Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-17 / 244. szám

A eserhátsurányi termelőszövetkezetben 30 dolgozó foglalkoztatását biztosítják az elmúlt esztendőben létesített varrodában, ahol a Gyömrői Ruhaipari Szövetkezettel kooperálva műbőrből készítik a szafari jellegű félkabátokat, valamint az átmeneti kabátokba való téli béléseket. A közeljövőben gyermekek számára varrnak felsőruhát. Képünkön: Kresznai Istvánné, Holes Vincéné és munkatársai végzik teendőiket.

Ha kedd, akkor KlSZ-nap?

Egy fecske nem csinál nyarat

Egy-egy tanév kezdete sokfajta változást rejt magában. Például, hogy új tanárok érkeznek. A kezdődő mozgalmi év is sok helyen hoz magával új KISZ-patronáló tanárt. Hol bizakodóan fogadják az újonnan érkezett megbízottat, hogy „majd most elkezdődik valami”, hol lemondóan, mert „már megint”. Jóllehet önmagában a pártfogoló tanár munkája kevés egy-egy iskola pezsgő mozgalmi életéhez, de nem közömbös. Kezében tartja a KISZ-élet minden szálát, szervez, irányít, segít, intézkedik, yédi a KISZ-tagok érdekeit.

A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Szakkö- zépiákolában reménytéli hangon újságolták az új patronáló tanár munkába állását. Bár két év alatt a harmadikat köszöntötték szeptemberben, nem pesszimisták. Az iskolában átlagos a mozgalmi élet színvonala. Eredményeik mellett nagyjából ugyanazon problémákkal küzdenek, amelyekkel az ország legtöbb középiskolájában. Soha nem kellett vészharangot kongatni. Egyszerűen csak szeretnének előbbre lépni a sok személyi változás után. S kell-e ehhez jobb segítő, mint egy frissen diplomázott fiatal tanárnő, aki még nem felejthette el, milyen a jó mozgalom, s mitől jó; aki egyetemi évei alatt a KISZ Központi Bizottságának tagjaként tevékenykedett.

A tanév elején, a mozgalmi év indításakor minden középiskolában egyazon teendők foglalkoztatják a KlSZ-veze- tőket. Persze vannak helyi sajátosságok, és mások a módszerek.

Pásztón Schultz Andreával, az iskolai KISZ-bizottság harmadikos titkárával és Ujlakyné Szűcs Évával, a fiatal angol—történelem szakos KISZ-patronáló tanárnővel beszélgettünk. Andrea noteszt szorongat a kezében, s bele- belepillog, amikor beszél:

— Tavaly sok minden elkezdődött már az iskolában, voltak sikereink. Például nagyon jól sikerült a Mikszáth- napok rendezvénysorozat, s eredményesek voltunk a tanulmányi versenyeken.

— Csak jobb munkát végezhetünk a tavalyinál — folytatja a gondolatot a tanárnő. — Előbb azonban meg kell teremteni ennek feltételeit. Ügy vettem észre, hogy itt is azok a problémák a legszoronga- tóbbak, amelyek országosan. Kevesen vannak, ak:k aktívan tevékenykednek a KISZ- ben, szaporítani kell a számukat, Szeretnénk elérni, hogy öntevékenyek legyenek a fiatalok. Legyenek saját ötleteik, s tudják azokat kivitelezni. Folyamatossá akarjuk tenni a KISZ-munkát, mert hiba, ha csak a kijelölt mozgalmi napra, a keddre korlátozódik.

— Ezek a feladatok évek munkáját határoznák m°g Melyek a mostani konkrét tennivalók?

Andrea, aki második éve

tölti be a felelősségteljes titkári posztot, a legutóbbi KISZ- bizottsági ülés jegyzeteit lapozgatja:

— Indul a politikai képzés, az agit.-proposoktól most érkeztek be a vitaköri témajavaslatok. Lesznek összevont, fórumszerű vitaköreink a hagyományosak mellett. Létrejött az állandó stúdióstáb, tehát rendszeres rádióadásokkal jelentkezünk.

A tanárnő eközben egy tollat forgat tétován, de nem a kezére figyel:

— Megkezdődött az ifjúsági parlament előkészítése. Bár ez az osztályfőnöki órák feladata, nagy jelentősége van a KISZ- tagok nevelésében is. Hozzáegíti a fiatalokat a reális hely- etfelmérés képességéhez.

Megtanít élni a szocialista demokrácia adta lehetőségekkel, aktivizálja a fiatalokat.

A pásztói középiskolában

sok ifivezető van, akiknek elismerése jobb mint az országban általában.

— Ennek oka, hogy az általános iskolák a közelünkben vannak* munkájukat a szemünk előtt végzik. Most szeretnénk létrehozni a nyolcadikosok baráti körét. Az eddig is eleven kapcsolatot közös programokkal kívánjuk élénkíteni. Azt akarjuk, hogy már nyolcadikban reális képet kapjanak a KISZ-ről, működésében lássák a szervezetet. A Kilián-kör anyagát is megismertetjük velük, de lényegesen vonzóbb formában adjuk át nekik ezeket az ismereteket, mint eddig. Így már elsőben aktív résztvevői lehetnek a mozgalomnak.

Ujlakyné Szűcs Éva magyarázza tovább:

— Ez is távolabbi céljaink érdekét szolgálja. Ha már nyolcadikban felkészítjük az úttörőket a KISZ-életre, s jobban készítjük fel őket, kiküszöbölhetjük azt a törést, ami az elsősök mozgalmi életében eddig volt.

Nagy lendülettel fogtak munkába a pásztóiak. Illetve hogy egész pontosak legyünk, az iskolai KISZ-bizottság és az őket segítő nevelő látott nagy munkához. S bár a naptár egyelőre felmentést ad a többieknek, szeretnénk hamarosan hírt hallani az iskola eredményeiről.

Map! postánkból

Nem búsulnak Bujákon

Az óvodai felvételek Idején gyakori, hogy helyhiány miatt az egyébként indokolt óvodai felvételi kérelmek nagy részét vissza kell utasítania a felvételi bizottságoknak. Községünkben, Bujákon a szülőknek nincs okuk aggodalomra. A pedagógusok helyzete viszont súlyosbodik, hiszen ebben az éveben érte el az óvodás korú népesség a legmagasabb átlagot. Gondok természetesen nálunk is vannak, de ezek zömét megoldjuk. Nagy segítség a felvételi kérelmeket elbírálóknak, hogy a községben nem csak óvoda, hanem bölcsőde is működik. A bölcsőde feltöltöttsége évről évre nem érte el a maximumot. Még mindig tudnak gyermekeket felvenni annak ellenére, hogy az óvodába jelentkező kiscsoportos korú gyermekek nagy részét ideirányf- tották.

Az óvodában így is átlagosan 30 fős csoportokkal foglalkoznak. A magas gyermeklétszám megnehezíti az óvónők munkáját. Szűkebb keretek közé szorul az egyéni foglalkozás. Kevesebb a lehetőség az egyes gyermekekben rejlő pozitív, illetve negatív személyiségjegyek teljes mértékű feltárására, javítására.

A magas létszámok ellenére úgy állítják össze a gyér-' mekek étrendjét, hogy az koruknak megfelelően a legkedvezőbb legyen. Nem kis gondot fordítanak a helyes napirend kialakítására, az étkezéssel kapcsolatos nevelési fogyatékosságok korrigálására, az esztétikus környezet kialakítására és rendjének megőrzésére, amelyek fontos ösz- szetevői az egészséges, arányos fejlődésnek.

Ebben az évben a 75 férőhelyes óvodában 88 gyermekkel kezdték meg a tanévet. Negyvenhét gyermek már az elmúlt évben is óvodás volt. Tizenkét 5 éves, jövőre általános iskolás korú gyermeket vettek fel a nagycsoportba. A kis- és középső csoportos gyermekek a bölcsődéből és a családból kerültek óvodába. Jelenleg a szoktatás .folyik. Nagy, segítséget jelent az óvónők számára az „öreg” óvodások segítsége, amellyel támogatják az újakat, akik most ismerkednek az óvónőkkel, a csoportszobákkal és a szokásokkal. Az óvónők munkája nehezebb, de annál nagyobb örömet jelent az eredmények mérlegelése, amelyből kitűnik — érdemes volt.

Buriánné Magyar Éva Buják

— veszprémi —

Beszélgetés Zagyvarónáról

túrotthon falait. Azóta bővítettek, csinosítottuk-., sok-sok társadalmi munka hozzáadá- óra és sával.

— Mikor lett a tanácselnök- Meddig tartott az ingá- foßl kirendeltségvezető?

„T, A — Nyolc éve, 1973-ban csa.... .. , ,, Negy év*g. A mohorai tolták Zagyvarónát Salgótarnos nyugdíjas tanácstag, a va- gépállomás következett. A jánhoz.

roskörzeti tanácstagok veze. megyei gépállomások politi- _ Ha most egy röpke, kép- tóje. Hogy mivel is tudjuk bi— kai osztályán dolgoztam 1952 zeletbeli leltárt végezne, mi zonyítani ezt az állításunkat? —53. között. Nagy vargabetű kerülne bele? ’

A vele való beszélgetésünk- megtétele után kerültem ha- Elmosolyodik és kezét szétkel, amelyben szót ejtünk a za szukebb pátriámba. A t-ít-iismétli meí? WérHése— régi község és a mostani vá- megyei tanács személyzeti mer

rosiasodás nehéz, de szép idő- vezetője lettem, majd a sál- _ Ha leltárt csinálnánk?

s

zakáról. Halk szavú ember gótarjáni városgazdálkodási Egyértelműen hasznos a volt Szabó János, gondolatait pel- üzem munkáját irányítottam- községnek, hogy a városhoz dás rendezettségben adja elő. S, amikor végleg hazajöhet- kapcsolták. Salgótarjánhoz Időnként végigszántja kezével tem szülőhelyemre: 1963-ban tartozni rangot jelent. Azért,

ren- a Zagyvarónai községi Ta- hogy tényszerű legyen a lelHa valaki jól ismeri Zagy- keztem meg. Néhány varóna, mint egykori község indulhattam vissza, múltját és jelenét, mint szépülő, egyre gazdagodó város- zás? körzetet, akkor az Szabó Jászívósan ritkuló haját,

dezgetve a rakoncátlan szála— nacson elnöknek választottak, tárunk, megemlítek néhány

kát, mint, ahogyan a gondolatokat beszéd közben, szőr önmagáról vall.

— Milyen volt a község éle- változást. A megújult közleEl°- te akkoriban? kedést például. Reggeltől késő

— A Zagyvaróna névben öt estig járnak a helyijárati auMeccrizve a múltat, építek a jelent

— Tősgyökeres zagyvái vagyok- Itt gyerekeskedtem, voltam legény a községben.

Nehéz háborús időszak kezdetén kóstoltam bele az akkori munkáséletbe. A salgótarjáni acélgyárban kezdtem lakatosként, a mostani SKÜ- ben. Kilenc évig dolgoztam a

gyárban. Az acélgyár után kis település neve ötvöződik tóbuszok. Az útfelújítások fo- messze kerültem a családtól egybe. Melyek ezek? Először lyamatosak. Több mint há- és Zagyvarónától. Győr-Sop- is maga az anyaközség Zagy- rommillióért készült el az ron megyébe küldött a párt. va, utána a többiek: Róna, Őrhegy úti járat körforgalmi A csornai gépállomás veze- Rónabánya-telep, Vízválasztó szakasza- A Sallai út nem rétője lettem, 1949-et írtunk ak- és végül Pintér-telep. Össze- gén még földút volt, az idén

kor. Túl a háborún, s ez a sen 2800 emberrel. Abban az aszfaltborítást kapott. A Zagytény még az akkori nehéz időben kevés volt a tanács va úton, a Cinegésen és a

életet is megszépítette. Két- pénztárcájában. Mutatós be- Csanálos lápán bővítették a havonként, jó esetben havon- ruházásokra nem tellett. de vízhálózatot. Minden lakásban ta jöttem haza a feleségem- azért van amire a mai napig van fürdőszoba. Jelenleg egy hpv óc =, ki dán Aioi,. ,s Büszkék vagyunk. Felépí- szép kertváros arculata van

hez és a kislányomhoz- Az akkori rossz közlekedést, a fa- tettük a szép általános isko- kibontakozóban Éoüleetnek az

karuszok fénvkorát nem fe- iát és a köz^ée ielec szülötté- ..........................

l

ejtem

Volt úgy.

emeletes házak is. bővül a lalát és a község jeles szülötté- hogy rői. Szalvai Mi'iályról nevezpénteken elindultam haza és tűk el Abban az időben kótelep. Az óvodánk fűtés- és csak vasárnap délutánra ér- emeltük a József Attila Kul- vízhálózat-szerelését társadalSzaiadik

A legszebb nógrádi - és persze nemcsak nógrádi - újságírói hagyományok folytatásaként kezdtünk hozzá jó két esztendeje a képes falukrónikák, egész oldalas beszámolók közléséhez - éppen olyan szándékkal és indulattal járva az utat, ‘mint azok, akiktől a szakmát, a hivatást, az értelmes és beleérző kíváncsiságot eltanultuk. A hagyomány felemlítése itt és most helyénvaló, mert kétszeresen is igaz; krónikázókedvünk azért maradhatott meg mindvégig, mert Nógrád falvait, községeit, a nagyközségeket járva és ilyen formán eljutva a legkisebb helyekre is - éppen az élet folytonosságát jelentő hagyományokat kerestük és keressük nyilvánvalóan ezután is.

A hagyományokból és a helytörténetből kiindulva érthető meg igazán mindaz, amit falvdink megváltozott életeként sokoldalúan emlegetünk, s bár a nagy történelmi fordulók meghatározó erővel egyidőben hatottak a kis és a nagy települések életére — ahány falu, éppen annyiféle sajátosság munkában, hétköznapokban és ünnepekben.

Az összegezés ideje azonban még nem jött el, hiszen a munkát folytatjuk, és ha a végére érünk, más formában, más megközelítésben újrakezdjük. Ez a dolgunk. Éppen a falukrónikák nyomán győződhettünk meg arról, hogy ebben a kis szegletében az országnak - mennyi felbecsülésre, felmutatásra érdemes természeti, történeti, honismereti, társadalmi érték, mennyi tartalmas emberi kincs, másokat is gazdagító szép szándék vár a teljesebb bemutatásra, mert csak ezek által becsülhetjük mindazt, ami a miénk, mert csak így hihetjük el igazán, hogy a nógrádi kemény föld és rajta az értéket teremtő nógrádi ember nehéz múltjával, életküzdelmeivel, hagyományaival, sikereivel és örömeivel éppen olyan, mint bárki más, mégis mindenkitől különböző ebben a gyorsan változó világban.

Most, amikor holnapi számunkban a századik falukrónikát közöljük - ezúttal Cserhóthalápról — a szó teljes értelmében tiszteletpéldányokat juttatunk el valamennyi halápi házhoz, tisztelettel gondolva azokra a falvakra, lakóikra is, ahonnan a szülőföld, a szülőfalu cselekvő szeretetét kilencvenkilenc krónikában eddig az olvasó elé tártuk szándékunk szerint. És persze, azokra a helyekre is ezzel a kíváncsisággal gondolunk, ahova a következőkben kormányozzuk „szekerünk rúdját.

Idős emberek

otthonában

Kertes házak utcája a salgótarjáni Május 1. út. Parányi kertje van az öregek napközi otthonának is, melyet a városi tanács tart fenn. Az udvaron asztal, mellette padok. A reggeli utáni szieszta idején vagyunk.

— Tizenhét lakónk van, köztük hét férfi — meséli Verebélyi Andrásné, az otthon vezetője. — Ketten gondoskodunk arról, hogy rend legyen, hogy meg legyenek' elégedve az itteni élettel az idejáró emberek.

A társalgó falán ízléses festmények, erdei tájat ábrázolnak, fémtartóban cserepes virág Nóta szól halkan, vérpezsdítőn: „Ne szólj, ne szólj kakukk madár...” A zene mellett asszonyok kézimunkáznak, férfiak hallgatnak maguk elé nézve.

mi munkában végeztük- Hatalmas parkjával a gyerekek paradicsoma. Most vezetik be a fűtést a Szalval iskolában. Egykoron az iskola helyén volt a sportpálya Azóta sokkal szebb és korszerűbb készült, zömmel a lakók összefogásával, társadalmi munkában. Ez lenne az én rövid leltáram!

— Érdekesen csengő utcanevek: Csanálos lápa, őrhegy üt, Fenyvesalja út . . .

— Elég régiesen hangzanak. Törtük a fejünket sokáig lakók és tanácstagok, hogyan is tudnánk megőrizni a volt község jellemző tulajdonságait, ősi hagyományait, múltját- Végül úgy döntöttünk utcaneveinket is úgy választjuk meg, hogy az ne csak jelenünket, múltunkat is őrizze. Így születtek ezek a nevek.

— Most, hogy nyugdíjas, miként tölti az idejét?

— A családra több idő jut. A feleségem még dolgozik az erőműben, ezért sokat vagyok itthon egyedül. Ilyenkor aztán kézenfogom az unokámat és irány a tanácsi kirendeltség. Oda, ha tehetem, mindennap fölmegyek. Pártvezetőségi tag vagyok, meg a tanácsi csoport munkáját irányítom. Igaz, itt már nem sok a dolgom. Fiatal, lelkes gárda képviseli a városrészt a tanácsban- Ozsváth. Lőrinc a megyei tanácsnak tagja. Földi Lacit a városi tanács vb- tagjának választották. Nemcsak lelkesek és fiatalok, de tapasztaltak is. Ügy érzem, méltó képviselői Zagyvarónának. az itt élő embereknek...

Szabó Gy. Sándor

— Mi lesz ebből? — szólítom meg az egyik idős hölgyet.

— Asztalterítő — feleli Fekete Istvánné, aki először szabódik, végül beleegyezik nevének kiírásába. — Még édesanyámtól tanultam kézimunkázni. Nem lehet unatkozni mellette. Ha netán mégis megúnja az ember, akkor beszélget, olvas, tévézik.

Az otthonba kétféle napilap és 'Ötféle hetilap jár. A 130 kötetes saját könyvtár állományát az öblösüveggyár és a vasöntöde és tűzhelygyár szocialista brigádjaitól kapták ajándékba.

— Persze a felolvasást sokkal szívesebben hallgatják. Hiába az ő korukban már gyorsan elfárad a szem,' nem is lát annyira, meg aztán nen* is igen szoktak hozzá az olvasáshoz.

Az intézményt az üzemek, az iskolák rendszeresen támogatják. A vendéglátó vállalat az ünnepségek étel-ital fedezetét biztosítja, a Mártírok úti Általános Iskola úttörői felolvasásokat tartanak, az egészségügyi szakiskola leányai jeles évfordulók idején irodalmi összeállításokkal szerepelnek. A megyei építőipari vállalat jutányosán autóbuszt adott az aggteleki kirándulásra.

— Gyönyörű idő volt, szeptember utolja — mondja Verebélyiné. — A két napköziből harmincnyolcán voltunk. Nagyon nagy élményt jelentett az embereknek, akik közül ketten, ha jártak itt, ők is még fiatal korukban. Rlin- denkinek annyi pénzébe került, amennyit költött, a teljes ellátást, a belépőjegyek árát mi fedeztük.

Becht Vilmosné, régi harisnyákból lábtörlőt készíti Mellette ül a legidősebb lakó, a 96 éves Túróczi Kálmán. Fülében nagyothalló készülék dugója, de egészen jól érti a beszédet anélkül is. Látszatra szinte hihetetlen, hogy a százhoz jár közel, hát még akkor, amikor tréfásan mondja, hogy nősülni szeretne, tudnék-e ajánlani valakit. Vincze Sándor, a 92 éves cipészmester az egykori acélgyári kovács szavait figyeli. Lassú léptekkel közelít, s elismerően a fülembe súgja:

— Jól bírja még magát a Kálmán. Rossz neki egyedül.

Az öregek napközi otthona ezt az egyedüllétet, a magányt igyekszik feloldani az -idős emberekben.

(ki)

NÓGRÁD — 1931. október 17., szombat 5