Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-08 / 210. szám

£>aí-. diklá'or" Tarjánban

Mi ma a módi?

Kellemes, pazar műteremre számítván nyitom ki az ajtót. Sebtében berendezett irodába toppanok. A falra itt-ott divatlapok színes oldalai vannak felszögelve. Ormótlan lakatok vigyázzák a szekrény ajtajait; Dexion-Salgó- ból összetákolt polcokon hevernek a ruhakötegek, a textildarabok. A farostlemezből fabrikált falon túlról föl-föl- nyerít egy-egy varró-, gom- bozógép.

Skiccek özöne

Zsuffa Mátyásné, a Salgótarjáni Ruhagyár — kettő közül — egyik ruhatervezője — számos részletre kitérvén meséli, évente hány modell tervét, azon túl mennyi skiccet készítenek az előbb leírt „műteremben”.

Júniusban és októberben nyolcvan-nyolcvan darab

modellel jelennek meg az úgynevezett ágazati specifikáción. A Magyar Divatintézetnek ezen a rendezvényén a belkereskedelem elé rakják a honi kínálatot. Az utóbbi időben az említett nyolcvanas darabszámmal — a tarjám gyár lép elő a legterjedelmesebb ajánlattal. S nem csupán a mennyiségben állnak az élen: a kereskedők hangot adnak elégedettségüknek a kínált modellek ötletességét, ízlésességét illetően is.

Ezenkívül töméntelen külföldre szánt ruha fazonját tervezik meg. Ezekhez olykor kapnak skicceket, legtöbbször azonban nem. így hat-hétszáz öltözet rajza készül el íróasztalukon; a skiccek özöne megszámlálhatatlan.

— A gyerekruhák a kedvenceim — mondja a tervezőnő, akinek, egyébként egy tizennyolc és egy tizenegy éves fia van. — Nehezebb tervezni, mint a felnőttek ruháit. Jobban meggondolandó, hogy eléggé kényelmesek lesznek-e, ugyanakkor formában, színben üdének kell lenniük.

katatavaly a terEgy skicc a Napsugár nevű modellről

Alkotó vagy hivatalnok?

Ami a szempontokat illeti: egy iparművésznek számos tényező köti meg a kezét. Mindjárt az anyagválaszték. Honunk nem textilnagyhatalom. így hát a tervezői fantázia viszonylag kis téren

mozdulhat. Figyelembe kell venni a gyár fölszereltségét, a varrónők képességeit. Valamint egyéb gazdasági tényezőket: például az áruval megcélzott piac divatkövető sebességét és így tovább. Tehát a műszaki, a gazdasági, a vevői igények elemeit is be kell építeni az alkotó gondolkodás mechanizmusába.

— A szovjet piac különösen fontos, mint legnagyobb megrendelő. Idén kelendőek náluk a színes, fényes dolgok, sláger lett az overall. De ezekhez is kell minden évben valami új kategóriát kitalálni, ami „fogja” a szemet. Idén kopejkásbukszát fűztünk az övre, tetszett a kereskedőknek.

— Mi az új ötletek kitalálásának a titka? '

— Ez a szakma legszebb, de legnehezebb része. Van olyan stádium, amikor az embernek szinte „kiürül” a feje. Most éppen egy kéthetes nagy munka után vagyunk, s szükségünk van az akku- mulalódásra. Ehhez nem biztos, hogy a divatlapok böngészése a jó módszer. Lehet, hogy egy fél óra kószálás többet ér, mint három divatlap átnézése. A tervezőnek szüksége van a lazításra.

Korántsem új gondolatok, amiket Zsuffáné mond. Mégis érdemes teret adni nekik, mert előfordul még ma is megyénkben, hogy egyes iparművészeket nem a teljesítmény, hanem a munkaidő akkurátus betartása alapján ítélnek meg. Alkotó gondolkodást hivatali munkakörülmények között vár(oá)nak el tőlük.

Divatlap egyébként nyolcféle jár a ruhagyárba. Ez nem valami sok, de alkalmanként hozzáférhető lógusokat is módjuk megvenni.

Nyugati utazásokra óta nyílik lehetőségük vezőknek. Egyikük Párizsban, a Pret-a Porter kiállításon járt —, maga tervezte ruhákkal —, másikuk Kölnbe .utazhatott. Idén is ezt a két várost látogathatják meg, de természetesen cserélnek.

— Belekerül nyolc-kilencezer forintba — becsül szolidan Zsuffáné —, de feltétlenül megéri a gyárnak. Égés? más közvetlenül érzékelni a nyugati nagyváros nyüzsgését és a benne érvényesülő divatot, mint lapokból, vagy megrendelők igényei alapján. Kell az ilyen inspiráció.

Felelős gondolkodással aligha tagadja bárki is, hogy a külföldi kiküldetések hosszú sorában a tervezők utaztatása a hasznosak közé tartozik.

Butiknak is!

— Önök gyerekeknek és fiataloknak terveznek ruhát. Nem volna jó egy huszonéves kolléga is?

— Számítunk rá, hogy előbb-utóbb jönni kell egy fiatalabb tervezőnek. Hiszen nekem tíz évem van még a szakmában. A kollégámnak kevesebb. De azt hiszem, eléggé fiatalos látásmóddal tervezünk. Ezt bizonyítja, hogy termékeinket díjazzák és meg is veszik.

Zsuffáné 1975 óta dolgozik a ruhagyárban. Azóta hat díjat kapott fazonjaiért különféle vásárokon és pályázatokon. Ez utóbbiak kiírására —, mint mondja — föltétlenül szükség van, mert az üzemi gyártmányfejlesztés „nem

diktál olyan ütemet, ami előremutat”.

A fiatalos látásmód másik bizonyítéka: ajánlatot kapott butiknak való tervezésre.

— Érdekes feladat lenne. Mert varázsa van ugyan a nagy szériáknak is: ha meglátom az utcán az általam tervezett ruhát valakin, s jól is áll az illetőn, az mindig szívderítő dolog. De a butik azonnali tervezést követel: „adott anyagból mit tudok kihozni?” S lehetőséget nyújt a vicces, játékos megoldásokra. Ezek ébren tartják á szakmai ambíciókat.

Idén tizenegyezer darab ülőlapot készítenek az Ipoly Bútorgyár szécsényi üzemében svéd megrendelésre. A szécsényiek a BUBIV egri gyáregységgel kooperáltak. Közvetlenül a szomszédos megye székhelyére szállítják az ülőlapokat, s ott szerelik össze azokat a többi alkatrésszel székekké. A kész bútordarabokat a svéd IKEA cégnek adják el.

(gy—ól

Megújuló termelőszövetkezetek

ligráillii!

Molnár Pál

DIVATOS szó a megújulás. Szakmai körökben innovációnak nevezik. Az a tartalom viszont, aminek jelzésére szolgál, nagyon időszerű, s minden gazdasági szervezetre vonatkoztatható. Mert két szanálás után talpraállni, amely a hetvenes évtized első „rosszemlékű” éveit követően nem egy termelőszövetkezetünkben történt, bizony, nem könnyű dolog. A tartósabb hullámvölgyből történő kilábalás, s a jó példává váló gazdálkodás különösen akkor lesz figyelemreméltó, ha az mostoha természetföldrajzi és közgazdasági viszonyok között működő szövetkezetekben következik be.

Tulajdonképpen nincs titka a kedvezőtlen viszonyok mellett sem a jó eredményeknek. A jól felkészült, előrelátó, bátran kockázatot vállaló, az érdekeltséget folyamatosan fejlesztő vezetői magatartás és munka éppúgy

Álmodozó Igazgató

Hősünk nem tipikus jelenség, ha valakinek mégis ismerősnek tűnne, az pusztán a véletlen műve. Előre kell bocsá- tanom, igazgatónk — bár szereti az élet minden örömét —, nem szerelemről, nem csípős halászléről, még csak nem is egy kapitális szarvasbikáról álmodozik, hanem jól működő gazdaságról, jó ütemű műszaki haladásról, • jó politikai környezetről.

Az igazsághoz tartozik az is, hogy nem a cselekvés helyett, hanem azt megelőzően adja fejét álmodozásra. Mi több: ezt várja el munkatársaitól is. És íme, máris direktorunk allmai netovábbjához érkeztünk.

Megszállottként hisz abban, hogy egyszer minden felelős beosztásban dolgozó munkatársa, a főmérnöktől a művezetőkig, csupa olyan emberekből áll majd, akiknek lesz bátorságuk önállóan gondolkodni, s amikor problémamegoldással foglalkoznak képzeletüket szabadjára engedni.

Módszeresen fáradozik egy ilyen csapat kialakításán. Igazgatónk rendszeresen „partira” hívja munkatársait és közülük mindazok eljönnek, akik erre kedvet éreznek. Kívülállóknak első pillantásra ez a kötetlen, sokszor csapongó beszélgetés időt vesztegető locsogásnak tűnhet. Ámde, aki már néhányszor végigülte a „partikat”, meggyőződhetett arról, »hogy ezeken a találkozókon nagy ötletek is születnek. A vállalatnál dolgozó kitűnő koponyák itt mindig jelen vannak, és engedve az igazgató bátorításának, ilyenkor mindent elmondanak, "ami eszükbe jut az éppen terítékre kerülő témáról. ’ Fantáziájuknak nem szab korlátot senki és semmi. Derű, és sok-sok értékes gondolat, kollektív töprengés, okos problémamegoldás, jellemzi ezeket a csoportos álmodozásokat. A résztvevők szama egyre nő, igazgatónk álma egyre inkább valósággá válik.

Mikor halad még gyorsabban ez a folyamat? Majd ha igazgatónk másik álma is akadály nélkül megvalósulhat': annak, aki fejével és kezével jól és sokat dolgozik, annak jól fizethet, aki pedig rosszul dolgozik, az ráfizet. A részletek most nem érdekesek, mert akik ismerik a bér- és jövedelemszabályozásnak a jelenlegi rendjét, ellentmondásait, azok néha szintén dédelgetnek ilyen álmokat. Mutatóba ezúttal csak egyet; mondjuk azt, hogy az újítási díjakat teljes egészében a termelési költségek terhére számolhatnák el a vállalatok, nem pedig a részesedési alap terhére, mint most, elriasztva ezzel az újítókat, csökkentve az értékes újítások számát, növelje az újítási díjak megállapítása körüli jogviták gyakoriságát. Tói tudom, ennek a helyzetnek a megváltoztatása egyelőre bizony még

vágyálom marad. De az álmodozást szerencsére semmiféle rendelet nem tiltja. Térjünk hát .vissza hősünk álmaihoz.

Megbízható kooperáció, pontos szerződésteljesítés. Álomvilág. A ritka kivételeket nem számítva, hol vannak azok a vállalatok, /Szövetkezetek, amelyek fegyelmezetten, könyörgésre nem várva, külön juttatást nem igényelve korrekt szerződést kötnek a termékeikre, vagy szolgáltatásaikra igényt tartó vállalatokkal? Kötelezettségüknek pontosan, szépen eleget tesznek, ha hibáznak, nem vitáznak, amit elrontottak kijavítják. Ha váratlanul szállítási nehézségük támad — áthidaló javaslataikkal együtt — azonnal küldik az akadályközlést, nehogy partnerüket lehetetlen helyzetbe hozzák. Ha gyártmányukon változtatni, vagy áraikon módosítani akarnak, ezt csak vevőikkel egyetértésben, velük konzultálva teszik. Amennyiben rászolgáltak, megkérik a felárat, de ha úgy alakul, akkor a kötbért is vita nélkül kifizetik, nem dolgoztatva feleslegesen a bíróságokat. Lehet, hogy egyszer még ezek az álmok is teljesülnek?

Még csak egyet had említsek meg a mi konokul reménykedő igazgatónk álmaiból. Felsőbb szervek, ellenőrzés, elszámoltatás. Kedves igazgatónknak szinte már rögeszméjévé vált, hogy a gazdasági, politikai ellenőrzésnek, a számonkérésnek minden szinten érdemibbé kellene válnia. Például ne csak azt vizsgálják az arra illetékesek, hogy egy rendeletet, határozatot miként teljesít a vállalat, hanem azt is, hogy a teljesítés feltételeivel rendelkezett-e, azt megteremthette-e, egyáltalán a rendelet vagy a határozat az életben jónak bizonyult-e? Hátha már elavult az előírás, esetleg betű szerint ugyan nem, de érdemben megtörtént a végrehajtás. Vagy: ha nehezen teljesíthető, az arra illetékesek mit segíthetnének, mit segítsenek a vállalatnak? Természetes, ahol mulasztást tapasztalnak, ott a felelősségre vonás sem maradhat el.

Ezt megkönnyítendő devalválni kellene a „bőrpapírokat”, az ügyesen megfogalmazott igazoló jelentéseket. Gyakrabban meg lehetne vizsgálni például azt is, hogy milyen lehetőségeket hagyott ki, milyen haszontól esett ei egy adott vállalat? Érdemben kellene tanulmányozni az okokat, ha belevágok valamibe, és az nem sikerült. Ha a kockázat, amit vállalt arányban állt az elérhető eredménynyel, de előre nem látható nehézségek miatt nem vált be a számítás, ilyenkor nem elmarasztalást, hanem — az eredménytelenség dacára is — dicséretet érdemel a kezdeményező vezető. Ellenkező esetben legközelebb nem mer, és nem fog kockáztatni

Hogy a számomra kimondottan rokonszenves igazgató álmai mit jelentenek? Ennek eldöntését . rábízom a ked-: vés olvasóra.

Gy. Z.

forrása, mint a termelési szerkezetnek az adottságokhoz történő igazítása, vagy a nem mezőgazdasági tevékenység ésszerű, dinamikus fejlesztése. A példákat sorolni lehet.

A nagybárkányi termelő- szövetkezet igen kedvezőtlen, alig 13 aranykoronás szántóföldeken gazdálkodik. Mégis termelése — különösen a kalászos gabonáké — öt év alatt közel háromszorosára nőtt, a megyeinél nagyobb ütemben. A negyedik ötéves * tervidőszak végén több mint tízmillió forint veszteséggel zártak. Az elmúlt tervidőszakot. 8,3 millió forint nyereséggel fejezték be. A termelési erőforrások és a ténylegesen előállított szövetkezeti bruttó jövedelem szembesítéséből az derül ki, hogy a közös gazdaságok között felállított képzeletbeli sorrendben a harmadik harmadból az első harmadba tornázták fel magukat, s az egykori sajnálkozók talán ma irigyei a gazdaságnak.

Biztató a bujáki termelő- szövetkezet fejlődése is. Két évvel ezelőtt ötmillió mérleg szerinti veszteséggel zártak, amelynek előjele már a múlt évben kedvezőre változott, s csaknem hárommillió forint nyereséget produkáltak.

A vezetés tenniakarása, a javuló csapatmunka, a termelési szerkezet átalakítása, s a gazdasági hatékonyság megjavítása vezetett ide. Az idei felmérések újabb javulásról tanúskodnak.

A kazári termelőszövetkezetről is ritkán esett szó, amikor a közepes, vagy jól gazdálkodó tsz-eket emlegették. Termelésük, ha nem is látványosan, öt év alatt megduplázódott. Nyereségük pedig négyszeresére emelkedett. Növénytermelésük jávuló színvonala lehetővé tette, hogy az ágazati veszteséget nyereség váltsa fel, s arra törekednek, hogy az állattenyésztésük a gazdaságosságban is mihamarabb felzárkózzon.

A TANULSÁGOK túlmutatnak az üzemek határain. Az egyik tapasztalatunk, hogy a gazdasági megszilárdulás folyamat, lépésről lépésre történhet. A szakemberhelyzet javítása nem rossz befektetés. Egészséges önbizalom nélkül nehéz úrrá lenni a nehézségeken. A legfontosabb mégis a jó szemlélet, a „konkrét helyset, konkrét elemzése”. Nem a mostoha adottságokat kell, kárhoztatni, ha gyengék az eredmények, hanem minden lehetőség megragadásával,. a belső tartalékok feltárásával és kihasználásával kell előbbrejutni. Ennek feltétele a helyi viszonyokhoz igazított, táji adottságokat kiaknázó, rugalmas mozgásterű termelési szerkezet, benne megfelelő méretű és nyereségtömeget adó kiegészítő és melléktevékenység. Ezáltal tehetik képessé és késszé önmagukat az ösztönzőkhöz való sikeres igazodásra, és a piac kihívásaira is megfelelő válaszokat adhatnak.

Megújulni sokféleképpen le-’ hét, s nem mindenütt ugyanazok a tényezők váltják ki.’ Egy szakemberekkel jól ellátott, korszerűen felszerelt, a tudomány és a technikai vívmányok újdonságainak befogadására alkalmas üzem is kerülhet hullámvölgybe. Ha rutinszerűvé válik, amit csinálnak, eszközeik részben kihasználatlanul hevernek, s a megoldás kulcsát nem üzemen belülről keresik. Néhány ilyen' termelőszövetkezet található a pásztói és a balassagyarmati járásban. A változást a szemléletben kell keresni és elérni, hiszen a gyakorlat számtalanszor bizonyította már, hogy a jó szemlélet termelőerő.

Egységes recept tehát nem fogalmazható meg. Kiindulópont viszont csak az lehet, hogy az erőforrások jobb összhangjával milyen újabb eredmények érhetők el. A lehetőségek számbavételét az üzemek megnövekedett gazdasági önállóságuk, és az ezzel együttjáró felelősségük talaján végzik el.

Nincs olyan üzem, amelynek gazdasági szerkezete ne lenne tovább finomítható. Számos tartalék kínálkozik a hozamok és ráfordítások viszonyának javításában, a szabályozókhoz, a kereslet igényeihez, a táji körülményekhez történő komplex alkalmazkodásban, ennek feltételeként pedig az érdekeltségi viszonyok állandó korszerűsítésében.

Megújítható források találhatók a szomszédos termelőszövetkezetek kapcsolatának fejlesztésében, rangot adva a közös erőfeszítéseknek. Emberi munka, anyag, eszköz, s energia takarítható meg a szorosabb együttműködés révén.

A GAZDÁLKODÁS javuló színvonala mögött mindig kitapintható az emberi tényező szerepének növekedése, az alkotó munka elismerése, az ésszerű kezdeményezések felkarolása. A hosszabb távon is eredményes gazdálkodás feltételeinek megteremtését a hétköznapokon kell elvégezni.

Dr. Gyöngyösi István

I i

NÓGRÁD - 1981. szeptember 8., kedd