világában valóságos ízbombaként robban az a há­zias választék, amivel rokoni közvetítéssel találkozom egy rosszhangulatú salgótarjáni délutánon. Mondják, amikor már-már könnyezve a gye­rekkori emlékektől belehara­pok a legközelebb eső mákos­rétesbe. hogy néhány napja új sütő házaspár jelent meg a piacon, de ők nem húst, tésztákat sütek. formát, szo­kást bontva a sok pecsenyés között. „Reggel még teát is lehet kapni ott!” Ez már va­lóságos csoda, ez már hedoniz- musra sarkalló, ez már az él­vezetek utáni hajszába ker­gető ténykörülmény... Ezt már talán el sem lehet hin­ni. Eszem a régi kedves íze­ket permetező káposztás ré­test, Rózsi néni legjobb for­máját idéző túrós pitét, az islert, linzert, mifenét (valósá­gos süteményhalom került hozzám mutatóba) és igazi boldogságot érzek. Hát még­sem veszett ki végérvényesen ebből az olaj-benzin ízű vi­lágból a házi receptek költé­szete? Hát van még ember, aki felvállalja a gyomromat; a szokásaimat, az igényeimet számon tartja, reggel már kész forró vagy langymeleg al­más rétessel vár a piac sar­kában, hajnalban felkel, be­szerez, betüzel, meggyúr, re­szel. ízeket kever, úgy, ahogy azt valamikor minden vala­mire érdemes asszony csinál­ta, szóval éppen olyanra?! Szóval semmi szalonnás ré­tes? Nyomorékra nyomott, nagyüzemi, buggyant süte­mény? Nem, kérem. Nem fizetett le a kisiparos. Nem sütemé- nyezett le. Azt sem tudom — szerencsére, így nem érhet vád — mi a neve ennek a maszek­nak; azt sem tudom, hol ta­nulta a cukrászművészetet, de hogy érti a dolgát az biztos! Most, ezt itt magam előtt mind megeszem, aztán lehet, hogy kiballagok magam is a piacra, megnézem magam is; milyen csoda lcöltzött közénk, akik már-már elszoktunk minden jó íztől, elfelejtettük milyen a hagyományos házi ízekkel összestimulált hangu­lat, akik már megszoktuk, hogy nincsenek étkezdék, hogy nincsenek trafikok, nin­csenek füstölő szokásainkat, étellel, itallal, zenével, szóra­kozással kapcsolatos hétköz­napi élvhajszánkat pontosan és személy szerint számon- tartó helyek, pincérek és fő­urak. Az a jó Túrós Lukács, 5 a megmondhatója, mi .minden­ről leszoktunk mi már. T. Pataki László NÓGRÁD - 1981. október 11., vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents