Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-22 / 222. szám
9 Talpon Tarján jűsági nap Salgótarjánban Ahol az ifjúság, ott az ötlet, s ahol az ötlet, ott a fiatalok. A KISZ Nőgrád megyei bizottsága vasárnap egész napos, színes, érdekes és olykor látványos programmal kedveskedett a megyeszékhelyen és környékén élőknek. A megyei ifjúmunkásnapok rendezvénysorozat keretében szervezte meg a salgótarjáni ifjúmunkásnapot. Délelőtt a tóstarandi pálya környékén a megyei sporthivatallal közösen meghirdetett Talpon Tarján elnevezésű futó-kocogó tömegsportakcióra került sor, amelyről a Magyar Rádió Belépés nemcsak tornacipőben műsorában közvetített. Déltől a Tanácsköztársaság téren peregtek az események. A megyeszékhely ipari üzemeinek fiataljai bemutatták az érdeklődőknek termékeiket. Vasárnapi vásár címmel ifjú képzőművészek, iparművészek kínálták pertékáikat. Megnyitotta kapuit a Politikai kaszinó, ahofr bei- és külpolitikában jártas ifjak zsetonokért kiizdhet- tek, s a nyereményt tetszést szerint válthatták be bűvös kockára, rögbilabdára, hanglemezre, könyvekre. A KISZ Vándorpódium színpadán a megye amatőr művészeti együttesei, szólistái léptek porondra. Volt aluljírómozi, humor, rock-koncert. A teret több ezer fiatal vette birtokába, szórakozott a késő esti órákig. S azt kérdezték a jól sikerült nap után: mikor lesz a következő? Elégedett szervezők Vászon mögött Az autóbusz megállójában futunk össze Miklós Lászlóval, a KISZ Nógrád megyei bizottsága megbízott titkárával. Alkalmi útikalauznak vállalkozik. Hová vezetne elsőként, ha nem a politikai kaszinóba. Egyik szülőatyja a népszerű játékok salgótarjáni meghonosításának. — A fiatalokat megtanítottuk arra is, hogy játék közben politizáljanak. Vonzó, látja : nincs üres hely sem a rulettasztalnál, sem a „blöff”- játék mellett — mondja, s elégedetten legelteti szemét a zsúfolt téren. Lehetnek másfél ezren, ide a résztvevők állandóan változnak. Rudinszki László, a megyei bizottság munkatársa, az egyik tőszervező: — Amikor arról született döntés, hogy a helyiekre bízzák az ifjúmunkásnapok tartalmát, rendezvénysorozatát, felvetődött bennünk, kevésbé ismeri a közvélemény a salgótarjáni fiatalok munkáit. Ezért hoztuk ki őket a térre. S mellé szerveztük a szórakoztató programokat — mondja kezében kábelköteggel, mert a főszervező egyben „mindenes” is. Elégedett volt a látottakkal Füssy József, a KISZ megyei bizottságának első titkára is. S persze leginkább azok, akik érdekében született a kezdeményezés. A szervezőket méltán illeti dicséret! HiKtiiHllBliilí'ii! . .ilillllllliVilliliiliiliilllil Bemutatkoznak az amatőrök. Erős csalód Tucatnyian jelentkeztek a családi futóváltóra. Négytagú családok versenyeztek, vagyis két szülő és ugyanannyi gyerek. A verseny végén Simonék voltak a legboldogabbak, hiszen ők nyerték a küzdelmet. A papa a nagybátonyi FÜTÖ- BER, a mama az illetményhivatal dolgozója. — Másodszor tettem meg a távot — mondja Simon Ernő. s a medicinlabda-dobást is megnyertem. Az egyéni futóversenyben csak hetedik lettem, úgy látszik mi mint család vagyunk erősek. — Az az igazság, hogy Zsolti fiunk már az elején tetemes előnyt szerzett, s nekünk csak tartanunk kellett. Az ötödikes srác mindenütt elindult, ahol lehetett. Mint mondta; neki a limbó- verseny, a 11-es rúgás és a futás tetszett különösen. Húga, a másodikos Szilvi helyeselt hozzá, igaz ő csak a futószámokban rajtolt. — Számomra kicsit zsúfolt volt a program, különösen az elején — folytatta a mama. — Aztán kialakult a műsor, jobban tudtuk követni az eseményeket. Volt miből válogatni. — Miért választottak atlétikai számokat? — Mindkettenatletizál- tunk — vette át a szót a férj. — Sajnos, mostanában meglehetősen kevés időnk jut a sportra, a mozgásra. De majd a gyerekek, ők mindketten sporttagozatra járnak. — A mostani sikernek lesz folytatása? — Még nem tudom. El bennünk a mozgásvágy. s ha időnk engedi .. Remélhetőleg a Simon szülők addig is találnak alkalmat a sportra, amíg ismét együtt indulhat az egész család. A Non Stop Mozi vetítőgépe mellett Réti László ügyelt — nemcsak a gépre, de két szép kisfiára is, Csabára és Balázsra. Felesége is a közelben van. — Az egész család kivonult ma. Először kocogónapon voltunk, aztán jöttünk ide. Balázs fiam nagyon büszke magára, mert megnyerte a futószámot, amiben indult. — A két csöppség közben a filmeket orsózza. Apuka egyik szeme mindig rajtuk. Mielőtt még valami rosszat csinálnának, közbe is avatkozik. — Tizenegy filmet vetítettem le eddig, a sikerfilm a Kereklabda nyomában című dokumentumfilm volt, de tömeg volt a Hegedűs Csaba balesetéről szóló filmnél is. — Kicsit nehezen élvezhető a vetítés a rossz képminőség miatt. Nem lehetett volna másképp megoldani? — Előzőleg kijöttünk mi, hogy a terephez igazítsuk a beállítást. De tudja, két nappal ezelőtt borús idő volt, ki gondolta, hogy ma ki fog sütni a nap?! Nem vári- szol gá Itatás A Tanácsköztársaság téri parkban az üzemek kiállítása között szerepelt a Nógrádi Szénbányák is. ötletes, hangulatos KISZ-tárójukat sokan megnézték. A bejárat mellett gázmérő fiolák sorakoztak. — Ez mindent mér. Kimutatja a féldecit is — mondja egy nézelődő szakállas fiatalember társának. — A gázmérő fiola, uram, nem szonda. Ki is van írva. — szól közbe egy kifelétartó. — Kimutatja ez még a nikotint is, nem hogy a féldecit. — lép oda a szolgálatkész „táróőr”, s már vesz is elő egy fiolát, hogy a hi- tetlenkedőnek bebizonyítsa. — Fújjon bele! — S hogy az ódzkodik, maga lehet nagyot a kis üvegcsőbe, ami rögvest lilulni-kékülni kezd. — Félliternyit mutat. Ha megiszok még egy felest, rám bizonyítja a két litert.. Tudósítottak: Kiss László M. Szabó Gyula Veszprémi Erzsébet Fotók: Kulcsár József Nyilatkozatok a rádiónak. Van, amikor én fizetek Egy kézzel Munkában a grafikus. A Centrum Áruház előtt két szék. Az egyiken az önként vállalkozó, de feszengő modell, aki néha zavartan mosolyog, s körülpillog, van-e ismerős a körülötte álló kíváncsiskodók Alkalmi bemutató. 9 tip- Mit sütsz kis Szűcs? között. A másikon a karika- turista, azaz Szujó Zoltán, grafikusművész. Ceruzája alól percek alatt kikerekedik az alany profilja. A szén egy-egy lendületét nevetés kíséri, tetszésnyilvánítás, avagy az ellenkezője: „nem is hasonlít” felkiáltás. — Csöppet sem befolyásol, amit a hátam mögött hallok. Ha esetleg úgy érzem, hogy rosszul „fogtam meg” az arcot. úgyis újra kezdem. Ma olyan száz karikatúrát készítettem, de nem számoltam még meg, hogy mennyit kerestem. Reklamáció egy sem volt. — Miért szeretik az emberek, ha rajzolják őket? — Nem hiúságból. Az kevés lenne. Az ül le ide, akiné’k van humorérzéke, s főleg önkritikája. Ha a kettő találkozik, akkor a rajz kézhezvételekor jól szórakozik, s megéri neki, hogy fizet. Én is jól járok, de nemcsak a pénz miatt, hanem mert ezzel a munkával ébren lehet tartani a karakter- érzékenységet. Amikor egy jó fejet látok, inkább én fizetek, csak hadd rajzoljam le. Ma is volt egy ilyen. A hölgy megengedte, de a húszast nem fogadta el. A vasútnál A vasúti aluljárót a salgótarjáni öblösüveggyár uralta. Vonzó programokkal költöztek ki, nem csoda, hogy az őket körülvevő sokadalomtól szinte megközelíthetetlenek voltak. Ezer darab sima, minta nélküli és háromszázötven társadalmi munkában készült rendezvényemblémás poharat adtak el másfél óra alatt, reklámáron. Ezt, s a zsákbamacska bevételét a rokkantak nemzetközi éve alkalmából nyitott csekkszámlára fizetik be. Rendeztek üvegfúvó-bemutatót, persze csak úgy „hidegen”, a lehetőségekhez alkalmazkodva. Legnépszerűbbek azért az üvegcsiszolók voltak. A gépek mellett dolgozóknak szinte szusszanásnyi idejük sem volt két pohár között. Bozsik Lászlónak sem igen: — Nem számoltam, de olyan három-négyszáz pohár ment át a kezemen. Általában neveket, szövegeket írtam: Emlékül Margónak, Jucikénak, s ehhez hasonlókat. De véstem fel német és szlovák szöveget is... Az üvegfestők asztala sem árválkodott egyetlen pillanatra sem. Oláh Márta a fiatal üvegfestő körülbelül száz poharat pingált ki. Sok gyerek toporzékolt asztala mellett türelmetlenül, hogy végre kézhez kapja a Miki egérrel díszített üvegedényt. Az anyukák kedvenc mintája a margaréta volt. — két keréken *: ummm M v ij ■ í Irány Salgótarján. A sportnap debreceni résztvevője az indulás előtt Kerékpárjával már bejárta a fél világot. Megfordult Európa szinte valamennyi országában és eljutott Ázsiába is. Két keréken eddig körülbelül 850 ezer kilométert hagyott maga mögött a debreceni postás. Hazánkban több tömegsportnapon is felbukkant már; s vasárnap Salgótarjánban is megjelent. Akkor beszélgettünk, amikor a futóversenyben a 16—40 éves korcsoport mezőnyében a célba ért. — Szombaton érkeztem Nógrád székhelyére, természetesen kerékpárral — mondta Novák Ferenc. — Sport nélkül el sem tudnám képzelni az életem. Harmincöt éve, hogy sportolok, s talán ennek köszönhetem, hogy sohasem voltam beteg. — Mit szól a mai rendezvényhez? — Megkapó a tömeg, peregnek az események. Érdemes volt idekarikáznom. Kicsit tévesztettem, negyvenkilenc éves vagyok, s egy korcsoporttal fiatalabbak között indultam. De jólesett a futás — tö- rölgette homlokát. — Mire készül? — Az afrikai Marokkóba szeretnék a közeljövőben elbiciklizni, s ehhez jó edzés a közel négyszáz kilométeres Salgótarján—Debrecen közötti oda- vissza út. Ne haragudjon, indítják az én korcsoportom versenyét, megteszem még egyszer a távot — búcsúzott futólag és elindult a 40 éven fölöttiek között is. Novák Ferenc, a fél karú postás az idősebbek között a harmadik helyen végzett. A célban átvette ajándékát, majd azonnal gépre pattant. Sietett,- messze volt mégszü-’ lővárosa, Debrecen.
