Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-23 / 249. szám
Okióber 24 — November 1: Szocialista pártok tanácskozása Leszerelési hét Az OBT saitótá'ékoztatóia Az Országos Béketanács október 24-én, az ENSZ napján kezdődő leszerelési hét alkalmából akciósorozatot hirdetett. Ennek várható eseményeiről tájékoztatták pénteken a sajtó munkatársait a HNF—OBT budapesti székhazában. A Béke-világtanács felhívással fordult a népekhez — mondotta Tolnay László, az OBT leszerelési bizottságának elnöke —, hogy az október 24 — november X-ig tartó hetet a különböző békemozgaimak tegyék világszerte a leszerelésért, a nukleáris háború veszélye elleni küzdelem egyik kiemelkedő jelentőségű eseménysorozatává. Napjainkban, a feszültebb nemzetközi helyzetben, amikor fokozódik a fegyverkezési hajsza, nő egy esetleges nukleáris háború veszélye — különös jelentősége van ennek az akciónak. Az Egyesült Államok vezetői újrafogalmaz* ták stratégiájukat, revízió alá vették korábbi, a paritáson alakuló katonapolitikájukat, SALT-szerződések felülvizsgálatát követelik, ki akarják terjeszteni a meglevő katonai rendszereket, megváltoztatnák a globális és regionális katonai erőviszonyokat — mindezek a fenyegetések sürgetőbben követelik, hogy a világ békeszerető népei, így kazánk lakosai is, minél határozottabban tiltakozzanak az imperializmus mesterkedései ellen. A leszerelési hét kiemelkedő eseménye az a tudományos tanácskozás lesz, melyet október 26-án rendez az Országos Béketanács, az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága és a Magyar ENSZ-társaslg a leszerelés aktuális kérdéseiről a TIT budapesti Kossuth klubjában. Ipari és mezőgazdasági üzemekben, Budapesten és vidéken egyaránt, üzemi nagygyűléseket tartanak a hét folyamán. Hivatalokban, intézményekben fórumokra kerül sor, folytatódik azoknak az üzemi, iskolai, vállalati röpgyűiéseknek sora is, amelyeken már eddig is számos állásfoglalás született a neutronbomba, a háborús fenyegetés ellen. A sajtótájékoztató második részében Beb- rits Anna, az OBT tájékoztatási bizottságának elnöke, a békemozgalmi propaganda fejlesztésének feladatairól szilva egyebek között elmondotta: a romló nemzetközi helyzet nem csökkentheti, sőt növeli a békemozgalomnak feladatait, felelősségét. Az emberek érdeklődése megnőtt a nemzetközi kérdések iránt. Az eddigieknél is érdemibb, tartalmasabb, sablonoktól mentes, összefüggéseket feltáró érvelő tájékoztatást várnak. Ennek érdekében a békemozgalmi propagandának meg keli találnia mindazokat a lehetőségeket, melyekkel tevékenységét változatosan, színesen fejlesztheti tovább. Cancunban Észak-Dél konferencia Folynak a kétoldalú tárgyalások r A mexikói Cancunban szerdán 24 kétoldalú tárgyalás zajlott az Észak—Dél konferencián résztvevő országok képviselői között. Reagan amerikai elnök és Csao Ce-jang kínai miniszter- elnök Cancunban találkozott először. Amerikai források szerint egyebek között a két országnak abból fakadó ellentétéről folytattak eszmecserét, hogy Washington fegyvereket kíván szállítani Tajvannak, Egy magasrangú amerikai hivatalos személyiség szerint Reagan azzal érvelt, hogy az Egyesült Államoknak — amely megszakította kapcsolatait Tajvannal — teljesítenie kell korábban vállalt kötelezettségét, miszerint „védelmi fegyverekkel” látja el Tajvant. Az amerikai elnök ugyanakkor hangot adott reményének, hogy a Tajvannak szállítandó fegyverek „kényes” kérdése nem hat hátrányosan a Washington és Peking közötti kapcsolatokra.. A magasrangú aimerika szóvivő újságírók előtt „gyümölcsözőnek és hasznosnak” nevezte a találkozót. Reagan később Indira Ghandi indiai miniszterelnökkel is találkozott. Az elnök szóvivője szerint Ghandi asz- szony tiltakozott az ellen, hogy Washington hárommil- liárd dolláros gazdasági és katonai segélyt kíván nyújtani és F—16-os vadászgépeket akar szállítani Pakisztánnak. A kétoldalú tanácskozáson Namíbia függetlenségének kérdése is szőnyegre került Alexander Haig amerikai külügyminiszter a Shehu Shaga- ri nigériai elnökkel folytatott megbeszélés során hangot adott Reagan elnök reményének, hogy Namíbia 1982-ben elnyeri függetlenségét. Namíbia ügyét Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter is felvetette a nigériai elnökkel és Kurt Waladheim ENSZ-főtitkárral folytatott tárgyalásain. Az NSZK diplomáciájának vezetője „lehetségesnek és kívánatosnak” nevezte, hogy Namíbia a jövőév végéig békés úton elnyerje függetlenségét. Mint ismeretes, az Egyesült Államok és az NSZK egyaránt tagja annak az öttagú nyugati „összekötő csoportnak”, amely a nyugati érdekeknek megfelelően igyekszik közvetíteni a namíbiai rendezés kérdésében. Bekapcsolódnak a héketüntetésekhe A Benelux államok és skandináv ország szocialista pártjai az atomfegyver-ellenes tömegmozgalmakról és a leszerelésről tartottak tanácskozást Hágában. Dánia, Norvégia, Hollandia, Belgium és Luxemburg szocialista pártjainak képviselői vettek részt a megbeszélésen, amelyen leszerelési kérdéseket és a november 30-án kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások kilátásait vitatták meg. Egyetértettek abban, hogy tevékenyen be kell kapcsolódniuk a mindenütt terebélyesedő tömeges béketüntetésekbe, mert azok „politikailag nem elhanyagolható tényezőt jelentenek. A tanácskozáson képviselt pártok többsége kormányoz, vagy részt vesz a kormányban. Többé-kevésbé mindegyikük ellenzi, vagy fenntartással kezeli az amerikai rakétatelepítést. Az erősödő tömegmegmozdulások. most arra késztetik őket, hogy az eddiginél egyértelműbben foglaljanak állást az atomfegyverek ellen. Egyedül a holland munkáspárt utasította eddig el egyértelműen azt, hogy Hollandiában új atomfegyvereket helyezzenek el a NATO-határo- zat alapján. Most a Flamand Szocialista Párt is hasonló álláspontra helyezkedett Belgiummal kapcsolatban, A skandináv és a Benelux szocialista pártok nehezményezik, hogy Washington „csak vonakodva ül tárgyaló- asztalhoz ”, A genfi tárgyalásokkal kapcsolatban pedig valamennyien a „nulla változat” mellett foglalnak állást (vagyis azt szeretnék, hogy a tárgyalások eredményeként a NATO mondjon le az 1979-es határozat végrehajtásáról, a Szovjetunió pedig szerelje le európai területén az SS—20- as rakétákat). Következő ülésükön Oslóban az európai atomfegyvermentes övezetek kérdését vitatják meg. . Amit az ABC lelevízió mond A Szódat elleni merénylet hátteréről Az Anvar Szadat egyiptomi elnök elleni merénylet egy olyan puccskísérletnek volt a része, amely iszlám köztársaságot akart létrehozni Egyiptomban jelentette egyiptomi kormánykörökre hivatkozva csütörtökön az ABC amerikai televíziós társaság. Az ABC értesülése szerint Abud el Zumur, az egyiptomi hadsereg alezredese volt a puccs fő szervezője. Ö volt a vezetője annak a különböző mohamedán csoportosulásokat tömörítő szervezkedésnek, amelynek Kairóban, El- Mansurában, Aszjutban és más egyiptomi városokban voltak titkos sejtjei. A szervezet legalább öt merényletváltozatot dolgozott ki Szadat meggyilkolására. Az első két gyilkossági tervet meghiúsították, de az összeesküvőknek harmadszorra sikerült megölniük Sza- datot. Az alezredes terve szerint az államfő halálát szerte Egyiptomban lázadásoknak kellett volna követniük, azonban —, mint ismeretes — csak Aszjutban robbant ki fegyveres lázadás. A harminc órán át tartó harcokban 114 ember vesztette életét. Az ABC jelentése szerint az összeesküvők a múlt hét csütörtökén hatalmukba akarták keríteni az egyiptomi műholdas távközlés kairói földi állomását, de a hatóságok pár órával a tervezett támadás előtt tudomást szereztek a dologról és meghiúsították az akciót. A , kairói televízióállomás szintén az egyik célpontja volt az összeesküvőknek. Az egyiptomi biztonsági erők olyan szövegekhez jutottak, amelyeket a puccsisták a televízióban akartak felolvasni és amelyek- szerint Egyiptomot iszlám köztársasággá, Abud el Zumur alezredest pedig államfővé nyilvánították volna. Az ABC úgy véli, hogy a puccskísérlet két ok miatt hiúsult meg. Az első ok az volt, hogy Mohamed Abdel Halim Abu Ghazala egyiptomi had- ügy- és hadiipari miniszter túlélte a Szadat elleni merényletet és azonnal parancsot adott a stratégiailag fontos létesítmények biztosítására. A másik ok az volt, hogy Abud el Zumur szervezkedésének fontosabb embereit is letartóztatták a Szadat elleni merényletet megelőző hetekben. , Mitterrand Reagan kijelentéséről Ronald Reagan kijelentései „a korlátozott nukleáris háború lehetőségéről” nyilvánvalóan jó sok kérdést vetnek majd fel Nyugat-Európában és különösen az NSZK-ban — jelentette ki Francois Mitterrand francia elnök szerdán Mexikóvárosban tartott sajtó- értekezletéül. A francia államfő Reagan múlt héten elhangzott és nagy vihart kavart nyilatkozatára a következőiképpen reagált: „Olyan véleményeket közöltek velem, hogy Reagan a Nyu- gat-Európával kapcsolatban követendő politikájáról új megfogalmazásban szólt. Eszerint Nyugat-Európa az úgynevezett rugalmas reagálás egyik lépcsőfokává tehető. Semmi okom kételkedni abban, hogy az amerikai elnök ilyen összefüggésben fejtette ki politikáját, de az is nyilvánvaló, hogy ez olyan világos koncepció, amely néhány kérdést vet majd fel Európában és főleg Nyugat-Németországhan”. Mitterrand hozzátette: Henry Kissingertől évekkel ezelőtt, kiilügyminisz- tersége idején, már hallottam hasonlókat. Akkori állásfoglalásaiban értésül.akarta adni: Nyugat-Európának nem szabad azt hinnie, hogy az Egyesült Államok automatikusan védelmére kel egy adott támadás esetén. Reagan elnök viszont közvetlenül hatalomra jutása után leszögezte: Nyugat-Európa biztonságban érezheti magát, mert az Egyesült Államok szavatolja európai szövetségeseinek biztonságát. Magyarország és az Közismert tény: legfőbb tőkés gazdasági partnerünk a Német Szövetségi Köztársaság. Az sem vitás, hogy az NSZK egyben Nyugat-Európának politikailag egyik legfontosabb állama. Minden amellett szól tehát, hogy jó kapcsolatot tartsunk vele, s — miután ez a kívánság kölcsönös — a két ország viszonya az elmúlt időben kedvezően alakult. Erre a kapcsolatra annál is inkább ügyelünk, mert a nemzetközi körülmények romlanak, ha tehát egy szocialista és egy kapitalista állam tartja, erősíti az összekötő szálakat, ennek ma fokozott jelentősége van. Magyar szemmel nézve a két ország kapcsolataiban elsőrendű helye és szerepe van a gazdaságnak. E tekintetben jói mérleget dinamikus fejlődést mutatnak az utóbbi esztendők: tavalyi árucsere-forgalmunk már túlhaladta a négymilliárd márkát. De nézzünk az önmagában sem kis szám mögé. Behozatalunk az NSZK-ból kétharmadrészt anyag, és félkészgyártmány, s ez természetes, hiszen iparilag igen fejlett partnerről van szó. De a gazdag fogyasztási cikk és mezőgazdasági kivitel mellett — ők is csaknem felerészt anyagot és félgyártmányokat, tehát ipari termékeket vásárolnak tőlünk. Ez pedig elsősorban a több mint négyszáz kooperációs megállapodásnak köszönhető, amelyet magyar vállalatok kötöttek NSZK-beli cégekkel közös ' gyártásra-értékesítésre. Két esztendővel ezelőtt Schmidt kancellár, ittjártakor elismeréssel szólt a magyar külkereskedők és vállalatok rugalmasságáról. Tegyük hozzá, hogy erre az erényre a jövőben az eddiginél is nagyobb szükségünk lesz. Igaz, iparkodnak a nyugatnémet gyárak, üzemek is — különösen a kis- és középvállalatok törekszenek közös termelésre, értékesítésre. Ne feledkezzünk meg más területekről, a tudományról és a kultúráról sem, hiszen a német nyelvterülettel évszázadosak a szellemi kapcsolataink A két kormány nemrégiben egy kulturális vegyesbizottságot alakított, amely e területen van hivatva összehangolni, ösztönözni az együttműködést. Miközben az érdeklődő magyarok színpadon, könyvekben, folyóiratokban ismerkedhetnek a nyugatnémet irodalom legjobb alkotásaival, az NSZK közönsége egyebek között a meg-megismétlődő „magyar napok”-on láthatja művészeinket, hallgathatja zenekarainkat. Legutóbb például Duisburgban rendeztünk közösen Bartók- ünnepséget, amelyet Pozsgay Imre művelődési miniszter nyitott meg. Mindennek azonban a politika ad hátteret. Ismételjük meg az előbbi tételt: milyen hatással lehet az általános nemzetközi helyzet romlása a magyar—NSZK viszonyra? Mi készek vagyunk minden lehetőt megtenni az enyhülés megőrzéséért, noha ez korántsem könnyű. Súlyosodnak a problémák, a kelet—nyugati vitákban vannak kérdések, amelyeket nyilvánvalóan másképpen Ítél meg egy NATO- ország, mint a Varsói Szerződés egyik tagja, érthető tehát, ha több területen ellentétesek a nézeteink az NSZK-val is. Bizonyos alapvető közös érdekeltségünk azonban nem változott. Két esztendővel ezelőtt. amikor Kádár János vi- szontlátogatáson fogadta a kancellárt, pohárköszöntőjében ezt mondta: „A békés egymás mellett élés politikájának nincs ésszerű alternatívája”. Helmut Schmidt válaszbeszédében hasonlóan fogalmazott: „A fegyverzetellenőrzés és -korlátozás politikája a fegyverkezési hajsza egyetlen alternatívája”. E mondatokból és az azóta elhangzottakból bátran levonhatjuk a következtetést, hogy mind Magyar- ország, mind’ az NSZK el akarja kerülni a nemzetközi helyzet éleződését, kívánja az enyhülést, mégha egy, s más vonatkozásban eltérően is értékelik ezt a fogalmat. összegezve: Magyarország és az NSZK politikai kapcsolatai változatlanul rendezettek, korrektek. Négy esztendeje, Kádár János bonni látogatása óta ismétlődnek a különbőz» magas szintű eszmecserék. A kancellár említett, 1979-es budapesti tartózkodása óta miniszteri találkozókon tanulmányozták a különböző szakterületeket, s hadd emlékezhessünk Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának jó kapcsolataira a német szakszervezeti szövetség vezetőivel, Púja Frigyes külügyminiszter tavalyi, bonni látogatására, s három nyugatnémet miniszter idei tanácskozásaira fővárosunkban. E kapcsolatrendszer jelentős eseménye lesz miniszterelnökünk Lázár György közeljövőben esedékes, hivatalos NSZK-beli látogatása is. A magas szintű látogatások sora tehát folytatódik. Magyarország nemzeti érdekeit szolgálja kapcsolataink fejlesztésével, egyben ily módon is hozzájárul az enyhülés megőrzéséhez. a különböző társadalmi rendszerű államok együttélésének, erősítéséhez, megóvásához. Tatár Imre A két ország kapcsolatának jelentős állomása volt Kádár János 1977-es NSZK-beli látogatása. Képünkön: az MSZMP KB első titkára a duishurgi kohómű gépgyárában NÓGRÁD — 1981. október 23., péntek Kambodzsát sújtó szavazás Ismételten az ENSZ-köz- gyűlés elé került az ún. Kam- bodzsa-kérdés. Az ülésszak résztvevői többségi szavazással elfogadták a délkelet- ázsiai országok szervezetének, az ASEAN -nak az indítványát, hogy hívjanak össze nemzetközi konferenciát — az indokínai ország ügyében immár másodszor —, s megszavazták a külföldi csapatok kivonására tett javaslatot is. Nem titok, hogy milyen külföldi csapatokról van szó. Vietnami alakulatok állomásoznak immár több mint két éve Kambodzsában. Ezek az erők segítséget nyújtottak a népirtó Poi Pot-rezsim szétzúzásához, s jelenlétük ma még elengedhetetlen a békés kambodzsai fejlődés biztosításához. A vietnamiak —, s ezt jól tudják az „igennel” szavazó ENSZ-tagállamokban is — felszabadítóként érkeztek Kambodzsába, s az Is elfogadott tény, hogy Hanoi segítsége nélkül szinte a kőkorszakba zuhant volna vissza a khmer nép. Az is ismert, hogy a vietnami néphadsereg egységeinek kivonását egyelőre lehetetlenné teszi az a támogatás, amit a Kambodzsával ellenséges erők kapnak Thaiföi- dön. A thai táborokban menedéket kapott a Poi Pot-rezsim megannyi véres kezű vezére. Itt — a nemzetközi segélyszervezetek szállítmányait felhasználva — egész bázfsrend«zert építettek ki. A polpotisták lehetőséget kaptak arra is. hogy fenntartsák fegyveres érőiket, sőt, a thai hatóságok utat nyitottak a kínai fegyverszállítmányok előtt. Más Kambodzsa-ellenes csoportok is szervezkednek, mind nagyobb propagandát csap a nyugati sajtó az amerikaiak által pénzelt „Szabad Khmerek” és az egykori államfő, Sziltanuk emberei körül. Ezek a csoportosulások nem képesek megakadályozni a kambodzsai népet, hogy a maga által választott úton haladjon, de erejük sajnos elegendő ahhoz, hogy jelentős mértékben lassítsák a békés fejlődést. A három indokínai, szocialista ország — Vietnam, Laosz, és Kambodzsa — már több olyan tervezetet terjesztett az ASEAN-országök elé, ami lehetővé tette volna a békés rendezést és természetszerűleg a vietnami erők kivonását is. E javaslatok azon az alapelven nyugodtak, hogy Kambodzsában semmiképpen nem állhat vissza a népel'e- nes csoportok uralma, nem kerülhetnek ismét hatalomra azok, akik több millió khmer haláláért felelősek. Az indítványokat az ASEAN-orszá- gok visszautasították, részben Kína és ■ az Egyesült Államok nyomására. E két hatalom közvetlenül felelős az indokínai népek és Kambodzsa tragédiájáért, s a jelenlegi állapotokat továbbra is saját érdekükben akarják kihasználni. Sajnálatos, hogy az ENSZ-tagáliamok többsége ezt még nem ismeri fel, s olyan javaslatra adta „igen” szavazatát, ami akadályozza a konstruktív kibontakozást Délkelet-Azsiában. Miklós Gábor
