Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-09 / 211. szám
Az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyára az NDK-ba külszíni bányafejtéshez hajtóíejmeghajtó állomást készít. Az önjáró szerkezet sűlya háromszáz tonna, és ötven méter hosszú. Gordos Ferenc és Márton László lakatosok a kezelőfülke részegységeit szerelik. Szénbányászatunk Jelene és Jövője AZ ENERGIAHORDOZÓK kezdődik, s itt is az a cél, A szén ugyanis csak akkor világszerte lejátszódott átér- hogy minél rövidebb idő alatt helyettesítheti a szénhidro- tékelődése Magyarországon is fejeződjék be, ezzel segítve a géneket, ha a bányászat ga- új helyzetet teremtett. Ener- minőségi szénigények kielégí- rantálni tudja az állandó giaigényeink kielégítésének tését. egyenletes minőséget a szénegyre növekvő terhei a hazai , hidrogénekhez „szoktatott” források fokozott hasznosí- A mecseki terület fejlesztő- technológiák számára, s ha, fására, a felhasználásban pe- ®e> ®; liászprogram 1931-ben olyan tüzelőberendezések kidig a legdrágább energiahor- kezdődik meg. A fejlesztés ré- fejlesztését és elterjedését is dozó, a kőolaj arányának vea 1986-ra 670 ezer, 1990-re segíti amelyek versenyképe- csökkentésére irányította a ,900 ^ ezer tonnára nőve- se^ a szénhidrogén-tüzelésű figyelmet. Mindennek követ- kedhet a kokszolható szén tér- kazánokkal. Mindennek ér- keztében pedig a hazai szén- rnelese, ami azért jelentős, bekében az új bányák mellett nek, amit jó ideig háttérbe f^fft a koksz ára nagymér- korszerű szénosztályzók, dúsí- szorítottak Nógrádban is, az tökben nőtt a világpiacon, a tők létesülnek, javul a szénolcsó, könnyen felhasználha- behozatal feltételei tehat egy-' előkészítés, s — igazodva a tó, az energiafelhasználást re nehezebbek. vi. ötéves terv energiagaznagymértékben korszerűsítő dálkodási kormányprogramszénhidrogénnek, ismét fontos EZEK A SZÉNBÁNYÁSZÁT jához — várhatóan felgyorsul szerep jut az energetikában, fejlesztésének legfontosabb ál- a korszerű tüzelési, felhaszná- , tonnásai. De ez meg nem min- jasj eljárások alkalmazása. Mégpedig kettős szerep, den. Uj területeket nyitnak Egyrészt a széntermelés nőve- meg például az észak-ma- KORSZERŰ, gazdaságos lésével a drága import ener- gyarországi területen, több széntermelés, és korszerű, giahordozókat olcsóbb hazai- mélyművelésű bányát kor- hatékony szénfelhasználás — val helyettesíthetjük, s így szerűsítenek, s számottevően ezek révén nőhet a szén sze- csökkenhetnek az energia- fejlesztik a visontai Thorez- repe gazdaságunkban, így ellátás terhei. Másrészt pe- külfejtést, amely a Nógráddal tölhet be valóban fontos szeriig ha kőolajtermék helyett együtt a legolcsóbb villamos repet energiaigényeink kielé- szenet használunk fel tüzelési energiát termelő Gagarin Hő- gítésében. célokra, az is lehetővé válik, erőművet látja el tüzelőanyag- hogy a kőolajból több, magas gal. fokon feldolgozott termék — például benzin, gázolaj, vegy- Mindez lehetővé teszi, hogy ipari alapanyag — készüljön, 1986-ban legalább 26 millió s így javuljon az ipar tér- tonna legyen a szénbányászat mékszerkezete. termelése, mégpedig olyan műszaki feltételek kozott, Mindehhez elsősorban a hogy ha az igények a vártszéntermelés bővítésére van nál gyorsabban növekednek, szükség. Ezt a célt szolgálja az ágazat azt is követni tudA prémiumelvonás is ösztönöz K. J. U > I > c vezetői feladat az ösztönzés! A IIOIQ S mezőgazdaságban nem kell túl sok leleményesség ahhoz, hogy többletjövedelemmel kecsegtető termelési célokat tűzhessenek ki. Többet és jobban kell termelni és megvan a nyereség, a prémium, a jutalom, vagy a részesedés. Ha a kitűzött feladatokat nem sikerül elvégezni, sok esetben külső tényezőkre hivatkozva még mindig be lehet bizonyítani, hogy a mulasztás nem hanyagság, esetleg hozzá nem értő munka következménye. És ha kissé pirulva is, de át lehet venni a pénzesborítékot. Tépy, hogy az érdekeltségi rendszerekben általában csak a többletjövedelem feltételeit szabják meg, a jövedelemcsökkentő tényezőket viszont nem. Az érdekeltségi rendszerből többnyire hiányzik a kényszerítő erő. A 6000 hektáron gazdálkodó jászteleki Tol- buchin Tsz a kettős érdekeltségi rendszert használja és a fokozatosan nehezebbé váló külső termelési feltételek közepette is hoszr szú ideje nagy biztonsággal gazdálkodik. Pedig a közepes minőségű földeken a növény- termelésen és állattenyésztésen kívül mással úgyszólván nem is foglalkozik. Anélkül, hogy adatszerűén felsorolnánk;/ mit miért kapnak a jásztelki szövetkezet dolgozói, az éves munkabér tíz százalékának megfelelő prémium az ágazati nyereség- terv teljesítéséért jár. Ezen túl — az engedélyezett határig — a nyereségterv minden százaléknyi túlteljesítéséért egy-egy százalékkal nő a prémium. A termelési és nyereség- tervek, valamint a prémiumcsökkentő tényezők az ágazatok sajátosságai szerint változnak. Például a növénytermesztésben meghatározzák, hogy az alapprémiumért mekkora nyereséget és növényfajtánként mekkora termést kell hozni. Ebbe még semmi különlegesség nincs, de abban már igen, hogy ha például az ágazat túllépi a búza tervezett szűkített önköltségét, függetlenül attól, hogy mekkora hozamot ért el, a prémiumot 5 százalékkal csökkentik. A gazdaságban búzán kívül kukoricát, napraforgót, cukorrépát és lucernát termesztenek, tehát a növénytermesztésnek megvan a „lehetősége”, akár 20 százalékos prémium- csökkentésre is. Nem is beszélve arról, hogy a 'műtrágya-felhasználási norma túllépésének is öt százalék prémiumelvonás a következménye. Ez a következetesen alkalmazott érdekeltségi rendszer megfontolt gazdálkodásra készteti a növénytermesztés irányítóit. A jászteleki szövetkezet a nádudvari KITE növénytermelési rendszer tagjaként drága importgépekkel dolgozik; a gépesítés foka 130 százalékos. Ez azt jelenti, hogy gépparkjuk 30 százalékkal nagyobb az optimális termelési feltételekhez szükséges úgynevezett számított géppark nagyságánál. Ez a 30 százalékos többlet elegendő arra, hogy szélsőséges körülmények között is időben tudjanak minden munkát elvégezni. A növényvédelmet és a műtrágyázást repülőgépekkel végzik. Am a traktorokat a táblák széléről az ag- ronómusok irányítják. A költségekkel ugyanis csak állandó ellenőrzéssel tudnak takarékoskodni. Ha például az előírt 49 centiméter mélyszántás helyett a traktoros csupán 30 centiméter mélyre süllyeszti ez ekét, akkor csak a sekélyebb szántásért járó, alacsonyabb bért kapja meg. És, hogy ki, hol, hogyan dolgozik, azt csak a munkaterületen járva lehet megállapítani. Az erő- és munkagépeket általában nem reggel indítják, hanem akkor, amikor a talaj megengedi. Ha délután két órakor, akkor a traktorosok készenléti díjért várakoznak. A talajmunkáknál — a vonóerőt maximálisan kihasználva — kapcsolt gépsorokat alkalmaznak, tehát minimumra csökkentik a taposási kárt. Számítások szerint például egy cukorrépatábla, amit három menetben műveltek, hektáronként 50—60 mázsával kevesebb termést ad, mint az, amelynek talajmunkáit egy menetben végezték elí Mindezek persze a gazdálkodás szempontjából mindennapos technikai fogások, de néha olyan kényelmetlenséggel járnak (mint például a szántásra merőleges talajeimun- kálás), amelyeket az érdekeltségi rendszerbe épített kényszerítő tényezők nélkül talán nem is vállalnának sem az irányítók, sem az irányítottak. A jásztelki szövetkezet például évek óta 7 millió forintot költ műtrágyára. Mivel az utóbbi 3 évben körülbelül 50 százalékkal nőtt a műtrágya ára, ez azt jelenthetné,' hogy a gazdaságban felére csökkent a tápanyag-felhasználás. De a hektáronkénti 250 —280 kilogrammnyi hatóanyagot továbbra is megkapják a földek. A különbséget ugyanis istállótrágyával fedezik. A sertéstenyésztési ágazat prémiumát 5—5 százalékkal csökkentik, ha egy kilogramm értékesített sertéshúst, 4,8 kilogrammnál több abrakból állítanak elő. vagy. ha az egy kilogrammra jutó önköltség túllépi a 27 forintod A szarvasmarha-ágazatban, ha a tej- és a hízómarhatermelés szűkített önköltsége a tervezettnél magasabb, ha a borjúelhullás túllépi a megengedett határt és ha a tej-, illetve a marhahústermeléshez az előírtnál több abrakot használnak fel, akkor 20 százalékkal csökkentik az esetleges prémiumot,' A termelő ágazatok ösztönző rendszerétől némileg eltér a szolgáltató ágazat, nevezetesen a gépüzem érdekeltségi rendszere. Például az általuk kiszolgált növénytermesztés és az állattenyésztés nyeresége után járó prémiumon kívül a gépüzemnek újabb 4 százalékot jelent, ha az egy műhelyórára jutó szűkített önköltség nem több 35 forintnál. Ez az előírás az általános költség csők-- kentésére, illetve arra ösztönöz, hogy mindenkit a szakképzettségének megfelelően; foglalkoztassanak. Tehát egy magasabb képzettségű, mondjuk 22 forintos órabérű szakmunkással ne végeztessenek olyan munkát} ami 12 forintos órabérért is elvégezhető. munka, az anyag- és üzem- 9“P' anyag, a bérköltségekkel való takarékos' gazdálkodást szolgálja és 4—4 százalékkal növeli a lehetséges prémiumod,' ha a traktorok és tehergépkocsik betartják az előírt normát. Ezzel szemben az üzemanyag- és villamosenergia-normatúllépés 7—7, az alkatrész-felhasználás tervezettet meghaladó növekedése 6 százalék prémium- elvonással jár. A prémiumfeltételeket és a „büntetőpontokat” évenként — az előző év tapasztalatai alapján — határozzák meg. Ezzel tehát kiszűrhetők a külső körülmények okozta többletráfordítások, illetve figyelembe vehetők azok a költségek is, amelyek felhasználását csak a kedvező körülmények tettek feleslegessé. Bonyhádi Péter a szénbányászat fejlesztésének két nagyszabású programja, az úgynevezett eocén-, valamint a liászprogram, amelyek gyökeresen változtatják meg a szénbányászat arculatát. Az 1976-ban jóváhagyott eocénprogram már a megvalósítás útján van. A program szerint négy új bánya, Már- kushegy, Nagyegyháza, Mány és Lencsehegy látja el Bicske környékén megépülő szénerőművet. S bár az eredeti célkitűzések azóta módosultak — az energiaigények lassúbb növekedése miatt az eredetileg tervezettnél később lesz szükség a bicskei hőerőműre — a program csak kis mértékben módosult: a mányi bánya két lépcsőben épül meg. 1983-tól a földfelszínhez közelebb eső rétegeket termelik ki, a második lépcsőt pedig majd az erőmű igényeihez igazítják. A márkushegyi és nagyegyházai bánya ugyanakkor gyorsított ütemben épült — olyan minőségű szenet adnak ugyanis, amiből a bányászat csak igen nehezen tudta k! elégíteni az igényeket. A gyorsított építés következtében mindkét bánya megkezdte a termelést ebben az esztendőben — Márkushegy fél évvé'. Nagyegyháza pedig egy év’">l a tervezett határidő előtt. A negyedik, a lencsehegyi bánya építése is megja. Ezek a fejlesztések ugyanakkor minőségi változást is hoznak a szénbányászatban. Az új szénterületek a legmodernebb technika alkalmazására is lehetőséget adnak. Az eocénbányák egy-egy frontfejtése például évente átlagosan több mint félmillió tonna szenet ad, s ahol ezt a természeti adottságok is lehetővé teszik, a nyolcszázezer— egymillió tonnát is elérheti a termelés. A nagy termelékenységű termelési rendszerek alkalmazása, a bányászat műszaki színvonalának emelkedése növeli a széntermelés gazdaságosságát, s ugyanakkor számottevően javítja a bányászok munkakörülményeit is. Mindez azonban még min- dik csak az egyik, de nem az egyetlen feltétele annak, hogy a szén valóban betölthesse szerepét energiaigényeink kielégítésében. A korszerű körülmények között, gazdaságosan kitermelt szenet korszerűen és gazdaságosan is kell felhasználni Ennek legjobb lehetősége az erőmű, valamint az egyidejűleg hőt és villamos energiát előállító fűtőerőmű. De fontos az ipar szénfogyasztásának növelése is — ám erre újabb fejlesztésekkel kell a bányászatnak felkészülnie. Tiszta kép Naqybátonyban Alaposan átgondolt alkalmazkodás „A nyereségérdekeltségi rendszer most van kialakulóban”. Nem levéltárból előkotort mondat. 1981. szeptemberében hangzott el Magyar- országon. A FŰTÖBER a közeljövőben tart igazgatói tanácsülést, - amely összejövetel a gyáregységek — köztük a nagybátonyi gyáregység — nagyobb hatékonyságban való érdekeltségéről, pontosabban: az érdekeltséget megoldó átszervezésről hivatott dönteni. NEM KAPKODTAK EL... Az új vállalati szerkezet 1982-től lép működésbe az előzetes elképzelések szerint. Nem mondható, hogy a jelenlegi kül- és belgazdasági helyzet szorításának engedve túlontúl elkapkodták a körülményekhez való alkalmazkodást. Mintegy kétéves (!) előkészület áll az illetékesek mögött a módosításra vonatkozólag. Sikerült fölismerni, hogy az évek alatt többszörösére nőtt kapacitás és termelés az irányításban bizonyos minőségi változásokat óhajt. Hosszú évek után idén először tiszta kép áll az irányítók előtt: már meg tudják állapítani, melyik gyáregység mennyire eredményesen dolgozott. A megyénket képviselő nagybátonyi üzem például valamivel több mint kilencmillió forint nyereséget mutathat ki az első fél év után. Ám különféle nyereségmódosító tényezők hatására ennél kevesebbel — négymillió-hétszázezer forinttal járul hozzá a vállalati össz- eredmény növeléséhez. önmagában a nyereség — a vállalat belső felépítéséből adódóan — nem sokat mond egy-egy gyáregység felelős megítéléséhez. A gyártandó termékek szétosztása ugyanis központilag történik, ennélfogva egy-egy üzemnek vajmi kevés beleszólása van abba : mennyire nyereséges gyártmány előállításába kezd. TERV: TESTRE SZABVA Ezt a körülményt figyelembe is veszik a jövőben érvénybe lépő érdekeltségi rendszer kialakításakor. Eszerint minden gyáregység megkapja az előállítandó portékák listáját, s mellé — reális számításokon alapulva — azt mekkora nyereség érhető el munkájukkal. Abban lesznek érdekelvén: a testre szabott tervnél nagyobb nyereséget érjenek el> Fölvetődhet, hogy a mostani körülmények között ilyen tüzetes előirányzathoz képest változtatások is elkerülhetetlenné válhatnak. Ez — alkalmasint — számításba vétetik az új rend meghatározásakor. Vagyis: a szükséges változtatásokkal együtt a gyáregységre szabott nyereségtervet is megfelelőképpen módosítják. Gyáregységről lévén szó: bajos a nyereséget mint kizárólagos mutatót kezelni. Lényegbevágó szempont, hogy a vállalat szerződéses kötelezettségeinek teljesítéséhez mennyiben járul hozzá, az üzem. Ezért a felelős megítéléshez kellő adalék a termelés mennyiségére vonatkozó jelzőszám is. Tehát fontos szerkezeti elemként épül be a kialakuló érdekeltségi struktúrába. Nem mellékes gazdasági tényező az az „alulról jövő nyomás”, amely a vezetőket eredményes gazdálkodásra serkenti. Ezt a faktort hatásos bérfejlesztési rendszer hozza működésbe. Pillanatnyilag nem tapasztalható effajta hatás, mivel a bérfejlesztésre fordítható összegeket sem az eredményesség alapján, hanem lényegében az egyenlősdiséget megközelítő szemlélethez igazodva osztották föl a gyáregységek között. Az eredményesség alapján egyébként —, mint a korábbiakból kiviláglik — nem is volt mód a szétosztásra, hiszen nem állapították meg. MAGASAN A LÉC! A hatékonyságra vonatkozó adatok nélkül az első számú vezetők díjazása sem egyszerű. Nyolc-tíz szempont alapján ítélték, ítélik meg: mekkora prémium illeti őket. A vizsgált tényezők között szerepel például a bizonylati fegyelem állpota, a balesetek száma, s tartanak úgynevezett komplex értékelést is. Mindezek alapján idén az első fél év végén nem vehettek föl előleget az éves prémiumból. A kapott 225 millió forintos termelésiérték-terv ugyanis 203 millió forintban valósult meg a gyáregységben. A kapott tervről azzonban egyáltalán nem egybehangzó az a vélemény, hogy reális. S ez fontos tanulságul szolgálhat a jövőbeli érdekeltségi rendszer kialakításához. Mert a konkrét tervhez szabott nyereségérdekeltség csak akkor ösztökélhet nagyobb eredmény elérésére, ha a „léc” nincs eleve olyan magason, hogy könnyebb átfutni alatta, mint nekiveselkedni az át- ugrásának. Molnár Pál NÓGRÁD — 1981. szeptember 9., szerda
