Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-03 / 232. szám

Öblősüveggyári kísérlef Balesetek ellen tervezéssel! A tervezési módszerek kor­szerűsítését a munkavédelem­ben is fontosnak ítélik az il­letékesek a mai viszonyok között. Idén kísérleti terve­zéssel bízták meg a sagótar- jáni öblösüveggyár baleset- elhárítással foglalkozó szak­embereit. Az új módszer lé­nyege: az eddigi — kisebb- nagyobb beruházásokat tar­tartalmazó — lista helyett mű­szeres mérésekre alapozott ru­galmas, menet közben módo­sítható program. Ideális, de irreális A műszeres méréseket gyá­ron kívüli intézmények: az ÜMKI, az ÉGSZI és a SZOT megbízott szakemberei végzik el meghatározott rend­ben. ök vizsgálják — töb­bek között — a légtér szeny- nyezettségét a portól, ille­tőleg különfajta vegyi anya­goktól. A kijelölt helyeken mérik a zaj erősségét; össze­vetik a világítottság fokát az egyes munkaterületeken vég­zett tevékenységgel. Az em­bert nyűvő munkahelyeken a dolgozók fizikai terhelését is — érdekes eljárással1 a le­vegő oxigéntartalmának elem­zésével — fölmérik. Fölhasználják a statisztikát is a konkrét teendők sorra vételéhez. Az előforduló bal­eseteket — szakszerű szem­pontok alapján — csoportosít­ják; a fontosnak vélt adato­kat összegyűjtik és taglalják a munkavédelem szakértői. Hozzátartozik a kísérlet alatt álló módszerhez: a reá­lis adatszolgáltatás. Ez az el­ső hallásra magától értetődő­nek látszó követelmény ko­rábban — egyes helyeken még ma is — hiányzott, hi­ányzik a gyakorlatból. Egy korszerű beruházást, amely­nek eredményeképp a mun­kakörülmények is — termé­szetesen — javulnak a koráb­bi viszonyokhoz képest, tel­jes egészében munkavédelmi beruházásnak is elszámolták a felelősök. Így ideális, egy­ben irreális kép alakulhatott ki egyes esztendőkben a mun­kavédelmi helyzet javulásá­ról. Az új eljárás szerint azonban csak a kimondottan óvó eszközök ára és fölszere­lési költsége számolható el munkavédelmi ráfordítás­ként. Svindler statisztika? Lényeges momentum, hogy az öblösüveggyár nem csupán ténymegállapítást kér a külső szakemberektől, hanem gya­korlati tanácsokat is vár az esetleges gondok megszünte­tésére. Foglalkoznak például egyes csarnokokban a világítás át­tervezésével, a falak hang­nyelő burkolattal való bevo­násával és így tovább. A zaj- csökkentéssel kapcsolatban Nagy munkatempóval folyik a burgonya betakarítása a szé- csényi II. Rákóczi Ferenc Mgtsz földjein. A termelőszövet­kezet az idén 4C0 hektáron termesztett burgonyát, amelynek a kétharmad részét kiásták a földből. Képünkön: segítenek a diákok a burgonyaszedésben. Rigó Krisztina és Kiss Er­zsébet naponta több mint 30 zsák krumplit szed össze. már megvalósult módosítás­ra is akad példa A C lcemen- pei pincében hangos ventillá­torok működnek. Ezek miatt a kemence körül 90—110 de­cibel közötti értéket mértek a műszerek. Kísérletképpen TEMIZOL anyagú fülkét he­lyeztek el a lejáratra. Ennek köszönhetően nyolcvankettő és fél—kilencven decibel kö­zötti zajszint mérhető most a kemence mellett. Természe­tesen további tökéletesítéséről korántsem mondtak le a gyá­riak. E példa nagyjából bemu­tatja a kísérleti tervezés egy részmechanizmusát: mérés — változtatás — újra mérés — esetleges kiegészítés... Ettől több buktatót rejt magában a statisztikák földolgozása. Ugyanis tapasztalatok sze­rint a számításba vett ada­tokból nem mindig a valós kép áll össze. Mint a kabaré­tréfa tartja: a betegállomány­ban levők fele egészséges, vi­szont a betegek fele dolgozik, így a két