Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

Agrártermelésünk A z élelmiszer világpiacon új tendenciák figyelhe­tők meg. Ahol megfele­lő fizetőeszköz áll rendelke­zésre, óriási konkurrenciaharc alakult ki az exportőrök kö­zött. Ahol viszont tömeges az élelmiszerhiány, ott nincs ele­gendő fizetőeszköz a szüksé­ges termékek megvásárlására. .A világban .kialakult glo­bális élelmiszerhiány ellenére az agrártermék-exportőrök fo­kozódó és éles konkurrenciával, nagyobb kockázattal találkoz; nak. Az egyre élesedő ver­senyben csak fegyelmezett munkával, termékeink minő­ségének javításával, szállítá­saink ütemes megszervezésé­vel, jó partneri hitelünk meg­tartásával biztosíthatjuk meg­szerzett pozícióinkat. Hazánk mezőgazdasága és élelmiszeipará az elmúlt öt­éves időszakban törés nél­kül fejlődött. Elismerésre méltó eredmények születtek a gabonafélék, az olajosnövé­nyek és a takarmányok ter­melésében. Az állattenyésztés eredményei között kiemelésre érdemes a tejtermelés, a ma­gas szinten stabilizálódott sertésállomány, és a jelentő­sen bővülő baromfitermelés. Erőfeszítéseink ellenére a zöldség- és gyümölcstermelés fejlődése azonban elmaradt a célkitűzéseinkben meghatáro­zott ütemtől. A termelés emelkedésével összhangban nőtt az élelmi- szeripari feldolgozó kapacitás, ezen belül a külpiac igényeit is kielégítő üzemek részará­nya. Korszerű üzemek léte­sültek a húsiparban, a ba­romfifeldolgozásban, hűtő- és növényolajiparban- Konzerv­gyáraink, édesiparunk, sütö­déink egy része azonban re­konstrukcióra szorul. Az egy főre számított gabo­na- és hústermelésben a vi­lág élvonalába kerültünk. A legfontosabb mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek­ből a lakosság igényeit kielé-. gítő ellátást tudunk biztosí­tani. Ugyanakkor termelésünk egy negyedét exportáljuk. Élelmiszer-termelésünk nem­zetközi mércével mérve is, je­lentős fejlődése hozzájárult, Hogy a hazai fogyasztói igé­nyek magasabb szinten törté­nő kielégítése mellett, kivite­lünk értéke az elmúlt 5 év­ben 25 százalékkal, ezen be­lül a nem rubelelszámolású export árbevétele 31 száza­lékkal nőtt. AZ ágazat által importált cikkek mennyisége ugyanazon időszak alatt több mint 50 százalékkal javult. Az agrárszektor a népgaz­daság devizaszerző ágazatai, között jelentős szerepet ját­szik, hiszen az ország külke­reskedelméből származó de­vizabevételeink közel egyne­gyedét, konvertibilis deviza- bevételének egyharmadát ad­ja­A megtermelt termékek ér­tékesítésében a kivitel sze­répe megnőtt. A termelés növekményének egyre na­gyobb hányada határainkon kívül talál gazdára.- Az ex­portból származó bevételek nagysága és az export gaz­daságossága jelentős mérték­ben befolyásolja a mezőgaz­dasági, élelmiszeripari és fa­ipari vállalatok, szövetkeze­tek árbevételét és nyereségét, további fejlesztési lehetősé­geit. Országhatárainkon túl for­galmazott, több mint ezerfé­le agrártermékből a nagy­mennyiségben exportált ter­mékek száma jóval kevesebb. Kivitelünkben döntő résza­rányt a hús, a baromfiter­mékek és a gabonafélék kép­viselnek. De jelentős értékben exportálunk növényi olajokat, bort, friss és feldolgozott zöldség-gyümölcs terméket. A valutabevétel növelésé­nek érdekében az utóbbi években nagy figyelmet for­dítunk a hagyományos, kisebb volumenű termékekre is (mint a nyúl, a galamb, te- nyésztojás, a toll, a vető­magvak, fűszerpaprika, nád­termékek stb.) A kivitel szerkezetének tneghatárőzásánál döntő az elérhető árbevétel tömege és és a v az export gazdaságossága. Ál­talában helyesnek bizonyult az a törekvés, hogy expor­tunkban a feldolgozott ter­mékek aránya növekedjék. Ennek ellenére számos eset­ben előfordul, hogy a feldol­gozás költségei az eladási ár­ban nem térülnek meg, tehát a feldolgozott termékek ex­portja kevésbé gazdaságos. Ezért a gyorsan változó piacj helyzet a konjunkturális és spekulatív elemek térnyerése, az eddigiektől eltérő gyors, rugalmas alkalmazkodást kí­ván a termelőktől és kül­kereskedőktől annak megíté­lésében. hogy a termékeket feldolgozott vagy feldolgozat­lan állapotban értékesítsék. Termékeinket több mint száz országba szállítjuk. Ex­portunkban meghatározó hats ország (Szovjetunió, NDK. Csehszlovákia. NSZK, Olasz­ország), amely a forgalom 80 százalékát adja. L egbiztosabb felvevő pia­caink a szocialista or­szágok, ahol exportunk 50 százaléka értékesül. Ezen belül az almakivitel mint­egy 95 százaléka, a bor- és a konzervexportunk 75 szá­zaléka, a szocialista orszá­gokban talál gazdára- E part­nereinkkel a kivitel nagysá­gát és szerkezetét öt évre szóló árucsere-forgalmi szerző­dések alapján határozzuk meg. Fejlett tőkés országokba irányul a kivitel 41 százalé­ka, a hagyományosan fő part­nereink a Közös Piac orszá­gai. Ezen a piacon egyre több nehézséggel találkozunk. A Közös Piac kibővülésével, annak önellátottsági foka nö­vekszik, az agrárszektor jör védelmének biztosítása és a belső termelés védelme ér­dekében a protekcionizmus állandóan fokozódik. A Kö­zös Piacon kívüli európai országok agrárimportja lé­nyegesen kisebb. A tenge­rentúli országokba irányuló kivitel növelését a magas szállítási költségek nehezítik és megfontolandóvá teszik. Fejlődő országokban ex­portforgalmunk 9 százalékát realizáljuk. Itt a fizetőképes piacokat eles verseny és vi­szonylag alacsony árak jel­lemzik. E piacokon nem a minőségi, hanem a tömegáru a keresett. Megfigyelhető, hogy az élelmiszer-Kereslet ki­elégítése érdekében a terme­lés felfuttatásával ezen or­szágok is nagy erőfeszítése­ket tesznek. Ide irányuló ki­vitelünk egyrészt marha- és juhhúsból, sajtfélékből, ba­romfiból, zöldség- és gyü- mölcskonaervekből, másrészt a kapacitásokat növelő ter­melési rendszerekből, beren­dezésekből tevődik össze. Termékeink világszerte kedveltek. Ismertek speciali­tásaink, gyümölcsféléink íze, boraink zamata- Kedvező ter: mékeink fogadtatása. Ennek ellenére a világpiacon döntő és meghatározó jelentősége egyetlen cikkünknek sincs, ji piacot nem mi alakítjuk, céltudatosan nekünk kell al­kalmazkodnunk. Az eddigi eredményekre építve nagy feladatot kapott ágazatunk a VI. ötéves terv időszakára. A kivitel volu­menét 1985-ig több mint egy- harmadával, dollárelszámo­lású exportunk mennyiségét több mint 40 százalékkal kell növelni úgy, hogy behozata­lunk csak minimális mér­tékben emelkedhet, egyidejű­leg külkereskedelmi egyenle­günk pedig 50 százalékkal javul. Célkitűzéseink megvalósí­tásét a vállalati érdekeltsé; további növelésével biztosí­tani tudjuk. A feladat telje­síthetőségét segíti, hogy a termeléshez és feldolgozáshoz szükséges eszközök és felté­telek többségét a népgazda­ság tervszerűen biztosítja- Ugyanakkor a nemzetközi munkamegosztásban részt­vevő partnereinktől határo­zottabban megköveteljük, hogy vállalt szállításaikat teljesítsék. ilágpiac Az 1981—1985. közötti idő­szakban a nem rubelelszá­molású export számottevő nö­velése során elsősorban a bú­za, a kukorica, a növényi olajok, a vágójuh, a sertés­hús, a vágott baromfi, vala­mint a hűtőipari termékek mennyiségét kívánjuk növel­ni. A keményedő külpiaci kö­rülmények természetesen a vállalatoktól rugalmasabb ter­melési árpolitikát kívánnak. Versenyképességünket, jelen­létünket a piacon csak akko£ biztosíthatjuk, ha az elérhető értékesítési átlagárnál terme­lési költségeink lassabban, a hozamok gyorsabban növe­kednek. Agrárexportunkban tudatos törekvésünk, hogy -r- a nagy mennyiségben eladásra szánt termékeink elhelyezésére megbízható partnereket sze­rezzünk, azokkal közép- és hosszútávú szerződéseket kös­sünk; — a piac igényei alapján termeljünk, ennek érdekében a külkereskedelem integrálja az élelmiszeripart, az élelmi­szeripar a mezőgazdasági ter­melést; — növeljük a kivitel gaz­daságosságát, emeljük a mi­nőség. csomagolás, szállítás, egyszóval a versenyképesség színvonalát; ' — javítsuk külkereskedel­mi tevékenységünket. Az 1970-es évek végén mi­nőségi változás kezdődött a külkereskedelmi és a termelő vállalatok közös érdekeltség gét jobban biztosító kapcsola­ti formák kialakulásában, többségbe kerültek az árnye­reség, illetve a teljes tevé­kenység erdményének meg­osztását elősegítő társasági szerződések. 1979 óta folya­matosan alakultak a külker reskedelmi társaságok (bor, nyúl, forrólevegős szárítmá- nyok, zöldség-gyümölcs szá- rítmányok, hal, vetőmagvak, alma)­Célunk ezen társaságok mű­ködési körének bővítése, te-" Vékenységük erősítése, to­vábbfejlesztése. Ennek érde­kében többek között javítjuk a termelői és feldolgozói ér­dekek koordinálását, a minőr ségí különbségek árban tör­ténő elismerését, a közös koc­kázatvállalás és -viselés felté­teleit az ár- és piaci munká­ban. A z export növelése és a valuárbevétel foko­zása érdekében azokon a területeken, ahol a sze­mélyi és anyagi technikai feltételek megteremthetők, folytatjuk az önálló külkeres­kedelmi jog megadásának elő­készítő munkáit. Lakatos Tibor,' mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes VAKfTÖAN tűz az augusz- tusi nap a szécsényi határ­ban. Asszonyok serénykednek a burgonyaföldön hajladozva, mert gépesítés ide, vagy oda, a kézi munkaerőnek még mindig nagy a becsülete. A munkához nem kell nagy hozzáértés, annál nagyobb ki­tartás. A gép által elhagyott, elpotyogtatott gumókat kell zsákba gyűjteni. Látszatra könnyű feladat, de, hogy mennyire csalóka ez a lát­szat, azt csak az tudja, aki egész nap érzi is. Mint pél­dául Oláh Jánosné, aki a szeliős ruha helyett feketébe öltözve teszi a dolgát immár kilencedik hónapja, férje ha­lála óta. — Tizenegy éves koromtól földdel foglalkozom — mór- zsolgat egy kis darab fekete rögöt ujjai között. Egy félig telt burgonyászsákra pihent le, hogy néhány szót vált­sunk. — Mit csinált tizenegy éves korában7 — Mit? Arattunk, cséplő­gép melleti dolgoztunk, sum- mások voltunk. Nekünk csak annyi saját földünk volt, ami a házunkat körülvette. Mélik- né birtokán verejtékeztünk. Sokan voltak. Tán többen, mint most a termelőszövetke­zetben. Világostól sötétedésig Mesterségük a népművészet Csomagolják a szőttes alátéteket ben előrukkol újdonságok­kal. Idén is több mint száz új termék tervét készítették el, ebből nyolcvanat el is küldtek a Népi Iparművésze­ti Tanács zsűrijének elbírá­lásra. Csaknem harminc ter­vet díjazott a zsűri, ezeket be is vezették a termelésbe. A zsűrizésre beyújtott és a végül is elfogadott tervek száma közt elég nagy a kü­lönbség, ennek tulajdonkép­pen egyetlen oka van: a mű­vészeti zsűri és a kereskede­lem igényének ritka találko­zása. A zsűri a gazdagon dí­szített, dúsan kivarrott hol­mikat díjazza, ezzel szemben a kereskedelem inkább sze­rényebben kézimunkázott, vi­szont olcsóbb darabokra vevő. így aztán főhet a fejük a tervezőknek, hol az az arany középút, melyet mindkét fél egyaránt értékel. A kézi szövésű szádá min­denesetre olyan cikk, amire az üzletek is igényt tartanak. A függonynekvalót sokáig hiába keresték a vásárlók, pedig ezzel szép igazán az íz­léssel berendezett palóc kony­ha. A szövetkezet most ismét elkezdte készítését. A NAGYLÖCI SZÖVÖDI­NASZTIÁK. Nemcsak régen, ma is szépen csengő nevet mondhatnak magukénak a nagylóci szövődinasztiák. A szövőmesterség fogásait gene­rációnként hagyományozzák egymásra. Szőtteseiken nem csak mesterségbeli tudásuk látnivaló, hanem az a kedv és a motívumok iránti fogé­konyság is, melyet örökségül kaptak. Ezek a szövéssel hagyomá­nyosan foglalkozó családok képezik ma is a szécsényi Palóc Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezet erősségét Közülük kerülnek ki a leg­ügyesebb tervezők, kiállítá­sokon, bemutatókon, szőttes­pályázaton szívesen és siker­rel vesznek részt. FORGATNI A NEVET, Üzleti tárgyaláson nem min­degy, hogy az áruját kínáló fél neve mennyire ismert a, piacon. A szécsényi szövet­kezet nem csak belátta ezt, hanem egyre inkább ennek szellemében cselekszik. Július­ban a pécsi ipari vásárról pél­dául hímzésükért, babáikért két bronz-, szőttesükért ezüst­díjat hoztak el. Legközelebbi szereplésük színhelye Karcag. Az alföldi város ad otthont augusztusban a Palócföld bemutatkozik cí­mű kiállításnak, melyen a szécsényi kézimunkák képvi­selik majd a palóc viseletét, népművészeti hagyományo­kat. A szekszárdi szőttespályá­zatra a szövetkezet nyolc szö­vőnője küldte el munkáját. Étkezési garnitúrát, szedett szőttest, párnát — hagyomá­nyos palóc minták feldolgozá­sával készült darabokat. ÜJDONSÁQ ÉS HAGYO­MÁNY. Űjat nyújtani a nép­művészetben is lehet. Jóllehet a minták, motívumok hiányo­sak, de méretben, alapanyag­ban lehet is, kell is a mai kór igényeihez igazodni. Éppen ezért a szécsényi szövetkezet minden esztendő­MENYECSKE, VŐLE­GÉNY. A nyolcvanfős hím-; zörészleg mellett a babkészi- tők végzik a legaprólékosabb munkát. A baba testének el­készítésétől a felöltöztetéséig minden kézimunka. Több tu­cat nógrádi község népvisele­tét dolgozzák fel az évente piacra szállított harmincezer figurával. Zömmel külhoni boltokba kerülnek a cifra ba­bák, de jut belőlük a hazai ajándék- és népművészeti üz­letekbe is. HELYÜK A VILÁGBAN. Rohamosan emelkedik a szö­vetkezet exportra vitt termé­keinek aránya — a gondos,’ szép munkát külföldön is ho­norálják. Idén termelési ér­tékük egyötödét adja az ex­port, s már az első fél évben kétmillió forint értéket ért el külföldi szállításuk. A szó-; eialista piacok mellett Svájc­ba, NSZK-ban, Japánba,' Ausztráliába indulnak a szé­csényi szőttesek, hímzések, ba­bák. — szendl — | Fiatalok a mezőgazdaságban Á megye mezőgazdasági nagyüzemeiben dolgozóknak több mint egyharmada 30 éven aluli. Még ennél is je­lentősebb arányban vesznek részt az állami és szakmai képzésben, s ennek eredmé­nyeként egyre nagyobb szere­pet kapnak a termelésben, te­vékenységük mind hatéko­nyabb, elsősorban a gépesí­tésben és a melléküzemekben.’ Kevés fiatal található ugyan­akkor az erdőgazdálkodás és az állattenyésztés területén, s ez a jelenség elsősorban a folyamatos munkaidőre és kellő fokú gépesítettség hiá­nyára vezethető vissza. Ez mutatja, hogy a gazdaságok vezetői főként ezeken a te­rületeken tehetnek sokat a helyzet megváltoztatása érde­kében. Az itt dolgozók mun­káját még jobban meg kell becsülni, folyamatosan figye­lemmel kísérni és megfelelő erkölcsi, anyagi elismerésben részesíteni. Hiszen tevékeny­ségük nagyban hozzájárul a gazdálkodás eredményességé­hez. Á föld szerelmese dolgoztak, ahogy mondták, lá­tástól vakulásig. S miért? — Fizetni azt nem nagyon akart — folytatja Oláhné. — Kenyérre se nagyon telt ab’ ból, amit tőle kaptunk a mun­kánkért. Pedig apámmal ket­ten dolgoztunk. Én voltam a legidősebb a testvérek között, nekem kellett a legtöbbet se­gíteni. így is gyakran előfordult, hogy kenyér nélkül marad­tak. — Szereti a földet? — Nagyon. — Pedig sok örömet nem szerzett magának. — Nem. De mindig a mun­kát jelentette. Az meg enni­valót, ruhaneműt. Tudja, mi, öregek már így vagyunk, ak­kor is szeretjük, ha nem adott túl sok jót. De dolgozni azt szerettünk vele. ölébe ejti két kezét, úgy nézi a földet maga előtt. — Tizenhat esztendeje dol­gozom a termelőszövetkezet- bent, mint szövetkezeti tag. ötvennyolc éves vagyok, de amint látja, még dolgozom. Csak egy valamit nem értek. Maga netán jobban tudja? — Talán. — Azt mondják az irodá­ban, a magamfajta nyugdíjas nem dolgozhat évente csak 1250 órát. Hát nincs szükség a két kezünk munkájára? — Biztos, hogy szükség van rá. Megigazítja a fekete ken­dőjét, azután mintegy men­tegetőzve hozzáteszi: — Mindegy, hogy a málná­ban kell dolgozni vagy a krumpliföldön. Igaz? — pil­lant arrébb, az egyik mun­katársa felé, akivel már évek óta együtt dolgoznak, lévén ő is falubeli. Megérkezik az ebéd, szinte hajszálpontosan a déli ha­rangszóra. — Ez is milyen más, mint annak idején — réved el is­mét a múltban. — Akkori­ban ebédre savanyú lé volt, meg gubó — próbálja ma­gyarázni, mi is volt az, de sehogyan sem értem. — Nagy lavórban hozták, körülültük és ki mennyit kért belőle, any- nyit evett. Most meg alig tíz forintért háromfélét lehet en­ni .. . — Sazdálkodik odahaza? — Amennyit bírok. Egy jó darab földet eladtam a szom­szédoknak, mert nem bírtam ' megművelni. Egyedül marad­tam, a lányom, meg a három fiam mind elköltöztek ott­honról. — Unokák? — Már hét van — lelkese^ dik fel. — Majd, ha egyszer mind összejönnek, az lesz az igazi. Mi is nyolcán voltunk testvérek. Hanem, hogy ezek mennyivel különbül élnek mint mi annak idején ' . . — fészkelődik nyugtalanul az asszony az alkalmi ülőkén. Látszik rajta, hogy nem ke­nyere a sok beszéd, már szí­vesebben hajladozna a fekete föld felett, mint ahogy azt az évtizedek során tette. Afölött a föld fölött, amely keveseb­bet adott neki, mint ameny- nyit jelentett számára. A föld, amely nélkül elképzelhetet­lennek tartja életét. — Meddig szeretne még dolgozni? — Meddig? — kérdez visz- sza és először derül föl arca. — Ameddig meg nem há­zasodnak az unokáim. Mind­annyian! A hetedik a múlt héten született... Z. T. NÓGRÁD - 1981. augusztus 20., csütörtök 5

Next

/
Thumbnails
Contents