Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-14 / 241. szám

A zsúfoltság enyhítéséért Drága, vagy megfelelő? Beszélgetés a piaci árakról a megyei ZÖLDÉRT igazgatójával A hölgy szája torz mosolyra vált, amikor meghallja a pap­rikaárát, aztán továbbmegy, s újabb helyen érdeklődik. Á2 év minden szakában látni, esetenként nem is ritkán, ilyen arcokat, melyek szavak nélkül is mindent elmondanak viselőjük gondolatairól, lel­kiállapotáról. Olykor — ez szintén meglehetősen gyakori — teljesen érthető a reakció, mert a kínált portéka külle­me, minősége szemlátomást nincsen arányban a meghatá­rozott értékével, s széles kör­ben tudott, hogy a salgótarjá­ni piac nem tartozik az ol­csóbbak közé. Ennek az éghajlati, földraj­zi tényezők mellett kétségtelen egyéb emberi természetű okai is vannak. A különböző ténye­zők mennyiben játszanak sze­repet az árak alakulásában; tényleg olyan drága-e a sal­gótarjáni piac, mint amilyen­nek tűnik akkor, amikor a pénztárcánkba kell nyúlni? Tizeket a kérdésköröket igye­keztünk körbejárni dr. Jancsó Sándorral, a Nógrád megyei ZÖLDÉRT Vállalat igazgató­jával. — Olcsóbbak vagyunk, mint tavaly — mondja az igazgató. — Egyébként is nagyon vi­szonylagos dolog a drágaság. Attól függ ugyanis, hogy mi­hez viszonyítunk: a budapesti, az ózdi vagy a miskolci piac­hoz, a tavalyi, vagy a maszek árakhoz. — Milyen okai vannak az idei olcsóbbságnak? — Kedvezőbb az időjárás Tavaly nagy aszály volt, előt­te későn tavaszodott, szeptem­berben már fagyok voltak. A görögdinnye idén egy hónap­pal előbb jelent meg a piacon, mint tavaly. Most jobban van áru is, adott a szükséges ter­melési háttér. — Milyen tényezők befo­lyásolják, határozzák meg a piaci árakat? — A kereslet-kínálat az alapvető. A megyei piacokon naponta ehhez igazítjuk az árakat. Elvileg a maximális árrésünk 48 százalék, de ezt árainkban sohasem tudjuk realizálni, éppen a piaci vi­szonyok miatt. Példát mondok rá: a magánkiskereskedő Bu­dapesten naponta vásárolja a kurrens árukat, mi nagy téte­lekben, raktárra vásárolunk. Legalább száz helyre szállíta­nék. Ugyanakkor a vásárlás­kor nem tudjuk, elkel-e az árunk, mert ki tudná azt megmondani, vagy befolyásol­ni, hogy mit főznek a kony­hák, mit esznek az emberek. Tehát mi egy szempontból bi­zonytalanságban vagyunk, míg a maszek naponta igazodik, így előfordul, hogy tőlünk ol­csóbban jutott az áruhoz, és olcsóbban is adja. Ekkor vál­lalatunk igazodik hozzá, hiába vásároltunk mi drágábban. Persze, a piaci árakat alapve­tően a beszerzési ár szabja meg. Sajnos, megyénk helyze­te olyan, hogy mire az itteni termékek piacra kerülnek, már késő van, máshonnan kellett árut hoznunk, s ennek „érté­két” a szállítás, a tárolás nö­veli. — Budapest olcsóbb... — Közelebb van a termelők­höz, nagyobb a felhozatal. Ál­talában figyelemmel kísérjük a fővárosi árakat, nekünk az ottaniak jelentik az árcentru­mot, melynél a mi áraink va­lamivel magasabbak. De, ha végignézzük az ország ZÖLD- ÉRT-vállalatait (itt az igaz­gató konkrét adatokkal szol­gál), akkor minimális eltéré­seket tapasztalhatunk. Kide­rül, hogy Salgótarjánban ol­csóbb volt a zöldség és drá­gább a' gyümölcs, mint jó né­hány helyen. Jelenleg burgo­nyavásárt tartunk a megyé­ben, s 5 forint 40 fillér helyett 4.50 forintért árusítunk. Ol­csó az almánk is: minőségtől függően 5—10 forint között vásárolható. Egyszóval: nem a mi piacaink a legdrágábbak. — Ez kétségtelenül fgy van, bár néhány árufajtát bizonyára olcsóbban adhat­nának még nagyobb körül­tekintés, alaposabb szerve­zés esetén. Meggyőzött: az idei árak elfogadhatóak. De milyenek lesznek a ké­sőbbiek? — Erre. azt hiszem — feleli dr. Jancsó Sándor —, ma fe­lelősséggel senki sem vála­szolhat. Csak annyit mond­hatok, igyekszünk szolid ár­politikát folytatni, figyelembe véve vállalatunk beszerzési költségeit és a piaci viszonyo­kat. (su) Tanulmánytervet készítenek Salgótarján tömegközlekedése Salgótarján jelenlegi tömeg- közlekedési rendszere 1975- ben alakult ki. Egy év múlva az új távolsági pályaudvar üzembe helyezésével, a régi pályaudvarból viszonylag kor­szerű helyijáratú központot alakítottak ki, amely jelentős mértékben növelte a közleke­dés kulturáltságát. Rá egy esztendőre adták át rendelte­tésének a 21. számú út pár­huzamos szakaszát a litkei el­ágazásig, ami ugyancsak len­dített Salgótarján tömegköz­lekedésén, hiszen Zagyvapál- falva irányában elindultak a 3/A és a 3/Y jelzésű járatok. A tömegközlekedés fejlesz­‘éséért munkálkodó szakem­bereknek többek között figye­lembe kellett venniük, hogy olyan új közintézmények épül­tek. mint a rendelőintézet, vagy a vásárcsarnok, s meg­növekedett az ezzel kapcsola­tos utazási igény. Az elké­szült, s épülő lakótelepek — Gorkij, Beszterce — ugyancsak korábban nem jelentkező igényt támasztottak. Érdekes tallózni a Salgó­tarján tömegközlekedésének fejlődését mutató számok kö­zött. Húsz esztendeje mind­össze hét autóbusz bonyolítot­ta le a forgalmat, s a járato­kon 1,8 millióan utaztak. 1970- ben az autóbuszok száma 19- re szaporodott, míg az elszál­lított utasoké 7,1 millióra. Az elmúlt esztendőben Nógrád megye székhelyén 36 autóbusz 21 millió utast szállított. Salgótarjánban a forgalom a város földrajzi adottságának megfelelően észak—dél irányú A felmérések szerint az ösz- szes utazások 45 százalékát az 1-es és 6-os járat bonyolítja le, főképpen, mert jő néhány ipari üzemet érintenek, míg a 6-osnál az egészségügyi intéz- ni a városi tömegközlekedés- mények növelik a forgalmat, be. Emellett nagy figyelmet A reprezentatív felmérések fordítanak a helyi járatú au- azt is igazolták: Salgótarján- tóbuszok által érintett taná­ban a reggeli csúcsforgalom esi utak állapotának javítá- fél hattól nyolc óráig, a dél- sára a forgalombiztonság nö­utáni egytől öt óráig tart. A reggeli csúcsforgalortí nem ki­sebb feladat elé állítja a to- megközelekedés dolgozóit, minthogy a napi utasszám húsz százalékát szállítsák el. Ilyen­kor, mint azt a városiak ta­pasztalhatják, a Volán 2. szá­mú Vállalat rásegítő járatokat indít, s a jellemző észak—déli irányban az autóbuszok 5—8 perces időközönként indulnak. Szintén a zsúfoltság csökken­tése érdekében tűntek fel a megyeszékhely útjain a csuk­lós autóbuszok. velése végett. A megyeszékhely szivé­ben garzonházak tornyosul­nak. Az egyik nyolcadik emeletén él Kaposvári Já- nosné. Hetvenhat éves, lágy arcvonásai még mindig a hajdani kivételes szépséget őrzik. Érkezésünkre felkel pi­henőhelyéről, székkel kínál. Botjára támaszkodva cso­szog, s látva elkerekülő sze­mem. kérdés nélkül vála­szol: Az elmúlt esztendők kedve­ző tömegközlekedési tapasz­talatait a közelmúltban a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága is megállapította, s egy­úttal tárgyalta a továbbfej­lesztés lehetőségeit. Elsősor­ban azért, mert a jelenlegi ke­retek között a város egyik vé­géből eljutni a másikba csak átszállással lehet, ami jelentős időveszteséggel jár. Ugyan­csak a módosulást indokolja, hogy a jelenlegi helyijáratú pályaudvart érinti a 21-es út építésének folytatása. Mindez azonban még jóval arrébb van, a városi tanács műszaki osztálya azonban már megren­delte az UVATERV-től a szük­séges tanulmányterv elkészí­tését. Az elkövetkező években meg­— Nem a lábammal van baj. Szédülök, kell a bot se­gítségül. Cukorbeteg va­gyok, nemrégiben jöttem ki a kórházból. Tudja, hogy most is fáj a fejem, kettőt látok egyszerre? — Tessék leülni — mond­ja szelíd rábeszéléssel Hives Lászlóné gondozónő, aki évek óta segít az idős, egye­dül élő asszonynak. — Nagyon jó, hogy gon­doskodnak rólam, öreg fej­jel már minden nehezebb. Itt van a gondozónő, min­dent megcsinál nekem, ami­re csak kérem. Bevásárol, gyógyszert hoz... Egy éve, amikor az uramat temettük, a tanács elvégezte a szük­séges dolgokat, képviselője még a temetésen is ott volt. Mostanában úttörők is el­járnak hozzám, azt hiszem hetedikesek, a beszterce-te- lepi iskolából. Még virágot is hoznak. vizsgálják annak lehetőségét, hogy az ellátatlan területe­ket miként tudják bekapcsol­Ekkor érzem első Ízben ki­fejezetten, hogy az asszony elérzékenyül. Közben a gon­Oktatási intézmények VI. ötéves fejlesztési terve Salgótarján, annak ellenére, hogy az elmúlt esztendők­ben újabb és újabb gyermekintézményekkel gazdagodott, mégis zsúfoltsággal küszködik. A város óvodáiban tavaly 2075 férőhelyre 2120 gyermeket vettek fel, 8 az idén szep­tember elsején is hasonló a kép. Némileg enyhíti a gondo­kat, hogy a Május 1. úti óvodát két csoporttal — ötven hellyel — bővítették. Így különösen jelentős, hogy minden jogos óvodai felvételi igényt kielégítenek a városban. Az elkövetkező években elkészül a Besztercc-Iakótelcpen egy új, 150 személyes óvoda, amely az ott található két má­sikkal minden bizonnyal elegendő lesz. A zagyvapálfalvai városrészben két óvoda kielégíti az igényeket, figyelembe véve újabb lakásépítéseket is. SZÜKSÉGTANTERMEK SZÜKSÉGESEK A salgótarjáni általános is­kolákra is ugyanezek a prob­lémák jellemzőek. A VI. öt­éves terv első négy esztende­jében tetemesen megnövekszik az általános iskoláskorúak szá­ma. Jövőre csaknem »hatezer diákot szólít majd a csengő­szó szeptember elsején, há­romszázzal többet, mint ta­valy. A salgótarjáni iskolákat a demográfiai hullám hatása nem egyformán érinti. Az elő­rejelzések szerint nem lesz gond a tanulók elhelyezése a baglyasaljai a Bem úti, a Csizmadia úti, a Somoskőújfa­lui, a zagyvaróna! általános iskolákban. S ezek közé sorol­ható a város központjában a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola is. — A többi oktatási Intéz­ménnyel ellentétben nálunk már ebben a tanévben csök­kent a tanulók száma. Amíg tavaly 570 tanuló járt isko­lánkba, addig az idén „csak” 544. tehát kevesebb a „gyere­künk” — tájékoztat Barna Fe­renc, az intézmény igazgató­ja. — Az oka? — Kevesebb ez iskoláskorú gyermek a körzetben. Az el­múlt tanévben például három nyolcadikos osztály végzett, s helyükre a környéken az első osztályba beiratkozottak szá­ma jóval kevesebb volt. így tudtunk helyet biztosítani azoknak, akiket nem vettek fel a Gagarin iskolába... A Jurij Gagarinról elneve­zett általános iskolában, mi­ként a városi tanács végrehaj­tó bizottsága közelmúltban megtartott ülésén elhangzott: szükségtanteremre van szük­ség. A szomszédos zeneiskola szolfézstermeit veszik igénybe oktatási célra. Ebben az isko­lában nincs lehetőség a tanu­lócsoportok számának növelé­sére, s a VI. ötéves tervben a jelenlegi létszámmal működik az intézmény. TANÍTÁS ALAGSORBAN, IEJŰSÁGI HÁZBAN A demográfiai hullám ha­tása nem teszi szükségessé csupán emiatt az új általános iskola építését, hiszen néhány esztendőről van szó. Ezért ke­rül előtérbe sok közintézmény hasznosítása oktatási célra. Az okos ötletek nem hiányoznak a Budapesti úti Általános Is­kolában sem, mint azt meg­tudtuk Szabó Miklós igazga­tótól: — A harminc tanterem nem elegendő a tanulók fogadásá­ra. Már az idei tanévben kénytelenek voltunk tanuló- csoportokat elhelyezni az ifjú­sági és művelődési ház klub­termében és párthelyiségében, valamint az A/14-es jelű épü­let földszintién — magyaráz­za, s hozzáfűzi: — Nálunk nem csak a demográfiai csúcs okoz gondot, hanem az is, hogy a város egyik alközpont­ja itt épül. Sorban adják át az új lakásokat .. Jövőre még nehezebb lesi heyzetük, oly mértékben emel- kedig ugyanis a tanulók szá­ma. A gondokat csak úgy ké­pesek orvosolni, ha az általá­nos iskolát újabb öt tante­remmel bővítik. Emellett szükség lesz a felszabaduló postaépület igénybevételére, s ahhoz, hogy a váltott tanítást elkerüljék, az A/15-ös jelű épület földszintjén újabb tan­teremre. A VI. ötéves tervben egyéb­ként, a városban lehetőség kínálkozik a napközis ellátás fejlesztésére a jelenlegi 65-ről 70 százalékra. A felső tagoza­tosok menzai ellátását a vá­rosi tanács 350 fővel szeretné növelni. S a célkitűzések kö­zött szerepel az iskola étter­mi kapacitásának növelése isi HELYCSERE ÓRÁNKÉNT A Beszterce-lakótelepen épült új iskolában szeptem­berben huszonnégy tanulócso­port látott munkához. A 16 tantermes oktatási létesít­ményben így igénybe kell ven­ni tanítás céljára négy nap­közis termet, az előadói ter­met. A tanulócsoportok órán­ként cserélnek helyet, tart az oktatás á műhelyben, könyv­tárban, tornateremben is. Már a következő esztendő is fog­lalkoztatja az iskola vezetőit. A jövőre jelentkező újabb négy, majd 1984-ben ismét öt cso­portot az úttörő-váltótábor kő-- épületeiben helyezik majd el. A Mártírok úti Általános IsJ kólában is gondoltak a szük­ségtantermekre. Ezek az úttöJ rőházban, a sportcsarnok taJ r,ácstermében létesíthetők. A k.emerovo-lakótelepi nyolcosz«- tályos általános iskola gondjaJ in pedig a telep mozgalmi cél-j ra épült helyisége segít. A demográfiai hullám hatá-3 sára a jelek szerint alaposan felkészültek a salgótarjáni ok­tatási intézmények, kidolgoz­ták, s kihasználják az átme­neti zsúfoltság enyhítésének lehetőségeit. — mszgy — „Köszönöm a tanácsnak" dozónő tesz-vesz a tisztaság­tól, rendtől ragyogó szobú- ban, orvosságokat készít elő az asztalra. Kaposvári néni fényes, szürke szemében há­la csillog. — Nagyon, nagyon örülök, hogy törődnek velem, em­berségesen viselkednek. Elégedett és hálás vagyok. Köszönöm a takácsnak... ■ó’ — A hetvenes évek ele­jén kezdtük a házi szociá­lis gondozást — mondja Sá­ri Béláné, a salgótarjáni egyesített szociális intéz­mény vezetője. Azok része­sülnek benne, akik saját élet­vitelüket nem tudják meg­oldani. Gondozónőink tevé­kenysége mindenkor alkal­mazkodik a gondozottak igé­nyeihez, vagyis munkájuk­ba a takarítás éppen úgy beletartozik, mint a bevá­sárlás, ebédfőzés, a ruhák mosása. Kezdetben két gondozónő látta el a rendkívüli tapin­tatot, pszichológiai érzéket, szeretetet, türelmet és hoz­záértést követelő feladatot, ma nyolc. A fejlődés szá­mottevő, az igényekhez ké­pest azonban kevés. Ügy igyekeznek a feszültségen enyhíteni, hogy tiszteletdí­jas gondozónőket foglalkoz­tatnak. Pillanatnyilag 29 ilyen alkalmazottjuk van, átlagosan azonban negyed­száz szokott lenni. — Van olyan tapasztala­tunk. sajnos, hogy nem szí­vesen vállalják ezt a tevé­kenységet az emberek. Aki dolgozik, az nem ér úgy rá, aki pedig nyugdíjas, az rend­szerint saját családjával foglalkozik. Főleg a fekvő betegek ellátására van ke­vés jelentkezőnk, holott ép­pen ők szorulnának legin­kább a segítségre. A tiszte­letdíj egyébként megfelelő, nemrégiben emeltük fel ezer forintra. — A társadalom másik gondoskodási formája a nap­közi otthon. Hogyan élnek itt az emberek? — A városközpont közelé­ben, a Május 1. úton és So­moskőújfaluban működik öregek napközi otthona, mintegy 40 emberrel. Itt jegyzem meg, hogy a házi­gondozottak száma körül­belül kilencven. A napközi otthon lakóinak nyolctól fél ötig biztosítunk helyet, el­foglaltságot, napi három­szori étkezést. A Május 1. úti otthon vasárnap is, dél­után két óráig fogadja az idős embereket. Otthona­inkban szinte minden van, ami ahhoz szükséges, hogy lakóik hasznosan, érdeke­sen töltsék él idejüket. Van tévé, rádió, lemezjátszó könyvtár, többféle újság. — Az idősekről hogyan gondoskodik még a városi tanács? — Anyagi ellátással, azaz: rendszeres és rendkívüli se­géllyel, szociális étkeztetés­sel. Az első fél évben hoz­závetőlegesen 420-an része­sültek rendkívüli segélyben, a rendszeres segélyezettek száma 133. Több százezer fo­rintot tesz ki ez az összeg. S nemrégiben bevezettünk egy új formát: a garzonház­ban, ahol közel kétszáz hat­van éven felüli él, egy nővé­rünk minden nap három órát tartózkodik ügyelet­ben, hogy segítsen az egész­ségügyi alapellátás javítá­sában. Injekciót ad, vér­nyomást mér... Kaposvári Jánosné jósá­gos arca jelenik meg előt­tem, mellé a többi idős em­beré, aki ugyanúgy részesül a társadalmi gondoskodásból, mint ő. Anyáink, nagyapá­ink megérdemlik a segítsé­get a jó szót, a tiszteletet és a támogatásért kijár a köszönet a tanácsnak is. (ok) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents