Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-06 / 234. szám
Visszapillantások A cfmválasztás — újságíró- iskolákon, tanfolyamokon tanítják — alapvető, sőt meghatározó dolog: kedvet csinál a cikk elolvasásához. vagy nem. Magam tisztában vagyok azzal, hogy ezen a héten nem éppen vonzó címet sikerült választani, de mentségemre legyen mondva, mindenki szembe kerül hasonló nehézséggel akkor, ha a televízió hatnapos programjáról, általa látott, írásra érdemesített produkcióiról kíván megemlékezni. Abban az esetben, ha egyetlen műsor az ihlető, semmiféle gond nem mutatkozik, egyszerűen az ember odaragasztja „zászlóul” a műsor címét az irás elejére. Egészen más a helyzet, amikor több műsorról szól a recenzens, egymástól műfajban, szemléletben, tartalomban, formában teljesen elütő produkciókról —, mint jelen esetben is. Ilyen hosszas fejtörést okoz a kifejező, ösz- szefoglaló, megfelelő cím megtalálása, ugyanakkor — mégha a szerző nem is érzi — továbbra is fennáll a melléfogás lehetősége. Ezek után lássuk a „medvét” ! Aligha tévedek, ha azt állítom, hetek óta legnagyobb érdeklődés a kedd esti négyrészes magyar—olasz filmsorozatot kísérte. Az isztambuli vonat Graham Greene regénye alapján készült. Első pillanatban meglepődtem ezen, eddig nem volt semmiféle ismeretem arról, hogy a kiváló angol regényíró magyar témájú könyvet is írt, s éppen a Tanácsköztársaság és a Hor- thy-korszak történelmi, politikai viszonyáról, beleágyazva a harmincas évek nemzetközi történéseibe, szellemi rendszerébe. A szombati Élet és Irodalomban arról olvashatunk, hogy a regény helyszíne Jugoszlávia, a vonat csak átsuhan országunkon és fővárosunkon. Szóval —, minthogy Az isztambuli vonat magyarul nem jelent meg — fogalmam sincs, mi az igazság, csupán annyit mondhatok, hogy számomra élményt jelentett ez a fajta adaptáció, Kardos G. Gyöngy és két olasz forgatókönyvíró társának munkája. Czinner István és a vonat utasainak története cselekményes, pszichológiailag végiggondolt. Gianfranco Mingozzi rendező érdeme, hogy tömör képi megfogalmazással, kifogástalan színészválasztással és -vezetéssel, a sorozatoknál életfontosságú rejtélyesség fenntartásával felkeltette és megőrizte a végsőkig érdeklődésünket. Pedig néha már- már úgy látszott kudarcot vall — nevezetesen az érdekes karakterű újságírónő elvesztése után. De nem. Oj szereplők bevonásával — katonai parancsnok, ékszerrabló — sikerült újabb, másfajta izgalmakat ébresztenie. S az utolsó részben a „rejtélyeket” is megvilágítja, bár már korábban sejthetjük, hogy a különféle jellemű, politikai beállítottságú emberek pusztán emberiességből, megőrzött, vagy feltámadt emberségből segítenek a főhősnek a kritikus helyzetekben. Számomra ennyi motiváció ebben a filmben teljesen elégséges. Dicséret illeti a rendezőt azért is, mert a történet tanulságát keresetlen egyszerűséggel, magától értetődő természetességgel mondatja ki a szegénysorsú táncosnővel, Czinner hajdani elvtársával: amelyik rendszerben nem lehet becsületesen élni, abszurditás az örökös engedelmesség, becsületesség, s a diktatúra önmaga féltéséből elpusztítja ellenlábasait. E művészi visz- szapillantás egyetemes érvényű leckéje ez, történelmi, egyéni szempontból egyaránt. A film hangulatos, értékes zenéjét Nicola Piovani szerzetté, a sötét tónusú képeket Luigi Verga fényképezte. Az utóbbi idők legsikerültebb sorozatát a színészek — William Berger, Mimsy Farmer, Alfredo Pea, Lea Padovani, Tyll Attila, Madaras József — fegyelmezett, pontosan árnyalt, jellemformáló játéka teszi értékesebbé. A múlt héten kezdődött és két részét már láthattuk Bálint Tibor—Várkonyi Gábor Zokogó majom című tévéfilmsorozatának. Egyelőre csak annyit: ez a múltidézés is — a történet 1930 és 1950 között játszódik — számos erénnyel bír, s nem tekinthetjük véletlennek, hogy a Budapesti Művészeti Hetek programjába iktatták. Gondtalan, kellemes szombat estet szerzett Seregi László rendezésében Jacobi Viktor Sybill című nagyoperettje. Címszavakban: díszes játéktér (Langmár András), pompás ruhák (Wieber Marianne), remek énekesek, mellesleg szép, rokonszenves nők, férfiak (Kovács Zsuzsa, Pitti Katalin, Zsadon Andrea, Leblanc Győző Bende Zsolt, Maros Gábor). Jacobi zenéje érthetően hódította meg a világ színpadjait. Seregi rendezése korrekt, s külön érdeme, hogy nem kísérti meg a mindenáron való modernkedés. Ami nagyanyáink idejében, a század tízes éveinek derekán természetes érzelem volt, mára óhatatlanul érzelgőssé, szirupossá vált. Seregi ezt úgy kerüli el, hogy a nagy duetteket homályos keretbe foglalja, mintha régi családi fényképeket nézegetnénk a nagymama és a nagypapa esküvőjéről. Vagyis: megvan szemlélésükhöz a kellő távolságunk, tiszteletünk, egyetlen pillanatig sem mosolygunk rajtuk. mert a rendező — okosan — nem ironizál. Az operettjátszásnak — véleményem szerint — ez is egyik lehetséges mai játszási módja: a tárgyilagosság, a létezés és lét- jogosultság elismerése. Végezetül egy riportfilm a szegedi körzeti stúdióból. Ez nem tekint annyira vissza az időben, mint az említettek, csupán a nyárig. Címe: A „szegedi szabadtéri”. Megvalósításának milyensége miatt nem érdemelne említést, de a szabadtéri látogatottsága és a felvetődött gondolatok során mindenféleképpen. Egyértelmű ma már, hogy a szabadtéri programján változtatni kell, ha nem akar részvétlenségbe fulladni. A kérdés: hogyan? Pál Tamással, a szegedi színház igazgatójával egyetértek: repertoár kell és egy-két új produkció, mely mindig az adott év jellegzetességét adja. S helye van Szegeden a prózának is, de csak úgy, ahogyan Szinetár Miklós és Horváth Mihály fesztiváligazgató kifejtette: klasszikus magyar és görög drámákkal. A görgők maguk is óriási amfiteátrumokban mutatták be darabjaikat. Nem hiszem, hogy szükség van az avantgarde-ra, annak máshol a helye. Mit játszanék végül is a szabadtérin, ha rajtam állna? Néhány nagy térre termett, látványos operát, operettet. S a már említett drámákat. Művészileg kidolgozottan, korszerűen, pazar kiállításban. Akkor az előadások némelyikére nem kellene lasszóval fogni a nézőket, Európa-hírű rangját is visszaszerezhetné a játék. Persze nem én döntök. Akiknek ez lehetősége, azok jobban ismerik nálam a lehetőségeket, a teendőket. Filmbeli nyilatkozataik után hiszek a megújhodásban. Sulyok László pályaválasztási hetek előtt Előtérben egy „háttérintézmény" Az alábbi sorok elolvasását csak azoknak ajánlom, akik: 1. Pályaválasztás előtt állnak. 2. Gyermekük, rokonuk döntésébe beleszólhatnak. 3. Üzemükben érdekeltek a szakmunkás-utánpótlásban. 4. Az iskolában segíthetik tanítványaikat a választásban, a pályázókat a beiskolázásban. Hogy akkor alig marad ki valaki?... Bizony, ez közel áll az igazsághoz, valószínűleg ezért is olyan bonyolult dolog ez. Szálai keresztül-ka- sul fonják életünket, gyökerük számos társadalmi problémával közös. Itt az október, egy hónap múlva — előreláthatólag november 9-től — kezdődnek a pályaválasztási hetek. Mivel annyira szerteágazó a terület, legegyszerűbb lenne úgy megszervezni a programokat, hogy rendeznek egy nagy, megyei kiállítást és minden résztémá- 'ban lesz valami rendezvény. Csak elő kellene venni a tavalyi programfüzetet, kicsit átírni a dátumokat és a Nóg- rád megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet „szállíthatja is a műsort”. Szerencsére nem ez a gyakorlat. Mert bármennyire is sok a visszaköszönő, örökzöldnek mondható gond, az előző évből csak az eredmények és hibák tapasztalatait lehet hasznosítani. És lejárt a nagy pályaválasztási kiállítások ideje is. Nemcsupán a takarékosság miatt — észerűbb, hatékonyabb nem mindenkinek mindent bemutatni (ebből alig marad meg valami) —, hanem az érdeklődés szerint elvinni a gyerekeket a pályaismertetést nyújtó tablókhoz, munkahelyekre. Pályaválasztási tanácsadó, iskola, munkahelyek, család — melyik feladata elsősorban a helyes pályairányítás? Természetesen mindegyiknek más és más tennivalói vannak. Ám ilyenkor a háttérintézménynek nevezett pályaválasztási tanácsadó előtérbe kerül. Az együttműködést szorgalmazó, koordináló munkájára nagy szükség van. És nemcsak a rendezvények idején, az egész évben tartó folyamatos tevékenységben. Beszélgetéseink során az intézet munkatársai elmondták: az elmúlt időkben egyre „népszerűbbek” lettek. Több a választás előtt álló gyerek, nehezebb bejutni egyik-másik kiszemelt középiskolába, jobban meggondolják azt is, milyen szakmát válasszanak. A gyerek érdekében a szülő mindent megpróbál; a megye távoli csücskéből is bejöttek már tanácsért, vizsgálatra. És, ha valaki elkezdte, abból a faluból többen követik a példáját. Érdemes időben összevetni a szándékot és a lehetőségeket! Tavasszal kérik az iskolákat, jelezzék a problémás hetedikeseket, hogy folyamatosan behívhassák őket. Szeptembertől már nyolcadikosok lettek —, ha képességeik, adottságaik eltérnek a megjelölt pálya követelményeitől, még van idő a korrigálásra, új választásra. Január-februárban jönnek az addig be nem jelentettek — ez néhány esetben már kissé késő, nehéz átállni. Felmérték az egészségileg károsodott, korlátozott munkaképességű tanulókat is —, nekik kü4 NÓGRÁD — 1981. október 6., kedd Közös örömünkre, megszaporodott postánk. így rovatunk tudósítói között sok új arcot köszönthetünk. A legfiatalabb a tari Jankó Anita, aki a Pingvin őrs túrájáról rajzban tudósított bennünket, hozzátéve: írni nem nagyon szeret. Bízunk benne, nemcsak a zsírkrétát, a tollat is ügyesen forgatja majd. KiSZ-esek között Ugyancsak Tarról írt Szabó Rita. úttörőtanács-titkár. „Úttörőtanácsunk teljes létszámmal részt vett a községi KISZ-alapszervezet szeptemberi taggyűlésén. Nagyon figyeltünk, hogyan is tanácskoznak ők. Megbeszélték az eddig végzett munkát, és hogy mik lesznek a feladatok. Szó- bakerült a KISZ-úttörő kapcsolat erősítése is. Együttműködési szerződést kötöttünk, és megbeszéltük, hogy gyakran találkozunk majd. Közösen rendezünk túrákat, vetélkedőket. megemlékezéseket, és a gyermeknapi majálist. Bízunk abban, hogy terveinket valóra is váltjuk” — tájékoztat a közelmúltban lezajlott rendezvényről. Ivánfi Mária Pásztoréi arról tudósít, hogy: „Ebben az évben gyönyörű új iskolában kezdhettük a tanulást. Csapatunknál az idén is megalakítottuk a sajtófigyelő szolgálatot, mivel csapatunk minden raja benevezett a »Barátunk az újság« akcióba.” A továbbiakban beszámol a nyolcadik osztályosok társadalmi munkájáról. akik a Nógrádi Sán- dor-lakótelepen játszótér kia- alakításában segédkeztek, s a rokkantak éve alkalmából felkutattak két mozgássérültet, akiket ezekután rendszeresen segítenek. Balázs Zsuzsa, Süveges Anna nagybátonyi pajtások írják: „A Nógrádi Szénbányák Vállalat KISZ-alapszervezete másodszor is megrendezte a Jó szerencsét vándor. Jó szerencsét! Előre! vetélkedőt. A baglyasi, mátraverebélyi és a nagybátonyi Bartók Béla Általános Iskola tanulói versengésében végül az utóbbiak győztek”. „Hass, aM<oss, bontásokat, megkönnyítjük tanáraink munkáját. Az utolsó óra után az iskola udvarán és környékén levő hulladékot gondosan összegyűjtjük. Ezzel a cselekedetünkkel az új úttörőév jelmondatának , — »Hass. alkoss, gyarapíts!« — egyik felhívását szeretnénk teljesíteni” — írják a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskolából Benkő Györgyi és Várszegi Krisztina 7/b. osztályos pajtások. „Régi” tudósítónk, Cserhalmi Adél a mátranováki úttörők társadalmi munkaakció- járól küldött hírt. Napokon keresztül a mátraballai termelőszövetkezet burgonyaföldjén szorgoskodtak. Hasonló dicséretes teljesítményről számolt be Paróczai Veronika a salgótarjáni Gagarin Általános Iskolából: „A szokásos őszi hulladékgyűjtésre iskolánk tanulói szorgalmasan készültek. Az akció két napján megmozdult az iskolánk környéke. mindenfelé papírcsomagokat cipelő gyerekeket — no meg anyukákat — lehetett látni.” A levélből kiderül: az úttörők és kisdobosok több mint tizennégyezer forint értékű hulladékot gyűjtöttek, s kívánságukra, jutalmul az aznapi ebédnél nem hiányzott az emeletes torta, szőlő, üdítő, csokoládé, dinnye.... Megemlékezések a fegyveres erők közis úttörők pedig a könyvtárban találkoztak határőr fiatalokkal. . . Gortva Veronika Mátraverebély- ből, a hagyományos túráról számolt be. Ügy tűnik, a kirándulások a legkedvesebb élmények közé tartoznak. Erről győznek meg úttörőtudósítóink sorai. Ve- rebélyi Beáta Mátraverebélyből Mohora—Csesztve—Balassagyarmat— Hollókő útvonalon lezajlott kirándulásról tudósított. Tóth Tünde a pásztói pajtások mátrai túrájáról írt: ..Sok makkot gyűjtöttünk és elhatároztuk, hogy állatokat készítünk belőlük és azokat kiállítjuk az osztályban.” Szintén Mátraverebélyből jelentkezett Gáspár Marianna, aki egri élményekről számolt be. Az erdőkürti Berczeli .Judit csillebérci kirándulás élményeit elevenítette fel levelében. Szerződés szocialista brigáddal napjáról gyarapíts!1 „Ügyeletességet a szerdai napokon vállaltunk. Ezt a munkát nagy figyelemmel és lelkiismerettel szeretnénk elvégezni. Szünetekben a tanulókat kiküldjük az osztályokból, ezzel megelőzzük a rendlönösen szükségük van a segítségre a döntésnél. A pályaválasztási hetek alatt, amikor sűrűsödik a munka, megszaporodnak az üzemlátogatások, szakmaismertető rendezvények. Sok dolognak kell összhangban lennie ahhoz, hogy valóban hatékonyak, hasznosak legyenek ezek a programok. Először is: kér-e egyáltalán az iskola pályaválasztási segítséget az üzemektől? Ha igen: az üzem milyen formában tesz eleget a kérésnek, reális képet ad, vagy rózsaszínben festettet? A két legelterjedtebb forma, hogy az üzem pályaválasztási felelőse megy ki az iskolába osztályfőnöki órára, szülői értekezletre és szól a lehetőségeikről; valamint az üzemlátogatás. Az utóbbi általában hasznosabb: a gépsorok között, a zajt, szagokat is érzékelve, a munkafogások, -folyamatok gyakorlati bemutatóját látva mérlegelhet a tanuló. A szakmabemutatókat úgy szervezik, hogy ne vétsenek a tanóravédelem ellen és lehetőséget adjanak a szülőknek is a részvételre. Különösen akkor lenne ez fontos, ha a gyerek más irányban érdeklődik, olyan pálya felé vonzódik, amit a szülő is kevéssé ismer. Ám az a szomorú tapasztalat, hogy nagyon kevesen jönnek a szülök közül!... Idén is lesz Döntés előtt című sorozat, bemutatják a küJő néhány tudósítás érkezett az Üttörősarok levelezőitől a fegyveres erők napja alkalmából tartott megemlékezésekről. Szigeti Anna Mária Karancskesziből izgalmas akadályverseny részleteit elevenített fel. „A 6. állomáson lőni kellett, itt ijedtünk csak meg igazán. Ahogy álltunk és vártuk, hogy mi Is sorra kerüljünk, láttuk, hogy előttünk a fiúk rongyosra lőtték a tízes környékét. Nem baj, gondoltuk, majd csak sikerül. Sikerült Is! Kiderült az eredményhirdetésnél, hogy a mi őrsünk, a Makk Marcsi lett az első. ..” Szenográdl Péter Szécsényből arról Ír, hogy a csapat képviselői ünnepi műsorral köszöntötték patronáló üzemük,, az Elzett gyáregységének munkásőreit. A naplönböző felsőfokú végzettséghez kötött pályákat, a középiskolák is kinyitják kapuikat a végzős általános iskolások előtt. E két dologban jó az együttműködés a középiskolák és a PTI között. Ám jön a „de”: nagyon kevés fiatal kér segítséget a pályaválasztásban. A gimnazisták már csak akkor jönnek, ha sikertelen voft a felvételijük, pszichológiai vizsgálatot nem igényelnek. Igaz, ez hosszadalmas, több alkalommal kellene jönni, kiesés időben. Mégis, sok tanácstalan diáknak megérné, jobban kellene mérlegelniük az alkalmasságot is a döntésnél. Az a gyakorlat, hogy főiskolát, egyetemet, azaz diplomát adó intézményt választanak sokan, nem hivatást, pályát! Ez sok későbbi lelki konfliktus forrása! A tanárok, osztályfőnökök felelőssége nagy: ne csak a teljesítményt, a jegyeket, a bejutási esélyt nézzék, hanem a személyiséget is! Ezekben a napokban a szokott munkán kívül a pálya- választási hetek előkészítésén is dolgoznak a tanácsadóban. Azt szeretnék, ha a program- sorozat fókuszba állítaná a pályaválasztást, mint fontos nevelési feladatok és lehetőségek terét. Hogy egyre többen lássák: ez nem periférikus terület, hanem a személyiségformálás egészébe beleszövődik. G. Kiss Magdolna A közelmúltban szocialista szerződést kötött a fémipari vállalat X. pártkongresszus Szocialista Brigádja és a Bajcsy úti általános iskola úttörőcsapata Balassagyarmaton. Az eseményről Zábrádi Ernő nyolcadik osztályos tanuló tájékoztatta lapunkat. Mint írja a szerződés kölcsönös érdekek alapján, a kölcsönös segítés jegyében jött létre. Az úttörők és a kisdobosok vállalták, hogy részt vesznek a brigád rendezvényein, ünnepségeiket, összejöveteleiket műsorral teszi színesebbé, emlékezetesebbé, ezen kívül a brigád tömegsport-foglalkozásaihoz az iskola biztosítja az pályát és a sportfelszereléseket. A diákok társadalmi munkában vesznek részt a KISZ-fiatalokkal, a vállalat telephelyén többek között parkot gondoznak, összegyűjtik a még hasznosítható anyagokat. A brigád tagjai az oktatónevelő munkában segítenek, s a pályaválasztásban. Részt: vesznek az úttörő-foglalkozásokon, vállalták a kirándulások lebonyolítását. vetélkedők, sportrendezvények szervezését, vezetését. Megismertetik a tanulókat üzemükkel, munkájukkal, A brigádtagok vállalták azt is, hogy rendbetartják az oktató-nevelő munkához szükséges eszközöket. Sorokban Gazdag postánkból csak kóstolót tudunk nyújtani. A karancsla- pujtői Fényszarusi Zsuzsa az első, felsőtagozatos őrsi foglalkozásról számolt be. A salgótarjáni Szalai Éva, Godó Yvette, Czikora Olga nyári élményei közül vetett színes gondolatokat papírra. A pásztói Máráz Katalin két levéllel is jelentkezett, (öcsikéjének rajzait sajnos technikai okokból nem tudjuk közölni.) Katona Tünde Ce- redről a tisztségviselők munkájáról fejtette ki okos gondolatait, míg a mátraverebélyi Skorán Angéla hasznos tanácsokat írt le arról, hogyan tanuljunk. Várjuk újabb tudósítóink jelentkezését is! Tréfák A skót autót akar vásárolni. Az eladó új modellt ajánl: — Ez nagyon jó autó, olyan kevés benzint fogyaszt, hogy szinte kanállal kell mérni... — Leveses-, vagy kávéskanállal? — kérdezi a skót. A skót egy léggömböt hoz haza a két gyerekének. Ünnepélyesen nyújtja át nekik az értékes ajándékot és figyelmezteti őket: „Nesztek, de azután szépen osszátok el!” ☆ Ottokárnak azt mondja a felesége: „Azt írja az újság, hogy a legtöbb baleset a konyhában fordul elő!” Ottokár: „Így van, és nekem azt mind meg kell ennem!” A gyűlésen a félelmetesen sokszor és hosszan beszélő szólal fel. Az egyik részvevő odasúgja a szomszédjának: „Nem tudom, tegnap valahogy jobb volt” — „De hiszen tegnap fel sem szólaltf, — „Na, épp azértl" l
