Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-08 / 236. szám

Őrsök otthon — Fogadóórák üresjáratban Csak a mama szülő?... „Becsszóra mondom: apu sosem volt vele tisztában, me­lyikünk hányadikos... Igaz, többen voltunk testvérek; ő meg állandóan, kamaszkorá­tól politikával foglalkozott, ahogy mondják: a munkás- mozgalom régi harcosa. A ne­velés, a tanítókkal, tanárokkal való kapcsolattartás anyu dol­ga volt. Öt hívatták be, ha rossz fát tettünk a tűzre, az ő konyhájában ültek, amikor a továbbtanulásunkra akarták rábeszélni a családot. Mint pe­dagógus, úgy látom, ma sem sokat változott ez a hagyo­mányos felállás... Abban vi­szont nem mindenki olyan sze­rencsés, mint mi, hogy az em­berré nevelésünkben azért nagy része volt az apai be­szélgetéseknek is... ” Szülői értekezlet — csaknem '„telt házzal”. Az iskolapadok­ban kilencven, s valahány szá­zalékban asszonyok ülnek. Alsósok szülei. Ugyanez egy nyolcadik osztályban: több férfiarcot láthatunk, különö­sen a fiús szülök jönnek el. Hiába, a pályaválasztás már komoly dolog, úgy vélik, ebbe érdemes beleszólni. — o — Nemrégiben egy iskolában a nevelői szoba ajtaja mellett a falon a tantestületi névsort böngészgettem — minden pe­dagógus neve mellett ott volt a fogadóóra időpontja. Ugyan­ezt év elején az ellenőrző könyvecskébe is beírják a ta­nulók. Hogy hányán élnek ve­le?... Ez már más kérdés. — o — A pásztói Kun Béla Általá­nos Iskolában Luda Sándor igazgatóhelyettessel, András- ka Jánosné alsós, Pataki Sán- domé felsős szülői munkakö­zösségi összekötővel beszél­getünk a szülők és pedagógu­sok kapcsolatának formáiról és tartalmáról. A kettő szoro­san összefügg: a formák gaz­dagodása az együttműködés lehetőségeit is növelte. Nézzük először a három „alapformát”, találkozási, be­szélgetési lehetőséget! Legke­vesebbet lehet mondani a fo­gadóórákról. Sok megy el üres­járatban, még inkább az alsós szülők jönnek be, sűrűbben. Legtöbben idő problémára hi­vatkoznak: túl korai időpont­ban van, akkor még dolgoz­nak. Ezért, ha szülői értekez­let van, olyankor érdeklődnek inkább a csemete előrehaladá­sáról. Ezt felismerve a peda­gógusok ezeken a napokon igyekeznek elérhetők lenni. Persze, így nincs annyi idő, ez nem pótolja teljesen a kiadó- sabb négyszemközti beszélge­téseket. A szülői értekezletek láto­gatottak ebben az iskolában. Ám a klasszikus gondok itt sem hiányoznak: hatodik-he­tedikben lanyhul az érdeklő­dés; általában csak a mamák jönnek; a hiányzók sok eset­ben éppen a leginkább problé­más, veszélyeztetett, gyere­kek szülei. Ezeken a találko­zásokon az utóbbi években sok szó esett az új tanítási do­kumentumokról, keresik az együttműködés lehetőségeit a nevelésben. Sok új forma bon­takozott ki ennek kapcsán, például patronáló brigádok segítik a nevelők munkáját, sok szülő szívesen vállalkozik arra, hogy az osztálykirándu­lásra elkíséri a gyerekeket. A harmadik terület a csa­ládlátogatás. Elsőben, ötödik­ben, nyolcadikban mindenki­hez elmegy az osztályfőnök, a többi évben inkább csak azok­hoz, akikkel gond van. Ezek az alkalmak csak akkor járnak igazán haszonnal, ha őszintén, nyíltan beszél egymással szü­lő és pedagógus. Népmesesorozat a televízióban Elkészült a magyar népme- sesorozat újabb 13 epizódja a Pannónia Filmstúdió kecske­méti műtermében. A műfaj ha­zai gyöngyszemedből Kovács Ágnes népmese gyűjtő-kuta­tó — Ortutay Gyula egykori munkatársa — negyven mesét válogatott ki, s közülük 13 animációs változatát mutatja be a televítíó. Képernyőre ke­rül többek között a Király Kis Miklós, az Égig érő fa, a Ha­mupipőke királyfi és a Csil­lagszemű juhász című mesefel­dolgozás, amelyek néhány éve könyvalakban már megjelen­tek. Az új népmesecsokor epi­zódjai nem elsősorban a gyer­mekek részére készültek; a felnőttek érdeklődésére szá­mot tartó 10 perces filmeket Jankovdch Marcell népi motí­vumokat felhasználó rajzai il­lusztrálják. A képernyőn október 8-tól. fő műsoridőben jelentkező mesefilmek zenéjét ezúttal is a Kaláka együttes szerezte és tolmácsolja. A meséket Molnár Piroska és Szabó Gyula mond­ja el. Nem túl régi még a nyílt tanítási órák hagyománya. Ezt is a kisebbek szülei használ­ják ki jobban. Itt is voltak az időponttal bajok, ezért felve­tették: egy egész hetet kellene nyitottá tenni, akkor a szülő biztosabban módot talál rá, hogy eljöjjön. Nemcsak a szülőn múlik a jó kapcsolat az iskolával, a gyereken is. A kicsik napokkal előtte mondogatják: Ugye, el­jössz, anyu?... — míg a na­gyobbak szívesebben veszik, ha „nem nyüzsög” túl sokat a mama, papa az iskolában... Hogyan látják a gyerekek: mit tudnak szüleik az iskolai életről? Szőllősi Zsuzsa és Ma- rácz Krisztina nyolcadikoso­kat kérdezgettem erről. — Anyuék minden lényeges dologról tudnak — kezdi Zsu­zsa. — Amikor közösen csinál­juk a házimunkát, sokat be­szélgetünk. Az lehet, hogy ki­sebb koromban több helyet kapott ezekben a beszélgeté­sekben a suli, most mór csak a fontosabb eseményeket mon­dom el. Ha kényes, ha rám nézve negatív, azt is. Egyszer csináltam meg, hogy elhall­gattam egy konfliktust, hát, nagyon rosszul sült el. Jobb őszintének lenni! A lányoknak kellemes él­ményeik vannak a „családhoz kihelyezett” őrsi foglalkozá­sokról. A szülők is örömmel fogadták — találkozhattak lá­nyuk, fiuk barátaival, akikről eddig is sokat hallottak az el­beszélésekből. Az egyik papa tréfás balesetvédelmi foglal­kozást tartott — villanyszere­lő a szakmája, az elektromos­ságról beszélt. Természetesen sok sztori elhangzik ilyenkor és egymást is jobban megis­merhetik. Elmondják, miért tartják fontosnak, hogy szüleik tudja­nak az iskolai dolgaikról: reá­lis képük van, jobban tudnak segíteni a problémák megol­dásában. A kiindulási alap: nem mindig a gyereknek van igaza... Okos gondolat! G. Kiss Magdolna Bányászból lett festő ajándéka Ötvenöt alkotását ajándé- tő. A képzőművészeti főisko- kpzta a soproni központi bá- Iára 1949-ben került. A múze- nyaszati múzeumnak Gáspár umnak adományozott fest- Sándor budapesti festőmű- menyeit —, amelyeket hama- vész. A képek — valamennyi rosan kiállításon mutatnak be olajfestmény — a bányászok életét, munkakörülményeit ábrázolják. Az ajándékozó 1916-ban született bányász- családban: maga is dolgozott a Dorog közelében levő Anna- völgyben, bányászból lett fes­Jól felkészült szakembereket képeznek a salgótarjáni Madách Imre Építőipari Szak- középiskolában, ahol a diákok az elméleti ismereteiket hasznosan gyarapíthatják a he­tente egy alkalommal, építkezéseken szerzett szakmai gyakorlatokon. A II. c. osztályoso­kat a beszterce-lakótelepi építkezésen fényképeztük le, ahol Szojka Erika, Monori Tibor, Szalisznyó Róbert és társaik lakások belső szerkezetének kialakításában vettek részt. — kulcsár-felv. — Ideiglenes paradicsom Általában — ez a magyar ide vagy oda, a fesztiváldíjjal jében is az ember lehetőségeit film és közönségének furcsa együtt is megtekintésre érdé- kutatja a szorongatott helyze- viszonyulása —, ha egy film mes film az Ideiglenes paradi- tekben, s érzékletesen veti fel nemzetközi fesztiválon díjat csőm. a segítés, a mások iránti fele­nyer, gyanússá válik a közön- Története a második világ- lősség problémáját. ezért61 mutatkozott ? háláfLbb- háb°rÚ, id?jé? A M^yafr°rS^' A főszerepet André Dussol­, „ g°n Játszódik. A német hadi- lier és Frajt Edit játssza, mel­iffLhe ?„Sr^ fogolytáborokból sok francia lettük alakít fontos figurát Wiílhh ivwu szökött hazánkba, jutott véde- Szabó László, Christian van legújabb alkotasa, az Ideigle- lemhez, barátsághoz, szere- Cau Bács Ferenc, Ferenczy "ff lemhez - noha Magyarország Csongor, Bánfalvi Ági, Soós vai filmfesztiválon ezustdijat a németek oldalán harcolt. Edjf. kapott. Aztán mégis, előítélet Kovács András új filmje — a rendező előszeretettel foglal- Kovács András filmjét teg- kozik a második világháború nap és ma a sálgótarjáni No- kevésbé közismert fényeivel vember 7. Filmszínházban ve- egy francia hadifogoly, títik, aktóber 10-én Ka- Jaeques magyarországi életút- rancslapujtőn, október 12— ját kíséri végig, valóságosan I3-án Balassagyarmaton felrajzolva a kort, a társadal- szerepel. A bemutatók mi, politikai viszonyokat, a érdekessége, hogy a nyilas terrort. A történet so- „nagyfilm” előtt a Menekülés rán közeli kapcsolatba kerül Magyarországra című Ko- egy fiatal zsidó asszonnyal, s vács András rövidfilmet veti- kettejük szerelme, majd en- tik, mely értelmezi és magya- nek szétfoszlása jelenti a cse- rázza a játékfilm történelmi lekmény összetartó fonalát, hátterét és szereplőinek körül- Kovács András ebben a film- ményeit. az 1940-os években alkotta. Bukj föl az árból A miskolci Herman Ottó Múzeum vendégeskedik Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Mú­zeumban, ahol ezekben a napokban látható a Borsod megye népművészete című idősza­ki kiállítás. — kj — Beszélgetés József Attiláról Jó ideje jelennek meg egy érdekes és sokszínű sorozat kötetei Csepelen. A Műhely­füzetek nevet viselő sorozat­ban az olvasó munkásklub íróinak munkái látnak napvi­lágot. A sorozat vezetője Szentpéteri Zsigmond, a füze­teket a Csepel Művek Mun­kásotthona adja ki. Voltak olyan esztendők, hogy három kötet is megje­lenhetett, a folyamatosság azó­ta sem szakadt meg, bizonyít­va a szándék nemes voltát, nem kevésbé azt az érdeklő­dést, amelyet 1973-tól sikerült fölkelteni és éberen tartani. Javára írható a sorozatnak, hogy sikerült „tiszta profilt” kialakítani, elbeszéléseket, drámákat, verseket és tanul­mányokat adnak ki, tisztába vannak azzal, hogy hasonló vállalkozások esetében vala­mi mellett dönteni kell, más műfajok (például riportok, szociográfiai kísérletek stb.) más jellegű sorozatokat kí­vánnak. Az előkészületben levő köte­tek verseskönyvek lesznek, egyik közülük például máso­dik kiadásban. A szerzők kö­re széles, a színvonal is in­gadozik, ez azonban nem csök­kenti a vállalkozás értékét, az adott körben a Műhelyfüzetek hasznosan és ösztönzően tölti be hivatását. A Műhelyfüzetek tizenkilen­cedik darabja a közelmúltban látott napvilágot, Tamási La­jos szerkesztésében. Bukj föl az árból címmel beszélgetése­ket ad közre József Attiláról. A „beszélgetés” jelző — s ez javára válik, e füzetnek — sze­rény, esetenként inkább tanul­mányok közléséről van ugyan­is szó. Hogyan született meg ez a könyv? A szerkesztő elöljáróban közli ezt is. A Csepel Művek központi könyvtára és az ol­vasó munkásklub annak ide­jén, tavaly áprilisban ünnepi estet rendezett József Attila 75 születésnapja évforduló­ján. Ott voltak a gyár József Attila brigádjainak tagjai is. Mint megtudjuk, a füzet az est jegyzőkönyvének tekinthe­tő, a felszólalások és az el­hangzott József Attila-versek a beszélgetés valóságos sor­rendjében követik egymást. A verseket Máray Enikő előadóművész és Kaltenecker Antal, a csőgyár versmondó­ja adta elő. A kötet zárá- saként Benjámin László e rövid, de tömör felszólalá­sában — napjaink irodalmi életének kacskaringóit is is­merve — több időszerű gon­dot is említett. Csak utolsó mondatát idézzük- „Szép tisz­tának kell megőriznünk élete művét, mert értünk való; s ha a mindenséggel nem mér­hetjük is magunkat — mert hiába képzeljük, még nem vagyunk nagyok —, mérhet­jük magunkat, cselekedetein­ket, társadalmunkat József Attila szép, és pontos, és okos szavaival, hogy képesek le­gyünk egyszer mi is szépet, tisztát felmutatni a világnak, az utánunk jövő nemzedék­nek”. Igen, időnként bizony nem árt az író, a költő felelőssé­géről sem szólni, mert ez so­hasem avul ez, ha komolyan vesszük az irodalom szerepét a világban, életünkben. Érdemes elolvasni a közre­adott „felszóllalásokat”. Saj­nos, vagy szerencsére gazdag a válogátás, külön-külön nem elemezhetjük őket e recenzió megszabott határai között. Többen egy-egy vers születé­sét kutatják, mások mélyebb társadalomrajzot vázolnak föl, vannak, akik a költő életút­jának állomásait keresték föl és írják le, és így tovább. Volt. aki személyesen is ta­lálkozott József Attilával (Schuch János például), volt, aki „csak” szülőházát kereste föl. Ez utóbbit tette a Salgó­tarjánból elszármazott Galló Olga, aki vázlatosan, de szép érzékenységről tanúskodva ír­ja le a látottakat Folytatódni az egészben címmel. Érdemes lapozgatni, olvasgatni ezt a friss hangú Műhelyfüzetet. T. E.

Next

/
Thumbnails
Contents