Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-17 / 244. szám
Tarisznya van, útravaló is, csak... r Ä népművelés és pedagógia rokonsága ezen a területen érzékelhető legerősebben — valószínűleg emiatt is tartják nehéznek ezt a munkát, ezért olyan gyakori a személyesere. Kulturális nevelőtanár, „ráadásul” egy szakmunkásképzőben — aki komolyan veszi a feladatot, hivatás rangjára emelheti, Ponyi Sándornak a sok esztendős „népművelő múlt” is segít ebben. Az elmúlt tanévben lett a salgótarjáni 211- es ISZI pedagógusa. — Korábbi munkahelyemen, a Kohász Művelődési Házban is foglalkoztam fiatalokkal, ifjúsági klubbal, ismeretterjesztéssel, de ez nem ugyanaz. Még csak a kezdőlépéseket tettem meg. Amit biztosan tudok, annyi, hogy nagyon érdekel ez a munka, szeretném feltérképezni a lehetőségeit. Az első lépcső: átolvasta az intézetbe felvett tanulók „elbocsátó szép üzenetét”. Sajnos, nagyon sok általánossággal találkozik az ember a jellemezéseknél — az osztály- főnökök közül sokan csak a nagyobb terveket dédelgető, továbbtanulni akaró gyerekek személyiségéről írnak részletesebben. Aki szakmát választ, gyakran, szűkebb, semmitmondó jellemzést kap. A fogadó iskolában legsűrűbben ezt olvashatják: „érdeklődése kialakulatlan, változó”, avagy „érdeklődő” (de mi iránt?). Van olyan diák az elsősök között, aki énekkaros volt az általános iskolában, elektromos orgonán tud játszani, beiratkozott a zeneiskola jazz- szakára — ő is „kialakulatlan, változó” minősítést kapott. .. Pedig a közművelődési lehetőségek megteremtéséhez alapot csak az érdeklődés ismerete adhat! A második lépcső: negyvenöt általános iskolába írt levelet. Kérte, írják meg, hogy a tőlük kibocsátott mostani elsős szakmunkástanulók milyen közművelődési tevékenységben vettek részt. Ez a körlevél már több eredményt hozott, mint a jellemzések átböngészése — köny- nyebbé vált például az énekkarba invitálni a fiatalokat azzal: tudom, te szeretsz, tudsz énekelni. A harmadik lépcső (a közben zajló kulturális programok szervezése, a gyerekek megismerése, az igénykeltés mellett) a márciusi felmérés lesz. Nem teljes körű, hanem mintavételes. Az elsősök, valamint a harmadikosok között kérdezősködnek. Hogy a végzősök mit tudnak mondani? Nem teljesen „eső után köpönyeg’' ez sem — ha leírják, mit nem kaptak meg a három év alatt, mivel foglalkoztak volna szívesen, alsóbb évfolyamú társaiknak használhatnak ezzel. — Szerencsésebb lett volna, ha a munkatervet a felmérés után kell elkészítenem, de hót most volt esedékes... A középtávú tervezés végül is a tanórán kívüli tevékenység széles körét átfogja, a nevelési célkitűzésekből kell kiindulni. Nagy hibának tartom, ha summásan úgy ítélnek: szakmunkástanulók, őket semmi sem érdekli. Nyáron egy építőtáborban voltam — éppen azt tapasztaltam, hogy a szakközépiskolások és szakmunkástanulók körében lehetett megszervezni a programokat, a gimnazisták fanyalgósan fogadtak szinte mindent. — Jelenleg milyen művelődési, szórakozási lehetőséget tud ajánlani az iskola? — Azt szeretnénk, ha minden tanuló valamilyen formában bekapcsolódna a művelődésbe — a KlSZ-vállalás és a sport mellé felzárkóztatnánk a kultúrát is. De nem úgy, hogy „töltelék”, „vatta” legyen a diákság, hanem, ami igazán érdekli abban vegyen részt. Irodalom-, fizika-, matematika-szakkör indult, csillagászat, bélyeggyűjtés, könyvek, tudománytechnika iránt érdeklődő gyerekek köre működik. Vannak amatőr versmondóink, jelentkezhettek énekkarba, dekorációs-, fotós-, hagyomány- őrző csoportba. Emellett szakmai szakkörökből is választhattak. Egy ideje van ifjúsági klubja az ISZI-nek — idén szeretnénk elérni, hogy ne- csak hellyel-közzel működjön. Ügy gondolom, hogy a heti két délutáni klubfoglalkozás segít a fiatalok jobb megismerésében. — Végül elmondható: tarisznya van, útravaló is — csak... — mi hiányzik ahhoz, hogy a szakmai tudás mellé művelődési igényeket is vigyenek az intézetből a gyerekek? — Még kevés időt töltöttem itt ahhoz, hogy erről határozottan nyilatkozzam. Azt látom, vannak diákjaink, akik se tanulni, se művelődni és igazából dolgozni se szeretnek. De a többségre nem ez a jellemző — inkább a hiányos alapműveltség, a bejárás miatti időhiány okozza, hogy nehezen kapcsolódnak be a művelődési formákba. Sok gyereknél érzem: nem tudnak mit kezdeni magukkal, sőt, továbbmenve: nem ismerik saját lehetőségeiket. Van, akiben az önbizalmat kell kifejleszteni, másoknak rányitni a szemét a lehetőségekre, néhányuknál pedig még az igény felkeltése a feladat. Remélem, ha. többet tudok róluk, ez köny- nyebben megy. G. Kiss Magdolna Egykori bútorok, használati eszközök láthatók a bánki nemzetiségi múzeumban, ahol eredeti szépségében pompázó parasztház ad otthont a kiállításnak. Zenei krónika A nagybátonyi és salgótarjáni zeneiskola tanárai a Magyar Zeneművészek Szak- szervezete szervezésében tanulmányi kiránduláson vettek részt a napokban Budapesten. Megyénk zenepedagógusai ellátogattak a Liszt Ferenc Múzeumba, majd a nemrég megnyílt Bartók-emlékházba, mely a száz éve született zeneszerző utolsó magyarországi lakóháza volt. Itt a különböző dokumentumok mellett Bartók Béla saját bútorai, hangszerei, használati tárgyai eredeti helyükön vannak, ahogy azok a zeneszerző életében álltai. Rendkívül érdekes és élvezetes volt a Magyar Nemzeti Galériában levő Bartók Béla időszaki kiállítás is. Itt korabeli filmek vetítésével, rendkívül modern formában, különböző megvilágítási effektusokkal emelték ki a kiállítás rendezői a legfontosabb bartóki gondolatokat, életművet, momentumokat. Különteremben állították ki a Bartók Béla művészetének adózó „Homage a Bartók” képzőművészeti alkotásokat. A kirándulásba belefért még a szintén újszerűnek számító színészmúzeum megtekintése is, ahol a magyar színházművészet szinte minden jeles tagjának emlékei megtalálhatók. Ez a kirándulás egy kis kitekintést jelentett a zeneiskolai tanároknak, melyeknek tapasztalatait, a kiállítások hangulatát, varázsát munkájukban bizonyára fel is tudják használni. A salgótarjáni zeneiskola előcsarnokába — mely a hangversenyteremmel együtt tulajdonképpen még nincs készen — a közeljövőben egy 5X3 méteres szőttes kép készül. Külön öröm, hogy a képet salgótarjáni iparművész, Mészáros Erzsébet tervezte és készíti el a közeljövőben. A zsűri épp az elmúlt napokban fogadta el a nagyméretű alkotás tervét, mely bizonyára mielőbb Örömöt szerez a zeneiskolát ,ég zeneiskolai hangver* senyeket látogató közönségnek. A zeneiskola pedig Jan- zer Frigyes, Lóránt János, Réti Zoltán művei után újabb művészeti alkotással lesz gazdagabb. Salgótarjánban is eredményesen törekszenek arra, hogy a múzeum nem csak „holt anyagok” tárolóhelye legyen, hanem az intézmény tevékenyen kapcsolódjon be a kulturális életbe, fogadja be a különböző művészeti ágakat, legyen otthona komplex módon a művelődésnek. A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum is megnyitotta kapuit, amit a muzsikusok és a muzsika barátai egyaránt örömmel vettek tudomásul. A jazzkoncertek után rendszeressé váltak a hónap utolsó vasárnapjain a kórushangversenyek, és mint a tapasztalat bizonyítja, érdemes volt a múzeumlátogatóknak ezekkel a szép műsorokkal kedveskedni, ugyanakkor az amatőr együttesek is szívesen fogadják a meghívásokat ezekre a vasárnap délelőtti szereplésekre, hisz új fórumot kaptak, ahol fejlődésüket lemérhetik, műsorszámaikat bemutathatják. Legutóbb a megyei művelődési központ kamarakórusa szerepelt Guthy Éva vezetésével szépszámú érdeklődő előtt. Változatos és nívós műsoruk a tőlük megszokott színvonalon szólalt meg, fellépésükkel kellemes fél órát szereztek azoknak a látogatóknak, akik a vasárnapi múzeumlátogatás mellé kórusmuzsikát is kaptak. V Az osztrák követség kulturális osztálya az elmúlt évadban több alkalommal hozott Salgótarjánba osztrák előadó- művészeket, kamaraegyütteseket, ahol nagy sikerrel szerepeltek. Az érdeklődést látva erre az évadra is terveznek osztrák művészek számára néhány vendégszereplést, melynek első hangversenyére október 23-án, pénteken 19 órakor kerül sor a Nógrádi Sándor Múzeumban — újabb tény a múzeumnak a muzsika felé történő ajtónyitására — .amikor a „Grazi Vonóstrió” látogat városunkba, melynek tagjai Ernst Friessenegg (hegedű), Hans Gutmeyer (brácsa) és Vince Conka (gordonka). Ha pedig már a múzeumi zenei rendezvényeknél tartunk, ezúton is jelezzük, hogy október 25-én, vasárnap 11 órakor a balassagyarmati szövetkezeti vegyes kar és a Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola zenekara vendégszerepei a salgótarjáni múzeumban Ember Csaba, illetve Réti Zoltán vezényletével. .....................................iiiiiii......iiiiimmimi.....................................................1111111111,11.................................................................................................... L apok a nógrádi sajtó múlt századi történetéből (6.) Szerkesztők, írók Valamennyi szerkesztő közös vonása, hogy főfoglalkozásuk mellett vállalták a lapszerkesztés még ilyen szinten sem könnyű munkáját. Főhivatású újságíró nem volt közöttük, s az is kétségtelen, hogy az erre vállalkozók egy részére az egyéni érdeklődésen kívül meghatározó volt az anyagi szempont is. Hamarosan rá kellett jönniük, hogy a lapszerkesztés bármennyire is könnyű elfoglaltságnak látszik, korántsem egyszerű tnunka. A legnehezebb: megtölteni a lapot színvonalas anyagokkal, s ezzel együtt megfogni a közönséget, kihasználni érdeklődését és megtartani az előfizetőket. Ha ez nem sikerült, már csukhatta is be a boltot, hiszen szinte minden lap önmagát tartotta el. Teljesen ki volt szolgáltatva az olvasóknak. „Közönségünk egy része azt óhajtaná, hogy lapunk szellemi munkásai írjanak össze-vissza ma ezt, holnap azt. de mindig és mindenben kövessék az ő ízlését, meggyőződését, szeszélyét” — panaszkodik egy helyi szerkesztő. A vidéki hírlapíró gyakorta egymaga végezte a szerkesztés robotszerű, aprólékos munkáját. Döntő többségük ügyvéd volt, jogász, vármegyei tiszviselő. Például Kál- niczki Gyula, Kishalmy Ferenc, Laszly István, Harmos Gábor, Horváth Danó, Jeszenszky Danó, Papp Károly, Draskóczy Zsigmond, s még sorolhatnánk tovább a neveket. A szerkesztők másik típusa a tanár-tanító. Közülük leghosszabb ideig Jeszenák Rafael losonci tanár szerkesztett lapot. Kezdetben a tanítóképzőben tanított, majd a főgimnáziumban lett német—magyar tanár. Az írói gárda megoszlása is hasonló képet mutat. Az első csoportba tartoznak a vármegyei hivatalnokok, tisztség- viselők. ügyvédek, politikusok. Olyan jelentős személyek vannak közöttük, mint Török Sándor megyei alispán, képviselő (1822—1894). Egyik fia, Török Sándor a századforduló után Salgótarjánban adott ki lapot. Másik fia, Zoltán nagy pályát futott be. Losonc országgyűlési képviselője. NÓGRÁD - 1931. október 17., szombat 1 majd polgármester, alispán, végezetül 1896—1905 között főispán. Nála jelentősebb alak volt Szontágh Pál (1820—1904.) Neve Madáchcsal való kapcsolata révén örök életű. 1865-től 1887-ig képviselő, a Szabadelvű Párt kimagasló alakja. Politikai cikkeit rendszeresen közölték a fővárosi lapok is. Ügyvéd volt Bodnár István, Pap Károly és Gyula a két szerkesztő, író, költő testvér; Luby Sándor több budapesti lapba írt verseket, karcolatokat ; Komjáthy Anzelm, aki ügyvédből lett megyei főjegyző, majd tanfelügyelő; Hajnik Béla, aki számos verssel látta el a nógrádi lapokat. De ügyvédként kezdte pályáját a megye koszorús poétája, Pajor István is. (Róla írta Mikszáth csipkelődve, hogy „azért volt nagy, mert csak kicsiny lehetett.”) Jplentős számú író került ki a pedagógusok közül. Sőt, kezdettől fogva ott találjuk őket a legtermékenyebb szerzők között. Így például Ambrus Mór (1845—1912 ). aki a losonci képzőben és gimnáziumban tanított magyar nyelvet. Hörk József, aki a losonci algimnáziumi tanítóból lett Eperjesen teológiai tanár, s töltött be jelentős egyházi és iskolai tisztségeket. A Nóg- rádba és a Losonczi Lapokba írt számtalan cikket, elbeszélést és ismeretterjesztő cikket. Farkas Pál Balassagyarmaton tanított, verseket, novellákat írt a Nógrádi Hírlapba. Bodor Aladár (1880— 1952) magyar—latint tanított a losonci gimnáziumban. Lat- kóczy Mihály (1857—1906) művelt, a klasszikus irodalomban jártas tanár esztétikai, filológiai cikkeket írt a Losonczi Lapokba (ott tanított, egyik szerkesztője volt a Pallas lexikonnak is). Ugyancsak termékeny író volt Völgyi (Wagner) István Antal, aki 1872-től tanított a balassagyarmati elemi iskolában. Számos tisztséget töltött be, s cikkeivel szinte naponta lehet találkozni a gyarmati lapokban. Huszonegy önálló kötete jelent meg. Találunk még az írók között lelkészeket, pl. Holles Danó, Ruttkay Sándor. Tanügyi, vallási cikkeket, ritkábban verseket írtak. Plichta Soma orvos volt, egészség- ügyi jellegű kötetei és írásai jelentek meg. Csak egyet nem találunk, a szerkesztők. írók között: főhivatású újságírót! Ennek a hiánya pedig lehetetlenné tette, hogy a nógrádi sajtó felzárkózzon színvonalában az országos élmezőnyhöz. Praznovszky Mihály T ermészetvédelmi területek a Rába mentén Vas megyében a Rába folyó völgyében két hatalmas arborétum, valahai kastélykert gazdagítja a vidék értékeit. Ikervár és Zsennye — mindkettő könnyen megközelíthető Szombathely és Sárvár felől egyaránt — természetvédelmi területté nyilvánított parkjai egy-egy történelmi nevezetességű család ugyancsak jelentőségteljes kastélyait ölelik körül. Ikerváron a XVIII. században épült szép barokk Batthyány-kastély 1847-ben Pollack Mihály és Ybl Miklós romantikus stílusban építik át. Itt nevelkedett valaha gróf Batthyány Lajos, a magyar reformmozgalom Kos- suth-vezette szárnyának neves politikusa, az 1848-as első magyar felelős minisztérium miniszterelnöke. A kastély hatalmas parkjában a legkülönbözőbb botanikai ritkaságokban gyönyörködhetünk: a változatos tűlevelűek mellett szokatlanul sok lombos fa és egzotikus cserje váltogatja egymást. Szinte történelmi emlék a több mint két évszázados császárfa, valamint Kossuth és Batthyány emlékfái. A kastélykert előtt megtekinthetjük Batthyány Lajos emlékművét, s a községben is találunk értékes és látványos építészeti emléket: egy XIV. századi gótikus eredetű templomot, melyet 1780 körül alakítottak át az akkor divatos barokk stílusban. Gazdag kialakítású csúcsív toronykapuja önmagában is ritka látványosság. Ikervárat elhagyva és dél felé a Rába völgyében továbbhaladva rövidesen megpillantjuk Zsennyét. Még a múlt században is Bezerédj-birtok volt, hatalmas 14 hektáros parkját is e család telepítette. Számos feljegyzés, emlékirat tanúskodik a Bezerédj család növényszeretetéről és kertész- kedési szenvedélyéről. A család egyes tagjai maguk nemesítette példányokkal is büszkélkedhettek, így aztán nem csoda, hogy az anyagilag akkor éppen rendkívül jó helyzetben levő család a hatalmas kiadásokkal járó arborétumtelepítésre is elszánta magát.' Parkjukban az európai kontinens szinte minden jellegzetes fáján, cserjéjén kívül igen sok. különleges keleti, sőt tengerentúli ritkaság is fokozza a természet csodáinak hatását. A park közvetlen közelében — de már az arborétumon kívül — is található botanikai ritkaság: a 10 métert meghaladó törzskörméretű, ún. ezeréves tölgy, Magyarország legnagyobb tölgyfája. A park jól kiválasztott pontjáról szinte meglepetésszerűen elénk bukkanó kastély feltehetőleg a XV—XVI. században, a középkori templomos lovagok kolostorának romjain épült. A XIX. században alakították át romantikus stílusban. Tágas, világos, napsütéses termei helyreállítás után ideális otthont adnak a Képzőművészeti Alap alkotóművészei számára. A kastély mint művésztelep funkcionál. Révy Eszter A Klaus Mann regényéből készült, és az idei cannes-i fesztiválon kitüntetett színes, magyar film DÍSZBEMUTATÓJA meMsIö lesz, október 19-én, hétfőn du. 5 órától, a NOVEMBER 7. FILMSZÍNHÁZBAN. A bemutatón és az azt követő ankéton részt vesznek a film alkotói, és a MAFILM Objektív Stúdió vezetői. Jegyek elővételben is válthatók.
