Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

Belépés csak fornacipcben Nem rúg Focitól eltiltva. Gyakorta megesik, hogy fegyelmezetlen játékost hosszabb-rövidebb időre eltiltanak, esetleg rosz- szul tanuló diákot az iskola, vagy a szülői ház nem enged sportolni, de, hogy a munka­hely . . . Pedig erre is van példa. Bevallom, ilyesmiről én is csak a napokban hallottam elő­ször, amikor felkerestük a Finomkerámia Ipari Művek tolmácsi gyáregységét. Az üzem — közismert ne­vén a Gránit — százharminc fizikai dolgozót foglalkoztat, s néhány terméket a szocia­lista országok közül, csak Tolmácson gyártanak. Jó munkájukat bizonyítja, hogy már tíz alkalommal nyerték el a Kiváló vállalat címet. Mindezeket Csáthi László, raktárvezető, ifjúsági felelős mondta el látogatásunkkor. Végigvezetett bennünket az üzemen, s közben lelkesen beszélt a vállalat sportéleté­ről. PÁLYAÉPÍTÉS — Szőke Gyula gyáregy­ségvezető ötlete volt a mun­kahelyi testnevelés és a pá­lyaépítés — mesélte Csáthi László. — Hozzánk is elju­tott a szakszervezetek me­gyei tanácsának felhívása a pályaépítő akcióra. Mit te­hettünk, csatlakoztunk. A tolmácsiak nem csupán csatlakoztak, hanem a tanács által adott területen olyan mikropályát építettel?:, ame­lyik díjat nyert az akción. A Népstadion egyik kézilabda- pályájának talajszerkezetét másolták le, s világítással is ellátták. Olyannyira féltve őr­zött kincs, hogy szigorúan csak tornacipőben szabad rá­menni: Közben megtekinthet­tük a „csinos” létesítményt, s kihasználtsága felől érdeklőd­tünk. — Egyrészt a munkahelyi testnevelés itt folyik, s a szomszédos iskola diákjai is használják a pályát — mond­ta Csáthi László, majd így folytatta: Másrészt üzemi fo­cibajnokság is tart, nyolc­tíz csapattal, s a környező labdába a vállalatokkal karöltve torná­kat rendezünk. Ezeken tucat­nál is több együttes szokott szerepelni, s nem ritka az ezer néző sem. Évente több kupát is kiírunk, úgy, hogy keveset „pihen” a pálya és a labda. Az üzemiek még ennyivel sem érik be, most teniszpá­lyaépítésen munkálkodnak, s a tekézés lehetőségét is rövi­desen megteremtik. TESTNEVELÉS — ÖRÖMMEL Három éve vezették be a munkahelyi testnevelést, ám a kezdeti lendület egy idő után megtört. Eleinte két cso­portban gimnasztikáztak, de a dolgozók hamar megunták, inkább ettek, dohányoztak a szünetben. Akkor született: a „Mi lenne, ha fociznánk?” gondolata. Elkezdték, és az­óta nem tudják abbahagyni. A lakatosok 11 órától 11.20- ig, a többiek pedig déltől kergetik húsz percen keresz­tül a labdát. Tanúi lehettünk, amint 12 óra egy perckor benépesült a pálya, s két hatos csapat él­vezte a játékot. A hölgyek — tollaslabdázni és focizni — átmentek az iskola udvarára. Körben állva passzolgattak, s felszabadult kacagás jelezte, ha valaki a labda helyett a levegőt találta el. — Jólesik! — felelte arra a kérdésünkre, hogy „miért csi­nálják?” Dávid Imréné, a korelnök. Hasonló vélemé­nyen volt a másik pályán Hekli Gábor lakatos: —Jobb, mint a gimnasztika, mert az túlságosan kötött volt. Itt szaladgálhatunk, levezethet­jük a munka feszültségét, s most már ragaszkodunk hoz­zá. Kaptunk az üzemtől tor­nacipőt, s azt senki otthon nem hagyná. Nekem eleinte izomlázam volt, de, ha elma­radna a foci, nagyon hiá­nyozna . . . Csak néhány idősebb dol­gozó és egy durva játék mi­att eltiltott nézte a többieket. Páran az egyik folyosón fel­állított pingpongasztalnál nyúzták a kaucsuklabdát. r rr ■»« rr ^sonsovo MEGTÉRÜL A gyáregységvezető — ép­pen vendégeket kísért ki, amikor irodájában kerestük — szívesen állt rendelkezé­sünkre. — Hogy mi a haszna? — kérdezett vissza. — Csodákat művel. Felmérések tanúsít­ják, hogy a munkaidő köze­pétől lankadni kezd a mun­kaintenzitás, esik a teljesít­ménygörbe. Amióta bevezet­tük a testnevelést, azóta, szin­te nem csökken nálunk az in­tenzitás. — És a kiesett munkaidő? — Megtérül. Ez afféle ebéd­idő, s mellette a takarítás idejét öt-tíz perccel megrövi­dítettük. Szőke Gyula egyéb elő­nyöket ig felsorolt. Az a ta­pasztalatuk, hogy a rendsze­resen mozgók, sportolók kö­zött lényegesen kevesebb a táppénzen töltött idő. Meg­említette, hogy az egyik, munkahelyére késve érkező brigádot egyhetes focimegvo­nással büntették. Az „elítél­tek” már alig várták a bün­tetés leteltét, és sokkal in­kább bántotta őket, mintha félórai munkabérüket vonták volna le. A negyvenórás munkahét bevezetésével, 1982 januárjá­val gondot jélent a „torna­óra” megtartása. — A dolgozók is érzik ezt — folytatta a gyáregységvezető —, s az új munkarend előké­szítésekor, a bizalmiülésen ez volt a legelső kérdés. Fő­leg a közlekedés miatt van problémánk, s, ha sikerül a Volánnal és a MÁV-val meg­egyezni, akkor folytatjuk. Má­sik ajánlatunk a reggeliidő el­tolása, s akkor választhát a dolgozó az evés* és a mozgás között. Az is előfordulhat, hogy hetente egy napon vala­mivel tovább dolgozunk. A vezető szavaiból kitűnt, hogy mindenképpen szeret­nék megtartani a szerencsés kezdeményezést. Felismerték, hogy a sport, a mozgás, nem akadálya, hanem egyik segí­tője a termelésnek. Lehet, hogy ez nemcsak a Gránitban igaz? . . . Kiss L. Mini légi akrobaták A pálya széléről A Nógrád Kupa nemzetközi műrepülő modellezőverseny második napjára megemberel­te magát az idő. A verseny­zők is mintha „megtáltosod­tak” volna. Háromezer ponton felüli startokkal lehetett be­jutni az igen szoros élbolyba, melyen belül a sorrendet né­ha csak egy-két pontnyi kü­lönbség határozta meg. A nap egyik meglepetése volt Tokaji Tamás eredménye, aki elsőnek érte el a 3200 pontot, s ezzel az élre tört. A salgótarjáni klub fiatal versenyzője a ko­rábbi bajnokságokon az idén már több elismerésre méltó produkciót könyvelhetett el, s most is dobogóesélyes, össze­gezve, a szombati eredmények alapján ma késhegyig menő küzdelem várható. A pálya szélén a verseny­bírók között köszönthettük, a kupa történetében először a magyar modellezés egyik leg­elismertebb szaktekintélyét, Poich Lorándot, aki az idén negyvenedik éve „jegyezte el magát” a repülőmodellezéssel. Elsősorban szabadon repülő, főleg gumimotoros gépekkel, illetve a pihekönnyű zárttérí modellekkel szerzett dicsősé­get itthon és külföldön is. Gu­mimotoros magassági csúcsát 1948 óta az országban senki nem tudta megdönteni. A kör­repülés sem idegen tőle, hi­szen a negyvenes évek végén, külföldi modellező-folyóira­tok alapján ő készített először hazánkban huzalvezetéses körrepülő modellt. — Akkoriban még szó sem volt műrepülésről. Már az is nagy dolog volt, hogy a modell rótta a köröket. Hiányoztak a megbízható motorok, s a ma is fő építőanyagnak számító igen könnyű balsafához csak úgy jutottunk hozzá, hogy fel­kutattuk a világháborúban le­Az NB n-es telce-csapatbajnok­ság őszi negyedik fordulójában Somoskőújfaluban végre győze­lemnek tudtak örülni. A férfi­együttes az Egri Spartacus ellen nyert. Győzelmet aratott az NB II-ben szereplő női gárda is. A Kőbányai Sörgyár ellen szoros küzdelemben ugyan, de biztosí­totta hazai sikerét. Az St. Sík­üveggyár férfiegyüttese Debrecen­ben vívott nagy csatát. Végül a DMVSC-nek jött ki jobban a lé­pés, Így alulmaradtak az üvege­Somoskőú.jfalu (nők)—Kőbá­nyai Sörgyár 6—2 (2097—2078 fa). Somoskőújfalu: Szabó 390, Borók 339, Cs. Nagy 298, Kormány 355, Oláh A. 361, Oláh E. 364. Somoskőújfalu (férfiak)—Egri Spartacus 6—2 (2513—2443 fa). So­moskőújfalu: Miskei 425, Kéri 427, lőtt repülőgépek közül a D. H. Mosquito típusúak roncsait, s abból „bányásztuk ki”. Azóta rengeteget fejlődött a technika, megjelentek a műanyagok, jó motorok... — Milyennek ítéli a hazai színvonalat a műrepülés ka­tegóriájában? — Meglátásom szerint az elmúlt évek dinamikus fejlő­désének következtében las­san elérik versenyzőink a nemzetközi szintet. Itt van példának a most folyó ver­seny. Legjobbjaink egyenran­gú partnerei a külföldieknek, legfeljebb a modellek kidol­gozásában van mit tanulniuk a vendégektől. Ez azonban gyakran csak esztétikai jelen­tőségű. A mai napon záruló ver­seny eredményére keddi szá­munkban visszatérünk, s be­mutatjuk a kupa új védőjét is. — gáspár — Fancsik I. 393, Kotroczó S. 433, Balázs 430, Borsós 405. Debreceni MVSC—St. Síküveg­gyár 5—3 (2511—2476 fa). St. SÍR- üveggyár: Jakus J. 438, Stark 400 Dávid 387, Bozó 412, Puszta 429, Jakus L. 410. Az NB Ill-ban mind a Pásztói SE, mind a Mátranováki Vasas idegenben mérkőzött. Az előbbi Lőrinciben, az utóbbi csapat Sze­rencsen szenvedett vereséget. Lőrinci Elektromos—Pásztói SE 6—2 (2489—2415 fa)7 Pásztói SE: Koczka L. 374, Koczka M. 403, Klauber 373, Csemer 420, Huber B. 400, Huber I. 445. Szerencsi Munkás—Mátranováki Vasas 5—3 (2.>o4—2299 fa). Mátra­nováki Vasas: Fodor T. 366, ifj. Kecskés B. 360, Hegedűs 39D, Koz­ma 394, Nádasdi 386, ill.: Kecskés B. 394. Teke Végre győzelem Sorokban Ä városi ifjúmunkásnapok keretében rendezik ma 9 órá­tól az acélgyári teniszpályán az ifjúmunkás-teniszkupa női és férfi versenyeit. Ne­vezni az előzetesen kiküldött lapokkal lehetett, de a hely­színen is szívesen fogadják a teniszszeretők versenyre való jelentkezését. Egy, kettő... Ismeretlenül is mindannyiunk ismerőse Bérezi István a tévé képernyőjéről. Jó lenne tudni, esténként hányán köve­tik útmutatásait a készülékek előtt, hiszen egy egész orszá­got próbál — többekkel — öt percig mozgatni. A múlt vasárnap a tarjániaknak vezényelt gimnasztikát, s minden korcsoportnak kúlön-külön. Amint befejezte a gyakorlatokat, még nehezebb feladat várta: az autogramké­rők ostromát kellett kiállnia. Állta is, becsülettel. Szívesen osztogatta aláírásait, mindenkihez volt pár kedves szava. Beszélgetésünk közben is szorgalmasan „dolgozott”, a hetedik osztályos Tóth Ildikó kéttucatnyi emléklapját írta alá. Sikeres beugrás A múlt vasárnap Mátrano- vákon történt, hogy mindhiá­ba várták, mégsem