Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-23 / 249. szám

A tizenévesek és a társadalom

AZ ALTALANOS ISKOLÁK felső osztályaiban, a középiskolákban és a szakmunkástanuló intézetekben több mint másfél millió tizenéves fiú és lány készül a felnőtt életre.

Különös, sajátos, érdekes a tizenévesek kamaszvilága. :Fő jellemzője az átmenetiség, a nyugtalanság, vibráló feszültség. Testi, lelki életmódbeli változásokról van szó, pontosabban azok egymásbafonódó, gyakran kibogozhatatlan halmazatáról, és ez kisebb-nagyobb konfliktusok, nemegyszer szomorú tragédiák hordozója. A testi változásokat kezdetben még a szülők sem észlelik. Egyszerre aztán rádöbbennek, hogy gyermekük megnőtt, ifjúvá érett, titkolódzni kezd, elmaradozik, sajátos problémákkal terheli a halálraijedt anyukát —, pedig mindez csak a testi érettség jele

Furcsák és nemegyszer riasztóak a serdülőkort jellemző lelki problémák is. A későbbi jó tulajdonságok, pozitív jellemvonások gyakran fonák módon jelentkeznek a tinédzsereknél. A leendő erős akarat, jellemszilárdság gyakran a makacs türelmetlenség, követelőzés arcát ölti. A majdani egészséges kritikai érzék, ebben a korban a mindent lekicsinylő. mindent rossznak tartó tagadásban is kifejeződhet. Ráadásul a tényleges jellemvonások tizenéves korban amúgy is fokozott hevességgel ütköznek ki. Csak nagy türelemmel, sok-sok megértéssel segíthetjük át gyermekeinket ezen a nyugtalan időszakon.

A tinédzserek érdeklődése mindenre kiterjed. Mindent tudni, tapasztalni akarnak. Érdeklődésük, szorgalmuk, türelmük, elképzeléseik, ideáljaik is gyakran változnak. Mivel még kevés élettapasztalattal rendelkeznek, könnyen befolyásolhatók. A nyugati propagandaszervek nem véletlenül fordítanak oly sok időt, energiát fiataljaink ideológiai, politikai „megdolgozására”. A nyugati életforma túlértékelése, hazai gondjaink felnagyítása, az ellenzékieskedés elhintése, a múlt és közelmúlt történelmének egyoldalú tálalása, meghamisítása, a szabadosság, a mának élés dicsőítése — ilyen és ezekhez hasonló módszerekkel dolgoznak. Nem is hatástalanul.

Már csak azért is fontos, hogy nyíltan és őszintén, egyenrangú partnerként foglalkozzunk serdülő gyermekeinkkel. A tinédzser

igényli a párbeszédet, szeret vitatkozni, őszintén és jó szándékkal keresi a választ élete nagy kérdéseire. Azonnal észleli és jelzi, ha valahol megbillen a társadalmi egyensúly, és nekünk, felnőtteknek igenis komolyan kell vennie jelzéseket. A fiatalok és az 'dősebbek közötti íratlan „társadalmi szerződés” aranyalapja a kölcsönös bizalom. A fiatalok éppen, mert bíznak a jövőben, vállalják a munkáséletre való felkészülés sok gondját, tehertételét. Felelősséget éreznek saját maguk és a haza jövője iránt.

Csakhát tizenévesek még. Nem ismerik eléggé képességeiket, adottságaikat és az ország helyzetéből adódó reális lehetőségeket sem. Legtöbbjük természetesének tartja, elvárja, hogy mindent megkapjon, minden vágya teljesüljön, azt a pályát, életmódot válassza, amit az egyéni és társadalmi realitásoktól függetlenül magának elképzel.

Ismét csak a szülők, a felnőttek felelősségére kell utalni. A kényeztetés, a szülői nagyvonalúság éppolyan káros, mint a nemtörődömség. A kamaszgyerek igényli, éhezi a törődést, a szeretetet, de a majomszeretet csak árt neki, meg kell, hogy értse, már tizenéves korban, hogy nem körülötte forog a világ, nem minden úgy történik, ahogy szeretné. A korai pályaválasztás, a lassanként már bölcsődés korban elkezdődő „felvesznek —nem vesznek” stresszhatása éppen a kamaszgyerek érzékenységét irritálja legjobban. A szülői, tanári lelkizés, a példabeszédek mit sem érnek, ha nem teremtjük meg a tanulás, az iskolai, a tanműhelyi munka tárgyi és alanyi feltételeit, ha nem gondoskodunk iskolarendszerünk folyamatos megújításáról, ha nevelési módszereinket nem alkalmazzuk az élet folyamatos változásaihoz.

A TANULÁS MELLETT, a szabad idő értelmes eltöltésének kérdése az, amellyel a szülőnek, az iskolának, ifjúsági szervezeteknek, kulturális és sportvezetésünknek szembe kell néznie.. A ráolvasás, a jelszavak önmagukban itt sem segítenek Annál inkább a sokoldalú érdekes, hasznos szórakoztató programok. Ezek keretében alakulhatnak ki a közös érdeklődésen, érzelmeken alapuló úttörő, KISZ baráti közösségek. Sok-sok konkrét intézkedésre, folyamatos odafigyelésre van szükség. Példamutatás, következetesség, türelem és megértés — ezek a felnőttek és a tizenévesek közti bizalom kulcsszavai. Vasvári Ferenc

Mikszáth Kálmán emlékszobája a balassagy armati Palóc Múzeumban. Az fró egykori bútorai mellett a látogatók megismerkedhetnek néhány elbeszélésének tárgyaival is, így a vitrinekben kaptak helyet a ló, a bárányka és a nyúl, Mikszáth gyermekének játékai.

Tehetségek „kiugrasztássa'

Megismerés — lehetőség — bizalom

Jubileumi hangverseny Nagybátonyban

Az öt éve alakult nagybáto- nyi kamarazenekar, a napokban tartotta őszi hangversenyét a Bányász Művelődési Ház nagytermében. Hangversenylátogatóink, akik közül sokan már rendszeres résztvevői ezeknek a koncerteknek, igen színvonalas és érdekes műsorra készülhettek. Zene- irodalmi ritkaságokban sem volt hiány. Ilyen volt a nyitószámként elhangzó Dittersdorf: Esther-nyitány. A rövid, de meglehetősen komoly ka- marazenélési igényt támasztó mű stílusos megszólaltatása előlegezte a jó koncért hangulatát. A következő Vivaldi: G-dúr Simfónia bizonyította, hogy az együttes már tud együtt zenélni, technikai és előadói szinten egyaránt kiSzülők iskolája — a televízióban

Szülők iskolája címmel 13 részes filmsorozatot készítettek az Iskolatelevízió munkatársai. Az epizódok a legkisebbek neveléséhez igyekeznek tanácsokat adni a szülőknek, a nagyszülőknek. Az egyes filmrészletekben nem kitalált történetek, megrendezett jelenetek láthatók majd. hanem a mindennapi élet hétköznapjaiban ismerkedhetnek meg a nézők néhány kisgyermekes család életével. Természetes szituációban — etetés, fürdetés, mozgás, játék közben — otthon, a játszótéren — s a nagyszülőknél lesett meg érdekes pillanatokat a kamerá. Az adásokban számos kérdés merül fel, és vár válaszra.

Elsőként — november 12-én — az Újszülött érkezik című epizódot vetítik, amely a csecsemőről való gondoskodáshoz ad segítséget.

A befejező adásban nem szerepelnek gyerekek, csupán szó lesz róluk. Szülők teszik fél kérdéseiket kicsinyük nevelésével kapcsolatban, s hzokra a sorozat két szakértője ,dr. Fáik Judit és Tardos Anna válaszol.

Az ITV sorozatának műsorvezetője a képernyőről jól ismert Kelemen Endre.

„Szabad (!) megnézni!” — olvasható a kissé ironikus, ám igen komoly, felszólító jellegű megjegyzés a vaskos dosszié fedőlapján. Hogy mit rejt a „gyűjtemény”, mely a salgótarjáni Petőfi Iskola pedagógusainak produktuma és munkaeszköze egyszerre? Itt sorakoznak azok a felmérések, melyeket tavaly készítettek az osztályfőnökök tehetséges tanulóikról. Ide kerülnek a különböző szaktanári feljegyzések és a személyiséglapok is.

Nem véletlen; hogy gyorsan megtelik. Praktikus, érdekes anyag, megéri időnként belelapozni mindenkinek. És természetesen messze nem öleli fel mindazt a munkát, amit a tehetségek felkutatása, kibontakoztatása érdekében tettek és tesznek.

A felmérőlapok szűkszavúan adnak eligazodási lehetőrt/ww\z\A.A.wvwwvwwuvwwvWvww/wywww\A/v/wwv inzt/wwwww

dolgozott volt a mű, a három tétel megfelelő hangvétele élmény volt. Capuzzi: Nagybőgőversenye egyaránt kuriózum volt zeneitarnak és közönségnek. Szentirmay Antal az Állami Operaház nagybőgőművésze fölényes technikai biztonsággal kezelte hangszerét, muzikalitása, előadói biztonsága pedig jócskán megkönnyítette a zenekarnak a kísérés nem könnyű feladatát. A közönség is hálás volt ezért a ritka és nagyszerű élményért.

A koncert második részében a zenekar két Mozart- művet: az Egy kis éji zenét és az F-dúr Divertimentót játszotta. Különösen az előbbi teszi próbára a megszólalta- tókat, hiszen minél ismertebb egy mű, annál nehezebb akialakult jó, vagy rossz konvencióknak eleget tenni, vagy éppen kivédeni ezeket. A mű — egyébként igen nenéz — technikai problémáiról nem is beszélve.

Csak olyan feltételekkel rendelkező együttes vállalkozhat ilyen feladatra, ahol az ösz- szeszokottság, a szólamok egymásra figyelése már túljutott a kezdeti meglepetéseken. Igaz, nem először játszották hangversenyen, de ez annak bizonysága, hogy mennyire fontos egy mű beérettsége. Legalább olyan fontos feltétele a jó produkciónak, mint a szólamok technikai birtoklása. A zenekar jó úton van ahhoz, hogy valóban hivatásszerűen működhessen.

b. L

H

iányzik nálunk egy műfaj a művészetek határmezsgyéjéről. Onnét, ahová a szórakoztató művészetek megannyi fajtáját szokás sorolni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy e területen egyébként is elég nagy a zűrzavar, és a világért sem akarunk műfajelméleti fejtegetésekbe bonyolódni. Annyi azonban bizonyos, hogy hiányzik egy műfaj, mégpedig, egy színházi, vagy inkább egy színpadi műfaj. Közelebbről a szerkesztett szórakoztató műsorokra gondolunk, mely elnevezés az olvasónak joggal juttatja eszébe a nálunk igazában sosemvolt varieték, show-, vagy esztrádműsorok nevét, ámbár tagadhatatlan, hogy e megjelölések olyany- nyira kötődnek egyes országokhoz, hogy hazai színpadokra való átültetésükkor már nem azt jelentenék, amit...

„Ami nincs az nem hiányzik" — mondotta egyszer valaki, és mert ez a műfaj hiányzik tehát valamilyen formában nálunk is jelen van. Nálunk is léteznek látványos, szerkesztett, szórakoztató műsorok, csak épp nem elég látványosak, nem elég szórakoz- tatóak, és nem eléggé szerkesztettek.

Legutóbb Salgótarjánban volt alkalmam részt venni egy előadáson, mely fényesen bizonyította, hogy e hiányzó műfaj iránt már ma is adott a közönségigény. Az OKISZ Labor közelmúltban rendezett

NÓGRÁD — 1981. október 23., péntek

Divat

a bemutató, avagy hiányzik egy műfaj

műsoros divatbemutatója egyértelműen sikeres volt. A Nóg- rád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat jó körítést talált a Pécskő Üzletházban árusított ruházati cikkeihez. Talán megbocsátják a vállalat vezetői, ha a műsor divat- bemutató részét sem reklámként, hanem műsorszámként könyveljük el. Ha úgy tetszik, ezen az estén a divatbemutató képviselte a műsorban a látványosságot. A közönség — és ez,zel aligha mondunk újat — természetesen nem kizárólag a divatbemutató kedvéért váltotta meg szívesen az egyébként meglehetősen drága belépőjegyet. Az igazi vonzerőt Kabos László, Szegedi Molnár Géza, Fábián Éva és Kovács Kati jelentette. Nem külön- külön, hanem együtt. És ez igen lényeges momentum!

Keresett műfajunk legfőbb ismertetőjele ugyanis éppen az, hogy sokszínű, változatos, akár a Pécskő Üzletház ruhaválasztéka. Nem véletlen talán, hogy a kereskedelem érzett rá leginkább milyen „környezetben” tudja leghatásosabban tálalni áruit. Am szakadjunk most el a divatbemutatóktól, mert igazságtalanság volna egy eredendően reklámcélokat szolgáló műsorban esztétikai kifogásokat keresgélni.

A szórakoztató művészet azonban — amennyiben igényt tart a művészi jelzőre — elbírja sőt megköveteli a kritikát. A divatbemutatók mellett imitt- amott találkozunk szerkesztett szórakoztató műsorokkal, bár ezek általában egy-egy színész vagy énekes köré „szerkesztett" időkitöltő produkciók. Tizedrangú művészekből verbuválódott haknibrigádok is járják az országot, s jóllehet külön-külön egyetlen nézőt sem vonzatúinak, szerkesztett — vegyes felvágott — műsorukat mégis sokan megtekintik. Mert a változatos szórakozást Ígérő produkcióra valójában nagyobb igény van, mint az önálló előadóestekre, vagy a tematikailag homogén műsorokra. Kár, hogy ezt mindeddig csak kevesen vették tudomásul. Kár, hogy ezt az igényt másod-harmad vonalbeli művészek elégítik ki. Még nagyobb kár, hogy nincs olyan rendezőnk, aki ezt a műfajt felvállalná és magas színvonalra emelné.

Mert, hogy el ne feledjük az a szerkesztett műsorfajta, amit e cikkben hiányolunk, több mint egyes műsorszámok egymásutánisága. Jelenleg ugyanis a magyar „show” nem jelent egyebet, mint hogy néhány művész elénekli, vagy elmondja magánszámait.

J

ó volna már egyszer a vadon virágzó szórakoztató művészet szállóit látványos, esztétikus csokorba rendezni!

— pintér —

séget abban, melyik osztályból kik a legjobbak az egyes területeken. Mérlegelve tanítványaik érdeklődését, személyiségét, közel egytucatnyi kategóriában jegyezték fel a kiugrókat: szervezőkészség, kifejezőkészség, közéletiség, manuális készség, logikus gondolkodás, kombinatív készség, nyelvérzék, képzőművészet, zene, ének, sport. Mindehhez társították a fejlesztés módját, formáit is.

— Vallom, hogy nagyon sok a tehetséges gyerekünk! Hogy észrevegyük őket, ahhoz pedagógiai érzékenységre van szükség. No és a személyiségük minél alaposabb megismerésére. Ez nem könnyű dolog — időnként túlságosan sokasodnak az adminisztratív feladatok, sok az új, amivel meg kell ismerkedni ahhoz, hogy korszerűen tanítsunk. De a gyerekeket semmiképp nem szabad szem elől téveszteni, hiszen akkor nem pedagógusok, hanem hivatalnokok lennénk — mondja Barabás Györgyné igazgatóhelyettes.

— Alapkérdés: nemcsak a jó tanuló gyerekek lehetnek tehetségesek! Éppen a gyengébbeknél rejt óriási nevelési lehetőséget, ha segítjük kiugrasztani őket abban, amit szeretnek, amit jobban tudnak társaiknál. Nem mindig jön be az előlegezett bizalom, egyfajta kockázat is ez, de szükség van rá.

Czene Gyula igazgató példákat is említ. Vita keveredett arról, engedjék-e bokszolni az „iskolá rémeiként” ismert, rosszul tanuló cigánygyerekeket? Ha engedik, ez esetleg tovább ronthatja a tanulási kedvüket, eredményeiket. Vagy bizalmat adjanak nekik, bízva abban, a sport leköti fölös energiáikat, ami eddig agresszivitásban nyilvánult meg. Bokszolhatnak — még a tanulásban bizonyítaniuk kell... Színes, érdekes egyéniségű, amolyan „kedves csibész” az a fiú, aki kissé tétován jelentkezett szavalóversenyre. Azóta „begyűjtött” néhány sikert. A szöveg megtanulásához roppant jó b memóriája, ám vannak tárgyak, melyekben kettesre aspirálhat.

Az is okozhat problémákat, ha valaki nagyon sokoldalú, számos területen számítanak rá, kiemelkedőt nyújt. Be- reczki Brigittát említik, aki sportban és énekben egyaránt

jó — felvetődött, abba kellene hagynia az énekkari szereplést, több ideje jutna edzésre. Közben a fizika érdekli nagyon. Tanár szeretne lenni..;

— Nekünk az a feladatunk,' hogy az alapműveltség megszerzését biztosítsuk és emellett minél több alkalmat adjunk a gyerekeink önmaguk „megmérésére” — fogalmazzák meg.

Széles a skála: tizenhét szakkörük van — anyanyelvi és környezetismeret már alsóban működik. A gyerekek — és nem csak a legkiválóbbak — feladatokat kapnak. Ezzel újabb ismereteket szerezhetnek, készségeiket fejlesztik. Több diák jár az iskolán kívüli szakkörökbe. A Bolyai Gimnázium bizonyára leendő diákjaira gondolva indított természettudományos szakkört, „iskolaközi”, művészeti szakkör működik a Mártírok úti Általános Iskolában. És a petőfiseket hagyományos kapcsolat fűzi a Kohász Művelődési Központhoz — idén is nyolc csoportba mennek innen a tanulók, járnak könyvtárba, vetélkedőkre, kulturális bemutatóra és sorolhatnánk.

Ebben az esztendőben még

egy sokrétű lehetőséget kínáló program áll az iskola tanulói előtt:, decemberben indul a Petőfi-napok sorozata. Pályázatokat írhatnak több témakörből, versmondóverseny. művészeti feladatok sora várja az érdeklődő, ügyes, tehetséges gyerekeket. Lesz csapatszintű vetélkedő a város fennállásának 60. évfordulójára, kapcsolódnak a Bartók—Kodály évfordulókhoz.

— Szinte soknak is tűnik a kínálat. Nem hozza ez magával a túlterhelés veszélyét? Nincsenek párhuzamosságok?

— Hogy ezeket elkerüljük,’ ahhoz megint a kiindulási alap: jól kell ismerni a gyerekeket! Aki szívvel, lélekkel, önkéntesen vesz részt többféle dologban, nem érzi tehernek. Ha valamit kényszerből kell csinálni, az igazán fárasztó és lélekölő! Egy diák két szakkörnek lehet tagja —, ha még nemszeretem különórákkal térhetik, ha szinte sosem jut el a családdal közösen kirándulásokra. ha nem . játszhat, mozoghat, az valóban veszélyes. Ezért is érezzük fontosnak, hogy ne csak az osztályfőnök ismerje diákjait, érdeklődési körüket, hajlamaikat. családi hátterüket, hanem a többi tanár is!

G. Kiss Magdolna

V