Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
Népfronfmozgalom Egy kinőtt Jelző a kohászoknál Mérnöki megpróbáltatások r '„Nálunk is vannak példák kétszerestől nyolcszorosig nyú- Megváltás volt számára az arra, hogy fiatalemberek jó eredményeket mutattak fel, és felelős beosztásba kerültek. A kísérleti műhelyünk vezetője egy huszonnyolc éves üzemmérnök, Győri Péter. Ö a i legutóbbi Alkotó ifjúság pályázaton sikert ért el egy hevítőberendezéssel.” (Nógrád, 1981. augusztus 19.) — Halló, Győri Péter? Arról szeretnék beszélgetni magával, hogy ott a kísérleti műhelyben mennyire tartanak igényt az emberek jó ötleteire, és hogy van-e lehetőség az ötletek tényleges alkalmazására... — Először is el kell oszlatnom egy tévhitet. A mi műhelyünk csak volt kísérleti műhely. Most javító he- gesztőműheilynek hívják... Odú legbelül Régen használt sínpár közt lépdelünk a Salgótarjáni Kohászati Üzemek udvarán, míg odaérünk a keresett házhoz. Bent, a kisebb helyiségben hegesztőberendezések állnak; az ablaknál meg egy hosszú esztergapad húzódik. Beljebb, a nagyobbik helység a lakatosok tanyája, satupaddal, javítandó szerkezetekkel. A legbelső „odú” a főnöki iroda. Oda invitál be a nyurga, fekete hajú fiatalember. — Kinőttük a „kísérleti” jelzőt. 1978-ban, amikor létrejött ez a műhely, még csak kísérlet volt a hegesztéssel való javítás: a fémszóró és a szóróhegesztő technológia. Azóta ezek az eljárások beváltak, sőt két újabbal is próbálkozunk. A javító hegesztés egyes alkatrészek kikopott anyagát pótolja, ezáltal olyan eszközöket tesznek újra fölhasználhatóvá, amilyeneket korábban kiselejteztek. Ráadásként: a fölújított darabok tar- tósabbak, mint új állapotukban voltak; anyagtól függően Miniszemafor a r Ä belorusz vasutasok a szemaforokat ma már a vezetői fülkében figyelik. A nagyobb állomásokon létrehozott automatikus berendezések vezérlik a mozdonyok vezetői fülkéiben elhelyezett mini szemaforokat. A szükséges irányító jelzések kábelek helyett a síneken keresztül érkeznek. Így a mozdonyvezető bármilyen meteorológiai vilik az élettartam. Másik, nem javítással összefüggő előnyt is kínál az eljárás. Régi gyakorlat, hogy a kopásnak kitett alkatrészeket értékes, kemény anyagból fabrikálják. Győriék • módszere lehetőséget nyújt arra, hogy csak a kopásnak közvetlenül kitett felületeket vonják be a drága fémmel. Könyékig olajban Még csak huszonnyolcadik évét tapossa a műhelyfőnök, de már tekervényes életutat tud maga mögött. Diplomájának átvétele után — környezetének nem kis meglepetésére —r lakatosként állt munkában az egri Berva- üzemben. Mint mondja: gyakorlati tapasztalatokat akart szerezni a későbbi műszaki ténykedéshez. Lakatostársai nehezen bocsátották meg neki felsőfokú végzettségét. Az első napokban könyékig érő olajba pöckölték előle az anyacsavarokat, hogy a sűrű, ragacsos lében kelljen turkálnia: s rendszeresen neki kellett felsöpörni a műhelyt. A harmadik napon már a meg- futamodás gondolatával foglalkozott. De szívóssága kerekedett fölül, s két évig maradt. Művezetői kinevezése már útban volt, ám a katonai behívó előbb érkezett. Másfél év múlva az angyalbőr „levetése” után Tarjánba tért vissza. Az acélgyárban már „magasabb pozíciót vállalt: technológus lett. Az üzemfenntartási gyárrészleg technológiai csoportjának tagjaként naphosszat körmölte a — srófos eszű mérnökök számára idegölő — „sárga borítékokat”, azaz a fölújítási munkákhoz tartozó műszaki dokumentációk garmadáját. „Legfeljebb fél évig bírtam volna még...” — mondja három évvel a „lidércnyomás” után. vezetőfülkében szony mellett is megbízható információkat kap. A moszkvai vasútmémöki intézet szakemberei által kifejlesztett kísérleti szakaszon végzett vizsgálatok az új rendszer nagy megbízhatóságáról tanúskodnak. Ugyanakkor nincs szükség a szemaforok elektromos ellátására és más kiegészítő berendezések építésére. akkor még k s é r 1 e t i műhely, annak dacára, hogy eleinte csak „elvi irányítóként” tevékénykedett benne. Nem telt el sok idő: sikerült meggyőznie főnökét. Az eredményekhez egész ember kell. Szerencsére a sikerek nem várattak magukra. Így a kezdeti „létszám”: egy fő hegesztő után ma három hegesztő, egy lakatos és egy esztergályos tartozik a keze alá. Műhelyterületben ^háromszoros volt a nagyobbodás: igaz így is szűkösen vannak. Többet kihozni! A fiatal műszakit nem kápráztatták el eddigi győzelmei. — Többet lehetne kihozni az itteni lehetőségekből. Bár nem rossz eredmény, hogy most már nem csak gyáron belülre dolgozunk, mint kezdetben. Évente hat-nyolc bérmunkát vállalunk az öblös- üveggyárnak, a FÜTÖBER-nek, az Írószer Szövetkezetnek, a bányagépgyámak, vagy a szé- csényi ELZETT-üzemnek. Két hónapja megkeresett minket az izsáki téesz elnöke — fogalmam sincs honnan hallott rólunk —, hogy javítsuk ki néhány gépük alkatrészeit. Megtettük. De mi elsősorban gyáron belül szeretnénk „terjeszkedni”. Most vagy negyvenféle gépelemet javítunk. Pedig ennek többszörösére is mód volna. Csak fel keUene kutatni a nálunk helyrehozható alkatrészeket. E kutatás közben éppen a fölhasználok miatt ütközik falba a fiatalember. Az újtól való idegenkedés miatt késleltetik a hegesztéssel javított alkatrészek beszerelését, kipróbálását Ezzel hébe-korba kedvét is szegik a műhelyfőnöknek: „Ennyit tudok, eny- nyivel kell megelégedni”. — legyint ilyenkor. Ám az effajta csupán múló állapot. Szerencsére! Molnár Pál AZ OSEMBEB MENÜJE A paleontológusok a fosszilis emberi maradványok vizsgálata mellett foglalkoznak a történelem előtti korszak embere életének a megfejtésével Is. Az ősember étkezési szokásait a kutatók többnyire Indirekt úton vizsgálják. Az elmúlt években Ismét lendületet kapott az ősember fogmaradványainak bebató vizsgálata. A humán paleontológus együtt dolgozik e téren a fogász- szál és a fogsebésszel. A fogak kopási nyomaiból próbálnak Információkat szerezni még arra vonatkozóan is, hogy mennyi húst fogyasztott egykori gazdája. Lételemünk az alkotó vita... Beszélgetés dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával Fél év telt el a Hazafias Népfront VII. kongresszusa óta. Az esemény igazolta: a népfront a szocialista nemzeti egység megvalósulásának, a szövetségi politikának nemcsak kerete, de pótolhatatlan színtere is. Dr. Molnár Bélával a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával a mozgalom céljairól, terveiről beszélgettünk. — A kongresszus állásfoglalása nyomán elkészült a mozgalom öt esztendőre szóló feladatterve. Melyek az új program fő vonásai? . — Előtérbe kerültek a gazdasági feladatok, hiszen a VI. ötéves terv teljesítése meghatározó az ország, a nép boldogulása szempontjából. Hasonlóan fontosnak tartjuk a szocialista demokrácia erősítését. Minden eszközt megragadunk, hogy az állampolgárokat széles körben bevonjuk a közügyek intézésébe. A tervezetben újdonság, hogy külön fejezet foglalkozik a szocialista életmód és közgondolkozás alakításával. — A lakosság és az államhatalmi szervek közötti kapcsolat szervezése korábban is a népfront feladatai közé tartozott.- Mit tesznek azért, hogy ez a kapcsolat a jövőben még tartalmasabb legyep? — Továbbfejlesztjük együttműködésünket az országgyűléssel és a tanácsokkal. Fórumok egész sorát hoztuk létre azért, hogy a választók és választottak rendszeresen találkozhassanak egymással, a képviselők és a tanácstagok ismerjék az országos és helyi tennivalókat. Ilyen fórumok például a fogadóórák, a választott tisztségviselők részvétele a népfronttanácskozásokon, vagy a képviselőcsoportok ülései. A közvetlen demokráciát pedig olyan alkalmak szolgálják, mint a lakossági gyűlések, amelyeken a nyilvánosság erőteljesebben készteti válaszadásra és intézkedésre a helyi vezetőket. — Igád demokrácia elképzelhetetlen megfelelő színvonalú tájékoztatás nélkül. Csak az szólhat bele sorsának alakításába, akinek ehhez a szükséges információk is a birtokában vannak... — A lakosság tájékoztatására a jövőben az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítanunk. Arról is többet kell beszélnünk, hogy mit tett a népfront a politika alakítása során. Eddig ebben kissé szemérmesek voltunk. Pedig nem egyszer kezdeményezünk országos jelentőségű kérdésekben vitát, vagy munkabizottságaink révén javaslatokkal egészítjük ki a készülő tervezeteket. Csak egy példát erre: a törvénytervezetek társadalmi vitái ma már mindenki előtt ismertek, ám azt talán kevesebben tudják, hogy nem születik olyan jelentős törvény hazánkban, amit előzőleg a Hazafias Népfront szervezésében meg ne vitattak volna.' Észrevételeink jelentős mértékben hatottak például a családjogi törvény módosítására, vagy a belkereskedelmi törvényre. Most szeretnénk általánossá tenni, hogy a helyi tanácsok rendeletalkotását is hasonló kollektív viták előzzék meg. — A jogalkotás mellett más, nem kevésbé fontos társadalompolitikai döntések előkészítéséből is részt vállal a népfront. A készülő új település- fejlesztési koncepcióról mi az álláspontjuk? — Tíz* esztendővel ezelőtt, az első átfogó településfejlesztési terv európaszerte korszerűnek számított. A gyakorlat mégis azt mutatta, hogy egy sor gondot nem old meg,' néhány hibája pedig a településszerkezet torzulásához vezet. Elég csak a „szerep nélküli községek” kategóriáját említeni. A népfront felhívta az állami szervek figyelmét arra, hogy az aprófalvak és a társközségek sok helyütt lassú sorvadásra Ítéltettek. Ezért a következő években minden eszközzel arra törekszünk, hogy növeljük a kisközségek népességmegtartó erejét, enyhítsük hátrányos helyzetüket. — A program sokat foglalkozik a szocialista életmód elterjesztésével, gazdagításával. Mire összpontosítanak, hogy ne essenek a túlságosan sokat markolók hibájába? — Mozgalmunk sokoldalúan foglalkozik a szocialista erkölcs, az állampolgári magatartás, az általános műveltség kérdésével, a család, a munkahely, a sokféle kisközösség,’ az emberi kapcsolatok erősítésével. Ebben rendkívül fontosnak tartjuk a népfront köz- művelődést segítő tevékenységét. Elsősorban a lakótelepek és a kistelepülések szorulnak segítségre, nagyobb figyelemre, hagyományteremtő kezdeményezésekre. — A honszeretetre való nevelés kezdettől fogva vezérelve a mozgalomnak. Mit tesznek azért, hogy ne szakadjon meg ez a nemes hagyomány? — Egész tevékenységünket áthatja a szocialista hazafiság és a nemzetköziség tudata. Ezt plántáljuk a fiatalokba, ápoljuk mindenkiben. Nemcsak akkor cselekszünk így, amikor honismereti szakkört szervezünk, vagy emlékhelyek ápolására, üzemtörténet-kutatás- ra buzdítjuk az embereket. Áttételesen bár, de még a kertbarátok összejövetele is ezt a célt szolgálja. A hazafias nevelésnek azonban a családban kell elkezdődnie. Hiszen, aki a családjához sem kötődik, azt nagyobb közösséghez aligha fűzhetik erős szálak. Megtaláltuk a kapcsolatot a családokhoz. A szülői munkaközösségeken keresztül szülők százezreivel értünk szót. Ez az a bázis, amire a jövőben is támaszkodunk. — Hogyan jellememé a nép- frontmozgalem munkastilu- ■út? — Meghatározó á számunkra, hogy a mozgalom demokratikus jellegét erősítsük.' Akárcsak eddig, arra törekszünk, hogy a választott testületek vezessenek az apparátus pedig ezt segítse. Lételemünk az alkotó viták sorozata. Valamennyi fórumunk lehetőség erre. Egyre vigyázunk mi is: a viták ne helyettesítsék, hanem ösztönözzék a cselekvést. Gazsó L. Ferenc R égi iparosjegyzéket böngészve akadtam egy ma már alig ismert szakma képviselőjére. Polka János nevére, aki a bejegyzés szerint az ötvenes évek derekán már Kisecseten lakott. Vándoriparos engedélye bádogos-szerelő munkákra szólt,- de akkoriban mindenki' így ismerte őt és társait országszerte: drótostót. mókát és avatott mozdulatokkal helyreigazítja a törött fülű, lábast, kilyukadt tűzhelysütőt. Takaros portája végében hétszáz négyszögöl föld, abban minden megterem, ami kell a háztartásban. — Az én mesterem afféle ezermester volt, hiszen nemcsak a drótozáshoz és a bádogosmunkához értett, de szerelt vízvezetéket, elvégezte az aszSzalai bácsi és sorban a többiek. — Tizennyolc éves koromban kaptam meg az iparengedélyt .Hírét nem ismertük a kenőpénznek! Adtak anyagot, abból kellett esőcsatornát csinálnom, rossz edényt javítanom és új munkát készíteriem. Az ipartestület mesterei szigorúan őrködtek a szakma becsülete fölött! Dróóótozni! Fóóótozni! János. — Havonta ^száz, százötven pengőt is kaptam. Ha azt vesszük, hogy egy pengőből urasan ebédelhettünk, vagy hogy az albérletért három és fél pengőt kértek, akkor már tudja viszonyítani. Itthon nem éltek valami csuda jól a szüleim, testvéreim, hát haza is küldtem hetente húsz pengőt. A nagy munkákra, aratásra, vetésre, jönnöm kellett. Hej, azok a szép bálok az ipartestületben! A nagy kártyacsaták a Práter utcai Mudroncsik vendéglőben! Rég volt, szép volt. Hát Polka Jánosra igazán illett a titulus, hiszen éppen hetvenegy éve született a Trencsény melletti Nagyrónán. Alig volt hatesztendős, amikor szülei Kisecsetre kői1 töztek, vették sorban a dombok közti völgyek művelhető földjeit, hisz a család egyre szaporodott, a tíz.gyereket el kellett tartani. Mint a mesében, a legidősebb fiú elindult szerencsét próbálni. Csiszárik József vitte magával a tizenhárom éves legénykét a fővárosba. A " fa- lubéli iparosnak akkor már saját műhelye volt Pesten, de maga is járta az utcákat, be-bekukkantva a bérházak udvarába: — Dróóótozni, fóóótozni, van-e valami? A hófehér hajú, egykori vándoriparos Polka János már régen nyugdíjas De a hálás „köszönörhért” még ma is bármikor előveszi a régi szerszátalosmunkát is. Két évig inas- kodtam nála. 1925-ben szabadultam. Jól megúsztam, hiszen akkoriban a tévedést nem éppen jó szóval igazították helyre — emlékezik nevetve Polka János. — Egy mosófazekat kellett megfenekelnem és háromszor mértem-vágtam ki rosszul az aljának való bádogot. A mester csak nézte, aztán a harmadik próbálkozásnál nyakon hajított: ha nem tudsz valamit, mér’ nem kérdezed meg? Megyjegyeztem. De nem csak ezt az igazságot, hanem a szakmai fogásokat is. Amit az én szemem meglát, azt a kezem megcsinálja. Ügy nyílik még az idős férfi emlékezete, mint régiségeket őrző öreg láda. Sorban kerülnek elő azok nevei, akik Kisecsetről eljárva számtalan edényt „gyógyítottak” * meg szerte az országban. Az öreg Huszárik István, a fia Ádám, Mosoly villan a szája sarkában, a szeme megfényese- dik. — Asszonyt is a szakma adott! Be volt nekem osztva Budapest. Kedden a Damjanich utca volt soron. Lorbe- rer Jenő miniszteri tanácsos felesége eltörte a legkedvesebb cserépedényét, de vagy ezer darabra. Ha hiszi, há rjem, én összedrótoztam. Csakhogy egyedül nem bírtam átfogni a temérdek cserepet. Az asszony meg ott szolgált. Ö tartotta a tálat Jól tartotta. Negyvenkét éve élünk együtt jóban-rosszban. \ Mariska néni a konyhaszekrény mellől bólint rá: — Kilencvenhárom hónapot katonáskodott az én uram! A háború vége előtt nem sokkal bomba érte a Damjanich utcai albérletünket. Ott veszett minden. Űjrakezdtük. — Jól kerestem, mi tagadás — gondol vissza Polka A z ötvenes évek derekán vették meg a kisecse- ti házat, hogy a magukéban lakhassanak. János bácsi attól kezdve hétfőn hajnalban ment, szombat este érkezett. Amikor a vándoripar már nem ment olyan jól, a gyermekélelmezési vállalat dolgozója lett. Tizenegy évig becsülettel helytállt ott is. Azóta itthon, a telken dolgozik, mint akármelyik fiatal. Most épp a krumpliszedés van soron. Hamarosan törni kell a kukoricát. A szüret sincs messze... Nem kel már korán, mint a budapesti évek alatt, nem várják már a bérházakban, mint harminc év előtt. De ha valaki benyit a kapun a ^lyukas fazékkal, törött porcelán tállal, János bácsi előveszi a kiszolgált szerszámokat, a lemezvágó ollót, a kalapácsot, a nittszögeket, az ereket lapító térdvasat és a kopácsolás a régi időket hozza vissza a' kisecseti eresz alá. Hortobágyi Zoltán Az öblösi üvegművészek.;:
