Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-23 / 249. szám

„üorvég házak” pedig nincsenek hogy „kicsik a lakások, mert a tervezők már megint kicsit terveztek!” Holott a méretről legkevésbé a tervező tehet. Ö szíves-örömest tervezne na­gyobbat. — Az alkotókészségnek már az egyetemi felvételi vizsgán is nagyobb rangot kellene ad­ni. Fő vizsgatárgy a matema­tika, fizika és csak másodran­gú kiegészítő: a rajz. Így olyanokat is felvesznek épí­tésznek, akik abszolút „térva­kok. TELEPEK TERVEI Regimentnyi megyei épület formájának ötlete pattant ki a NÓGRÁDTERV építészeinek ság” rendül.meg. NEW YORKBAN MAS. .. fejéből. Az építészszakosztály vezetője, Tamássy István las­san két évtizede tervez ki- sebb-nagyobb lakóházakat, intézményépületeket. Így tisz- de azóta is ez a bevett elv. tában van vele, milyen nehéz- New Yorkban, a Manhattan- ségekkel Nógrádban nak. az architektusok­— A 60-as évek elején ez a alapterületre felhőkarcolókat vállalat még csak kezdeti lé- építeni. Nálunk is fel lehet lalathoz, öt év kell neki, amíg megtanul minden szükséges ismeretet. Jómagam annak idején hónapokig vért izzad­tam, s alig haladtam egyről a kettőre. Szerencsémre jött égy idősebb kolléga, akinek a „szárnyai alatt” felnőhettem a későbbi feladatokhoz. Ma Az alkotó ember lényeges szerintem legszerencsésebb tulajdonsága, hogy észjárása az a fiatal építész, aki beke- kerüli a régi sémákat. Ta- rül a kollektívába, ahol tanul- mássyt hallgatva az emberben hat és a többiek felügyelete számos „támadhatatlan igaz- mellett önállóan is dolgozhat. — De hát mostanában so­kan az átváltható szakértelem mellett kardoskodnak, mond­ván: a mai viszonyok közt az­zal lehet jutni a legtöbbre... — Az én tapasztalatom el­lentmond ennek. Hiszen a na­gyobb produkciók különböző specialisták összmunkái. Te­hát jó specialistákra van szük­ség. — Valaki egyszer azt mond­ta, hogy a középmagas házak a gazdaságosak. Számítások­kal senki nem támasztotta alá, kell megküzdeni szigeten, ahol méregdrága a telek minden négyzetmétere, ott valóban gazdaságos a kis péseit tette — mondja az al­kotó szakember. — Ezért a városközpont beépítésének tervezésével a LAKÖTERV-et bízták meg, nekik hagyomá­nyos előnyeik voltak. A köz­pont és a most készülő nyu­gati városrész tehát nem a miénk. De jócskán akad még szép feladat a város többi ré­szén, a lakótelepeken. Az építészirodán álltak ösz- sze — többek között — a Besz- terce-lakótelep tervei. Mint közismert: e terület beépítése meglehetősen zsúfoltra sike­redett. — Kívülállók azt képzelik, hogy a tervező kap egy üres területet, s oda azt talál ki, amit akar. Egyáltalán nem ez a helyzet! A Beszterce-te- lepnek például háromszor- négyszer is meg kellett ter­veznünk a beépítését. Evés közben jön meg az étvágy ala­pon végül kétszer annyi lakás került oda, mint amennyi a legelső elképzelésekben sze­repelt. Gyakori „vád” az is, hozni, hogy kímélnünk kell a mezőgazdálkodásra való te­rületeket. De egyik helyen spó­rolunk, a másik helyen meg odaadjuk a telket hétvégi há­zaknak. És bőven van műve­lésre alkalmatlan föld is, amelyen építhetnénk... — Tehát jobb lenne sok nor­vég házat fölhúzni? — Jó, hogy kérdezte! Valaki kitalálta, hogy „norvég há­zak”. Azóta mindenki így hív­ja őket. Fogalmam sincs, hon­nan vették az elnevezést. Mert az épületnek semmi köze nincs a norvégokhoz. Sorház az igazi név... Egyébként a KASTÉLY, PARASZTHÁZ Szem előtt van az építészek munkája; jobban, mint bár­mely más iparosé. Ez számuk­ra örvendetes, de egyben fe­lelősséget is ró rájuk. A szép épület nevel, a rút pedig han­gulatot, ízlést, személyiséget rombol... — Hat az építészet az em­berre, ez nyilvánvaló. Jó pél­da erre az úgynevezett „ma­gyar parasztbarokk”. Mosta­nában újítottak föl szeretet­tel néhány idesorolható épü­letet. Ezekről megállapítható sorház valóban jobban megfe- voj^ hogy díszítésük a barokk lelne a két-három gyerekes családoknak! „Különbejáratú” vélemé­nye alakult ki a napjainkban fölkapott témáról: a konver­tálható szaktudás kérdéséről is. — Az egyetemen általános képzést kap a leendő mérnök; ez azt jelenti, semmiről se eleget. Így ha kikerül egy vál­kastélyok ornamentikájának egyszerűsített változata. Te­hát az egyszerű emberek kép­zeletét megmozgatta a palota látványa. Ezt a párhuzamot tovább erőltetve eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a modern építészet is kisugárzik az emberekre, neveli őket. Molnár Pál Sikeres volt a palóc szövetkezeti vásár Ezekben a napokban érté­kelik a szécsényi Palóc—Skála Áruházban az októberben megrendezett palóc szövetke­zeti vásár eredményét, ta­pasztalatait. Az áruház fenn­állása óta első ízben vállalko­zott ilyen összpontosított ren­dezvénysorozatra, s már az első számítások is jelzik — megérte. A kilencnapos vásár ideje alatt hárommillió forintos többletforgalomra tett szert a szécsényi Skála, ami azt je­lenti, hogy ez idő alatti bevé­tele több mint másfélszerese, mint egy évvel ezelőtt az ak­ciómentes októberi kilenc na­pon. Más tekintetben is re­kordot állított be az áruház: nyitás óta először sikerült el­érnie, hogy egyetlen napon egymillió forint felett forgal­mazzon. (Az átlagos napi for­galom 450—500 ezer forint.) étkészletekből, ebédlőbe való berendezésekből. A vásárlók­nak ezzel a módszerrel való A vásárlóknak is érdemes lelkiismeretes tájékoztatása volt odafigyelni a rendezvény­re. Nemcsak a szokottnál bő­vebb választék miatt, hanem azért is, mert sok holmit a rendes árnál olcsóbban kap­tak meg. Bizonyára utóbbi tény is magyarázza, hogy az áruház melletti vásártéren na­ponta tömegek fordultak meg, böngésztek az asztalok, sát­rak kínálatában. Nemcsak a vásártérrel, ha­nem kiállításokkal is kilépett saját falai közül a Skála. Há­rom helyen rendezett árube­mutatót ruházati cikkekből, népművészeti árukból, OFO- TÉRT-cikkekből, játékból, háztartási felszerelésekből, bizonyára a későbbi forgalom­ban kamatozik. Mint ahogyan nem haszon­talanok azok a programok sem, amelyekkel színessé, tar­kává varázsolták a kereske­delmi akciót. Műsoros divat- bemutatón, nótaesten, sport­műsoron vehettek'részt mind­azok, akiket érdekelt. A szécsényi Skála élelmi­szer-választéka eddig sem ad­hatott okot sok panaszra. A vásárlók bizalmát ezúttal tej­termék- és konzervbemutató- val, -kóstolóval, cukrászsüte­mény és hidegkonyhai termé­kek propagálásával erősítették meg. Opálbúra, csengővel Ä z opálbúra kis méretű, ilyen van a für­dőszobákban is. A csengő is egészen közönséges elektromos csengő. Ami­lyet a gyerekek is összeállítanak fizikaórán. A búra, benne egy égővel, s a csengő egy deszkadarabkára van rászerelve. A zsinórt egy konnektorba vezetik, s az egész szerken­tyűt —, amit láthatóan házilag eszkábáltak össze —, ráhelyezik az elnökségi asztalra. Mindezt a Pécsi Orvostudományi Egyetem egyik előadótermében láttam, ahol neves ha­zai és külhoni tudósak, kutatók részvételé­vel konferenciát tartottak. S attól függően, hogy hányán jelentkeztek aznap, öt, nyolc, vagy esetleg tíz percben szabta meg az el­nök a hozzászólás maximális idejét. Ha ne­tán valaki nem fejezte be mondandóját a jelzett időhatárnál, akkor felgyullad a lám­pa. Ebből tudhatta, hogy még van pontosan egy perce, s akkor könyörtelenül, éles han­gon megszólal a csengő... Erre nem került sor, a lámpa elegendőnek bizonyult. Néhány éve a finnországi Tamperében egy nemzetközi kórusfesztiválon 20—25 együttes programja hangzott el óraműpontossággal. A Magyarországot képviselő pécsi énekkar 12 perces szereplési idejét 16,45-re jelezte a több nyelvű programfüzet. Kizártnak tartot­tam, hogy nem lesz „csúszás”, mindenesetre igyekeztem jól megfigyelni: ott hogyan csi­nálják? Egyetlen rendező állt a koncertterem fo­lyosóján. Sűrűn ránézett az órájára, s min­dig idejében jelezte, mikor, hol sorakozzék fel a következő együttes. Amikor intésére a pódiumra léptek a mieink, ránéztem az órámra: pontosan háromnegyed öt volt. És az ő szereplésük is pontosan 12 percig tartott, ahogyan a többieké is. Hogyan csinálták? Rejtély? Nem. Nincs benne ördöngösség, a rugója, vagy „titka” mindkét példának ugyanaz. Az elsőnél: tiszteletben tartani egymás ide­jét, a tanácskozás célját, a közösen vállalt munka rendjét. A másiknál: tiszteletben tar­tani a közönséget. A fegyelem, az önfegye­lem eszközével. Igaz, hogy egyes hazai ren­dezvényeken — kongresszusokon, tudomá­nyos tanácskozásokon — ma már követel­mény az ilyesfajta fegyelmezett magatartás, de másutt még korántsem ez a jellemző. Sőt, aki meg-megfordul különböző értekezleteken, tapasztalhatja, hogy nálunk az a legritkább, ha egy felszólaló ránéz az órájára; hogy fel- készülten kér szót; hogy átgondolja, amit mondani akar. Azaz, csak arról beszél, ami­vel mond is valamit. Olyanról pedig nem is hallottam, hogy különböző testületi üléseken, hétköznapi értekezleteken, tanácskozásokon valaki: elnök, vitavezető stb. megszabta, s betartatta volna a felszólalások „műsoride­jét”. Pedig erre lenne szükség. Nem tudom, akad-e statisztikus, aki kimutathatná: vajon évente hány ezer értékes munkaórát fecsér- lünk el tétlen ücsörgéssel, feszültségben, emelkedő vérnyomással, miközben egy-egy hozzászóló — megittasodva a saját hangjától — se összefogni, se befejezni nem képes parttalan szóáradatát. És senki nem tesz el­lene. Nem alaptalan a félelem — sajnos —, hogy mindennemű korlátozás itt halálos sér­tődést keltene . . . Általában, az értekezletek utolsó harmadában szokás megemlíteni, kissé bátortalanul, hogy „...az idő nagyon előreha­ladt, kérjük, aki még felszólalni kíván, fog­ja rövidre a mondanivalóját . . .” (Azaz: most már. . .) S tudván tudjuk, hogy a no­tórius szócséplők miatt sok értékes gondolat elsikkad, hiszen az idő —, amit nem becsü­lünk meg eléggé —, bizony könyörtelenül „előre halad”. | incsenek ’llúzióim. Tudom, hogy több évtizedes rossz beidegződések nem szűnnek meg egyik napról a másikra. Mindenesetre a ma is gyarapodó értekezletek elnöki asztalain sokfelé elkelne bizony az az opálbúrás lámpa a csengővel, amit azóta is jelképes erejűnek érzek. De ilyen ma még alig-alig akad. Talán a villamos energiával spórolunk . . , W. E. Kevesebb, de iobb Befejezéséhez közeledik a szőlőszüret; a termés nagyobb része hordókban áll. Az ösz- szes szőlőterület felét műve­lő kisgazdaságok végeztek a szedéssel és már csak néhány nagyüzemben van hátra mun­ka; Sopron, Badacsony, Eger környékén és a Tokaj hegy­alján, ahol kései fajtákat — jobbára olasz rizlinget, kék­frankost — termesztenek. A MÉM-bem elmondták: az idén a tavaszi fagyok miatt az elmúlt évek átlagához ké­pest kevesebb szőlő termett ugyan, ám a nyári és az őszi bőséges napsütés kedvezően befolyásolta a minőséget. A szokásosnál két-három fokkal nagyobb a szemek cu­kortartalma. Most már a borászoké a fő­szerep. A 120 nagyobb feldol­gozó üzemben derítik, szűrik, szeparálják az újbort. Az idei termés első borai a jövő év tavaszán jelennek meg a kereskedelemben. Traktor magánkerteknek A minszki traktorgyár „Belo­rusz” MTZ—05 jelzéssel meg­kezdte traktorok kibocsátását háztáji gazdaságok számára. Az új minitraktor univerzális: tud szántani, boronálni, terhet szál­lítani és még sok mindent. Tel­jesítménye öt lóerő, a sebesség- váltó 4 előre- és 2 hátrameneti fokozat kapcsolását teszi lehető­vé. Előre tíz és fél km/ó se­bességgel tud haladni, hátra négy és féllel. A traktor jól küz­di le a nehezen járható szaka­szokat, vezetése egyszerű. Az MTZ—05 140 kp súlyú, tartozéka 500 kp teherbírású pótkocsi, eke­töltögető, borona és kultivátor. Ára 1100 rubel. Líium—titán akkumulátor Amerikai kutatók megállapítása szerint a hagyományos ólomak­kumulátornál kétszer több villa­mos energiát tároló, azonos sú­lyú akkumulátor készíthető. Az újfajta akkumulátor negatív eleketródja titánszulfid, pozitív elektródja lítium. Az elektrolit egy propilénkarbonátban oldott lítium-foszforfluor vegyület. Az elemek kapocsfeszültsége 2,5 volt, fajlagos tárolóképessége 480 watt. Feltöltéskor az anódról lítium megy az oldatba, míg az oldatból kilépő lítium a titánszulfid réteg­szerkezetének a térközeibe épül be. Kisüléskor a folyamat for­dítva játszódik le. Az akkumu­látor kapacitása 1100 töltési kisülé­si cikius után még mindig eléri az eredeti érték 70 százalékát. -1 A vásárosnaményi új üveggyár most készülő 2-es kemencéjéhez hőhasznosítókat szerel­nek össze Pásztón az ÜM. Szerszám- és Készülékgyárban. Jelenleg még Ausztriából szer­zik be a speciális alkatrészeket, de ebben az évben olyan rekuperátort is összeállítanak, melyhez általuk készített anyagokat építenek be az osztrák öntvények helyett. — kép: kulcsár — Elsősorban a bányavidéken iparcikk az élelmiszerboltnál Egy korábbi intézkedés ér­telmében megyénkben profil- tisztítást hajtottak végre az élelmiszerboltokban, azaz csaknem valamennyiből ki­vonták a napi iparcikkeket. Különösen a kisebb települé­seken nem örülték ennek a vásárlók. Nem értették, miért kell néhány pohárért, vagy ci- pőpertliért, lábaskáért buszra ülniök. A vásárlói keresletet figye­lembe véve a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat idén ismét nagyobb gondot fordít arra, hogy az igény szerinti élelmiszer-ellá­tás m'ellett a fontosabb ipar­cikkeket is kínálja üzleteiben. Elsősorban a bányavidék áru­dáiban szervezte meg az érté­kesítést, nem a teljes válasz­tékra, hanem a napi, haszná­latra szánt fontosabb cikkek árusítására törekedve. Többek között Mátranovák, Mátraszele, Dorogháza, Mát- ramindszent, Karancslapujtő, Nagybátony falu és Kazár élel­miszerboltjaiba térhetnek be ismét a vevők iparcikkért. A zokni, a harisnya, a rövidáru és a fehérnemű a legkereset­tebb, de sokan veszik meg helyben a háztartási edényt, füstcsövet, szöget, üveg- és porcelánárut. Egyre több üz­let vevőköre a gáz-, vagy ha­gyományos tüzelésű kályhá­kat, tűzhelyeket is megszokott boltjában szeretné megvásá­rolni, ezekből a gyártóval való közvetlen kapcsolat révén idén várhatóan javul az ellá­tás. Az értékesebb és nagyobb helyet foglaló iparcikkek áru­sítására is módot kapnak az élelmiszerboltok, anélkül, hogy ezzel kiszorulna az üz­letből az élelmiszer. Ezeket ugyanis rendelésre hozatják ki a boltok, így a vevőnek nincs gondja a szállításra, utánjárásra. Hasonlóképpen juthatnak hozzá helyben az ágyneműfélékhez, a takarók­hoz. Az első háromnegyed évi for­galom a vállalati döntés he­lyességét igazolja: textilből, rövidáruból, üveg-porcelán­ból és vasáruból szeptember végéig csaknem nyolc és fél millió forint értékűt adtak el az élelmiszerboltok. Ahol adottak a feltételek, termény- és tápértékesítéssel is. fog­lalkoznak, ezekből csaknem másfél millió forint értéket blokkoltak. Űjabb egymillió forint értékben pedig műtrá­gyával járultak hozzá a vidé­ki kistermelők munkájának könnyítéséhez. Mi volt a kólásüvegben? MunhavédeSmi vetélkedő az ELZETT-ben A vetélkedők közkedvelt eszközei az ismeretbővítésnek az Elzett Művek Zár- és La­katgyára szécsényi gyáregysé­gében. Legutóbb a munkavé­delem aktuális kérdéseire, a dolgozókra vonatkozó munka- védelmi jogszabályok alapo­sabb megismerésére hívták a vállalkozó kedvű szocialista brigádok tagjait. A 'két kate­góriában meghirdetett vetélke­dőn igazságos verseny alakult ki. Valamennyi csapat egyenlő eséllyel indult. A betanított és segédmun­kát végző brigádok, közül öt, a szakmunkát és a nem fizi­kai munkát végző kollektívák közül hat döntött a vetélke­dés mellett. A munkavédel­mi hónap rendezvényei között megkülönböztetett figyelem irányult az eseményre, amely­nek résztvevői elméleti és gya­korlati feladatokat oldottak meg. A tanműhely valóságos „oktató” helyiséggé alakult át: minden eddig tapasztalt sza­bálytalanság együtt lett . be­mutatva. A csapatok felké­szültségére utal, hogy egy ki­vételével valamennyit „felde­rítették”, csupán a kólásüveg­ben tárolt rézgálicoldatot nem vették észre. A betanított és segédmun­kát végzők kategóriájának győztese a szereldei aranyko­szorús Május 1. Szocialista Brigád lett, a szintén szerel­dei Felszabadulás és a Dobó Katalin brigádok csapatai előtt. Szoros versenyt vívtak a másik kategóriában is, amelyben holtverseny után a Vámos Ilona munkaügyis bri­gád győzött, a tank Mező Im­re nevét viselő brigád és a szerszámműhely dolgozóiból alakult csapat előtt. Imre Sándor műszaki koor­dinátor, a zsűri elnöke elis­merését fejezte ki a felkészü­lésért és a példamutatásért azoknak, akik az ismeret- szerzés lehetőségét ez alka­lommal sem mulasztották el. A vetélkedő helyezettjei anya­gi és erkölcsi elismerésben ré­szesültek. A munkavédelmi rendezvény jól illeszkedett ahhoz a munkásvédelmi te­vékenységhez, amelyet terv­szerűen végeznek az Elzett Művek Zár- és Lakatgyára szécsényi gyáregységében R. Ä,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents