Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-14 / 241. szám
Csökkent az erőszakos bűncseíekmények száma Szigetvári János rendőr alezredes nyilatkozata Milyen a közrend, a közbiztonság? Hogyan alakult Salgótarjánban a bűncselekmények száma? Erről beszélgettünk Szigetvári János rendőr alezredessel, a városi-járási rendőr- kapitányság vezetőjével. — Az ezer lakosra jutó, ismertté vált bűncselekmény alapján megállapítható, hogy a megyében, de városunkban is szilárd a közrend, a közbiztonság. — Kérem, szóljon konkrétan az előforduló bűncselekményekről. — Ha az idei év első félévi statisztikáját nézzük, akkor a közlekedés terén például lényeges javulás következett be. Az elmúlt év első fél évében a városban 31, most 19 közlekedési baleset történt. Növekedés van az ismertté vált bűncselekmények számában. Ezen belül csökkent az erőszakos bűncselekmények száma. Emelkedett viszont a személyek javait károsító bűncselekmények aránya. Külön szeretnék szólni az erőszakos, a garázda jellegű cselekményekről. Ezek indító oka legtöbbször a túlzott italozás és a megromlott családi élet. Döntő többsége olyan testi sértés, amely magánlakásokban, házastársak között fordul elő. Ide sorolom a magánlaksértést, a garázdaságot, és rablást. Amit még a családi okok között említenem kell: a házastársi botrányok legtöbbje fizetési napon történik. Ilyenkor 30— 40 bejelentés érkezik a kapitányságra. Igen jelentősen veszik igénybe azt a 16 segélyhívó oszlopot, amelyet a város különböző részén helyeztek el. — Hogyan alakulnak a vagyon elleni bűncselekmények? — A vagyon elleni bűncselekményekről szólva, két jelentősebb zsebtolvajlás-sorozat volt a városban. Érdekessége ennek az ügynek, hogy a sértettek többsége nő volt. Szólni kell a gépkocsik feltöréséről, az önkényes igénybevételről. Tudjuk, hogy ezek a bűncselekmények nyugtalanítják az állampolgárokat. Az utóbbi időben azonban két csoportot már sikerült felszámolni. Zavarja az állampolgárokat a kerékpárok sorozatos eltulajdonítá- tása is. Tőzsér Imre és társai már börtönben várják büntetésüket. S Lajos 10 éves fiú — édesapja is bűnöző volt —, és társai sorozatosan vittek el kerékpárokat, segédmotorokat. A kerékpár-, a motorkerékpár-lopásoknál gyakran közrejátszik a2 állampolgárok túlzott magabiztossága. Lépcsőházákban, nyílt utcákon hagyják a járműveket, úgy, hogy azokat nem zárják le. Ez szinte kínálkozó lehetőség bűncselekményt elkövetőknek. összefoglalva kijelenthetem, hogy kiemelkedő, súlyos bűncselekmény nem fordult elő a városban. Kiegyensúlyozott, jó légkörben dolgoznak az emberek. — Melyek a bűnözés legismertebb okai? — A bűnözés okait vizsgálva, kiderül, hogy azok változatlanok maradtak. Ilyen a jogtalan vagyonszerzés a többi között. Az indulati tényező" szerepel a személy elleni bűncselekményben, elsősorban a családon belüli alkoholizálás. Egyes fiatalkorú csoportok magatartása is iri- tálja a város becsületes lakosságát, ami ugyan még nem fajult bűncselekménnyé, de sérti az együttélés szabályait. Ilyenkor vetődik fel: hol a szülők felelőssége! Nem számoltatják el a gyermeket a baráti társaságáról? Nem érzik a szesszagot a hazatérő gyerekeken a szülők? Vagy olyan játékot visz haza a gyermek, amiről a papa, vagy a mama tudja, hogy arra nincs pénzük. Ami pedig az egyik legsúlyosabb: a szülők vállalják munkaképes gyermekük eltartását, ellátják őket pénzzel — egy idő után ez is elviheti a fiatalt a bűnözés útjára. A szülő ezzel a lehető legrosszabbat teszi, a legkönnyebb megoldást választja, pénzzel vásárolja meg gyermeke szeretetét. — Hogyan segíthetik a bűnüldöző szervek munkáját a város lakói? — Néhány új lakótelepen egyes lakók nem tudnak beilleszkedni a közösségbe. Italozás, hangoskodás zavarja a közösséget. Mindez rontja a közérzetet. Ezek ellen csak akkor lehet határozottan fellépni, ha azok, akiket sért ez a magatartás, az eljárás so rán tanúsítják is! Nem elég bosszankodni, hanem be kell tartani a jogszabályokat. Amit pedig feltétlen hangsúlyozni szeretnék: nemcsak a város intézményeiért, utcáiért tereiért kell tenni valamit, ha nem annak rendjéért is. Mindenkinek tenni kell Salgótarjánért, a rendőrségnek, a lakosságnak egyaránt. Mert a bűncselekményeket csak együtt előzhetjük meg, vagy leplezhetjük le. Ez a város, mindannyiunk érdeke — mondotta Szigetvári János rendőr alezredes. S. L. Régóta a közösségért Kenterovo-Eakófefe’si tanácstag Sándor Ferenc 1968-ban, a huszonötödikként költözött az akkor még közismerten József-pla- tó néven ismert lakótelepre, így kezdettől tudója a most már Ke- merovo-lakótelep minden gondjának, bajának, eredményének. Emlékszik, hogy az új otthont kapott tizenkét család több mint egy hónapon át nélkülözte lakásában a vizet, a villanyt, ha buszra szállni akartak, hát legyalogoltak a Vöröshadsereg útra, s dehogy volt akkoriban gázfűtés. Nyolcvankét család három éven keresztül cipelgette az emeletre a pincéből a szenet meg a fát. Aztán rossz volt az út, nem volt sem ez, sem az. Most meg már... — Aki hosszabb ideje nem járt errefelé, bizony nemigen ismerne rá a telepre, nyolcszáznegyven- négy család lakóhelyére, — mondja Sándor Ferenc, aki 1970 óta, megszakítás nélkül a körzet tanácstagja. — Kiépült az az infrastrukturális háttér, -amely ma már nélkülözhetetlen; vannak üzleteink szolgátlatóegységeink, 1979-től iskolánk, működik az óvoda A csúcsidőben tízpercenként közlekednek a buszok, a nyilvános állomások mellett kétszáznyolcvan lakásba vezették be a telefont, vannak szép parkjaink, sétautunk, hét játszótér a gyermekeknek. Persze — teszi hozzá — mindez rengeteg társadalmi munkába került. Ha az itt lakókban nem lenne ekkora ösz- szefogás, biztos, nem tartanánk még itt. A kemerovóiak a múlt esztendőben több mint 1,3 millió fori t értékben végeztek társadalmi munkát — a megyeszékhely körv.etei közül a legtöbbet. —/ Milyen ügyben keresik fel a tan p/’s'ngot? — Mondjam, hogy mindenben? Még családi problémákkal is. Persze, ez ritka eset, inkább a mindenkit érintő gondokat teszik szóvá. Amelyeket mielőbb meg kell oldanunk. — Említene közülük néhányat? — Természetesen. Talán az egyik: tudja, fiatal a lakótelep, de egyre nagyobb számban vannak már nyugdíjasaink, akiknek bizony már nehezére esik a bevásárlás, az otthoni főzicskélés. Szeretnénk végre elérni, hogy a Tajga teázóban lehessen egytálételeket is kapni, amit ételhordóban haza lehet vinni. Sokan igénybe vennék, de a Karancs Szállóval folytatott tárgyalásaink — hozzájuk tartozik ez az egység — eleddig nem jártak eredménnyel. Másik nagy gondunk az óvoda túlzsúfoltsága. S még mindig a legifjabbak érdekében, keressük annak lehetőségét, miként lehetne az itteni orvosi rendelőben megszervezni a gyermek- rendelést. Aztán újabban azért is szó érte már a ház elejét, miért nincs a telepen egyetlen férfifodrász sem. Mert női van — három. Aztán jogos igény, hogy végre-valahára oldjuk meg a gyalogosok közlekedését. Hiszen az út egy bizonyos szakasza mellől hiányzik a járda, s a lépcsőlejárók is elég rossz állapotban vannak. Ez utóbbin egyébként elmondhatom, hamarosan segítünk: talán még ebben a hónapban, társadalmi munkában, véget vetünk a jelenlegi állapotnak. A tanácstag — aki egyébkénl tizenhárom körzet tanácstagi csoportvezetője, valamint a lakásügyi társadalmi bizottság elnöke is egyúttal —, még korántsem elégedett. Nap mint nap azon munkálkodik a lakótelepiekkel, miként lehetne igazi mintateleppé varázsolni a Kemero- vót. Réméli, nem kerül hosszú időbe. .. k. gy Á vendéglátásról — őszintén A városi tanács végrehajtó bizottsága nemrégen tárgyalta a megyeszékhely vondéglá- tóipari egységeinek tevékenységét. Az elismerés mellett néhány elmarasztaló megjegyzés is elhangzott. Ezek nyomába szegődtünk mi is. A salgótarjáni vendéglátóegységek döntő többségét a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat üzemelteti. Sorrendben ezután a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ következik majd a Felsőmagyarországi Vendéglátó Vállalat és a Karancs Szálló egységei érdemelnek említést. A három legnagyobb szerv jelenleg üzemelő 80 egységéből 15 étterem, 15 eszpresszó és 2 bisztró besorolású, s ezek közül elsőosztályú 1, másod- osztályú 11 egység. A 80 vendéglátó üzletből III—IV. osztályú és még mindig túl magas — összesen 46 — a büfé-falatozók és italboltok száma, melyek tulajdonképpen régi, elavult, korszerűtlen „kocsma” jellegű egységek. Azt is el kell mondani, hogy mellettük a városépítés hatásaként nő a korszerű, új vendéglátóhelyek száma — elsősorban a városközpontban, és az új lakótelepeken. S az igazsághoz tartozik ez is, hogy Salgótarján vendéglátó üzemekkel való ellátottsága jóval kedvezőbb az országos, a városok és a megyeszékhelyek átlagánál. Az ötödik ötéves tervidőszakban összességében 39 százalékul nőtt a vendéglátóforgalom. Ezen belül a legnagyobb növekedés az ételforgalomnál mutatkozik, ami megfelel az üzletpolitikai célkitűzéseknek. Az előfizetéses ételforgalom például az átlagot meghaladó növekedést mutat — ez azt bizonyítja, hogy a vállalatok és a szövetkezet folyamatosan megvalósítja az üzem- és diákétkeztetés terén rájuk háruló feladatokat. Különösen a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat tevékenysége dicséretes — üzemi éttermeket, büféket, iskolai konyhákat vett át üzemeltetésre. A Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat egységeiben az első fél évben előfizetéses menüből csaknem 400 ezer adagot adtak a fogyasztóknak. Az iskolai konyhákból 600 ezer adag jutott a tanulóknak ebédre és 96 ezer adag vacsorára. Tátrai István, a vendéglátó vállalat áruforgalmi igazgatóhelyettese is így fogalmazott: — A számszerű adatokból megállapítható, hogy Salgótarján vendéglátóegységekkel jól ellátott, bár viszonylag nagyarányban megtalálhatók a városban a korszerűtlen, elavult, csak kocsma jellegű egységek. A megállapításból önként adódik a következtetés: a jövő feladata az új lakótelepek ellátása mellett a korszerűtlen egységek felcserélése. A beszélgetések során szót váltottunk Begyik Istvánnal, a Karancs Szálló igazgatójával is. Az áruellátásról, az áru- választékról, a fogyasztói érdekvédelemről, a környezeti kultúráról és másról. Mit is lehet összességében levonni a tapasztalatokból ? Áz éttermekben az étlap szerinti választék sablonos, eddig nem törekedtek a korszerű táplálkozást segítő ételek kiszélesítésére, kínálatára. Hiányoznak a speciális ételek. Bár a vendéglátó vállalatnál a Hotel Salgóban a csirke, a Beszterce étteremben a szlovák ételek, a Strand vendéglőben a hal a jellemző — mégis az állapítható meg, hogy nem törekednek a korszerű táplálkozást segítő ételek készítésére, amelyek „csalogatják” a vendégeket. Általában r.em kielégítő á cukrászsütemények kínálata, választéka sem — és a büfé jellegű egységekében egyáltalán nem, vagy alig forgalmaznak ételt. Egyedül a Karancs étteremben készült cukrászáru közkedvelt a vevők körében — nem csupán jó minősége, hanem szolid árai miatt is. Jó az ételkínálat és minőség a Karancs Szállóban, az ÁFÉSZ Tarján vendéglőjében, a vendéglátó vállalat Beszterce éttermében. Szót váltottunk a fogyasztói érdekvédelemről is, s általános tapasztalat, hogy még mindig sok a bosszantó hiányosság, a szabálytalanság. Gyakori a fogyasztók kisebb- nagyobb megkárosítása, ami nem használ a vendéglátó- ipar hírnevének. A vendéglátóiparban az emberi feltételekről is gondoskodni kell. A kultúrált, szakszerű kiszolgálás, a fogyasztókkal való udvarias bánásmód, az ittas egyének kiszolgálásának következetes megtagadása legalább olyan fontos, mint a tiszta asztalterítő, az ép poharak, tányérok és még sok más! Ezek nélkül a magas osztály kiírása visz- szatetsző, jogtalannak tűnik. Begyik István így fogalmazott: — Ahhoz, hogy mindezeknek eleget tegyünk, elsősorban a szakmunkásképzés terén kell előbbre lépni. Ma már hiányoznak az éttermekből az úgynevezett patinás pincérek. Az embereket a szórakozási ízlésben, az étkezési kultúrában nekünk kell formálni. Ehhez pedig jó üzletvezetőre, jó pincérre van szükség. Ami pedig az ittas emberek kiszolgálását ' illeti, elsősorban a fizetésnapokon fordul elő. Befolyásolja mindezt a kiskocsmák korai zárása, hiszen ide már félig ittasan jönnek a vendégek. Célunk a szálloda teljes rekonstrukciójának befejezése után, színvonalas éjszakai szórakozást biztosítani a megye- székhely dolgozóinak, műsorral, zenével. A korszerűsítés a megyei vendéglátó vállalatnál sem marad el. Tavaly hat nagy egység teljes felújítását;' további harminc egység festését végezték el. Idén csupán az első fél évben 600 ezer forintot költött a vendéglátó vállalat a Muskátli, és 340 ezer forintot a Mackó büfé átalakítására. További 700 ezer forintot költöttek az iskolai konyhán: gépi berendezéseinek javítására, felújítására. De vajon mit „érez” mindebből a fogyasztó? — Nálunk rendkívül jó az üzemi konyha menüje — mondja az öblösüveggyár egyik üvegfúvója. — Jó a választék, elegendő a meny- nyiség. Csak így tovább...! — Én többedmagammal, munkatársaimmal a Kővár étteremben étkezem. Néha kriminális a helyzet. Tizenkét óra után már piszkos az étterem. Nekem például olyan teát szolgáltak fel, amibe a csótány is benne volt. A mellé kapott süteményben ott volt a lény. Foglalja össze a véleményét a Volán egyik dolgozója. — Én kiskocsmás ember vagyok, szeretek a periférián sétálni. Az azonban aligha engedhető meg, hogy a régi Mózer utódjában savanyú sört szolgálnak ki a vendégnek. Amellett, hogy dicsérem a csarnokbüfé ételét, választékát és ízletességét, az azonban már nem engedhető meg, hogy a finom étel után ecetes bort mérjenek a vendégnek, — foglalja össze véleményét egy másik vendég. A vállalat megtette a maga intézkedését, a savanyú sört, az ecetes bort visszaküldte a „feladónak.” Persze van sok jó példa is. Megemlíthetnénk a Karancs, a Beszterce, a Tarján étterem konyháját, a felszolgálók udvariasságát, akác a Mackó büfé személyzetét, de a többieket is Salgótarjánban. Hiszen a szolgáltatásban sikerült előbbre lépni. Döntő és meghatározó az üzletvezető, annak a munkája azért, hogy a vendég milyen érzéssel távozik az étteremből, presszóból vagy büféből. Somogyvári László Sikeres szakosztály Tarjáni hóvárás Mintegy négy-öt éve már, hogy a sísportban a nyár sem jelent holtidényt. Kerekessí- versenyek, műanyag sáncok és futópályák várják a versenyzőket. A korábbi esztendőkben októberben kezdtek a sízők, addig ki-ki kedve szerint töltötte a holtszezont. A tarjáni versenyzők tavaly nagyszerű évet zártak. Vajon hogyan készültek a „szünidőben” a havas napokra? Kérdésünkre Vincze István, az STC szakosztályának vezető edzője adta meg a választ: — Sportágunk egész éves lett, s nekünk is így kell dolgozni, hiszen enélkül már nem lehet versenyben maradni. Eddig általában atlétikával telt a szünet, újabban többször használják a keressít és a fűsít. — Az elmúlt esztendő a szakosztály legsikeresebb éve volt. Minek köszönhetik a jó szereplést? — Igen, tizenhét országos bajnoki címet szereztünk, s a pontversenyben alig szorultunk a győztes Budapesti Honvéd mögé. A jó eredmények számtalan okra vezethetők vissza. Ilyen például az iskolákkal kialakított kitűnő kapcsolat. így a Petőfi iskola nagyszerűen képzett gyerekeket ad szakosztályunknak, ehhez járul vezetőségünk áldozatos munkája. Nagy lendületet adott dr. Korchmáros Tamás odaadó tevékenysége és az edzők szorgalma is. No és még valami. Ebben a sportágban a szülői ház nagyon lényeges. Szerencsés helyzetben vagyunk, a legtöbb szülő áldozatokra is képes gyermeke sikeréért és segíti munkánkat. Az állandó, jó kapcsolat nélkülözhetetlen számunkra. — Közeledik az idény. Hol tartanak a készülődésben? — Általában a Kohász-stadionban és környékén tartottuk foglalkozásainkat, de külföldön is edzhettünk. Voltunk például a Fogarasi havasokban és Besztercebányán is. Nagy segítség volt számunkra a szlovákiai műanyag pálya használata. A fűsít is gyakran elővettük, használtuk, mozgásanyaga hasonlít az igaziéhoz. — Gondok? — Hol nincsenek? Nálunk főként a sílövészszakágnál akadnak félmegoldások. Ilyen probléma, hogy nem tudunk terhelés utáni lőedzést tartani, mert számunkra kedvezőtlen a jelenlegi lőtér helyzete. A kerekessível is akadnak gondjaink. Az útra nem lehet a versenyzőket kiengedni, s ezért is szerencsésebb lenne, ha a tóstrandon tarthatnánk foglalkozásainkat. Ott lehetne a sportág igazi bázisa, s lőtér- rel kiegészítve páratlan edzéslehetőséghez jutnánk. — Mi várható a télen? — Szeretnénk megközelíteni tavalyi eredményeinket, s ez egyáltalán nem kis feladat. Egy-két tehetséges versenyző távozott szakosztályunktól, s ezt érezni fogjuk. Viszont lényegesen javultak körülményeink, s a végzett, fegyelmezett edzésmunka is bizakodással tölt el. Hogy személyekről is szóljak: Papp Zoltán, Horváth János és Géczi Tibor a VB-re való utazásért dolgozik. Mégis utánpótlásunktól várok sokat, s főként a serdülőktől. A sífutásban ifjúsági lányaink — Galbács Judit, Vincze Katalin, valamint Bereczki Brigitta és Beáta — a legjobbak a hazai mezőnyben. Az alpesi szakágban is olyan páratlan tehetségekkel rendelkezünk, mint Mohai Krisztina és fivére, László, vagy Solymosi Ágnes, Telek Gábor, Hopka László. Ők, de mások is még sok örömet szerezhetnek a sísport nógrádi barátainak. A havon mindez — reméljük — valóra válik.. . K. L. Eredményekről, önelégültség nélkül Ha nem is a fordulatok éve volt az 1981-es esztendő az atlétikában, mégis jelentős változások zajlottak le a sportág hazai életében Üj olimpiász kezdődött, megváltozott a Magyar Atlétikai Szövetség „felállása”, s az új olimpiai ciklusra más követelményeket írtak elő az ország atlétikai éle- étnek vezetői. Egy-két rendezvény kivételével gyakorlatilag befejeződött a versenyidőn, az atléták a levezető edzéseknél tartanak. Angyal Jánossal, az STC atlétáinak vezető edzőjével beszélgetünk, milyen tapasztalatokat hozott az új olimpiai ciklus első esztendeje? — A MASZ új vezetősége alapvetően megszigorította a szakosztályok értékelő rendszerét, amelynek alapján a kategóriába sorolás történik. Az eddigi 25 B kategóriás szakosztály helyett csupán 19-en kaptuk meg az idén a minősítést. Lényegesen emelték a szinteket, szigorították a minősítés feltételeit, bevezették új korcsoportonként a junior I. osztályt. — A nagyobb szintek menynyiben változtatták meg az STC terveit? — Igazodnunk kellett az új elképzelésekhez, s terveinket számokban is megfogalmaztuk. Most már össze is tudjuk vetni elképzeléseinket a valósággal, bár apróbb módosítások még elképzelhetők. Terveink között szerepelt két junior I. osztályú eredmény elérése. Ezt Novák Gyula és Czuder Antal révén sikerült is teljesíteni. ÉPP így 100 százalékosan elértük a tíz aranyjelvényes szinteredményt. Ezüstje) vényben tízzel elmaradtunk a várakozástól, viszont hárommal több a bronzjelvényesek száma. Az ezüstjelvény’oen mutatkozó elmaradásunk figyelmeztető lehet mindannyiunk számara. örvendetes, hogy a felnőtteknél sikerült előrelépniük, az eddigi két II. osztályú atlétával szemben jelenleg tízzel rendelkezünk. S mögöttünk még heten III. osztályúak. Nemzetközi mércével mérve is fejlődtünk, amit bizonyít Czuder Antal 8. helye az ifjúsági Európa-bajnokságon, s Iíadlót Zoltán jó szereplése az utánpótlás-válogatott viadalon. — A bajnokságok? — A juniorok között három dobogós helyezést értünk el; Czuder Antal aranyat hozott tízpróbában, Bene István pedig két ízben is ezüstérmes lett. A fiatalabbaknál Varga Ildikó büszkélkedhetett bajnoki címmel, rajta kívül Kiss Zsolt és Király Zoltán hozott ezüstöt, csapatban pedig két ezüstérmet és ugyanennyi bronzot mondhatunk magunkénak. — Tudjuk, mások a követelmények. Mégis, ha összevetnénk az idei évet 1930-al? — Azt már most elmondhatom, hogy több pontot gyűjtöttünk mind tavaly, de még nem tudjuk, hogy szakosztályok rangsorában ez mennyire lesz elég. — S a jövő? — Most a levezető edzések mellett minden energiánkat a pályafelújításra fordítjuk. A legkisebbektől a legnagyobba- kig mindenki egyaránt kiveszi részét a pályarekonstrukcióból, hiszen mindannyiunk vágya, hogy mielőbb birtokba vehes- sük a megújított futósalakot. Emellett nem feledkezhetünk meg a futófolyosó létesítéséről sem. Sajnos még mindig ideiglenes, fóliasátras megoldásnál tartunk. Remélem jövő ilyenkor e téren is jelentős változásokról számolhatok be. Ami az edzéseket illeti, nem pihentünk a babérokon. Az új idényre készülve edzőkollégáimmal megvitattuk a felkészülés tervét; október 26- án kezdődik az alapozás.
