Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-06 / 234. szám
Az e’so számú közellenség; a seleit Milyen területeken kell A cukorról —* kissé keserű szájízzel változtatni? A gyakorlatban a következő kérdésekre kell a Romhányi Építési és Kerámiagyárban a nap minden órájában válaszol-, ni: mi várható, illetve telje- síthetö-e az éves terv? A kérdező havonként egyszer pártvezetőségi ülésen a gyár politikai vezető testületének végrehajtó szerve. A válaszadó pedig Róka Mihály, a gyár főmérnöke. A tényekre alapozott, konkrét válasza után, a pártvezetőség legutóbb is azt kérdezte: miért nem teljesülnek a minőségi követelmények, miért sok a selejt? Szó, szót követett, vélemény véleményt formált, egészített ki, illetve segített az azonos álláspont kialakulásában. Ez pedig a következő volt. A pártvezetőség úgy látja, hogy két területen kell alapvetően változtatni. Az egyik: a technológia kiadásának pontossága, alapossága, betartásának biztosítása. A másik: a présgépek üzemképes állapotának garantálása. Ez utóbbi megvalósulása érdekében létrehoztak egy gépjavító brigádot. A pártvezetőség ezt csupán az első lépésnek tekinti. Mesz- szebbre nézve úgy véli, hogy az egész tmk munkáját felül kell vizsgálni és a múlhatatlanul szükséges intézkedéseket mielőbb megtenni. Ebbe beletartozik a központtól való segítségkérés is. ami azt jelenti, hogy a FIM vezetői bízzák meg a tolmácsi gyáregységet a romhányi gyár présgépeinek javításával, felújításával. Azért foglaltak így állást, mert Tolmácson megfelelő számú és jó felkészültségű szakember- gárda van. ' — A pártvezetőség megállapította, hogy a gépek, szalagok mellett dolgozók pontosan tudják mit kell tenniük, önként adódik a következő kérdés: hát akkor mégis miért ilyen magas a selejt? Ennek láttán a dolgozók gyakran megkérdik vezetőiktől: hát ebből miként lesz tervteljesítés? Úgy látjuk, hogy a selejt képződését a rossz adagolás felszámolásával kell* megakadályozni. Az itt keletkező hiányosságok később, az égetés után derülnek ki. Tehát a technológiai előkészítést kell alapvetően megjavítani — vélekedik Fejes Frigyes a pártvezetőség titkára. — Nemrég a művek vezérigazgató-helyettesével készített interjúban a gyenge minőség okát döntően az alapanyagok előkészítetlenségében jelölte meg. Mi a helyzet e téren? — Azóta az anyagtárolókat teljesen feltöltöttük. Ma már pihent, előzőleg laboratóriumban bevizsgált anyagokból dolgozunk. Ezenkívül az anyagtárolók előtt depókat hozunk létre, hogy időben megismerjük az ide tárolt alapanyagok minőségét és összetételét. A sorozatgyártást megelőző próbagyártás során pedig mintákat veszünk, ennek megfelelően módosítjuk a szükséges receptúrákat. Utasítás van arra is, hogy az illetékeseknek nagyon kell ügyelniük a speciális törvényszerűségek betartására — hangsúlyozza a pártvezetőség titkára, majd hozzáfűzi: — Ha az előbbieket mindenki betartja, illetve a vezetők megkövetelik az előírásokat, akkor különösebb gond nem akadályozhatja a jó minőségű csempegyártást. A legnagyobb gond jelenleg is az R—Ill-ban jelentkezik. Pedig az itt dolgozók jó, vagy kevésbé jó munkája alapvetően meghatározza az egész gyár gazdálkodásának hatékonysáKorszerű gépsorok segítségével készül a salgótarjáni síküveggyárban a ragasztott egyenes, építészeti üveg, melynek felhasználási területe igen sokágú. Az idén 85 ezer négyzetméternyi készül a megrendelőknek, közöttük szállítanak a metróépítéshez, kórházakba, telefonfülkékhez, azon túl óvodák és magasházak emeleti üvegezésére. Különleges igényeket kívánnak kielégíteni a golyóálló üveggel, melyet a pénzintézetek igényelnek tőlük. Képünkön Deme Fcrenc- né a gyártásban részt vevő egyik berendezést irányítja — kulcsár — HisfrefmsMcfő A prágai Klement Gottwald- híd jelenlegi rekonstrukciója során nemcsak az utakat javítják meg, hanem a közvilágítást is felújítják. Erre a célra rövid idő alatt új világító- testeket fejlesztettek ki a fővárosi közvilágítási vállalat és a holesovicei Tesla vállalat dolgozói. Egymástól nyolc méter távolságra hat méter magas oszlopokon helyezik el a nagy teljesítményű világító- testeket. gát, jövedelmezőségének nagyságát. Ezek után érthető, hogy a pártvezetőség az itt tevékenykedő pártalapszervezetnek és tagságának megkülönböztetett segítséget ad. — Ennek formái igen változatosak — folytatja az előbbi gondolatokat Fejes Frigyes. — Egyrészt jelezzük azokat a tapasztalatokat, amiket mi veszünk észre, ami elkerüli az alapszervezet vezetőségének, illetve tagságának a figyelmét, másrészt segítünk az R— III. gazdasági vezetőinek hatékonyabb beszámoltatásában. Mindezt az alapszervezettel együtt oldjuk meg. Végül, amikor szükséges, akkor operatívan is beavatkozunk, hogy a helyes elképzelések mielőbb megvalósuljanak. Szükség van a pártvezetőség konkrét, operatív tevékenységére, mert az alapszervezet vezetőségében másfél év alatt elég gyakori volt a vezetőségi tagok cserélődése. Jelenleg egy öthónapos pártiskolát végzett, fiatal elvtársunk került az alapszervezet élére, aki a tagsággal együtt majd felgyorsítja a politikai munka eredményességét — állítja Fejes Frigyes. Nem azért, mert úgy illik, vagy mert valaki felülről ezt követeli, a pártvezetőség, ismerve a gondokat, a lehetőségeket, a megoldáshoz vezető utat, a dolgozók segítőkészségét —, optimistán fogja fel, ítéli meg a mostani helyzetet. Megteheti, mert a gyakorlatban bizonyosodott be, hogy a kérő szóra a dolgozók min- dik cselekvőkészen és egyértelműen válaszolnak. Legutóbb a társadalmi munka során a pártvezetőség kérésének megfelelően a terv teljesítésének megvalósítására vállalkoztak. Amikor az R—I- ben, II-ben végeztek vállalt feladatukkal, akkor az itt dolgozók átmentek segíteni az R—III-ba. Ebben a gyáregységben például az alkalmazottak csempét válogattak. Csodákat 6em a páHvezetőség, sem az alapszervezet tagjai nem tudnak tenni. Csupán a maguk módján, a lehetőségek birtokában, szívesen és készségesen vállalkoznak a többletfeladatokra. Mindegyikük legfőbb vágya — dolgozótársaikkal együtt —, hogy mielőbb egyenesbe derüljön a gyár. Ehhez pedig továbbra is a jelenleginél több, de elsősorban jobb munkára van szükség! Mindenki részéről. V. K. — Paries vous francais? — kérdezi egy fiatal pár Mocsári Ferencet, a Somoskőújfalui vasúti határállomás főnökét, aki saját meglepetésemre is —^könnyed eleganciával bólint, majd ugyanilyen fesztelenséggel ad felvilágosítást. Akik megtudva, hogy a Keleti-pályaudvaron kapott helytelen információ következtében Eger helyett a csehszlovák határra érkeztek, méltán bosszankodnak. — Szidják — kérdem most már én az állomás főnököt — a somosi vasutasokat is? Mocsári Ferenc elmosolyodik. — Mi nem adunk erre okot! Hosszú esztendők óta nem reklamáltak ránk, mert itt. e csekély létszámú, ám népgazdasági szempontból is elég fontossággal bíró határállomáson semmiféle olyan helyzet nem alakult ki, amely akár a személyszállítást, akár a teherforgalmat akadályozhatta volna. A tőlünk telhető legjobban, a velünk dolgozó csehszlovák partnerek segítségével — öndicsőítgetés nélkül! — eleddig sikerült valamennyi gondunkat, ha nem is azonnal, de igen rövid időn belül megoldani. Higgye el, az utóbbi néhány évben csak egy-két alkalommal kellett jelentenem „fölfelé", hogy valami baj van... Figyelmetlenségből vagon siklott ki, olajat tartalmazó tartálykocsi sérülése hozta riadalomba a személyzetet, de egyébként semmi... — És most ezek a fegyelmi tárgyalások...? É desebb az idei cukorrépa, mint a tavalyi! Az első répaszállítmányok cukor- tartalma elérte á 13 százalékot, ami csaknem két százalékkal magasabb a múlt évi átlagnál. Nincs gond a répa mennyiségével sem, hiszen az eddigi betakarítási eredmények és a határszemlék alapján hektáronként 37 tonnára lehet becsülni a várható átlagtermést. A 120 hektárnyi területen tehát bőven megterem az ország ellátásához szükséges cukorrépa. Ügy tűnik, az évekig akut problémát okozó cukorrépa-termesztés végleg kikerült a veszélyzónából. Ez persze nemcsak a répával foglalkozó emberek szakértelmének és szorgalmának az eredménye. A mezőgazdaság irányítói a cukorrépa-termesztés fellendítése érdekében több intézkedést is hoztak. Talán a legradikálisabb döntés a cukorrépa minőség, azaz a cukortartalom szerinti átvételének újbóli bevezetése volt. Ez a módszer —, aminek alkalmazásához előbb meg kellett várni, hogy a cukorgyárakat felszereljék automatikus laboratóriumi és adatkijelző, illetve -rögzítő berendezésekkel — végre közös nevezőre hozta a termelőket és cukorgyárakat. Amíg ugyanis csak súlyra ment a „játék”: a termelők betakarító- és szállítókapacitásuk függvényében igyekeztek minél előbb megszabadulni a répától. Hogy aztán a földes répahegyek ott rohadtak a fogadóállomáson?! — Az már a gyár baja volt. A cukortartalom szerinti átvétel, az ütemezési felár, tehát az, hogy a gyár feldolgozókapacitásához igazíthatták a szállítást, azután jobb belátásra bírta a gazdaságokat. A cukorrépa-termesztés azonban sokkal tőkeigénye- sebb és munkaigényesebb vállalkozás annál, hogy ennyivel minden megoldható lenne. A gazdaságokkal például szinte állandó közelharcot kellett vívni azért, hogy a vetésterületet, ha nem növelik, legalább ne csökkentsék. Az idén azután felhagytak az agitálással, a meggyőzéssel és az elvárások hangoztatásával. Az életbe léptetett új rendelet szerint, azok a gazdaságok, amelyek a tavalyi cukorrépa-vetésterületüket legalább 5 százalékkal növelik, a többletrépa cukortartalmáért cukorszázalékonként 2,40 Ft-os prémiumot kapnak. Ez jelentős összeg, ha figyelembe vesszük, hogy az átlagos átvételi ár cukorszázalékonként 5,60 Ft. Az eddigi termésjelzéseket alapul véve az 5,60 Ft-os átvételi ár hektáronként átlagosan 27 ezer Ft árbevételt eredményez. Hangsúlyozni kell, hogy árbevételt, mert a nyereség ennek csak alig több mint egyötöde. Az 1981- ben felemelt átvételi ár ugyanis csak részben fedezi a termelési költségnövekedés okozta többletkiadásokat. Amit a répatermesztők ezzel elvesztettek a vámon, annak egy részét adókedvezményekkel megnyerhetik a réven. A betakarítási veszteség csökkentése érdekében ugyanis azokban a gazdaságokban, ahol a gépi betakarítás után még végigböngészik a táblákat, az ehhez szükséges többletmunkadíj mentes a jövedelemnövekmény-adótól. Mindezeken túl, vagy talán mindezek előtt a legfontosabb lépés