csoport kiegészíti egymást... Bár ez jókora túlzás, néminemű reális alap­ja mindig is volt. Idén még- inkább összegabalyítja a helyzetet, hogy az otthon és a gyár közötti úton elszenve­dett sérülés is üzemi baleset­nek számít. Bár így a nyil­vántartás egyszerűbb, igen nagy a csábítás a visszaélé­sekre. A „lehetőséget” — várhatólag — egyre többen ismerik majd föl. Idén nyolc hónap alatt 98 balesetet je­gyeztek be a gyári naplóba, közülük 12 volt „úti” baleset. Ezek valós körülményeinek föltárása úgyszólván lehetet­len: tanúk sem kellenek a tisztázáshoz. Ellenállóbb eszközök A gyáron belül elszenve­dett sérülések nagy többsége üveg által való vágás, amely túlnyomó részben a kezet éri. E körülmény ráirányítja a fi­gyelmet a kísérleti tervezés eddig nem említett momentu­mára: a védőeszközök leg­célszerűbb kiválasztására. A SZOT megbízott munkacso­portja foglalkozik evvel a kérdéssel. Lényeges sajátosság az öb­lösüveggyárban — azon be­lül főként a feldolgozó üzem­ben —, hogy nem csak az éles üveggel, hanem a vízzel szem­ben is viszonylag ellenálló­nak kell lenni a védőeszközök — kiváltképp a kesztyűk — anyagának. Szakszerű *— és szerencsés — választással igen sok balesetnek vehetik ele­jét a felelős szakértők. Molnár Pál Máframindszenti hétköznapok Gazdálkodási bukkanok Alig 3400 hektárnyi terüle­ten gazdálkodik megyénk­ben a mátramindszenti „Mát- ravölgye” Termelőszövetke­zet. Ennek ellenére — vagy ép­pen ezért is — a többi nagyobb gazdaságnál lényegesen köny- nyebben vette az elmúlt évek­ben az akadályokat. Azért csak az elmúlt években, mert az idén már némileg más helyzet állt elő a szövetkezet gazdálkodásában. DÖNTŐ AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS A tavaly őszi munkatorló­dás és az azt követő vetési idő­ből való kicsúszás miatt az idén nemcsak a múlt évinél, de a tervezettnél is jóval kevesebb gabonát takarítottak be, és a tavaiyi hektáronkénti négy tonna helyett még a hármat sem érték el. Igaz, a növény- termesztés egész árbevétele alig haladta meg a múlt év­ben a tejprémium négy és fél millió forintos összegét. — Ezek szerint a mátramind­szenti termelőszövetkezetben a döntő ágazat az állattenyész­tés? — teszem fel a kérdést Tóth Jánosnak, akinek irodája ajtaján a főagronómus felirat ékeskedik, de lényegében a termelési elnökhelyettesi fel­adatkört tölti be. — Gazdaságunk árbevéte­lének négyötöde az állatte­nyésztésből származik már hosszú évek óta. Ezen belül is a szarvasmarha-tenyésztés a jelentősebb, bár 1500 anyajuha sem sok termelőszövetkezet­nek van a járásban. A mátramindszentiek még 1974-ben tették le voksukat a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztése mellett, s ezen belül is a tejhasznú fajta mellett döntöttek. S, hogy nem is rosszul azt bizonyítja, az el­múlt négy év alatt csaknem tízmillió forint tejprémium folyt be a termelőszövetkezet kasszájába a tejtermelés nagy­ütemű növekedésének ered­ményeként. — öt év alatt gyakorlatilag kétszeresére nőtt az egy tehén­re jutó termelés. Minek kö­szönhető ez? — Elsősorban a megfelelő takarmányozásnak, de megíté­lésem szerint majdnem ilyen fontos a szakértelem is. — Ehhez a fejlődéshez meg kellett teremteni egy olyan nagyfokú érdekeltséget is, amely megfelelő ösztönzőha­tást gyakorol az emberekre, vezetőkre és beosztottakra egyaránt. Hogyan sikerült ezt elérni? — Hogy valóban sikerült, ahhoz nem férhet kétség, hi­szen ezt az elért eredmények is igazolják. Nem volt azon­ban egyszerű ennek az érde­keltségnek a fenntartása, hi­szen a termelés rohamos emel­kedésével szinte évről évre ki­nőttük az érdekeltségi rend­szert. Így mindig ki kellett ta­lálni valami ösztönzőbbet. Bizonyára nem kis szerepe volt a vezetői rátermettség­nek sem abban, hogy a mátra- míndszentiek a megye 37 ter­melőszövetkezete közül évek óta az első helyen állnak a tejtermelésben — Nógrádban csak a Mátraaljai Állami Gaz. daság tehenei adnak több te­jet — és az idén elérhető kö­zelségbe került a bővös 5000 literes tehenenként! hozam. Évek óta 25—30 százalékos a selejtezés, ami annyit jelent, hogy a jól termelők 6—7 évig is onthatják a tejet, de azok az állatok, amelyektől csak csur- ran-cseppen a drága nedű még egy évet sem húzhatnak ki az istállóban... „ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG” Sok mindennel elégedetle­nek azonban a mátramind­szentiek. Nem kielégítő a nö- vendéküsző-nevelés színvona­la, gondok vannak takarmá­nyozásukkal, férőhelyeikkel, s ezt bizony megsínylik az ál­latok is. Az idén még ehhez társult a megszokottól na­gyobb arányú borjúelhullás is, amely szintén nem tarto­zik a jövedelem növekedését segítő tényezők közé. — Szerencsére ez utóbbin sikerült túltennünk magun­kat — mondja Tóth János — de még izgat minket, hogy az okok többségét nem ismerjük. További kedvezőtlen tényező a takarmányárak emelkedése, amelyet ugyancsak megérez még a legelőre alapozott ál­lattartásunk is. Talán nagy­részt ennek következménye, hogy a tavalyi 6 forint 20 fil­léres tejönköltség idén már hét forint körül alakul. És jó lesz, ha meg tudunk állni... A múlt évben a gazdaság négy és fél millió forint tej­prémiumot érdemelt ki azzal, hogy egy esztendő alatt csak­nem ezer literrel nőtt az egy tehénre jutó tejhozam. Az idén — bár tovább növekedett a tejtermelés — már csak más­fél-két millió forint tej prémi­umra számíthatnak. Ez egy­ben jól szemlélteti azt is. hogy milyen nehéz napjainkban a magas színvonalról még maga­sabbra kapaszkodni. — A nagy létszámú szarvasmarha-állomány tar­tása mindemellett olyan prob­lémákat is fölvet, mint a juh­tenyésztéssel való összeférhe­tetlenség. Tudvalevő, hogy mindkét állatfaj szálas ta­karmányt fogyaszt, így gazda­ságos takarmányozásuk csak saját termelésből lehetséges. Elképzelhetetlen lenne, ha vásárolt tömegtakarmányt kellene nagy távolságról, szál­lítani. Mi a szarvasmarha mel­lett döntöttünk. VÁLASZ, A MÉG TÖBB MUNKA A következő években Mát- ramindszenten 10—15 száza­lékkal növekszik a szarvasmar­ha-állomány, azaz csaknem 400 tehén lesz a gazdaságban. Ez­zel párhuzamosan — de úgy, hogy az állattenyésztés árbevé­tele ne legyen kisebb — csök­ken a juhállomány. A közös gazdaságban nem félnek a ne­hézségektől, és tudják, hogy minden ezután' következő esztendő nehezebb lesz az el­múltnál. Ezen azonban nem keseregni kell, hanem fel kell venni a kesztyűt. Zilahy Tamás lífabb termékek Több éves hagyománya van a kivitelre történő termelés­nek az ÉLGÉP pásztói gyár­egységében. Az üzemiek idén is számos exportföladatot oldot­tak, oldanak meg; a náluk gyártott alkatrészek új pia­cokra is eljutottak. A napokban szállították ki azt a harminchat garnitúra hűtőházi tolóajtót, amelyet az ■ ÉLGÉP által fölépítendő komplett sajtgyárba szerelnek be. Ezzel az idei szovjet meg­rendeléseket teljesítik a pász­tóiak- Lényeges volt, hogy ok­tóber előtt készen legyenek a berendezések, mert az Uralon túlra viszik őket. s a válla­lat exportelszámolásába jelen­tékenyen beleszámít, hogy az év végén mennyire készül el az új üzem. Magyar pénzre átszámítva egyébként mintegy ötmillió forint a harminchat garnitúra értéke. Az NDK-ba irányuló kivi­tel folyamatos; az E—512-es kombájnok fölhordóját ké­szítik Pásztón. Egy „egzoti­kum” található a fölhordók- kal kapcsolatos üzletben: lánctalpas rizsarató kombájn is készül mozambiki megren­delésre; e gépek fölhordója bizonyos mértékig módosító- dott. Idén száz ilyen változ­tatott eszköz alkatrészeit gyár­tották a megyénkben üzem­ben; a darabokat amozambi- kiak szerelték, szerelik össze. Jövőre — várhatólag — komp­lett egységeket szállítanak az afrikai országba. 1982-ben új kombájntípus­sal áll elő az NDK-beli koo­perációs partner: az E—514- essel. Otthon - segítséggel Balassagyarmaton Balassagyarmaton az idei évtől 1985-ig hét és fél száz új lakással számolnak. Jelenleg úgy fest, hogy ebből 168 megépíttetése az OTP feladata lesz. Azaz, hogy nem egé­szen. Az egyre iparosodó város üzemei, gyárai, vállalatai mind jobban magukénak érzik a megtelepedni, otthont te­remteni szándékozó fiatalok régi dilemmáját: hogyan? Segítséggel! Az ipari, gazdasági egységek ugyanis éves nyereségük egy részét lakásépítési akciók támogatására for­dítják. Megközelítőleg ötszáz embernek ad munkát az Ipoly Bútorgyár és a dolgozók átlagéletkora egy friss statisztika szerint 35 év! Mi több, a félezer ember fele még a 30-at sem töltötte be! Ebben a „fiatal” gyárban aztán valóban oda kell figyelni az új generációra, hiszen közérzetüket nem kis mértékben befolyásolják lakásviszonyaik. A jó közérzet pe­dig még több termelőerő lehet. Az Ipoly Bútorgyárban az elmúlt tíz év alatt volt olyan esztendő — nem is egy —, amikor 10—15 lakás építéséhez járultak hozzá. Kinek többet, kinek kevesebbet juttattak, aszerint, ho­gyan volt rászorulva. Ez idő alatt több mint százan kaptak pénzt a gyári kasszából. Az utóbbi pár évben például 23 munkáslakás építéséhez adtak kamatmentes kölcsönt. Az idén csak három . közvetlen termelésirányító jutott 75—75 ezer forinthoz. Hogy sportnyelven éljünk: leszálló ágban vannak ? — Egyelőre — dől hátra kényelmes foteljében Szedlák Sándor igazgató. — A rekonstrukció alapos korlátokat szab, hiszen most minden pénzünk a fölvett hitel törlesztésére megy. Évente tíz-tizenkét milliót kell fizetnünk, még három esztendőn át. Akkor nullázzuk az adósságot és akkor lesz miénk a nyereség. Az építkezések támogatásához pedig NYERESÉG kell, így, csupa nagybetűvel. — „Ingyen” kapják a dolgozók a támogatást? — Ez kölcsön. Tehát vissza kell fizetniük. Adott eset­ben ez százezer forintnál is több lehet, minimum húsz év alatt törlesztendő. Ha közben kilép, egy összegben esedékes. Akik igénybe vették, azok kilencvenöt százaléka törzsgár- datagunk. Van tehát kötőereje. — Tud-e a gyár másként is segíteni? — Hogyne. Munkaidőn túl természetesen fizetség elle­nében, a gyár gépeit bármelyik dolgozónk igénybe veheti. Hogy legyen mit ’megmunkálni, a selejt faanyagokat ob csőn megvehetik, de hozott anyagból is barkácsolhatnak. Az ügyes kezűek ezen jó néhány forintot megspórolhatnak. Ezenkívül, akinek szüksége van rá, térítés ellenében fu­varoztathat teherautóinkkal. A mi tarifánk persze, szeré­nyebb, mint a Voláné. — Bárki igényelheti a segítséget? — Igen. Legföljebb nem kapja meg! Nézze, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, megkap minden lehetséges juttatást épülő otthonához az a fiatal munkás, amelyik tisztességesen, becsületesen dolgozik. Mert az csak termé­szetes, hogy, amit a gyári közösség megtermelt, abból azok részesedjenek, akik sokat tettek az eredményért. Nincs eb­ben semmi újdonság. Az üzemi négyszög dönt arról, hogy az igénylők közül kik kapjanak a rendelkezésre álló pénz­ből, és higgye el, alaposan megnézzük, hogy azt a kevés fo­rintot kinek adjuk. Az Ipoly Bútorgyárban tehát egyelőre kicsi az a pénz­tárca, amiből lakásépítésre markolni lehet, mégis a fiatal gárda jelentős része stabil, elégedett. Nem véletlenül, hi­szen éves átlagkeresetük jócskán túl van a negyvenezer fo­rinton. Ha ez nem is világra szóló eredmény, igazán tisz­tességes megélhetést biztosít és a jó munkahelyi légkörhöz ez is adalék. Nem is akármilyen. A bútorgyáriaknál jobb helyzetben van a balassagyar­mati Fémipari .Vállalat. — Többféle megoldás kínálkozik — fogad dr. Né­ma József, aki a gyár szociálpolitikai csoportját vezeti. — Adhatunk vállalati támogatást OTP-lakás vásárlásához, az­tán besegíthetünk az egyéni építkezésekbe, vagy megvásá­rolhatjuk a tanácstól lakásaikba a bérlők kijelölésének jo­gát, s most legutóbb már a félkészlakás-akcióban is benne vagyunk. Ki-ki pénztárcája szerint dönthet. A gyár az 1973. és 1980. között eltelt időszakban 10 mil­lió 751 ezer forintot utalt ki otthonteremtés céljaira. Ez azt jelenti, hogy 117 lakásban benne van a vállalat pénze is. Ezek majd nyolcvan százalékába fizikai dolgozók költöztek! És a fiatalok? Négy éve 20 OTP-s lakáshoz adtak kölcsönt, az igénylők közül négyen voltak csupán túl a harmincon. Két évvel később a 11 igénylő mindegyike a második X-et taposta. Sorolhatnám, de fölösleges. — Az idén? < — Csupán hatan kértek önálló lakásépítéshez kölcsönt, csak egy fiatal álcád köztük. Az ifjabbak inkább OTP-lakás- ra várnak, hisz nincs elegendő pénzük — így a csoportve­zető. — A városi tanácsnál nyolc ilyen lakásért jelentkez­tünk, ehhez majd kilencszázezer forintot tartalékoltunk. Hogy végül hányat kapnak dolgozóink, még nem tudjuk, eb­ben még nem született döntés. Egyébként vállalatunk a kölcsön visszafizetésének megkezdéséhez két-három évnyi haladékot is ad, hogy a pályakezdők összeszedhessék magu­kat. — Nemcsak a forint jön jól. — Valóban, de erre is gondoltunk. A kedvezményes fu­varon és a gyári gépeken, a hulladékokból történő barká- csolgatáson kívül a szocialista brigádok a két kezükkel is segítik az építkezéseket. Egyáltalán nem elhanyagolható ez sem. Amolyan gyári kaláka ez, a kollektívák tagjai között szorosra fonódnak a szálak. A selejtből kikerül a kerítésnek- való, itt benn össze is lehpt állítani, haza lehet fuvarozni. Hát körülbelül ezt tudjuk nyújtani. — És jövőre? — A jó hagyomány minden bizonnyal nem szakad meg, és az eredményeink akár a pénzünk sem lesz kevesebb. Szaporodik tehát a „gyári” lakások száma Balassagyarma­ton, és ennek a fiatalok örülnek a legjobban. Jobban kötőd­nek a gyárhoz, nehezebben szánják rá magukat a vándor­lásra. ☆ Mindkét gyárban az a vélemény, hogy a fiatalok nem csupán kapni szeretnének, de adni is. Az eredményes gaz­dálkodásból esztendőről esztendőre derekasan kiveszik a részüket a harmincon inneniek, és harmadik X-en alig túl­járok. Így van ez a város többi ipari üzemében is. Világos mindkét fél részére: eredményesen termelni csak teljes fi­gyelemmel, jó közérzettel lehet. Ehhez bizony „jól jön” az önálló lakás. E kettő közötti szoros összefüggést már rég fölfedezték, de még akadnak rések a megoldáson. A lehető­ségekhez mérten igyekeznek Balassagyarmaton ezeket a ré­seket betömni. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD - 1981. október 3., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents