Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

Könyvekről Megújuló város az Ipoly partján A népművelő — kulcsember A közművelődés emberi tényezője A KÖZELMÚLTBAN látott napvilágot Szomszéd Imre: Egy város újjászületése, Ba­lassagyarmat 1944—1962. cí­mű könyve. A kötet nemcsak a város és Nógrád megye tör­téneti irodalmát gazdagítja, de egyúttal tulajdonképpen az első olyan helytörténeti • munka, amely erre vállalko­zott, hogy egy város történe­tét, a népi demokratikus kor­szak egészére vonatkozóan monografikus igénnyel dol­gozza fel. A nógrádi születésű szerző a település közelmúlt­ját sokoldalúan a politika-, a gazdaság-, a társadalom-, a kultúrtörténet felől közelíti meg, de sohasem elszigetel­ten, önmagában, hanem a tör­ténelem sorsfordulóiba ágyaz­va. mintegy annak függvé­nyét vizsgálja úgy, hogy a helyi sajátosságok, az orszá­gostól, a megyeitől vagy ép­pen más városokétól eltérő tendenciák mindenütt az elő­térben húzódnak és végig nyomon követhetők. Balassagyarmat — az or­szág egyik legkisebb hivatal­nok-, kereskedő és iskola jel­legű városa, az első világhá­ború óta határ menti település — nehéz küzdelmek és súlyos áldozatok árán 1944. decem­ber 9-én szabadult fel. Ponto­san . kimutatja a szerző a pol­gári lakosság szinte zuhanás- szerű, a háború idején a me­gyében sehol nem tapasztal­ható csökkenését, annak oka­it és a város anyagi károso­dását is. De alapos elemzés tárja fel azt is, hogy a poli­tikai élet Balassagyarmaton jóval lassabban bontakozott ki, mint például a két héttel ké­sőbb felszabadult Salgótar­jánban. A kommunista párt a tele­pülés sajátos fejlődéséből adó­dóan az országosnál nehezebb körülmények között fogott hozzá célja megvalósításához, az újjáépítéshez, a népi de­mokratikus rendszer helyi megszilárdításához. A nemze­ti bizottság összetételében a koalíciós elv kevésbé érvé­nyesült mint általában, mivel a városban a polgári, kispol­gári rétegek voltak többség­ben. 1944—1948. között Balas­sagyarmaton a demokratikus erők, a baloldali kisebbség­ben volt, bár ezen belül az aránya fokozatosan javult. Így a város további demok­ratikus fejlődéséhez a kedve­ző és egyben elengedhetetlen alapot a kommunista párt és a baloldal befolyásának me­gyei és országos méretű meg­erősödése szolgáltatta döntő­en. A kötetből világosan kitű­nik, hogy a Magyar Dolgo­zók Pártjának politikájában jelentkező torzulások és hibák a helyi párt- és tanácsi szer­vek tevékenységében is kife­jezésre jutottak. Sőt, az utób­biak bizonyos mértékben to­vább is mélyítették azokat. Elemzi a szerző a Központi Vezetőség 1953 júniusi hatá­rozatainak fogadtatását és ellentmondásoktól nem men­tes értelmezését egyaránt. Ha­sonló sokoldalú vizsgálódás tárja fel az ellenforradalom vértelen, de indulatokkal túl­fűtött napjait, a nagy türel­met és következetességet igénylő politikai konszolidá­ciót, a szocialista építés ki­bontakozását. SZEMLÉLETESEN kirajzo­lódik a kötetből Balassagyar­mat gazdasági, társadalmi, kultúrális fejlődése is. A vá­ros társadalmában és gazda­ságában egyaránt jelentős vál­tozást hozott az 1945. évi föld­Hunyadi István: Ismeretlen Erzsi — vonaton Igazság szerint alig tudok rólad valamit. Nem ismerem sződligeti otthonod, ahol egye­dül élsz, talán kerted is van, talán nincs. A folyópart elő* rebukó fűzeit látod abla­kodból vagy a Naszályt. Na­ponta eljársz a közeli város­ba, a gyárba. Kezeid széles, paraszti kezek, de ujjaid túl hajlékonyak, simák ahhoz, hogy keményebb munkára használd. Nem tudhatok ró­lad csak annyit, hogy egy sző­ke kisfiúval szálltál fel Sió­fokon. Ahogyan nézted, az anyák rejtélyes-sugaras tekin­tetével, végigsimltottál a le­gényke csupacsont vállán, s ahogyan csókolgattad, ki kel­lett találnom, hogy a fiad, aki­vel ritkán vagy együtt. Te se lehetsz több huszonhat éves­nél, félig gyerekasszony, ha­bár zöldes szemeid sűrű meg­alkuvásokról, de szigorú ön­fegyelemről is vallanak. Szép is vagy, ahogy a virágok le­nyesett szárral kerülnek kosa­rakba, hogy ideig-óráig pom­pázzanak. Arcod se minden­napi. Keskeny, ideges orrvo­nalad, az ajkak közötti játékos hajlatoddal, lágyan előre­szökő álladdal, koromfekete, merev fürtjeiddel. Minden más lényegtelenné oldódott körülötted, mozgó sziluettekké, nem vettél tudo­mást útitársaidról. Kizárólag őmiatta voltál je­len, a szőke kisfiúért. Később megszólítottalak: — Honnan, Erzsiké, és ho­vá? Megütődve néztél rám, de gyanakvás nélkül. — Miből tudja, hogy Erzsi­ké vagyok? — A monogramról. A reti- küljén az E betű. — Hát persze. Nem nehéz kitalálni. Résnyire nyitottál ablakot, egyre tágult az a rés, titko­lózás nélkül, mintha magad akartad volna fölfedni intim gondjaidat. Talán idősebb ko­rom is egyik érved volt, hogy megbízhatsz bennem. Emberfeletti, nehéz terhie­den akartál könnyíteni? Le­hetséges. Gyanútlan voltál, nem sejtetted, hogy érdeklő­désem több egyszerű férfikí­váncsiságnál. Amit megtud­tam rólad, szokatlan erőfeszí­tés, szüntelen ismétlődő pró­ba, hogy anyának megmarad­hass. Nagyberényből származ­tál Sződligetre. Anyád és a „dédl” itt élnek Somogybán, vállalták apátián fiad, mivel elváltál, egész embert követe­lő munkát végzel, s a nagyszü­lői gondoskodás szükségből pótolhatja az , anyait. Mégse nyugodtál bele, hogy elsza­kadjon tőled Janika. Vágya­koztál utána. Ezért ingázol kéthetenként, szabad szomba­ton és megtoldod ünnepeid a hétfői nappal. Kisfiad hozod és viszed, hogy anyáskodhass. Közel hét órát utazol busszal és vonaton, s a rövid lejáratú örömért többször is fordulsz. Nem tör össze az út, még any- nyira fiatal vagy, nevetgélsz is, mire ne futná erődből azért, aki csak a tiéd. Meghökkent csodálat lepett meg engem, vizsgálódót, szán- déktalan vallomásoddal, te, is­meretlen Erzsi. Nem tudtál róla, hogy alig járható ma­gasságba emelkedtél. így me­sélted: — A fiam játszópajtásáról is gondoskodtam, elhívtam mellé Erikát. — Ki az az Erika? — A Túri Erika, Jani fél­testvére, férjem új házasságá­ból. ö háromesztendős. — De Erzsi — néztem rá megütődve. — Ne haragudjon a furcsa kérdésemért; szereti maga azt a kislányt? — Mint a magamét — fe­lelte. — Hiszen egy apától vannak. Semmiről se tehet az a csöppség. Miért ne szeres­sem? Jani és Erika egymás­hoz tartoznak kett-n. Ne érez­zék ők a szülői viszályt, ösz- sze kellett kötnöm, amit a változékony férfitermészet és az emberi törvény szétválasz­tott. Kifelé, a tűnedező fák irá­nyába fordultál, eltöprengtél kicsit. Szádról se hervadt le a mosoly. Aztán tovább ját­szottál Janikával. 8 NÓGRÁD — 1981. augusztus 2., vasárnap osztás, illetve annak végrehaj­tása. A szerző az agrárátala­kulás kifejezetten antikapita­lista jellegét emeli ki, mivel az — feudális eredetű nagybir­tok híján — „csupán” a kö­zépbirtokokat számolhatta fel maradék nélkül, amelyek zöm­mel, helyi tőkés bérlők kezén voltak. Balassagyarmaton is a gaz­dasági, politikai viszonyok alapvető megváltozásához já­rult hozzá a pénzügyi stabili­záció. Számottevő ipar viszont nem lévén a városban, tovább­ra is megoldásra várt a mun­kanélküliek foglalkoztatása. A település szerteágazó gond­jait alapvetően kívánta eny­híteni a kommunista párt át­gondolt várospolitikai terve, ami azonban központi támo­gatás nélkül csak töredékében valósulhatott meg. Balassa­gyarmat iparának változatla­nul alacsony színvonalát bi­zonyítja, hogy itt még az el­ső ötéves terv feszített iparo­sítása sem hozott érdemleges előrelépést. A nagyüzemi szo­cialista ipartelepítésre csak a harmadik ötéves tervben került sor, akkor vált Balas­sagyarmat a megye második ipari központjává. Lényegé­ben ugyanebben az időben lett a település a megye szo­cialista mezőgazdaságának központja Is. Népszámlálási adatokkal gazdagon illusztrálva, az egész korszakra vonatkozóan mu­tatja be a szerző Balassagyar­mat népességének alakulását (1949: 10 821 fő: 1970: 13 745 főj, a kereskedők és eltartot­tak arányának módosulását, a dolgozók népgazdasági ágan­ként! elhelyezkedését (ipar­ban: 1949: 689 fő; 1970: 2 439 fő), s nem utolsósorban a felsőfokú oklevéllel rendel­kezők szakma és életkor sze­rinti megoszlását, amelyek mind hűen jelzik a városban lezajlott, történelmi jelentősé­gű változásokat. Balassagyarmat nagy utat tett meg. valóban megújult. A szocialista építés során né­hány év alatt hosszú évtize­dek hátrányait küzdötte le. A SOK TEKINTETBEN út­törő jelentőségű könyvet a vá­ros és a megye szülöttei, a kutatók, a tanárok és a diá­kok, valamint a korszakiránt érdeklődők egyaránt haszon­nal és élvezettel olvashatják. A tartalmában és formájában egyaránt igényes és jól szer­kesztett kötet ékes bizonyíté­ka, hogy a színvonalas hely­történetírás az árnyalt, diffe­renciált történeti tudást segí­ti elő minden időszakra, így a népi demokratikus korszak­ra vonatkozóan is. Ha már a nyitott közmű­velődés, a nyitott ház elvéről beszélünk, természetes a szó- használat: kulcsember a nép­művelő. Kulcs, mely a kultu­rális élet minden zárját nyit­ja. Az anyagi források meg­csappantak, a népművelőre egyre nagyobb szerep vár. A hatodik ötéves terv közműve­lődési mozgatóit így jelölte meg Pozsgay Imre művelő­dési miniszter: „ . . .nem csak a fejlesztési eszközöket kell megkeresni, hanem mindazo­kat az erőket és lehetősége­ket, amelyekkel a közműve­lődési programot teljesíteni le­ilet . . . Ha már az emberi tényezőkről annyi szó esett: éppen a népművelőben látom azt a képességet és lehetősé­get, amellyel a nehézségeket úgy lehet áthidalni, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban se következzék be vissza­esés . . .” KÉPESSÉG MEG KÉPZETTSÉG Tehát a népművelőben a képesség és a lehetőség . . . Hogy a helyi igények alapján, helyi emberekkel — értük és nekik szóló művelődést szer­vezzen. Lám, megannyi emberi té­nyező. Hogy is állunk ezzel a népművelők esetében? Ha statisztikához fordulnánk megtudnók, hogy kevesebb a főhivatású népművelőnk, mint kéne, s ennek is jó része (hol a harmada, hol a fele) nem szakképzett. Ám a szá­mok elrejtenék azt, hogy a főhivatásúak milyen népmű­velői képességgel rendelkez­nek, milyen hittel és felelős­séggel dolgoznak, egyáltalán tudják-e, értik-e tisztüket? A képzettség, meg a képes­ség két dolog. A képzettség nem pótolhatja az , emberi rá­termettséget. Magam is val­lom azt, amiről Vitányi Iván, a művelődéskutató in­tézet igazgatója egy interjú­ban az újságíró megjegyzésé­re (miszerint vannak népmű­velők, akik megfelelő kép­zettség híján is igen eredmé­nyesen dolgoznak, mert meg­van bennük az emberi, lokál- patrióta vagy nevelői lendü­let, valamint az elengedhetet­len helyismeret) így vála­szolt: „Különösnek tűnhet, hogy a művelődéskutató in­tézet igazgatója előnyben ré­szesíti a népművelők termé­szetes nevelői magatartását a képzettséggel szemben... Ha szabad ilyen nagyképűen mondani, ez nálam tudomá­nyos meggyőződés. A népmű­velő tudásának is a személyi­ségét kell támogatnia”. (Űj Tükör, 1981.). A SZEMÉLYISÉG TÖRÉKENYSÉGE Elérkeztünk a közművelő­dés „emberi tényezője” témá­jában a lényeghez: a szemé­lyiség milyenségéhez. Az em­lített beszédben Pozsgay mi­niszter hangoztatta, hogy az emberi tényezőről nem lehet másként szólni, mint a „tel­jes személyiséget számításba véve”. Lényeges szempont Hajlamosak vagyunk azt hin­ni, hogy ha van ennyi, meg ennyi főhivatású népműve­lőnk, akkor már minden em­beri tényező adott. Pedig hány buktatója lehet annak, hogy jól is dolgozzon. Isme­rünk szakképzett népművelő­ket, akik nagy akarással fog­tak munkához, aztán erej ük­hitük megbicsaklott. Szemé­lyiségükben valami elbi­zonytalanodott, összezavaro­dott vagy elkényelmesedett Mihelyt azt mondjuk, a nép­művelő teljes személyiségével jelen van a munkában, már számolnunk kell mindazzal a körülménnyel (a lakástól. a családi életen, illetve az egye­dülléten, a szerelmi zűrzava­ron át a lelkiállapot sokféle­ségéig), mely munkakedvét, közérzetét, munkabírását be­folyásolja. Megkérdeztem néhány ta­pasztalt megyei népművelőtől, hogyan látja a népművelő szerepét, lehetőségeit, szemé­lyiségét. Első ellenérvük az volt: kiválaszthatjuk-e ma­gunknak emberünket? Vagy még visszább mennek: az egyetem, a főiskola végez-e rátermettség! (természetes emberi) képességvizsgálatot? A megyék örülnek, ha egy­általán jelentkezik új, szak­képzett népművelő. A diplo­mások zömmel a városokban, meg néhány nagyközségben helyezkednek el. Pedig a fa­lu kulturális életében lenne (lehetne) meghatározó szerepe egy-egy jó népművelőnek. Különösen ott égetően fontos a jelenlétük, ahol a község­hez tartozó falvakban meg­szűnt az iskola, elköltözött az értelmiség. ÖNVIZSGÁLAT "üraPT ÉS ÚTKERESÉS Nagy gond, hogy gyorsan változtatják helyüket a nép­művelők. A községet, annak embereit nincs idejük megis­merni, a helyi igényekhez szabott kultúrális életet nincs Erdők, szőlők, mezők és lejjebb már kertek palaszín sora. A rét vékony s a láppal s náddal egymáson élő geológia. Elő rétegtan: nőve, fogyva, még talpon, mint tavasszal te. idejük megteremteni. Pedig a szocialista közművelődés egyik alapfeltétele, hogy a népművelői tevékenység áz adott település, az adott kö­zösség igényeire és lehetősé­geire épüljön. Ehhez termé­szetesen kétoldalú ismeret-’ szerzés kívánatos: ismerjék meg a művelődéskutatók vizs­gálatainak tapasztalatait, s az abból adódó javaslatokat; gyakorlatiasan önvizsgálatot tartva hasznosítsák mind­azt, ami megvalósítható a maguk kulturális területén. No, de ehhez forgatni kell a legfrissebb szakirodalmat, s ugyanakkor forgolódni a leg­frissebb falusi-városi lét­ben. Hogyan állunk ezzel? Ta­pasztalataim nem kedvezőek: ritkán észleltem, hogy a nép­művelő töpreng a Kultúra és Közösség című folyóirat va­lamely „földszagú” (mert a valóság mélyéből metszett) ta­nulmánya fölött, érzékelvén, hogy itt róla is szó vanj Ugyancsak ritkán találkoztam a faluját alaposan ismerő népművelővel. Olyan ugyan akadt, aki tudta a „szöveget”, mindig a település igényeire hivatkozott (programját iga­zolandó), ám nem volt érke­zése ezt az igényt közelebbről megismerni. Lám, mennyi összetevőjel van a művelődési életnek, a kulturális élet sokat hangoz­tatott „emberi tényezőjé­nek"! És mennyi összetevője a népművelő személyiségé­nek, munkálkodásának, ha­tékonyságának. Mennyi az összetevő kint <a településen) és benn (az emberben.) VIGASZTALÓ Mégis: újulni kellI Mind a művelődési életnek, mind a népművelőnek, meg kell újf-> tani önmagát, hogy eredmé-j nyesen dolgozhasson. Eszkö­zök vannak hozzá; a már em­lítetteken kívül például az iskolák bekapcsolódása a mű­velődési folyamatba, a kul- túrház társadalmi vezetőségé-; nek közreműködése stb. Mindez még gyengén, erőtle­nül jelentkezik a művelődés­ben. De már a küszöbön van... Készül az óriási számsor kezünk tapintó képlete. Szemem előtt az égeres alatt tőzegbe nőttek a halak. Kifogta a sötét iszap sarkam alatt és düng a mély idő. Zöld szittyó-szőrükkel kinő s rá éles pengékkel süt a nap. Dr. Föglein Gizella egyetemi tanársegéd 'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiumiiiiiiiiiiiiiiiigiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimuiii<iiiiiiiii:iiitiiiiuiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiuiiiiiuiiiiiiiiiiiiMiii ........................................................................... B alogh Ödön Takáts Gyula: Élő rétegtan Nemzetközi művésztelep. Salgótarján (VII.) Pár éve valahol azt írták róla: „Erzelemmel-értelemmel hálózott lapjai élményeket, hangulatokat, emlékeket, gon­dolatokat, motívumokat rög­zítenek, szűkszavúan. A tő­mondat, erénye. Lapjai »ön­arcképek-«." A tőmondatot ■nemcsak a grafikában, be­szélgetés közben is szívesen használja, főként ezzel él, szemüvegét igazgatva. A kortárs grafika rangos képvi­selői közé tartozik, azok tár­saságában emlegethetjük, mint például Gacs Gábor, Fe­ledj/ Gyula, Raszler Károly és mások, akik egymástól is különböző, egyéni eszközök­kel ugyan, de valamiképpen mégis a modern élet jelensé­geire és kihívásaira rezonáló szimbolikával élve gazdagít­ják formálódó életművüket. Mindenesetre a kor, amelyben élünk bőven szol­gáltat okot a töprengésre elemző alkatú művész szá­mára. Pedig ez az elemzés, a mai ember sorskérdései kö­zött történő eligazodás nem is olyan könnyű. Annak elle­nére — vagy talán éppen az­ért —, hogy szívesen hivatko­zunk a világ modern hírköz­lésének csodálatos gyorsa­ságára s ennek birtokában időnként hajlamosak vagyunk a mindentudás pózába tetsze­legni, jóllehet csak informá­ciókkal kirakott csillogó mo­Lenkey zaik a birtokunk és legtöbb­ször nem a tudás. Ez valahol mélyebben, de mindenkép­pen a részismeretek mögött van, ahol a dolgok belső logi­kája kezdődik. Lenkey Zoltán éppen ezt próbálja boncolgat­ni, ebben rejlik művészetének ereje. Válaszai abból a szem­pontból föltétlenül hitelesek, hogy egyik meghatározó jel­lemzőjük a személyesség. Kö­ze van ahhoz, amiről szól, változatos grafikai eszközök­kel, gyakran allegorikus vagy szürrealisztikus megfogalma­zásban. Miskolcon született 1936- ban. Jelenleg is ott él. Az el­mondottak után talán nem is látszik meglepőnek, hogy mes­terének Kondor Bélát vallja, aki többek között szintén a szubjektív hitelt helyezte a grafika előterébe. A főiskolát 1962-ben végezte el. önálló kiállítása volt Budapesten a Dürer-teremben (1968), több­ször Miskolcon (1969, 1971, 1974), Debrecenben (1974), Szabadkán (1974), s még so­Zoltán Tolhatnánk. Szerepelt Tokió­ban, Krakkóban, Sao Pauló- ban, Luganóban biennálékon. Díjat nyert a miskolci orszá­gos, grafikai biennálékon és a miskolci országos képzőmű­vészeti kiállításokon (1965, 1967, 1968, 1979), valamint 1973-ban, Munkácsy-díjat ka­pott. Grafikával korábban már találkozott Salgótarjánban az érdeklődő közönség, jól­lehet az utóbbi évek tavaszi tárlatain nem szerepelt. — Az utóbbi években olaj- pasztelleket is csinálok — mondja. — Ez közel áll a grafikához, de színt is lehet alkalmazni, így több lehető­séget ad, és líraibb fogalma­zásra is módot nyújt, amely- lyel szeretnék élni. Általában, ha megismerek egy motívu­mot, utána le kell ülepedni bennem az élménynek. Min­dig átírom a természeti él­ményt, amelyből kiindulok. Mindez idői vesz igénybe. Hogy itt vagyok Salgótarján­ban, ez nekem új természeti Lenkey Zoltán környezet, amelybe igyek­szem magam beleélni, de nem biztos, hogy gyorsan megy. Minden új, a dombok, a he­gyek, a város, az emberek, gyűjtöm a motívumokat. De valószínűleg csak hosszabb idő után sikerül visszadni valamit mindebből. Túl rövid az idő, hogy beleéljem ma­gam a tájba, közvetlenebbül kellene megismerkedni a vá­rossal. Sajnálom, hogy rövid időt töltök itt. Bulgáriába ma­gyek. Tóth Elemér '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents