Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-08 / 236. szám
Eredményes a juhtenyésztés a szandai termelőszövetkezetben. Bernáth István ágazat- vezető és munkatársai szakértelme, lelkiismeretes gondozói munkájának köszönhető, hogy az egészséges állatállomány súlygyarapodása terveiknek megfelelő, az anyaállatok kétévenként háromszor ellenek. A 2200 darabos állomány nagyobbik részét legeltetik, kisebb hányada — mintegy 700 darab — a juhhodályban van hízásra fogva. — kép: kulcsár — A jövőben még eredményesebben Szlovák és nógrádi bányászok együttműködése FejJesztősors a síküveggyárban Segíts magadon... A szlovákiai Dolina-bánya és a Nógrádi Szénbányák között immár több mint két évtizede kezdődött az a kapcsolat, amely részét képezi a két ország, — és szűkebben: Kö- zép-Szlovákia és Nógrád megye sokoldalú együttműködésének. A határon inneni és túli bányászok főképp az utóbbi esztendőkben fektettek nagy súlyt egymás gazdasági, társadalmi, mozgalmi munkájának megismerésére, a barátság elmélyítésére, a tapasztalatok kölcsönös- cseréjére. A minap újabb szocialista együttműködési szerződést kötött a két bányavállalat, amelyben az 1981. és az 1985. közötti időszakra rögzítették írásban az idei, s az elkövetkezendő esztendők teendőit. Ebben hangsúlyozták: a két csereszabatosak. Az oldallapok javításkor könnyen levehetők, ezt a kivitel erényeként jegyezték föl. A használhatóság kiváló minősítése mellett pedig — többek között — az szól, hogy a szerelvényfal jól áttekinthető, az egész tűzhely könnyen tisztítható; valamint: háromféle főzőlap található rajta, lehetőséget nyújtván a házi energiatakarékosságra a háziasszonyoknak. 1 Növeli a két termék értékét, hogy az égők gázömlés ellen biztosítottak, s a LVEZ típusú elektromos gyújtású. A „KTC”-vel egyébként a belső piaci sikerek gyarapodását szeretnék elérni a tűzhelygyáriak. Az árura ragasztott KERMI-védjegy és a dokumentációs tasakba elhelyezett tanúsító cédula — az eddigi tapasztalatok szerint — növeli a vásárlók bizalmát a termék iránt. Erre számítanak az SVT illetékesei is. kisborjak is távol tartják magukat tőle — minden bizonynyal szülőanyjuk tanácsára — elkerülendő az esetleges kellemetlenség. — Hamar megszokják a kisborjak is a legelést — mondja az idősebbik testvér, aki csak 33 éves és tizennégy éve itt dolgozik a palotási termelőszövetkezetben. — Tavasszal és nyáron a tehenek itt ellenek a szabadban, de a 60—70 kilós borjak már ügyesen csipegetik a kukoricaszárat. Igaz, ők még a szarvasgedei istállóban is kapnak némi kiegészítő abrakot, a tehenek azonban bőségesen megelégszenek a kint találtakkal. A palotásiak jól választottak amikor évekkel ezelőtt elkezdték a húshasznú keresztezést a limousine- fajtával, és felismerték azt a lehetőséget, ami a melléktermékek takarmányozásra történő felhasználásában rejlik. Az meg különösen örvendetes, hogy nem csak felismerték, de ki is használják. bányavállalat közötti kapcsolatokat az eddigieknél jobban bele kell illeszteni a két terület, megye és az érintett járások kapcsolatrendszerébe, úgy, hogy ezek egyben tovább erősítsék a két közigazgatási egység dolgozóinak együttműködését is. A két bányavállalat között megújított szocialista együttműködési szerződésben különösen nagy jelentőséget kapott egymás munkájának megismerése és — segítése. A célkitűzések között szerepel a szocialista brigádok rendszeres találkozása, melynek során — esetenként egyes munkaterületre leszűkítve — átadják tapasztalataikat, tájékoztatják egymást új technológiákról, bányászati eljárá- sokról, s a lehetőségek szerint sor kerülhet technikai eszközök cseréjére is. Igen fontos lesz a korszerű, nagy teljesítményű gépek jobb kihasználására és alkalmazására tett intézkedések kölcsönös megismerése, nógrádi részről pedig különösképpen az a szénen