volt, hogy több éves halogatás után az idén végre sikerült száz francia cukorrépabetakarító kombájnt importálni. Ezek nem olcsó gépek, mert még a 30 százalékos állami támogatással is több mint 2 millió Ft-ba kerülnek. A jó termés, az ösztönző intézkedések ellenére úgy tűnik, a répafronton mégsincs minden rendben. Hamar kiderült, hogy pl. a területnövelési prémium elsősorban azoknak a gazdaságoknak jutott, amelyek néhány hektárról, élve az alkalommal, néhány 10 hektárra növelték cukorrépa-vetésterületüket. Kétségkívül a népgazdaság számára mindegy, hogy milyen területnövelésből származik _ a többlettermés, de ezek a néhány hektáros gazdaságok csak addig foglalkoznak a répával —, régi vagy kölcsöngépekkel, nagyfokú kézimunka-erő igénybevételével —, amíg az extrajövedelem miatt az megéri. Tehát most kihasználnak egy lehetőséget, de megfelelő garanciák híján tartósan nem rendezkednek err€. A cukorrépát több száz hektáron termesztő gazdaságok, amelyek súlyos tízmilliókat fektettek az ágazat fejlesztésébe, sok esetben nem tudták az 5 százalékos határt túlhaladni. Az idei kedvező eredmények ellenére, az említett tényezők bizonytalanságban tartják a répa termesztő gazdaságokat. És mivel a cukorrépa a legjobb minőségű földet igényli, ez a bizonytalanság arra késztetheti őket, hogy jövőre csökkentsék a vetésterületet, hiszen sokkal kifizetődőbb és egyszerűbb a jó földön búzát termeszteni. Ezt a termelői bizonytalanságot csak növeli a cukor világpiaci árának folyamatos csökkenése. Az év eleje óta 700-ról 400 dollárra csökkent a cukor tonnánkénti ára. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a világpiaci árak mozgása bármelyik irányba is befolyásolná a hazai termelői árakat. Nem! Arról van szó, hogy ez a — legalábbis pillanatnyilag — tartósnak tűnő ártendencia kimondva, kimondatlanul, többekben esetleg megkérdőjelezheti a hazai cukorrépa-termesztés megkülönböztetett fejlesztésének fontosságát! És ez nagy baj lenne. Nemcsak azért, mert a cukor fontos stratégiai termék, amit ügyes külkereskedelmi taktikával bármikor és bárhol el lehet adni, hanem azért is, mert költségigényes ágazat lévén, a cukorrépa-termesztésre berendezkedett, vagy legalábbis abban nagy részt vállaló gazdaságoknak a termelési és fejlesztési lehetőségekről tiszta képet kell kapniok. H a tehát a cukorrépát alapvetően fontos terménynek minősítjük, akkor az e besorolással járó pénzügyi, technikai feltételeket folyamatosan kell biztosítani. Bonyhádi Péter vekedett a mostani tervidőszakban az előzőhöz képest. Az ország nagy vívmánya, hogy megszüntették az adózást. Ez az intézkedés is 1974-óta van érvényben. A béren kívüli juttatások közé tartozik az ingyenes egészségügyi ellátás. amelybe beletartozik a szanatóriumi gyógykezelés is. A szülési szabadságot 77 napra emelték, a gyermekes anyák — változatlan kereset mellett — napi két óra munkaidő-kedvezményt kapnak. Már 1970-ben több jelentős határozatot hozott a KNDK kormánya az életszínvonal növelésére. Ezek elsősorban az üzemi munkásságra, a bányászokra, a gépgyártásban, az csaknem 22 ezer fajta árucikk építőanyag-iparban és a szállí- — textíliák, szövöttáruk, láb- tásban foglalkoztatottakra vo- belik, napi szükségleti cikkek natkoztak. A későbbiekben a — árát mintegy 30 százalékkal népgazdaság más ágazataiban csökkentették, dolgozókra is kiterjesztették A munkások és az alkalma- az életszínvonal nevelését cél- zottak reá jövedelme háztarzó intézkedéseket. Fontos lé- tásonként számítva 1,7-szere- pés volt az 1974-ben hozott sére, a mezőgazdaságban dol- árintézkedés, amelynek során gőzöké pedig 1,8-szeresére nöíletszinvonalpoiitíka A határon minden csendes — Látom, ennek is fültanúja volt... Három — hangsúlyozom: újfelvételes — dolgozónkat kell felelősségre vonni, ittasság . miatt. A legcsekélyebb fegyelemsértést sem engedhetjük meg, hiszen a vasút az egyik legveszélyesebb munkahely. És e tekintetben — pardon nincs! — És a többiek? — Nyolcvankilenc fős „stábunk” szíve mindig a helyén van. A nemzetközi vasúti forgalomban Somoskőújfalu határ- állomásnak jelentős szerepe van. Főként a teherrakomá- nyok be- és kiléptetésében, hiszen az egyetlen itt áthaladó nemzetközi expresszvonat, a Polonia, valamint a napi néhány, a Fülekig és Losoncig oda-visszajáró szerelvény áthaladásának biztosítása nem veszi túlzottan nagy igénybe az itteni vasutasokat. Bár mostanság a tehervonatok ^sűrűsége” sem... — Elhiszi — kérdi a főnök —, hogy a politikusok után elsődlegesen mi, vasutasok érezzük a nemzetközi életben végbemenő pozitív, vagy negatív változásokat? Mi a forgalom növekedéséből, illetőleg csökkenéséből már tudjuk, Hol megy jól, hol vannak bajok. És mi most elég csendesen vagyunk itt, a máskor oly’ jellemző hajráhangulat nélkül. Statisztikai könyvekben lapozgat és adatokat sorol az ősz hajú mester, aki április elsejétől már „továbbszolgáló”. Negyvenkét év vasúti szolgálat van már a háta mögött, ebből harminckettő Somoskőújfalun, s a fenti időtől tiszta szívvel mehetett volna nyugdíjba, ám engedett főnökei kérésének, marad még esztendő zártáig. — Mondom ismétli —, nagyon érezzük a nemzetközi forgalom hanyatlását, s ezt engedje, hogy számokkal bizonyítsam! Augusztus végéig 5626, a túloldalról érkező és 2365, tőlünk „kilépő” kocsival kezeltünk kevesebbet, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez summásabban fogalmazva azt jelenti. hogy addig huszonkettővel kevesebb szerelvényt léptettük be és tízzel kevesebbet ki. Emellett jelentősen csökkent a Polonia utas- forgama is. Mondjam, hogy a kifelé utazók száma csaknem a felére...? Hiszen a múlt év augusztusáig majdnem 45 ezren vették igénybe az exp- resszt, idén ebben az időszakban pedig alig huszonháromezren. Igaz, a hazánkba igyekvők száma csupán négyezerrel lett kevesebb, de mostanában nincsenek agyonzsúfolt vonatok. — Akkor most van idejük hosszabb-rövidebb szussza- násra? — Sajnos. Mert tudja, legalábbis én azt tartom, a legjobb fegyelemre serkentő eszköz a munka. Ha sok a dolog, jobban kell koncentrálni, nincs idő ellanyhulni, másra gondolni, a szabályzatokkal ellentétben cselekedni. Higy- gye el, nálunk akkor sincs semmi baj, ha hatalmas a forgalom. Olyan összeszokott, egymásra és a feladatok végrehajtására figyelő gárda van itt. akiknek vérében régóta benne van a vasút, s a legnehezebb órákban is „rá tudnak még tenni egy lapáttal”. — Szóval, véli, hogy a „leszerelésig” hátralevő ideje mindenféle izgalom nélkül telik le? — ...Nem tudom. Törekvésem viszont, hogy tükörtiszta lappal hagyjam itt munkahelyem, s olyan tiszta kézzel, ami rám világ életemben jellemző volt. Hosszú beszédünk alatt csu,- pán egyetlen alkalommal szólalt meg a hangosbeszélő, a losonci vonat érkezését közölve. Nyugalom van itt, a határállomáson, a hegyektől körülölelt sínpárok között most és csodásán szép az ősz... Karácsony György NÓGRÁD - 1981. október 6., kedd