érkezett meg a felnőtt megyei labdarú­gó-mérkőzés előtt kötelező három órával (hiszen az ifi­meccsen is közre kellett' volna működnie) a második számú partjelző. Az ifimeccset így Baksa Ist­ván egyedül „futotta be” (vagy ha úgy tetszik, egyszál maga futott, a sokak szerint mindig kétes bírói igazság után). Csak annyival kellett kevesebb fi­gyelmet fordítania a játékra, amennyivel a bányagépgyári fiatalok kisebb létszámmal is bátran nekivágtak a „tervtel­jesítésnek”. A megfigyelőként jelen levő Imrich játékvezető már sze­rencsésebb volt. Találkozott a pálya szélén a tarjám járási bizottságban működő és sze­rencsére szabadnapos kollé­gájával, Medve Józseffel. Nyomban megkérte, hogy le­gyen segítségére. Az igenre mindkét csapat vezetése bele­egyezését adta, s így már ki­egészült a „nagymeccsre” a kis létszámú stáb. „A mérkőzés rendben folyt le” tanúsította többek között a versenyjegyzőkönyv. A mond­hatni névtelen kis statiszta szakmailag kifogástalanul, s a szigorú kritikus nézősereg közmegelégedésére működ ött! A. M. Labdarúgó NB 1L Mindkét nógrádi idegenben A labdarúgó NB H. hetedik fordulójában idegenben sze­repelnek a nógrádi csapatok. Az STC Gyulára, a Bgy. SE Szegedre látogat. Az STC játékosainak érthe­tően önbizalmat adott az MVSC elleni három gól, vala­mint a szerdai kupamérkőzé­sen, a gyarmatiak hálójának kilencszeri bevétele. A házi­gazda Gyulai SE jó rajt után a táblázat tizedik helyére esett vissza. Az utóbbi két forduló­ban nem tudtak pontot sze­rezni a gyulaiak. Ezért nagy küzdelemre van kilátás. Az STC-nél hiányozni fog — két sárga lapja miatt — Mohá­csi, s valószínűleg a szerdán első félidőben játszott együt­tes kezdi a játékot: Kocsis — Szabó, Varga S., B. Kovács, Kovács — Cséki, Tóh, Lipták — Zsidó, Földi, Kerek. A cserepadon Rédei, Madarasi, Varga I. és Pál vár bevetésre. A balassagyarmatiak a meg­lehetősen halványan szereplő, 13. helyen álló, Szegedi Dózsa csapatához utaznál?. A BVSC elleni hazai vereség kicsit mintha megbontotta volna a gyarmatiak egységét, talán ennek is tulajdonítható az STC elleni katasztrofális vereség, örömhír viszont, hogy Dudás és Robb játékra jelentkezett, s így ma mindkettő pályára is lép. A Radios — Pribeli, Robb, Lajkó, Hornyák — Dudás, Fri­edmann, Varga — Szalai, Kovács, Szedlák összetételű gárda próbálkozik meg a pont­szerzéssel. 6 NóGRÁD — 1981. szeptember 27., vasárnap Tornateremben nincs hiány Pásztói gondok és örömök Tavaly ősszel panaszos le­vél hívott bennünket Pásztó- ra, amely a Kun Béla Általá­nos Iskola tornatermének be­zárását sérelmezte. Akkor az épülő új iskola milliós érté­kű bútorait tárolták az öreg falak között., Aztán elkészült az új oktatási intézmény, s a tornaterem eredeti redeíteté- sének megfelelően „üzemelt”, mígnem a közelmúltban hoz­zánk is eljutott a hír: ismét baj van a teremmel. Vincze Ferenc, a Kun Bé­la körzeti Általános Iskola igazgatója csóválja a fejét, amikor megtudta, milyen ügy­ben keressük. — Ügy látszik, a mi torna­termünk a nagyközség szív­ügye. Pedig most már több terem is szolgálja a sportot Pásztón. Ezúttal felújítás miatt szo­rultak ki a szabadba a gye­rekek, de négy kispálya és egy futópálya áll a testneve­lési órák, illetve résztvevői rendelkezésére. Az új közsé­gi bölcsőde munkálatai miatt az iskolába későn érkeztek a festők, s a tantermek renová­lása után azonnal átvonultak a gimnáziumba. — Ragaszkodhattunk volna ahhoz, hogy előbb a torna­termünket tegyék rendbe, de akkor mi lett volna a gim­nazistákkal — mondta az igazgató, s kitárta előttünk a tornaterem ajtaját. A raktározás nyomokat ha­gyott a teremben, tényleg rá­fér a tatarozás. — Az órákat nagyszerűen meg tudjuk tartani a szabad­ban is, a tantervben nem lesz lemaradás. Ami a nagyközön­séget illeti, ezután is használ­hatják a termet. Az öreg terem ajtaja át­festve, a napokban ismét ki­tárul a nebulók előtt. A szomszédban a nagyköz­ség legnagyobb és legújabb termének örülhetnek a Dó­zsa iskola diákjai. László Pál- né igazgatóhelyettes kalauzol bennünket a tanévkezdésre átadott intézménybe. — Nagy lehetőség ez a ti­zennyolcszor harminchármas terem, s szeretnénk élni ve­le. Ami a tanórákat illeti, egyszerre kettő is tartható benne, mert függönnyel elle­het választani. Az igazgatóhelyettes a ter­vekről is beszélt. Szeretnék a kosárlabdát meghonosítani, s délutánokra pedig rendszeres spórtfoglalkozásokat tervez­nek. Négy öltöző várja zuhanyo­zókkal a tanulókat —, s úgy. tűnt, néhányukat még rá kell szoktatni az óra utáni fürdés­re. A szertár nagyszerűen fel­szerelt, labdák, gumikötelek, expanderek, súlygolyók, s még jó néhány sportszer áll kato­nás rendben. — Egy-két dolog még hi­ányzik a teljességhez — mondta Lászlóné. — Nem tu­dunk például mászókötelet szerezni, országosan hiány­cikk. Aztán udvarunkon a magas- és távolugrógödör is elkészülhetne már, csupán pár teherautónyi homokra lenne szükség. Ezek és a hatvanméteres futópálya csak 1982-re lettek tervezve, bár már most el­kelnének. A testnevelők ez utóbbi helyett körpályát sze­retnének a majdani kézilab­dapályához, mert hosszabb tá­vú futásoknál kellemetlen a forduló. A gondok ellenére gazda­godott Pásztó. Javultak a testnevelés és sport körülmé­nyei. Ennek hasznát remélhe­tőleg nem csak az iskolák, ha­nem az egész nagyközség lát­láthatja majd. — Érezhető-e a tévétoma hatása? — faggattuk. — Kétségtelenül. Ez népszerűségünkön is' lemérhető, hi­szen Válogatott tornászként talán összesen nem kértek eny- nyi aláírást, mint itt ma, Salgótarjánban. Ami lényegesebb, fejlődött az emberek mozgáskultúrája, öntudatlanul is számtalan gyakorlatot ismertek meg a nézők, senkinek nem jelent gondot ma már, ha azt hallja például, hogy törzshaj- litás. Emellett — legalábbis úgy hiszem — sokakat indítot­tunk el a rendszeres mozgás felé. — ön például rendszeresen sportol? — Tulajdonképpen igen. A húszas Volán közlekedési mér­nöke vagyok, s mint ilyen nem sok közöm van a testneve­léshez. Viszont lakóhelyem környékén rendszeresen futká- rozom, hiszen nem lehet megállni. — És a fellépések? — A tévé egyszerre felveszi több hónap gyakorlatanyagát, tehát ez nem rendszeres. Emellett ahová hívnak, szívesen el­megyek. Nem megerőltető, mert csak nagy ritkán van meg­hívásom. — Salgótarján? — Megkapó a tömeg, s ha ez rendszeres, tényleg ilyen népszerű a sport, akkor ez szerencsés város. Újabb korcsoport bemelegítése következett, s a hangszó­rókon hallatszott Bérezi István hangja: egy, kettő... K. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents