Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

Nagv leendők — heti öt nap előtt Jelentős szervezésekre is sor kerül Januártól új munkarend a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban Megyebeli nagyüzemeink közül legelsőként a a Nógrá­di Szénbányák, majd azt kö­vetően a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek dolgozói tértek át az ötnapos munkahétre. Mondhatni, ők voltak az út­törők, ám az őket eztán kö­vetőket nem illetik majd babérok. Hiszen a Miniszter- tanács rendelete értelmében idén júliustól valamennyi olyan üzemben, ahol a há­rom, vagy ennél több mű­szakban, illetőleg a folyama­tos munkarendben foglalkoz­tatottak száma meghaladja a fizikai dolgozók létszámának felét, kötelezően végre kel­lett hajtani az új munka­rendre történő áttérést. „Az egyéb munkáltatóknál — szól a határozat — az ötnapos mun­kahetet az 1982. január 1-től az 1982. június 30-ig terjedő időszakban kell bevezetni”. Ez utóbbi vonatkozik a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárra is, ahol né­hány nappal ezelőtt a válla­lati szakszervezeti bizottság •széles fóruma vitatta meg és észrevételezte az új munka­rendből fakadó tennivalókat. Amelyek nem lesznek cse­kélyek ! Hiszen a határozat is ki­mondja, hogy a bevezethető­ség főbb feltétele az, hogy a vállalat jövedelme nem csök­kenhet, pénzügyi-gazdasági helyzete emiatt nem romol­hat, s az ötnapos munkahét­re való áttérést létszámnöve­kedés nélkül kell megvalósí­tani. Hangsúlyozzuk: az SVT-re igen kemény feladatok vár­nak az elkövetkezendő év el­ső munkanapjától, hiszen alig, hogy kiheverte az önál­lóvá válásból fakadt nehézsé­geket — idén január elsejével megszűnt a salgótarjáni gyá­rat is magába foglaló Lam- part Zománcipari Művek — máris újabb nagy feladat megoldásán kell munkálkod- niok. Hiszen, ha eleget akarnak tenni a határozatoknak — márpedig ez mindenképp tö­rekvésük! —, jó néhány olyan intézkedést kell életbe léptetniük, amelyek nem gá­tolják célkitűzéseik megvaló­sítását. Erre mondotta dr. Dianovszki Gyula, a vállalat igazgatója: — Csak a munkavégzés még jobb szervezettségének és a gazdálkodás hatékonysá­gának fokozására irányuló in­tézkedéseinkkel biztosíthat­juk termelési kapacitásunk­nak a rendelésellátottság mér­tékéig való kihasználását, műszaki-gazdasági mutató­ink és termékeink minőségé­nek javítását, készleteink előírt szinten való tartását. Továbbá azt — és ez roppant lényeges —, hogy termelé­kenységünk, árbevételünk, nyereségünk az áttérés kap­csán ne csökkenjen, illetőleg a VI. ötéves tervben megfo­galmazottak szerint növeked­jen! Az ötnapos munkahétre tör­ténő áttérés most újabb lec­két ad fel az SVT-nek. Hi­szen, miként a már hosszú hónapok óta tartó, ez irányú felmérések is rögzítették, a munkaidő-csökkenés csak­nem hétszázalékos lesz, amely a számítások szerint megfelel 148 dolgozó munka­időalapjának. Éppen abban a gyárban, ahol a létszám immáron esztendők óta nem­hogy nőne, vagy stagnálna, hanem éppenséggel — fogy. Jelenleg is mintegy másfél százzal kevesebb a létszám a kelleténél, úgyhogy a tűz­helygyáriaknak nem keve­sebb, mint háromszáz hiány­zó dolgozóra kell tervezni, szervezni. S mégis — az „áttérési” tárgyalásokat követően is — optimisták. Tény: több szi­gorítást léptetnek életbe; mondhatnánk úgy, nem lesz­nek annyira elnézőek, mint eleddig és se szeri, se száma az egyéb, az eredményességet szem előtt tartó tervnek. Le­het, néhány dolgozóból visz- szatetszést vált majd ki, ám szigorítják a