Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-05 / 182. szám
A táj festői ugyan, de a kenyérnek valóért keményen meg kell küzdeni, magyaroknak, csehszlovákoknak egyaránt. Pilinyl Tamás úgy számítja, hogy két hét alatt végeznek az aratással Durucz László, a pásztóiak kombájnosa, egy pillanata a földön... Mihalovics Gábor viszont még a vezetőfülkében figyel Prievidzai aratás Szemerkélő erőben indultunk útnak kollégámmal, hogy felkeressük a csehszlovákiai Prievidza termelőszövetkezetben dolgozó pásztóiakat, akik az ottani aratást segítik ezekben a hetekben. A prievidzai járási székhelyen — Pásztó testvérvárosa — Sedlár Dezider mérnök, a járási pártbizottság titkára adott rövid tájékoztatást a 140 ezer lakosú, mintegy ezer négyzetkilométeren elterülő járásról, amelyben négy állami gazdaság és kilenc termelőszövetkezet gazdálkodik. Adottsága közel áll a Nógrád megyeihez, természeti viszonyai nem túl kedvezőek a mezőgazdaság számára. Ennek ellenére 1960-tól nagyütemű fejlődés következett be az egyre iparszerűbbé váló termelés révén. Az elmúlt két évtizedben a gabona hektáronkénti másfél tonnás hozama több mint háromszorosára, a tejtermelés csaknem húszszorosára emelkedett. Az elmúlt esztendőkben a prievidzai járás nemhogy önellátó lett a fontosabb mezőgazda- sági termékekből, de jutott az itt előállítottakból az ország más tájaira is. A termelés mennyiségi és minőségi növelésével egyidő- ben igen nagy gondot fordítottak a munkakörülmények és az életszínvonal állandó javítására. A mezőgazdaságban dolgozók átlagkeresete ma már meghaladja a 2600 koronát, s így érthető, hogy igen sok fiatal dolgozik ebben az ágazatban. A járás mezőgazda- sági nagyüzemeiben dolgozó 116 agrármérnök döntő többsége is a fiatalabbak közé tartozik. Ján Urban mérnök, a járási mezőgazdasági vállalat igazgatója beszámolt az idei év eredményeiről. Elmondta, hogy a nem túl kedvező időjárás ellenére is jó búzatermésre számítanak, emellett jó eredmények születtek a mezőgazdaság más ágazataiban is. Mindketten nagy elismeréssel szóltak arról — a már több mint egy évtizedes kapcsolatról, amely a pásztóiakat és a prievidzaiakat, s ezen keresztül a magyarokat és csehszlovákokat összefűzi, amely a közös munkán keresztül erősíti a két nép barátságát. ☆ Csodálatosan szép tájon haladnak a kombájnok a dús búzamezőben. Csak a motorok hangjából lehet hallani, hogy a szelídnek tűnő lankák ugyancsak megdolgoztatják a több száz lóerős gépeket. Stefan Leporis, a prievidzai termelőszövetkezet elnöke kalauzol minket a kis magyar csapat felé. — Ügy hallottam, Magyar- országon már learatták a búzát, látja, nekünk még a java hátravan. Ezért is jelent sokat a pásztóiak segítsége. Sárga IFA tehergépkocsi birkózik a nedves talajjal. A homokos domboldal az alapos esők következtében sehogy sem akarja elbírni a jármű súlyát, így kifejezetten szerencse a négykerékmeghajtás. Alapi Ferenc, a vezető, negyedik alkalommal dolgozik ezeken a földeken: — Igaz, ebből két évet kombájnéiként — emlékezik viszsza. — De akkor még SZK—5- össel dolgoztunk, nem ilyen gépekkel, mint most — mutat a lejtőn mély dörmögéssel felfelé igyekvő John Deere és Claas Dominator kombájnokra. — Szívesen jön ide aratni? — Szeretnek minket. Megbecsülik a munkánkat, egyre több az ismerős. Nézze, ott az egyik Komárom megyei termelőszövetkezet kombájnjai dolgoznak — mutat át a mélyben kanyargó út túlsó oldalára, ahol négy kék-fehér betakarítógép tart egymás nyomában. Pilinyi Tamás, olvasható az egyik pásztói kombájn ablakában. Mint valamiféle cégér, jelzi is egyben, hogy a vezető nem fél nevét adni a munkájához. — Ma is meglesz a négy vagon — nyugtázza elégedetten, ahogy a teherautóra ömlik a szem a kombájn tartályából. — Mióta dolgoznak itt? — Szombaton reggel indultunk, estére értünk ide, több mint tízórás út és néhány felhőszakadás után. Hogy itt mennyire tud esni... — Most azonban a nap is kisütött és így szinte ideális aratóidő van, amit igyekeznek kihasználni, — Ebédelni is felváltva ebédelünk — mondja Durucz László, a másik kombájnos. — Amíg egyikünk eszik, Ora- vecz Mihály beül a helyére és arat. Oravecz Mihály a szerelő, aki örül is ennek a munkalehetőségnek,' mert a pásztóiak úgy felkészítették a kombájnjaikat a kemény munkára, hogy eddig még nem sok javítanivaló akadt rajtuk. Ezt azonban Oravecz Mihály sürgősen le is kopogja az egyik gép vaslépcsőjén. Mihalovics Gábor szőke feje bukkan ki a másik IFA ablakán. Indul a platóra, hogy rendet teremtsen a búzahalomban. Az út döcögős és a termés erre is drága kincs. — Nem sokat álldogálunk napközben, jól megszervezték az itteni vezetők a munkát. Reggel kilenckor indulunk és, ha nem esik, este nyolcig dolgozunk. — Ügy látom jól főznek errefelé — célzok a fiatalember enyhén pocakosodó alakjára. — Ajaj! Tavalyelőtt i9 nyolc kilót híztam három hét alatt. Az aratás vége felé alig megy rám a nadrág. — Mit üzen az otthoniak-’ nak? — Jól vagyunk. Legyenek nyugodtak, talán két hét múlva otthon leszünk. Megüzentük a televíziósokkal is... Addig még jó néhányat fordulnak az erdőkkel övezett dombokon. A búzatáblák azonban szépen fogynak a közös munka eredményeként. Egy csehszlovák kombájn! bukkan fel a szomszédos táblában. Vezetője barátságosan int át az ittenieknek. — Ö az „idegenvezetőnk”,' hogy el ne tévedjünk. Jó ez a kis figyelmesség — mondja Durucz László. — Bár úgy ismerjük már ezt a vidéket, mint a tenyerünket. De nem áruljuk el. Miért is? Az „idegenvezető” ugyanúgy kiismeri magát a Pásztó környéki földeken, mint magyar kollégái odakint. S ebben a közös aratásban ez a szép. Szöveg: Zilahy Tamás Kép; Kulcsár lozsef Egymás nyomában róják a köröket a kombájnok a bö termést ígérő prievidzai búzaföldeken Alapi Ferenc a másik IFA ve zetője gondosan eligazítja a terményt, amely itt is diága kincs
