Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-11 / 187. szám
Idegenforgalmi főszezon vizsgálat Kereskedelmi erkölcs színe és fonákja ffósíffmány, zsír eiegnrdő Egyenesben a H9RHÜCSHÚS Belső értékelés szerint: jól kezdődött a második fél év a Karancs Húsipari Vállalatnál. Az első hat hónapban keletkezett némi nemű lemaradást sikerült behozni, sőt valameny- nyi ráadást is elértek. összesen négyezer-kétszáz- hötvenegy disznót vágtak le júliusban az üzemben, így kevés híján negyvenöt tonna húst illetve zsírt nyertek. A szakemberek csaknem tizenöt tonnányi készítményt állítottak elő, az eredetileg júliusra tervezett mennyiségtől négy tonnával többet. Zsírból három és fél vagonra valót olvasztottak; ebből exportáltak is két vagonnal. Örvendetes, hogy a hónap folyamán életbe lépett árváltozások csak alig érzékelhető megtorpanást okoztak termékeik értékesítésében. Kelendőek voltak a gyártmányaik, köztük az új, idén piacra dobott: „Nógrádi paprikás” nevű szalámi. Ez utóbbi termékből egyébként csupán száz kilónyit állítottak elő júliusban, ugyanis — ismert gond kevés erre a célra használható bél állt rendelkezésünkre. Augusztusban ilyen szempontból jobbak a kilátások. Jól megbirkóztak a disznók beszerzésének föladatával. Napi százötven-kétszáz sertést dolgoznak föl, s az „utánpótlás” előteremtése nem mindig zökkenőmentes. Júliusban sikerült jól együttműködni a részben megyei, részben megyén kívüli gazdaságokkal és húsipari egységekkel. Régi tárolási nehézségek oldódtak meg júliusban a vállalatnál. A Nógrád megyei Szolgáltató Vállalat építő részlege befejezte és átadta a kétmillió-háromszázezer forintos költséggel megépített raktárt. Az új épületben műszaki eszközöket tartanak, valamint autókat garazsíroznak a KA- RANCSHÜS emberei. — Felújítás. Litkén javában dolgoznak a művelődési ház felújításán. Az épületet kívül- belül tatarozzák, ezáltal megszűnik az eddigi mennyezetbeázás. A festéssel, mázolással együtt a felújítás .költsége több mint hetvenötezer forint. Az idegenforgalmi főszezonra jellemző nagy népvándorlásban megugrik a kereskedelmi és vendéglátó üzletek, strandok, kempingek, szórakozóhelyek, benzinkutak forgalma. Ezeket járják sorra csaknem egész nyáron át a megyei tanács kereskedelmi felügyelői, hogy ellenőrizzék az áruellátást, valamint a fogyasztói érdekek védelmének érvényesülését. Az augusztus végéig tartó vizsgálat során az üzem- anyagtöltő-állomások közül eddig hatot vettek szemügyre az ellenőrök. Benzinnel zökkenő nélkül tudják kiszolgálni a kutak az autósokat, ám az úgynevezett kiegészítő autóápolási cikkekből már meglehetősen szűkös a kínálat. S nem is elsősorban a kutasoknak róható fel a hiányos választék. Hiszen az aprócska alapterületű állomásokon bajosan tarthatnának többet. A kutak környezeti kultúrája kifogástalan, legtöbb helyen csinos kis parkokat alakítanak ki a csapok körül. Szesz + víz = haszon A diósjenői kemping vendégkönyvébe már korábban bejegyezték az ott lakók a szolgáltatás és az áruellátás bővítésére vonatkozó igényüket. Kérésüket azonban intézkedés végett nem továbbították. Ezért akkori kifogásuk még . ma is aktuális. Javasolták például a kölcsönözhető cikkek körének gyarapítását, többek között nyugággyal, vasalóval, hajszárítóval, s azt, hogy a kemping melletti büfében lehessen reggelizni. Ebédelni a Vén diófába járnak a vendégek. Ezzel nemcsak az a bajuk, hogy messze van, hanem panaszt emeltek az étlap szegényessége miatt is: egyféle levesből, egyféle köretből aligha lehet választani. A pásztói strand büféjében fagylaltot, jégkrémet még mindig nem lehet kapni, noha fagyispult éppenséggel volna, csak a folyó vizes kanálmosó nem működik benne. Zsilyák Tibomé büfévezetőnek és helyettesének, Budai Jánosnénak azonban nem is csupán ezt, hanem a szeszes ital vizezését és a súlyhiányos szendvicsbevalót rótták fel az ellenőrök. Ezért pénzbírságot is kaptak. Az etikus kereskedői magatartás megingását tapasztalták a nagybárkányi 8-as vegyesboltban. A rosszul beállított mérleg eleve egy dekáról indult. A hosszú karajt rövid karaj áron adták. A füstölt kolbásszal is megkárosították a vevőket Hibás a Zagyvavölgye ÁFÉSZ, mert nem küldte el a boltba az új húsárjegyzéket.’ A nagyvonalú árszámítást két bolti dolgozónak címzett bírsággal honorálták az ellenőrök. Pecsenyesütögetők Igen változatos képet találtak a vizsgálódók a pecsenye- és Iá ngos .sütőfronton. A balassagyarmati Viktor József pecsenyesütőt például egyértelműen a jó példák közé kell sorolni: boltja tiszta, rendes, ő maga pontosan, korrekt módon kalkulál. A balassagyarmati kórházzal szemben nemrég megnyílt pecsenyesütőre, Vida Attiláné boltjára ez már nem egés'zen áll. A próbavásárlás alkalmával tíz százalékkal megkárosította a vevőt. A savanyúságról nem volt árvetése. Kezdő létére lehetne gondosabb. A salgótarjáni vásárcsarnokban Vincze Gyuláné a lecsókolbász mellett saját pecsenyéjét is sütögeti, mivel az olcsóbb lecsókolbászt füs- töltkolbász-áron mérte. A tetten érhető szándékosság négyezer forintra srófolta fel büntetését. Kis haszon is haszon, főleg ha jogtalan — valószínűleg ezt tartja az öblösüveggyárral szemközti lángossütő, Nádasdi Józsefné. Ö azzal manipulált, hogy az olcsóbb, zsákos liszt és zsír helyett ipari csomagolásút számolt. Azt vélné az emiber, hogy a lángosonként ezáltal elért tízfilléres hasznáért nem érdemes variálni, hiszen még egész napi forgalmat véve is kevés az összeg. Az ellenőrzés után már remélhetően ő is így gondolja. A salgótarjáni ÁFÉSZ vásárcsarnoki 114-es pecsenyesütőjéből 6em köszöntek el megrovás nélkül a felügyelők. Nem elég, hogy a környezeti kultúra, á rend messze elmaradt a tökélytől, a számolásnál is becsapták a vevőt. Titokzatos zöldségek A zöldség-gyümölcs magánkereskedők ellenőrzésekor régi hiba köszönt visz- sza: többszöri figyelmeztetés ellenére sem tüntetik föl árujuk származási helyét és vételárát — akadályozván ezzel az árellenőrzést. Még a szécsényi Skála Áruházban is ezt tapasztalták. Ott tetejébe még az árakkal is manipuláltak: a régebben beszerzett, silány minőségű és drágább zöldség árához „igazították” a később vásárolt jobbat, mondván, ha a vacakért megadtak annyit, kifizethetik a jobbért is. A salgótarjáni ÁFÉSZ zagy- vapálfalvai 22-es boltja (boltvezető Tóth József) ahhoz a bizonyos, állatorvosi könyvben szemléltetésül szereplő lóhoz hasonló: egyhe- lyen található minden kereskedelmi betegség! Az üzlet rendetlen volt. A mérleg eleve csalt. Megkárosították a vásárlót. Hiányoztak az árjelzések. Lejárt szavatosságú cikkeket árultak. Helytelen kerekítés miatt drágábban adták a babatejet. A perselyes fagylaltmérő helyeken gyakori, hogy nem tudnák a pénzből visszaadni. A salgótarjáni Pécskő presszóban például hajlandóságot sem mutattak a pénzváltásra. Holott az üzletnek ez kötelessége. A vendéglátó vállalatnál igen zavaró, hogy a zöldségárak kalkulációjánál nem követik eléggé a változó árakat. Nem alkalmazzák a nagyjából középarányos elszámoló árat. Pedig az üzletvezetőknek lenne könnyebbség, hiszen őket büntetik meg érte. A kifogások egy részét a területük ellátásáért elsősorban felelős helyi tanácsoknak kell címezni, ök adják ki a működési engedélyeket. De sem azok, sem a nyitvatartási idők betartását nem ellenőrzik. A tapasztaltak szerint gyenge lábakon áll az érintett vállalati, szövetkezeti központok belső ellenőrzése is, hiszen a melléfogások nagy részének kiszűrése éppen a belső ellenőrök dolga lenne. Szendi Márta l. ilyen tejel iszi mm Három éve hogy a KNEB felmérte a hazai tejtermelés, ipari feldolgozás és a fogyasztás alakulásának helyzetét. , Az 1978-as év országos hatáskörű felmérései rámutattak, hogy gyorsítani kell a nagy- és kisüzemi fejőberendezések szervizellátásának korszerűsítését, hűtőberendezéssel ellátását a tejfeldolgozó kapacitás bővítésének ütemes megvalósítását, a lakosság igényeinek megfelelő ízesített-savanyított sajtkészítmények gyártását, a baktero- lógiai tisztaság javítását. Biztosítani kell az üzletekben előírt választék minimumot nyitástól zárásig, a vendéglátóipar választékában pedig legyenek tejételek és tejtermékek. Az idén a KNEB-et a MÉM tájékoztatta az 1978- as alapvizsgálatok megtett intézkedéseiről és az eredményekről. Az eltelt időszakban sok területen születtek jó eredmények, de vannak még alapos felülvizsgálásra, változásra váró feladatok is. TBC-MENTES T .'HÉNÁLLOMÁNY Az 1976-ban hozott kormányhatározat eredményeképpen a tejtermelés dinamikusan, évi 5,6 százalékkal növekedett. A mezőgazdasági nagyüzemekben termelt tej fizikai tisztasága elérte a 92 százalékot, az ország tehénállománya pedig az év I. negyedévére tbc-mentessé vált. Ennek ellenére a bakteriológiai szennyezettség körül vannak még bajok. Az ideális az 500 ezer sejt/ml. csíraszámú tej lenne, ami egyben azt is jelenti, hogy lényegesen alacsonyabb lenne a nragas sterilizálási költség, hosszabbodna az eltarthatósági idő, és többféle nagy értékű sajtot lehetne előállítani. Ettől azonban még igen messze vagyunk: az elegy tejek 40 százaléka első osztályú, 45 százaléka másodosztályú, 15 százaléka pedig harmadosztályú. Kutatva az okokat, mindezek az állategészségügyi és takarmányozási követelmények be nem tartására is visszavezethetők. Ebből adódnak ugyanis az úgynevezett tünetmentes tüdőgyulladások (egyes nagyüzemekben eléri a 30—40 százalékot is), de hozzájárul a nem megfelelő szakember-ellátottság is. A tej tisztasága elsődlegesen a dolgozók jó vagy rossz munkáján múlik. A termékszerkezet a magasabb feldolgozottságú, keresettebb termékek irányába változott: 25 új terméket hoztak forgalomba. Az egészségügyi intézményekben javult a tej és tejtermékek felhasználásának aránya és a kórházak élelmezési szakembereinek informáltsága. CSÖPÖGOS ZACSKÓK Ami szinte minden embert érint, a zacskós tej, illetve annak csomagolása. A boltban hányszor bosszankodtunk már azon, hogy mire a pénztárhoz érünk, tejcsöppek jelzik utunkat. Arról nem beszélve, hogy a késői vásárlók (márpedig ilyenek is sokan vagyunk), már nem kapnak tejet, viszont a selejtes, rossz csomagolás miatt ládá- nyi „jó” tej vész kárba. És már itt vagyunk a következő problémánál. A vállalatok, az ÁFÉSZ-ek a boltokat kategóriákba sorolták és meghatározták a választékminimumot. A felmérések során azonban jócskán akadt olyan üzlet, ahol nem hogy a választék nem volt meg, de azt sem tudták megmondani az üzletvezetők, mit is kellene tartamú^. Szomorú tény, hogy az ország több városában, de méginkább a megye falvaiban nem is ismerik az új készítményeket. Az is fura, ám nem éppen szokatlan dolog, hogy a tejtermékek eltarthatósági ideje igen változó. Ez az ingadozás azonban nagyon egyszerű okokra vezethető vissza: nincs megfelelő hűtőkapacitás, tehát a tejtermékeket nem megfelelő körülmények között tárolják. TEJTERMÉKEK A VENDÉGLÁTÓIPARBAN Keleten és nyugaton egyaránt megtalálható éttermekben, presszókban, sőt bárokban is a tej. Nálunk többnyire a közértboltokra korlátozódik. Pedig igény valószínű lenne hazánkban Is arra, hogy üdítő ital, vagy éppen szeszes ital helyett tejet innánk. De éppúgy vonatkozik ez az éttermekre is, ahol a különböző húsféleségek mellett nem ártana tejtermékből sem a választék. (Ha csak az árát vesszük figyelembe; a húsfehérje 1 kg-ja 450 Ft, a tejfehérjéből 1 kg. 150 Ft.) CSECSEMÖTEJ — ISKOLATEJ Ma is érvényben van az az 1951-ben hozott határozat, amely szerint 16 városunkban csecsemőtejet kapnak hatéves korukig a gyermekek. Ebben a kedvezményben az ország lakosságának mintegy 35 százaléka részesül. Megközelítőleg 300 ezer gyermeket érint, és kb. 600 ezret nem. Ez a megkülönböztetés ma már alig indokolt, a szociálpolitikai követelmények szem előtt tartásával felül kellene vizsgálni. Az iskolatej-akció — sajnos — nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket a kívánt mértékben. Szükségessége nem hiszem, hogy különösebben indoklásra szorulna. Az ifjúsági szervezetek: úttörőszövetség, KISZ figyelmébe ajánljuk... Az itt elmondottak természetesen nem terjednek ki minden részletre, de a lényegesebb eredményeket, problémákat érinti. Mindebből érzékelhető: itt bizony még sok a tennivaló. O. É. Női bundák Széesényből Még javában tart a nyári kánikula, de a SÍK Női Ruházati Szövetkezet szécsényi üzemében már a télre szükséges bunkákat készítik az ügyes kezű asszonyok. Képünkön Rácz Ferencné — az üzem Kiváló dolgozója — a bundák összevarrását végzi. Csókási Istvánná, a gépek segítségével naponta 40 kabát vásznát ragasztja össze. Nem lehet minden műveletet géppel elvégezni. Bódog Józsefné és Mliska Rezsőné kézzel varrja a bunkókra a prémet. Bódi Stefánné a készterméken az utolsó simításokat végzi. Képünkön a gombokat varrja fel a bundára NÓGRÁD - 1981. augusztus 11., kedd 3
