Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-18 / 219. szám
Űiiászervezésl terv Romhányban Önerőből — főbb lépcsőben a napi termeléssel együtt Angliában a becslések szerint a háztartásokból mintegy 25 százalékát kidobják annak az élelmiszernek, amit megvásároltak. A háború előtt végzett szórványos és hiányos felmérések ezt az értéket 3 százaléknak találták, így az emelkedés igen magasnak tűnik. Kormánykezdeményezésre az angol szakemberek újabb felmérést végeztek 60 háztartásban, két éven keresztül, s ez megnyugtató eredménnyel járt: a korábban becsült érték igen magas, s teljesen alaptalan. Kalória-egyenértékben számolva a bevitt élelmiszereknek csak 5 százaléka kerül a hulladékba, s ebbe még a mosogatással járó távozó zsírt is beleszámították. A nagy családok „pazarlóbbak”, mint a kisebb háztartások. A vizsgálat 2000 családra való ki- terjesztését tervezik, ami azonban igen nagy technikai nehézségekkel jár, s türelmet igényel a megfigyelőktől is. I” NÓGRÁD - 1931. szeptember 18., péntek 3 Mi tette szükségessé a gyártási folyamat teljes korszerűsítését a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára romhányi gyá regységében ? — A termelés gazdaságosságának megnövekedett követelményei, az áttekinthetőbb irányítás, a termelékenység növelése, a kiegyensúlyozottabb munka biztosítása — próbálja tömören összefoglalni a már megkezdett folyamat megvalósítását célzó elképzelések lényegét Csulyák István gyáregységvezető. Mint minden tervnek, úgy gondoltam, ennek is van valamilyen megkülönböztető neve, jelzésrendszere. — Erről szó sincs —állítja határozottan a gyáregységvezető. — Ha nincs, hát nincs. Legyen neve sincs terv. Ha jól megvalósítják, akkor... — Másfél évvel ezelőtt került szóba ez a téma. Ezt követően fél évvel ezelőtt született meg a végső, cselekvésre késztető döntés. A végrehajtás pedig a napokban indult — veszi vissza a szót a gyáregységvezető. Alapos előkészítés előzte meg a nemrég megkezdett munkát. A korszerűsítéssel olyan célt tűztek maguk elé, hogy a munkálatok során a termelés folyamatos legyen, vagy esetleg csak minimális mértékben csökkenjen. — Éjszakánként, szombat és vasárnap végezzük a korszerűsítéssel kapcsolatos munkálatokat. Ezeknek az ütemét, menetrendjét az új, nagy teljesítményű impregnáló berendezés felépítéséhez igazítjuk. Terveink szerint nem dobjuk ki a régi gyártósorokat, hanem továbbra is felhasználjuk, s ahogy vastagodik a pénztárcánk, úgy szerezzük be és állítjuk munkába a modern gépeket. A korszerűsítés alapvető követelménye a technológiai sorrend megteremtése. — Hány ütemben valósítják meg elképzeléseiket? — Több lépcsőben. Először a jelenlegi, alacsony teljesítményű impregnálót szüntetjük meg, mivel az összes többi munkafolyamat ehhez kapcsolódik. Hálótervünk szerint harminc lépcsőben végezzük el a célhoz vezető feladatokat. Ebben szerepel az anyagmozgatás teljes gépesítése. Ennek révén folyamatossá tesszük a gyártást, azaz növeljük a termékkibocsátó képességünket. Megszüntetjük az átállásokból- adódó kieséseket, javítjuk a minőséget. Mivel a részfolyamatok is igen szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ezért a mai helyzettel ellentétben rugalmasabbá tesszük a termelés irányítását és szervezését. A második ütemben pedig növeljük a gyártósorok számát. A korszerűsítés után a sajtóiéban az eddigi nyolc helyett 15 gyártósor lesz. Ugyanennyit számlál majd a higanygőzfojtó és transzformátor gyártósor is. Az első lépcsőben a régi gépeket telepítjük át. Itt nyolc sajtolóról és három higanygőzfojtó és három transzformátor gyártósorról ván szó. Ugyanakkor elkészítjük a beszerzésre kerülő új gépek alapjait is. A korszerűsítéssel járó munkálatokat a Drégelypalánki Szondi Ipari Szövetkezet és a váci tanácsi építők végzik. Mindig annyian dolgoznak, amennyit a tervezett munka időbeni és jó elvégzése megkíván — sorolja a terv végrehajtásával kapcsolatos tennivalókat a gyáregység vezetője. — Mibe kerül ez önöknek? — önerőből valósítjuk meg. Pontos összeget nem tudok mondani, csupán annyit, ahogy növekszik a nyereségünk, úgy teremtjük elő magunknak az új gépek beszerzéséhez szükséges pénzt. Nem nagy összegről, úgy tudom egyelőre néhány millióról van szó — válaszolja Csulyák István. — A változások mennyiben érintik a dolgozókat, mire kell felkészülniük? — Számunkra a korszerűsítés nem jelent semmiféle új feladatot. Nekünk, vezetőknek arra kell felkészülnünk, hogy a korszerűsítés révén létrejött nagyobb kapacitásnak megfelelően egyenletesen terheljük le a dolgozókat munkával, akik jobb körülmények között; rendezettebb, korszerűbb világítással ellátott munka- csarnokban dolgoznak majd. Azt viszont nem állítom, hogy az átállás hű de zökkenőmentes lesz. Azt viszont határozottan mondom, hogy utána kevesebb lesz a zavaró momentum, mint jelenleg — vélekedik a gyáregységvezető. — Mit tudnak a tervről, az elképzelésekről a dolgozók? — A végleges és távlati terveket eléjük tettük. Tudnak róla. Szervezett eszmecserét azonban még nem folytatunk velük — válaszolja Csulyák István. Befejezésül ismét visszatérünk a terv megnevezésével kapcsolatos nyitott kérdésre. Ennek során jutunk el addig, hogy a teljes korszerűsítést előíró tervnek az alábbi „fedőnevet” adjuk: a gyáregység újjászervezési terve. (venesz) „Gázbányák" Háztartások hulladéka Franciaországban hosszú habozás és vajúdás után megszületett a mélyen fekvő és jóformán kibányászhatatlan szénrétegeknek föld alatti el- gázosításával kísérletező vállalat. A kísérletek részben laboratóriumban, részben egy 18U méter mélységben levő szénrétegben folynak. A nagy mélységben a kísérletek még túl drágák, de remélik, hogy egy-két év múlva már kiderül. hogy mennyire kifizetődő a vállalkozás. Vágják a (akirmánysilózásra szánt kukoricát a szécsényi termelőszövetkezet földjein. A közös gazdaság szakosított tehenészeti telepén levő nüvendékállatok számára a téli ellátás silütakarmánnyal gazdagodik. A balassagyarmati kábelgyárban dobzsaluzó berendezést helyeztek özembe, mellyel a kábeldobokra kerülő értékes termékek csomagolása vált gyorsabbá és korszerűbbé. Képünkön: Molnár János és Hírei János csomagolok szállításra készítik elő a terméket. — kulcsár — Tüzetes tűzhelygyáriak A megyei népfrontbizottság felhívása nyomán: Fásítási akció Ecsegen és környékén Szép kezdeményezést tett a közelmúltban a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága, amikor a települések közvetlen környezetében szükséges fásításra hirdetett akciót . Bizonyára az ültetési anyag beszerzésére megígért segítség, valamint a természet szeretetnének javára írható, hogy Ecsegen és környékén a felhívás nyomán széles körű fásítási akció bontakozott ki. — Mindezt a három község — Ecseg, Csécse, Kozárd — népfrontbizottságainak, valamint a közös tanácsnak az összefogása alapozta meg — hallottuk Csonka Józseftől, az ecsegi népfrontbizottság titkárától. A sokat ígérő vállalkozás szervezői kiváló segítőtársra találtak Csetneki Antal kerületvezető erdész személyében. Erről így vélekedik a népfronttitkár: — A legnagyobb Igyekezet is hiábavaló, ha a jó szolgálatára szövetkező társadalmi munkások híján vannak a szakismereteknek. Csetneki Antal nem kevesebbre vállalkozott társadalmi munkában, mint hogy segítségünkre legyen a fásításra alkalmas és szükséges helyek kiválasztásában, ezt követően pedig az odaültethető fafajok listájának összeállításában. A gyakorlott erdészre természetesen még ezután is sok teendő vár, az ő szakmai irányítása mellett zajlik a nagyszabású terv végrehajtása. A három falu társadalmi munkásai nem is akármilyen feladatra vállalkoznak, a minden apró részletre kiterjedő intézkedési terv összegezése szerint ugyanis 2500 lát és díszcserjét kívánnak elültetni. — A feladat jelentősége indokolja a kellő körültekintést és alaposságot — mondta Csonka József népfronttitkár.' — Ezért ilyen részletekre kiterjedő az intézkedési tervünk is. Leírtuk benne, hogy egy-egy területen mennyi és milyen fa ültethető el; a telepítésre melyik a legalkalmasabb időpont; hány ember kétkezi munkájára van szükség. Végül pedig azt rögzítettük, hogy egy-egy munka előkészítéséért és elvégzéséért ki a felelős. Belelapozok a — elsősorban a holnapnak szóló — vállalkozás dokumentumába: a felelősök között tanácsi dolgozókat, tanácstagokat, népfrontaktivistákat, szocialista brigádok képviselőit látom. Egyértelmű és konkrét ebben a vaskos irományban egyébként is minden; szólamok és kinyilatkoztatások helyett nagyon is lényegretörően fogalmazták meg az ecsegiek, mire vállalkoznak. Ez lehet az egyik garancia arra, hogy Ecsegen és környékén tettekkel szolgálják a megyei népfrontbizottság közérdekű kezdeményezését. (k. g.) — Rengeteg a baj az ipoly- tarnóci kooperációval. Ami onnan érkezik, azt sokszor le se szabadna venni a kocsiról. — Akkor miért őket bízzák meg avval a munkával? — Mert nincs más, aki vállalja. Göröngyös a vasút? Mint „tartós fogyasztási cikket” veszik meg a boltokból a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár termékeinek nagy részét. A honi és külhoni vevőnek évekig áll és működik majd a lakásában a kemény ezresekért megszerzett portéka. Ezekkel az árukkal kapcsolatban tehát rendkívül fontos, hogy jó minőségben állítsák elő őket. Ám ez — természetesen — korántsem köny- nyű dolog. A bonyodalmakat föltehetőleg a minőségellenőrző főosztály vezetője, Durá- nyik Béláné ismeri a legtüze- tesebben. — Az első félévi termelési értéknek 1 egész 47 század százaléka volt a selejthányad. Ez a tavalyihoz képest lényegesen jobb arány — közli a mérnöknő. — Fontos, hogy külföldről egyáltalán nem érkezett reklamáció hozzánk. A belföldi reklamációk is csak a szállítás közben adódó töréseket, horpadásokat panaszolták. .. Az adatok arról tanúskodnak. hogy a saját iparvágánynyal nem rendelkező nagykereskedelmi vállalatok siránkoznak a legtöbbet a gyatra szállítás miatt. [Kiváltképp a Miskolcra és a Nyíregyházára vitt áruk sérülnek meg. .»Arra talán göröngyösebb a vasút?” — hangzott el nemrég egy, a témával kapcsolatos megbeszélésen a tréfás kérdés. Fölvetődhet, hogy csomagolják be biztonságosabban a tűzhelyeket. Ez azonban olyan sokba kerülne, hogy aránytalanul megnövelné egy-egy sparhelt árát, s a többletköltséget a jelenlegi helyzetben sem a gyár, sem a kereskedőegység, sem a vevő nem vállalja magára. — Annak örülnénk, ha a gyárban lenne a „teljesítési hely” — így a MEF-vezető. — Ebbe azonban a kert/kedők nem egyeznek bele. Mégis kértük, hogy októbertől a tűzhelyek bepakolásakor tanácsi megbízott legyen jelen... — Ön szerint a tanácsi megbízottaknak elég nagy a hitelük: egy tarjáninak Miskolcon vagy az ország más részén? — Számunkra az a fontos, hogy az áruk épségéről hiteles jegyzőkönyvet kapunk. Mi a heppie... — Az eddigiekből az látszik, hogy a gyárban minden rendben. csak gyáron kívül adódnak hibák. — Reklamációk csak szállítási hibák miatt érkeznek. Gyáron belül is vannak gondjaink. De a megrendelőknek mindig kifogástalan árut indítunk útba. A legnagyobb itteni gond: az idegenanyag-át- vétel. Ezt kell megerősítenünk létszámban is, mérőeszközben is... A tűzhelygyárba kisezer alkatrész érkezik kül- és belföldről, kooperációs partnerektől. Ezeket a darabokat mindössze öt ember ellenőrzi. Pontosabban: a riport fölvételekor öten voltak; közülük ketten egy héttel korábban álltak munkába az üzemben. Természetesen csak szúrópróbákra nyílik módjuk, így számos „gubanc” gyártás közben jut a gyáriak tudomására. Ha szerencséjük van, még a garancia határidején belül észlelik a hibákat. Ám nincs mindig szerencséjük. Ezért, üdvös lenne, ha az idegen- anyag-átvételt öt helyett hétnyolc, egytől egyig hozzáértő ellenőr végezhetné. Ami a fölszereltséget illeti: az etalonok tárolása nem a legszerencsésebben van megoldva jelenleg; ezen a helyzeten érdemes javítani. A megmunkáló munkafolyamatok közepette a szerszámkopás és a szerszámok rossz beállítása okoz selej- tet. Előfordul, hogy csak egy „mefes” jut az ellenőrzésre, s ő egyedül kevés. A hibát ugyanis már az első daraboknál hasznos lenne észrevenni. Ezenkívül ellen kell állni a pszichikai nyomásnak, melyet a környezet fejt ki, mondván: „Kell a darabszám!” Hamarosan bevezetik a termék- kísérő lap alkalmazását ezen a munkaterületen: a dokumentum — egyebek közt — az ellenőrzés időpontját, észrevételét, a MEF-es javaslatát tartalmazza. . vo<* -• :• Legjobban a végátvétel van megszervezve a gyárban. Itt megfelelő a szakemberek képzettsége, rutinja is: azzal is tisztában vannak, melyik vevőnek mi a „heppje”. Tarnóci „saitoi mányok" Lényeges kérdés, hogy a MEF tapasztalatait hasznosítják-e, az üzem, vagy pedig hétpecsétes titkokként kezelik az ellenőrzés közben szerzett ismereteket. A tűzhelygyári MEF minden zűrt „visszajelez” a technológiai osztálynak; javaslataikat — ha van rá mód — figyelembe veszik az érintettek. Ám nem mindig lehetséges a változtatás: erre példa, hogy közismert az ipoly- tarnóci „sajtolmányok” botrányos minősége. Mégsem tud lépni a gyár a megoldás irányába. Egyelőre! (molnár)
