Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-22 / 222. szám
Szolid örömök Egy hónapja úgy éreztem, hogy a televízióban elkezdődött az őszi, az előzőnél magvasabb, fajsúlyosabb szezon. Most, el kell ismernem, tévedtem. A tévéprogramok a lehető legsoványabbak, saját vállalkozásban alig készül említést érdemlő művészi produkció. Televíziónk idegen toliakkal ékeskedik: a filmeseknek, a színházi embereknek kell besegíteniük, hogy némi örömhöz jussunk. Az elmúlt hét egyik legjelesebb eseménye Az isztambuli vonat című magyar— olasz filmsorozat második részének vetítése volt. Graham Greene kevéssé ismert regényéből magyar és olasz forgatókönyvírók társaságában Gianfranco Mingozzl készített filmet. A sorozat felének megtekintése után nagy biztonsággal állapíthatjuk meg, érdemes volt a két nemzet filmeseinek összeházasodni, s elkészíteni ezt a szórakoztató, nemes gondolatokat sugárzó munkát. Czinner István, a levert Tanácsköztársaság egyik politikusa William Berger alakításában a szívünkhöz nőtt. Érdekes volt végigkövetni azt a folyamatot is, melynek során Mabei, az alkoholista újságírónő fokozatosan átalakul ellenszenves figurából részvétet keltő, eszményekben csalódott, fásult asszonnyá. Lea Padovani rendkívül finom, pontos színészi eszközökkel építi fel, tárja elénk a figurát; igazán sajnáljuk, hogy meg kell válnunk tőle ilyen korán, a történet közepén. Szerdán este a Madách Színház Kettős helyszín című előadását láthattuk. Polgár András a nyomozás műfaji megjelölést 4adta darabjának, s ehhez tartotta magát a rendező, Szirtes Tamás. A történet ugyancsak ismerős. pár évvel ezelőtt a lapok tele voltak vele: egy gépkocsivezető, aki rendezett családi életet élt, időközönként, nem bírva felülkerekedni perverz, gyilkos ösztönén, fiatal nőket erőszakolt és ölt meg, s csak a sokadik gyilkosság után került az igazságszolgáltatás kezébe. Polgár András ezt a történetet használja fel úgy, hogy a cselekményt az ötvenes évek közepére helyezi, alkalmat teremtve ezzel általánosabb, közösségi mondanivaló kifejtésére. Darabjában legalább annyira fontos, hogyan viselkednek az igazságszolgáltatás emberei, mennyire lelkiismeretesen, rutinból, előítélettel végzik munkájukat, mint az, hogy kiderüljön az Igazság, a valóságos gyilkos léte. Csupán az a probléma, hogy Polgár tudott dolgokat mond el, a hagyományos keretek között meglehetősen színtelenül, bár kétségtelen meggyőző erővel. Szirtes Tamás rendező sem brillírozik, egyszerűen, mint a jó tanuló, felmondja a leckét. A színészek viszont feltétlen dicséretet érdemelnek, különösen Horesnyi László, aki az ártatlanul vádolt és elítélt Mi- halik Béla szerepében a „kisemberség” pontos képét rajzolja meg, valamennyi naivitásával, korlátoltságával, bárgyúságával. Igen langyosra sikeredett Korda György műsora, a csütörtökön sugárzott „Egész jól vagyok”. Láthattuk a hatvanas évek sztárját, amint megérkezik a televízióba, sminkel, kezet fog, felvonul a lépcsőn, ámuló ruhatárosnő, perecesnénik csodálata mellett. Bodnár István rendező erényt csinált egy hátrányból, a pénzszűkéből. A műsornak ilyen fajta bevezetése — hasonlót láthattunk a táncdalfesztivál elődöntőiben Uj tanév küszöbén A gyes miatt „szőrit Az Intézmény 1938 óta volt már gazdasági épület, azaz Istálló, posta, csendőrpihenő, közjegyzőség. Most iskola, hét tanteremmel és tíz tanulócsoporttal — délután is van tanítás. Mi mindent láthattak a nagy- lóci iskola falai az elmúlt évtizedekben! Érdekes lenne nyomon követni, megszólaltatni tanúkat. De mo6t csak a jelen iránt érdeklődöm. Arról, milyen élet folyik itt az új tanévben. Balázs Győző iskolaigazgatót először a személyi feltételekről kérdezem. — A hollókői alsós tagiskola két nevelőjével együtt húszfős a tantestületünk. Státusban senki sem képesítés nélküli, de három diplomás kartársnő tölti gyermekgondozási szabadságát, helyettük vettünk fel érettségizetteket. Hogy pontosabb legyen a kép: egyikük már tanítójelölt, két évet elvégzett a tanítóképző főiskolán. A szakosan leadott órák arányában nem állunk valami nagyon jól, hiányoznak a gyesen levők — például kémiában — ének, rajz szakosunk nincs, a testnevelőnk most fog végezni a főiskolán. Az orosz, a történelem, a magyar, matematika, fizika, földrajz, biológia jól ellátott, ösz- szességében 70 százalék körüli a szakos ellátottságú órák aránya —. ha letelik a gyes, javulni fog. Sajnos, van olyan, aki nem tudja másképp megoldani gyermeke gondozását, még ha vissza is szeretne jönni tanítani — Nyírségből jött például egy házaspár, a feleség otthon van, nincs itt rokonuk, aki délelőttönként vigyázna a kicsikre. A hollókői Balákné két év után újra tanítani tud, magyar—történelem szakos. — Hány diákja van az iskolának? — Itt Nagylócon 240, Hollókőn 1—4-es összevonásban 27 tanuló. Napközis csoport ott is van egy, nálunk öt. Erre nagy szükség van — gyerekeink 23 százaléka cigány származású, a napközinek nagy szerepe van abban, hogy már a tankötelezettségi koron belül el tudják végezni a nyolc osztályt. Tavaly is hárman voltak, idén hasonlóan a végzősök között. Kilencvenöt százalékuk napközis ! Az iskola egészének pedig 50 százaléka. — Hogyan látja: az új dokumentumok bevezetését miként fogadták a pedagógusok? — Ügy érzem, jól állunk. A nevelőkben a szorgalom és érdeklődés egyaránt megvolt, jártak a tanfolyamokra, felkészítőkre, igényelték a szakmai segítséget minden fórumon. Az osztályfőnöki, a komplex alsós, a szaktárgyi konzultációk nyújtotta lehetőségeket igyekeztek kihasználni. — Érdekli-e a szülőket az iskolai reform? — őszinte legyek? Sokan nem is érzik igazán a jelentőségét. Azt érzékelik, arra panaszkodnak, hogy nem tudnak segíteni a gyereküknek például a matematikában. Amikor a szülőkkel találkozunk, mindig szólunk erről a témáról. Nemrég volt az évindító szülői értekezlet, jövő héten lesz az osztályokban — most is beszélni fogunk a bevezetett új tárgyakról, tantervekről. Ez csak az egyik oldala a szülőkkel való együttműködésnek. Két rajunknak van szocialista brigád patrónu- sa. Bevitték már a gyerekeket a munkahelyükre a házi4 NÚCRAD ~ 1981. szeptembei 22., kedd — olcsó, ugyanakkor újszerű, látványos, mellesleg illik is az exhibicionista hajlamokkal megáldott énekeshez. Az első percek után figyelmünk gyorsan elaludt, Korda György nem tudta lekötni érdeklődésünket. Lehet, hogy azért, mert rosszul választotta ki a bemutatandó számokat, de elképzelhetőnek tartom azt is, hogy mások már jobban Izgatnak bennünket. A rokkantak nemzetközi éve alkalmából műsort készített a Magyar Televízió is. Ebből láthattunk pénteken válogatást neves és kevésbé ismert művészek fellépésével. Paródia, vers, dal váltotta egymást, s néhány előadóra oda kellett figyelnünk. Magam új művészként Kovács Gyula nevét jegyeztem meg, aki Radnóti Miklós versét szépen, értőn mondta el. Minthogy csak részleteket láthattunk a rokkantakért rendezett gálaestből. az egész műsorról nem tudunk véleményt mondani, csak sejthetjük, hogy kielégítette az ünnepeiteket. Vasárnap régi ismerőssel találkozhattak újra a nézők: Vjacseszlav Tyihonovval. A tavasz 17 pillanata című szovjet filmsorozat jó egy évtizede emlékezetes esemény volt. A legendás hírszerző, Stirlitz neve egy csapásra ismertté vált. Alakja, emberi példája, tette bizonyára hatással lesz a mai közönségre is. A filmsorozat felújítását örömmel üdvözöljük. A Petrocelli című amerikai bűnügyi tévéfilmsorozat újabb darabja, a Halál á magasban nem nyerte el rokonszenvemet. A sorozat korábban látott epizódja ennél sokkal fondorlatosabb, érdekesebb volt. Az okos, derék Petrocelli az alkotóktól több tapintatot érdemel. (ok) Sorra érkeznek úttörőtud ósltóink beszámoló sorai az zolványuk volt. A múzeumban iskolai év kezdetének első eseményeiről, az őrsök első ősz- rendezett kiállításunkat eddig szejöveteleiről, társadalmi munkaakciókról, sportrendezvé- több ezren nézték meg. Most nyékről. írjuk a csapat történetét, amelyet múzeumi pályázatra A KÖZLEKEDÉS BIZTONSÁGÁÉRT adunk be- ■ • ” „Már második hete járunk iskolába és így megvolt az első rajfoglalkozás. Ennek tiszteletére elénekeltük az úttörőindulót. A mókamesterünk mindannyiunkat megtréfált, s sikerült elérnie, hogy újra mindenki jó hangulatban töltse óráit. Majd egy időre félretettük a vidámságot és megkezdtük a komoly munkát. Először megválasztottuk a tisztségviselőket, utána mindenki megkapta a két hétre szóló megbízatását, ugyanis nálunk hagyomány, hogy mindenki két hétre előre kapja meg feladatát. Emellett komoly feladatot is teljesítünk, mert úttörő rendőri szolgálatot látunk el a falunkat kettészelő fő közlekedési úton, hogy. az alsó tagozatos pajtások biztonságára vigyázzunk. A rajfoglalkozás végén ismét elővettük tarisznyáinkból az eldugott tréfákat, énekeket, játékokat. .. ” — írja Mátrave- rebélyből Gáspár Marianna 6. osztályos pajtás. szilvAsvAradi emlékek n H a cipó ipari szövetkezet dolgozói, kirándulásra, múzeumba közösen mentek. A termelőszövetkezet faipari brigádja Egerbe, a planetáriumba kísérte el a rajt, a gyerekek könyvajándékokat kaptak a brigádoktól. Ez csak két raj — a községben alig van gazdasági egység, így a többieknek nincs ilyen „kollektív patrónusa”, helyette őrsi tiszteletbeli tagok segítik a gyerekek munkáját a falu felnőtt lakói közül. Kis dolgoknak tűnhetnek ezek. pedig részei a nevelő iskola megvalósításának. — Ügy tudom, a feltételek javításában is számíthatnak a szülőkre. — Sok társadalmi munkát végeztek ennek érdekében. Csak két példa: az udvar betonozása és a sportpálya. Ez sokat jelent a kulturáltabb környezet, az egészséges életmód alakításában. Köszönet érte! G. Kiss Magdolna Másik levél is érkezett a mátraverebélyi úttörőcsapattól: „A NÖGRÁD szeptember 8-i számában olvastuk a megyei úttörőelnökség felhívását, hogy minél többen legyünk az újság tudósítói. Azonkívül csapatvezetőnk, Tóth László tanár bácsi is felhívta figyelmünket a »Barátunk az újság« elnevezésű akcióra... ” — írja Hartmann Krisztina úttörőtanács-titkár, majd beszámol a nyári, feledhetetlen emlékekről, amelyek ma is gyakran kerülnek szóba a pajtások között. „Ezen a nyáron gyönyörű helyen táboroztunk mi, mátraverebélyi úttörők. A Szalajka-patak völgyében, Szilvásváradon volt a táborunk. Innen kirándultunk Aggtelekre, Jósvafőre, Lillafüredre, Miskolctapolcára. Fürödni Egerbe jártunk, de a_táborban töltött napok sem voltak unalmasak, Szilvásvárad minden zegét-zugát megismertük: az erdei múzeumot, a vízesést, a pisztrángost, az ősember barlangjait. Utaztunk a kisvas- útón, megnéztük a lovasbemutatót. .. ” SPORTÖLTÖZÖ TÁRSADALMI MUNKÁBAN Berceli Judit, az erőkürti úttörőcsapat tagja, 6. osztályos tanuló a falu apraja-nagyja példás összefogásáról küldött tudósítást. „A falu társadalmi munkában egy szép, nagy sportöltözőt épít. Nyugdíjas bácsik, sportolók, szurkolók és mi, úttörők is segítünk, hogy minél előbb felépülhessen. Mi például sorláncot alkottunk és körülbelül húsz méterről közelítettük a téglát a közfalak építéséhez és a vízakna falazásához. Szívesen dolgozunk az öltözőnél továbbra is, hogy kis falunk ezzel is gazdagodjék... ” — írja, s kíváncsian várjuk a falu lakói összefogása milyen eredménnyel végződik. Szécsényből Szenográdi Péter pajtás az elmúlt tanévben beszámolt róla, hogy rajuk, a szécsényi múzeumbaráti raj összegyűjti az úttörőmozgalommal kapcsolatos emléktárgyakat. Űjabb levelében arról tudósít: „Megírjuk csapatunk történetét. Nagyon sok volt úttörővel beszélgettünk, több száz érdekes tárgyat gyűjtöttünk össze, amelyből a Kubinyi Ferenc Múzeumban kiállítást rendeztünk. Kutatásaink során előkerültek az első úttörőigazolványok, érdekes fényképek, jelvények. Osztálytársam. Mócsány Ági édesanyja egy MHK-igazol- ványt adott nekünk és elmesélte, hogy ez az ő sportigaBÜCSŰ AZ osztályfőnöktől „Régi” tudósítónk, Kotroczó Róbert Nádújfaluból szomorú sorokat rótt papírra: „Korábbi cikkeimben írtam egy nagyon szeretett tanítónőnkről, osztályfőnökünkről, aki már egy éve nem tanított minket, de mindig figyelemmel kísérte volt osztályát. Tragikus hirtelenséggel elhunyt Nagy Gézáné volt osztályfőnökünk, rajvezetőnk. Nagyon szerettük, tiszteltük munkája miatt. Ismerte szokásainkat, minden kis ügyünket, tudott, bajainkról, mindig segített. Büszke volt, ha valamelyik tanár megdicsért bennünket a tanáriban, de. ha valami rosz- szat hallott rólunk, nem hagyta szó nélkül. Kiváló tanító volt, több nemzedék tanítója... Emlékét örökké megőrizzük.,.^ Kanyó Péter Pásztóról, a Dózsa György Általános Iskolából írt. Arról számol be, hogy ebben a tanévben csodálatos új iskolában kezdték meg a tanulást. „Ennek valamennyien örülünk, mert az elmúlt években zsúfolt tanteremben tanulunk. Most óráról órára vándorlunk, mert külön szaktantermeket rendeztek be számunkra. Ahhoz, hogy ez szeptemberre megvalósuljon, a nyáron apukáknak, anyukáknak sokat kellett dolgozniuk az iskolában. Szeretném társaim nevében is megköszönni a felnőtteknek, szüléinknek az értünk végzett munkát!” X X X X Várjuk újabb úttörőtudósítók jelentkezését, írásaitokat az iskola, az úttörőcsapat, a település hétköznapjairól. A felhívásunkat a szeptember 8-i számunkban találhatjátok. S emlékeztetőül a címünk: „Űttörősarok”. NÖGRÁD szerkesztősége. 3100 Salgótarján, Palóc tér 4. Kérdőjelek nyomában Mikor lesz óvoda Pilinyben? Az első kérdés akkor született, amikor 1975-ben kiürült a pilinyi két tantermes kis iskola, majd a nevelői lakás. Mi legyen a sorsa az épületnek a bekörzetesítés után? Hasznosítása átalakítás nélkül nem megy — ehheií viszont fejlesztési keret kell. 1980-ban, ősszel kezdtek hozzá, társadalmi munkával. Ez az ügy nemcsak a pi- linyieké — Endrefalva társközségeként ott is figyelemmel kísérték a munkát, hogyan halad a feújítás. Nem kis tétel ez a fejlesztésben: 700 ezer forint, ebből körülbelül 100 ezer forintot ér a lakossági társadalmi munka. Bontás, építés, új közfalak felhúzása, tereprendezés, berendezés -— minden fázisnál ott voltak a társadalmi munkások. Miért vált ennyire égető szükségletté, hogy óvoda legyen ebben a kisközségben? Egy csoport indításához bőven megvan a létszám, jelenleg 27 kisgyermek vár az intézmény beindulására. És a mamájuk: van aki kétszeres gyerekgondozási szabadság után, hat év múltán szeretne visszamenni dolgozni. De. ha az átalakítás befejeződött, a felszereléseket megvásárolták, berendezték a csoportszobát, konyhát és a többi helyiséget, miért nem nyitottak szeptemberben? A személyi feltétel is megvan: egy végzett óvónő azonnal kimenne Endrefalváról, technikai dolgozó és dadus sem hiányzik. Csak a bérkeret: azt korábban már megkapták, csak az égető endre- falvai gondok megoldására használták fel, ott bontottak csoportot a zsúfoltság enyhítése érdekében. És ebben az ötéves tervben a megyétől újabbat nem kaphatnak. Hogy mégsem alakult ki patthelyzet, az a balassagyarmati járási hivatalnak köszönhető, a művelődési osztály megoldást javasolt a felszabadítható, átcsoportosítható előirányzatok terhére (júj, de bürokratikus kifejezés ez, a lényege: megszűnt feladatok bérösszegét kaphatját a pilinyi óvodához) — ezt a hivatal elnöke engedélyezte. Elhárult tehát az utolsó akadály is? Ügy tűnt, még nem: a KÖJÁL által végzett vízvizsgálat azt mutatta ki a legutolsó alkalommal, hogy ivásra és mosogatásra nem használható a vízvezeték vize. Rejtély számomra és újabb kérdést vet fel: főzni jó? Mert ezt nem tiltja a KÖJÁL megállapítása... Erre a kérdésre az illetékesektől kértünk választ. A balassagyarmati KÖJÄL- tól azt tudtam meg. hogy az 1979-es vízmintában igen magas volt a nitráttartalom, négy és félszerese a' normálisnak. Arra utal a legutóbbi vizsgálat nyomán született határozat, hogy ez nem változott. A megyei KÖJÁL víz- laboratóriumában meg arról szóltak, hogy ez a víz, mely ivásra nem alkalmas, automatikusan főzésre sem, hiszen a nitrát nem bomlik a hő hatására. Tehát a főzéshez is hordani kell a vizet a mogyorósi csurgóról, amely a község legjobb vizét adja. Óvoda esetében ezt különösen be kell tartani! Mikor lesz óvoda Piliny- ben? Azt hiszem, bátran leírhatom: amikor a bérkeret megérkezik, tehát valószínűleg októberben. A vízgnnd megoldásán nem fog múlni, ezt mondták az endreíalvai tanácsnáL G. K. M.
