Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-09 / 211. szám

Szeptembertől új vizeken Beszélgetés három „természetkutatóval" Film jegyzet 25 millió fontos váltságdíj A háromfős csapat két tag- ti ki az idejét... A zene az jót szinte az utolsó órákban egyedüli — hat évig tanult sikerült „elcsípni”: a csórna- zongorázni —, ami nem a ter- golás, készülődés lázában van- mészettudományokhoz kap­nak. Biztosan nem véletlen, csolódó elfoglaltság. De a kö- hogy az egykori természetku- zépiskola elkezdésével ez is tató úttörők (a tudományos- megszakad, technikai úttörőszemle orszá- — A biológián kívül a gos döntőjének második he- technika, az űrhajózás, a csil- lyezettjei) közül kettőt spe- lagászat érdekel. Ez mind té- ciális középiskolába vettek ma volt a verseny különbö­zei. ző fokain. Sok élményt ho­A salgótarjáni Gagarin is- zott az országos döntő és kola három nyolcadikosa — utána a jutalomtábor — iz- Bán Rita, Nagy András és galmas, szép feladatokat kap- Nádas András — három ősz- tunk, kilencven százalék fö- tályból „verbuválódott” ilyen lötti teljesítményt értünk el. sikeres csapattá. A beszélge- Alig maradtunk le az első he- téseket csak külön-külön tud- lyezett győriektől, tűk megszervezni — pedig — Emlékszel-e még rá, ho- szívesen láttam volna együtt gyan kezdődött a biológia őket. iránti vonzódásod? Ritáék kint laknak a Ka- — Igen — az élővilág-ta- vicsosban, jó kis kaptatót kell nárnő nagyon szigorú volt, legyőzni, míg odaérünk. A sokat követelt. Bántott, hogy szép, modern berendezésű la- nem felelek meg az általa fel- kás pillanatnyilag csatatér- állított magas mércének, hez hasonlít — az egyik szé- Ezért kezdtem el olvasni a ken a szegedi Radnóti Gim- Kultúra világa sorozatot, majd názium egyenblúza, a mási- később már tudatosan keres- kon frissen varrt ingblúz és tem a szakirodalmat. Sokat ruha. Bán Ritát speciális bio- megkaptam ajándékba is. A lógiára vették fel, közel az sulitól nem félek különöseb- elutazás ideje. ben — szeretek tanulni. Csak — Én a csapatban Nádas a nagy távolság lesz rossz. Andrissal együtt amolyan mindenbe beleszóló« voltam. -fr Bár a kedvencem feltétlenül a biológia. Nagy András • pe- — Sem a szüleimnek, sem dig fizikában nagyon erős. nekem nem jutott volna Nem volt egyszerű összerá- eszembe, hogy speciális osz- zódni: nem voltunk osztály- tályba jelentkezzem. A Gaga- társak, két fiú mellett egy rínban ajánlották, próbáljam lánynak nem könnyű elís- meg. A kocka már el van mertetni magát. Ügy érzem, vetve — a budapesti Apáczai végül sikerült. Január végén Csere János Gimnázium komp­volt a csapatszintű verseny, Iex természettudományos osz- azutón rendszeresen össze- tályában kezdőm a középisko- jártunk, közösen készültünk. lai tanulmányaimat. Hogy Komoly — talán túlságosan mivel készültem? Annyit csi- is az — kislány Rita, az édes- náltam, hogy átnéztem az ál­anyja szerint koránál 2—3 talános iskolai anyagot. Majd évvel érettebb. Es ez nem- ott folyamatosan kell tanul- csak örömet jelent a szülők- nőm) az biztos... nek — van bennük egy kis« Nagy András volt a fizikás aggodalom is, vajon nem ve- — eredetileg speciális fizika- szít-e a gyerekük azzal, hogy osztályba felvételizett. A kimarad a gyermekkor játé- TTUSZ-siker előtt sosem vett kaiból, szórakozásaiból, mert részt tanulmányi versenye- a tudományos érdeklődés töl- ken. Azért ismeri a régi szisz­■■ ..................... 'V-------------------------------------------------------­I NTERPRESS-filmek témát is, forgatta a hagyo­mányos feladatlapokat a ké­szülésnél. A véleménye az: a mostani verseny testresza- bottabb, érdekesebb, régen nagyon dolgozatszagú volt szinte áz egész. — Nem hagytak magunkra a felkészülésben, min­den természettudománnyal foglalkozó tanár segített. Mindhárman sokat böngész­tük a szakkönyveket — a sza­bad időmben hatodikos-hete­dikes koromtól ez a témakör érdekel legjobban, no meg a tudományos-fantasztikus köny­vek. Hogy sikerül a felvéte­lim az Apáczaiba, arra 10 szá­zaléknyi esélyt adtam ma­gamnak — mégis bejött. Ke­mény sulinak mondják, nem lehet lazsálni. A tervem az, hogy fizikus leszek — kísér­lett, vagy elméleti — ezt a gyakorlat dönti el. ☆ A harmadik csapattag, Ná­das András a salgótarjáni Bo­lyai János Gimnázium I. A osztályában kezdett a napok­ban. Társaihoz hasonlóan ő is szerény, értelmes diák —, amennyire ezt egy rövid be­szélgetés után érzékelni tud­ja az ember... — Harmincöt fős az osztá­lyunk. Németet tanulunk. Az általános iskolai társak kö­zül hárman is osztálytársa­im lettek, aminek nagyon örülök. Engem a fizika, bioló­gia, kémia egyformán érde­kel; főleg az utolsó két év­ben foglalkoztam többet ve­le. A verseny ideje alatt so­kat tanultam, új, érdekes fel­adatokkal találkoztam — jó élmény volt! Sajnos, a szlo­vákiai jutalomtáborba én nem tudtam elmenni. Akkor vol­tunk a családdal üdülni, de így is megérte, hogy közö­sen versenyeztünk. Mindhár­munknak jó erőpróba volt a középiskola előtt! 25 millió font: hatalmas ősz- szeg. Pusztán az óriási sum­ma ismeretében biztosra le­het venni, hogy az angol ka- landfílmben, melyet Andrew V. McLaglen rendezett, nem babra megy a játék az ilyes­fajta művekben elkerülhetet­lenül felvonuló Igazak és gonoszak, jók és rosszak kö­zött, Feltételezésünkben ter­mészetesen nem is csalódunk# — az azonban mindenképpen kellemes meglepetés, hogy a 25 millió fontos váltságdíj eredetiségben, szellemesség­ben és látványosságban jóval felülmúlja a családjába tar­tozó produktumok színvona­lát. A címbeli bankjegyözönt banditák követelik a hatósá­goktól — ellenkező esetben három hatalmas tartályhajó felrobbantását helyezik kilá­tásba. A biztosító társaság az olajtermelő telepek védelmét, illetve a gengszterek semle­gesítését egy skót nemesúrra bízza. Nem akármilyen harc kezdődik, Az összecsapásban —, ahogy ez már lenni szo­kott — a leleményességnek, a vakmerőségnek, a gyorsa­ságnak és a szerencsének egyaránt nagy a szerepe. Egy­mást érik a meglepő fordu­latok, míg — ez az, ami egy­általán nem váratlan — a Rufus Excalibur Ffolfes ve­zette csapat diadalmaskodik. Andrew V. McLaglent már témaválasztásáért dicséret il­leti. Noha a cselekmény bo­nyolítása során olykor-olykor felhasználja a bevett sémá­kat, elsősorban mégis a kü­lönleges helyszínt, az egzoti­kus környezetet „beszélteti”. Nem mellékes körülmény, hogy az események alakulá­sát a miniszterelnöknő is be­folyásolja. „Direkt” szatirikus fricskáktól a rendező tartóz­kodik, ám a Nagyasszony és más hatalmasságok szerepel­tetése lehetőséget biztosít szá­mára ahhoz, hogy bizonyos politikai és morális kérdések­ben állást foglaljon. A szem­nek szóló érdekességet főleg a két csapat taktikai tervé­nek realizálása jelenti. Ilyen a váltságdíj bezsebelésére szövetkezők "honfoglalása”. A robbantási ellenakció. A végső diadal (furcsa csavará­saival és meglepő koreográ­fiájával). Utoljára hagytuk, pedig elő­ször kellett volna említenünk a Rufus Excalibur Ffolkes képviselte humort. A testet öltött skót hidegvér ezúttal Roger Moore személyéhez kapcsolódik. A színész telje­sen elszakad azoktól a fogá­soktól, melyek korábbi szere­peiben —, illetve egy bizo­nyos szereptípusában — nép­szerűvé tették. Emlékezzünk csak: ő volt a sebezhetetlen Angyal, minden bűnöző vil­logó fogsorú, remekül öltöz­ködő, állandóan jókor érkező és ütő ellenfele. Mellesleg a nőket sem vetette meg. Re­mekül viselkedett a legnehe­zebb helyzetben is. Mi ma­radt meg ennyi írigylésremél- tó erényből? Minden — a fér­fiasságon kívül. Igaz viszont, így teljesen átalakult a ka­rakter. Ffolkes a gyengébb nem képviselőit levegőnek nézi. Viszont imádja a macs­kákat. Femíninvonásokat kölcsönöz jellemének, hogy néha hímzésekbe temetkezik. Üvegből kortyolja a whiskyt, ez azonban mindkét nembe­liek kedvenc itala. Tehát az átváltozás szempontjából lé­nyegtelen. Ami a fő: a derék úriember vezéri szerepe, ret­tenthetetlen bátorsága és hal­latlan precizitása. A 25 mil­lió fontos váltságdíj azzal fe­jeződik be, hogy ’a győzelem kovácsát megjutalmazzák. Ffolkest — remek fintor! — a kormány három kiscicával tünteti ki. Van-e valóságos alapja a fantasztikus mesének? Nem tudjuk. De nem is fontos. Az a lényeg, hogy Andrew V. McLaglen színvonalasan szó­rakoztat és közben — mintegy mellékesen — derűs képet fest a társadalmi állapotok­ról. „Nemes kommersz” —' legszívesebben ezzel a két szó-' val jellemeznénk a hangula­tos vígjátékot, melyben Ro­ger Moore mellett két másik világsztár, a félelmetes An­thony Perkins s a fanyar Ja­mes Mason is fontos feladat­hoz jutott. — ko — ■' G. Kiss Magdolna Túl az ötmilliomodikon » ' Tíz éré működik az INTER- PRESS sajtóügynökség film­szerkesztősége, amely évente 250 lengyel filmet, illetve filmriportot forgalmaz. Az INTERPRESS-filmek többsé­ge aktuális eseményekről tu­dósít, de számos érdekes, kul­turális jellegű, tudományos filmet is forgatnak. Ilyenek például a „Neves művészek, tudósok” vagy a „Lengyel csa­ládportrék”, „Lengyel arcok” című filmsorozatok. A filmek nemcsak Lengyel - országban, de külföldön is si­kert aratnak. Közülük nem egyet díjaztak már eddig is, például a krakkói rövidfilm­fesztiválon. A filmtudósítások között nagy figyelmet érdemelnek a lengyel kulturális életet feltér­képező alkotások. Franciszek Kuduk „Tavasztól őszig” cí­mű sorozata például az év legfontosabb, kiemelkedő kul­turális eseményeit fűzi mes­Vaku nélkül A fotósok régi álma válhat valóra: állvány nélkül is ké­szíthetnek majd színes dia­képeket félhomályos helyisé­gekben, alkonyati vágy haj­nali szürkületben, esetleg éj­szakai. tábortüzek mellett. Azért válik ez most lehetővé, mert nemrégiben a KODAK cég piacra dobta minden idők legérzékenyebb színes pozitív filmjét, a 400 ASA (27 din) érzékenységű Ektachrom 400- at. Akik ezzel a filmmel fény­képeznek, nyugodtan exponál­hatnak akár 1/30 vagy 1/60 másodperces időt, például egy kempinglámpa vagy néhány viaszgyertya fényénél. Sem állványra nem kell helyezniük a gépet, sem attól nem kell tartaniuk, hogy a téma elmoz­dul, ha elég nagy fényerejű objektívvei dolgoznak. Szín­házi felvételek készítésénél is előnyös lesz, nem kell a szí­nészeket a vaku fényével za­varni. téri kézzé 1 csokorba. Tornász Pobog-Malinowsiki „Inspirá­ciók” című filmje a lengyel gobelinművészet gyökereit, népszerűségének titkát kutat­ja és tárja fel. Zbigniew Sza­ma wski a czestochovai bú­csújáróhely kolostorának szakrális művészetét ismerteti „A fekete madonna kincsei” című filmjében. A forgató­nak megengedték, hogy bete­kintsen a kolostor zárt vilá­gába, felvillantson néhány ké­pet kamerái segítségével a klauzurából. Witold Zabrows- ki alkotása. „A lángokból ki­mentve” című film a len­gyelországi zsidó kultúra örök értékű relikviáit mutatja be, azokat az egyházi műtárgya­kat, amelyeket annak idején, a II. világháború alatt sike­rült megmenteni. Mivel töltik a fiatalok , a szombat estét a községekben? Milyenek a szórakozási lehe­tőségek? Hogy a kérdésekre választ kapjak, elindultam ok­nyomozó körútra. Ludányhalásziban a csend és a némaság telepedett a művelődési házra. A legna­gyobb meglepetésemre még a presszó is zárva volt. Már- már azt gondoltam, .hogy a „fekete” községben járok, ahol mindennemű nyilvános szó­rakozás, összejövetel tilos. A kocsma elé érve viszont meg­győződtem arról, hogy tila­lomról szó sincs. Endrefalván a kocsimmal útszéiére állva adtam elsőbb­séget a lagzis nászmenetnek. Ha nem fedezem fel a sor elején az ifjú párt, a végelát­hatatlan tömeget látva arra gondolok, hogy valami helyi ünnepséget tartanak. A köz­ségben ezen a hét végén a fő esemény: Kuris Évaéíelmi- szerbolti eladó és Ispán Tibor esküvője volt. A klubkönyv­tár ablakában ezt olvastam: szombaton nyitva 21 óra 30 percig. Az írás és az ajtó nem voltak szinkronban. Míg azon töprengtem, hogyan lehetne 4 NÓGRÁD — 1981. szeptember 9., szerda Az ifjúsági színház ünnepei és hétköznapim TRÉFÁK Kettős jubileumot ünnepel a berlini Barátság Színház. Az NDK népszerű központi gyermek- és ifjúsági színhá­za 30 évyel ezelőtt nyitotta meg kapuit a fiatal nézők előtt, s nemrégiben váltotta meg jegyét az intézmény öt­milliomodik látogatója is. A Barátság Színház az el­múlt 30 év alatt 150 darabot mutatott be, s mint azt a né­zőszám bizonyítja, igen szép sikerrel. A társulatot külföl­dön is jól ismerik és kedve­lik. Legutóbb az antwerpeni Királyi Ifjúsági Színház ven­dégei voltak. Klaus Urban a színház in­tendánsa így nyilatkozott cél­jukról és küldetésükről: „Min­denekelőtt nézőink fantáziá­ját kívánjuk megmozgatni, szeretnénk, ha valamennyi előadásunk élmény lenne számukra. Nemcsak szóra­koztatni akarunk, hanem esz­tétikai élvezetet is kívánunk adni. A gyermekek — ko­moly közönség. Azt tapasztal­tuk, hogy csak azt a darabot fogadják szívesen és csak azt értik meg, amelyik az ő kor­osztályuk problémáival fog­lalkozik, s amelyet nagy igénnyel, magas művészi szín­vonalon írtak meg és adnak elő a színészek. Janó elgondolkodva ül a kocsmában: — Igyák még egy pohár­ral? A gyomrom azt mondja igen, a fejem azt mondja, nem. A fejem okosabb, mint a gyomrom. Es az qknsabb enged. Rózsikat Még egy po­hárral! ☆ — Vera, tegnap álmomban megcsókoltalak téged... — Hát te voltál az, Stefán? ☆ — Te egy rettenetes em­ber vagy — mondja Juklová asszony a férjének —, min­dent fordítva csinálsz! — Ez igaz... Előszűr fele­ségül vettelek, és csak az­után ismertelek meg! ☆ — Hogy megy a feleséged­nek az autóvezetés? — Remekül. Az utak már lassanként oda vezetné, k, aho­vá ő menni akar... ☆ — Rossz helyre jött uram, — mondja a bankban a tiszt­viselőnő az álarcos férfinak —, a jelmezbál három házzaj odébb van! Oknyomozó körúton Szombat esti esetek bejutni, előkerült Deák Fe­renc, a klubkönyvtár vezető­je. — Láttam, hogy ide tart. Ezért otthagytam a lagzis né­pet. Csak augusztus l-től dol­gozom itt. Még nem sikerült a klubéletet megszervezni — próbált mentegetőzni. — Azt írták ki, hogy fél tízig nyitva vannak. — Nem magyarázkodni akarok, de egy ilyen kis fa­luban, mint a miénk, ha la­kodalom van, ott található a község apraja-nagyja. Az igaz­sághoz az is hozzátartozik, hogy augusztusban nem is nagyon voltunk nyitva, ösz- szel viszont beindul az élet. Szalmatercsen csábított a szép külsejű művelődési ház. ,.Az előcsarnokban pingpong- asztal árválkodik” — egyéb nem kerül a jegyzetfüzetem­be. Erről nem tehetek. Karancsfágon a művelődési ház parkjában sétáló fiatalok sejtették, hogy itt lesz mit feljegyeznem. — Ma este nincs egetverő rendezvényünk. Azért össze­jöttünk vagy húszán. Beszél­getünk, zenét hallgatunk. Vannak, akik társas játék óz­nak, újságot olvasnak, vagy éppen tévét néznek — ma­gyarázza Uj Katalin, a mű­velődési ház vezetője. — Jól érezzük itt magun­kat. Tudja, még tévét nézni is jobb társaságban, mint ott­hon egyedül — tette hozzá Uj Gyula. — Egyébként a klub hétfő kivételével minden este nyit­va van — így Horváth Alf­réd. — Én Szalmatercsrol jöttem át. Mert otthon a faluban a kocsmán kívül nem lehet, menni sehová — panaszko­dott Krista László Ságújjaluban a klubkönyv­tár csendes volt. A tőszom­szédságában levő kocsma bez­zeg hangos. És munkálkodott a csapos. A kocsma melletti teraszon középkorosztálybeli férfiak sörözlek, beszélgettek, sakkoztak, kártyáztak. Egy­szóval megpróbálták agyon­ütni a hét végét. Kishartyánban a művelődé­si házban tárt nagykapu, zárt ajtók, befiiggónyzött ablakok fogadtak. Sóshartyánban „egy benn­szülöttől” érdeklődtem, merre találom meg a kultúrházat. — Menjen itt végig az ut­cán. Ahol a legerősebb zenét hallja, ott lesz — kaptam a pontos útbaigazítást. Elég volt a fülemre bízni magam. Nem tévedtem el. — Mi minden szombaton este rendezünk házidiszkót — így Vernyik István, a mű­velődési ház vezetője. — A fiúk már szép szám­mal összejöttek. De kevés a lány... — Azt mondják, hogy a bál akkor jó, ha több a fiú. Egyébként még biztos, hogy jönnek lányok. Helyi szokás szerint egy kicsit váratnak magukra. — Nem nagy a mi közsé­günk, még ezren sem élnek itt. De mi megteremtjük a szórakozási lehetőséget. A sóshartyáni fiataloknak nem kell a tizedik faluba menni, ha táncolni akarnak — dicse­kedett Tarata Sándor klubve­zető. Sötétség ereszkedett a köz­ségre, amikor elbúcsúztam a sóshartyániaktól. Az út szé­lén három fiatal stoppolt. Amikor felvettem őket, el­mondták, hogy nógr.ádmegye- riek és hétvégeken végigjár­jak a környező falvakat, hogy hol van jó buli. Nógridmegyerben ezen az estén nem volt „buli”. A mű­velődési ház ablaka világí­tott, csalogatta a klubba a fi­atalokat. — Csak ennyien vagyunk — mutatott szomorúan a kis társaságra Horváth József, a művelődési ház vezetője. Radics Katalin, Verbói Jó­zsef, Rácz Gábor és még pá­ran zenét hallgattak. — Ilyen kis társaságban még táncolni sem esik jól — mondta az egyik fiú. — Igaz. hogy lakodalom van a faluban, de azért .e- hetnénk többen is — keser­gett a művelődési ház vezető­je. Sz. F. \ 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents