Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

Ä vállalkozás úi formái: Kisvállalat — utasítások nélkül A Kozmetikai és Háztartás- Vegyipari Vállalatnál sokszor panaszkodtak: csomagoló­eszköz híján nem képesek új szappanukkal, borotválkozó-, dezodorálószereikkel, vagy más kozmetikumokkal „kijön­ni a piacra”, illetve állandóan hallgatniuk kell a korábban beharangozott új termék pi- acradobását. Máskor meg az üzletekből .kifogyott cipőpasz­ta kapcsán derül ki, hogy ez­úttal sem a krém, hanem a tubus meg a doboz hiányzik. A KHV csak egy cég a sok közül, amely kiszolgáltatottsá­gának csökkentése és a piaci fellépés erősítése érdekében „magad uram, ha szolgád nincsen” alapon, kapun belül igyekezett új termékei csoma­golásáról gondoskodni. Más vállalatok alkatrész- és rész­egységgyártásra rendezkedtek be, a rendelések hosszú átfu­tási ideje, a beszerzési bizony­talanságok miatt. Máskülön­ben képtelenek lettek volna eleget tenni belföldi ellátási feladataiknak és csúsztak vol­na a kiviteli határidők is. Sok nagyvállalat kénytelen olyan tevékenységet vállalni, amely nagyüzemi keretek kö­zött nem gazdaságos. 1982. január elsejétől lehetővé vá­lik, hogy ezeket a terheket a nagyvállalatok — például kis­vállalatok és leányvállalatok alapításával — letegyék. Mi is az a kisvállalat? Első megközelítésben: egyike azok­nak a kisüzemi formáknak, amelyek arra hivatottak, hogy a szervezeti rendszer korsze­rűsítése révén javítsák a meg­levő és az újonnan alapított gazdálkodóegységek jövedel­mezőségét, rugalmasságát; járuljanak hozzá a társadal­mi energiák, az emberi és a gépi erőforrások jobb haszno­sításához, valamint az ellátás javításához. Általános érvény­nyel már nehezebb lenne sza­batosan meghatározni, mit is jelent a kisvállalat. Sem a mérete, sem a foglalkoztatott létszám, sem a megtermelt ér­ték nagysága nem ad biztos támpontot ehhez. Más-más ugyanis a szükséges eszközök értéke, a dolgozók száma, a megtermelt áruk vagy a nyúj­tott szolgáltatások értéke, ha a kisvállalat élelmiszer-, vagy gépipari alkatrész gyártásával vagy pótmamaszolgálattal, fodrászattal, netán a háztar­tási eszközök javításával fog­lalkozik. A felsorolásból talán az is kitetszik, hogy i a kisvállalat tevékenységi köre nem szűk- reszabott, nem körülhatárolt. Magyarán: bármilyen tevé­kenységgel foglalkozhatnak, akárcsak a nagyok. A gazda­sági, jogi meghatározás egye­lőre hiányzik, de a Pénzügy­minisztérium még az idén közleményben informál arról, hogy — tevékenységenként, alkalmasint szakágazatonként — hol, mi meríti ki a kisvál­lalat fogalmát. A szabályozás jellegét, szi­gorúságát tekintve nem kü­lönböznek nagyobb társaik­tól. Nem kapnak engedmé­nyeket, kedvezményeket. Nem attól kell rugalmasabbnak, jö­vedelmezőbbnek lenniük, hogy a szabályozás számukra kiskapukat nyit; méreteik ré­vén tehetnek szert előnyökre. Előnyös a kisvállalat szá­mára, hogy az adminisztráci­ós és adatszolgáltatási előírá­sok — a többi vállalat köte­lezettségeivel szemben — la­zábbak lesznek. A bérszabá­lyozás viszont módot ad arra, hogy a kisvállalatok dolgozói­nak személyi jövedelmét a többi céghez képest nagyobb mértékben befolyásolja a gaz­dálkodóegység jövedelmező­sége, haszna. A kisvállalatok gyorsaságát serkentheti, rugalmasságát, és piachoz, igényekhez igazo­dó képességét javíthatja az is, hogy önállóságuk nagyobb lesz, mint a meglevő vállala­toké. Ez megnyilvánul egye­bek közt abban, hogy nem kapnak majd utasításokat sem az alapítótól, sem a felügye­leti szervektől. Az önállóság természetesen azt is jelenti, hogy a döntésekért vállalni kell a következményeket, az esetleges bukást is. Ha például egy kisvállalat — a piaci helyzet rossz fel­mérése, a gazdálkodás gyen­ge színvonala, az erőn felüli költekezés, a túlzott béreme­lés, vagy fejlesztés miatt — alaphiányos, netán vesztesé­ges lesz, nincs, nem akad más, aki kihúzza a csávából. Ehhez a gondolathoz is hozzá kell szokni. Igaz, jelenleg előbb, vagy utóbb „megérkezik” a megfelelő állami segédeszköz, amely kirántja a pénzügyi ká­tyúból a bajbajutott vállala­tokat. A kisvállalatok eseté­ben azonban — ezt írják elő a rendeletek — nem így lesz. Ha egy kisvállalat képtelen önerőből rendezni helyzetét: megszűnik. Molnár Patrícia Korszerű gépek segítségével készül a salgótarjáni bányagép- gyárban a keresett szállítópályák görgős termékcsaládja Visszahótiítás robbantássá! Százmillió forint értékű munkára kötött szerződést a kőolajkutató vállalattal a ka- rancslapujtői Karancs Ter­melőszövetkezet, azoknak a földterületeknek a rekultivá­ciójára, amelyeket a vállalat eredménytelenül végződött olaj-földgáz kutatásai után el­hagyott. Több száz olyan beton­nal burkolt fúrőtérről van szó, amelyek termőföldekbe éke­lődve tulajdonképpeni négy­ötszáz négyzetméternyi kiter­jedésüknél jóval nagyobb par­cellák művelését akadályoz­zák. A feladat e térségek be­tonburkolatának fellazítása robbantással, a törmelék el­szállítása, a terület és a kör­nyék rekultivációja. A ka- rancslapujtőiek rendelkez­nek mind a robbantáshoz, mind a talaj termővé tételé­hez szükséges szakemberek­kel, speciális gépekkel, szállí­tóeszközökkel. A munkát már elkezdték, de dandárja, külö­nösen ami a homokos, löszös laza talajon fellelhető sok száz ilyen fűrótér eltávolítá­sát illeti, a télre marad. Ez több okból előnyös: a rekul­tivációval nem zavarják a helyi gazdaságok őszi, illetve tavaszi mezőgazdasági mun­káit. sőt a rekulíiválható te­rületek éppen jó időben von­hatók be újra a művelésbe. Ugyanakkor a Nógrád megyei termelőszövetkezet korábban kihasználatlan kapacitáso­kat gyümölesöztethet értékes termőterületek visszahódítá- sa érdekében. Csupán az előjel más Herlngpásztorok Delfinek hangjait imitáló műszereket használtak fel a kamcsatkai ichtiológusok a csendes-óceáni hering újrater­melésének irányítására. A halak számára a delfinhangok sajátos hangsorompót kiala­kító veszélyjelzések. Ez a so­rompó megakadályozza, hogy a délfinek az ívás szempont­jából kedvezőtlen vízmeden­cékbe vonuljanak. Ilyen he­lyek közé tartozik Kamcsatka keleti partvidékének északi ré­szén a sekély vizű Szibir-öböl. A kifejlett heringek számára, amelyek rövidebb ideig tar­tózkodnak itt, az öböl veszély­telen. Az itt lerakott ikra azonban elpusztul. Az öböl bejáratánál elhelyezett mű­szerek afféle töltenek be. pásztorszerepet Olyan készülékeket is szer­kesztettek, amelyek a hering keltette hangokat imitálják és a szaporodás szempontjá­ból előnyös körzetekbe csábít­ják a halat. A szakemberek mesterséges ívóhe'yek létesí­tésére kívánják felhasználni ezeket a készülékeket a hid­robiológiái rendszer szem­pontjából kedvező helyeken, hogy lényegesen növeljék a halivadék mennyiségét. A versenyképességünk növelése elég gya­kori témája napi életünknek, olyan útitársunk, amelyik mindig mellettünk van, figyelmeztet arra, hol tartunk, meddig jutottunk, mit kell tennünk, ha minden te­kintetben versenyben akarunk maradni a vi­lágpiacon. A világpiaci mérce csak nekünk magas, mert korábban alacsonyabbra tettük a köve­telményt jelző lécet, megelégedtünk az ön­magunkhoz való viszonyítással, még akkor is, ha egyértelműen láttuk, hogy tevékenységünk igen lassú, körülményes volt. Mind az elkép­zelések megszületésében, mind pedig azok megvalósításában A világon csaknem mindennap minősítik a megyénk termelő-, gazdálkodóegységei által előállított termékeket, elfogadva a minden te­kintetben jót, előnyöset, elutasítva a korsze­rűtlent, a drágát. Ennek során elemi erővel tárul elénk a nem éppen szívderítő kép: ke­vés az új, korszerű, jól eladható termékünk. A Központi Statisztikai Hivatal vizsgálata szerint a megyei székhelyű (Salgótarján) ipar- vállalatok értékesítésében, az üzemszerűen gyártott termékek több mint 50 százalékát már 1945 előtt is gyártották. Ezt a tényt úgy is felfoghatjuk, hogy sok termékünknél ha­gyományokkal rendelkezünk és ezeket addig kell gyártani, amíg a gazdaságosak, vagy gaz­daságossá tehetők. De itt akárcsak egy pillanatra is megállni, s nem szólni arról, hogy ez a helyzet máról holnapra kedvezőtlenné is válhat, önmagunk becsapását, félrevezetését jelenti. Az igen fel­gyorsult műszaki, technikai haladás, a gyak­ran változó divat, a tudomány eredményei­nek jelenleginél erőteljesebb, hatékonyabb al­kalmazása felfokozza a korszerűbb termékek gyorsabb előállításának igényét. Ezt felismerve folytat messzemenő termék­felfrissítő, céltudatos munkát a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezetősége, vállalva az ez­zel járó összes kellemetlenségeket, élvezve az újjal járó előnyöket is. Az utóbbi tíz évben csaknem 900 millió fo­rint felhasználásával 7 olyan beruházást va­lósítottak meg, melynek eredményeként je­lenlegi termékszerkezetükben egyharmados arányt képvisel az új, korszerű gyártmányok száma. A balassagyarmati kábelgyárban a több százmilliós rekonstrukció nyomán olyan vi­lágszínvonalú technikát valósítottak meg, amely kifogástalan minőségű termékek előál­lítását teszi lehetővé. Olyanokét, melyeket a mai igen nehéz piaci viszonyok között is szí­vesen vásárolnak. A megye könnyűipar; üze­mei közül legérzékenyebben a Salgótarjáni Ruhagyár reagál a gyorsan változó külföldi igényekre. A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregységé­nek vezetői és dolgozói viszont az idén érez­ték először igazán, hogy akinek nincs új, üzemszerű gyártásra alkalmas terméke, az bizony nehéz helyzetbe kerül. A bajok oka, s egyúttal a megoldás módja ugyanaz, csupán az előjel más. Míg az első esetben a korszerűbb termékszerkezet hiá­nya okként jelenik meg, a következő esetben már a ma sürgető követelményeként lép elő. Miért kevés a gyártásba vett új termékek száma megyénk üzemeiben? Először; mert az ország más területén sem szakítják meg magukat a termékkorszerűsí­tésben. Másodszor: ha netán a tőkés-, vagy szocialista piac elutasítja a felkínált termé­ket, a belső felhasználók igent mondanak. Az ő igényük viszont nem kavarja fel az említett esetben az állóvizet, nem ingatja meg a rá­érős hangulatot. Harmadszor: a szabályozók egy része még nem eléggé hozza nehéz hely­zetbe a lassan mozduló, az újat nem igenlő, azt nem akaró vállalatokat. Negyedszer: a tö­rekvések elsősorban a termékek árának nö­velésére irányulnak, tekintettel arra, hogy ez rövid távon is nyereséggel kecsegtet. Az előbbiek szinte konzerválják a termé­kek korszerűsítésénél jelentkező elmaradást, illetve megnehezítik az itt tapasztalható hát­rány behozását. Ez aztán tovább gyűrűzve azt is jelenti, hogy a műszakiak és munká­sok között lábra kap olyan szemlélet, mely szerint nincs szükségük szakmai műveltségük növelésére, folyamatos, rendszeres, megalapo­zott továbbképzésre, mert nincs olyan új; ami ezt indokolja. A másik nagy baj —, amivel pozícióelőnyt biztosítunk a versenytársaknak — a lassú­ságunk. Jó tíz évet kellett várnunk, amíg a salgótarjáni síküveggyárban meghonosították a nagymennyiségű, üzemszerűen előállítható gépkocsi-üvegablakok gyártását. Igen kínos lassúsággal valósulnak meg az egyes elképze­lések a Nógrádi Szénbányáknál. Máskor meg igen nagy vesződtség árán sikerül az új, korszerű, keresett termékeket jó minőségben előállítani. Pedig nem vagyunk és soha sem leszünk olyan helyzetben, hogy előbbi gyen­geségeinkkel indokolatlan pozícióelőnyt bizto­sítsunk bármelyik versenytársunknak. Nem tehetjük meg, mert nemzeti jövedelmünk 50 százalékát az exportból teremtjük elő. De csak akkor, ha... Végül jó lenne mielőbb megszabadulni at­tól az illúziótól, hogy mi mennyiségben is fel­vesszük a versenyt a világpiacot uraló, meg­határozó cégekkel szemben. Ez olyan vágy­álom, amelyet ha elfogadunk, tragédiához vezethet. A Romhányi Építési Kerámiagyár új gyárának, az R—III-nak a megépítésével több mint 3 millió négyzetméterre növelhető az évi csempetermelés. De ez a mennyiség any- nyi, mint csepp a tengerben, ha a sok millió négyzetmétert előállító világvállalatok ter­melését vesszük figyelembe. C supán érzékeltetni akartam azokat a veszélyeket, vázolni azokat a következ­ményeket, amelyek ránk leselkednek,' ha nem veSBííÜk komolyan a termékszerkezet korszerűsítésével kapcsolatos párt- és álla­mi határozatok végrehajtását. Venesz Károly Harisnyaszál helyett takarék bal Falun is korszerű pénzforgalom A falusi ember sem otthon tartja már megtakarított pén­zét. Viszi a takarékszövetke­zetbe, mert ott biztonságos, s ráadásul kifizetődőbb is, hi­szen kamatot fial. A Nógrád megyei takarékszövetkezetek betétállománya évről évre számottevően növekszik, s el­érte a 420 millió forintot. A takarékos életvitelre nem­csak buzdítanak a takarék- j szövetkezetek, hanem új be­tétgyűjtési formákkal is ipar­kodnak kedvet csinálni hozzá. Az új betétgyűjtési formák közül megyénkben a takarék- levél lett a legnépszerűbb, az összes betétek négy százalékát adja. Nehezebben barátkoz­nak meg a községek lakói a csekkszámlával és az átutalá­si betéttel, ezek szervezésé­ben még csak kezdeti eredmé­nyek vannak. Ezeket, valamint a nyeremény, és az ifjúsági ta­karékbetét gyűjtését igyekez­nek a szövetkezetek jobban megkedvelte tni. A mostani ötéves tervben Jé tapasztalatokat ksn&unk Ä ikor kénük vissza a pénzt; A mezőgazdasági üzemek ben mindössze annyi az elő- végzetszerűek és elháríthatat- Rülönböző társadalmi, ipari, nye, hogy a szükséges szolgál- lanok. Egyszerűen arról van oktatási intézményekkel kö- tatásokat hosszú távra bizto- szó, hogy a szerződést kötő tött együttműködési szerződé- sítja magának. Legalábbis el- intézmények sokszor a köny- seiben a támogatás fejében a méletileg! nyebb megoldást, a mezőgaz­gazdaságok általában yala- A nekibuzdulás id6szakában dasági üzem cserbenhagyását milyen szolgaltatast kérnék. ugvanis nincs küiönösebb eond választják. Azok többnyire Szerződésről lévén szó, úgy is az egvüttműködési szerződé- meSértőek> PediS nem mindig mondhatjuk, hogy kikötéseik sekkf£ ", az idö múlásával, s nekik kellene belátással lenni, vannak. Ez kiterjedhet a ge- a körülmények változásával Így gondolta a közösség pén- SÄfnÄVÄr előfordul, hogy a partnerin- fével lelkiismeretesen gazdál­pen szakmunkások képzésére. Ezeket az „előjogokat” a gazdaságok tulajdonképpen megvásárolják, hiszen anya­gilag hozzájárulnak a szerző­tézmények számára terhessé kodó egyik alföldi állami gaz­válnak a szerződésben kikö- daságunk is, s egyszerűen visz- tött „előjogok”. Ilyenkor — szakérte^ a hűtlen szakmun- többnyire megfelelő indokkal kásképzőtől befektetett pén- alátámasztva — rábeszélik a — és annak kamatját. A *?°rmezőgazdasági üzemeket a megszüntethetetlen külső nemegyszer építéséhez. Ezért cserébe, a befektetett tőke arányában számíthatnak a garantált szolgáltatásokra. A barátságos elválásra. okok egyszeriben átalakultak ... . kiküszöbölhetőkké, s a szak­Az ilyenkor kitörő felhábo- munkásképző intézet nyom- rodást többnyire sikerül le- ban hajlott arra, hogy szer- hangsuly a garancián van, csendesíteni, hiszen az együtt- ződésben vállalt kötelezettsé- mert a szerződést kötő mező- működés megszűnését nem geknek eleget tegyen gazdasági üzem ugyanúgy fi- holm; szeszélyek, hanem „kül- zet — a példánál maradva — ső okok” váltják ki. Szándé- a gépjavításért, vagy a szak- kos ennek a kifejezésnek a munkásképzésért, mint bárki használata, mert azok a bizo- más. A „kívülállókkal” szem- nyos külső okok korántsem B. P. számítások szerint 180—200 millió forinttal gyarapodik a Nógrád megyei takarékszö­vetkezetek betétállománya. A korszerű pénzforgalmi mód­szerek népszerűsítésén túl feltétele e fejlődésnek a taka- rékoskodási szokások változá­sa. Sokan úgy vélik ugyanis, hogy csak tekintélyes summá­val illik a takarékszövetke­zetbe menni, noha különösen a kispénzű fiatalokra érvényes, hogy fillérből lesz a forint. Nemcsak a megtakarított pénz biztonságos elhelyezésé­re jók a takarékszövetkezetek, hanem alkalmanként nagy segítséget nyújtanak a köl­csönnel is. A legutóbbi öt év­ben például 42 ezer esetben összesen 433 millió forintot hi­teleztek tagjaiknak. Leggyor­sabban a termelési kölcsönök nagysága emelkedik, de gya­korta folyamodnak hitelért a takarékszövetkezetekhez azok is, akik lakásukat szeretnék bővíteni, korszerűsíteni. Öt év alatt ez utóbbi címen 51 millió forint építési kölcsönt vettek fel a takarékszövetke­zetekben. A legutóbbi két évben az úgynevezett kiegészítő tevé­kenységre is nagyobb gondot fordítanak a szövetkezetek, eredményeként ezek értéke csaknem megnégyszereződött. A legjelentősebb részt ezek közt a biztosítás képviseli, de mára csaknem általánossá vált a takarékszövetkezetek ide­genforgalmi szervező mun­kája is. Egyelőre csak kezdeti eredményt tudnak felmutatni az ÁFÉSZ-ek által felvásárolt termékek ellenértékének ki­fizetésében és más, kiegészítő tevékenységben. NÓGRÁD — 1981. október 21., szerda __ 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents