Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
YVES MONTAND JUBILEUMA Gyermekeink éritekében Veszélyes jó szándékok Variációk egy témára Sohasem fogom megérteni a francia kritikát, amely olyan szívósan megtagadta tőle minden kegyét. Nálunk már ré- ges-régen sztár volt, nemcsak emlékezetes 1957-es budapesti koncertje, hanem filmjei miatt is. A Salemi boszorkányok, az Emberek és farkasok, mindenekelőtt A félelem bére egyszerre a legnépszerűbbek közé emelte ezt a furcsán szép, kemény vonású férfit, aki szabálytalan karrierjével cáfolja leghihetőbben a mindenféle műfajok különböző rangjáról nálunk oly honos téví téleteket. Még 1972-ben is úgy könyvelték el hazájában, mint be nem váltott nagy reménységet, s amikor Claude Sautet Egyszerű történetében Romy Schneider oldalán eljátszotta Césart, a szerelmes lovagot — egyszerre arról kezdtek cikkezni, hogy huszonöt év után, miközben távollétével tüntetett (értsd: csak közepes, vagy egyenesen gyönge produkcióban játszott) — íme, elérkezett a visszatérés ideje. Yves Montand feltűnését egy másik, nálunk a Filmmúzeumban vetített komédia, a Ruy Bias, azaz A királyasszony lovagja nyomán készített A nagyzás hóbortja erősítette meg, ez a szemtelen, hangos persziflázs, amelyben Louis de Funés képviselte a humort, Montand az hugói gondolatot. Pedig Montand mögött már olyan film állt, mint Az éjszaka kapujában, amelynek a főszerepét egyenesen Jean Gabintől örökölte, s amelyben — eleinte észrevétlenül — elénekelte pályája legnagyobb dalát. A hulló faleveleket... Az igaz, sem a Szereti ön Brahmsot?, sem A tökéletes bűntény nem a filmművészet csúcsa, mégis kissé méltánytalannak tűnt a párizsi újságírók elzárkózása. Aztán A háborúnak vége következett, Alain Resnais talán legjobb filmje, de úgy látszik ez' sem hatott kellőképpen — Montand neve még mindig egyet jelentett a sanzonénekes, az one-man-shaw fekete inges, nyakigláb előadójával. Valahogy nem volt divatos színész. Talán mert túl sok mindenhez értett, talán mert nagyon is politikai szempontok szerint válogatott szerepeiben, rendezőiben. Aztán egyszerre jött a csoda. Montand próféta lett saját hazájában. Mi történt? Egyszerű a magyarázat: megöregedett. Igaz, nem akárhogyan. Szépen. Kemény munkában, film és ének közt vergődve (nem énekelek, amíg forgatok). És furcsa módon, túljutva élete delén, Yves Montand alakja, azzal a köny- nyű, kissé szkeptikus mosolyszerű grimasszal arcán — valahogy az érett, tartózkodó, megfontolt férfiasság szimbóluma lett, azé az emberé, aki az élettel vívott csatákban merte vállalni a kockázatot, s aki nem kapta ingyen a győzelmet, legkevésbé azt, amelyet önmagán aratott. Ilyennek láttuk őt Resnais filmjében. Montand a harcos, aki egyszerre nyertes és vesztes, aki két ellenkező előjelű Vasárnap! ajánlatunk Múzeumlátogatás Nógrádban ' Október immár hagyományosan évről évre múzeumi hónap. Nógrádban is sok érdekesség található. Ezért ajánlunk családi közös múzeumlátogatást azoknak, akik még esetleg nem látták e kiállításokat. Salgótarjánban a Nógrádi Sándor Múzeumban rendkívül érdekes gyűjteményt állítottak össze, amely a századforduló üveggyártását szemlélteti szenvedély szorításában sem válik nevetségessé. A hosszútávfutó, a fáradt hosszútávfutó, akig mégsem adja fel, ilyen volt Costa Gavras valamennyi filmjében, annál a rendezőnél, akivel talán a legharmonikusabban működött együtt. A gyilkosok kupéja, a Z, avagy egy gyilkosság anatómiája, az Ostromállapot — egy nagy színész nagy pillanatai. És persze utolérhetetlen Delvaux Egy este, egy vonat, vagy Lelouch Élni az életért című produkciójában, vagy a most műsorra kerülő I. mint Ikaroszban, amely talán egyes-egyedül csak Montand miatt hihető, szerethető. De bármilyen sokszínű, gazdag az általa megformált figurák sora, vissza kell térnünk Costa Gavrashoz és az Ostromállapothoz, amely egyaránt rendkívül nehéz film volt nemcsak a színész, a rendező, de legalább ennyire a közönség számára is; ugyanis ebben egy eleve negatív hős megtestesítőjeként kellett elfogadni azt a színészt, aki addig kizárólag csupa szimpatikus, magával ragadó, hódító férfit formált. Van a filmnek egy felejthetetlen pillanata, a vallatás jelenete, amikor a CIA-ügy- nök rádöbben, felesleges, értelmetlen a harc, sorsa megpecsételődött. Yves Montand ekkor — ebben a, rendkívül feszült képben — egyszer csak elmosolyodik. A hazugságra most már nincs szüksége, semmi hasznát nem veheti, s benne feltámad egy különös, kényes méltóságtudat, valami büszkeségféle, annak a játékosnak az önbizalma, aki hozzászokott a győztes partikhoz, de aki már' régen azzal a tudattal játszik, hogy egyszer mégiscsak ő lesz a vesztes... Legalábbis ebben az osztásban. Yves Montand megöregedett, október 13-án volt hatvanéves. Milyen nagyszerű is lenne, ha a ma és a holnap minden Alain Delon ja, így öregedne meg! Nemlaha György Felnőttek gyakran panaszkodnak arról, hogy túlterheltek, hogy munkájuk mellett még számtalan magán- é közéleti feladatnak kell megfelelniük, hogy sokszor huszonnégy óra sem elég a napi teendők elvégzésére, hogy a munka mellett alig -jut idejük a művelődésre, a tanulásra, a szórakozásra. Sokan épp ezért visszasírják gyermekkorukat, amikor — úgymond — minden egyszerűbb volt. A mai gyerekeknek valóban több alkalmuk van a művelődésre, szórakozásra. De, hogy helyzetük irigylésre méltóbb, mint a felnőtteké, az erősen vitatható. Mert a gyermek hatodik életévének betöltése után — a felnőttek számára — hol ez, hol az. Vegyünk néhány példát! AMIKOR DIÁK A gyermek a pedagógus számára elsősorban diák. Diák, akit meg kell tanítani írni-ol- vasni-számolni, majd pedig bonyolultabb ismeretek elsajátítására. Az oktatási intézmények e szent cél érdekében mindent megtesznek. A tanórákon túl is. És ki az a szülő, aki „gyermeke érdekében” nem szívesen íratja be gyermekét matematika-szakkörbe, zeneiskolába stb. No és persze szeretné, ha edzett, stramm srác lenne a kölyök- ből, következésképp beíratja sportkörbe, úszótanfolyamra stb. Csak épp elfelejt utánaszámolni, hogy mindez hány pluszórát jelent a tanuláson kívül Pedig nem keveset. Statisztikai kimutatások bizonyítják, hogy egy diák. naponta átlagosan nyolc órát foglalkozik — intenzíven, vagy kevésbé intenzíven — tanulmányaival. A tanórák védelmét már rendelet biztosítja. De mi biztosítja a szabad idő védelmét? AMIKOR KÖZÖNSÉG Nagyobb településeken, ahol több közművelődési intézmény is található, akár „paradicsomban” is érezhetné magát a gyermek. A közművelődési intézmények ugyanis szinte vetélkednek a gyermekiközönségért. Sajnos nem egészen érdek nélkül. A gyermekközönség nemcsak a leg- hálásabb, de a legkönnyebben .mozgósítható” közönség is. Hogy a mozgósítás megfelelő eredménnyel járjon, a közművelődési intézmények időről időre anyagi elismerésben részesítik az iskolai szervező tanárokat, akik sokszor válogatás nélkül kivezénylik osztályaikat a rendezvényekre. Mivel csupán a hangversenyek nem ütköznek a tanóra védelmét tiltó rendelkezésbe, a gyermekszínházak és az egyéb gyermekműsorok a szabad időt terhelik. A gyermekév kétségkívül lendületet adott a nevelési munkához. Egyúttal a művészek és álművészek figyelmét is felkeltette, hiszen a gyermekprogramok mindig kelendőek. *A művelődési házak igazgatói szívesen veszik hát a haknibrigádok ajánlatait is, ha azok gyermekprogramot ígérnek. S, mert a programok előzetes megtekintésére csak a legritkább esetben van mód, csak utólag háborodhatnak fel a gyermekeknek szánt produkciók színvonalán. Halász Jutkából, Levente Péterből csak egy van. Annál több á gyermekeket kísérleti alanynak, rosszabb esetben üzletnek tekintő önjelölt1 előadó. A gyermek azonban hálás közönség, újra és újra bízik a felnőttekben... AMIKOR „AKTÍVA” A közelmúltban egy salgótarjáni apuka panaszkodott, hogy arra kötelezték fiát, vegyen részt a szeptember 20-i „Talpon Tarján” tömegsportnapon. Az ellenőrző könyvben a szülőt szólították fel, hogy küldje el fiát a vasárnapi ese ményre. örsi gyűlések, rajgyűlések, mind-mind a szabad idő eltöltését „biztosítják”. És akkor még nem említettük a papírgyűjtési akciókat, a rő-foglalkozásokat, a mozgalmi élet megannyi nagyszerű alkalmát. Jó egynéhány évvel ezelőtt történt az eset Ózdon. A város általános iskolái a nemzetközi gyermeknap megünneplésére készültek. Nem kü- lön-kúlön, hanem együtt. Május első vasárnapjára nagyszabású demonstrációt terveztek az akkor még amerikaiakkal hadban álló Vietnam gyermekeivel való szolidaritás jegyében. A nemzetközi gyermeknapot mégelőző három vasárnapon rendelték ki a tanulókat az OKÜ sporttelepére, hogy elpróbálják az ünnepi felvonulást. Magyarul három szabad naptól fosztották meg a gyerekeket, a • gyermeknap alkalmából... MIKOR GYERMEK? A kérdés valóban az, mikor lehet gyermek a * gyermek? Valljuk be őszintén, nem sok ideje marad rá. Pedig a felnőtteket tulajdonképpen a jó szándék vezérli. Jó szándék vezérli az iskolákat, amikor szakköröket ajánlanak fel. Jó szándék vezérli a közművelődési intézményeket, amikor a gyermekek szórakoztatásáról gondoskodnak, és jó szándék vezérli a kisdobos, az úttörő és a KISZ vezetőit is, amikor a mozgalmi életre akarják nevelni a nebulókat. Csak épp azt feledik el, hogy minden • jó szándék célt téveszt, ha lavinaként zúdul alanyára. Mert így hiába éri a gyermeket sokféle hatás, legtöbbje hatástalan marad. Az oktatási intézmények a közművelődési és a mozgalmi szervek összehangolt programja lényegesen jobb eredménnyel járna. Ha a kooperáció e téren is megvalósulna, lehet, hogy idővel a gyerekeknek sem lesz több dolguk, mint a felnőtteknek. , P. K. Margittay Sándor orgonaestje Lapok a nógrádi saitó múlt századi történetéből (7 ) Nyomdák, A nyomdák, nyomdászok egyik meghatározói voltak a megyei lapkiadás színvonalának s nemegyszer maguk a nyomdatulajdonosok, a lapkiadók és a szerkesztők is. A nyomdák betűkészlete, tipográfiája, felszereltsége nem túl magas színvonalú és állapotú. Ragaszkodnak a hagyományoshoz, a megszokotthoz, aminek oka elsősorban a szegényes berendezésük és tőkehiányuk. Az üzemek aránylag kicsik, kevés személyzettel dolgoznak, korszerűtlen technikával. A megye nyomdája a közhiedelemmel ellenétben nem, 1855-ben, hanem 1848-ban alakult Balassagyarmaton. A márciusi események hatására, határozta el, a megye, hogy beszerez egy aránylag egyszerű technikájú kőnyomatos sajtót. Pestről, Szeremley Miklóstól vásárolták a gépeket 120 forintért s onnan érkezett annak kezelője, Bu- csok János is akinek a megye biztosított szállást. Csak hivatalos rendeletek, utasítások sokszorosítását végezte. 1888- ból származik utolsó ismert adatunk róla. Mindvégig a megyei adminisztráció kiszolgálója volt. 1855-ben alakult meg Balassagyarmaton a megye leghosszabb életű és legnagyobb jelentőségű üzeme Kék László alapításában. Folyamatosan működött az 1950-es államosításig, s így a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat balassagyarmati telepe a megye legnagyobb múltú nyomdájának örököse. A Kék család jelentős hagyományú nyomdászfamília. Rozsnyóról költöztek a megyeszékhelyre. A korszak valamennyi fontos megyei lapját itt állították elő s a könyvkiadásban is élenjártak. Később a vármegyének is készítettek hivatalos nyomtatványokat. Kék László halála után (1893) rövid ideig özvegye vezette a céget, majd 1894, december 30-án megalakult a Balassagyarmati Könyvnyomda RT, amely átvette az üzemet. A társaságnak 150 részvénye volt 30 000 korona értékben. Elnöke Nagy Iván lett. Az üzem felszereltsége igen jó. 1888-ban 1 gyorssajtó, 1 kézisajtó, 1 amerikai sájtó és 2 segédgép volt benne. 1894-ben már két gyorssajtó működött. A személyzetet 1 művezető, 4 szedő, 1 gépmester, 2 szedő- és 2 gépmestertanuló és 1 férfi segédmunkás jelentette. A többi balassagyarmati nyomda meg sem közelítette a Kék-féle üzemet. Halyák István nyomdájában 1894- ben 1 'gyorssajtó és egy kézisajtó működött egyfőnyi személyzettel. Darvai Armin üzemében egy szedő dolgozott, a Wertheimer nyomdában szintén. A munkaidő általában 9 óra volt, s a korabeli feljegyzések szerint egészségtelen körülmények között dolgoztak az alkalmazottak, rendszerint együtt a tulajdonossal. A losonci nyomdaipar első név szerint ismert művelője, Komis Alajos volt, aki 1871- től jelentette meg az első helyi lapot. Róth Simonról 1873-ból van az első adatunk. 1888-ban 1 gyorssajtója, 1 kézisajtója, 1 amerikai sajtója, és 3 segédgépe volt. 1894- ben ugyanezek a gépei. Személyzete: 1 művezető, 1 gépmester, 1 szedőtanuló. A sorrendben harmadik losonci nyomda egyúttal a megye első tőkés nyomdaipari vállalkozása is. 1882. december 31-én alakult meg a Kármán társulat. Célja, hogy a helyi lapkiadást átvegye és a nyomtatványok előállításával jelentős jövedelemre tegyen szert. Az egyesület vagyona 1885-ben 11314 forint volt Külön papír- és írószerkeres- kedésit is nyitották, 1893- ban szűnt meg a társaság. 1888-ban 1 gyorssajtója, 1 kézisajtója, 1 amerikai sajtója és 1 segédgépe működött. 1895-ben ugyanezt a berendezést 1 művezető, 2 szedő, 1 gépmester és 1 szedőtanuló kezelte. A többi losonci nyomda közül megemlíthető a Losonci Sándor-féle cég, amely 1894-ben alakult. Jelentős volt a Kármán Zsigmond-féle nyomda, amely a századforduló után már a város legnagyobb ilyen üzeme lett. Salgótarján legjelentősebb nyomdája a Friedler Armin- féle cég volt. 1879-től van adatunk meglétére és még 1910-ben is működött. Később fia, Friedler Samu vette át a nyomdát. 1888-ban három nyomdagépe volt, 1894-ben már négy. Személyzete 2 szedőből, 1 gépmesterből, 4 szedő- és 1 gépmestertanulóböl állt. Ebben a nyomdában volt a leghosszabb a munkaidő, napi 10 óra és a munkakörülmények is egészségtelenek voltak. Összességében a megyei nyomdaipar ugyanolyan helyzetben volt mint a megyei sajtókiadás Kettejük fejlettsége, állapota kölcsönösen hatott egymásra. Praznovszky Mihály Salgótarjánban orgonahangversenyen emlékeztek meg a muzsika barátai a zene ünnepéről. A hangversenyt Kugel Tiborné, városi tanács- elnök-helyettes nyitotta meg, köszöntve a zene barátait és mindazokat, akiknek munkája a muzsikát szolgálja, zeneszerzőket, előadóművészeket, zenepedagógusokat. Köszöntőjében a zene erejéről, sokszínű formájáról és öröm- forrásáról beszélve idézte Kodály Zoltán szavait: „Minden jó zene a békét hirdeti és követi. .. Mi más a zene hivatása, mint a világegyetem örök harmóniáját hirdetni és tükrözni azt embereknek... ” Margittay Sándor orgona- művész műsorában is tükröződött a különböző nemzeteket összefogó muzsika hatóereje, hisz programjában angol, francia, német és magyar zeneszerzők egyaránt megtalálhatók voltak, akár a barokk kor, a romantikus, vagy épp a hicszadik század zeneszerzőiként. Műsorának első részében rövidébb karakterdarabokat játszott Purcell, Zippoli, Daquin és Loeillet művei közül, majd a nagyobb lélegzetű darabok következtek Bach, Reger, Brahms és Franck kompozícióin keresztül, míg betetőzte mindezeket Liszt Ferenc: B—A—C—H prelúdium és fúga című kompozíciója. Margittay Sándor művészetével először találkozott a salgótarjáni közönség. Nagyszerű orgonistát, előadóművészt ismerhettünk meg. Választékos regisztáló ízlése kiaknázta a zeneiskola orgonájának lehetőségeit, sokszínű hangzásvilágát különösen a Regerés Franck-darabokban élvezhettünk, de a Daquin- és Loeillet-darabok hangulata is hasonlóan örömet szerzett a szépszámú hallgatóságnak. Margittay Sándor előadói kvalitásait a Liszt-műben mutatta me.g igazán, melyet a közönség hosszú vastapssal fogadott. A hangversennyel méltóképp ünnepelte meg a sgt~ nótarjáni közönség a zenei világnapot.
