Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

r ■*■*«« mernem m c sssaaís nin tBíoiiinsi m B mm um n «’■» ■ ■ U n i « na h 1 3rZ ■E.JJL, Ifl fel *J fii = I !r s0IOtt ra M ««s«» & «■ sn SSS || *■» g ^ ^ a jr Hervasztó hetek Mit mondjak? Legszíveseb­ben arról írnék jegyzetet az elmúlt hét televíziós prog­ramját utólag ízlelgetve, hogy ezt vagy azt a műsor miért nem néztem meg... Ha még hinnék abban, hogy érdemes, mert figyelnek arra, amit mondok (mond a néző ‘és képviseletében a kritikus), mert egy-egy méltányolható „rámutatás” komoly önvizs­gálódásra készteti a televíziós műsorszerkesztöket. Igazán nem a követésre érdemes nagy elődök, a kritikusi mun­káról önként lemondott „iró- félék” nyomdokait keresgél- kétszer ve fog el néha a kétség — érdemes-e bármit leírni? A televízió csökönyössége a leg­makacsabb kölyök nevelhe- tetlenségével felveszi a ver­senyt. Azzal, a lényeges kü ről, a rákkeltő anyagokról és a cserebogár halhatatlanságá­ról akar filmet, filmeket néz­ni. Sőt, követeli azt, hogy az istenért, nehogy valamikor 6 óra körül legyen a tudomá­nyos-műszaki filmek vetíté­se, hanem igenis este nyolc­kor. Ilyenkor van itt az ide­je! Aztán azt is követeli (mert igazán olyan aranyos!), hogy a műsorvezető minden filmecske előtt részletesen mondja el, mit fogunk látni- hallani a következő percek­ben. Mert az ismétlés a tu­dás öreganyja. Mert jobb hallani ugyanazt. Mert első hallásra talán fel sem fognánk... Hogy a jegy­zetírót évek óta kínozza az ellentmondás: ugyan. miért nem látszik meg a hazai ipa­ron, a gyakorlatban ez a fene lönbséggel, hogy a gyerekről nagy _ műszaki-tudományos még feltételezhető, hogy egy­szer majd benő a feje lágya, mert a saját kárán megtanul­ja... és így tovább... De a te­levízió? Az is figyelemre' méltó, ahogy a lehetetlenül rosszul megválasztott műsorok (mű­soridők, időpontok, csatorna- egyeztetések) „objekiv” érté­kelését önmaga számára a te­levízió megszervezi-megszer- zi. Elárulok valamit, amit talán nem kellene. Talán jobb volna mélyen hallgatni ró­la... Családi körből szerzett tapásztalataim szerint má­sok is kitölthetik rendszere­sen „kapásból” azt a fránya kérdőívet, amelyet Szecskő Tamás és házon belüli műin­tézete reprezentatív célzat­tal a műsorok ne vezet tségére vonatkozóan, szétküld a hazá­ban. A „nézettségi index" az­tán mutat, amit mutat, — le­het magyarázni. Lehet egy héten át (amilyen az elmúlt hét is volt!) főműsoridőben ismeretterjesztő filmeket, műsorokat sugározni, hiszen például a Delta adását is ki­fejezetten este nyolc órára ké­ri (állítólag) o magyar nézői Kérem, azokban kor minden (normális) em­ber a kikapcsolódás igényé­vel ül az otthonában, nos, akkor a magyar nézők, na­gyon nagy többsége a léze­rekről, a moszatokról, a vil­lámnak ellenálló fémlemez­érdeklődés, amely este nyolc­kor a képernyőhöz szegezi a magyar nézőt — ez ugyan kinek tűnik fel? De ha csak egy ilyen „köz­kedvelt” ismeretterjesztő mű­sor lenne, amely alighanem egy kisebbség ízlésének-ér- deklődésének megfelelve, „le­velek áradatával dokumen­tálva” mindenkire ráerősza­kolja magát... De van itt más is! Van több, van éppen elég, és gyakorta mindnyáján a Deltát követve nyolckor le­pik el a képre éhes nézőt Természetesen mind megany- nyi ismeretterjesztő műsor televíziósprogrammal nagyon jóravaló szándékú. sőt, nagyon hasznos is. De amikor a nézőnek már az or- rán-szá ján ismeret folyik... Nos, akkor egyetért azokkal, akik ilyenkor inkább hang­lemezeket tesznek fel, vagy a bélyeggyűjteményüket ren­dezik, a hímzésmintát bökö- dik... A hervasztó hét így festett a legutóbb: kedden, este a tenger titkaival, és a magyar kulturális élet rejtelmeivel (vele szemben a kettes mű­sorban egy meglehetősen bár­én elhiszem, hogy gyúcska pop-kvíz) ismer- a percekben, ami- kedtünk: Szerdán este és va­sárnap egy-egy jó film, de már a másik csatornán a Pi- reneusokról dőlt az ismeret a képernyőről... Csütörtökön es­te aztán „jól. odatettek” a té­vések a tudatlanságnak! Szü­lők, nevelők este nyolckor, háromnegyed órán át, szem­ben vele a kettesen, szegény Chrudinák az egykori siva­tagi háborúk hőse, aki ha­lált megvető bátorsággal és irigyelt intelligenciával (ara­bul is tud!) dugta a fejét oda. ahonnan más elhúzta. Volt egyszer egy ország ”... címmel ment a ki tudja, hányadik, unalomig ismert, arab-nem- arab-falangista-palesztin kér­dést újra körben járó mű­sor... Volt egyszer egy Chru­dinák... Olyan ez az egész, mint a sivatagi homok. Kime­ríthetetlen... Közben ugyanis ..vérizgalmas” dolgok tör­ténnek a világban. Pétneken, ugye, a Delta. A Fele sem igaz vetélkedő (ál­cázott ismeretterjesztés, vi­gyázat!). az Unokáink is lát­ni fogják, a kettesen a Pul­zus, meg a világgazdasági magazin: szombaton este vagy egy operett, vagy Bar­tók, aztán, a birkózás... Va­sárnap délután a rettenete­sen megkopott (ilyenre mond­ják: eljárt felette az idő!) John Ford-sorozat. A gépek­ről tartjuk egy idő után: ér­tékük egyenlő a nullával Alighanem filmekre, soroza­tokra is érvényes ezt a kate^ gória. Amiről nem beszélünk (ez egy nagy sikerű, merész isme­retterjesztő film címe volt évtizedekkel ezelőtt), nos, kö­rülbelül az eltelt hét is ilyen sze­rencséltetett bennünket. Igaz, is! Kár szót pazarolni rá. (T. P. L.) Ahol a nemes fenyők szüleinek Cédrus hongar Kísérletek a Kámoni Arborétumban Tündérkert — gyermekkorom lepkeszárnyas ál­mait varázsolja vissza a Kámoni Arborétum tera­szos sziklakertjé­vel, az árnyas uta­kat szegélyező fákkal, a tóparti ciprusokkal. Vala­hányszor Szom­bathelyre visz utam, nem mu­lasztom el, ha csak ^egy órára is. de elmenjek a Gyön­gyös-patak partján levő csodálatos kertbe, ahol a fe­nyők, cédrusok szűrt fényű ár­nyékában hanga­rózsák pompáz­nak, a sárga, na­rancsvörös virágú kaukázusi és ja­pán rododendro­nok, a magas hegységek, lápok fehér, lila és fák­lyaláng szirmú élő ékszerei, me­lyek fűszeres, fa­nyar illata átlengi a lótuszos (tündér­rózsás) tavakat. A 25 hektáron fekvő, csak­nem százéves Kámoni Arbo­rétum Magyarország leggaz­dagabb dendrológiai (fa- és cserje-) gyűjteménye. Az utób­bi harminc évben — az Er­dészeti Tudományos Intézet kezelésében : - többszörösére növekedett itt a növényállo­mány. Csak fenyőből mintegy 500 törzskönyvezett fajtát lát­hatunk a kertben, amelyek Észak-Amerika és Eurázsia mérsékelt, illetve hideg öve­zetében fordulnak elő, de van­nak olyanok is, melyek a földközi-tengeri mediterrán Hét végeken kirándulók ezrei keresik a „tündérkertet”. fel és a délkelet-ázsiai szubtró­pusi övezetben honosak. A himalájai selyemfenyő, a kali­forniai mammutfenyő, a tisza­fák. cédrusok és más örök­zott fenyőgyűjteményünk tar­talmazza a hazánkban ter­meszthető valamennyi fajtát: ezek fenntartása a célunk. A gyűjtemény kitűnő lehetőséget ad az egyes fajták növekedé­sének, díszítő értékének ösz- szehasonlítására. A korszerű erdőgazdálkodás napjainkban már szinte teljesen száműzte erdeinkből a vegyes korú, elegyes erőket — ma­gyarázta, miközben meg­mutatta a kísérleti erdei fe- nyőoltványtelepet és a mag- terrpő ültetvényt. — Természetesen kísérle­tezünk mással is. Egy izgal­mas téma: a cukorjuhar meg­honosítása — újságolta. — Ka­nadában óriási ültetvényekről nyernek * cukrot a juharf ák csapolásával. A teiszerű ned­vet szirup vagy szilárd, kris­tályos állapotban értékesítik, sajátos aromája van. sütemé­nyek, fagylaltok készítésére használják fel. Nálunk is el­képzelhető a juhar hasznosí­tása, akár háztáji gazdaságok­ban is, mindössze egy fúró és egy vödör kell hozzá. Napon­ta fánként egy liter vagy még több juharnedv nyerhető, s ezek a fák kétszáz évig is elélnek. Tehát érdemes fog­lalkozni a gondolattal... De maradjunk a jelenben, mert az orborétumi sétákra általában nem a növényter­mesztők, inkább a városi em­ber jön ide, s még ő is any­Táborozás Tíz nappal ezelőtt Tatabá­nyán kiállítással nyitották meg, és vasárnap újabb ki­állítással zárták be a III. or­szágos bányászfafaragó tá­bort, amelyet ezúttal is a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezete, a Népművelési Intézet és a Tatabányai Szénbányák Vállalat rendezett. Amint azt korábban hírül adtuk, a tá­bornak nógrádi résztvevői is voltak. Amíg a megnyitón a részt vevők a múlt évi találkozó óta készített munkáit, most a tá­borban faragott legszebb al­kotásait állították ki. Az idei programban is szerepelt — az előző évekhez hasonlóan — bá­nyajárás. Természetesen a tá­bor ötven, az ország minden megyéjéből érkezett lakója újabb tudnivalókat szerzett mindarról, amit a fáról ismer­ni kell. Közelebb kerültek a pásztorművészethez, elsajátí­tották a faragott kapuk és kerítések alkotásainak titkait. zöldek legszebb példányai mel- nyira hatása alá kerül a szep- lett láthatók a jegenye-, luc- ségnek, hogy szeretne haza- és vörösfenyő, valamint a cip- vinni otthonába, * tenyérnyi rus és a \tuja változatainak kertjébe az érdekes virágú egész serege. bokrokból. Ennek semmi aka­Nemrég ottjártamkor talál- dálya: a bejárathoz közel dísz­koztam az arborétum vezető- faiskolai lerakat van, ahol jével, dr. Mátyás Csabával, az csekély összegért megvásárol- ERTI tudományos főmunka- hatók a sétákon kiválasztott társával, aki elmondta, hogy növények cserépben vagy kon- a természetszerető embernek ténerben, melyekből mindenki felüdülést adó szép kert va- saját tetszésére összeállíthat- lójában az erdészeti növény- ja miniarborétumát, nemesítés kutatóbázisa. írta és fényképezte: — Tíz évvel ezelőtt létreho- Horváth Anita A f o r i z m r a A széltoló jó széllel. sohasem halad Az argonauták hajónaplójából Elcsépelt igazságért senkit sem csépelnek. Csak olyanért, amely még nem elcsépelt. Elcsépelt közhely ☆ „Többet azután nem fir­kálsz!" Nem elég, hogy súlyod van a társaságban, az is fontos, hogy a taszító erő ne hasson rád. Arkhimédész elveszett kézirataiból •ir Ha magad nem értesz hoz­zá — taníts meg rá másokat ☆ Az elvtelenség: nem az eV Felirat egy óegyiptomi vek hiánya, hanem az elvek névtelen szerző szarkofágján bősége. // mí a vonzó - az ;,előre Útonjáró — két keréken (3.) megrágott” csoportos prog­ramokkal szemben — az úgy­nevezett egyéni túrázásban? Nem csupán közelebb van a természeteshez, de maga a legteljesebb természetesség. Ha meggondoljuk, az utazás szervezettségének bizonyos foka már a minket lerohanó tatároknál is létrejött a vál­tott lovakkal száguldás, a rendkívül gyors futárszolgá­lat megszervezésének idejére. Bizonyos jelek ma mégis ar­ra mutatnak, hogy növekvő­ben az igény az egyéni utazá­sok iránt (magánszervezésű túrázások autóval, motorral, kerékpárral, vonattal, gyalog) és persze mindez nem lehet meg az irodák segítsége nél­kül. X X X X X Senki sem gondolhatja azonban komolyan, hogy a leortodoxabb magánút, az irodák teljes kikapcsolása egy­úttal valamiféle felesleges koc­kázatvállalást, utazásianarc- hiafelvállalást is jelent! A „csavargó” túrázás az egyén­től a felkészülés sokszorosát követeli a csoportban utazó­hoz mérten. Az utóbbinak csak be kell csomagolni. Salgótar­ján és Ceské Budejovice (Dél- Csehország, Prága és Linz között valahol a félúton) kö­zötti kerékpáros túra nyolc állomásának valamennyi elő­re felfedezhető-rögzíthető adottságát meg kellett tanulni. Térképekből, könyvekből elő­Hihetetlen" történetek re ki kellett számítani min­dent, ami egy ilyen úti vállal­kozás kapcsán a túrázóra vár, beleértve a turisztikai szem­pontokat (magasságok, szintek, utak) és a kulturisztikai ér­dekességeket is. A „lassú víz partot mos” mondás így for­dul: lassan járj, többet élsz... X X X X X A legvonzóbb az egészben, hogy így, csendesen, mé­terről méterre haladva az em­beri ézellem befogadóképes­ségének, a „látás-érzékelés és tudatosítás ősi ritmusának" jobban megfelelve úgyszólván minden méterről külön is be lehet számolni utólag. S ha meggondoljuk; Salgótarjántól a célig ez mintegy hatszázöt­ven kilométer, három köztár­saság (magyar, szlovák, mor- va-cseh) és még ennél is több egészen különböző tájegység (Nógrád, Dunakanyar, Du­nántúl, Csallóköz, a bécsi fennsík, a Cseh—Morva-domb­ság, és délnyugaton, az oszt­rák határ közelében a ná­lunk Cseh-erdőként ismert fennséges Sumava vidéke). Á „drótszamár” hátáról pótol­hatatlan élményt jelent mind­ezzel a változatos, eltérő mik­roklímával, látvánnyal, emel­NÚGRÁD - 1981. szeptember 1., kedd kedővel és lejtővel (helyen­ként 15 százalékosak!) köz­vetlenül úgy találkozni, hogy az ember valamennyi érzék­szerve semmitől sem zavartat­va „működik”. Na, de hát né­hány száz méter szintkülönb­séget leküzdeni saját erővel?! Nem túlzás ez? Megéri a fá­radságot? Talán nem érné meg, ha nem lenne ebben a tájban (tájakban) jelen min­den méternél még a megis­merésre érdemes ember is! X X X X X A prágai taxisofőr fiatal ember, nagyon jó kedéllyel, mégsem érzem mellette ülve; mindez azért van, hogy „ki­énekelje a pénzt az utas zse­béből”. Egy előre lefoglalt rossz szállást (túlságosan távol van a központtól, a salgótar­jáni IBUSZ és a CSEDOK ké­sőbb visszatérítette a költsé­geket!) számolunk fel. Bel­jebb költözünk, a Vysenrad (Magasvár), tövébe, a „családi szállónkba* a kedves, sze­cessziós- Hotel Unionba. A cso­magokért megyünk. Az út a híres Spartakiád stadion mel­lett vezet. A sofőr élénken magyaráz, hogy ez a hatalmas létesítmény (tizenegyezer em­ber tornázik benne egyidőben a bemutatókon!) csupán öt­évenként népesül be a sparta­kiád idején. De akkor aztán országraszóló népmegmozdu­lás, népünepély — mondom elismerően televíziósélmé­nyeim alapján. Nem egészen — így a sofőr, és hozzáteszi azonnal: a központi prágai há­romnapos bemutatót követő­en azonnal megkezdődnek a kis munkahelyi, iskolai „sej­tekben" a következő sparta­kiád próbái. Más szóval min­denki minden évben szerve­zetten tornázik. Prágába csak a legjobbak kerülnek. Kampányaink emlékével ugyan meddig futtassam az agyam, hogy ezt megértsem?! X X X X X A szlovák emberről azt tartja Szombathy Viktor-lé\e igazán jó, részletes útikönyv (Csehszlovákia), hogy vala­melyest közelebb áll a ma­gyarhoz mentalitásában, ter­mészetében. De már a mor­va (Brno a főváros!) és kü­lönösen a cseh nagyon is más, mint amilyenek mi vagyunk. Talán mindig is más 'volt. Ta­lán mostanában, gyors élet­módváltozásainkkal még na­gyobb lett a különbség. Vala­hogy természetesebbek ezek az emberek — töpreng a ma­gyar vándor. Az útitárs a szép nemhez tartozik. Magyar és csehszlovákiai tapasztala­tait így is összegezni tudja: Valahányszor bementem egye­dül egy kis község, falu, vá­roska „restauráciájába” (ét­termébe) „hostinecébe” (ven­déglőjébe) vagy „pivnicéjébe” (ivójába), „kavárnájába” (ká­vézójába), oda, ahol szinte ki­zárólag söröző fér-fiak voltak a vendégek, soha semmilyen módon nem éreztették velem, azt, hogy feltűnő, szokatlan vagyok itt...! Persze .a felsoro­lásból más is kiderül. Neveze­tesen, hogy a városias morva, cseh falvakban nemcsak egy árva italbolt áll a kedves vendég rendelkezésére... X X X X X A morva csendes, derűs ember. Brnóban, az egykori „osztrák Manchesterben” (hí­res textilváros volt már a K. u. K. világban is) nem egy, de tíz Váci utcán sétálhatunk. A divat fejlett, ízléses, se maii kirívó, a feltűnést mindennél jobban megvetik. A város iga­zi központját képező Béke tér­re bevezető, üzlettel zsúfolt népes utcákon számunkra szo­katlanul csendesen járkálnak, beszélgetnek a jó morvák. A villamos gumikerekeken sur­ran és a legforgalmasabb ut­cán „együtt sétál” a járókelők­kel. Az út teljes szélességé­ben járnak és bár nem hall­hatják, valamilyen „titkos” ér­zékkel mindig tudják, mikor érkezik. Olyankor helyet ad­nak neki, majd mögötte újrsi összezárul a sor. Csehszlová­kia második legnagyobb vá­rosa olyan nyugalmat áraszt (anélkül, hogy unalmas lenne),' hogy valóságos bombaként robban, amikor az egyik ma­gyar átkiabál a másiknak a Béke téren: — Szalai! Meg­találtam a fotóüzletet! Ezernyi galamb rebben ijed­ten az égre. X X X X X Igaz az is, amit az útikönyv állít: rendkívül fejlett a szál­lodai hálózat, a szálláshelyek száma igen nagy, bár csehszlo­vák barátaink így sem elége­dettek. A szemünkben falunak számító („nincs itt semmi kü­lönös”) községekben, kis vá­rosokban is majd mindenütt szállodát talál az utas. Július a csehszlovák nyári szabadság hónapja. Olyankor mindenki mindenhová megy és a leg- megragadóbb ebben, hogy a családok együtt utaznak, együtt táboroznak, nincs kü­lön program mamának, pa­pának, gyereknek. De külön program például (hároméves megfigyelés”) „felmenni” egy hétre a fővárosba gyerekestől és akkor szállodában kell lakni, mert ez valahogy hoz­zátartozik Prága megismeré­séhez. A vonaton külön családi ko­csit találunk, folyosóján a sok gyerekre kizárólag az apák felügyelnek! Hol vannak a kismamák? Leszálláskor elő­kerülnek a fülkékből. Frissek; csinosak. derűsek, nyugod­tak. .. Jól kibeszélgették ma­gukat. T. Patak! László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents