Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-14 / 190. szám

Belize

A magyar nép tiltakozik a neutronfegyver gyárfása ellen

KáJlai Gyula nyilatkozata

Hazák békeszerető közvéleménye mélységes megdöbbenéssel értesült az Egyesült Államok elnökének döntéséről, amelynek alapján amerikai badiüzemekben megkezdték a neutronlegyvernek — ennek a különösen veszedelmes és embertelen tömegpusztító eszköznek — a gyártását. Az elhatározás veszélyességéről, a magyar társadalom állásfoglalásáról Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, valamint az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke nyilatkozatot adott az MTI munkatársának.

— Ez a döntés annál is megdöbbentőbb, mivel a Fehér Ház olyan időpontban adta ki utasításait a gyártás megkezdésére, amikor Euró- pa-szerte növekvő tiltakozás bontakozott ki a fegyverkezési hajsza ellen — hangsúlyozta. — A tömegek a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, s olyan tárgyalások megkezdéséért lépnek fel, amelyek — a helsinki záróokmány aláírása óta elért eredményekre támaszkodóan — további kedvező feltételeket teremtenek az európai enyhülés, a biztonság és a nemzetközi együttműködés megőrzésére, elmélyítésére, az ahhoz szükséges bizalommal, és nyugodt alkotó légkörrel együtt.

— Sajnos, meg kell állapítanunk. hogv az amerikai kormányzat, figyelmen kívül hagyva az európai népek, és a világ közvéleményének békeóhaját, eltért attól az úttól, amelynek követésére a finn fővárosban aláírásával maga ic kötelezettséget vállalt. A katonai-ipari komplexum irányítóinak tartós sürgetésére a

Reagan-kormányzat újabb, semmivel sem igazolható lépést tett a fegyverkezési hajsza fokozására. Megtette azt, amitől Jimmy Carter, az előző amerikai elnök — az európai tömegek felháborodása miatt — 1977—78-ban visz- szariadt. így most megszületett az intézkedés annak a neutronfegyvemek a gyártó- sára, amely köztudottan nukleáris eszköz, s amely elsősorban a békés polgári lakosság életét fenyegeti. Hamis és cinikus az az érvelés, amely a döntést amerikai bel- ügynek tekinti, hiszen a pusztító eszközt adott esetben Európában kívánják bevetni. Különösen megdöbbentő,

hogy ezt az elöki döntést éppen a Hirosima elleni atomtámadás 36. évfordulóján hozták. Ezért sem tekinthetjük véletlennek, hogy földrészünk békemozgalmai napjainkban erősen figyelmeztetnek: vigyázzunk, Hirosima szörnyű tragédiája ne ismétlődhessék meg sem Európában, sem a világ más térségeiben.

— Mindenki számára világos, hogy az amerikai nyomásra a közép-hatósugarú rakéták nyugat-európai telepítéséről 1979. december 12-én hozott NATÖ-határozat, majd most a neuk'onfegyver gyártását elindító Reagan-döntés a kialakult erőegyensúlyt kívánja felborítani. Azt a tartópillért próbálja megingatni, amelyen az európai biztonság és együttműködés, valamint a SALT-egyezmények eredményei nyugszanak. A Rea- gan-kormány nem is rejti véka alá, hogy csak akkor kíván a fegyverkorlátozásról tárgyalni, amikor az Egyesült Államok már katonai fölényre tett szert a Szovjetunióval szemben. Valójában tehát nem megegyezni, hanem áz erő pozíciójából diktálni akar. Ezt támasztja alá a madridi találkozó példája is: a spanyol fővárosban az eltelt hónapok alatt — elsősorban az amerikai delegáció álláspontja miatt — még nem sikerült megegyezni a kontinensünk életének alakulásában perdöntő európai leszerelési értekezlet összehívásában.

Mi több: a konferencián résztvevő kormányok, képviselői még tárgyaltak, amikor az égjük amerikai hadiüzemben már hozzáláttak a neutronfegyver gyártásának előkészítéséhez. Ügy vélik tehát, hogy ez az új pusztító erő lehetne a diktálás egyik eszköze. Márpedig világos: a

Szovjetunióra, s a szocialista országokra semmilyen diktátumot rákényszeríteni nem lehet.

— Mód és lehetőség van viszont a józan gondolkodáson és a reális helyzetelemzésen alapuló tárgyalásokra. Olyan megbeszélésekre, amelyeket a szovjet bizalomerősítő, fegyverkorlátozási és leszerelési javaslatok, békekezdeményezések szorgalmaznak. Ezeket, s az ebbe az irányba ható más indítványokat is a békeszerető emberek mind erőteljesebben támogatják.

— A magyar nép, amely eddig is határozottan kiállt a béke védelmében — a világ többi békeszerető népével együtt — tiltakozik a neutronfegyver gyártására hozott döntés ellen. Kifejezzük azon meggyőződésünket, hogy a béke és biztonság útján előrehaladni csakis és kizárólag Helsinki szellemében, az egyenlő biztonság elve alapján a tárgyalások, a megegyezések útján lehet. Kontinensünk népeitől is függ, hogy tágabb hazánk, Európa a Helsinkiben aláírt záróokmány termékeny földje, ne pedig a tömegpusztító fegyverek célpontja, a romlás színtere legyen. Az Európa és a világ más térségei veszélyeztetésének megállítását, országai biztonságának megerősítését célzó erőfeszítéseket társadalmunk most is és a jövőben is változatlanul, egyértelműen támogatja — mondotta befejezésül Kállai Gyula.

JASZSZ-nyilatkozat

A TASZSZ szovjet hírügynökség csütörtökön nyilatkozatot tett közzé arról, hogy Reagan amerikai elnök elrendelte a neutronfegyver sorozatgyártását. A szovjet hír- ügynökség, amely a népek akarata elleni cinikus kihívásnak minősíti a döntést, ismételten emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió több ízben is javasolta a kölcsönös lemondást a neutronfegyverről, erről konkrét tervezetet terjesztett az ENSZ leszerelési bizottsága elé, s a szovjet vezető körök véleménye változatlanul az, hogy ez felelne meg a béke tnegszilár- dítása, valamint minden állam és nép érdekének. Ugyanakkor a nyilatkozat arra is figyelmeztet, hogy a Szovjetunió az amerikai lépés következtében megteszi a szükséges lépéseket biztonsága érdekében.

A szovjet állásfoglalás emlékeztet arra, hogy Reagan döntése cinikusan semmibeveszi a föld népeinek akaratát és érdekeit, megvalósítása következtében új, különösen kegyetlen tömegpusztító eszközzel növekszik az Egyesült Államok egyébként is hatalmas nukleáris fegyvertára.

— Az Egyesült Államok kormányának ez a lépése újabb, szembeszökő bizonyíték arra, hogy a nemzetközi ügyekben tanúsított magatartása rendkívül veszélyes következménnyel terhes —, hangoztatja a szovjet állás- foglalás. — Ha egységes láncolatba foglaljuk össze, mit tett az elmúlt években e téren az Egyesült Államok — rendkívüli mértékben megnövelte katonai kiadásait, meghiúsította a SALT—II szerződés ratifikálását, előkészületeket tesz arra, hogy Nyugat-Európába új, közepes hatótávolságú amerikai nukleáris rakétákat telepítsen, végül döntést hozott a neutronfegyver gyártásáról —, akkor teljességgel nyilvánvalóvá válik, hogy Washingtonban a korlátlan fegyverkezési versenyre, a nemzetközi helyzet súlyosbítására vettek irányt.

A szovjet hírügynökség rámutat: a világ számos országában, így a NATO-tágálla- mok többségében is rendkívüli felháborodással és aggodalommal fogadták a ne- utromfegyver gyártására vonatkozó amerikai döntést — e«—'dűl Peking helyeselte azt nviltan. Az az állítás, hogy

a neutronfegyver gyártása „pusztán amerikai belügy”, mivel a fegyvert az Egyesült Államok területén tárolják, csupán a népek félrevezetésére szolgál.

Amit ma az Egyesült Államok „belügyének” minősítenek, más földrészeken emberek milliód pusztulásának forrásává, az egész világot átfogó nukleáris tűzvész kezdetévé válhat, olyan tűzvész kezdetévé, amely az Egyesült Államokat is elborítja.

— Washingtonban nyilván úgy döntöttek, hogy megmásíthatatlan tények elé állítják NATO-szövetségeseiket: előbb létrehozzák a neutronfegyver-készleteket, azután majd arra kényszerítik őket, hogy ezeket a fegyvereket befogadják saját területükre. Ezért jelent különösen nagy felelőtlenséget, egyes nyugateurópai állami vezető személyiségek magatartása, akik a gyakorlatban a bűnös amerikai tervek megvalósítását segítik elő, amikor olyan benyomást igyekeznek kelteni, hogy a washingtoni döntés nem érinti őket.

— Az amerikai elnöknek a neutronfegyver gyártásáról hozott döntése különösen élesen világítja meg, milyen képmutató az a washingtoni állítás, amely szerint az Egyesült Államok kész á nukleáris fegyverzet csökkentéséről szóló megegyezés kérésére — szögezi le a TASZSZ nyilatkozata. — A valóságban a hangsúlyt az erőre helyezik —, noha az elmúlt évtized tapasztalata vitathatatlanul bizonyítja, hogy egyáltalán nem ez a béke és a népek biztonsága biztosításának útja —, beleértve • az amerikai nép biztonságát is. Pontosan az ellenkezője az igaz.

— A neutronfegyver megjelenése a katonai fegyver- készletben veszélyesen leszállítaná az úgynevezett nukleáris küszöböt, magyarán mondva növelné a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. Ezért minden felelősség az Amerikai Egyesült Államokra hárul. ■

— Veszélyes illúzió az az állítás, amelyet most az amerikai stratégák próbálnak ráerőszakolni az emberekre, s amely szerint a neutrontöltet valamiféle „tiszta”, szinte „humánus” fegyver. Ezt arról a fegyverről állítják, amelyet kifejezetten az emberek elpusztítására

hoztak létre,' s amelynek alkalmazása a tudósok figyelmeztetése szerint igen hosz- szú időre szóló következményekkel jár, végzetes hatást gyakorol a felnövekvő nemzedékre. Ilyen a washingtoni „humasiamius”!

— Minden becsületes em-- bex kötelessége, hogy felemelje szavát az emberiség legalapvetőbb joga, az élethez való jog védelmében, meghiúsítsa az amerikai katonai vezetőknek a neutronfegyverrel összefüggő terveit. A józan ész azt diktálja, hogy a háborúhoz szükséges új és újabb eszközök felhalmozásával a fegyverzet, így a nukleáris fegyverzet korlátozásának, csökkentésének és végső soron megsemmisítésének alternatíváját kell szembeszegezni.

— Mint ismeretes, a Szovjetunió nemegyszer javasolta, hogy állapodjanak meg a

neutronfegyverről történő kölcsönös lemondásról, e fegyver eltiltásáról. Az erről szóló nemzetközi konvenció konkrét tervezete, amelyet a szocialista országok nyújtottak be, a tárgyalóasztalon van, a leszerelési bizottság asztalán, Genfben.

.-»— •A szovjet vezető köröknek változatlanul az a meggyőződésük, hogy ez a megoldás felelne meg legjobban a béke megszilárdítása feladatának, minden ország és nép érdekének.

— Ugyanakkor senkinek sem lehet kétsége az iránt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok által foganatosított lépések fényében fogja értékelni a kialakult helyzetet és megteszi a saját maga, barátai és szövetségesei biztonságának megvédéséhez szükséges intézkedéseket — hangoztatja a TASZSZ nyilatkozata. (MTI)

Hiábavaló taktikázás

Nem adtak ki közös közleményt Thomas Endersnek, a washingtoni külügyminisztérium latin-amerikai ügyekben illetókés államtitkár-helyettesének nicaraguai tárgyalásairól. Az amerikai diplomata anélkül utazott haza, hogy legalább a legizgalmasabb kérdéseket megválaszolta volna a két ország meglehetősen fagyos kapcsolatait illetően.

Ismeretes, hogy az amerikai kormányzat mindvégig bizalmatlanul, mi több, ellenségesen szemlélte a Sandinista' Felszabadítási Front vezetésével Nicaraguában kibontakozó baloldali, népi mozgalmat és még Carter elnöksége idején az utolsó percig támogatta a gyűlölt diktátort, Somozát. Majd miután világossá vált, hogy az alig két és fél milliós közép-amerikai országban jó ha száz ember akad, aki Somoza feltétlen híve, Carter sebtében politikai örökös után nézett. Ekkorra azonban már a liberális burzsoázia szemében is lelepleződött az amerikaiak taktikázása, s még az olyan nagyiparos is, mint Alfonso Robelo gyáros, inkább a sandinistákkal szövetkezett.

Két éve, a forradalom győzelmét követően Washington még a „türelmi időt” sem' adta meg az új nicaraguai kormánynak, mindjárt „krommunistabarátnak” minősítette. Reagan elnök már Nicaraguában és a szomszédos Salvadorban akarta megállásra kényszeríteni '„az előretörő kommunizmust”. Első intézkedései között megtagadta a szenátus által korábban már megszavazott segélyek és hitelek folyósítását, ezzel gyakorlatilag gazdasági blokádot kényszeritett Nicaraguára. Ellenségies magatartásának ezután is számos tanújelét adtá. Épp a hét elején közölte Bayardo Arze, a sandinista front országos vezetősége politikai bizottságénak koordinátora, hogy az Egyesült Államok területén új somozista kiképzőtáborok nyíltak, hogy az utóbbi időben fokozódott a CIA tevékenysége Nicaraguában, hogy szakszervezeti vezetőket próbálnak megnyerni a sandinista forradalom belső destabilizálására- Washington szinte diplomatájának managuai érkezésével egyidőben újabb barátságtalan lépést tett: Kolumbiával ratifikált egy olyan szerződést, amelynek nyomán „lemondott” néhány kis szigetről — Kolumbia javára. A szóban forgó szigetek nicaraguai felségvizeken találhatók.

Seres Attila

Függetlenség —

buktatókkal

Hamarosan újabb ország válik függetlenné Közép- Amerikában: Belize. Az egykori Brit-Honduras a tervek szerint szeptember 21-én nyeri el alkotmányjogi önállóságát. A kis, 23 ezer négyzetkilométeres, mintegy 170 ezres népességű, elmaradott agrárállam Nagy-Britannia utolsó amerikai gyarmata. (Igaz 1964. a belpolitikai önigazgatás jogának kivívása óta „önkormányzattal rendelkező _ gyarmatnak” nevezték.) A függetlenség megadására sok éves tárgyalássorozat után kerül sor, s a londoni kormány döntésében nagy szerepet játszott, hogy mind az ENSZ- mind az Amerikai Államok Szervezete határozatban foglalt állást e lépés mellett.

Az önálló államiság mégis rejt buktatókat a kis trópusi ország számára. A fő probléma, hogy a szomszédos Guatemala több mint 100 éve magának követeli Belizét, azon az alapon, hogy a brit uralom korszaka előtt e terület is a spanyol gyarmatbirodalom guatemalad főkapitányságához tartozott. Ez az igény számos alkalommal konfliktusokhoz vezetett. 1975-ben például Angliának 1600 fős katonaságot és korszerű harci repülőgépegységeket; kellett küldeni Belizébe, hogy megakadályozza Guatemala esetleges fegyveres támadását. Az elmúlt években egy ilyen ..hazafias dicsőséget hozó” akció esélyét ráadásul növelték a guatemalai diktatúra belső gondjai1 valamint a Belizében felfedezett ígéretes olajlelőhelyek is.

Így az idén tapasszal tartott több szakaszos atkotmá- nyozó konferencia fő kérdése is az volt: milyen feltételek mellett kiáltható ki a függetlenség? Az előzetes megállapodás szerint Guatemala állandó kijáratot (azaz egy szárazföldi folyosót) kap a Karib-tengerhez, használhat egyes belizei kikötőket és az olajkutatásban is könnyítéseket élvez majd. A guatemalai kormány ennek ellenére július végén olyan nyilatkozatot tett közzé, amely szerint nem ismeri el Belize függetlenségét, bár nem tervez fegyveres akciót ellene. Az állás- foglalás szerint Guatemala nem utasítja el végleg a terület függetlenségét, de „fenntartja magának, Belizével kapcsolatos jogait”, s „megvárja a brit jelenlét felszámolását, hogy megoldást találjon a problémára”. E baljós kijelentések is magyarázzák, hogy London továbbra sem vonja ki csapatait Belizéből, amely megmarad a Brit Nemzetközösség keretei között is.

A másik bonyodalmat a belizei ellenzéki erők jelentik, akik tiltakoznak a függetlenné válás feltételei miatt, s a Guatemalának adott területi engedményeket önállóságuk megsértéseként értékelik. A londoni megállapodások nyomán szervezett, halálos áldó* za tokát is követelő megmozdulások miatt tavasszal egy időre rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat kellett életbe léptetni. Nem kétséges tehát: a függetlenség elnyerésének örömét jó néhány, .gond is. megkeseríti Belizében.

(szegő)

Letartóztatások Iránban

Az iráni hatóságok több mint 270 kormányellenes személyt tartóztattak le az elmúlt napokban — közölte csütörtökön a teheráni rá" dió.

A rádiójelentés szerint ellenforradalmárokról és különböző ellenzéki csoportok aktivistáiról van szó, elsősorban — akárcsak eddig — a Modzsaheddin Khalk .gerillaszervezet tagjairól. Á letartóztatások többségére Isfáhan városában került sor, mégpedig annak a merényletnek kapcsán, amelyet június végén követtek el az iszlám köztársasági párt székháza ellen.

Ezzel csaknem egyidőben a Pars hírügynökség arról számolt be, hogy az, elmúlt 24 órában 15 személyt végeztek ki, szintén a Modzsahőddin Khalk tagjait.

Nyugati hírügynökségek felhívták a figyelmet arra, hogy a kormány kemény megtorló intézkedései, és Khomeini ajatollah nyugalomra 'intő —

a zavargásokat veszélytelennek, méreteit jelentéktelennek minősítő — felhívásai ellenére fokozódik az erőszak Iránban. Szerte az országban elsősorban egyházi személyiségek, parlamenti képviselők a támadások célpontjai.

Az erőszak fokozódásának hatosára, az iráni főügyész szerdán nyilatkozatban hangoztatta, hogy a forradalmi bíróságok a jövőben az eddiginél határozottabban járnak el minden olyan „ügynökkel”, szemben akik szabotázsakciókhoz, merényletekhez folyamodnak. Egy másik, hasonlóan kemény hangú, a Pars hírügynökség által nyilvánosságra hozott közlemény pedig azt jelezte, hogy a jövőben még gyakrabban folyamodnak majd halálos ítéletekhez, nevezetesen mindazok esetében, akik fegyveres lázadásban vesznek részt, fegyveres támadásokat hajtanak végre, s halál vár támogatóikra is.

(MTIj