Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

Á régi is értéket őriz

Az ipolyvecei régi magtárépület iránt már a muzeológusok is érdeklődtek. A község központjában levő egykori gazdasági épület évtizedekkel korábbi gazdálkodási stílusba enged bepillaiyást.

Idegenforgalmi kaleidoszkóp (VII.)

A countryhullám elérte Budapestet

Mindennapi rejtelmek

A popvilágban egyre jobban kegyvesztett lesz a diszkózene, a felnövekvő korosztály új irányzatot követ és ez a country. A tengeren túlról indult el ez a zenei divatáramlat, s ma már a westernmuzsika Európában is egyre népszerűbbé válik. Az ifjúság — főleg ' zenében — vonzódik a folkhagyományokhoz, melyben némi nosztalgia és természet utáni vágy . is vegyül. S mindezt megtalálhatja a co- untrymuzsikában, mely az egykori vadnyugat kockásinges széles kalapos cowboya- inak életét, valamint a lengőajtós kocsmák, vidám, zenés hangulatát idézi.

A hazai együttesek közül egyre többen csatlakoznak az új hullámhoz, játékukban a magyar népzenei hagyományokhoz is visszanyúlva, a popzenei megújulás egyik lehetőségét kínálják. Most itt az alkalom, hogy megismerkedjünk közelebbről is az amerikai folkmuzsika követőivel:

Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, a KISZ Központi Bizottság kulturális osztályának kezdeményezésére 1981. augusztus 29-én Budapesten megrendezi az I. nemzetközi countrytalálkozót. A 16 holdas Asztalos János Parkban már délelőtt 11 órától várják a fiatalokat a beat- bulira, mely este 10 óráig tart. Az egész napos program színes, változatos lesz: 300 ka- ratés, 60 művészi tornás, valamint könnyűbúvárok tartanak bemutatót, modellverseny a csónakázótavon, különböző sportrendezvények és még sok ötletes, tréfás játékban vehetnek részt a fiatalok.

Vásári komédiákat mutat be a kecskeméti Tanyaszínház, megnyílik a polkaszinó, és ha az idő engedi, a park közepéről felszáll a hőlégballon is. A pavilonsorban majd farmernadrág, nomáding és hanglemez lesz kapható, ez utóbbi természetesen a countrymuzsi- ka mestereitől is. A rendezők mintegy 20—25 ezer fiatal érkezésére számítanak.

A nap fénypontja kora délután kezdődő hatórás country- koncert lesz, a hazai és külföldi együttesek között fellép a Tolcsvay, a Fonográf, a 100 Folk Celsius, a Bojtorján, Lengyelországból Maryla Ra- dowicz és együttese, Csehszlovákiából Jiri Brabec és zenekara, Kanadából a White River Bluegrass Band és az Amerikai Egyesült Államokból George Hamilton.

Aki részt akar venni a találkozón, bővebb tájékoztatást kaphat az Express Ifjúsági- és Diák Utazási Iroda salgótarjáni kirendeltségén.

Az embert — nem mindig és feltétlen tudatlanságának következtében —számos rejtély ámítja el. Sokáig ilyen volt —, hogy egyszerű hétköznapi példánál maradjak — az a pazarló magatartásunk,

mely értékes zöldség- és gyümölcsféleségeinket hagyta tönkremenni az üzletekben, piaci bódékban, ahelyett, hogy a kereslet-kínálat törvényeihez, a minőségromláshoz igazodva leszállított áron értékesítette volna a vitaminos étkeket. Sokan — magam is közéjük tartoztam — dohogtak ezért, s nyilván bosz- szantotta a „magasabb berkeket” is, mert a hét végétől a helyzet megváltozott. A szombati újságokban olvashattunk a belkereskedelmi miniszter legújabb rendeletéről, mely szerint zöldség-gyümölcs boltjaink a jövőben rugalmasan változtathatják az árakat.

Ehhez hasonló rejtély, vagy rejtelem még mindig akad hol itt, hol ott; rajtunk áll, józan megfontolásainkon, elhatározóképes- ségünkön, cselekvésünkön múlik: mennyi és meddig marad meg belőlük. Ennél a gondolatnál be is fejezhetjük fenti elmélkedésünket, hiszen egy tévéről szóló recenzióban, kötve hiszem. effélék bőséges taglalásáról kívánnak hallani az olvasók. A példa azonban megvilágítja a recenzens viszonyulását mindennapi rejtelmeinkhez, melyekből jó pár a képernyőre is felkerül.

A tudomány szférájából említve, a dél-amerikai Nasca után az Atlantiszé, melynek titkaiba az elmúlt két hétben pillanthattunk be. A neves tengerkutató tudós, a francia Jacques Cousteau jóvoltából. Kétrészes filmjében az emberi történelem egyik legrégibb, legtöbb civilizációt foglalkoztató rejtély zárját nyitogatja, érdekesen, a tőle megszokott látványossággal. Atlantiszról, az elsüllyedt városról először Platón, a nagy görög filozófus írt egy másik híresség egyiptomi elbeszélései alapján, s az eltűnt világcsoda azóta foglalkoztatja az emberiséget. Minden részletre — egyébként képtelenség —, ma sem tudunk megfelelő választ adni. azt azonban meggyőzővé teszi a film, hogv Atlantiszt nem az Atlanti- , óceánban kell keresni, hanem az Égei-tengerben. Persze ez nem új felfedezés. erről már több nemzetközi konferencia szóit, mégis örülünk a bátor kapitány filmjének, aki módszerével sokkal • szélesebb közönségrétegek számára tette hozzáférhetővé, átél- hetővé, elfogadhatóvá a tudományos teóriákat, hipotéziseket, mint a — nem lebecsülendő, bár mégiscsak kevesekhez eljutó — tudományos értekezések.

Jacques Cousteau filmjei egyszerre készülnek művészi és tudományos szak- avatottsággal, szórakoztatva, a megállapítások, érvelések erejével hitelesen tanítanak a tudomány, a vizek szeretetére. Tiszteletet, emberséget is meríthetünk egyben. Ezért olyan öröm a nézők sokasága számára Cousteau műveivel találkozni a képernyőn.

Az igényes szórakoztatás nehéz mesterség — írtuk egy héttel ezelőtt. Ezt feszegette a vasárnap délutáni önök kérték. .. -ben a népszerű Vámosi—Záray házaspár nőtagja is. Á házaspár dacolva mindenféle ízlés- és stílusváltozással 32 éven keresztül a táncdal élvonalában tudott maradni; mert, amit csináltak, szívből, tehettséggel csinálták. Az Önök kérték. .. válogatása ezúttal is színvonalas volt. A mezőnyből azonban kiemelkedett Angyal János parodists magánszáma, Dévai Nagy Kamilla megzenésített Zelk Zoltán versének előadása és a „Madách színháziak” szilveszteri Három nővérparódiája. Haumannra,

Márkusra, Körmendire valóban színházat lehet építeni; valahol „erre” keresendő a színház közkedveltsége.

„Egy a szívem, egy a párom...”, „Jaj, cica,eszem

azt a csöpp kis szád. . " Ugye, ismérős strófakezdetek? Az idősebbek meg a középgenerációk szivét, ha hallják, még ma is meg- bizsergetik. Szívesen hallgatlak már a harmincasok is. Ennek ellenére operettet szinte nem lehet látni- hallani színházainkban, még a Fővárosi Operettszínházban is ritkán, ugyanígy a televízióban. Pedig — emlékszem — társaim közül sokan a hatvanas évek • operettközvetítései, Latabár Kálmán, Rátonyi Róbert. Feleki Kamill. Zen- tay Anna. Németh Marika, Petress Zsuz.sa — a sor szabadon folytatható — éneke, játéka révén szerel- mesedtünk bele a színházba, s innen jutottunk el, miközben megtartottuk a tanítóknak kijáró tiszteletet, más. faisúlyosabbnak mondott műfajokhoz.

Az operett második évtizede nemhogy mostoha, de kitagadott gyermek. Nem illik szeretni, védeni. Sőt, S7.égyellnivaló. A régi fajtáját, előadói stílusát igen, de meggyőződésem, hogy az operettet is lehet korszerűen játszani. Pau- dits Béla csütörtökön ismételt műsora a Hölgyek, urak, lehet, lehet! újfent bizonyítja. Milyen kár, hogy ez a nyurga, ritka hajú fiatalember csak részletekben, akkor is harminc percre kap lehetőséget vágyai kiélésére. A „magvas művészet” — gyakran ez tömény unalom — prófétái ezért talán még le is nézik.

Mindennapi rejtelmeink

egyike mindez. Korjelenség, divat, sznobéría. Pedig az operett még ma is sokakat csábítana, nyerne meg a színháznak. A mai közönségínségben több figyelmet szánhatnánk neki, mert az a revolverezés, mely rendező, színész és író között folyik a nézők elmaradása miatt, a kudarcokért, kezd bosszantóvá válni. Ügy tűnik, a küzdelem nem a közönség érdekét szolgálja. Ez azonban már egy újabb — esszét kívánó — rejtelem.

Sulyok László

hol Érdeklődnek másutt az ©rnber egy község öntevékeny művészeti csoportjáról, mint a község kultúrhá- zóban. A Szondi György Művelődési Házat azonban ezen a délutánon is zárva találtuk Drégelypalánkon. Igaz, beértük volna Szondi apródjaival is. Csakhát az illendőség is úgy kívánta, hogy elébb „vezérüket”, akarom mondani, vezetőjüket keressük meg.

Szünidő lévén, amúgy sem tudtuk volna csokorba gyűjteni a gyerekeket. Mert, ha valaki nem tudná, Szondi ap- ródjai ma egy gyermek-színjátszó csoport nevében élnek tovább.

Van, aki ezt ne tudná? Hát persze, hogy van. Hiába, Dré- gelypalánk megyényi araszokkal mérve is messze van. A megye két városától legalábbis messze. Egyébként is hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy „nagy dolgok” csak városokban történhetnek.

Mintha eredményes színjátszó mozgalom csak a város privilégiuma lenne. A falvakhoz legfeljebb ' a népművészettel kapcsolatos dolgokat rendeljük. Röpülj páva-kör, meg citerazenekar, az esetleg. De színjátszó csoport?

Aztán előítéleteink cáfolaté-'év” után ennek az évfolyam- val szembesülve mindúntalan nak a tanulóiból alakítottam meglepődünk: — „Jé, hát ez meg az irodalmi színpadot, is lehetséges?!” Igen lehetsé- Az „alapító tagok” két éve ges Van terényi gyermekcso- ballagtak el az általános is- port, van vanyarci és van dré- kólából, de időközben újabb gelv-alánki is: „Szondi ap- é« újabb osztályokat tanítot- ródjai”. tam, és így biztosított a fo4 NÓGRÁD — 1981. augusztus 11., kedd

ismét verset zengnek

tét meg módszertani kiadványokat, de ezek csak elvétve jutnak el hozzánk, és az igazság az, hogy mi is nehe- en jutunk el Pestre, vagy Salgótarjánba. Ezért is örültünk annyira, mikor — a legutóbbi fellépésre készülve — Kicsiny Miklós, a salgótarjáni József Attila Megyei Művelőlátogatott bennünket, és szá- dési Központ igazgatója meg; látogatott bennünket, és számos hasznos tanáccsal segítette munkánkat.

— Ez alighanem az „Ami a szívedet nyomja” című műsor volt, amellyel a júniusban Pécsett megrendezett országos gyermekszínjátszó fesztiválon elnyerték az értékes „Bóbita-díjat”. Mondana erről valamit bővebben?

— Pécsett kétévenként rendezik meg az országos gyermekszínjátszó fesztivált,

melyre a megyei úttörő kulturális szemléken legjobban szereplő amatőr csoportot hívmeg.

Két éve „Tiétek a föld” című műsorunkkal második helyezést értünk el Salgótarjánban, és megkaptuk a gyermekzsüri különdíját. Idén „arannyá érett” a munkánk, s ígv mi képviselhettük Pécsett Nógrád megyét. Az.

a szívedet nyomja” című műsor alapvetően a címadó svéd verseskötet ég Jani;

Drégelypalánk messze van?

Szondi apród ja i

ne.

férjem tanár, kezdtem, és az

— Most persze tudnak jönni! Amikor nem volt díj, nem volt országos visszhang, amikor „csak” dolgoztunk. Akkor persze felénk se néztek! — mondanám házigazdánk helyében, de ő nem mondja. Még csak nem is gondol ilyesmire. Mózcr Györgyné, a Szondi apródjainak vezetője ennél sokkal szerényebb. Őszintén örül látogatásunknak, pedig nem tudtuk előre jelezni érkezésünket.

— Mire kíváncsiak? — kérdezi bátortalanul.

— Tulajdonképpen mindenre — mondom, s magamban hozzáteszem. — Mindarra, amit már régen tudnunk kellett volna.

☆

— Hat évvel ezelőtt jöttünk Drégelypalánkra taníta- nítani — kezdi Mózer GyörgyÉn magyar—történelem földrajz—rajz szakos ötödikes osztállyal .ismerkedési

lyamatos utánpótlás. Szívesen jöttek a gyerekek, jóllehet a színpad eleinte kizárólag iskolai ünnepélyeken — november 7., március 15., fenyöünnepély stb. — szerepelt. Ma már általában 60— 70 gyerek jelentkezik mindjárt a tanév elején az irodalmi szakkörbe.

— Irodalmi szakkör?

— IGEN. ENNYI gyerekkel ugyanis már nem lehet irodalmi színpad keretében eredményesen foglalkozni. Ugyanakkor minden jelentkezőnek sajnálnék nemet mondani. Szívem szerint inkább még harminccal bővíte- ném a létszámot. A szakkör ezt el is bírná. A legjobbak- kal,. legtehetségesebbekkel azután külön is. foglalkozom, s ez a húsz-huszonöt gyerek alkotja a tulajdonképpeni irodalmi színpadot. A válogatást szükségessé teszi az iskolai rendtartás is. hiszen a szakkör munkájában nemcsak a jó tanulók vesznek részt. Pedagógiai szempontból sem volna jó a más tárgyakból „gyengélkedőket” erejükön felül leterhelni. Persze, azért, ha mód van rá. alkalmanként mindenkinek adok kisebb-nagyobb szerepet, mert a sikerélményre mindenkinek szükségé van.

— Minket egy fesztiváldíj híre hozott Drégelypalánkra.

ön mindeddig a műhelymunkáról beszélt, melyet ezek szerint fontosabbnak — vagy legalábbis egyenértékűnek — tart, mint magát a szereplést.

— Sikeres szereplést csak alapos műhelymunka garantálhat. . A szakköri tevékenységnek azonban csupán egyik tükre a színpadi siker. A szakkörön tanultak nagy része a magyar órákon „csapódik le”, s ez legalább olyan fontos eredmény. Ami a színpadi szereplést illeti, a gyerekek többsége gátlásokkal küszködik, és a versmondás nemcsak a szép beszédre, helyes kiejtésre nevel, de feloldja a gátlásokat is.

— önnek honnan az indíttatása arra, hogy e tananyag tanítása mellett alkotó módon is foglalkozzék az irodalommal?

— Korábban Szandán tanítottam. ott is foglalkoztam ilyesmivel. Szeretem a gyermekverseket, a gyermekiro- ják dalmat, és a „szerkesztői” munkát is. Eleinte az Üttörő- vezetőből vettem át — némi anyagokat, később önállóan kezdtem összeállítani a műsorokat.

Módszerem? Elképzelek egv témát, és hptekig gyűjtök hozzá verset, keresek megfelelő „Ami irodalmi anyagot. Tudom, a Népművelési Intézet is jelem

i

kovszky Éva „Kire ütött ez a gyerek” című könyvére épült. Az alapgondolat sem yolt más, mint irodalmi megfogalmazásban közvetíteni a gyerekekkel mindazt, amit maguk is megélnek, éreznek, tudnak a világból. Sikerünk volt nemcsak Pécsett, de Mohácson is, ahol szintén vendégszerepeltünk. A „Bóbitadíj” mellett, (mely felnőttmércével megosztott harmadik helyezésnek felel meg) fokozta örömünket, hogy előadásunkat megtekintette De- me Lajos, a községi tanács elnöke is, és végig velünk volt a csoport névadója, Muzsik Ilona nyugdíjas pedagógus. Köszönettel tartozunk a megyei művelődési központnak és a drégelypalánki Szondi Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet „Pattantyús” Szocialista Brigádjának is. akik jelvényeket készítettek számunkra erre az alkalomra. De tudja mit?! Inkább nézze át az irodalmi színpad naplóiát! .

'...LAPOZGATOM a gondosan vezetett könyvecskét, közben Mózerék kisebbik lánya — a harmadik osztályos Marta — élőben is felidézi az „Ami a szívedet nyomja” című összeállítás első mondatait: „Te nagy vagy, én még kicsi vagyok. Emlékszel, amikor kicsi voltál? Ha nem emlékszel pontosan, arra kérlek. figyelj rám!”

„Szondi apródjai”' megérdemlik. hogy a jövőben is figyeljünk rájuk. Még akkor is, ha Drégelyitpajánk látszólag messze van . . .

— pintér —