Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

A tizenegyedik Igencsak kellemes ez a házhoz épített, csak nyáron használatos rezidencia. Te­tejét műanyag lapok fedik, óva a benne tartózkodókat az esőtől, az asztal meg a székek pedig azt a célt szol­gálják, hogy ily’ forró na­pokban is úgy el lehessen diskurálni Budavári Ká­rollyal, hogy egy-egy hosz- szabb történet elmondása után haraphasson egy falat kenyeret, s kortyolhasson egy kis hűtött bort a mesélő. Jó ideje hallgatom már, Rákóczi-telepi otthonában, s a szó csendjében a falakat díszítő, fakult oklevelek szö­vegét olvasgatom. Micsoda élet — mondogatom ma­gamban láttukon. Mert az egyiken ez áll: dicséret a hároméves terv sikeres teljesítése és az első ötéves terv beindítása sikeréért, az 1949. augusztus elsejétől az 1950. év január 31-ig elért eredményekért. A másik felirata meg: A Nógrádi Szénbányászati Tröszt igaz­gatósága oklevéllel jutalmaz­za Budavári Károly kétsze­res sztahanovista vájárt és csapatát, hogy a kongresszu­si munkaversenyben 1954. február 1-től június 1-ig 153 százalékos eredményt értek el. Követi tekintetein az öreg, 8 elmosolyodik. — Látja, ki voltam én va­lamikor? serűségben volt is részem. Mert megtanultam úgy dol­gozni, hogy nem csak nekem lett belőle gyönyörűségem, hanem mások számára is tudtam sok hasznosat produ­kálni. Cigarettával kínálom, de csak legyint; sosem szívta ez az átkozott bűzrudat. És mondja: — József-aknán kezdtem a bányászéletem és Pálhegy- ről mentem nyugdíjba. Negyvenkét évet húztam le a föld alatt... milyen ke­mény negyvenkét évet. Dol­goztunk a kenyérért, mint a megszállottak, azokban a cudar körülményekben. Mert dehogy is volt akkor lent gépesítés; csak a csákány volt, a lapát, a fejsze és ha hűvösebb levegőt akartunk magunknak, hát volt olyan, hogy négyszer-ötszor meg- szalajtat'tuk a csillét oda- víssza, hogy csináljon egy kis légvonatot. Szerintem ezek a mostaniak el sem hi­szik, mi mindenen mentünk mi keresztül. És mégis kibír­tuk. Most meg mást se hallok, csak a panaszt. Mintha el- komótosodtak ’olna, pu­hábbak lennének az embe­rek. Pedig olyan csodálato­san gépesített frontokat lá­tok ott lent, hogy a szénhez szinte ujjal sem kell hozzá­érni. Lehet, az is a baj, hogy a masinák távolabb tartják a bányászt a széntől. Mi még testközelben éreztük, s igen­csak megviaskodtunk vele. De mindig mi győztünk. Per­sze nem azt akarom mon­dani, hogy az az igazi bá­nyász, aki a lepuskázott sze­net bele tudja lapátolni a csúszdába; a mi fajtánknak mindenhez kell érteni ott a föld alatt. Megjártam én is mindenféle munkahelyet, sokat tanultam, tapasztal­tam, úgy hogy ma sem es­nék kétségbe, ha odaállna elém a főmérnök és azt mon­daná: no, most ezt meg ezt a vágatot így meg úgy hajtsa ki a csapattal. Kortyol egyet a pohárból, s kérdi, folytassa-e? Bó­lintok. — Tudja, negyvenötben meg olyan helyzetbe kerül­tem, hogy elvettek a front­ról. Biztos súgott-búgott va­laki, mert akkor sem csupa jóindulatú emberből állt a világ. Akkor is voltak olya­nok, akik a fekete szóra hallgattak. Hát három hó­napig voltam más munkahe­lyen, de aztán szinte vissza­könyörögtek, mert nemigen ment ott a munka. Vissza­mentem, s újra meglett a becsület: volt úgy, hogy fél- havonta nyolcszáz csillével több szenet adtunk ki, mint a másik csapat. Mert szer­vezni, fegyelmet tartani, dolgozni, azt tudtam... És akkor kezdtek jönni a ki­tüntetések. FeláH, bemegy a szobába és kihozza a bányász-dísz- egyenruháját. A kabáton — megszámoljuk — tizennyolc kitüntetés díszeleg. A nagy aranycsillagok között szin­te fel sem tűnik a hajtókán díszelgő legértékesebb: a Kossuth-díj aprócska koszo­rúja. Végignéz rajtuk az öreg, megpihen rajtuk tekintete, s megsimítja okiét. — Hát ez volt — mondja. Megint leül velem szem­ben, de most már megszakí­tom az emlékezésáradatot, s én faggatom: — És az aKossuth-dij ? Az hogyan sikeredett? — Tudja, mi mindig egy csillével többet adtunk ki, mint amennyi kellett — mosolyodik el. — De, hogy komolyra fordítsam a szót: olyan teljesítményeket pro­dukáltunk ott Mizserfán, amelyekre fönt is odafigyel­tek. 1953. volt akkor, a nagy széncsaták ideje. Ha hiszi, ha nem, minden mű­szakban a száz százalékot jelentő tizenhárom csille he­lyett minden két ember 30— 32-őt adott ki. De nyomtuk is a gombot. Volt olyan, hogy én négy sichtát töltöt­tem lent, egyhuzamban. — És híres ember lett..: — Tudja, a jó munkát mindenütt elismerik. Min­denkor. Küldött voltam az MDP ül. kongresszusán, amikor a szünetben odajött hozzám Rákosi Mátyás és azt kérdezte: No, Budavári elvtárs, hogy mennek a dol­gok Nógrádban? És elbe­szélgettünk. Mi több — de­rül fel — a parlamenti fo­gadáson még a feleségét is jól megtáncoltattam. Budavári Károly a legelső nógrádi bányász volt, aki 1953. március 15-én megkapta a Kossuth-díjat és a vele járó húszezer forintot. 1965-ben ment nyugdíjba, s azóta sem tétlenkedik. — Az lenne a halálom, ha a munkát abba kéne hagy­nom. Mert az éltet engemet. És de jó lenne, ha más így gondolkodna. Mert higgye el, a szívből végzett munka nélkül nem élet az élet... A Kossuth-díj átadása után Czottner Sándor, az akkori nehézipari minisz­ter látott minket vendégül, s ő is ezt mondta. Én meg akkor már rég tudtam, hogy így fogom leélni az életem... Budavári Károly édes­anyja tizenkét gyereket ho­zott a világra; a most het­venkét éves öreg volt a sorban a tizenegyedik. Itt hunyorított bele először a napfénybe, s él azóta is a telepen. Amelyet hajdanán a nemtiek, a hegy mögötti falusiak, mert éjjel-nappal zúgott-dörömbölt-morajlott a nagy bánya minden gépe­zete, csak Zörgőnek hívtak, a túloldalon levő kazáriak meg Bariknak. Mert, hogy Szlovákiából ide települt liptákok népesítették be az akkor aprócska települést. De volt most már rossz szájízzel kimondott neve is a falucskának: Horthy-telep. — Tizenhárom évesen kezdtem el dolgozni — em­lékezik az öreg —, mert ke­vés volt a kenyér ennyi száj­nak. Ráadásul meg hatéves koromtól a bátyám nyakán maradtam; apám is, édes­anyám is, isten nyugosztal­ja őket, akkor mentek el széi csendesen a másvilág­ra, szinte egymás után. Ügy hogy hamar móresre, mun­kára tanított az élet. De ez volt az, amit sosem bántam meg, mégha oly’ sok ke­iBiaiiii«iitiiiiir»»ft*«M*M«i>ii>««ii«ii>iii*iii«i«>«if«ii»*»iiiii<iiiiiiiiitiii>i«iiitiii*iiiiiiiii«iatiiiifti»iii»>a>aaiii«ati»iiiiii«iiill>fiiitM!iiiiMiiiia*tiiiiaiiiiaiiaaiiiiiiiiaiiiiiiiiaifiiieiiiiKitii9ifliaiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiumiiiiiiiiiiinfiiiiiiii>siiiiiitiiii«MiiiiiUMiis«iiiisiuiiatiMtt>n«M«i«iit<ii&Mxtiiu. Támogatni az alkotó együttműködést Beszélgetés Marczinek Istvánnal, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága titkárával A tavasz elején tanácskozott a Hazafias Népfront VII. kongresszusa. Az elmúlt hónapokban a megye másfél száz­nál töibb népfrontbizottságában is hozzáláttak a kongresz- szus tapasztalatainak, állásfoglalásainak hasznosításához, a jövőbeni tennivalók kialakításához. A népfrontmozgalom polittkaki szerepéről, a társadalom osztályai, rétegei alkotó együttrműködésének erősítésében vállalt felelősségéről be­szélgettünk Marczinek Istvánnal, a Hazafias Népfront Nóg­rád megyei Bizottsága titkárával. Karácsony György — A kongresszus