kívüli tevékenység tanulmányozása, a víztelenítési fúrások technológiájának új rendszerű elsajátítása. Az újabb öt évre megkötött szocialista együttműködési szerződésben foglaltak végrehajtásától mindkét fél jelentős eredményeket vár. N em tudni, hogy a százas tette meg a magáét, vagy a téeszelnök beszéde, mindenesetre a fiúk felkerekedtek, s a megérdemelt délutáni pihenés helyett indultak vissza a földekre. Három-négy óra leforgása alatt végeztek a címerezéssel — ahogy az elnök megjósolta —, s azután kétszeresen megérdemelten pihenhettek le. Abban a jóleső tudatban, hogy nemcsak egy százast kerestek, hanem a termelőszövetkezetnek is jót tettek. Dánszentmiklóson történt mindez, ahol a szövetkezetei nyári diákok „erősítették”, s egy délután, a napi rendes munka után, a pihenő „sereget” az elnök beszéde rázta fel. Gyorsan a lényegre tért, s őszintén a diákok elé tárta, hogy a gazdaság szorult helyzetben van. Ha a mai napon nem végzik el a címerezést, az előírásokhoz szigorúan ragaszkodó vetőmag-termeltető kizárja a szövetkezetét, s akkor oda a bevétel. Lehet, hogy a fiúk közül nem mindenki csak azért vállalta a munkát, hogy a termelőszövetkezetnek segítsen. Lehet, hogy sokukat a, beígért százas hajtotta, de ezt nem lehet bizonyítani. Mindenesetre gyorsan kellett dönteniük, s e pedagógiai feladványt jól oldották meg: feláldozták szabad idejüket a közösség érdekében. Most, hogy vége a nyárnak, — Nem érezzük jó megoldásnak, hogy a gyártmány- fejlesztők prémiumát teljes egészében a termeléstől teszik függővé. Ez olyan, mintha kint az üvegvágónak azt mondanám, hogy „vágjad csak az üveget, de, ha Barna Pista nem lesz kész a rajzzal akkor te se kapsz jutalmat...” Kinevetne, azt hinné: viccelek. Jobb az amerikaitól! „Mihamarabb és minél szélesebb körben fel kell tárnunk belső tartalékainkat, lett légyen szó akár a termelés korszerűsítéséről, a differenciált gyártmányfejlesztésről, akár a szellemi tőkével okosabb gazdálkodásról” — mondotta Aczél György, azMTESZ-köz- gyűlésen. Érdemes szemügyre venni, akadnak-e az említett munkaterületekkel kapcsolatos belső tartalékok a salgótarjáni síküveggyárban. A feldolgozó gyáregység gyártmány- és gyártásfejlesztési csoportjának vezetője, Schuyer Gyula, és a több mint egy évtizede gyártmányfejlesztő Barna István nap mint nap saját bőrén érzi, milyen akadályok —, ha vannak ilyenek — hátráltatják fontos tevékenységüket. — Egy, már meglevő vágóasztal billenthetővé tételén dolgozunk — mondja a csoportvezető. — Most négy ember teszi rá a nagy táblákat a vízszintes asztalra, mégis sok a törés. Ha billenthető lesz az asztal, két ember könnyen ráteheti a legnagyobb táblát is, törés veszélye nélkül. A dolog érdekessége, hogy ilyen asztalról még prospektusok sem írnak. A fiatalember egy szekrényhez lép, paksamétát vesz elő, kinyitja, s egy fotóra mutatván magyaráz. — Ez egy amerikai vágóasztal. Itt a kézi hajtány, ezzel döntik meg az asztalt. Mi viszont ugyanezt pneumatikával oldjuk meg: a vágónak csak egy gombot kell megnyomni Beszerzés — Trabanttal Tanulságos lehet taglalni, miként szerezték meg a fontos eszközhöz a kellő alkatrészeket. s kezdődik a betakarítás a mezőgazdaságban, ismét diákok szorgoskodnak sok szövetkezetben. Középiskolások, egyetemisták, felsőfokú iskolák tanulói — összesen mintegy félmilliónyian. Alkalmuk van, hogy találkozzanak a munkával, amely szerves része a nagybetűs életnek. Sokan talán először végeznek igazi munkát, olyat, mint a felnőttek. ök most tapasztalhatják először, hogy mit jelent, megdolgozni a pénzért. Jó alkalom ez a fiataloknak arra is, hogy próbára tegyék erejüket, teljesítőképességüket, hogy megbirkózzanak az időjárás viszontagságaival, sárral, esővel, széllel. Erre az erőpróbára azonban elsősorban nem pedagógiai okokból van szükség. Köz. hasznú és ma már nélkülözhetetlen tevékenysége ez a diákoknak, immár 24. esztendeje. A nyári szünidőben évről évre részt vállalnak a mezőgazdasági munkákból: ki szakmai gyakorlatra jár egy szövetkezetbe, ki pénzt keresni a nyaralásra. E munkák haszna — mint arról nemrégiben hírt adott a sajtó — óriá— A Zagyva III. beruházásából maradtak vissza. Kimentünk a raktárba, fölmásztunk a polcra, s megnéztük, mi van. Utána rendeztük a papírmunkát. Szabályosan úgy kellene csinálnunk, hogy írunk az anyagosztálynak, ők valamikor majd küldenek egy listát, cikkszámokkal teletömve — azt se tudom, mi mit jelent —, aztán egy fél év múlva megkapunk valamilyen alkatrészt. így meg egy óra alatt fölmértem, mi van, és csak utána kezdtünk el adminisztrálni. — És mi történik akkor, ha a raktáros mereven tartja magát az előírásokhoz: nem engedi be magukat? — Nekem jó kapcsolataim vannak, korábban művezető voltam, ismerek majdnem mindenkit — mondja Schuyer. — Tehát elképzelhető, hogy egy brilliáns eszű műszaki semmire se jut a fantáziájával, mert kicsit nehézkesebb a modora? — Személyi kapcsolatok nélkül minden nagyon nehéz. Ha a raktáros nem engedett .volna be, mi is hónapokig totojázhattunk volna ezzel a munkával. Ám nemcsak a billenthető asztal terve esett volna kútba a gyártmányfejlesztők rugalmassága nélkül. — Ha gyáron kívülről szerzünk be anyagot, előbb elküldjük az anyagbeszerzőnket, nézzen körül, mi hol van. Az ő információi alapján állítjuk össze a listát: pontosan mit, pontosan, honnan lehet beszerezni. Ezt adjuk át az anyagosztálynak. Ha helymegjelölés nélkül adnánk az igénylést, végeláthatatlan ideig várhatnánk az alkatrészekre. A gördülékeny anyagbeszerzéshez természetesen kapóra jönnek a gyáron kívüli kapcsolatok is. — Régebben egy másik munkánkhoz acélbetétes gumitömlő kellett. Sehol nem találtunk. Az egyik kollégánk húzott ki bennünket a bajból. Neki a sógora vezető az egyik tatabányai üzemben. Ott a raktári készletben volt a keresett tömlőből. Trabantba ültünk, s egy nap alatt megszereztük, amit különben fél évig se találtunk volna. Hogy a kapcsolatok kialakítása, ápolása, s a fejnek alkatrészekre beállított adattárolóként való használata si. S még ennél is nagyobb az a segítség, amit az őszi betakarításban nyújtanak a diákok. Az idén — az időjárás miatt — korábban kezdődik a betakarítás, így szeptember első napjaitól október végéig dolgoznak — a tervek szerint több mint félmillióan. De miért van erre szükség? Nem képesek megbirkózni a feladattal az egyébként jól szervezett és gépesített termelőszövetkezetek, állami gazdaságok? A szervezéssel és gépesítéssel nincs baj. Egy mezőgazdasági dolgozó ma húsz ember élelmét termeli meg — ez talán jelzi, hogy a munka zömét gépek végzik. A magyar mezőgazdaságban azonban az intenzív kultúrák aránya magas, ezek terméseinek betakarítása pedig jelentős kézimunkaerőt igényel. Ezt pedig nálunk — akárcsak a világ más. hasonló gondokkal küszködő országaiban — csak külső segítséggel lehet megoldani. Tavaly ősszel 489 764 diák vett részt az őszi betakarításmennyi energiát von el a vir- tigli műszaki tevékenységtől, azt — természetesen —, nincs mód kiszámítani. Ösztönzés nélkül? A billenthetőasztal egyébként az évi munkatervben szerepel. E tervet ők maguk állítják össze, mások „szentesítik”. — Mivel vannak ösztönözve arra, hogy évente ne mondjuk tíz, hanem húsz fontos föladatot oldjanak meg? — Ugyanannyi a fizetésünk, akár ennyit, akár any- nyit csinálunk — felelik. — A prémiumunk csak a termeléstől függ. Most egy külföldi kemence bemondta az unalmast, nem szállítják a nálunk feldolgozandó üveget Emiatt a mi jutalmunk is ugrik, hiába güriztünk. Persze, érdekeltté kell tenni bennünket is a termelésben. A prémium tíz százalékáig. De teljes egészében — túlzás! Általuk ajánlott módszert a kiadott munkákat külön- külön díjazzák, szakszerű szempontok alapján. Korántsem mellékes kérdés, hiszen „igen fontos feladat — mondták az MTESZ-közgyűlésen — a műszaki szakemberek nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése”. — Barna Pista például 3 ezer 400 forintot keres — közli Schuyer Gyula. — Pedig alkotómunkát végez. Milliók múlnak azon, hogy jól, vagy rosszul tervez valamit... Bár a beruházásra fordított forint és a bérben kifizetett forint nem ugyanaz, e jövedelemről hallván az embernek óhatatlanul eszébe ötlik az a több milliós beruházás — hőkezelő kemence —, amely máig nem működik, nem hoz hasznot a gyárban. Alkalmasint érdemes megszívlelnünk azt az intelmet, amelyet a miniszterelnök-helyettes fogalmazott meg az MTESZ-közgyűlésen: „Elképzelhető, bár nem kívánatos, hogy kisüzemek elszívnak néhány jól képzett munkaerőt, köztük műszaki szakembereket a nagyvállalatoktól. De csak azoktól, ahol nem megfelelően gondolkodnak és gondoskodnak a munkafeltételekről, az alkotókészség kibontakoztatásáról és elismeréséről”. ban, s mintegy 19 millió munkaórát teljesített. Röviden: a kézimunka-igényes betakarítás egynegyedét ők végezték el. Az elmúlt évekhez hasonlód an a diákok az idén is elsősorban a gyümölcs, a szőlő és más kertészeti növények — paprika, paradicsom — betakarításában segítenek. De rájuk vád a hibridkukoricaszedés egy része is, valamint a kombájnok után ők szedik a napraforgót, a cukorrépát, a burgonyát. Az idén mintegy 300—350 ezer tonna szőlő, 800 ezer tonna alma, 200 ezer tonna paradicsom, 40 ezer tonna paprika, s más egyéb zöldség, gyümölcs betakarítását, szüretelését kell elvégezni október végéig. N em kevés munka ez, még akkor sem, ha népes a diáksereg, akik, mint mondják, egykettőre megeszik a munkát. Ám ahhoz, hogy jól dolgozhassanak, meg kell teremteni a feltételeket. S azokkal, akiktől több mint 1300 szövetkezetben, gazdaságban felnőtt-teljesítményt várnak el, felnőtt ember módjára kell bánni. Nem kis felelősség hárul tehát azokra sem, akiknek a diákok ezen az őszön (is) segítenek. K£RMí-védje gyet kaptak SVT-siker A napokban kapták meg a ;,KTC”-t: a KERMI tanúsító címkéjét a salgótarjáni tűzhelygyáriak két fontos termékükre. A G 750/4 LV és a G 750/4 LVEZ típusú gáztűzhelyeket vizsgálták meg — az SVT megrendelésére — a minőségellenőrző intézet szakemberei. A portékákat három szempontból elemezték. Szemügyre vették a szerkezeti fölépítését, a kivitelét és a használhatóságát. Ezeket a tulajdonságokat négyféleképp minősíthették: „még megfelelő”, „közepes”, „jó” és kiváló”. Tüzetes elemzéssel — az SVT örömére — a szerkezeti fölépítést mindkét tűzhelynél kiválóra a kivitelt jóra, a használhatóságot pedig ugyancsak kiválóra értékelte a szakemberekből álló zsűri. Mint a taglalásból kitűnik: a szerkezeti fölépítés egyik előnye, hogy az alkatrészek Nem vész kárba a kukoricaszár Vékony sárga zsinór az országút mentén jó néhány kilométer hosszúságban. Azon kívül az út forgalma zajlik, belül pedig elégedetten csámcsogó szarvasmarhák tömege habzsolja jóízűen a kukoricaszárat. A mintegy 50 hektárnyi területen legelésző szarvasmarha — mint később megtudom — több mint 600 darab a palotási termelőszövetkezeté, és ilymódon hasznosítják a kukoricatermesztés e fontos melléktermékét. Ha már a kukoricaszár géppel történő betakarítása nem gazdaságos, ez a módszer bizonyára nem ráfizetéses a nagyüzemnek. Főként, hogy a pontosan 660 darab kintlevő állatra mindössze két állatgondozó — Pu- tyera Károly és Putyera Sándor — felügyel, a sárga zsinóron kívül. Ez tudniillik a villanypásztor drótja. A csalafintaság csupán annyi. hogy áram nincs is a vezetékben, az állatok mégsem mennek még a közelébe sem. Még a Nagy György j NÓGRÁD — 1981. október 8., csütörtök 3 Molnár Pál A negyedét diákok szüretelik
