Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

A Magyar Szolidaritási Bizottság elitéli az egyiptomi elnyomó intézkedéseket A Magyar Szolidaritási Bi­zottság szombaton közzétett nyilatkozatában utal a ma­gyar közvélemény mély felhá­borodására, azért, mert az arab népek igaz ügyét eláru­ló egyiptojni vezetés a de­mokratikus és haladó hagyo­mányokhoz hű hazafiak ez­reit tartóztatta le, s vetette börtönbe, köztük Khaled Mo- hieddin, Mohammed Hasszán­éin Heikal, és sok más is­mert ellenzéki politikust. Az elnyomó intézkedések kiter­jednek mohamedán egyházi vezetőkre és kopt főpapokra is, akik ellen koholt vádak alapján politikai pert indíta­nak. A demokratikus és az emberi jogok durva megsérté­sével a rendszer minden el­lenfelére lesújtanak, betilt­ják az ellenzéki sajtót, elbo­csátják állásaikból a haladó­érzelmű értelmiségieket. Az egyiptomi nép nem fe­lejtette el — emlékeztet a nyi­latkozat — hogy Nasszer el­nök idején Egyiptom az arab nemzeti felszabadítási moz­galom központja volt, s rámu­tatott: az ország demokrati­kus és haladó erői az elnyo­más ellenére tovább folytatják a küzdelmet Szadat politiká­ja és a Camp David-i alku ellen. Hangsúlyozza: a magyar közvélemény Szolidáris az egyiptomi haladó és demok­ratikus erőkkel az elnyomás és az emberi jogok durva megsértése elleni küzdelmük­ben. Határozottan elítéljük az egyiptomi veztőknek az alap­vető szabadságjogok eltiprá- sára irányuló erőszakos akci­óit, követeljük a letartóztatot­tak azonnali szabadon bocsátá­sát, az egyiptomi nép szabad­ságjogainak maradéktalan biztosítását, a haladó erők el­len indított hisztérikus kam­pány megszüntetését. (MTI) Befelezte munkáját a konferencia Állástfog faltak a palesztinok jogai mellett Közös nyilatkozat elfogadá­sával fejezte be munkáját szombat este Bejrútban a li­banoni és a palesztin néppel való szolidaritás nemzetközi konferenciája, amelyen negy­ven ország — köztük hazánk ■— képviselői vettek részt. A konferencia résztvevői az Egyesült Államokat tették fe­lelőssé a térségben kialakult .veszélyes, robbanékony hely­zetért. Rámutattak, hogy Iz­rael nem folytathatná agresz- szív, területrabló politikáját, a libanoni és a palesztin nép ellen viselt népirtó háború­ját Washington nyílt, sokolda­lú támogatása nélkül. A bejrúti állásfoglalás hang­súlyozza, hogy a térség béké­jének elengedhetetlen feltéte­le az izraeli megszállás alatt levő arab területek kiürítése, a palesztin nép nemzeti jo­gainak érvényesítése, és sem­miféle tartós rendezés nem képzelhető el a paleszin nép egyedüli törvényes képviselő­nek, a Palesztinái Felszabadí­tási Szervezetnek a bevonása nélkül. Jasszer Arafat, a PFSZ vb elnöke a záróülést követően fogadáson látta vendégül a ta­nácskozás résztvevőit. Schnrdt Rómában A német kancellár szövetségest keres ;,Bonn az elkövetkező két hónapban minden kártyáját kijátsza a béke érdekében és ehhez keres szövetségest Olaszországban is. Űj szövet­ségről van szó, mely egy kor­szak végét jelenti. Megbukott Giscard, Bonn természetes szövetségese úgy tűnik, Mit­terrand vezető szerepre törek­szik. Schmidt tehát ma Rómá­ra néz”. A római tévé kom­mentátora így vonta meg pén­teken este a Spadolini— Schmidt találkozó elsőnapi mérlegét. Schmidt kancellár és kísérete pénteken délután érkezett Ró­mába és a repülőtéri fogadta­tás után néha sokkal már meg is kezdődtek az olasz—nyugat­német tárgyalások. A kancellár „nagy érdeklő­déssel” hallgatta Spadolini miniszterelnök ismertetését a gazdasági programról, melyet éppen a tárgyalások előesté­jén hoztak nyilvánosságra. Schmidt „minden lehetséges támogatást” megígért, hogy 1984-ben 10 százalék alá szo­ríthassák le az inflációt Olasz­országban. Szó esett egy másik, igen lényeges és a tőkésvilágot erősen foglalkoztató gaz­dasági-politikai kérdésről is: ez Egyesült Államok által alkalmazott magas kamatláb­politikáról, amely, mint Ró­mában is megállapították, rá­nehezedik az európai szövet­ségesek gazdaságára. Schmidt a mediterrán térségben kia­lakult feszültség problémájá­nál hangoztatta, hogy szoros konzultációra van szükség az USA és Európa között. „Ne­künk európaiaknak jogunk van ahhoz, hogy meghallgas­sanak bennünket az amerika­iak” — tette hozzá a kancel­lár. G. Marchais beszéde a L Humaníté ünnepén Fő cél a baloldali egység A franciák többsége által kívánt változások megvalósí­tása osztályharc kérdése, és az osztályharc a baloldal válasz­tási győzelme után is folyta­tódik a tőke erőivel szemben — hangsúlyozta a L’Huma- nité ünnepe alkalmából adott tévényilatkozatában Georges Marchais, a Francia KP főtit­kára, aki az őszi politikai sze­zonban ezúttal először emelt szót. Machais ugyanakkor rá­mutatott, hogy a kommunis­ták véleménye szerint kor­mány a legtöbb területen po­zitív folyamatot indított el — azonban még korai lenne ál­talános értékelésbe bocsátkoz­ni. Georges Marchais hangsú­lyozta, hogy nem szabad csa­lódást okozni az országnak, és ezért a kormánynak min­dent meg kell tennie a mun­kanélküliség csökkentésére és az infláció mefékezésére. Ezen a téren már fontos lépések történtek, de tovább kell men­ni, a fogyasztás fellendíté­se révén, meg kell fordítani a jelenleg érvényesülő irány­zatokat. Különösen fontosnak minősítette az FKP főtitkára új ipari munkahelyek létesí­tését, s hozzáfűzte, hogy a va­gyonok megadóztatásában is tovább kellett menni. A kommunista miniszterek­nek a kormányban való rész­vételéről szólva Marchais visz- szautasította azt a beállítást, hogy az csak taktikai jellegű, egy-két esztendőre szól. A kommunisták, mondotta, ki akarják venni részüket a vál­tozásból sikerre akarják Vinni azt, mutatott rá. A kommunisták és a szoci­alisták viszonyáról szólva Mar­chais hangsúlyozta, hogy a kommunisták 1977. után — a baloldali egység felbomlását követően — kifejtették és is­mertették saját javaslataikat és nem rejtették véka alá a szocialistákat illető bírálatai­kat, de mindig is elsőrendű céljuk volt vereséget mérni Giscard d’Estaingre és meg­valósítani a baloldali egysé­get. Akik mást próbáltak el­hitetni a közvéleménnyel, azok manipulációkba bocsátkoztak. A baloldal közös programja mai szemmel nézve nem volt a legjobb formája dz egység­nek. A választásokon a kom­munista jelölt 4,5 millió sza­vazatot kapott, de a választók többsége a szocialista jelölt mellett foglalt állást. A kom­munisták tudomásul vették ezt az eredményt és a saját, illet­ve Mitterrand programja kö­zött meglevő hasonlóságok alapján kötöttek megállapo­dást a szocialista párttal. A kommunisták azonban kom­munisták maradnak — ugyan­akkor megbízható szövetsége­sek a kormányzásban. Mar­chais elutasította a riporterek kísérleteit arra, hogy régebbi polemikus nyilatkozatok alap­ján keltsenek új vitát a két párt között. A Francia Kommunista Párt jövő évi kongresszusáról szól­va Marchais elmondotta, hogy a pártban már folyik az elő­készítő vita, amelyen megvizs­gálja a párt gyengülésének okait és az új helyzetből — a kormányba való részvétel­ből — adódó feladatokat. A L’Humanité ünnepére el látogattak a kormány kommu­nista miniszterei, megjelent továbbá a kabinet két szoci­alista tagja — Georges Fillio- ud tájékoztatási, és Jack Lang kulturális miniszter és szoci­alista párt hivatalos lapja, a L’Unité küldöttséggel képvi­seltette magát a L’Humani- té-fesztiválon. A courneuve-i parkban, Pá­rizstól nem messze megren­dezett ünnepre több, mint fél­millió vendéget várnak szom­baton és vasárnap. „Tárgyalás Indiában" Indira Gandhi indiai minisz­terelnök is fogadta szombaton az Üj-Delhiben vendégeskedő Muhammad Samszul Hak bangladesi • külügyminisztert, aki péntek óta hivatalos tár­gyalásokat folytat az indiai fővárosban. A látogatás — sajtó jelen­tések szerint — enyhítette a két ország közötti feszültsé­get, amely a nemrégen levert bangladesi puccskísérlet miatt keletkezett Indira Gandhi biztosította a bangladesi kül­ügyminisztert, hogy India építően és gyakorlati módon akarj a megközelíteni a két or­szág nézeteltéréseit. Ezek kö­zé tartozik a szárazföldi és a tengeri határvonalak pontos megvonása a Gangesz folyó vizének elosztása, és a Ben- gáli-öbölben egy sziget hova­tartozásának kérdése. A megbeszéléseken Pakisz­tánról is sző esett. Ezzel kap­csolatban Indira Gandhi le- szögezete: „India barátságos és jószomszédi viszonyt óhajt minden szomszédjával”. Történelmi események zaj­lottak le hét esztendeje, 1974. szeptember 12-én Sába király­nő egykori földjén, Afrika leg­régibb országában, Etiópiá­ban. Haladó katonatisztek megfosztották trónjától Hailé Szelasziét, a „királyok kirá­lyát”, az ország 255. uralkodó­ját. A hatalomváltás hét eszten­deje persze nem lehetett ele­gendő az évezredes elmara­dottság felszámolásához. írás­tudatlanság, jobbágysorban dolgozó parasztok, az egész­ségügyi ellátás és az iskola- hálózat úgyszólván teljes hiá­nya, kezdetleges ipar — ez volt az új rend öröksége. Az ország fiatal vezetői ki­nyilvánították, hogy a fejlő­dés szocialista útján kívánnak haladni és megtették az első lépéseket az Etióp Dolgozók 2 NÓCRAD — 1931. szeptember 13., vasárnap Á hét 3 kérdése 1. Milyen hatással lehet az ázsiai biztonság kérdésére Leo- nyid Brezsnyev találkozása Le Duannal, a Vietnami Kom­munista Párt főtitkárával és Pen Sovannal, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt főtit­kárával? A legtöbb világnap „ázsiai nagyhét”-ként aposztrofálja az iplmúlt hetet, s mindenek­előtt azokra a találkozókra gondol, amelyeknek Moszkva volt a színhelyé. Két indokínai ország vezető államférfija ven­dégeskedett a szovjet főváros­ban, s a legmagasabb szintű találkozók, a tárgyalásokon érintett témák széles skálája arra enged következtetni, hogy azok hattással lehetnek Ázsia további sorsának ala­kulására, az ázsiai biztonság kérdésére is. A figyelem fő­ként Leonyid Brezsnyev és Le Duan megbeszélése felé for­dult, két okból is: egyrészt vár­ható volt, hogy Brezsnyev a nemzetközi helyzet általános vonatkozásait is érinti majd pohárköszöntőjében, másrészt várakozás előzte meg a két politikus ázsiai helyzetelemzé­sét. Nos, ami a nemzetközi hely­zetet illeti, arról a szovjet ve­zető ismét aggodalommal szólt, s ezúttal is hangsúlyozta, hogy a szilárd nemzetközi béke megteremtése tényleges csele­kedeteket követel az államok­tól, s ami talán ennél is fonto­sabb, azt, hogy készek legye­nek számolni más országok érdekeivel is. Brezsnyev ezút­tal sem hagyta magát befolyá­solni az Egyesült Államok ve­zetőinek immár sorozatban el­hangzó fenyegetéseitől, ehe­lyett leszögezte, hogy az álla­moknak türelmes munkával) a tárgyalóasztalnál kell meg­oldást találniuk a vitás kérdé­sekre. Nem hagyta viszont szó nélkül azokat az amerikai kö­veteléseket, hogy a Szovjet­unió tanúsítson „mérsékletet” a nemzetközi életben. Erre rea­gálva hangsúlyozta: csupán a bizalmatlanság szítását, a nemzetközi béke alapjainak megbontását idézheti elő az olyan politika, amely a „mér­sékletről és a kölcsönösségről” szónokol, miközben kihívó, provokatív irányvonalat követ, egyebek közt katonai téren is. A nagy világlapok sorra idé­zik Brezsnyev azon megálla­pításait is, amelyet az ázsiai helyzet alakulásáról mondott. Az SZKP főtitkára tragikus­nak minősítette, hogy a föld­rész egyik leghatalmasabb ál­lamának, Kínának a vezetői az ország érőforrásait a nemzet­közi légkör mérgezésére for­dítják. Üdvözölte Indiának, a térség másik hatalmas állama nemzetközi befolyásának nö­vekedését, valamint Vietnam­nak, Laosznak és Kambodzsá­nak Délkelet-Azsia békeöve­zetté nyilvánítását célzó törek­vését. Ez utóbbiról, Ázsia békéjé­ről és biztonságáról volt szó Brezsnyev és Pen Sovan tár­1 gyalásain is. A két vezető újó­lag elutasította az úgyneve­zett nemzetközi Kambodzsa- konferencia határozatait, ame­lyek beavatkozást jelentenek egy szuverén állam belügyei- be. Magasra értékelték vi­szont Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa békekezdeményezése­it, köztük az ASEAN és az in­dokínai országok közti regio­nális értekezletre vonatkozó javaslatot. 2. Hogyan értékeljük a len­gyel Szolidaritás kongresszu­sának első szakaszát, amelyet a tengermellék;! Gdanskban tartottak a héten? Még a nyugati újságírók sem titkolják, hogy a „Szoli­daritás” kongresszusát a szer­vezet szélsőséges körei szocia­lista- és szovjetellenes rendez­vénnyé változtatták. A felszó­lalások és a kongresszus által elfogadott dokumentumok nem hagytak kétséget a gdans­ki gyülekezet szervezőinek és ihletőinek valódi céljait ille­tően. Már a „Szolidaritás” kong­resszusi beszámolója is bizo­nyította, hogy szó sincs a so­kat hangoztatott partneri együttműködés szándékáról. A dokumentum ehelyett a vádas­kodások sorát tartalmazta a LEMP és a Lengyel Népköz- társaság kormánya ellen. Azt állította, hogy a hatóságok nem is akarják leküzdeni az ország mély gazdasági és társadalmi válságát, és olyan igényeket fogalmazott meg, aníelyeknek semmi közük a szakszervezeti feladatokhoz. Szemléltetésül csak egyet közülük: „Elhatá­roztuk, hogy átvesszük a fe­lelősséget az ország megújho­dásáért, az országnak a vál­ságból való kivezetéséért”. A legmesszebbre a „Szoli­daritás” azon provokatív fel­hívása ment, amely „harcra szólítja Kelet-Európa népeit a szocialista rendszer ellen”. A TASZSZ állásfoglalása ez­zel kapcsolatban leszögezi: „A Szolidaritás főkolomposai, azok, akik szűknek találták a szocializmus elleni harchoz a lengyel terület adta kerete­ket, ezzel az akcióval idegen ügyekbe avatkoztak be. Ezek a kisstílű politikusok arra tettek kísérletet, hogy ha­tást gyakoroljanak a Len­gyelországgal szomszédos or­szágok szocialista strtuktúrá- jára, s ily módon szolgálatot tegyenek az imperialisták di- verzáns központjainak”. A „Szolidaritás” kongresz- szusi határozatai éles elutasí­tásra találtak az országhatá­ron belül is. A LEMP varsói pártbizottságának állásfog­lalása szerint a „Szolidaritás” olyan mozgalomként fejlődik, amely a lengyelországi társa­dalmi-politikai rendszer el­lenforradalmi úton való meg­változtatására törekszik. A szervezet még el sem foga­dott törvények ügyében már előre zsarolja a lengyel par­lamentet. Vajon lehet-e ezt másképpen értelmezni, mint a politikai és a fizikai terror irányvonalát még akkor is, ha mindez egyelőre nem vé­res formában jelentkezik? — teszi fel a kérdést a varsói pártbizottság nyilatkozata, és kijelenti: teljes egészében szembeszállunk a gdanski kongresszus irányvonalával. 3. Milyen eredményekkel zárult Begin izraeli minisz­terelnök washingtoni tárgya­lássorozata a megbeszélések kihatással lehetnek-e a közel- keleti helyzetre? Az a tény, hogy az izraeli miniszterelnök néhány héttel Szadat után érkezett Was­hingtonba, önmagában is arra vall, hogy ha földcsuszamlás nem is, árnyalatnyi eltolódás mégis felfedezhető az ameri­kai—izraeli kapcsolatokban,' Ennek számos oka van, köz­tük nem kevés a szubjektív elem. Az izraeli kormányfő alig volt képes leplezni sér­tődöttségét amiatt, hogy Rea­gan beiktatása előtt nem volt hajlandó találkozni vele, mi­vel arra számított, hogy Be-’ gin vereséget szenved az iz-' raeli választásokon. Mivel Washington rosszul számított,! a találkozót nem lehetett to­vább halogatni. Mindkét fő-' városban udvarias és békülé-' kény nyilatkozatok igyekez-1 tek előkészíteni a talajt a tár­gyalásokhoz. Begin kijelentet­te: konstruktív és gyümölcsö­ző megbeszélésekre számít,' ugyanakkor viszont hangoz­tatta ellenvetéseit az ameri Icai AWACS-gépek Szaud-Ará- hiába szállítása ellen. Bebizonyosodott azonban} hogy a tárgyalások középpont­jában nem ezek a felderítő gépek álltak, hanem a liba­noni tűzszünetből adódó le­hetőségek kihasználása és az autonómia-tárgyalások foly­tatásának kérdése. Ez önma­gában is azt jelzi, hogy a csúcstalálkozón a házigazda osztotta a lapokat, az ameri­kai érdekeknek előbbrevaló kérdések álltak a figyelem előterében. Begin megpróbált ugyan előhozakodni az AWACS-repülőgépek ügyével, tárgyalópartnerei azonban el­némították: Washingtonnak — úgymond — szélesebb szempontokból kell kiindulnia a Közel-Keleten. S hogy ez mit jelent? Az Egyesült Álla­mok szeretné nagyon élesen meghúzni a kelet-nyugati konfrontáció vonalát a tér­ségben, a lehetőség szerint el­mosni az arab-izraeli kon­fliktus határvonalait. Köztudott, hogy ezen a kö­télen már jónéhány amerikai elnök megpróbált egyensú­lyozni, s az is, hogy idáig va­lamennyi lepottyant róla. Seres Attila \ Etiópia a haladás útján Pártja megalakítására. A tár­sadalmi forradalom államosí­totta az ipart és a bankokat, s végrehajtotta Afrika legra­dikálisabb földreformját. Nagyszabású népi mozgalom indult aZ^írás tudatlanság fel­számolására. Az egykor jog­fosztott parasztok‘28 ezer ter­melőszövetkezetben egyesül­tek, s bár az ország gazdasági nehézségekkel küzd, sikerült a terméseredményeket és ezzel, a lakosság ellátását javítani. A forradalom eredményeiért meg kellett küzdeniük a bel­ső és külső ellenséggel. Meg kellett törni a földesurak fegy­veres, szervezett ellenállását, majd szembe kellett nézniök az ország feldarabolására irá­nyuló szándékokkal. Az északi Eritreát a kívül­ről támogatott szakadárok akarták elszakítani, a déli Ogadent pedig Szomália sze­rette volna magához csatolni. Az agresszió azonban kudar­cot vallott, az etióp csapatok — az ország barátainak támo­gatásával — megsemmisítet­ték a betolakodókat. Szomália azonban azóta sem mondott le szándékáról. Fenyegetését az­zal fokozza, hogy a megígért katonai és gazdasági segélyek fejében támaszpontokat enge­dett át az Egyesült Államok­nak. Etiópia világszerte mind na­gyobb tekintélyre tesz szert, antiimperialista politikájával, haladó társadalmi lépéseivel. Pozitív szerepet tölt be az ENSZ-ben, az Afrikai Államok Szervezetében, és az el nem kö­telezett országok mozgalmán ban. Forradalmi harcában Etió­pia népe hűséges segítőkész barátokra lelt a szocialista or­szágokban. Több országhoz fű­zi barátsági, együttműködési szerződés, s gyümölcsöző kap­csolatok fejlődtek ki Etiópia és hazánk között is. Ezt tanúsí­totta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnökének a múlt év­ben Etiópiában tett hivatalos baráti látogatása is, amely je­lentősen hozzájárult a két or­szág együttműködésének to­vábbi kiszélesítéséhez és meg­erősítéséhez. Az ünneplő etióp népnek újabb sikereket kívánunk a társadalmi fejlődésben, a gaz­dasági építésben, forradalma teljes és végső győzelméhez, » fi

Next

/
Thumbnails
Contents