teljesítménykö­vetelményeket, újra feltár­ják és átcsoportosítják a bel­ső létszámtartalékot;, munka­köröket vonnak össze és meg­szüntetik a párhuzamos te­vékenységeket. S természete­sen —, amit legfőbb célnak határoztak meg —, sor kerül a munkafolyamatok újbóli szervezésére is. Amit maguk az üzemrészek is segítenek. Hiszen minden egységben kidolgozták már azokat a javaslatokat, ame­lyek segítséget nyújthatnak a sikeres „ötnapos jövőhöz”. És ezek között számtalan olyan is szerepel, amely messze ma­gasan meghaladja a legsike­resebb újítási hónap ötleteit. A hidegüzemi gyárrészlegben — példaként — elhatározták az anyagleszabás számítógé­pes bevezetését, a sajtolóban meg kívánják oldani a gépek adagolásának automatizálá­sát, és a 250 tonnás berende­zések manipulátorral való el­látását. A szereldékben, me­lyek lényeges pontjai a gyár­nak, áttérnek a szegecselési technológiára, s egy másik fontos területen, az öntödé­ben is változásokat tervez­nek: a többi között gépesítik a fárasztó kézi öntést. A mó­dosítások — sorolhatnánk még őket tovább — a válla­lat valamennyi egységében érzékelhetők lesznek. Természetesen az ötnapos munkahét bevezetésének még sok egyéb vonatkozása is van, amelyeket széles körben tár­gyalnak, vitatnak meg. Ami­napi szb-ülés után a bizalmi­ak tanácsa elé kerül a prog­ram. k. gy. Van elegendő vetőmag Némethonba és hazai piacra Pásztói „mackók" Kétféle új termék összevar- rásába is belefogott ezekben a napokban a Váci Kötöttáru- gyár pásztói gyáregységének úgynevezett kismamaszalagja. Az egyik ruhát külföldi meg­rendelőnek gyártják, a másik portékával a líazai piacot árasztják majd el. ÖREG IS, FIATAL IS? „SALLER” — ez a szó van rányomtatva az NSZK-beli igénylőnek varrott szabadidő- ruha fölső részére. 7 ezer 200 darabot gépelnek össze belőle a várandós asszonyok. Az öl­tözet anyagát a váci üzem kötötte pamutból, s színéül a piros egyik árnyalatát válasz­tották. Az egyes varrásokat ellátják a mostanában fölka-' pott paszpóldíszítéssel is. A nyugatnémet vevőnek ez már a sokadik megrendelése, így alkalmasint nemcsak tetszetős, hanem minőségileg is kifo­gástalan a pásztóiak által összeállított „mackó”. A Váci Kötöttárugyár régi, ismert márkáját, a Seniort most nyakoncsavarták, s az épp ellentétes jelentésű Ju­nior névvel látták el leg­újabb, mutatós melegítőjüket. Leendő viselőit aligha fogja zavarni, hogy a fölsőrész mel­lén ott áll a Junior fölirat, míg a nadrág „tábornoki csík­ján” a Senior szó olvasható sorozatban. (Olcsó szellemes­kedéssel megjegyezhető lenne, Hogy a kétféle szöveg segít a darabok megkülönböztetésé­ben: így legalább senki nem akarja tévedésből a fölsőrészt a lábára, a nadrágot pedig a fejére húzni.) Junior melegítő­ből egyébként kevés híján huszonötezer darabot készíte­nek a kismamák. MÉRETTARTÓ ÁRU A szalag gépeit vastagabb pamutanyagokra állították be a gyáregységiek. Mind a Sal­ler, mind a Junior ilyenből készül; az utóbbiban azonban műszál is fokozza a tartóssá­got, a mérettartást. Gyártásá­val — a kiviteli érdekeket előbbre sorolva — átmenetileg fölhagytak; később különböző belkereskedelmi vállalatok „terítik” a kelendőnek ígér­kező árut. Ezen az őszön minden vető­magszükségletet maradékta­lanul kielégítünk — ígéri a Vetőmagtermeltető és Értéke­sítő Vállalat. Ezt a megnyug­tató nyilatkozatot az alapozta meg, hogy ezen a nyáron az átlagosnál kedvezőbb időjá­rás miatt korábban hozzá­kezdhettek a vetőmagok beta­karításához, a tisztításhoz és a fémzároláshoz. így a szükséges vetőmag már a talaj-előkészí­tés idején a felhasználó bir­tokában volt. (A tavalyi ter­mésből ilyen hatalmas vető­magkészleteket nem lehet és nem is gazdaságos tárolni.) A korábbi évek gyakorlatától el­térően az idén az őszi kalászo­sokat is időben el lehet vetni — vetőmagra legalábbis nem kell várni. A jövő évi kalászos gabonatermést befolyásoló fel­tételek közül az egyik: a faj­tát képviselő vetőmag a szük­séges mennyiségben és meg­felelő választékban tehát a mezőgazdasági üzemek rendel­kezésére áll, s ezen felül van tartalék is. Magyarországon összesen egymillió 520 ezer hektáron vetnek az idén őszi kalászoso­kat: őszi búzát, rozst, őszi árpát, s elenyésző mennyiség­ben tritikálét. E hatalmas te­rület vetőmagigényét a gaz­daságok fele részben saját ter­mésű vetőmaggal elégíti ki, a többit a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat bizto­sítja számukra. Búzából a szükséges vető­magmennyiség több mint 40 százalékát eljuttatták a fel­használókhoz, a rozsnak 55 százaléka, az őszi árpának pe­dig 80 százaléka van a mező­1917 előtt Oroszországnak nem volt saját autógyártása, mindössze néhány kis autója­vító üzem és műhely műkö­dött. Az egyik ilyen vállalat­tal — a moszkvai AMO üzem­mel — kezdődött el a szovjet autógyártó ipar kialakulása. 1924 végén az AMO-ban ösz- szereltek 10 teherautót. Vol­taképpen ekkor született a szovjet autógyártó ipar. Ma mintegy 300 gyár tartozik az ágazathoz. Ezek a vállalatok tavaly 787 ezer teherautót és 1 millió 327 ezer személyautót gyártottak. A szerelőszalagok­ról mintegy 230 teherautómo- dell, 60 személygépkocsi-vál­tozat, 36-íéle autóbusz 50 tí­pusú pótkocsi került le. A Szovjetunióban mind na­gazdasági üzemek birtokában. Öszibúza-vetőmagból egyéb­ként összesen 155 ezer tonnát, rozsvetőmagból 5600 tonnát, ősziárpa-vetőmagból pedig 19 ezer tonnát rendeltek a válla­lattól. Ami a fajtaválasztékot illeti, az őszi búzát több mint húsz­fajta képviseli. A korábbi évekhez képest nőtt a köze­pes értékű fajták hányada, de a korai érésűek aránya még mindig több mint ötven szá­zalék. A árintézkedések hatását is érzékelteti az étke­zési minőségű búzák nagy há­nyada, ami több mint 87 szá­zalékot tesz ki. Ezen belül bő­séges készlet van a korábban javító minőségűnek ítélt faj­ták vetőmagjaiból is. A takar­mánybúzák hosszú idő óta nem tapasztalt visszaszorulása jel­zi, hogy ebben a kategóriában a korábban kedvelt Libelulla és Száva tervezett termeszté­se mérsékeltebb lesz, az újab­ban minősített takarmánybú­zák pedig különböző okokból egyelőre nem töltenek be az előbbiekhez mérhető szerepet. A fajtakísérletekben és a mi­nősítésben tapasztalt irány­zat már a vetőmagforgalom­ban is érvényesül: a magyar fajták részesedése jelentősen nőtt. Örvendetes tény, hogy a hazai nemesítés felzárkó­zott mind az alapanyag-ellátás, mind a gazdaságosság tekinte­tében. Az idei kísérleti és üze­mi eredmények birtokában, valamint a következő évi igé­nyek ismeretében elmondható, hogy a következő években ez a tendencia erősödik. A vállalat minden igénynek nem tud maximálisan eleget gyobb mennyiségű áru szállí­tását kell megoldani úgy, hogy a gépkocsivezetők száma ne növekedjék. Ezen a pályán ugyanis égető a hiány. Ezért mind nagyobb szerepe van a kocsik raksúlyának és a pót­kocsinak. Az elmúlt ötéves tervidőszak folyamán a teher­gépkocsik átlagos raksúlya másfélszeresére növekedett. A moszkvai Lihacsov autógyár például 5 tonnás kocsikon kí­vül 8 tonnás teherautókat is gyárt. Az uráli autógyárban szintén készülnek 8 tonnás ko­csik. A kremencsugi autógyár 14,5 tonnára növelte autóinak raksúlyát. A belorusz autógyá­ri egyesülés 32 változatot gyárt, amelyek raksúlya 8 tonnától 120 tonnáig terjed. A tenni: így a legutóbb minősí­tett „GK Csongor” és „Marton- vásári 9” fajtából, továbbá be­hozatali okok miatt a „Super Zlatna” és a „Baranjka” faj­tákból kevesebbet szállít, de ezek a fajták hasonló értékű vetőmagokkal helyettesíthe­tők. A rozs- és az ősziárpa-vető- magok fajtaválasztéka az elmúlt évekhez képest bővült. Említésre méltó, hogy egyre nagyobb teret hódít a Kompol. ti korai őszi árpa, amit ter­mesztési eredményei teljes mértékben indokolnak. A Kompolti és a többi hazai faj­ták mellett a külföldi árpák az idén sem jutottak jelentős sze­rephez. A hazai rozsfajták között a „Kisvárdai 1” megőrizte ve­zető helyét, de terjednek az újabban minősített lengyel fajták is, melyek választéka egyre bővül. A nem kalászosok őszi ve­tőmagellátása is megfelelő­nek mondható: bíborheréből, szöszös- és panonbükkönyből, őszi káposztarepcéből, fűve­tőmagból a Vetőmagtermelte­tő és Értékesítő Vállalat min­den megrendelésnek eleget tesz; a lucernavetőmag-ellá- tással azonban — akárcsak év­ről évre — az idén is gond van. A „túltáplált” talajok, a nagy táblák, a magfogáshoz kedvezőtlen időjárás, a meg­csappant tartalékok miatt a vállalat csak magasabb áron tudott felvásárolni mintegy 150 tonna lucernavetőma­got, s késve szállított a fel­használóknak. Az öntözött te­rületeken azonban teljes érté­kű lehet a telepítés. N. Gy. belorusz konstruktőrök jelen­leg a külszíni fejtőhelyekhez 180 tonnás(!) billenőszekrényes teherautót készítenek. A hosz- sza 15, a magassága 5 méter. A kocsiba 2200 lóerős Diesel­motort építenek be. A kámai üzem is újdonsággal szolgál. Az itt készült kocsikat három- tengelyesnek tervezték, ame­lyek után pótkocsi is kapcsol­ható, de a tengelyterhelés eb­ben az esetben sem haladja meg a 6 tonnát. Így sokkal ke­vésbé rongálják az utakat, mint elődeik. A nyolcvanas években foly­tatódik az ország autóállo­mányának dieselesítése. A belorussziai, a kremencsugi, a kámai autókat Diesel-motorok­kal fogják kibocsátani. Szovjetunió Hatalmas teherautó Szakmunkás-utánpótlás A salgótarjáni ipari szakmunkásképző intézet a város szakmunkás-utánpótlásának biztosítására mintegy harminc szakmában képez fiatalokat. A nappali tagozaton ezerkét­száz diák tanul. Az autószerelő-, lakatos-, csőszerelő- és festő­szakmák a legnépszerűbbek. Mucsi Zsuzsanpa elsőéves esztergályos csavar forgácsolá­sát végzi. Rigó András szakoktató Györki Ferenc központifűtéssze- relő-tanuló munkadarabját ellenőrzi. Lészi József és Gömőri István háztartásigép-szerelők lyu­kasztási gyakorlatot végeznek. Óriás vízi erőmű Szinte fantasztikus méretű építkezés folyik Dél-Ameriká- ban. A kontinens három állama — Argentína, Brazília és Pa­raguay — elhatározta, hogy közös erővel épít duzzasztógá­tat és erőművet a hármas ha­tárvidéken. A munkálatok be­fejezési határideje 1989. Ek­korra a teljes erőműnek el kell készülnie. 18 turbinája 12 600 000 kilowatt teljesítmény­re lesz képes. Hogy milyen óriási szám ez, talán azzal ér­zékeltethető legjobban, ha az épülő paksi atomerőmű tel­jesítőképességével vetjük ösz- sze. Az Itaipu-erőmű mintegy tizenötször több villamos energiát szolgáltat majd. Eh­hez másodpercenként 58 000 köbméter víz folyik át rajta, 220 méteres szintkülönbséget legyőzve. NÓGRÁD - 1931. október 1., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents