Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-08 / 185. szám

A magyar iparművésze! kezdetei Idegenforgalmi kaleidoszkóp (V.) 125 éve született Radisics Jenő „...A LAKAs mindenkor az Illető világnézetének és mű­veltségének, s az ezekből fo­lyó igényeknek leghívebb és legjellemzőbb kifejezése volt, régente is épp annyira, mint ahogy ma is az, és hogy ta­lán sohasem mozgunk bizto­sabb talajon, mint amikor a lakásból következtetünk va­lamely kor sajátságaira, va­lamely nemzet tulajdonságai­ra, az egyes ember jellemé­re, műveltségére, kiváltképp pedig az ízlésére.” Ezek a gondolatok közel százévesek. 1893-ban Radisics Jenő írt cikket a MŰVÉSZI IPAR című folyóiratba A modem lakások címmel, eb­ből való az idézet. Ha a sza­vak, a szófordulatok régies­sége tükrözi is a kort amely­ben íródott, a gondolatok má­ig érvényesek, „modemek”. Radisics az emberi, hajlékok történetét követő, nagy szen­zációt keltett párizsi bemuta­tó kapcsán gondolkodott a modem lakásról. A látottak két jellemző mozzanat ki­emelésére késztették: első a gyakorlati funkció, a „szük­ség szülte védekezés” az ele­mi csapás, a támadás, a ter­mészeti jelenségek ellen. A másik az esztétikai szempont; „az ember öntudatlanul mó­dokat keres, miképp hozza létre lakóhelyében azon kel­lemes érzést, amelyet meg­szokott, ha a szabad termé­szetben tartózkodik: az ember utánoz, gyönyörködni kíván még akkor is, amidőn ma­gát elszigeteli, azaz hajléká­ba vonul.” Máig kevesen fogalmazták meg ilyen szépen a lakberen­dezkedés alapelveit! Dehát ki is volt Radisics Je­nő, a magyar iparművészet kezdeteinek tanúja, cselekvő résztvevője? 1858-ban szüle­tett, éppen 125 esztendeje. Mű­történész volt, az Iparművé­szeti Múzeum igazgatója, mű­egyetemi tanár, a Művészi Ipar című folyóirat társszer­kesztője, könyvet írt — társ­szerzőként — az ötvösség re­mekeiről. a magyar koroná­zási jelvényekről, s a Magyar- országon található műkincsek­ről. És — talán mindenek­előtt — lelkes publicista volt, a magyar iparművészet ese­ményeinek krónikása, érté­keinek jó szemű észrevevő- je, feltérképezője. CSAKHOGY. „Előbb volt Iparművészeti Múzeumunk, mint az európai szinthez mér­hető gyáriparunk” — állapít­ja meg Vadas József a kor­ról. Az Iparművészeti Múze­um köré szerveződik az ipar­művész-oktatás, és mellette keletkezik a modern iparművé­szet is. Radisics a párizsi, bé­csi, sőt amerikai példákra hi­vatkozva szorgalmazza az ok­tatás ilyen megszervezését. Messzire vezetne az okok vizsgálata, hogy miért nem si­került mégsem a modem szemlélet meggyökeresítése. Egyik fő oka például az Auszt­riától függő ipar, másik a magyar kézművesség ragasz­kodása a történelmi stílusok továbbéltetéséhez. Mindez azonban Radisics személyes ügybuzgalmából semmit nem von le. A hajdani folyóiratszámok tudósítanak előadásairól, az Iparművészeti Társulat ülései­ről, amelynek bizottsági tag­ja, tanulmányairól, igyekeze­téről, amellyel a külföldön szerzett tapasztalatokat szin­te felkínálja az itthoniaknak, elveiről, gondolatairól. 1891. április 13-án például ülést tartott a Műbarátok Kö­re. Itt fölolvasást tartott Ra­disics Jenő a legyezőről. El­mondja, egy szó sem igaz a legyező keletkezésének fran­ciás, mitikus legendájából. „Tartok tőle — mondja —, hogy a kecses eszköz a pusz­tában született meg, amidőn a pásztort forró délben a le­gyek, napnyugtakor a szúnyo­gok akadályozták...” S példá­kat idéz az irodalomból, kiter­jedt tájékozódásra, tájékozott­ságra vallón, majd bemutat legyezőket, a keletkezésük idejének megfelelően. A pél­dák: grófnők, bárónők legye­zői, nem is lehettek volna máséi a múlt század utolsó negyedében. Ezek a legyezők egyetlen kiállításra gyűltek össze. Radisics költői fordu­lattal futó meteorhoz hason­lítja a tárlatot. Majd így foly­tatja: „Ha meteor volt, én lát­ni vélem a szikrát melyet gyújtott... s lesz idő, nem is sokára, amikor itt is, ott is szép legyezőt látunk, rajta e felirattal: honi ipar”. Mert minden tevékenységében, ta­nulmányában ezzel a céllal, a művészi magyar ipar megte­remtésével, jelentőségének öregbítésével foglalkozott. Szenvedélyesen harcolt érte. Talán tudatában volt a szi­szifuszi küzdelem eredmény­telenségének is. Mégis bízott és cselekedett, ahol tehette. Tudta art is, hogy minden lépés számít. Vagy ahogy le­gyező-előadását befejezte: „NE FELEDJÜK, hogy a termékeny eső is csak csep- pekből áll.” Radisics tevékenysége ilyen termékeny eső volt a magyar iparművészet történetében. i Torday Aliz Tanfolyamok, továbbképzések könyveseknek ' X Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése az 1981/82-es oktatási évben is több tanfolyamot indít a könyvterjesztésben dolgozók számára. Ezek között szerepel a könyvesbolti eladó szakmun­kásképző tanfolyam, a vidéki tagozaton ’981 októbere és 1982 júniusa között, 11 he­tes időtartamban, 2-3 hetes konferenciák és 3-3 na­pos, területi központokban szervezett konzultációk for­májában. A tanfolyam a ta­gozaton 1982. júniusában szak­munkásvizsgával zárul. Mun­káltatói támogatással azok je­lentkezhetnek, akik érettségi bizonyítvánnyal, vagy a kö­zépiskola 4. osztályának ered­ményes elvégzését igazoló bi­zonyítvánnyal rendelkeznek. A jelentkezési határidő szep­tember 1. Lehetőség van szakmunkás- vizsga letételére egyénileg fel­készülök számára is, akiknek 1982 őszén szerveznek szak­munkásvizsgát. A szakmunkás­vizsgára és az azt megelőző, kötelező tárgyi vizsgára hét, egyenként háromnapos előké­szítő konzultációt szerveznek, amelyek idén novemberben kezdődnek. Erre is szeptem­ber 1-ip lehet jelentkezni. Ezeken túl szakelőadói tan­folyamok is indulnak. Foly­tatódik az antikváriumi szak­előadói tanfolyam, amely idén januárban indult. Ida már nem fogad el új jelentkezést az oktatási osztály. Lehet vi­szont jelentkezni, szintén szep­tember 1-ig a zenemű-szak­előadói tanfolyamra. Azok jelentkezhetnek, akik „köny­vesbolti eladó” szakmunkás-bi­zonyítvánnyal rendelkeznek. E tanfolyamok szakeladói vizs­gával zárulnak.' A vidéki tagozaton is foly­tatódnak az idén megkezdett könyvesbolt-vezetői tanfolya­mok. Ide már nem lehet je­lentkezni. Űj tanfolyam elő­reláthatóan jövő ősszel indul. Lesznek még egyéb formák is, közöttük továbbképzés köny­vesboltvezetőknek. Valami elkezdődött Varsányi Az elmúlt év őszén Járja József, Varsányi közös közsé­gi Tanács elnöke arról pa­naszkodott, hogy annyira árva a művelődési házuk, hogy még vezetője sincs. Az állást meghirdették, de minimális az esélyük, hogy képesített népművelőt kapjanak. Lakást nem tudnak biztosítani; a ha­vi 2000 forint sem az az ösz- szeg, amiért a végzett nép­művelők sorban állnának. — Az érzésem jó volt. Egyetlen érdeklődő, jelentke­ző levelet sem kaptunk a postán. Ezért január l-től_ ké­pesítéssel nem rendelkező fi­atalra bíztuk a művelődési ház vezetését. Kiss Erzsébet a társközségben, Nógrádsipe- ken él. Így az az előnye meg­van, hogy jól ismeri a var­sányi embereket, a helyi le­hetőségeket. — A személyi kérdést úgy, ahogy megoldották. Milyen a községben a közművelődés tárgyi feltétele? — Őszintén meg kell mon­danom, hogy rossz. A mű­velődési házra jóindulattal sem lehet ráfogni, hogy a látogatás községben a kultúra felleg­vára. Régi, ódon épület. He­lyiségei: egy nagyterem, ahol 110 ülőhely van, egy kis szín­padtér és egy még kisebb öl­töző. A VI. ötéves tervben felépül az új klubkönyvtár, amely megoldja gondjainkat. Viszont addig sem ülhetünk ölhetett kézzel. Az adott kö­rülmények között kell a le­hető legjobban dolgozni. — Tudom, hogy a közmű­velődési életben egy fél év tapasztalatszerzéshez, a lehe­tőségek és igények felméré­séhez is kevés. Ennek ellené­re megkérdezem, milyen vál­tozás tapasztalható a község kulturális életében, a műve­lődési otthon vezetőjének munkába állításával? — Mi azzal tisztában va­gyunk, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet minden terü­leten, mindenben előbbre lép­ni. Rendszeressé váltak a gyermekfoglalkozások. Jól összefogja és megszervezte a vegyes kórust, amelynek ve­zetője Bablena Ferenc. A fi­ataloknak több szórakoztató. tavalyinál minden bizonnyal eredményesebben ' szerepe­lünk a Palóc szőttes kulturá­lis napon. Azzal tisztában va­gyunk, hogy tartalmasabb közművelődési életet lehetett volna teremteni. Viszont a tárgyi körülményeket és azt a tényt, hogy fiatal képesítés nélküli, kezdő népművelő, nem szabad elfelejteni. Lel­kesedésével, jó szándékával, tudom, hogy ez önmagában kevés, de sok mindent pótol­hat. Kiss Erzsébet így vall az első fél év munkájáról, ta­pasztalatairól. — Legnagyobb problémám az volt, hogy a kiscsdportok foglalkozására alkalmas he­lyiséggel nem rendelkeztünk. Rendbe hoztuk az öltözőt, s most ott tartjuk az ilyen ösz- szejöveteleket. Legkönnyeb­ben a gyermekekhez és az idősebb korosztályhoz talál­tam meg az utat. A „játszó- ház”-összejövetelek rendsze­resek és a nyári szünetben is programot biztosítunk a gye­rekeknek. Örülök, hogy a fel­nőtt vegyes kórusunkat sikerül megszervezni. A faluból a fi­atalok zöme kijár dolgozni. Ezért csak a hét végét töltik itthon. Többen azt mondták, hogy sok a táncos rendezvény. Még mindig jobb. ha a kultúrházba jönnek be táncolni, mint ha a kocsmá­ban ülnének. Előbb csak tán­colni jönnek be. Később már táncos műsort • szervezett. A 4 NOGRÁD - 1981. augusztus 8., szombat Megkérdeztük az utazási irodákat Mit ígérnek az utószezonra? Az Őrségben VOLÁNTOURIST: Dunántú­li tájakra hívjuk a turistákat őszi üdülési ajánlatainkkal: A kőszegi hegyek lábánál, a szubalpesi levegőjű Velem az erdőktől övezett falvak nyu­galmával fogadja a vendége­ket. Innen nem messze van Bükfürdő is, melyet nem kell különösebben bemutatni, ki­váló gyógyhatású vizének hí­re eljutott határainkon túlra is. Ugyancsak sokat hallani az őrségről, e Vas megyei táj szépsége különösen az őszi hónapokban bontakozik ki. A hatalmas erdőségek lombkoro­nái zöld, sárga, aranybarna színárnyalatokban pompáznak. Az őrségi falvak füzéresen he­lyezkednek el ma is, őrizve az ősi településépítkezés szoká­sait. Szívesen töltik szabadsá­gukat a csendet és természe­tet kedvelők öriszentpéteren, az őrség fővárosában. Az em­lített három üdülőhelyen ol­csó áron, félpanziós ellátással parasztházaknál szállásoljuk el a VOLÁNTOURIST-tal uta­zókat. Az utószezon külföldi prog­ramjából két utat választot­tunk ki, melyek eltérnek a megszokottól. Az egyik „Ke- let-Törökország csodái”-t tár­ja a turisták elé. Ez a 20 na­pos túra szeptember 6-án kezdődik, autóbusszal. A prog­ram tartalmazza Isztambul, Trabzon, Maiatya nevezetessé­geinek megtekintését, a társa­ság felkeresi az iráni határ­nál levő Ishak pasa kastélyát is. Kirándulnak a 2150 mé­ter magas Nemrut-hegyre te­repjáróval, s megtekintik a napfelkeltét I. Antiokhosz ki­rály síremlékénél. Felkeresik a Van-tavon levő Akdamar- szigetet és elmennek az Ur- fánál levő Szent-szigetre, a kaptár jellegű házairól ne­vezetes Harran faluba. A másik ajánlatunk: Hajó­val hat ország tengerén. A tíznapos társasúton autóbusz- szal jutnak el Velencéig az utasok, s ott hajóra szállnak. A további útirány: Mestre— Dubrovnik—Korfu szigete— Málta szigete—Tunisz—Kar­thágó—Mallorka—Barcelona- Genova—Velence, innen ismét visszautazás autóbusszal Bu­dapestre. A hajón teljes pan­zió, hideg-meleg folyóvizes kabinokban helyezik el a tu­ristákat. Mindez a VOLÁN­TOURIST valutakeretének terhér° —ha— ; Óceáni mítoszok Lassacskán megszokjuk, hogy az elektronika segítsége révén olykor fantasztikus Iro­dalmi mesék vagy mítoszok világába is eljuthatunk Raj­nai András rendező tévéjá­tékaiban. A televízió 4-«s stúdiójá­ban ezúttal is nagy vállalko­zásba fogtak a stáb munka­társai. Juhász Jácint fantasz­tikus indiándísztoen áll a fel­vevőkamera előtt — miközben 6 maga díszletek és társak nélkül játszik, beszélget a kopár-kék háttér előtt a ten­ger ráktestű istenével. S mindez máris ott látható szí­nes képben a tévémonitoron. Körös-körül e fantasztikus világot megjeleníteni hiva­tott makettsor fémből vagy más ismeretlen anyagokból. „Világkagyló és szivárvány” címmel forgatják az óceániai mesékből, mítoszokból meg­elevenedő fantasztikus tévé­játékot, amelynek főszerepét Juhász Jácint játsza. — Igen, ebben a stilizált a rendezvényeinket is meg­nézik, aztán — remélem — bekapcsolódnak egy-egy ön­tevékeny művészeti csoport vagy szakkör munkájába is. Sikerült megnyerni jó né­hány fiatalt, akik szívesen segítenek. Nagyon elkeserít, hogv az ŐRI műsorai iránt milyen gyér az érdeklődés. — Eddigi tapasztalatai bir­tokában mit tervez az őszi­téli kulturális évadra? — Ami sínen van: gyer­mekcsoport, felnőtt kórus, ezt tovább visszük. A felmé­rések alapján igény mutatko­zik a kistermelők klubjának megalakítására. Fotófelsze­relésünk van! így elképzel­hető egy fotószakkör meg­alakítása. Februárban pró­bálkoztam a színjátszó csoport megszervezésével. Akkor nem sikerült. Remélem, hogy most megértőbbek lesznek az em­berek. Az ifjúsági klubot is szeretném életre hívni. Műve­lődési nap megtartását ter­vezzük. A különböző progra­mokat a megyei művelődési központ biztosítaná. Meg kell szervezni a művelődési ház társadalmi vezetőségét, hogy minél több aktíva segíts munkámat. Varsányban valaníi elkez dödött. Hogy milyen lesz folytatás? Az nemcsak a fia atal, kezdő népművelőn mú lik. Sz. F. óceáni-ízigetlakó öltözékben, Maumit keltem életre, a mi­tikus indián hőst, ahogy a forgatókönyvírók megálmod­ták. Mégis később úgy hatá­roztunk, hogy csak Embernek nevezzük. Ember — az egyet­len ember ebben a különös világban. Mítoszhős! Ám olyan ember, hogy aki kap­csolatba kerül vele az vala­milyen módon maga is embe­ri tulajdonságokat vesz fel. Ez talán legsajátosabb voná­sa ennek az óceániai törté­netnek. — Miről szól a Világkagyló meséje? — Röviden arról, hogy az Em­ber beleszeret a Napsugár- lányba, Kámába, aki azonban már jegyese az ősi törvénye­ket jelképező Nagy Főnöknek. A lány meghal... S innen Or­feusz históriája ismétlődik meg előttünk ebben a mítosz­ban, mert az Ember szerelme keresésére indul és leszáll ér­te a Halottak Birodalmába is, hogy visszahozza. — Honnan került elő en­nek a tévéjátéknak az alap­anyaga? — Az óceáni kultúra össze­gyűjtött mítoszaiból, meséi­ből állt össze. Közben magam is elolvastam egy mostanában kiadásra kerülő óceániai mí­tosz-mese gyűjteményt és rá­döbbentem hogy mennyire egyetemlegesek a különböző kultúrák, s mily’ nagy mér­tékben hatottak egymásra. — Miben különbözik hát ez az óceániai alvilág, a halot­tak birodalma, az általunk már ismert görög vagy római „halotti világtól”? — Ebben az „alvilágban" elsősorban állati testű ször­nyek nehezítik szüntelen hő­sünk továbbjutását. Az oda­kerülő halottak azonban tetsz­halottak! Látszólag élnek ugyan, de érzékszerveik nem működnek, kómában vannak. Bőven akadnak istenek is lent a halottak világában, de ezek többnyire emberformájúak. — Milyen benyomást tett végül is ez az óceáni kultúra a maga fantasztikumaival a szí­nészre? — Elsősorban az lepett meg, hogy ellentétben a más, álta­lam ismert kultúrákkal, mí­toszvilágokkal, ez itt humá­nus világ! Itt az istenek ve­szik fel az emberi tulajdon­ságokat. .. Más kultúrákban az emberek válnak istenekké vagy félistenekké. — Kik játszanak még a té­véjátékban? — Sáfár Anikó, Bencze Fe­renc. Nagy Attila, Szilágyi Zsuzsa, Némethi Ferenc és mások. sz. b. Á férfiak hármas versenye A férfiak hármas versenye az egyik legősibb mongol nemzeti sport. A nagy töme­geket megmozgató, színpom­pás parádén lovaglásban, bir­kózásban és íjászatban mérik össze tudásukat a férfiak. A versenyt a régi időkben nagy ünnepek alkalmával, az el­lenség felett aratott győzelem után, hercegi keresztelőn, szü­letésnapon, esküvőn és a nagykorúság elérésekor tar­tották meg. A parádét a lá­mák egyházi szertartása ve­zette be. A győzteseket nagy tisztelet övezte, eredményeik­ről ódákat írtak, dicsőségük­re emlékoszlopokat emeltek. Az Ónon folyó partján ma is megtekinthető az az emlék­tábla. amely az egykori ki­váló íjász, Veszunki győzel- néről tudósít, aki a hármas versenyen több mint 600 mé- er távolságból talált célba lyíl vesszőjével. A régmúlt korokban a ver­senyek győzteseiből állította össze csapatát a mindenkori uralkodó. A versenyeket ál­talában nyáron rendezték meg, hacsak nem akadt kü­lönleges alkalom más évszak­ban. Egy-egy küzdelemben több ezer lovas, több mint ezer birkózó és több száz íjász vett részt. A lovasversenyeken kamasz fiúk is mérkőzhettek. Az ősi sportnak ma is ko­moly hagyományai vannak. Az országban minden év jú­lius 11-én, a nemzeti ünnep alkalmából megrendezik a hármas versenyt, kiegészít­ve a modern sportágakkal, például a röplabdával, kosár­labdával, labdarúgással, at­létikával. Vidéken viszont híven őrzik a régi szokásokat. A versenyprogramban szere­pel például a csontdobás (a diszkoszvetés mongol elődje), valamint az ökörgerinctörés. Ez utóbbi különleges . erőt és ügyességet követel. A letisztí­tott ökörgerincet addig vi­szik faluról falura, amíg va­lakinek sikerül egy ökölcsa­pással kettéroppantania.

Next

/
Thumbnails
Contents