után a megyében tevékenykedő népfrontbizottságok miben látják a mozgalom, munká­juk jövőbeni céljait? — Az elmúlt hónapokban a népfrontbizottságok azt tar­tották legfontosabb felada­tuknak, hogy megismerjék a VII. kongresszus állásfogla­lását, s kialakítsák sajátos, helyi tennivalóikat, s megte­remtsék azokat a feltételeket, amelyek megvalósításukhoz szükségesek. A kongresszus egész légköre, a küldöttek — köztük a nógrádiak — őszin­te véleménycseréje, a tanács­kozáson született állásfogla­lás a párt szövetségi politi­káját, a nemzeti egységet erősítette. Azt a sok évtize­des tapasztalatot, hogy a mun­kásoknak, a szövetkezeti pa­rasztoknak, az értelmiségiek­nek, az idősebbeknek éppúgy mint a fiataloknak, a párt­tagoknak és a pártonkívüliek- nek egyaránt érdeke az or­szág szocialista formálása, építése. Ügy gondolom, a kö­zös érdekek tudatosítása, az alkotó együttműködés segíté­se, támogatása adja a nép­frontmunka lényegét a jövő­ben is. A mi népfrontbizottsága­ink célja sem más, mint meggyőzni az embereket a párt politikájának igazáról, s ily módon bevonni a lakos­ság minden rétegét a közös munkába. Igyekszünk segíte­ni abban, hogy mind több le­gyen azoknak az embereknek a száma, akikkel együtt gon­dolkodhatunk a helyi és uv szágos kérdésekről, közösen dönthetünk és cselekedhetünk a mindennapi munkában, de távolabbi céljaink megvaló­sításában is. A kongresszusi állásfogla­lásból adódóan Nógrádban is fontosnak tartjuk — bizottsá­gi üléseken, s több más fó­rumon is szóltunk róla — a munkásság és a szövetkezeti parasztság együttműködésé­nek, baráti szövetségének to­vábbi erősítését. Ezért arra törekszünk, hogy összejövete­leink, de egész munkánk se­gítsen élet- és munkakörül­ményeik jobbításában, épít­se tovább a bizalmat közöt­tük. Ma már meghaladja a hat­ezret a megyében élő, itt te­vékenykedő értelmiségiek száma. Szakértelmüknek, kez­deményezőkészségüknek egy­re nagyobb szerepe van jö­vőnk tervezésében, alakításá­ban. A népfrontbizottságok azon munkálkodnak, hogy a munkahelyi tennivalók mel­lett, a közéleti lehetőségek szélesítésével is közös dolga­inkat segítsék. Megyénk la­kosságának jelentős része a fiatal korosztályhoz tartozik. Érthető tehát, ha a népfront­bizottságok az eddiginél na­gyobb figyelmet fordítanak ar­ra, miképpen alakul sorsuk, hogyan indulnak a pályán, s milyen részt vállalnak a közéletben. Az ősszel sorra kerülő la­kóterületi vitakörökön min­dezekről részletesebben sze­retnénk szót váltani az em­berekkel. Véleményüket kér­jük, hogy munkánk során mit tehetnénk jobban, hasz­nosabban. — A népfrontbizottságok az elmúlt években tanács­kozások, véleménycserék sokaságát kezdeményezték, szervezték a megyében. Fel­tehetően így lesz a jövőben is. Hogyan értékeli e fóru­mok munkáját, hatását? — Az eredményeket isme­rő, azokat elismerő, ám a hi­bákat, a gondokat sem rejte­gető, őszinte véleménycsere a lakosság különböző rétegei­vel jó lehetőséget kínált ed­dig is a különböző igények feltárására és rangsorolására, az eltérő nézetek tisztázására, a közösség érdekeinek legin­kább megfelelő döntések ki­alakítására. A falugyűléseken, a képviselő- és tanácsválasztá­sokat megelőző összejövetele­ken tapasztaltuk, hogy meg­nőtt a lakosság érdeklődése a közösség ügyei, dolgai iránt. Azt várják a népfrontmozga­lomtól is, hogy időben és őszintén tájékoztassák őket minden olyan lényeges kér­désről, amely életük, munká­juk mostani és jövőbeni kö­rülményeit érinti. Megbeszélnivalónk eddig Is volt, s a következőkben is lesz bőven. A területfejlesz­tési elképzeléseik vitája során sok észrevétel, köztük jó né­hány jogos panasz hangzott el a társközségekben. Mind­ezeket összegyűjtöttük és el­juttattuk az illetékes taná­csokhoz, intézkedéseket kér­ve. Most együtt munkálko­dunk azon, hogy a társköz­ségek közélete, az ott élő em­berek ügyes-bajos dolgainak intézése ne lássa kárát annak, hogy a tanács kissé távol, a székhelyközségben tevékeny­kedik. S közösen kell ügyel­nünk arra is, hogy a fejlesz­tési alapok elosztásánál — a székhelyközségek gyarapí­tása mellett — sehol se feled­kezzenek meg a társközségek jogos igényeinek kielégítésé­ről. A szocialista demokrácia erősítése, gyakorlása, a vi­Pékmesterség dicsérete • Bennem mindig is nagy volt a felelete azonban határozott. Érzi, tával babrálni, mert azt szerette tisztelet a kenyérsütő ember iránt, hogyne, ha figyelmetlenségén mii- mindig nagyon, ennyi bajjal. Az én szememben más ez a mes- , , , ... . , , gonddal jár... térség, mint a többi. Más kell le- ,ott * sütemény formátlansága, kl­gyen, mert legfontosabb élelmün- forrása. Dehát végttl is kilenc, tíz Egyszer aztán a nehéz évek Is két készítik mesterei. A kenyér ember keze munkája van abban, elszálltak. Nem gondol vissza rá­maga az élet, s ki süti a mun- ,, . .. . . _____ ._________. juk rossz szívvel. Mert azoknak k ásember, tisztességet, megbecsü- u tuílJa bizonyossággal, melyiko- köszönheti, hogy csiszolttá lett lést érdemel, sőt, többet Is talán, jük ludas a balsikerben? mesterségbeli tudása, sokoldalúvá hisz gyönyörű mestersége nim- vált, fiatalember létére is való­buszt fon köréje. Meg aztán nem kevés ám az a ságos szaktekintéllyé az üzem­napi bö ötezer kifli, vagy zsömle, *>en. S »zt is, hogy könnyed Erről faggatom a « éves Ke- eleganciával, örülve munkája lémen Istvánt. Tfz éve pék. Erez- am t töle 0<Iahenn elvárnak. Van élvezetének, teheti dolgát, te-e, tapasztalta-e valaha ezt a úgy, hogy kapkodás a teljesit­megkülönböztetett tiszteletet, tíon- mény ára, s hát Igen, olyankor Mert két dologra lebet úgy dolkodik sokáig, s azt mondial . „ ’ . ' .. igazán rátarti a fiatal pékmester, nem. De azt igen, hogy a ke- könnyen átcsúszik a silányabb Arra, hogy gondos munkája nyo' nyér esemény az emberek éle­munka is. mán gusztusosra sül a sütemény, „„ . meg arra, hogy 6 maga igen nagy tében. Ha szép, ropogós, pirosra g ha már a pék felelősségénél örömét leli ebben. Nagy dolog ám sült a héja. foszlós a bele, az tartunk, sok múlik abban bizony llz. ha még fárasztó éjszakákon igazi, tiszta örömöt ad. Ha meg a mestereken is! Kelemen István sem robot a sütés, mert az ember máig hálás két tanítójának, Vág- «r<ve mindig nyitva mestersége szépségei előtt! A szőke fürtű pékmester nem pékinason"! élt még annyi telet, mint ma­éppen rosszul sikerült, beszédté­ma az Is. Hallja nemegyszer, völgyi Pista és Rákosi Jenő bá­amikor műszak után buszozik ha- csinak szigorukért, alaposságukért, za. Hát így, valóban, lehet va- “er* ™Jta tartotta ám szemét a . - , , ..... .. ... két idős mester a pékinasonJ lami a szakma különös tekmte- visszafelé forgatta a zsömle tész- gam. Mégis, ugyanolyan tisztelet­ivében. Mert hát, az emberek el- táját? Ügyetlenkedett az egyszer- tel tekintek rá, mint mindenkire, Várják a kenyértől, hogy min- ™ '£ « a m.ndennap.t asztalunk« ad­d’g jo legyen. Elrontani is, ki- dis kKgk a!ől, mig virtuóz ja. Ez így törvény, és dobni is pocsékság. ügyességre szert nem tett! megmásíthatatlan. immár S ha mégis így történik, a fia- Ml vesződsége volt a kalácsfo- tal pék vajon érzi-e vétkességét nással Is, míg eligazodott a stang- . ... . lik között! Mennyit verítékezett a benne. Az igen ts nem is va- kétkilős tészták gömbölyítésével! lasz lehetne tétova, a fiatalember Nem gondolta ű azt, bogy a tész­Szendl Márta ták, a véleménycserék lehe­tőségén túl egyben azt Is je-i lenti, hogy figyelünk a tana-; csokra, arra, hogy az okos,’ ésszerű javaslatok mielőbb valóra váljanak. Az emberek érezzék, hogy értük, velük együtt dolgozunk, összejöve­teleink így lesznek egyre tartalmasabbak, egyre hasz-; nosabbak, így váltják ki a la-' kosság cselekvő részvételét a döntésekben és a célkitűzés sek megvalósításában. — A népfrontmunka újsze-? rű vonása, hogy egyre te­vékenyebben vesznek részt a gazdaságpolitikai célkitű­zések megvalósításában. Mis ben mérhető a változás? — Mindenekelőtt abban; hogy lassan-lassan meghono­sodik az a felismerés: gazda­sági feladatainkat, fejlesztés si célkitűzéseinket a lakosság egyetértésével, támogatásával, munkájával oldhatjuk meg eredményesen. Népfrontbizott­ságaink a lakóterületeken' kö-' vetkezetesen munkálkodnak! a párt gazdaságpolitikai cél­kitűzéseinek ismertetésén, a lakosság közgazdasági szem­léletének formálásán. Támo­gatják azokat a törekvése­ket, amelyek a jól végzett munka, így az önzetlen tár­sadalmi munka elismerését, megbecsülését szorgalmazzák. A tanácsokkal együtt folyat matosan dolgozunk, hogy a lakosság mind szélesebb réte­ge ismerje településfejleszté-' si elképzeléseinket, ebben a tanácsok tevékenységét. Szá­moljon lehetőségeinkkel, s az országot építő, a megyét gya­rapító munkánk gondjaival is. A megye ötéves tervéről hozott döntést megelőzően, a népfrontbizottságok kezdemé­nyezésére széles körű véle­ménycsere bontakozott ki te-’ lepüléseinken. Annak idején az V. ötéves terv település-! fejlesztési elképzeléseit is meg-- vitattuk a lakossággal. Sok ész-’ rerétel, javaslat kapott helyefl a tervben. A falugyűléseken^ a népfiontbizottsági üléseken rendszerint arról is szó esett,' hogy egy-egy település lakos-! s»®a hogyan segíti társad aH mi munkával is a célkitűzés sek megvalósítását Az elmúlt! öt esztendőben csaknem féJJ milliárd forintot jelentett az a tevékenység, amelyet NógH rádban önzetlenül, maguk és a közösség gyarapítására vő-j geztek az emberek. Bizonyát ra ennek az összefogásnak is része van abban, hogy az VJ ötéves terv megyénk gazdag időszaka volt. A következő években újabb! hárommilliárddal gyarapodik: megyénk. Az elképzelések va­lóra váltásáért dolgoznak at népfrontbizottságok is. Segít­jük a nyílt várospolitikai módszerek elterjedését, a ta­nácsok és a lakosság kapcso-’ latának erősödését, támogat-' juk, szervezzük a települése­ket gyarapító társadalmi műn-’ kát. — A kongresszuson sok sző esett nemzetiségi politikánk­ról. Milyennek ítéli a nem­zetiségi dolgozók helyzetét Nógrádban? — A megye huszonnégy te­lepülésén élnek, dolgoznak szlovák és német ajkú embe­rek. Szövetségeikkel, a me­gye állami és társadalmi szer­veivel együtt fáradozunk azon,' hogy teljes jogú állampolgár­nak érezzék, vallják magukat valamennyien. Sokesztendős tapasztalatom, hogy a nem­zetiségi dolgozók túlnyomó többsége azonosul céljainkkal, becsületes munkával segíti azok valóra váltását. Mun­kájuk eredménye, mint Rét- ságon, ©algagután, Nőtincsen vagy Vanyarcon az új isko­la, az anyanyelvet ápoló óvó-' da, a nyelvet és a hagyomá­nyokat őrző könyvtár. Végezetül még annyit? a népfrontkongresszus állás- foglalásának megvalósításához megyénkben is adottak a fel­tételek. Pártunk következetes politikája, a lakosság — köz­tük a népfrontmozgalom ak­tivistái cselekvő támogatása adja biztosítékát célkitűzé­seink sikeres megvalósításá­nak. — Köszönöm a beszélgetést! V. G. NÓGRÁD — 1981. augusztus 20., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents