Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

Ősz cr határban Legjobb földbe 0! foÚZfg kerül r Dermesztőén hideg szél Vágja az ember arcába a per­metező esőt. Beköszöntött az igazi ősz, s korántsem a legbarátságosabban mutat­kozik be a karancskeszi ha­tárban. — Hosszú táblában dolgoz­nak a gépek, ott megy a bú­za vetése is — mondta a ka- rancslapujtői termelőszövet­kezet központjában Homoki András elnökhelyettes. — Azt érdemes megnézni, a ta­valyi területnek csaknem a dupláján vetünk kenyérga­bonát. Már négyszáz hektá­ron földbe került a vetőmag, de még van dolguk a vető­gépeknek. A búza idén is nyereséges Volt a közös gazdaságban, jö­vőre — most már az új sza­bályozók Ismeretében — kü­lönösen az lesz, Mindebből azonban Ide- kint a táblán még vajmi ke­vés látszik. Csak két gépóri­ás tiporja az egyre nedveseb­bé váló talajt, merthogy esik. Gordos Józseffel szapo- rázzuk a lépteinket, nem sze­retnénk lekésni a „csatlako­zást” a K—700-as erőgéphez, amely előttünk húz keresztbe a szántóföldön. Ha n<jrn érünk időben közelébe, beletelik egy óra is, mire újra fordul. — Ez a kishartyániak gé­pe — mondja a kísérőm. — Hétfőtől segíti nálunk a mun­kát. A sárga monstrumnál ftsz­Bzefutunk Zsidai Zoltánnal, a kishartyáni termelőszövet­kezet műszaki ágazatvezető­jével, aki eljött megnézni rendben van-e minden a gép és vezetője körül. A gép, nagy érték — különösen ilyentájt — az emberről nem is szólva, így a „látogatás” {Ugyancsak indokolt A pilóta úgy néz le ránk a magasból, mint annak ide­ién a tanár a katedráról, te­kintgetett a padban szoron­gókra. Hát ami a végzett munkát illeti, sokan tanulhat­nának tőle. A karnyi vastag napraforgószárak — az ter­mett itt az idén — szecská­vá daráltan borítják a talajt a hatalmas IH-tárcsa mögött. •— Hánykor kezdődött a műszak? — kérdem a kék svájcisapkás traktorost — Reggel hatkor. Még van mit aprítani este tízig. — Elég jó műszak. — Az. Ennyi idő alatt 30— 40 hektárt lehet elmunkálni Ilyen talajon. — Ez jó talaj? — Száraz, De eső nem na­gyon kellene, mert akkor leállhatunk.-Bata Pál, a traktorüzem ve­zetője igyekszik felénk, látva a kiadós csoportosulást az álldogáló gép körül. Már majdhogynem aggódik. Zsi­dai Zoltán nyugtatgatja: — Csak azért jöttem, meg­nézzem, ádtok-e enni az em­berünknek? — Nem mondta, hogy kér. Miért, szokott enni? Olyan komoly arccal mond­ja a viharkábátos, hogy kis- hlján kipukkad belőlünk a nevetés. A traktorról még rádupláz a vezető: — Legalább riblzlibort ad­nátok. Már egy hete itt va­gyok, de még nem is lát­tam! «ent, amennyivel egy ekko­ra gépet meg lehet mosni. Bata Pál az eget kémleli, amely ugyancsak csurgóra áll. Talán arra gondol, ma előbb végezhet. Az ő mun­kaideje ugyanis fél hattól ti­zenegyig tart, mert ő vi- szí haza a kishartyáni trak­torost is __ Ü tközően két vetőgéppel is találkozunk. Mikor a máso­dik is elhagy minket szem­ből, azt mondja Gordos Jó­zsef, mi is megfordulhatunk, nincs kint több vetőgép. Az eső hazazavarta őket. Hazafelé a földekről Legfőbb érték az ember Az évődés átcsap a szak­mába. A gép tankolásáról esik szó. Az imént itatták meg, alig hatszáz liter gáz­olajjal. — Még a héten szükség lesz rá — int a gép felé az üzemvezető. — Vasárnapra viszakapjátok. — Lemosva. — Majd lemoss* az «6. Annyi víz nincs a Egy műtrágyaszórót von­tató T—150-es is igyekszik befelé, nem a legrózsásabb hangulatban levő vezetőjével. — Előbb egy defekt, most meg szétdurrant a hidraulika­tömlő. — Tartalék nincs? — Hogyne volna, ez fo­gyóeszköz ezeken a gépeken, de elfolyt az összes olaj, Enélkül pedig leégne a szi­vattyú. A zöld pulóveres fiatalem­ber már kapaszkodik is a ve- zétőfülkébe, hogy mielőbb be­érjen a géppel a műhelybe. — Egyedül csinálja a mű­trágyázást, van dolga elég. Mire a hektáronkénti két­száz kilogramm nitrogént ki­szórja a búza alá, belete­lik néhány nap, még akkor is, ha ilyen nagy teljesítmé­nyű, korszerű géppel végzi, mint a Tornádó—5. Visszafelé már az ablaktör­lőt is be kell kapcsolni, úgy szaporázza az eső az üve­gen. Hadd essen, többnek használ ez a kis eső, mint amennyinek árt. No meg ez igazán hozzátartozik az ősz­höz. Legalább valóban lemos­sa azt a fránya nagy gépet! Zflatiy Tamás Turizmus gyógynövénykúrával r Xz utóbbi években világ- gyógynövényeket 50 ország vá- gyógyüdülőket. A tervek sze- fezerte megnövekedett az ér- sárolja, s egyre több turista rint a következő idényben tpég deklődés á gyógynövények érdeklődik a híres gyógynö- több lehetőség között választ­Kiengedték a dzsinnt a palackból Családi vállalkozás az udvaron (Lapozgatom a külföldi gyártóját, hozzák haza a gyártmányismertetőket, áru­házi katalógusokat, és minde­gyik a régi, jó cserépkályhák­kal van teli, Ejha — mondom magamban — ez odakinn ek­kora divat? Körülnézek xz itt­honi piacon és mit tapaszta­lok? Mennyből hüllőt* manná­nak nincs akkora keletje, mint szesei a ^ a kályhacsempének! Akkor mert meg gyerünk, tudunk mi ilyet csinálni!) 1 Nagyjából így született az ötlet. Hogy kipattant a szikra, annak egy esztendeje sincs talán, de már áll a csempe- gyártó üzem a Balassagyar­mati Építőipari Szövetkezet udvarán. Igaz, az égetőkemen­ce árka üresen tátong még, de a falon túli formázóműhely- ben már égetésre készítik elő a kályhacsempét az asszonyok. Még át sem- adták az új üze­met, de a csempések már be. tanulási idejüket töltik. Nyer­nek vele jó félévnyi időt. Minőséget olyan emberek­kel, akik azt sem tudták ed­dig, mi fán terem a kályha­csempe? Hogyan képzelik ezt a szövetkezetben? .Erről már az elnök szobájában folyik a dititkokat. Ok tervezik a csempét, vésik az anyagmin­tát, vezetik a kísérleteket. Az utcáról jöttek pedig a ta­nulásban ugyanilyen szívósak. Má^Kun Zoltán"“magabiztos f. Az új üzem személyes presz­tízsük. Családi vállalkozás ré- — Éppen 6 velük lesz köny^ szoros érteimé- nyebb a technológiai fegyel- a szövetkezetnek met betartatni. Nem Ismerik arra is volt gondja, hogy le­hetőleg régi munkásaik fele­ségét, családtagját nyerjék meg az ügynek. Holecz Ferenc sofőrnek se ugyanis a szakmai stikliket, eszükbe sem jut, hogy kiját­szók az előírást. A jó minő­ség másik sarkalatos pontja« pihent alapanyag. Látta a pincét az tizem alatt, azt nem kellett kétszer mondani ott- dís2nek csináltuk: oda ne- hon a dolgot Az asszony el- gyedévre elég anyag befér, búcsúzott a nyomdától és min- s ezt nem sok hazai gyártó takészitő lett a csempeüzem- mondhatja él magáról. A kö­A kaptafán túl is van valami — Suszter, maradj a kap­tafánál! Erre int a bölcs mon­dás. Nem félnek, hogy bele­buknak? Kun Zoltán szövetkezeti el­nöknek máskor is, mások is nekiszögezték a kétkedő kér­ben. — Nekem ez mindenképpen előnyös — magyarázza a dön­tést a szőke fiatalasszony. — Könnyű a munka, nem kell ci- pekedni, jót tesz az operált lábamnak. Kellemes meleg, vi­lágos a műhely, jól érzem itt magam. Most, hogy egy helyen dolgozunk, otthon is több a beszédtéma. Valami újat ho­zunk mi itt létre. A végét ugyan nem látjuk még, talán éppen ezért olyan izgalmas. „Az valami fantasztikus' vetkező kényes pont a fedő­máz, ami már a kemencése- seken múlik. Siettetni nem lehet az égetést. Annak meg kell adni a módját Kommerszet öt évig sei Amekkora a csempeéhség, legalább öt évig kommersz áruval is megélhetnének a pi­acon. Csakhogy a gyarmatiak nem öt évre építkeznek. Ne­vüket úgy akarják bejegyez­tetni, hogy az a gondos, szép munka fogalmát idézze fel a vevőben. És eszébe juttassa azt is, hogy ebben az üzem­ben különleges kéréseket is teljesítenek. Mellette Ország Istvánné dést Nem nógrádi emberek dolgozik, szintén szövetkezeti voltak, az itthoniak a gyár- gépkocsivezető felesége, matiaknak szurkoltak végig. _ ^ Mztarttab01 jöttem. Inkább a kankurrensek... At valami rusztikus, hogy 1 N^TÍn^TxD^lnr^- Eltanácsoltak volna nin- runk, méghozzá minél többet — Akár két hónapon belül is — szövi a szót Kun Zoltán.' két szépen a tervtől — így a sokat tudók mosolyával az elnök. — Minek erőlködtök, nem értetek ti ahhoz! — Ami azt illeti, nem csináltak még sem. — As biztos tényleg hasonlót denkinek a csempeüzem. Lá­tom, beáll az udvarra a te­herautó, ugrik le róla a ’'da­ta meg a kocsikísérő, ide ve­zet az első útjuk. Higgye el, nemcsak azért, mert itt az asszony. Látni akarják, mi­re haladtunk. iránt a gyógyszeriparban és az orvostudományokban egy­aránt. Bulgária Európa egyik leggazdagabb gyógynövény­termő vidéke. Az országban mintegy 3200-fajta gyógynö­vény terem, s közülük 350 rendkívül nagy gyógyhatással rendelkezik. A bolgár gyógyfüvek jó­tékony hatásának híre elter­jedt a világban. Ma ezeket a vénykúrák iránt. Állami Turisztikai fontos feladatának legújabb üdülési forma, a gyógynövénykúrával egybe­kötött turistautak megszerve­zését. Áz idei turistaszezonban a hiszáriai Auguszta szanató­rium és a fekete-tengeri In­ternational Szálloda fogadta a Ezért az hatnak majd a pihenni és gyó- Bizottság gyűlni vágyó turisták, tekinti a De aküe szak- a csempegyártásban. Ok megtanítják a többit, az utcáról jöttékét. Palánk! Pál flaemvaetfi la aa utcáról jöttek taft­Már az eddigi ajánlatok is minket igazolnak, s ezek még nem az utolsók... (Kiengedte a dzsinnt a pa­lackból a Balassagyarmati Épí­tőipari Szövetkezet. Teremtett valamit csaknem a semmiből. Gondot, te»­— Mondjuk, Inkább a ped­Mk as igazi alkaté Például Farkas Róbert és felesége. Negyed évszázada lésről érkezettek közé — iga- munka öröme, s a remény — látja Sri a titulust. — Szövet­kezeti ember voltam én, de ügyködnek a csempefronton, építésvezető. Korai még hur­sok újat nekik már nem lehet rázni, csak egyet mondok: en- mondani. Azért a kevés újért nek az üzemnek nagy jövője viszont szorgosan járják az van. Egy a nyitja, minőséget ország három kályhacsempe-kell gyártani. ami ma már több mint az op­timista ember bizakodása hogy hasznot hozó, jó üzletbe fogtak.) Szcndi Márta Surrantők készülnek az ÜM. Pásztói Szerszám- és Készülékgyárban. A terjedelmes vasszerkezeteket a miskolci üveggyár alapanyag­tárolóiban szerelik fel, a borsodi .főváros” üzemének felújításakor. Ha meghallgat, elmondom 1. „Ugye, unalmasan hang­zik már, de én is ezzel kez­deném: szegény munkáscsa­ládból származom. Apám se A nyolc elemit elvégezve vezettek: közöttük ült ávós- Kaj László az acélgyárba paroli nélkül pjros-fehér-zöld ment tanoncnak, ahol a fel- szabadulás évében lett segéd­karszalaggal a parancsnokom. Rajtam meg a vörös csillag... gédmunkás volt a tűzhelygyár öntő. Jó munkájával kivívta, Egymással szemben ültünk. ^^^k^mgta^MjAkkor felszólítottak, adjam át a lőszert, a fegyvereket, ők volt intézik a további dolgokat. Nem voltam erre hajlandó. S elődjénél, a Hirsch és Frank­nál, anyám meg hetvenöt szá­zalékos .okkant. Szerencsére, egyedüli gyerek voltam, Így némiképp el tudtuk tengetni életünket. Mígnem eljött 1944 ősze. A frontokon kemény volt már á helyzet, a Don-ka- nyari összeomlás vitán, ahol legalább százezer ember ve­szett oda, igen csak megcsap­pant a harcoló alakulatok ál­lománya. Természetesen fel­töltésre volt szükség. Ennek lett áldozata apám. Az akkori, vezetők had ne mondjam a nevüket, mert há jól tu­dom, élnek még néhányan kö­zülük — tudták: öregem ba- los, s így az ő neve is felke­rült a bevonulási listára. Ép­pen a gyárkaput elhagyva kapták el a csendőrök, gyűj­tötték össze lobbi hasonszőrű tt sával az acélgyári iskola udvarán. Akkor láttam utol­jára. Kerestettük a Vöröske­reszttel, de csak annyit tud- talf közölni: nyomtalanul el­tűnt! Aztán egy pálfalvai em­ber hozta meg a hírt, hogy meghalt, tömegsírban fekszik a lengyelországi Dobruczban. Szegény armám a zagyvái ra- '^dón volt palaválpgató. Itt "'■’-iónban =* Frldér-udvarban '■'ynk e«v háromszor három ° fél méteres földes' szobá­ban. Elhiszi, hogy nehéz gye­rekkorom volt.. hogy három év helyett hu­szonhét hónap lett a tanuló­ideje. Aztán formázó 1951-ig. 1957-ig dolgozott az acél­gyárban, aztán — mert köz­ben más szenvedélye is tá­madt: az autószerelés, a mo­torok —, átment a bányák­hoz, a tarjáni fuvarozási üzemhez. 4. „Segédmunkásként kezd-* tem, de mellette belefogtam a tanulásba. Esti tagozaton el-, végeztem a gépipari techni­2. „Ekkor vonultam be ka­tonának, s aztán ott is ra­gadtam. Hivatásos állomány­ba kerültem. Elvégeztem a Dzserzsinszkij-iskolát..., elhá­rító és politikai tiszt lettem. Az egyik objektum „komisz- szárja” voltam sokáig, egé­szen pontosan 1956. december 31-ig, amikor hivatalosan is feloszlatták a testületet. No, az akkori idők — bevallom — erősen megviseltek.” hogy nem pucéran, hanem 1U„?P\,V,1?U,Í!. JÄi! — Magát, tudom, akarták lincselni. meg is — Igen. Nehéz napokat él­tünk át. Még az a sors is ki­jutott nekem, hogy átállt tár­saim letartóztattak. Igaz, az­tán elengedtek, s újra, né­hány hű tiszttársammal, s a novemberben már a Kádár­vonalat tartó egység katonái­val biztosítottuk a fontos ob­jektum védelmét. Mígnem, né­hány nap múlva hivatott áz ottani munkástanács elnöke. Volt ennek aZ „intézménynek” vagy tizenöt funkcionáriusa, s megdöbbentem, amikor eléjük géppisztollyal és kézigránáttal felszerelkezve voltam, akkor nem mertek hozzám nyúlni. Pedig egy felizgatott, vagy há­romszáz fős tüntetőtömegen kellett keresztül mennem. Ha­nem, alig értem vissza laká­somra, szól a telefon: egyik tiszttársam volt, s csak eny- nyit mondott: Vigyázz, most mennek érted! Körülvettek a fegyveresek. Elkaptak, falhoz állítottak, majd két társam­mal együtt kirúgtak az ob­jektum területéről. Utáltam azokat a sunyi embereket, de megjuhászodva kellett távoz­nunk; akkoriban hirtelenek voltak az emberek, s kezük gyorsan meghúzta a dobtáras ravaszát... Jobbágyiból úgy hármasban, az éjszakai sötét esőben gyalogoltunk a vasúti töltésen, egészen Kisterenyé- ig. Olyanok voltunk, mint egy megvert, megalázott hadsereg maradványai. Kaj László aztán visszake­rült régi munkahelyére, az qrpitrvárba. öntőtársai közé. majd több mint tíz esztende­je művezető vagyok. Többen úgy fogalmaztak, hogy ki­emeltek. Mindegy... A mun­kánk, hiszen hozzánk tartozik a hatalmas gépjárműpark szer­vizelése, revíziója, sok. És kevesen, mindössze tízen va­gyunk. De jó a csapat. Meg­teszünk minden tőlünk telhe­tőt. És nekem is van még itt időm jócskán, hiszen most múltam ötvenegy. Igyekszem magam is olyan munkakörül­ményeket kialakítani, hogy jő legyen mindnyájunknak. Egyébként negyvenötös párt­tag vagyok.^ Háromszor voltam Kiváló dolgozó jelvénnyel ki­tüntetve, megkaptam a Bá­nyász Szolgálati Érdemérem bronz fokozatát. Kaptam sok dicséretet és — ez az élet — sok mást is. De jól vagyok. Jól érzem magam. Csak a szi­vem vacakol egy kicsit, meg ropognak, fájnak az Ízületeim. Hát — ez van... Tudja, hogy jó volt egy kicsit a régi em­lékeket feleleveníteni ? Karácsony György íoiírajzok ötvenegy év'történéseihez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents