Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-08 / 185. szám

Egy félbeszakadt ellenőrzés A pedáns rend, a tisztaság, * közegészségügyi szabályok betartása sohasem lehet fon­tosabb, mint nyáron, a tik­kasztó hőséggel áldott-vert hónapokban. Jellemző, hogy ilyentájt a közegészségügyi el­lenőrök is úgy indulnak por­tyára, hogy meghagyják: hol érhetők el napközben, ha ne­tán ételmérgezésről futna be valahonnan hír. Vélhetné az ember, fölösleges fontoskodás az ilyesmi. Pedig... Elsőnek az endrefalvai kis­vendéglő előtt landolunk dr Csizmadia Irén főorvosasz- ézonnyal és Uhrin Györgyné ellenőrrel. Noha még csak kora délelőttre jár az idő, élénk élet van a földszinti he­lyiségben. Mondják, némelyek egész napjukat itt töltik a féldecis poharakba bámulva. Napi hatvan emberre főznek a konyhán. Most tartanak az ebéd előkészületeinél. A kony­ha minden zegébe-zugába Vincze Istvánné konyhavezető kíséretében kukkantunk be. Rántásba fúlva Rántással teli lábas áll az asztalon. Benne csupán az edény faláig sikerült a torkos légynek elevickélnie. Ott örök pihenőre tért. Kifelé jövet már ketten voltak a rántás­ban. Fájdalom, egymás társa­ságát élvezni immár nem állt módjukban többé. A legyek nemcsak a kony­hában zsinatolnak, hanem a folyosókon is rajokban pi­maszkodnak. Valamiféle lé­gifolyosónak tekintve. Az ab­lakokat szúnyogháló fedi, az utat tehát csakis a kiszolgá­lótérből találhatják meg. Vagy két éve látott kép me­rül fel emlékezetem valame­lyik rétegéből. Ellenőrizen­dő az oldalsó üvegajtóhoz lé­r Először csak a szomszédos vizekre, a Keleti" és az Észa­ki-tengerre merészkedtek ki a lengyel halászflották, majd a gazdag zsákmány reményé­ben egyre távolabbra hajóz­tak, 1947-ben meghódították a Barents-tengert. eljutottak Izland és Grönland partjai közelébe, a hatvanas években pedig már a korszerű, len­gyel gyártmányú hajókkal nyugat-afrikai, új-fundlandi viz.eken próbáltak szeren­csét. Megfordultak a kana­dai és az amerikai partok kö­zelében, az Atlanti Óceánon is. A hetvenes években a flot­ta felfedezte a namíbiai és argentínai halászterületeket, majd elhajózott a Csendes­óceánra, az Indiai-óceánra és végül a sarki vizekre is. Ez utóbbi területről 1979-ben 63 ezer tonna hallal tértek vissza. A flotta 1980-ban 820 ezer tonna halat fogott. A lengyel halászhajók a távoli vizeken kihalászott hal­mennyiségnek mintegy a felét pék, s lám, piros pont jár me­móriámnak: a trágyás szekér púpozva rakottan most is ott áll a szomszéd ház kerítésén innen,, alig tízméternyire a tűző' napon. Saját szeméttáro­lóit hiába tartja zártan a kis­vendéglő, a trágyás szekér a szemtelen rovarok igazi el­dorádója! — A Chemotox meg se kottyan nekik. Épp csak elbó­dulnak kicsit tőle — legyint reménytelenül a konyhaveze­tő asszony. — Hogyan mosogatnak? Me­lyik vízbe mit és mennyit tesznek? — lép tovább dr. Csizmadia Irén. Elkezdené a szabályok fel­mondását a mosogató asszony­ka, de mindjárt az elején be­lezavarodik, Látva ezt, tás­kájába nyúl Uhrin Györgyné. elővesz egy öntapadós címkét, melyen a mosogatás aranysza­bályai olvashatók, s egykettő­re kiragasztja a csempére. A tojást viszont előírásszerűén mossák. A szalmonellás fer­tőzés rémétől ugyanúgy ret­tegnek, mint bármely, magára valamit is adó étteremben. Csak a hagyományos kell A kisvendéglő étlapja ar­ról árulkodik, hogy Vincze Istvánné kevés hasznát veszi tanult főzőtudományának. Köretként csak a krumplit fo­gadják el a vendégek. Salátá­ból is csupán a hagyomá­nyost érdemes kínálni. — Szívem szerint rengeteg főzeléket főznék — így a konyhavezető. — Otthon is az járja. De itt nem kell. Talán valahogy a régi, megszokott ízek mellé kellene belopni a zöldféléket... A tejtermékek­nek sem tapsolnak a verftíé- gek. Túró csak a palacsintán tudják hazaszállítani, a zsák­mány többi részét bérelt ha­jókkal továbbítják. Ez az üzemanyag- és egyéb költsé­gek jelentős drágulása miatt napjainkban jókora többlet- kiadást jelent, a becslések szerint évente 25 millió dol­lárt. Emellett azok az álla­mok, amelyek régebben meg­engedték felségvizeiken a ha­lászatot. ma ugyanezért ko­moly összeget követelnek. Szenegál például 1981-től a korábbi díj kétszeresét kéri a halászati jogért. Ilyen helyzetben a közeli vizek jelentősége ismét meg­növekszik. Jelenleg a ha­lászzsákmány egyharmada származik a Keleti-tengerről. A kötelező tilalmi szabályok betartásával is évente 200 ezer tonna tőkehalat, he- ringet, sprotnit fognak a Ke­leti-tengeren. Ez a mennyiség 150 ezer tonna hús értékével egyenlő, s ezért jelentős sze­repet kap a lengyel élelmi­szeriparban. és a csuszán „csúszik el”. A sajt is legfeljebb a makarónin. A folyosón egymás sarkát tapossák a sörösládák. Túlsá­gosan is korán, illetve későn érkezett meg az augusztus 20-i sörszállítmány Korán azért, mert az ünnepig így, hűtetle- nül még jócskán „bedöglik” az üvegbe. Későn pedig az okból, mert a címke tanúsága szerint szavatossági ideje már­is lejárt. így hát nehéz el­dönteni, mit kívánjon az em­ber: hogy mielőbb elfogyjon a szlovák sör, vagy hogy egy­általán ne fogyjon el... Kellemes meglepetésként ér, hogy a pult mögött a pohár­mosáshoz ultrás vizet látunk odakészítve — a korábbinál jóval nagyobb fokú igényes­séget igazolja A fagylaltos- pult folyóvizes kanálmosó­ja viszont nem működik, az adagolókanál soröskriglibe töltött vízben ázik. — Így nem lehet fagylaltot mérni! — szögezik le határo­zottan az ellenőrök. Mint színházi végszóra, piros inges fiatalember érkezik. Szer­számmal a kezében: — Jöttem a kanálmosót ja­vítani, csókolom! A hűtőpultban néhány cuk­rászsütemény. Nem keltik a friss sütemény benyomását. Így hát megkérdem: — Mikoriak? — Ó ez még a múlt pénte­ki szállítmányból való — le­gyint rá a kiszolgáló fiú. Úgy látszik a KÖJÁL-osok fehér köpenyének tekinté­lyéből valamicske nekem is jut, mert — bár nem kérem — a két nap híján egyhetes süteményeket azonnal kidob­ják. Valami mérgezés, vagy mi Az ellenőrök a kifogások ellenére is elégedettek. Nem hiába rótták meg annyiszor az endrefalvai kisvendéglőt, az egység meglepően rendes, tiszta. Ilyenkor látni, hogy van foganatja a kitartó, szí­vós ellenőrzésnek. Már ahol és már akinél. Mert következő állomásun­kon, a pásztói Cserhát csár­dánál már a kapuban vár két alkalmazott, arcukon az ellen­őrzések alkalmával szokat­lanul szíves mosollyal. Pa­lástolt, de azért nyilvánvaló örömük annak szól, amit mi még csak nem is sejtünk. A meghiúsult rajtaütésnek. — Csakhogy megjött végre, doktornő! — szólnak már messziről dr. Csizmadia Irén­hez. — Tarjánból már kétszer is keresték. Azonnal haza kell mennie. Valami ételmérgezést vagy mit jelentettek. Az endrefalvai kisvendéglő megjavulása fölötti örömünk egyszeriben elillan, és kétsé­gekkel telve indulunk visz- sza. Még nem tudunk a hír­ről semmi közelebbit, csak egyetlen dologban vagyunk teljesen bizonyosak: a köz­egészségügyi ellenőrzések szi­gora — lám, ez a hír is iga­zolja — még sokáig indokolt lesz. Szendi Márta Nyíltfengeri halászat Szabálysértési kísérleti év a rétsági A rétsági járás nyolc ta­nácsának is — csakúgy, mint másutt — az a célja, hogy a közigazgatási területen a ren­deletek, törvények és általá­ban az együttélés szabályai­nak betartására felügyeljen. Mint a járási hivatal leg­utóbbi, a tanácsok hatósági munkáját elemző feljegyzésé­ből kiderül, az állampolgárok döntő többsége csak „szabá­lyos” úton kerül kapcsolatba az államhatalom helyi képvi­seletével, a tanáccsal. Persze, nem egy helyütt akadnak olj'anok is, akikkel gond van. A leggyak >t idb szabálysér­tés: a közterület engedély nél­küli használatba vétele, So­járásban kan építkeznek, a szükséges pallókat, téglát, sódert az ut­cán tárolják, nem törődve az­zal, hogy a járda vagy éppen az úttest java részét elfoglal­ják. Az utóbbi időben mind bátrabban élnek a helyi taná­csok a helyszíni bírságolás jógával. Az idei év első felé­ben például Rútságon, Bán­kon és Tolmácson 58 esetben rótták meg a szabályokat megsértőket, javarészt a köz­terület engedély nélküli hasz­nálatba vételéért. Nógrádban 14, Diósjenőn 12' esetben nyúl­tak pénztárcájukhoz a sza­bálytalankodók. Hogy meny­nyire hatott a hatóság? Rút­ságon az első fél évben 89 kérelem futott be a tanács­hoz, építő- vagy tüzelőanyag tárolásának engedélyezését kérték. Ez jóval több mint korábban. Javult a gyámügyi felderí­tő munka is, hiszen az elmúlt évi 82 határozattal szemben az idén már eddig 106 döntés született. A családvédelmi munkában akad még javítani­való. Kevés információt kap a hatóság a kiskorú gyermekei­vel együtt élő, alkoholizáló szülőkről, így ritkán kezde­ményezhetik a kényszer alko­holelvonó eljárást. Már az idén is előfordult az üzletekben a vásárlók megká­rosítása, amiért legutóbb pél­dául 3000 forintot szabtak ki. Három följelentés érkezett kontárkodók ellen — a járá­si hivatal véleménye szerint ennél többen jutnak jogtala­nul pénzhez. Hol maradtak ötvenketten? Ifivezetők egymás közt Megbeszélés a foglalkozás szünetében. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom: a vezetővé vá­lásnak meghatározó állomá­sai a gyermekkori tisztségek, például az úttörőmozgalomban végzett munka. Mert senki sem születik vezetőnek, hosz- szú, kemény, embert próbáló és embert formáló küzdelmek után lesz azzá. S ha ez így igaz, akkor különösen fon­tosak azok a bizonyos elő- iskolák. Mint például az if- júvezetői képzés. Az elmondottak miatt né­mi meglepetéssel hallottam, hogy az idei kezdő ifjúveze­tők nyfrjesi táborába meg­hívott nyolcvan résztvevő kö­zül mindössze huszonnyolcán mentek el... Közülük né- hánnykl beszélgettem az ifi­vezetők gondjairól-bajairól, örömeiről, s terveikről. — Engem Is nagyon meg­lepett ez a részvételi arány — mondja Pintér Zoltán tá­borvezető —, annál is inkább mivel több mint negyvenen visszajeleztek a még már­ciusban kiküldött meghívónk­ra, hogy rendben van, itt lesz­nek. Aztán mégse, önkéntes az ifivezetői tisztség vállalása, senkinek sem kötelező, de azt hiszem, annyit mi is jog­gal elvárhatunk, hogy az adott szót mindenki komolyan ve­gye. — Pedig, mondhatni dús­gazdag program várta a tá- borozókat, a kötelező foglal­kozások címei már önmaguk­ban is hasznos adalékokat sej­tetnek a mindennapi munká­hoz. Miért és hogyan lettem ifivezető? Mit jelent ifiveze­tőnek lenni? Hogyan lesz ér­dekes és izgalmas a kisdobos- és úttörőközösségek program­ja? — hogy csak néhányat említsek a sűrű foglalkozás­címek közül. Győri Marianna mátraszőlő- si és Varga László borsosbe- rényi úttörők az iskolájukhoz való tartozás szálaként vá­lasztják az ifivezetői mun­kát. — Nagyon sok élmény, em­lék fűz még bennünket az alig néhány hete „elhagyott” iskolához — magyarázzák né­mi nosztalgikus felhanggal —, s úgy érezzük ez a munka jó kapocs lesz. S nem csak gyak­rabban járhatunk vissza is­kolánk falai közé, hanem se­gíthetjük is őket. — Derűs optimizmus, közösségi vágy ér­ződik mondataikon, a „szub­jektív feltétel” tehát adva van a jó úttörőélet kibontakozta­tásához. .. Kukucska Erika nevét az Üttörősarok-rovatunk rend­szeres olvasói bizonyára már jól ismerik. Vanyarcról küld­te híradásait, szeptembertől pedig a budapesti Apáczai Csere János Gimnáziumban kezdheti meg tanulmányait. Öt arról kérdem, hogyan lát­ja a KISZ-esek munkáját, s mit vinne szívesen magával az út­törőmozgalomból a KISZ-be? — Elsősorban azt a lelkese­dést, odaadást — válaszolja—, amely az 5—6—7. osztályban jellemzi az úttörőket. Az utolsó évben mindenki el van foglalva a saját továbbtanul lási gondjával. Továbbá a nyílt, őszinte véleménynyil­vánítást, a bátor kiállást a jó ügy mellett, ezt szeretném továbbvinni. Mi a vélemé­nyem a KISZ-ről? Őszintén szólva, keveset tudok a mun­kájukról, Vanyarcon, ahol élek ritkán hallok program­jaikról, kezdeményezéseikről, jóval élőbb, rugalmasabb, s tartalmasabb együttműködést képzelek el az úttörők és a KISZ-esek között. Mint egy korábbi fölmérés-’ ben olvastam Nógrád megyéJ ben csaknem még egyszer anyj nyi ifivezetőre lenne szük-j ség, mint amennyien jelenleg vannak. Ismerve sok-sok ifi-^ vezetőt, munkájukat és szor-í galmukat napnál' világosabb: nagy szükség van rájuk. Nem ártana alaposabban utána járJ ni e -hiányosságok okainak—J hogy a jövő esztendei kezdő ifivezetők táborából kedve-- zőbb megjelenési arányról tu-J dósíthassunk. 1 X. L. j A. vásárló szemével A körülmények is fontosak A kereskedelem a népgaz­daságnak olyan ága, amellyel ha akarjuk, ha nem, naponta kerülünk kapcsolatba. Sok esetben egész napra meghatá­rozza közérzetünket a reggel vásárolt keletien kenyér, vagy éppen a ropogósra sikerült zsemle. Jelentéktelennek tű­nő esemény életünkben a mindennapi bevásárlás, ám éppen mert mindennapos, nem mindegy, hogy mi és mi­lyen módon kerül kosarunk­ba. E rövid bevezető után már lehetne szidni a keres­kedelmet, hiszen ez divatos. Ezúttal azonban tekintsünk el a zsörtölődéstől, s igyekez­Egyébként emelkedett a ta­valyihoz képest a szabálysér­tésekért kiszabott bírságok összege, hiszen 1980-ban kö­rülbelül 940 forint volt, míg az év első felében 1319 fo­rintra emelkedett. A rétsági járásban a sza­bálysértési hatósági munká­ban az idei amolyan kísérle­ti év. Korábban községenként egy-egy ügyintéző foglalko­zott ezekkel az ügyekkel, míg most három körzetre osztot­ták a járást. így a terület szabálysértési ügyeit három szakember intézi — termé­szetesen szorosan együttmű­ködve a szabálysértési bizott­ságokkal. Ezek a szakembe­rek jobban elmélyülhetnek az igazgatási munka e bonyolult területén. Az eddigi tapasz­talatok szerint egységesebbé vált a szemlélet, hatásosab­bak az intézkedések. zünk tárgyilagosak maradni. Nézzük például azt, hogy mit ígérnek a kereskedelem ve­zetői erre az esztendőre. Min­denekelőtt azt, hogv az élel­miszer-ellátás kiegyensúlyo­zott lesz egész évben. Az ígé­ret alapja 5—5,5 millió tonna élelmiszer: ekkora árualapra kötött a kereskedelem szerző­dést partnereivel. Akadékoskodhatnánk: igen, van elegendő áru, de össze­tétele nem mindig felel meg a lakosság szükségleteinek. Előfordul például, hogy bár általában van elegendő sör, a legmelegebb nyári napokon azonban éppen nem lehet kap­ni. Az idén a belkereskedelem vezetői korrektül bejelentet­nék: átmeneti zavarok előfor­dulhatnak az ellátásban. Sőt, nemcsak sörből lehet hiány, élő hal sem lesz az egész év­ben, s más cikkekből is szá­míthatunk választékhiányra. Persze nem minden a meny- nyiség, mondja a kedves ve­vő, és igaza van. Volt alkal­ma kipuhatolni a kereskede­lem gyenge pontjait; a minő­séget, a csomagolást gyakran kritizálja. A kereskedelem képviselője nem tiltakozott, elismerte; a sokszor kifogá­solt minőség ugyan a terme­lés során alakul ki, de a ke­reskedelem is megkövetelhet­né a szállítótól az előírt mi­nőséget, s azt megfelelő áru­kezeléssel megóvhatná. Az elmúlt 15 évben sokat változtak a vásárlási körül­mények. Megduplázódott az NOGRAO - 1981. élelmiszerüzletek alapterüle* te, kiépült az ABC-hálózat — ez utóbbiak bonyolítják le az élelmiszer-forgalom 30 száza­lékát. Ezzel szemben még mindig nagyon sok a kisbolt, amelyekben érthető okok mi­att a választék szerény, s emellett ezek az üzletek gyengén felszereltek, nincs mindegyikben hűtőpult, az önkiszolgálás nem megoldha­tó. Nem kis gondja ez a ke­reskedelemnek, hisz a 19 ezer üzlet háromnegyede kis­bolt. S ezek nem szűnnek meg, tehát fejlesztésükre fel­tétlenül és mielőbb nagy fi­gyelmet kell fordítani. A vásárlási körülmények nem csupán a helyszűkében szenvedő kisboltokban mosto­hák. A kedves vevő bizonyá­ra megfordult már olyan mo­dern salgótarjáni ABC-ben, ahol piszkos volt a kosár, sorba kellett állni a pultnál és a pénztárnál, s az eladó modora sem volt különb mint egy kocsmai kidobóemberé. Márpedig a vásárlás körül­ményeire — hangsúlyozták a Belkereskedelmi Minisztéri­umban — az eddiginél na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni. A vevő, akinek a mai gaz­dasági helyzetben többet kell dolgozni azért, hogy életszín­vonala ne csökkenjen, joggal várja el a kereskedelem dol­gozóitól, hogy pénzéért ne csak megfelelő minőségű árut kapjon, hanem tiszta kosarat, tisztességes, emberi hangot, gyors kiszolgálást is. k. a. 8., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents