Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-24 / 250. szám
Hol terem a fiatal vezető? Hi „kreatív" ifjak! Hát persze, hogy mi majd megmutatjuk! Naná, hogy ránk lehet számítani! Nézzék csak meg gyermekfejjel karmolt rajzainkat, mily ötletgazdag fantáziánk! Jó-jó, akkor még csapongott kissé, de ma már mi is vonalzóval húzzuk meg a ház falát. Es legalább olyan egyenes, mint apáink vonala. Mert kreatív bennünk a készség, úgyszólván abszolút kreatívak vagyunk. Alkotó módon sajátítjuk el, mi alkotó módon elsajátítható. Mi kreatív ifjak, büszkén valljuk: az alkotás mindenek fölött! És szellemünk valósággal forradalmi — az adott keretek között. (Ha tanár úr is akceptálja, akkor most..., most kékre festjük a háztetőt.) Persze tudjuk, hol a határ és azt is, hol kezdődik a marginalitás. Kreatív módon megtanultuk kamatoztatni a kreativitást. A spanyolviaszt például nem kutatjuk, sem a perpetum mobilét. De „alkotó- készséggel” elismerjük tanár úr felismeréseit. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, nem lesz nálunknál jobb tanársegéd, mert mi is alkotó irányt szabunk annak, ki velünk közös nevezőre, s így általunk majdan helyünkbe lép. ...Csak az zavar kissé, amit mondanak. Hogy az ország most némi gondban van a gazdaság terén. Hogy a- ötletembereknek ismét tág teret kínál a szükség, s, hogy a kézség az alkotásra kevés. Zavarban vagyunk tanár úr! Modell után már köny- nyen rajzolunk, de eddig nem járt piros pont azért, ha modellt is magunk gondolunk. fm itt a példa. E cikk is csak majdnem műremek. Egy „kreatív” író készségéből tanára egykor ennyit engedett. — pintér — Eléggé elterjedt nézet él a közvéleményben a fiatal vesetők kiválasztásáról: „Egy dolog számít igazán: ki kinek a komája.” A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában most olyan fiatalemberekkel beszélgetünk a kiválasztás folyamatáról, akik egy, vagy több ízben már kiválasztódtak. Pintér Imre üzemvezetővel, Ponyi Attila üzemvezetővel, Baksa Róbert művezetővel. Velünk ül Szabó Pál személyzeti vezető, akit a többiek bácsiznak. Pedig kora csak egy ilyen fiatal gyárban indokolja. Később csatlakozik az asztaltársasághoz Soltész Sándor osztályvezető, akinek vezetővé való válásának útja még a viszonylag legszabályszerűbb. — Mennyire él itt a mély vízbe hajítás gyakorlata? Szabó P: Csaknem mindig ezt a goromba módszert alkalmazzuk, de nem, mert jónak tartjuk, hanem rávisz a kényszer. Űj gyár a miénk. Itt nyugdíjas korú vezető nincs. Váratlanul üresedik egy-egy poszt, gyorsan be kell tölteni. Egyszerűen muszáj rögtönöznünk... Pintér I: Mint nálam kétszer is. Négyhónapi ittlét után lettem művezető, ez is csak a VE©YÉPSZER-nél fordulhat elő. Aztán azt mondták: itt ez a turbinás áramlásmérő, fantasztikus nyereséget hoz, oldd meg a gyártást. A rizikó ellensúlyozására magam választhattam meg, kikkel akarom megoldani, s ez megint olyan szerencse, ami keveseknek jut ki. Baksa R: Ma sem tudom még, jól tettem-e, hogy hagytam magam meggyőzni. Esztergályosnak azt hiszem, jó voltam. Munka mellett végeztem el a főiskolát. Állítólag hallgatnak rám az emberek. De, hogy mindez elég-e ahhoz, hogy jó vezető váljék belőlem. ki tudja? Azt az egyet el kell hinnem: pazarlás lenne diplomával a kezemben esztergálni. Danyi A: Nálam markánsabban érvényesült az „előre megfontoltság”. Háromévi szerkesztés után tettek „le” művezetőnek, mint mondták azért, mert jó villámhárítónak bizonyultam a vitákban. Utólag tudtam meg. már akkor kiszemeltek üzemvezetőnek. Szabó P: Az optimálisnál lényegesen kevesebb időt fordíthatunk a fiatal vezetők kiválasztására. Így aztán a kelj léténél többször előfordult, hogy egyik-másik vezető bedobta a törülközőt. Kijelentették, ők ezt tovább nem csinálják, nem képesek rá. — Megadatik-e számukra a tisztes visszavonulás útja, vagy viselhetik örökre a bukott ember bélyegét? Soltész S: Csak az a bukott ember, akit elbocsátanak az állásából és emiatt anyagilag is rosszabbul jár. Ámbár e kettő egyáltalán nem feltételezi egymást, hiszen alacsonyabb beosztásban legtöbbször jobban lehet keresni, mint egy középvezetői székben. Mi nem a legjobban vagyunk fizetve, s ez helyünk devalválódásával jár. Danyi A: Az üzemben, melyet vezetek a dolgozók jó negyven százaléka többet visz haza a borítékban, mint én. Kérdem: hol érvényesül itt a munka szerinti elosztás? Pintér I: És hol a felelősség, megbecsülése? Fél lábbal a bíróság előtt vagyunk mindennap, hiszen aligha tudunk biztonsággal megelőzni komoly baleseteket, nemcsak rajtunk múlik. Baksa R: Nem mindenki szerint megtiszteltetés a vezető beosztás, nem vetélkednek érte a legtehetségesebb fiatalok. Inkább az van, hogy a rátermetteknek sejtett ifjakat addig gyúrják-gyczködik, míg beadják a derekukat. Szabó P: Gyáron belül ennek ellenére azokból facsarjuk ki az igent, akikben a legtöbb fantáziát látjuk. De elképzelhető, hogy tehetségesebb lenne a vezető gárda, ha néhány szinttel följebbről is eljönnének ide, ha nem tartanák ezt degradálónak. Soltész S: Akkor már mondjuk meg kerek perec: a középvezető műszakiak ' posztja sok fiatal előtt le van járatva, s ezért még alighanem adózunk a következő években, évtizedekben. — Mennyit nyom a latban a fiatal vezető kiszemelésekor a politikai megbízhatóság? Szabó P: Számít, de nem a párttagsággal mérjük, hanem az úgynevezett napi politizálással. Négy osztályvezetőnk ma sem párttag, és kiválóan ellátják a dolgukat. Danyi A: A szakértelem, a rátermettség az első. Én is pártonkívüli vagyok. Soltész S: Különben is, mi az, hogy megbízhatóság? Ma már biztos nem a hűségnyilatkozatok hangosságán múlik, más idők járnak. Szerintem megbízható az a fiatal, aki aktív a munkájában és a közéletben, s ha aktivitása sikeres, valószínűleg vezetőnek is megfelel. — Gya..ították-e valaha, hogy szerepet játszik az ifjú vezetők kiválasztásában a ki kinek a barátja motívum? Pintér I: Üj gyár a miénk, még idő se lett volna a klikkek kialakulására, pedig a haveri alaphoz az kellene. Évfolyamtársaim viszont elmondták, náluk nem eldobandó szempont a sógorság-ko- maság. Soltész S: Annyit azért szögezzünk le: ha valaki képes baráti kapcsolatok kialakítására, és nem csak fölfelé, hanem minden irányban, az előnyös jellemet sejtet. A kinevezéskor legalább hátrány ne legyen a barátság. Te is úgy voltál, Imre, hogy nem merted egyik emberedet Kiváló dolgozó címre javasolni, mert véletlenül épp a barátod volt Danyi A: A kiválasztódás úgyis azzal szentesül, hogy a beosztottak elfogadják a fiatal vezetőt. Ez az utólagos kontroll mondja ki az áment. Szendi Márta Meghívó Hovatovább hagyomány, hogy az ifjúsági oldalunkon megpendített témákról élőszóban is kicseréljük véleményünket olvasóinkkal. Ezúttal - mint cikkeinkből kitűnik — a műszaki alkotókészség fontosságáról, kibontakoztatásának tényleges lehetőségeiről adtunk közre egypár, általunk jellegzetesnek vélt gondolatot. Október 29-én — csütörtökön — délután 4 órától az olvasói véleményeket és kiegészítéseket vesszük számba. Klubunkban - Salgótarján, Palócz Imre tér 4. — szívesen látunk minél több fiatal barátunkat. Szatmári Béla: Kompozíció 1 Örömei lelni... Elég-e a lehetőség? Az alkotókészségnek, a kreativitásnak kezdete — az életkort tekintve — a tízes évek közepétől, a húszas évek elejéig tart. Akiben ez idő alatt nem bontakozik ki e fontos készség — esetleg azért, mert nem hagyták — annak vajmi kevés esélye van arra, hogy valaha is bekerüljön a lexikonba: a nagy feltalálók közé! A Stromfeld Aurél Gépészeti Szakközépiskola műhelyeiben középiskolások dolgoznak zajos és ormótlan gépeken. A munkát szemmel láthatóan élvezik, s ebben minden bizonnyal nem kis szerepe van az olyan oktatónak, mint Tar járd Péter. — Hogy van-e lehetőségük a tanulóknak az alkotókészségük kibontakoztatására? — ízlelgeti a kérdést a fiatalember. — Véleményem szerint, igen. Jó alkalom erre például a hagyományos Stromfeld-napi kiállítás, amelyen az általuk kiötölt és megvalósított tárgyakból, eszközökből rendezünk. — Miket ötöltek ki? — Vázákat, gyertyatartókat, de készült minaret és ágyú is. Anyaguk fa és fém volt. A fiatalok kiélhették magukat a felkészülés közben. Lelkesedtek, hiszen mindenkire ösztönzően hatott, hogy egyéni elképzeléseit önmaga valósíthatja meg. Volt olyan nap, hogy a gyakorlati szakoktatónak reggeltől estig egyfolytában bent kellett lennie, s a gyerekek egyszerűen nem akartak hazamenni az iskolából. Mielőtt bárki a kalapját ha- jigálná a levegőbe a szabadjára engedett alkotókészség feletti örömében, el kell árulni, hogy a nagy önállóság időszaka mindössze pár hét, jó esetben pár hónap, azután a tanulók többnyire csak a kötelező — tantervben meghatározott — tennivalókban élhetik ki magukat. Ez pedig — sokak véleménye szerint — nem segíti a kreativitás kibontakoztatását. Ezen akarnak segíteni az illetékesek a közeljövőben induló forgácsolószakkörrel. Ide azonban csak tíz-tizenkét kiválasztott fiatal kerülhet be — főként harmadikosok —, és ez a szakközépiskola tanulólétszámához képest elenyésző. — Tisztában vagyunk mi is az alkotókészség jelentőségével, adottságaink és a tantervi munka ■ azonban nem mindig teszi lehetővé, hogy teret tudjunk ennek biztosítani —; mondja Szolnoki István igazgató. — A szakköri foglalkozásnak is lényegesen nagyobb a motiváló hatása, mint a tantervi munkának. — Természetesen a tanulók között is sok olyan van, aki igényli a rendszeres segítséget, de akadnak, akik már kezdettől önállóan oldják meg a legnehezebb feladatokat, a többinél nagyobb képzelőerővel és önállósággal vannak megáldva jáni Péter. fűzi hozzá Tar— Tizenhárom hónap alatt egyszer csináltam végzettségemnek megfelelő dolgot. Ösz- szeállítottam a művezetők értékelési rendszerét. — Ez mennyi időt vett igénybe? — Egy hetet. Első stációk Ismert gond, hogy az egyetemről kikerülő ifjú mérnökök jelentős hányada — alkotó tevékenység helyett — gyakorlatilag műhelybeli munkásként, vagy „adminisztrátorként” tölti el a munkaidőt. A salgótarjáni öblösüveggyár FMKT-jának irányítói jól átlátják, sőt saját bőrükön érzik, hogy az üzemben milyen lehetőségek nyílnak a fiatal műszakiak képességeinek kibontakoztatása előtt. — Én tavaly szeptemberben kerültem ide — mondja Csonka Ferenc, 25 éves gépészmérnök. Egy pályakezdőtől elsősorban azt várják, hogy ismerje meg az üzemet. Első állomásként a szervezési osztályra kerültem. Jó volt, hogy ott kezdtem. Sok gyári problémát ismertem meg azon a helyen. Áprilisban tettek át a termelési osztályra, azóta ott vagyok. Érzem, hogy most már többet kellene csinálnom. Amivel eddig foglalkoztam, az nem volt mérnöki munka... — Engem a tmk-ba helyeztek először — így Győri László, ugyancsak fiatal gépész- mérnök. — Ott nem éDpen tárt karokkal fogadtak. Szerbusz, fiam, ismerkedj a gyárral, ahogy tudsz. De hogyan kezelik a pályakezdőt a termelők, ha az kérdezősködik? Legtöbbször kevés segítséget adnak, és ez érthető is; nekik termelni kell, nem oktatni. Erőlködtem egy darabig. Kevés sikerrel. Végül az tette be a kaput, hogy szóltak: álljak be leltározni. Ezután kerültem fel a technológiai osztályra, ahol most ténykedek. — ’78-ban kerültem idé — közli Koczka András, 24 esztendős üzemmérnök, az FMKT titkára. — Épp hiányzott egy energetikus, ezért engem küldtek az energiaosztályra. Arról nem panaszkodhatok, hogy nincs munkám. Szerződésekkel, elszámolásokkal foglalkozok. Igaz, ezt a feladatot érettségivel is meg i lehet oldani. De így az az előnye a gyárnak, hogy ami dokumentum innen kimegy, az hibátlan. Közben elvégeztem egy felsőfokú energetikusi tanfolyamot is. De a gyárat alig ismerem. Lehet, aki csák egy hónapja dolgozik itt, jobban el tud igazodni, mint én... Evek vagy hónapok? — Mintha a gyárral való ismerkedés évei csak lomhábbá, tompábbá tennék a fiatal műszakiakat... — Épp ezt akarjuk elkerülni —vágnak közbe. — Részletes programot akarunk kidolgozni és elfogadtatni a gyárral való megismertetésre. Ez három-négy hónapra terjedne. Három-négy év helvett... — A katonaságot leszámítva másfél évet töltöttem itt — számolja ki Győri László. — De amennyit eddig megtudtam a gyárról, azt tervszerűbb módon néhány hónap alatt is megtanulhattam volna. Hogy a szellemi befektetés előbb térüljön meg, ez a gyár érdeke. A „programozott” ismerkedés után természetesen nem kapnak kész mérnököt a gyár: mélyebb, gyakorlati tanulmányozás is szükséges — véleményünk szerint. — Két-három évet minden műszaki lent töltsön el az üzemben — taglalják elképzelésüket. — Az egyetem után zsong a feje a képletektől, a levezetésektől, de ezeket például a kemencéhez nem tudja kapcsolni. Évek kellenek, amíg megismeri az üzemi berendezések „lelki világát”. Ezután kerüljön csak fel — ahogy mi mondjuk — egy elvi osztályra. Győri László jelenlegi munkájával közel került a gyakorlati területhez. Mégsem igazából mérnökösködik. — Többek közt, olyan kisebb ügyekkel is muszáj foglalkoznom, amiket egy jó szakmunkás is. ellátna. Például. hogy tűi. kormos egy-egy égő... Emellett most, és még jó ideig a technológiai utasításokat írjuk át. Ez szükséges, bár nem mérnöki feladat; inkább „numerikus” munka... Talán az a baj, hogy van mérnöki képzettségi szint, de nincsenek olyan emberek, akik a mérnököt közvetlenül segítik. Sokszor még a levélgépelés is ránk marad. — Nemrég hallottam egy értekezleten: az új mérnökök nálunk olyanok, mint hipermodern kémények egy régi gyáron — jegyzi meg Schmi- rel József KISZ-titkár. — Nem tudjuk kihasználni őket teljesen... Csak jelentkezzetek Ez a kihasználatlanság — egyes vélekedések szerint — jól is jön az ifjú műszakiaknak, „akik szabad idejükre kellő energiát tartalékolhatnak létfeltételeik megteremtéséhez.” ((Vámos Tibor, Nép- szabadság, 1981. máj. 10.) A három fiatalnak 3200 és 3700 forint között változik a fizetése. Kettőjüknek van lakása és egy-egy gyereke. — A lakásrezsi és a bútorrészlet befizetése után marad < 1800 forintunk — mondja1 Koczka András. — Ha reggeli, ebéd, vacsora tíz-tíz forint, akkor két felnőttnek egy hónapban 1800 forintjába kerül az élelem. És még ott a gyerek, ruházkodás, satöbbi... — Egyik pénzkeresési lehetőség a felnőtt tanulók korrepetálása — tudatja Csonka Ferenc. — Én megpróbáltam néhányszor vagonrakodással pénzt keresni, de akkor éppen nem volt rá lehetőség — így Koczka. — Arra meg nincs időm, hogy mindennap kos- lassak utána... — A gyár lehetővé teszi, hogy dolgozóik a saját munkájuk után ráadásként fizikai tevékenységet vállaljanak — tájékoztatja társait a KISZ- titkár. — Én most írom a listát. Csak jelentkezni kell.. Győri László közbekérdez: — Miért nincs lehetőség arra, hogy munkaidőben, a saját feladatával keresse meg ki-ki, amennyit nagyjából jónak tart? Ez persze már a kérdések kérdése. , ☆ Két harmadik „céssel” ülhetünk egy asztalnál: Ponyi Zsolt és Nagyházi Zoltán a beszélgetőpartner. — Már az általános Iskolában, a Petőfiben részt vettem a gyakorlati szakköri munkán — így Ponyi. — Kis villany- motorokat építettünk barkács- autókba. meg különböző gépeket, járműveket szereltünk össze. Két társammal már nyolcadikban versenyt nyertünk. — Szüleid mivel foglalkoznak? — Édesapám ács, asztalos,' így már kiskoromban sokat bütyköltem. Innen a kézügyesség. ami nálunk elengedhetetlen. Az ötlet pedig —, mint mondja — csak úgy jön magától! — Én már Kazáron, ahol általános iskolába jártam, rendszeresen részt vettem a modellezőszakkör munkájában — közli a másik fiú, Nagyházi Zoltán. — Ott többnyire repülőmodelleket készítettünk, s ezek tervezésekor, öszh szeszerelésekor szükség volt a képzelőerőre. Ez utóbbi túlszárnyalásait néhány modell megsínylette ugyan, de szerintem jó alap volt az Itteni tanuláshoz. — A középiskola után mik a tervek? — Mindketten Miskolcra készülünk az egyetemre, reméljük sikerül bejutni. Addig még van csaknem két évünk... Zilahy Tamás Molnár Pál NÓGRÁD — 1931. október 24., szombat Régi gyáion hipermodern „kémények"?
