Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-05 / 182. szám
Szécsényi vallomás Interiú Lukács Sándor színművésszel Lukács Sándor színművész, a Vígszínház tagja több alkalommal szerepelt önálló előadóesteken megyénkben. „Hősök. antihősök” címmel ösz- szeállított pódiumműsorával legutóbb Szécsényben aratott nagy sikert. Az előadás után munkájáról, a színészi hivatásról beszélgettünk a népszerű. fiatal művésszel. — A „Poláris” cím is sejteti azt a kontraszt hatást, amely műsorod gondolatmenetén végighúzódik... — Igen. Az ellentmondás motívuma mintegy vezérfonala ennek a műsornak. A szép és a rút. a jó és a gonosz. az igazság és hamisság egymás mellé állításával plasztikusabban érződik a fogalmak közötti különbség. Az az ellentmondás, amely sajnos az életünk nagyon sok területén tapasztalható. A világ, amelyben élünk az ellentmondásoktól és az ebből fakadó feszültségektől terhes. Ha szűkebb hazánkat nézzük, sok minden megváltozott az elmúlt évtizedekben. De vajon az emberek lelkében, gondolkodásában is bekövetkezett ilyen arányú változás? Aztán az anyagiak féktelen hajszolása mellett milyen mérvű a szellemiek iránti vágy? Ebben is sok ellentmondás fedezhető fel, s hogy ne így legyen, az rajtunk is múlik. — Gyakran szerepelsz a ívben, rádióban, színházban, filmen, önálló esteket adsz. Melyik áll hozzád a legközelebb? — Az élő színházat szeretem, ahol közvetlen kapcsolatot tudunk teremteni a közönséggel Ezért az önálló estek állnak hozzám a legközelebb. Itt a színész nincs társakra utóivá. Igazi erőpróbája ez a mi pályánknak. Szívesen filmezek, vállalok tv- szerepiést vagy rádiófelvételt. Minden műfajnak megvan a maga szépsége. Az ember éltető eleme a munka. Ez alól a színészi pálya sem kivétel. Sőt, nálunk hatványozottan igaz. — Értek az életben kudarcok, csalódások? — Ügy gondolom, hogy nincs tökéletesen boldog ember. Az elért siker már magában hordozza a másik utáni vágyat. Sohasem lehettünk elégedettek azzal, amit elértünk, mert ez önteltséghez vezet. Gyarló és nemes emberi tulajdonságunk, hogy mindig többre és többre vágyunk. Az teszi nemesveretűvé, hogy a munkában és munka révén akarjuk elérni. Voltak kudarcaim. Az első nekifutás a Színház- és Film- művészeti Főiskolának... Később is adódtak nehézségeim Azért vagyunk emberek, hogy mindezeken túltegyük magunkat. — Vannak szerepvágyaid, -álmaid? — Minden színésznek van. De egyetlen színész sem attól lesz nagy, hogy eljátszhatja élete várva-várt szerepét. La- tinovits Zoltán mondta egyszer, hogy őt álmai nagy klasz- szikusai mindig „kikerülték”, egyszóval nem játszhatta el őket. Mégis a pálya legnagyobbjai közé tartozott. — Mi a színészi hitvallásod? — • Kedvenc költőm Váci Mihály. Versei közül is az „Ezt! Itt! Most!” című költeménye áll legközelebb a lelkemhez. Életcélom, hitvallásom, ars poeticám ez a vers: Ebben a földben kell meggyökereznem, itt kell a napok hordalékából kimosni életem maroknyi aranyát, ezt az életet kell megértenem, ezt a kitépett szívnél nem nagyobb hazát kell szolgálnom a művészet eszközeivel. sz. f. Magyarország a külföldi történetírásban „SINE IRA ET STUDIÖ”, „harag és előítélet nélkül” — így fogalmazta meg Tacitus a történetíró alapvető kötelességét. Maradéktalanul ez sosem valósulhat meg, hiszen minden történelmi munka szükségképpen korának terméke. magán viseli szerzője világnézeti, nemzeti és társadalmi hovatartozásának jegyeit, ezek pedig meghatá- rozzáík a téma megközelítését. Mégsem érvénytelen a tacitu- sí szabály, hiszen a történészeknek választ kell adnia a „miért”-re is, az események okait, mozgatórugóit is föl kell tárnia, márpedig tudatos elfogultsággal, a válasz előzetes eldöntésével ez lehetetlen. Az állásfoglalás, sőt az elkötelezettség nem összeegyeztethetetlen a jó történetírással, de a hamisítás, a tudatos ferdítés, az idealizálás vagy a megalapozatlan bemocskolás igen. Természetesnek kell vennünk, hogy közelebbi és távolabbi szomszédaink, s általában a külföld Magyarország és a magyar nép törtöleimét, sok esetben őket, illetve elődeiket is érintő múltbeli szereplését nem ítélhetik meg teljes pártatlansággal, a Magyarországhoz fűződő kapcsolatok pillanatnyi állása mindig jelentős mértékben befolyásolta a történészek gondolkodását és tollát. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy a megrajzolt kép tónusát eleve meghatározza a két ország politikai kapcsolatainak minősége, de az bizonyos, hogy ellenséges viszony esetében könnyen válik torzzá az ábrázolás. A másik meghatározó szempont a politikai-társadalmi berendezkedés. A tudományos igényű, modern történetírás alig több mint másfél évszázados múltra tekint vissza. Ez az időszak egybeesik a polgári nemzetek kialakulásával, a kapitalizmusból fakadó gazdasági és politikai ellentétek elmélyülésével, Kelet-, Kö- zép-Európa népeit egymással szembeállító véres háborúkkal és társadalmi-politikai forradalmakkal. E 150 év alatt Magyarország hol a szabadságért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem élharcosa volt, hol pedig a legsötétebb politikai erők eszköze és részben kiszolgálója is. Ennek megfelelően mindenkori jelenének és múltjának az értékelése a szélsőségek között mozgott. A szomszéd népek polgári nacionalista történetírása hajlamos volt a múltra is visz- szavetíteni az újkeletű nemzeti ellentéteket, és a magyarságot a feudális nemességgel azonosítva, ezeréves nemzetiségi és osztályelnyomásról beszélt. A két világháború között a kisantant- országok történetírása nem is igen próbálta leplezni magyarellenes elfogultságát. A Habsburgokkal és birodalmukkal rokonszenvező osztrák történészek és publicisták a magyarokban elmaradott szomszédot, állandó rebellist, majd elégedetlenkedő partnert, 1918 után pedig az összeomlás fő okozóját látták: a német történetírás alaphangját a magyarországi német nemzetiség szerepének és helyzetének túlzott előtérbe helyezése határozta meg. A német nyelvű munkák a magyar történelem negatívumait hangsúlyozó szemléletüket a távolabbi európai országok felé is jórészt sikerrel közvetítették. A francia és az angol— amerikai történetírásban — a politikai ellentétek hiánya következtében — a magyar kérdésekben a XX. század elejéig kevesebb elfogultsággal találkoztunk, de az I. világháború Magyarországot a demokratikus politikai módszerekben és a szociális kérdések iránti érzékenységben, az addig legmesszebbre jutó államokkal szembenálló táborban találta, s ebből nemcsak a trianoni békeszerződés igazságtalanságai fakadtak, de a békének mintegy jogalapjaként a magyar tör-' ténelem egészében leértékelésre került A NEM VOLNA AZONBAN helyes, ha csak panaszkodnánk a történelmünkről 1945 előtt külföldön kialakított kép miatt. Eltekintve attól, hogy sok tekintetben magunk voltunk okai a kritikus hangnak, voltak kifejezetten tárgyilagos vagy egyenesen baráti írások is, nem csak a régi rolton- szenv, vagy az újabb politikai számítások miatt „baráti” néhány nép (pl. a lengyelek, finnek, olaszok! történet- írásában, hanem semleges, sőt „ellenséges” oldalról is. A XVIII. századig terjedő korszak a komolyabb szakemberek írásaiban jórészt mentes volt az elfogultságtól, a XIX. és XX. század eseményeinek értékelésében pedig mind gyakrabban a politikai és világnézeti hovatartozás vált irányadóvá. így 1848 progresszív vonásai többfelől is méltánylásra találtak. a Tanácsköztársaság és általában a forradalmi hagyományok pedig elsősorban a szovjet és általában a marxista historiográfiában. A II. világháború és Magyarországnak abban játszott szeiepe természetesen ismét megerősítette a negatív értékelések hitelét, sőt a „bűnös nép” fogalmát is megteremtette. Az előbb a fasizmus, majd a kelet-európai szocialista átalakulás elől Nyugatra távozó emigránsok magukkal vitték a magyar történelemnek mind az indokoltan, mind az indokolatlanul kritikus szemléletét. AZ 1945 UTÁN Magyar- országot és szomszédait egyaránt érintő nagy társadalmi átlakulás viszont megteremtette a lehetőséget a nemzeti előítéletek fölszámolására. a közös múlt jó és rossz vonásainak elfogulatlan, kritikus és önkritikus tanulmányozására. A hidegháború lezárulása és a nacionalista történelemszemlélet világméretű háttérbe szorulása a nyugati országok történetírásában is lassú fordulatot eredményezett a magyar múlt ábrázolásában, s ehhez kétségtelenül nagyban hozzájárultak az utolsó 25 év hazai politikai és gazdasági eredményei. Az utóbbi években a magyar származású külföldi tudósok is aktívabbá váltak. Remélhető, hogy a romantikusnacionalista történelemszemlélet helyenként tapasztalható újraéledése (aminek a tavalyi bukaresti nemzetközi történészkongresszuson is tanúi voltunk) csak múló jelenségnek, gyermekbetegségének fog bizonyulni. Jeszenszky Géza Idegenforgalmi kaleidoszkóp (II.) Megkérdeztük az utazási irodákat Mit ígérnek az utószezonra? COOPTOURIST: Az utószezonban sem csökken az utazási iroda programválasztéka: erre az időszakra a kedvezményes akció jellemző. Többen őszre tartogatják a szabadságukat állítva. hogy nyáron nem lehet igazán pihenni. a nagy hőség és a zajos sokada- lom r iatt. Rájuk gondoltunk, amikor újból meghirdettük „ötöt fizet, hetet kap” ajánlatunkat: Felsőtárkányban, a festői környezetű Szikla Szállóban egy hetet tölthetnek azok, akik szeretnek az Eger környéki hegyekben barangolni. Tovább folytatódik Tokaj új szállodájában is az üdültetés, különösen ősszel érdemes ide utazni, szüret idején. Mindkét helyen félpanziós üdülést szer. vezünk szeptember 6-tól. Az évszak a gyógyfürdők szezonja is. Kibővítettük szolgáltatásainkat: az augusztus 1-én megnyílt Büki Thermal üdülőszövetkezeti Szállóban szintén turnusok váltják egymást. Harkányba, Hajdúszoboszlóra is várnak utazási irodáink jelentkezőket, ezeken a gyógyfürdőhelyeken appart- man. illetve fizetővendég-szolgálatos szállásról gondoskodunk, félpanziós ellátással. Bár augusztussal a balatoni idegenforgalmi csúcsidény mondhatni lezárul, azért a nagy tó szépsége ősszel is vonzó. Hajókirándulásokon, szüreti mulatságokon, pinceparty- kon, Szórakoztató műsoros rendezvényeken lehet részt venni a balatoni utószezonban. A COOPTOURIST-irodákon keresztül összkomfortos szálláshelyeket és félpanziós ellátást kaphatnak kedvezményes áron a szeptemberi nyaralók. Az őszi külföldi programok között talán a legkedvezőbb az augusztustól minden csütörtökön kezdődő teljes panziós bolgár tengerparti üdülés a Naposparton a Hotel Borban. A Villa Zora pedig szeptember 5-től Ősszel is szép a Balaton október 3-ig várja a COOP- mely igazodva a kerestethet TOURIST vendégeit. Ezek sok olcsó utat kínál a közeli egyéni utazások. országokba, például a 3 napos A hónap végéig megjelenik szlovák, a drezdai, a berlini az utazási iroda 1581/82-es programokat, őszi-tavaszi programfüzete, — ha — Női furfang Ha a házasságkötés előtt a menyasszony nem 14, hanem 18 karátos arany jegygyűrűt ajándékoz a vőlegénynek —, akkor ez a házasság feltehetőleg 4 évvel tovább tart majd. ☆ A hölgyvevő méltatlankodva magyarázza az üzlet tulajdonosának: — Tegnap, amikor ezt a pulóvert vettem, ön kijelentette, hogy százszázalékos gyapjú, otthon pedig észrevettem, hogy ezen a címkén ez áll: „Százszázalékos pamut!” — Ne izgassa magát asszonyom. A címke kizárólag a molyok megtévesztésére való! „Aranytyúk" Egy ízben betértem az „Aranytyúk” nevezetű vendéglőbe és tyúklevest rendeltem. — Jó ízlése van — mondta a pincér. — Ez cégünk reklámja — és hamarosan egy porcelán levesestálat hozott. Megkavargattam a kanállal a tál tartalmát, de semmi tyúkfélét nem fedeztem fel benne. Orromra biggyesztettem a szemüvegemét, úgy néztem bele a tál belsejébe, de ez sem változtatott a helyzeten. — Legyen szíves! — szólítottam a pincért. — Magyarázza meg, mit hozott nekem? — Tyúklevest. — Dehát ebben a levesben nincs semmi. — És mit szeretne találni benne? — Azt, amiből a leves főtt. Legalább egy darabka tyúkhúst. — ön ezek szerint tyúkhúst óhajt. Akkor rendeljen tyúkot fazékban. Ez cégünk reklámja. .. Jó óra múlva a pincér egy agyagfazekat tett le az asztalra. A fazékban néhány tyúkcsont úszkált, valamilyen mártásban. Akkor fogtam a fazekat, tartalmával együtt, és kifőszavittem a konyhába, a kácsnak. — Mester — mondtam — ebben csupa csont van. — Rendkívül sajnálom — vont vállat a szakács. — önnek csontos tyúk jutott. — De hány gramm tyúkhúsnak kell lennie a fazékban? — tudakoltam. — 300 grammnak. — A főszakács a fazekat rátette a mérlegre. — No látja, itt még ráadás is van... 20 grammal több. A mérleg valóban 320 grammot mutatott. — De hiszen a fazékkal együtt! — kiáltottam. — ön talán fazék nélküli tyúkot rendelt? — Tehát fazék nélkül is lehet? — Lehet. Rendeljen grillcsirkét. Ez cégünk reklámja. A jó tanáccsal nem éltem. Attól féltem ugyanis, hogy felszólít: a grillsütővel együtt kebelezzem be a tyúkot.... Amikor kiléptem a vendéglőből, egy pillantást vetettem a cégtáblára. „Ugyan kinek tojik arany-1 tojást ez a tyúk? — tűnődtem. — Legfeljebb csak a személyzetnek. ..” — állapítottam meg magamban. Szpasz Butev Arab nyelvű sírkövek Minaret tövén, de csador nélkül Kevesen tudják, hogy Lengyelországban élnek muzulmánok is, akiknek családja több mint öt és fél évszázada Allah dicsőítésébe fog, mikor a mullah, a kecses minaretből, a mecsetbe invitálja őket. A lengyelországi muzulmánok többségükben a tatárok leszármazottai. 1410-ben, Wla- dyslaw Jagiello király kívánságára, a krími tatár hadsereg részt vett a keresztes lovagok elleni hadjáratban. A Grünwald alatt aratott győzelem után, a tatár harcosok egy része élt a királyi meghívással és Lengyelországban maradt. A MULLAH SZAVÄRA Jelenleg az ország keleti részén két olyan falu is van, ahol a lakosok többsége muzulmán: Bohoniki és Kruszyni- any. Mindkét helyen van egy - egy fából épült mecset, mellettük pedig minaret, s a nők és a férfiak a mullah hívására mindkettőben arccal a szent város — Mekka felé fordulnak. A lengyel tatárok fő foglalkozása évszázadokon keresztül a katonai szolgálat volt. Csak békés időben gazdálkodtak, pásztorkodtak, vadásztak, halásztak. A tatár telepesek Lengyel- országot hazájuknak tekintették és lassan elfelejtették ősi nyelvüket. A beszélt nyelvvel együtt a folklór is kiveszett. Fennmaradtak azonban a vallásukkal' összefüggő, hagyományos szertartások, különös, de a mecsetekben az arab nyelv vissza hangzik. Arab nyelvűek a temetők kőből készült síremlékein a feliratok is. És a mai napig élnek bizonyos szokások. A muzulmán nők Lengyel- országban — néhány százan vannak — jóval hamarabb emancipálódtak, mint Afrikában és Ázsiában élő hittársaik. Rég levetették a csadort, az arc előtti fátylat, és már a XIX. században iskolába jar- ,tak. Később maguk választották meg jövendőbelijüket, nempedig a szüleik. Önállósodásukra hatással volt, hogy amikor férjük háborúban volt — ők gazdálkodtak. LAKOMA A SÍROKON Bochnikiben és Kruszyni- anyban minden gazdaasszony ambíciója, hogy a lehető leg- dúsabb asztalt terítse a tavaszi hajrám ünnepre, ilyenkor marha- vagy bárányhúsból készült ételek kerülnek az asztalra, melyeket a mecset előtti téren, rituálisan leolt állatok húsából készítenek. Ehhez jön az úgynevezett kol- dun, a pirog változata és többféle édes sütemény. Az ünnepi rítushoz tartozik, hogy az egész család kimegy a mi- zarba, azaz a temetőbe, karjukon finomságokkal megrakott kosarak. Legközelebbi hozzátartozójuk sírjánál- letelepednek, a félholddal díszített sírkövek árnyékában la* komáznak, majd az ételek egy részét, a süteményeket a síron hagyják. Wieslaw Danielak
