Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

fengeríogi konferencia Az USA akadályozza a megegyezést Az ENSZ tengerjogi konfe­renciájának teljes ülésén Szemjon Kozirev külügymi­niszter-helyettes kijelentet­te, hogy a szovjet küldöttség nincs megelégedve a dolgok alakulásával a három hete tartó tanácskozáson. A há­rom tisztázatlan kérdésről folytatott tárgyalások, vala­mint a végleges konvenció­tervezet kidolgozása leféke­ződtek az amerikai küldött­ség magatartása miatt, amely változatlan obstrukciós állás­pontot képVisel a konferenci­ával szemben. Erről tanús­kodnak az amerikai kérés­re létrehozott „28-ak csoport­jában” folyó meddő viták is. A csoport létrehozásával kí­sérlet történt arra, hogy — a szuverén egyenlőség elve és az államok által önként vál­lalt nemzetközi kötelezettsé­gek megszegésével — felül­vizsgálják a konvencióterve­zet alapkérdéseiben koráb­ban elért kompromisszumos megállapodásokat. A „28-ak csoportja” aka­dályozta a konferencia mun­káját — mutatott rá Kozirev. Az ott folyó vi];a jnegerősíti, hogy az Egyesült Államok el akarja húzni a tanácskozást, vagy éppen zátonyra futtatni a konferenciát, hogy nekilát­hasson az egyoldalú lépések­nek, illetve a tengerfenék nemzetközi zónáiban levő ter­mészeti kincsek kiaknázásá­val kapcsolatos alapkérdések­ben olyan megoldást kénysZe- rítsen ki, amely az amerikai vállalatoknak és multinacio­nális konszernek érdekeinek felel meg. A konferencia résztvevői, néhány állam ki­vételével, visszautasították a valamennyi állam, s elsősor­ban a fejlődő országok érde­keit érintő kérdések efféle egyoldalú kezelését. A „77- ek” csoportjának augusztus 10-i nyilatkozata világosan megfogalmazta, hogy elmúl­tak azok az idők, amikor a nemzetközi konferenciákon, egyetlen állam, bármilyen nagy is legyen, kizárólag ne­ki előnyös megoldásokat dik­tálhatta. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy a konferencián megvoltak a szükséges felté­telek ahhoz, hogy. végrehajt­sák a konferencia 1980. au­gusztus 28-i határozatát, vagy­is még idén konszenzussal elfogadja a konvenciót. Saj­nálatos módon az Egyesült Államok obstrukciós állás­pontja miatt, amelyet né­hány más delegáció is támo­gatott, a konferencia nem tudta megvalósítani , saját döntését. A szovjet küldött­ségvezető végül kifejezte re­ményét, .hogy az amerikai küldöttség nem ragaszkodik korábbi, a konferencia mun­káját hátráltató álláspontjá­hoz, az együttműködés útját választja és megértést tanú­sít más államok érdekei iránt. Ezzel konstruktív mó­don hozzájárul a tengerek és azok természeti kincseinek felhasználását szabályozó, a jelenlegi konvenciótervezet által megfogalmazott igaz­ságos jogrendű kialakulásá­hoz. (MTI) Líbia - USA Egy provokáció háttere Lengyelország Jöbbször kell népszerűtlen elöntést hozni* //• Zsebesi Zsolt, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: A jövőben gyakrabban kell népszerűtlen döntéseket is hoznunk, hogy Lengyelország kijuthasson a válságból — mondotta Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára ked­den Poznanban, ahol a vá­ros és a vajdaság munkás­kollektíváinak képviselői­vel és pártaktívákkal talál­kozott. A LEMP első titkára leszö­gezte: Lengyelország a je­lenlegi nehéz gazdasági hely­zeten csak jobb munkával változtathat. Különösen gyor­san kell növelni az export­termelést, miközben korlá­tozni kell az importot. A LEMP politikájáról Sta­nislaw Kania azt mondta, hogy annak lényege az együttműködési szándék min­den olyan erővel, amely Len­gyelország boldoguálásáért tevékenykedik. Ugyanakkor a párt következetes harcot folytat azon körök ellen, amelyek veszélyeztetik Len­gyelország biztonságát és füg­getlenségét. Kedden Varsóban nyilvá­nosságra hozták a miniszterta­nács hétfői ülésének doku­mentumait. Ezek szerint az ország gazdasági helyzete to­vább romlott, csökkent a ter­melékenység és lazult a mun­kafegyelem. Az ország teljes széntermelése az idén annyi lesz, mint amennyi 1973-ban volt, cementből pedig annyit állítanak elő, mint 1971-ben. Az idén jól sikerült betaka­rítás ellenére az ország mint­egy 5,5 millió tonna takar­mánygabona behozatalára szorul. Agresszió Angolában Riasztó hír érkezett Afrika déli részéről: a pretőriai rezsim csapatai intenzív páncélos és légitámadással ismét betörtek Angolába és gyilkolva-pusztítva törnek előre. Ez a lépés, sajnos nem minősíthető meglepetésnek. Ez az immár brutálisan nyílt, frontális támadás csak betetőz egy olyan provokációsorozatot, amely valamennyi írott és íratlan nem­zetközi normát lábbal tipor. Az előzmények közisimertek. Az ásványi kincsekben gazdag, hatalmas területű Délnyugat-Afrika, -amely vala­ha népszövetségi mandátum volt, és amelyet egyszerűen annektált a pretóriai fajüldöző rezsim, esztendők óta önren­delkezési jogának elismertetéséért küzd. Ezt a küzdelmet nemcsak a szocialista és az el nem kötelezett országok tá­mogatják. Az ENSZ már számtalanszor állást foglalt Na­míbia függetlensége mellett, a Biztonsági Tanács például 435. számú határozatában a világszervezet felügyeletével szabad választásokat sürgetett. A NATO-hatalmak azonban a rájuk jellemző kétarcúság­gal viselkedtek ebben az ügyben. Egy olyan időszakban, amikor a világszervezet tagállamainak elsöprő többsége an- tikolonialista, amikor a fekete kontinensen összeomlott a portugál gyarmatbirodalom és kiszakadt a „fehér bástyák” balzaci szamárbőrként zsugorodó térségből Zimbabwe, a minapi Rhodesia is, nyíltan már nem hagyhatták figyelmen kívül a namíbiai nép követeléseit. Szabotálni viszont lehe­tett a világszervezeti határozatokat — és a nyugati hatal­mak ezt teszik esztendők óta. Nem véletlen, hogy a Namíbiát törvénytelenül megszáll­va tartó dél-afrikai csapatok azon a napon támadtak rá („a gerillabázisok lerombolásának” szokásos ürügyén) ismét Angolára, amikor az ENSZ gyarmatosításellenes bizottsága újra deklarálta: „A namíbiai nép harca jogos és joggal hasz­nálhat fel minden rendelkezésre álló eszközt a szabadságáért vívott küzdelemben.” A megtámadott Angola, a namíbiai hazafiak támogatója, természetesen él a jogos önvédelemmel; kormánya általános mozgósítást rendelt el. A világ reagálására pedig jellemző a haladónak egyáltalán nem tekinthető brazil külügyminiszter állásfoglalása, aki kijelentette: a megtámadott országnak az ENSZ alapokmánya értelmében joga van arra, hogy adott esetben külföldi segítséget vegyen igénybe a saját védelmé­ben. Jogos a kérdés, miért éppen most szánta el magát Pre- tória erre az agresszióra. A válasz kézenfekvő: a.fajüldöző rezsim minden korábbinál biztosabban maga mögött érez­heti Washington támogatását. Reaganék nem is titkolják, hogy az a koncepció, amely szerint egy-egy ország meg­ítélését számukra „elsősorban és mindenekelőtt annak stra­tégiai fontossága és katonapolitikai magatartása határozza meg”, a Dél-afrikai Köztársaságra is vonatkozik. Harmat Endre NŰGRÁD - 1981. augusztus 27., csütörtök Ciprus— tárgyalások \ mélyponton Ismét zsákutcába jutottak a ciprusi probléma rendezé­sére hivatott közösségek köz­ti tárgyalások. A ciprusi török fél által augusztus elején elő­terjesztett és nyugati meg­figyelők által építőnek ne­vezett javaslat a ciprusi görö­gök számára elfogadhatatlan­nak bizonyult. Georghiosz Joannidesz, a tárgyalásokon résztvevő cip­rusi görög képviselő legutóbbi találkozójukkor arról tájékoz­tatta török kollégáját, Süley- man Onant, hogy a kérdéses javaslat nem szolgálhat alapul a ciprusi kérdés rendezéséhez. A ciprusi török javaslat értelmében a törökök vissza­adták volna az általuk 1974- ben megszállt Famaguszta egy részét, továbbá 19 községet, ami lehetővé tette volna, hogy 36 ezer menekült visszatérjen kényszerűségből elhagyott otthonaiba. Ugyanakkor / á törökök változatlanul meg­szállva tartanák az elfoglalt területek hú százalékát. Ezzel összefüggésben ér­dekes fény vetődött Genscher nyugatnémet külügyminiszter röviddel ezelőtti athéni hiva­talos tárgyalásaira. Görög saj­tójelentések szerint Genscher hangsúlyozta: a NATO-orszá- gok érdekeinek az felelne meg, ha a ciprusi problémát az NSZK külügyminisztere által „reálisnak” nevezett török javaslat alapján rendeznék. (MTI) Egy pillanatig sem hitte senki, hogy a sidra-öböl- beli provokáció a véletlen műve. így foglalható össze a Líbia ellen elkövetett ame­rikai légi kalózakció nemzet­közi visszhangja. De az amerikai veztés — ellentmon­dásos nyilatkozatai ellenére, — sem hagyott kétséget a szándékosság felől. Reagan elnök, Haig külügyminiszter, és Weinberger hadügyminisz­ter kihívó, arrogáns nyilat­kozatai felfedték: az ame­rikai kormány előre meg­fontolt szándékkal rendeztet- te a 6. flotta hadgyakorlatát, olyan vizeken, amelyről az 1973-as líbiai kormánynyilat­kozat óta köztudott, hogy az líbiai felségterületnek szá­mít. 9 A provokáció hátterét vizs­gálva könnyű felismerni, hogy a líbiai nép forradalma elleni amerikai agresszió egyik újabb, kétségtelenül eddig legsúlyosabb láncsze­méről van szó. A hivatalos Washington haragja akkor zúdult Líbiára, mikor 1969. szeptemberében a forradalmi mozgalom megdöntötte az Amerika-barát Idrisz király uralmát. Ezzel az Egyesült Ál­lamok nemcsak hű szövetsé­gesét, hanem a Líbiában le­vő, a közel-keleti terveiben fontos szerepet játszó katonai támaszpontjait is elvesztette. Az Egyesült Államok azóta mindent elkövetett, hogy megdöntse a líbiai forradal­mat, s ha szükséges, fizikai­lag is megsemmisítse annak vezetőjét, Kadhafi elnököt. Washingtonban úgy igye­keznek beállítani a mai Líbi­át, mint a „nemzetközi -ter­rorizmus központját”, s ezért minden eszközt megen­gedhetőnek tartanak ellene, A világ előtt azonban már jól ismert, hogy mit takar ez az amerikai rágalom. Wa­shingtonban nem tudják meg­bocsátani a Kadhafi vezet­te Líbiának, hogy határozott antiimperialista politikát folytat, hogy támogatást nyújt a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, következete­sen segíti a palesztin nép ön­védelmi harcát, az izraeli ag­resszió ellen, s végül, hogy ebben a politikájában szoro­san együttműködik a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal. A szüntelenül folyó ameri­kai aknamunka ellen tilta­kozva 1979. decemberében lí­biai fiatalok megtámadták az amerikai nagykövetséget Tri- poliban. Ez a diplomáciai kapcsolat egyoldalú megsza­kításához vezetett. Azóta az A líbiaiak Tripoliban nagyszabású tömegtüntetésen ítélték el az Egyesült Államokat Reagan amerikai elnök, a Nimitzhez hasonló Constellation repülőgép-anyahajón a kérdésre, hogy miért csak hat órá­val később értesült az akcióról, ezt válaszolta: „Ha a mi gépeinket lőtték volna le, természetesen felébresztettek vol­na, de ha a másét lövik le, akkor ez teljesen szükségtelen”. amerikai érdekek képviseletét Belgium látja el. Az idén má­jusban viszont — minden előzmény nélkül — az ame­rikai kormány | utasította a Washingtonban levő líbiai diplomatákat, öt napon belül hagyják el az Egyesült Álla­mok területét. A két ország kapcsolatainak fokozatos romlása ellenére még min­dig több mint kétezer líbiai diák tanul az Egyesült Álla­mokban és több mint két­ezer amerikai olajszakember dolgozik Líbiában. Az utób­biakat az amerikai kormány felszólította, térjenek sürgő­sen haza, de ezek hivatkozva, jó munkakörülményeikre és biztonságukra, megtagadták a hazatérést. Reagan elnök meglepő nyílt­sággal jelentette ki, hogy támogat mindenkit, aki meg akarja dönteni a líbiai forra­dalmi rendszert. Szadat egyiptomi, továbbá Nimeri szudáni elnök katonai és gaz­dasági támogatás fejében „hallgatott a szóra”, s hóna­pok óta csapatösszevonáso­kat hajt végre a líbiai határ mentén. • íJDi* íllí flT^lí :>JJ ' ­A sidra-öbölbeli provoká-, ció azonban új fordulatot je­lent a Líbia-ellenes agresszi­óban, * egyben az arab nem­zet elleni katonai akieókban. Az amerikai haditengerészeti és légierők állandó jelenléte más országok területén és felségvizeinek közelében sú­lyos fenyegetést jelent a szó­ban forgó térségek s a világ békéjére, biztonságára. Kovács István Szádot—Begin újrakezdik Egy hónapon belül, Begin izraeli miniszterelnök wa­shingtoni látogatása után új­rakezdik Camp Davidben le­fektetett palesztin „önkor­mányzatról” szóló egyipto­mi—izraeli—amerikai tárgya­lásokat — jelentették be szer­dán Alexandriában. Szadat egyiptomi elnök és Begin iz­raeli kormányfő kétnapos­találkozójukat záró sajtóérte­kezleten közölték: az izraeli kormányfő szeptember 23-át vagy 24-ét javasolta kezdő időpontnak és ezt vendéglá­tója elfogadta. Az „autonómia”-tárgyalá- sokat tavaly nyáron Egyiptom függesztette 'fel, Jeruzsálem, hivatalos izraeli bekebelezé- • sére és az önkormányzat iz­raeli értelmezésének tartha­tatlanságára hivatkozva. Ezen a téren, emlékeztetnek megfi­gyelők, azóta semmilyen vál­tozás nem történt, a mosta­ni alexandriai csúcstalálko­zón sem. A két ország kapcsolatait illetően Szadat jelezte, hogy a normalizálásban mutatkozó „bizonyos nehézségek” ren­dezésére utasítást adott kül­ügyminiszterének. Begin voltaképpen az auto­nómiaitárgyalások felújítá­sát és a kétoldalú kapcsola­tok fejlesztését jött sürgetni, vendéglátójánál — mindket­tőt még a Sínai-félszige.t jö­vő április végi teljes izraeli kiürítése előtt. A sajtóértekezleten Szadat a palesztinok csatlakozását szorgalmazta a tárgyalások­hoz, ugyanakkor „félreértés­nek” mondotta javaslatán’ak azt az értelmezését,. hogy mostani csatlakozásra gondol. „Ez nem szolgálná az ügyet” — jelentette ki. A Palesztinái Felszabadítási Szervezettel kapcsolatban ezúttal is az el­múlt időásakban tett kétértel­mű kitételeit ismételte meg. (MTI) Líbiai nyilatkozat Líbia biztosította az ország­ban élő amerikaiakat: ugyan­olyan védelemben és bizton­ságban részesíti őket, mint a líbiai állampolgárokat. A lí­biai külügyminisztérium ked­den nyilvánosságra hozott közleménye elítéli, hogy Washington Líbia elhagyására szólította fel az ott dolgozó amerikai állampolgárokat az­után, hogy az amerikai hadi- tengerészet gépei a líbiaiak által saját felségvíznek tekin­tett Sidra-öböl térségében le­lőttek két líbiai gépet. Egyút­tal hangsúlyozza a nyilatko­zat, hogy a líbiai nép szívé­lyes kapcsolatokra törekszik minden néppel, beleértve az Egyesült Államok népét. (MTI) „Amerika hangja" Kínában A pekingi hatóságok úgy döntöttek, engedélyezik az „Amerika hangja” rádiónak, hogy mellékállomást hozzon létre Kína területén — köz­li a vietnami hírügynökség. A jelentés hangsúlyozza, hogy az amerikai rádiómellékállo­más létrehozása Kína terüle­tén újabb lépés az agresszív imperialista erők és a kínai .vezető körök veszélyes köze­ledésében. (MTI) Ä bútoripa? úpenságei dig csupán exportra gyártot­tak, a barokkhoz hasonló stí­lusban. A Szatmár Bútorgyár szövetszükségletének biztosí­tására a Pécsi Háziipari Szö­vetkezettel kötött megállapo­dást. Üj típusokkal gazdagodik a konyhabútorok választéka is. A Tisza Bútoripari Vállalat gyáraiból a Modul konyha­bútorcsalád formatervezett, és olyan sarok-, valamint a kis hézagokat eltakaró tarto­zékelemekkel ellátott típusai kerültek az idén forgalomba, amelyek bármilyen méretű és formájú helyiségben, ház­gyári és családi házakban is egyaránt esztétikusán helyez­hető el. A jelenleg forgalom­ban levő elektromos és gáztűz­helyek, hűtőszekrények, mo­sogatók, páraelszívók mére­teit figyelembe véve készül­tek, így a bútorelemek közé ezek a berendezések beépít­hetők. Ez annak is köszönhető, hogy a Tisza Bútoripari Vál­lalat szoros kapcsolatot te­remtett a lakások konyháiban használt eszközöket gyártó vál­lalatokkal. (Folytatás az 1. oldalról.) sorában beépített, lenyitható heverő van, ami például gyer­mekszobában is célszerűen használható. Az igényesebb vevőkör kielégítésére bőrbe­vonatú ülőgarnitúra sorozat- gyártását is megkezdték, tel­jes egészében hazai alapanya­gokból.-Hamarosan az üzletekbe ke­rül a mátészalkai Szatmár Bútorgyár Malmö ülőgarni­túrájának továbbfejlesztett változata, amelyet a vásárlók és a szakemberek véleménye alapján esztétikusabb és praktikusabb kivitelben gyár­tanak. Kárpitját olasz műbőr­rel cserélték föl, ezáltal csak­nem 30 százalékkal olcsóbb is lesz. Ugyancsak továbbfejlesz­tették a Szamos termékcsalá­dot, amelynek új tagjai elő­szobában, ifjúsági és gyer­mekbútorként is használhatók. A házgyárakkal egyeztetve az onnan kikerülő elemek mére­teit figyelembe véve készülnek e szekrénycsalád részei. Rövi­desen kapható lesz az üzletek­ben a gyár Velence hálószo­ba-garnitúrája, amelyet ed-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents