Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-21 / 247. szám
Kulturális lehetőségek—kollégistáknak „Az iskola, a város művelődési intézményei együtt nem adnak annyit, mint a kollégium” — fogalmazta meg a közelmúltban egy salgótarjáni középiskolás kollégista lány egy ankéton. Érthető, aki szereti a kollégium életét, otthon érzi magát, igyekszik kihasználni a lehetőségeket. De mit is kínálnak a salgótarjáni diákotthonok? Kezdjük a lányoknál — itt nagyobbak a hagyományok, régebbi a közösségi formák gyarapítása. A Furák Teréz kollégiumban a lakók fele, 132 kislány a közgazdasági szakközépiskola tanulója, a többiek a hét másik középiskolába járnak. Ez nem kevés fejtörést okoz a programok tervezésénél; máskor vannak a KISZ-napok, nehéz egyeztetni az iskolai kötelezettségeket a kollégiumi lehetőségekkel. A kiindulás: az érdeklődés felmérése, ez alapján szervezték meg a szakköröket. Régi hagyomány, hogy az elsősöket alaposan megismertetik a szokásokkal, kulturális formákkal, megkapják a választható csoportok munkatervét. Érdekes, sokszínű csoport például a komplex művészeti: színjátszók, pávakörösök, táncosok, kézművesek, hangszeresek és dekorosok dolgoznak benne, vannak közös programjaik és külön-külön is próbálnak, műsort szerveznek. Az egyéni alkotótehetségek felderítésében és a kollégiumi műsorok, ünnepélyek színvonalának emelésében egyaránt komoly szerepet kap ez a forma. „Természet — látás — alkotás” címmel vizuális-esztétikai önképzőkör is működik, az év során öt nagy témakört dolgoznak fel a vizuális kultúra fogalmától a művészetek analógiáinak vizsgálatáig eljutva. A vers- és zeneelemzés érdeklődési kör tagjai a megzenésített versek gazdag világéval ismerkednek. Elmélet és gyakorlat, földrajz, csillagászat, ásványtan, kirándulás egyaránt szerepel a természetbarátok körének munkatervében. Nagyon népszerű a kötőszakkör — nem csak szép mintákat, divatos darabokat készíthetnek a diákok, de közben kötetlenül beszélgetnek, adomáznak, vitatkoznak. Üjdonság a Furák kollégiumban a kriminalisztikai szakkör: filmvetítések, gyakorlati foglalkozások váltják egymást az év során, megismerkedhetnek a nyombiztosítással, újlenyomatvétellel, ra- zlára kísérhetik el a rendőröket. Meglepően sokan érdeklődtek a formációs tánc iránt — a Kohász Művelődési Központból lesz oktató ehhez a tanfolyamhoz. Az énekkar a Kodály-évforduló jegyében dolgozik. Jó lehetőség a diákoknak a hétfőnkénti filmvetítés, vásároltak színházbérieteket, gyakran felmennek budapesti színházi előadásokra is. A Stromfeld Aurél fiúkollégium idei kulturális tervei is színesek. Arra törekszenek, hogy minél több olyan lehetőséget nyújtsanak, amellyel az igények felkeltését szolgálhatják, hiszen a diákok közül sokan ingerszegény környezetből, kisközségekből jöttek. Fotó, stúdiós, barkács érdeklődési kör működik. Bekapcsolódhatnak a fiúk az irodalmi színpad munkájába — a DON-ra, azaz a diákotthont napokra készülnek, ünnepi műsorokat szerkesztenek. A népi tánc közösen folyik a leánykollégistákkal, egy zenekar szervezésén is gondolkodnak. Rendszeresén találkoznak a TEMPRESS-szín- paddal, hatvan darab salgótarjáni színházbérletük, negyvenöt Nemzeti Színházi van, de eljutnak a Tháliába, a Vígszínházba is. Gyakran szerveznek vetélkedőket, tartanak ismeretterjesztő előadásokat is. Munka és művelődés ötödik éve folyik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek és a Kohász Művelődési Központ közös szervezésében a munka és művelődés hónapjainak a rendezése. Gyárrészlegenként jut egy-egy hónap mindenkinek — szinte már hagyomá- nyá vált, mikor ki a felelős szervező, vannak speciális programjaik. Idén októberben a hideghengermű a negyedik. Az előző hónap az üzemfenntartásé volt. Az ő specialitásuk: igen élénk az MHSZ-élet, több sportrendezvényt is tartottak a brigádok. Természetesen a művészeti rendezvények (kisebb kiállítások, találkozók művészekkel, műsorok, stb.) — egyik hónapból sem hiányozhatnak. Az október tehát a hideg- hengerműé — ezt a műszaki hónaphoz kapcsolódó események erősítették, erősítik. Lezajlott a hónap kétharmada — érdemes néhányat megemlíteni az eseményeiből. A Bartók Béla emlékére rendezett kiállítással kezdődött — műsor is kapcsolódott ehhez. Számos olyan előadást tartottak, mely a szakmai, gazdaságpolitikai műveltség bővítését szolgálta: a vállalat VI, ötéves tervéről, hangsúlyozva a hengermű feladatait; a hőkezelésről, napjaink energiai problémáiról, a Ripoche ■kemencékről. Szerepelt a témák között az MSZBT-munka bemutatása, a közlekedési morál, a munkásőrség életéről tartott tájékoztatás, lesz külIskolai sportcsarnok Romhányban A romhányi tanács saját hatáskörében hozott döntésével az általános iskola közvetlen irányítása alá rendelte a község eddig önállóan működő sportcsarnokát. A létesítmény a romhányi lakosság, a gyárak, elsősorban az építési kerámiagyár társadalmi munkájával, anyagi támogatásával két éve készült el. Szabvány méretű kézi-, kosár- és röplabdapályával rendelkezik, galériás nézőtere van. Ellátták a teremsportokhoz, a talaj- és szertornához szükséges felszerelésekkel is. Az épület központi fűtéses. Helyet kaptak benne korszerű öltözők és fürdők is. A fedett sportcsarnokot teniszpályák, valamint bitumen burkolatú kislabdapályák egészítik ki. A romhányi tanács döntése elősegíti a létesítmény hatékonyabb, szervezettebb kihasználását. Emeilttt módot nyújt néhány Romhányban már honos sportág intenzív utánpótlás-nevelésére, új sportágak meghonosítására. Az intézkedés nyomán például máris megalakult az atlétikai szakosztály és var ható asztalitenisz-szakosztály alakítása. Nógrád megye számos iskolájának van már tágas, korszerűen berendezett tornaterme, a romhányi iskola azonban mindenképpen első azoknak a sorában, amelynek tanulói saját iskolai sportcsarnokot tudhatnak magukénak. politikai tájékoztató Avar Ká- rollyal, TIT-előadás az öröklés szabályairól, hagyatéki eljárásról; szó esik arról, hogyan válik anyagi erővé a kultúra, a művelődés. A kulturális, szórakoztató programok sorából említve néhányat: volt gyermekműsor, díszhal- és díszmadár-kiállítás, a könyvtár olvasótermében az üzemrész lányainak asszonyainak ügyes kezét dicsérő kézimunka-kiállítás, zenés irodalmi találkozó Csaba Péterrel, várják a Hacsek és Sajó műsort. A Kohász Művelődési Központban már a következő hónap jár a munkatársak fejében. Most lesz a „premierje” a kisterenyei gyárrészlegnek, ök még nem kapcsolódtak be a munka és művelődés hónapjainak szervezésébe. Nem kis jelentőségű dolog ez: itt dolgozik a SKÜ munkatársainak egytizede! A kistér enyelek eddig a munkában igyekeztek felzárkózni a nagy gyárhoz, ezúttal a művelődésben. A kulturális csoportokat korábban már ismerték — most mindegyik ellátogat. Színházi előadásra is bejártak időnként — k1fejezetten szó -nukra lesznek programok, ta lálkozók, előadások. Remélik, kedvet kapnak ahhoz, hogy belépjenek a hagyományokat továbbfejlesztők közé, saját ötletekkel. Együtt a gyerekekért Beszélgetés Varga Lászlóval, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkárával Az 1981—82-es tanév kezdetével egyidőben megkezdődött az új úttörőév is. Az úttörővezetők kihasználva a több mint kéthónapos nyári szünetet, felkészülten láthatnak munkához. Varga Lászlóval, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkárával a tervekről, a feladatokról, a szövetség tennivalóiról beszélgettünk. — Egy változásban levő iskolarendszer keretei és körülményei között kellett megfogalmazni a mostani úttörőév főbb feladatait. Mire ügyeltek mindazok, akik részt vettek ebben a munkában? — Ügyelni kellett arra, hogy a meglevő módszerek mellett meghatározó szerepet kapjanak az új, a differenciáláson alapuló munkaformák is. Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell a választás, a programok, akciók közötti válogatás lehetőségét. Ebben az úttörőévben is érvényben van az országos tanács középtávra szóló program- és tevékenységajánlása, az úttörőcsapatok középtávú feladatterve. Szövetségünk az MSZMP XII. és a KISZ X. kongresszusának határozatai szerint végzi munkáját. Folytatjuk az úttörővezetők VII. országos konferenciáján meghatározott feladatok végrehajtását. Nevezetesen: az úttörő- mozgalom minden területén figyelembe vesszük a társadalmi igényeket és változásokat, tág teret nyújtunk a helyi lehetőségeken nyugvó rugalmas programválasztásnak. Erre ügyelni kellett az idei mozgalmi év kezdetén is. — Ha jól értem, akkor most nincsenek központi, minden úttörőcsapatra kötelező érvényű receptek? — Nincsenek. Mivel a lehetőségek, az adottságok különbözőek, ennek nem is lenne értelme. Az úttörőcsapatok mindenütt törekednek arra, hogy az elért eredményeiket' megtartsák, illetve megszilárdítsák, a hagyományaikat megőrizzék, fejlesszék, a rossz, eredménytelen formákat igyekezzenek felcserélni a jobbal. Ez egészséges folyamat. Tudomásul kell venni, hogy létjogosultsága van minden olyan kezdeményezésnek, amely a mozgalmi munkát tartalmában, színvonalában, hatásában és játékosságában, az életkori sajátosságokhoz alkalmazkodva gazdagítja. Az uniformizált programoktól illúzió lenne bármiféle eredményt várni. Ezért nincs is értelme annak, hogy kötelező érvényű recepteket iadjunk. Ez nem jelenti azt, hogy az igényeket ne fogalmaznánk meg. Az úttörőcsapatok teremtsenek minél több lehetőséget arra, hogy a gyerekek értelmes, társadalmilag hasznos és nem utolsósorban sikerélményt nyújtó munkát végezhessenek. Ez csak akkor lehetséges, ha a gyerekek ismerik a munka célját, eredményét, és azt maguk is lemérhetik. Ilyen módszerek, akciók, programok kellenek. Az úttörőélet legyen élményszerű, tartalmas és romantikus. Ezt is csak akkor lehet elérni, ha a pedagógusok számításba veszik a gyerekközösségek igényeit, és ha nem feledkeznek meg a helyi adottságokról, a körülményekről. Megalapozott, kellően előkészített. realitásokon nyugvó programokra van szükség. S, ha úgy tetszik, akkor ez elvárás. .. — Köztudott, -hogy Jövöre már ötnapos munkahét szerint járnak Iskolába a gyerekek. Hogyan készülnek fel erre a változásra? — A felnőttek munkarendjét követniük kell az oktatási intézményeknek is. A gyerekek heti elfoglaltsága csak így felelhet meg a családi életrendjében várható változásoknak. Az oktatási intézmények dolgozóit nem lehet tovább terhelni. Nem beszélve arról, hogy nekik is jár ez a jelentős kedvezmény. Mégis, mi azt várjuk, hogy az ötnapos tanítási rend bevezetése után még pezsgőbbé válik az úttörőélet. S hogy mindez nem illúzió, azt bizonyítják azok az iskolák, ahol kisérleti jelleggel már most bevezették az ötnapos tanítási rendet. Kétszáz ilyen intézményről gyűjtjük az adatokat, összegezzük a tapasztalatokat. Azt már most is látni lehet, hogy az úttörőélet színvonalának javítása csak akkor képzelhető el, ha a szülők még jobban együttműködnek az iskolával, s személyes részvételükkel, mégin- kább segítik egy-egy úttörő- csapat munkáját. — A KISZ X. kongresszusán sok szó esett az átmenetről. Arról, hogy a nyolcadikosok hogyan találják meg helyüket az új közösségekben, a KISZ- alapszervezetekben. Hogyan kívánják megkönnyíteni a gyerekek beilleszkedését? — Változott a képzési rendszer, hiszen a jövőben a Ki- lián-kör foglalkozásait a nyolcadik osztályban tartják és nem a középiskolák, a szakmunkásképzők első osztályaiban. De ez még csak formális változtatás. Ügy vélem, hogy van más tennivalónk is. A gyerekek, mielőtt tagjai lennének a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, sokszor túl rózsaszín képet alkotnak az ifjúkommunisták munkájáról. akcióiról. Meg kell tanítani őket arra, hogy a KISZ-életében is vannak kudarcok, rosszul sikerült akciók, s hogy keményen kell dolgozni minden KlSZ-alapszer- vezetben, ha azt akarják, hogy sikerélményeik legyenek. Szükség van az idősebb KISZ- esek segítségére. Ez nem lehet kampányjellegű, amit egy-egy közösen szervezett programmal le lehet tudni. Ott, ahol a kapcsolattartás folyamatos, már most sincsenek gondok az átmenettel. A „kiöregedett’ úttörők hamar megtalálják helyüket, és gyorsan találnak maguknak értelmes munkát abban az alapszervezetben, ahova tartoznak. Ambrus Sándor ' Kétbodonyi iskolások Az 1981. évi múzeumi és műemléki hónap központi gondolata ezúttal a múzeumoknak nyújtott egyéni segítség; az ajándékozás, adományozás. Nem elhanyagolható területe ez a múzeumi műtárgyak gyarapításának. Jelentős számú és értékű önzetlen ajándékozásról tudunk, amelyeknek a hátterében a ki nem mondott szándék áll: hozzájárulni a magyar értékeinek társadalmi méretű megismertetéséhez. A legnemesebb gesz. tusok egyike ez, s méltán számíthat a jelen, s a jövendő Üjabb nagy értékű adománnyal gyarapodott a Kubinyi Ferenc Múzeum lőhelyének. Édesapja itt volt kántortanító 1914-ben bekö- művelődéstörténet vetkezett hálájáig. Az ifjú megmentéséhez, s Bertha Szécsényben kezdett tanulni, majd Nagyszombaton. Losoncon és Rimaszombaton folytatta iskoláit. Egyetemre Budapestre járt. Tanemzedék tiszteletére, hálá- nárnak készült. Gyermekko jára a nagylelkű adományozó, rától megmutatkozó zenei A szécsényi Kubinyi Ferenc tehetsége azonban félbehagyat- Múzeum 1979-ben kapta meg ta vele bölcsészeti tanulmá- Soós Ilona nagy értékű ha- nyait, s csak a zenével foglal- gyatékát. 1981-ben újabb ha- kozott. Volt zongoratanár, gyatékkal gazdagodott a mú- majd Lúgoson karnagy. Ez- zeum. özvegy Bertha Istvánná — röviddel halála előtt — férje és saját maga tárgyait, dokumentumait a múzeumra hagyta. Kik voltak ők? Bertha Ista Városligeti Színház, a Népopera, a Király Szinház karnagya lett. Innen szerződött Kálmán Imre ajánlására a zürichi Stadttheaterhez veze- ván 1884. március 20-án szü- tő karnagynak, öt évig dol- letett Varsányban és kilencven- gozott Svájcban. Visszatérve éves korában halt meg Bu- különböző színházak zeneka- dapesten. Apró gyermekként rait vezényelte, majd több már Szécsényben élt. s ezt a mint tíz évig a rádió szalon- községet tekintette igazi szü- zenekarának az élén találjuk. NÓGRÁD - 1981. október 21., szerda 1945 után idős kora miatt már csak hangszereléssel foglalkozott. A könnyűzene egyik legkiemelkedőbb művelője volt a két világháború között. Számos dala lett Sláger Márkus László, Ernőd Tamás, Har- math Imre stb. szövegeire. Zenét szerzett Karinthy Frigyes Lepketánc című darabjához. 1926-ban a Király Színház mutatta be Faragó Jenővel közös munkáját, a Chopin című daljátékot. Népszerűek voltak ki- után Budapestre került, ahol sebb zenekarok számára készített hangszerelései; Erkel- Hunyadi László. Kacsób • János vitéz. Felesége, Szirmay Kolos Margit újságíró volt. elsősorban művelődéstörténeti cikkeket írt különböző „színes” lapokba. Férje halála után ő kereste meg a szécsényi múzeumot, hogy a hagyatékot átadhassa férje utolsó kívánságának megfelelően. Az átadást már r=m élte meg, 1980- ban elhunyt. A csaknem másfél ezer darabos hagyatékban ott vannak a család bútorai, köztük a zeneszerző Förster-zongorája is. Számtalan fénykép van az átadott dokumentumok között. Ezek egyrészt a családot ábrázolják, más részük a kortárs, s jóbarát művészek dedikált fotói (például Bruno Waltere, Lehár Ferencé). Nagy számú a zeneszerző munkásságát bemutató anyag. Kéziratai, megjelent dalaf, kottái sorolhatók ide. Korabeli sajtócikkek garmadája is megtalálható a gyűjteményben. Bertha Istvánról írnak, vagy felesége cikkei jelentek meg bennük. Plakátok, elismerő levelek jelzik a zeneszerző műveinek sikerét. Az anyag általános művelődéstörténeti értékén kívül jelentős számú helytörténeti vonatkozású dokumentumot is tartalmaz. Elsősorban az édesapa, a már említett kántorta- nitó iskolai dokumentumai ezek. amelyek Szécsény iskolatörténetére vonatkoznak, s eddig még közgyűjteményben ismeretlenek voltak. A hagyaték feldolgozása jelenleg folyik, de egy része már látható a Kubinyi Ferenc Múzeum földszintjén rend" zett kiállításon. I P. M.
