Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-16 / 217. szám

Fogyó határ Ui utakon Romhány kan Lopakodó földfoglalók A föld, úgy is, mint min- deh gazdasági és társadalmi tevékenység alapja, minden bizonnyal megbír néhány ezer villanyoszlopot, vagy képes különösebb gond nélkül ma­gába rejteni néhány száz ki­lométernyi kábelt, vagy ve­zetéket. A baj akkor kezdő­dik, amikor a termőföldön zajló munkák túlságosan el- húzódanak, esetleg a meg­bolygatott földet nem sikerül olyan állapotban visszaadni a mezőgazdasági üzemnek, mint korábban volt. Kivonás és időJeges igénvbevétel Mezőgazdasági rendelteté­sű, nagyüzemi műveléssel hasznosítható földet terme­lésből kivonni csak előze­tes engedéllyel szabad. Hála a vonatkozó jogszabályoknak, illetve a megszegőkre vonat­kozó szankcióknak ezzel a kérdéssel nincs is sok baj. Nógrádban az elmúlt öt esz­tendő alatt 1796 hektárnyi mezőgazdasági területet von­tak ki a művelésből. Ennek is nagy részén erdőt telepítet­tek. Idén például 148 hektá­ron hagytak fel a mezőgaz­dasági termeléssel, de ebből 105 hektáron erdősítettek. A jelenlegi ötéves terv idősza­kában mintegy 1000—1200 hektárral csökken a mezőgaz­dasági terület a megyében a tervek szerint. Mivel a kivonásért fizeten­dő térítés a föld aranykoro­na-értékének kilencezerszere­sét is elérheti, a beruházók általában meggondolják igény­be vegyenek-e jó minőségű földeket. Ha engedély nélkül történik minden, az aranyko­rona szorzója 12 ezertől 45 ezerig terjedhet. Csak érde­kességként: eddig a legtöbb, amit egy hektár „illegálisan” kivont termőföldért fizettek, 3 millió forint volt! Igaz, nem a megyében. Időleges az igénybevétel, ha a más célú használat — tehát nem mezőgazdasági — öt éven belül megszűnik, és a földet eredeti állapotában, helyreállítva a mezőgazdasági termelés szolgálatába vissza­állítják. Ehhez is engedély szükséges, így ez is kézben van tartva és általában a me­zőgazdasági területen munkál­kodó kutatók, fúrók, ásók és fektetők igyekeznek mielőbb levonulni. Kivételek persze akadnak. Legalább egv nyomon Az ÉMÁSZ — a korábbi évek tapasztalataiból okul­va — jól felkészült, mezőgaz­dászok körében nem mindig népszerű feladatának ellátá­sára. Alkalmaznak egy mező- gazdasági mérnököt, igazság­ügyi műszaki szakértőt, aki le- lohasztja a kis- és nagy­üzemek képviselőit, ha túl­zott igényekkel lépnek fel az áramszolgáltatókkal szem­ben. Az igazságügyi szakér­tőnek — „hála” az ÉMÁSZ némelykor ugyancsak túlbur­jánzó tevékenységének, bőven akad dolga. A néhány száz forintos „tyúkpertől” egészen 70—80 ezer forintos kártérí­tésekig. Mert Juli néni (ugyanúgy kártérítést követel és jogosan — ha az uborkaföldjébe ál­lítják a villanyoszlopot, mint például a varsányi termelő- szövetkezet a neki okozott zöldkárért. Az előbbi 400 fo­rintot, az utóbbi csaknem 73 ezret kapott. Ezzel a számla mindkét esetben kiegyenlített­nek tekinthető. Áramra szük­ség van, a vezeték nem kacs­karingózhat az úttal párhuza­mosan, mert legrövidebb az egyenes, így azután a villany- oszlopokból néha jobb a ter­més, mint a gabonából... Félreértve a rosszmájúságot, mint Kapás János, az ÉMÁSZ beruházási csoportvezetője mondotta, az utóbbi években sokkal több figyelmet fordí­tanak a vezetékek ki- és át­építésére, a munkák jobb szer­vezésére és így sokkal keve­sebb kárt is okoznak a me­zőgazdasági terményekben. Igyekeznek a munkákat ak­kor végezni, amikor a ter­mény betakarítása megtör­tént, mint például most Bu­ják térségében. Igaz erre nincs mindig lehetőségük. Ilyenkor azután taposnak, bár mostanában már el-el- kapkodják gépkocsivezetői­ket, ha nem képesek ugyan­azon a nyomon végigmenni, hanem mellé másikat is csi­nálnak. A dolgozóik által elő­állított termelési értékből pe­dig levonják a kártérítés ösz- szegét. így ennyivel többet kell nekik teljesíteni. Ha nem is fognak ezután az ÉMÁSZ szakemberei lábujj­hegyen járni a búzaföldön, bi­zonyára igyekeznek minél ke­vesebb kárt okozni. Keserű káriérités Mindenki tudja, vízre, elektromos áramra, gázra és így tovább szükségünk van. Akkor is, ha a vezetékek ne­tán mezőgazdasági területe­ken húzódnak. Akad azonban olyan, semmivel nem magya­rázható nemtörődömség, ha­nyagság, amely miatt nagy területek válnak, hosszú idő­re hasznavehetetlenné. Mint például a tolmácsi termelő- szövetkezet banki részén, ahol két esztendeje kiásott nyom­vonal keseríti a szövetkezet vezetőinek szája ízét. Igaz, az OVIBER fizetett már kártérí­tést, kisajátítást, de ebből sem neki, sem a termelőszövetke­zetnek. de még a népgazda­ságnak sincs haszna. Ettől még sem cukorrépából, sem burgonyából nem lesz több. Attól függetlenül, hogy a fe­lek a lovagiasság szabályai szerint jártak el. Ez túl nagy vigaszt nem je­lent a gazdálkodók számára. Csakúgy mint a kisterenyei termelőszövetkezetnek, ahol bányát keresnek, vizet kutat­nak, vezetéket fektetnek. A nagyüzem vezetőit viszont nemigen kutatja senki, hogy rendezzék az ilyenkor szoká­sos anyagiakat. Előzetes beje­lentésről meg azután végleg nincs szó. Úgyis meglátja az elnök, ha kinéz az ablakon... A pásztói termelőszövetke­zet tari területén árokásás miatt műveletlenül maradt 8—10 hektárnyi szántó, a kár­talanítás most van folyamat­ban. A kazári termelőszövet­kezet mizsétfai területén va­lakik árkot ásnak és így tovább. A lista korántsem teljes és alig hihető, akad egy mező- gazdasági nagyüzem a me­gyében, ahol nem bolygatják a földet okkal, vagy anélküL Földtörvényünk is van, jog­szabályok is vannak, olyanok is akik felelősek a termőföl­dek használatáért. Csak ép­pen a földünk fogy. Nem gyorsan, látványosan. Csak úgy. apránként. Zilahy Tamás Miért a kompozíció? Horváth Sándor iparművészt, a Romhányi Építési Kerámia­gyár műtermének vezetőjét, ottjártunkkor sürgős munkával látták el: készülnie kellett az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárra. Ennek ellenére szakí­tott egy kis időt, hogy köze­lebbről megismertessen azzal az elképzeléssel, amelynek megvalósítása során, újabb, meghatározó lépés követke­zik be a gyár termékszerkeze­tének fejlesztésében. Ugyanis bizonyos mértékig kilépnek a technika és technológia kiszol­gálásának megcsontosodott bűvköréből. Másképpen szól­va megmozgatják a műszakiak fantáziáját, olyan színvallás­ra késztetik őket, amelynek so­rán minden tekintetben meg­mérettetnek. if — Lehet, hogy véletlen, lehet hogy a mi szamárságunk, ami­kor túlságosan elhittük, hogy a világ nem változik. A ná­lunk megvalósított nagyberuhá­zás során elsődleges szempont volt a technika, technológia fejlesztése, hogy a piacon je­lentkező mennyiségi igényeket kielégítsük. De már ekkor is gondot jelentett a tőkéspiacok­ra való-betörés, mivel egysze­rű mintázatú csempéket gyár­tunk. Rá kellett jönnünk, hogy a világ változásával együtt a technológia elsődlegességét fel kell váltania a piaci igények­re való termelésnek. Én ezt úgy értelmezem, hogy külföl­dön, a tömegárukkal mi nem, vagy csak igen kis mértékben versenyezhetünk. Ezért vala­mi mást kell csinálni, máskép­pen kell gondolkodni — mondja Horváth Sándor. — A kompozícióban való megoldásokra, s ennek megfe­lelő termelésre gondol? — Igen, mégpedig azért, hogy a befektetett munka az ed­diginél többszörös nyereséget hozzon. — Kicsit furcsának tűnik, hogy az iparművész közgazda- sági kategóriákban, művele­tekben gondolkodik? — Ez a kor parancsa. Ne­kem is sokoldalúan kell meg­közelítenem a megoldás lehe­tőségeit, elfogadva és tudomá­sul véve a kompromisszumok­ra irányuló készséget is. Tu­domásul kell venni, hogy az egész világban megváltozott az embereknek a tárgyakhoz való viszonya. Ezt nem érzékelni, figyelembe venni, ehhez iga­zodni — komoly veszélyeket jelent. A tömeggyártás unifor­mizálta azokat a tárgyakat, amelyek az emberi kapcsola­toknak a kifejezői. Az előbbie­ken kívül praktikus szempon­tok is megkívánják, hogy fel­dolgok természetéből fakad,1 hogy a rutinszerű munkákat könnyebben elvégzik. Az új do­log a feladatok természetéből adódóan másfajta gondolkodást kíván Aki nem egészen érti ezt, vagy ragaszkodik ahhoz a konzervatív helyzethez, amihez én is hozzájárultam, az önma­ga fejlődését egy zsákutca felé tereli. Annyit már sikerült el­érnem, hogy egyre többen áll­nak mögém, támogatják, fo­gadják el azt a gondolatom, mely szerint termékeinknek közvetlenebb kapcsolatban kell lenni a világgal, a lakossággal. Ezt olvasva egyesek talán még azt is megjegyzik: minek jött ide ez a művész. Eddig is meg­voltunk nélküle. Minek erősza­kolja, amit mi nem tudunk megvalósítani — próbálja ér­zékeltetni a meglevő állapoto­kat Horváth Sándor. A művész azonban hajthatat­lan. Így cselekszik, mert jól érzékeli a ma valóságát, látja a oldjuk a fürdőszobák zártságát, megoldáshoz vezető utat. Ehhez olyan kompozíciójú a — A kompozícióban való csempékre van szükség, ame- gondolkodás csak nálunk új lyek motivációjukkal, jelen- — veszi vissza a szót —, majd téstartalmukkal, jelképrend- így folytatja. — Nyugaton már szerükkel előremutatnak, rej- gyakorlat. Remélem, belátható tett, még meg nem született időn belül nálunk is így lesz. igényeket elégítenek ki. Az — Mi jogosítja fel a bizako­előbbieket kizárólag gépi dásra? technikai eszközökkel meg- — Először szembenéztünk valósítani nem lehet. Kézi önmagunkkal, ami természe- munkára is szükség van. Utób- tesen összeütközésekkel zaj- bi révén, a jelenleginél jóval lőtt le. Másodszor, lépésről lé- nagyobb haszon is elérhető, pésre megszervezzük az anyag- Véleményem szerint ez az útja bázist, amire az egész terme- annak is, hogy a nyugati pia- lést fel tuduk építeni. Har­cokon, a felsőbb régiókba is be madszor, a műteremben adott tudjunk törni, azaz az ottani az induló létszám, az ő sorai- luxusigényeket is ki tudjuk kát kell újabb tehetséges em- elégíteni. berekkel gyarapítani. Negved­— Az előbbiek milyen vál- szer, egyes nyugati vevőink az tozást jelentenek a művész elkészített munkakollekciók munkamódszerében, munka- alapján már megismerkedtek stílusában? elképzeléseink egy részével. A — Lényegesen közvetlenebb kompozíciós termékekért ked­lesz a kapcsolat a lakossággal, vező árat ajánlanak. Ha már Szűkülnek a technikai korlá- itt tartunk, hadd mondjam el tok. Egy csempe tervezése he- azt, ami nekem nagyon fáj: az lyett felületben, térben kell árképzésben nálunk ma még gondolkodni. Nem lehet a tér- az esztétikai megjelenést igen vezést az asztalnál a gyárban alacsonyra értékelik, megvalósítani. Ki kell menni a i? természetbe, ahol a számtalan Végül az iparművész verseny-- élmény hatása alatt sokkal társai kerülnek szóba, meghatározóbbá válik a mű- — Mint tervező, eddig még vész szubjektumának szerepe sohasem jártam kint külföldön,' a kompozícióba!!. Óriási bele- csupán a különböző kiállítá- érzőképesség kell ehhez, mivel sok előkészítésében vettem nem ismert terek sokaságáról részt. Ha sikerült egy kis időt van szó. Az elképzeléseknek szakítanom, akkor megpróbál- összhangban kell lenniök a tam körülnézni. A kiállítások' többi tárgyakkal. megnyitása előtt azonban min­— Elképzeléseihez miként dig hazajöttem — mondja ke- tudta felzárkóztatni a kivite- sernyés szavakkal Horváth lezésben kizárólagos szerepet Sándor. játszó műszakiakat? Búcsúzóul ismét megerősíti — Gyárunkban nagyon jó művészi hitvallását: nem ha- műszaki-szellemi kapacitás gyom magam, illetve nem hagy­ván. Szerintem a mainál lé- juk magunkat! nyegesen többre képesek. A (venesz) »*«»***♦»* »'* h**r* »<>>> «0**0 <r »»»*** * » trkhirlr'tHrirértr-tr* ♦ ««♦«««»< Kelyhek belföldre A salgótarjáni öblösüveggyár kettes és hármas festőüze­mének Farkas Bertalan Szocialista Brigádja az első féléves tervéi 113 százalékra teljesítette. Jelenleg a belföldi piac­ra festett kelyheket készítenek az ügyes kezű asszonyok. Exporthitel melléktevékenységhez A NEMESFÉM- ÉS IGAZ­GYÖNGY-KERESKEDELEM, a kőolaj- és mélyművelésű bá­nyafeltárás, a repülőgépgyár­tás mellett tételesen még 21 olyan tevékenység van, amit egy kormányrendelet megtilt a tsz-melléküzemeknek. Ezek a tilalmak azonban nem gá­tolják a téeszek gazdaságos működését. A „maradék” mel­léktevékenységből származik ugyanis a közös gazdaságok árbevételének 40 százaléka. Köztudott, hogy a tsz-mel- léküzemek elsősorban a nagy­ipari vállalatok számára gaz­daságtalan termékek gyártá­sával foglalkoznak. Ez, a jobb kifejezés híján, megtűrt te­vékenység a háttéripar fej­lesztési igénye miatt most az adminisztratív korlátozások csökkentésével polgárjogot nyert. Az alkatrész-, részegység-, félkésztermék-gyártás, egyszó­val a háttéripar fejletlensége nemegyszer gazdaságtalanná teszi a késztermékek export­ját. Eltekintve, most a hát­téripar fejlesztése, különbö­ző szervezeti kérdéseinek rész­letes elemzésétől, a megoldá­si lehetőségek között helyett kapott a tsz-melléküzem is. Ezek a méreteikben kis-, vagy középüzemek jelenlegi technikai szintjükön is alkal­masak, vagy alkalmassá te­hetők a viszonylag alacsony feldolgozottságú — szaknyel­ven szólva — háttéripari ter­mékek előállítására. Mérete­iknél fogva rövid átfutási idővel, gyorsan és rugalma­san tudnak alkalmazkodni a mindenkori kereslethez. A viszonylag kisebb eszközter- hek miatt termelési költsége­ik is alacsonyak. A tsz-melléküzemek hát­tériparrá változtatása azon­ban bonyolultabb mint azt hinnénk. Ahhoz például, hogy a tsz-melléküzemek egyálta­lán tudják, mivel foglalkoz­zanak, az egyes iparágaknak az igényelt termékekről cikk­listákat kell összeállítani és közreadni. Mindezt azonban fejlesztésnek kell megelőznie, mert a tsz-melléküzemekben bármennyire is egyszerű kö­rülmények között dolgoznak — egy kalapáccsal és egy re­szelővei —, azért mégsem le­het mindent megcsinálni. A fejlesztés pénzkérdés. És hiába a legcsábítóbb lehető­ség, ha egy tsz-nek választa­nia kell, hogy traktort ve­gyen a szántáshoz vagy mel­léküzemet nyisson, a trak­tort választja. A Magyar; Nemzeti Bank állásfoglalása szerint azonban az importhelyettesítést szol­gáló tsz-melléküzemek éppen olyan kedvezményes export­hitelt kaphatnak, mint az ex­port bővítését szolgáló mező- gazdasági vállalkozások. A kedvezményes hitelnyújtás feltétele elsősorban az, hogy a fejlesztés tartós és gazda­ságos megtakarítást tegyen le­hetővé, és a gyártott termék korszerű, fedott esetben még exportálható is legyen. Egye­bekben a kedvezményes hitel feltételei azonosak az export- kapacitások fejlesztésére nyújtható hitel feltételeivel. Ezek szerint a racionális importgazdálkodást, magya­rán az importhelyettesítést szolgáló melléküzemek léte­sítésére, bővítésére vagy kor­szerűsítésére a bank abban az esetben nyújt kedvezményes hitelt, ha a teljes befektetés a nettó devizahozamból maxi­mum 3 év alatt megtérül. A feltételeknek azonban ez­zel még korántsincs vége. A megtérülésnél ugyanis számításba kell venni az im­portált gépek amortizációját, valamint a világpiaci áron számított energiafelhaszná­lást. További feltétel, hogy a termelés és értékesítés mind a vállalat, mind a népgazda­ság számára gazdaságos, a népgazdasági egyensúly szem­pontjából kedvező legyen. MINDEZEK ALAPJÁN LÁTSZIK, hogy a bank nem fut a tsz-ek után hitelaján­latokkal, de a megalapozott döntéseket kész korrektül tá­mogatni ! Persze ezek a lehetőségek nem azt jelentik, hogy a té­eszek melléküzemei megold­hatják a háttéripar fejleszté­sének gondjait, de a feszült­ségeken nagymértékben eny­hítenek. És már ennek is óriási a népgazdasági jelen­tősége ! B. P. Hálókban tenyésztik a halat Sem a jégtáblák, sem a viha­rok nem ártanak az Ohotsz- ki-tenger partvidékén mes­terséges ívóhelyeken tenyész­tett heringivadékoknak. A természetes ívóhelyek al­kalmatlanná váltak az Ohotsz- ki-tengerben levő hering számára: a partok mentén kevés moszat marad az ikra megtartásához. A halak azon­ban évszázadok során kiala­kult ösztönüket követve még­is minden tavasszal rajok­ban érkeznek ide ívásra. Az ívóhelyek helyreállítá­sára szolgáló kísérleti telep az Aldoma-öböl lett. Az apály idején az öböl egyharmadáról nagyjából levonul a víz, ezért itt kényelmesen lehet a mo- szatokat utánzó hálókkal kí­sérletezni. Amikor a halikra ellepi a hálókat, motorcsó­nakokkal kivontatják őket a mély vízre, ahol kikel a hal­ivadék. A mesterséges ívóhelyek lé­tesítése része a Vosztok tu­dományos-technikai program­nak, amelynek célja a halál­lomány helyreállítása és sza­porítása, az -óceán ajándéká­nak ésszerű kihasználása. NÓCRÁD - 1981. szeptember 16., szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents