Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

Derecskén kánikulában

Viz van - vállalkozó nincs

GURUL, GURUL lefelé a napsugár a domboldalról, a szuszogó, ébredező víkendte- lep csinos házacskái közül. A strandfürdő medencéinek gyógyvize tiszta, hamarosan nyitás, így várja a vendégeket.

A kánikula emberek százait csalogatja Mátraderecs- kére, köztük rengeteg nógrádit.^ Aki felszáll Kisterenyén a 8 óra 35 perckor Kál-Ká- polnára induló vonatra, s netán ismerős az iparmedencében, maga is elcsodálkozik, mennyi egyszer, valahol már látott arcot lát. Persze, a beszéd is árulkodik; Tarján, Bá- tony, Kazár környékén íze- sebb, jellegzetesebb a palóc nyelvjárás, mint a megye más területein.

Derecske felkapott strandolóhely, azon nincs semmi csodálkoznivaló: megyénk szűkölködik fürdővízben, kiváltképp melegben, s az említett helyekről a közeli Heves .megyei település vonattal egymásfél óra alatt elérhető, kocsival még hamarább.

— A fürdővendégek több mint ötven százaléka Nógrád ból jön — mondja Forgó Miklós, a Mátraderecskei községi Tanács elnöke, aki egyedül, vagy —, mint most is — Klá- tyik József vb-titkárral gyakran megfordul a fürdő területén. Azt szeretné, ha minél kulturáltabb körülményeket, színvonalasabb szolgáltatást tudnának nyújtani a vendégeknek. Persze, ez nemcsak szándék és elhatározás dolga..

— Tizennégy éve működik a strandfürdő, de intenzívebb fejlesztését csak a hetvenes évek közepén tudtuk végrehajtani. Akkor végeztük el a tereprendezést, felépítettük az ABC-áruházat, a bisztrót, ahol többféle meleg étel között lehet válogatni, összesen körülbelül tizenkétmillió forintot költöttünk akkor.

Az ellátással valóban nincs baj. Pontosabban az étel-ital kínálattal. Erről a parádi ÁFÉSZ megfelelőképpen gondoskodik. Annál keserűbb viszont a gyermekek' sorsa, akik

hiába várnak a hűsítő fagylaltra, az idén még nem kaptak. A felállított pavilon zárva, üresen árválkodik, csupán a felirat szúrja hivalkodva a gyerekek szemét: „Fagylalt kapható”. Sajnos jégkrémből sincs elég. Hetek telnek el, míg egy-egy napra hozzáférhető.

A hajdan kopár hegyet fával betelepítették, ma már a strandon nem ritka az árnyas hely. Mi is egy lomb sátra alá húzódunk, a bisztrón keresztüli bejárat közelében. A bácsika szorgalmasan kérege- ti a fürdőzőktől a bilétát, mert a helyiségbe, a teraszra, csak ezzel szabad be- és kilépni. Egy jó külsejű, idősebb hölgynek a bilétája tegnapi, nincs mit tenni, a pénztárhoz kell fáradnia, és meg kell váltani a mára szóló jegyet is, ha fenntartja fürdőzési szándékát. Mint megtudom, ilyenféle rafinériához elég sokan folyamodnak, nem is sejtve, hogy az alkalmazottak észreveszik a csalást.

A KÉT FÜRDÖMESTER,

közte Kiss András nyugdíjas bányász — természetesen kérdéseimre — a vendégek egy részének felelőtlenségére, fegyelmezetlenségére panaszkodik: az érdekükben történő tiltás ellenére fejest ugrálnak a nagymedencébe. Letörik a friss hajtásokat, virágokat, beleülnek a műkő-virágtartóba. Ezek többletkiadást jelentenek a fenntartó számára — másrészt ezer szerencse, hogy Mátraderecskén ritka a végzetes, súlyos baleset.

— Évente több mint százezer ember keresi fel gyógyhatású strandfürdőnket — mondja a tanácselnök. — Háromezer lakosú községünknek ez a sokszorosa. Igyekszünk vendégeinket ellátni nemcsak enni-innivalóval, szellemi táp" lálékkal is. A strandon képesújságokat, napi- és hetilapokat árusítunk. A vasút másik oldalán, 150 méterre van művelődési klub, a könyvtár, be lehet iratkozni. A víkendtelep lakói közül néhányan élnek is

ezzel: abból tudjuk, hogy nyá ron nagyobb a forgalom.

— Persze, nagyobb strandokon, például Egerben, tévét is lehet nézni . . .

— Mi este hétkor zárunk. Tudom, több lehetőséget kínálhatnánk, még szebbé, kulturáltabbá tehetnénk a fürdőt, de ehhez sok pénz kellene . . . Víz van bőven, alaptalanul terjedt el pár hónapja, hogy elment, (gyógyít is: a reumásokat, gyomorbetegeket, úgynevezett női bajokkal küszködőket. Még a fogszuvasodást is gátolja. Tehát ivókúrára is alkalmas lenne. Azt mondom, vetekszik a bükkszéki Salvusszal. Van benne rengetegféle ásványi anyag, gáz: nátrium, kalcium, magnézium, klór, bróm, jód, etán, propán, nitrogén stb. Akár palackolhatnánk is. Csak vállalkozó kellene! Aztán a téliesítést is megoldhatnánk. Ügy tudjuk, fürdőnk szerepel az ENSZ fejlesztési programjában. Szeretnénk, ha minél előbb megérkezne a segítség. Bizony, nem ártana nekünk a mecénás.

Derecskén május elsejétől szeptember végéig — az időjárástól függően — tart nyitva a fürdő. A kifolyónál 38— 41 fokos meleg víz szivatódik a felszínre. Megkóstoltam: érdekes, kellemes ízű, csak hűteni kellene. Azt mondják, némelyik pesti orvos 10-—20— 50 literes ballonokban visz belőle. Ök biztosan tudják, miért és hogy érdemes.

A víkendtelep fölött ragyog a nap. Kétszáznyolcvan telket adtak el, s körülbelül kétszázon már áll a ház. Az utcákba remélhetőleg a közeljövőben bekerül a vezetékes víz is, hiszen a tetőn már ott van. A tanács anyagi ereje azonban véges, szűkös magára a fürdőre is.

AKI TUDNA, annak érdemes lenne nekik segíteni —, mert ez a segítség nemcsak az övék, hanem mindannyiunké lenne. Azoké, akik gyógyulni szeretnének a derecskéi vízben, illetve tőle.

(ok)

Mindennapi hazafiság

Kinek

a feladata a hazafias nevelés? Sokan úgy vélik, a néphadsereg, az MHSZ, az iskola dolga, hogy felébressze a fiatalokban a hazafias érzést. Mások még a szóval sem tudnak mit kezdeni, túl fennkölt fogalomnak érzik ahhoz, hogy mindennapi életükkel kapcsolatba tudják hozni.

Holott a mindennapi hazafiság tudata is kell ahhoz, hogy ebben az országban, itt és most becsülettel és tisztességgel éljünk, dolgozzunk., Mert ez a~lényeg: az igazi hazafiság, a romantikus közhelyekkel ellentétben, nem abban áll, hogy tudunk-e meghalni a hazáért. Hanem, hogy tudunk-e élni érte?

Nemcsak a fegyveres testületek, vagy az iskola dolga, hogy felébressze a fiatalokban egy nagyobb közösséghez való tartozás tudatát. Ehhez az szükséges, hogy az életét kezdő ember érezze, tapasztalja, mit jelent a közösség, hogyan éljen benne. Az első közösség, amivel találkozunk, a család. Itt tanulunk meg beszélni, s itt tanulunk meg úgy beszélni, úgy gondolkodni, úgy érezni, ahogy azt a család légköre kialakítja. Ez a kisközösségi atmoszféra is élő történelem. A háborút átélt idősebb generáció sebei nem hegedtek be nyomtalanul, félelmeik nem párologtak véglegesen el, s hitük és az országot újjáépítő erejük sem veszett a múltba. Abban, ahogyan gondolkodunk, elejtett szavainkban, fintorainkban, még vágyaink színezetében is ott vannak a halottak és külföldre szakadtak, a megfakult illúziók és megerősödött hitek — kinek-kinek a nemzet sorsától függő egyszemélyes történelme szerint.

Dehát — sóhajtott fel az édesanyja —, azi Sára nénié voltak! Na és? — kérdi a fi Ki az a Sára néni? Hát, akit a nyilasok « vittek — feleli az asszony és néznek eg másra értetlenül. A nyilasok, a Horthy-kc szak, s mindaz ami előtte és utána volt, mai fiatalokat elhalványult távlatokból éri ti. Sok szülő követte el azt a hibát, ho nem törődött azzal, kialakul-e, s ha ige milyen lesz gyereke történelmi tudata. S< sokan úgy vélekedtek: minek szegény ki fiú lelkét azzal a sok rémséggel mérgezi Elég volt nekem elszenvedni, emlékezetem! temetem azt az időt. Pedig nemcsak réms gek voltak akkor, hanem az emberi hely állás, a tisztesség, az önzetlen segítőkés ség példatára is közelmúltunk. S oda nyá nak a ma gyökerei is A család, a szüli történelmének ismerete nélkül aligha, vai csak nagyon nehezen teheti sajátjává, bár is a nemzeti történelmet.

Például a népművészet iránti érdeklőd

sünk is, azért válhatott felületessé, múló d vattá, mert a családi nevelés számtalan fii tál számára nem tette érzékletes valóság; a nemzeti múlttal való összetartozást. Tali azért nem, mert annyi egyéb dolgunk va mert elő kell teremteni a pénzt a lakásr a bútorra, a kocsira, a gyerek öltöztetésér mert életünk hajszás és egymásra alig ji időnk, s mert mindezekért is sok csali nem vált igazi közösséggé.

De a fiatalok közül sokan mintha nem tanulták volna meg szüleiktől, hogy a történelem szüntelenül ható, létező valóság, s hogy Magyarország nemcsak földrajzi egység, hanem mindannyiunk többé-kevésbé közös szituációja is. Ha a haza szót hallják, eszükbe jut mindaz, amit az iskolában oktattak nekik Rákócziról és Petőfiről —, de a kurucok és ezernyolcszáznegyvennyolc, továbbá ezerkilencszáztizenkilenc forradalmárai gyakran éppúgy meseszerű hősök számukra, mint Mátyás király, Könyves Kálmán, vagy a hét honfoglaló vezér. Közelmúltunk pedig sokszor még ennyire sem él bennük.

Barátom mondja, eladták a bizományiban a nászajándékba kapott ezüstkanalakat.

A családnak, az iskolai osztályoknak, í ifjúsági mozgalomnak óriási a szerepe, s lehetősége abban, hogy kifejlessze a fiatalc önzetlenségét, segíteni akarását, egymás irái ti felelősségvállalását. Az ember alapvető« közösségi lény, ahogy tud menekül a mi gányosságtól. Ha irányításunkkal nem, me; találja hát másképp a közösséget a diák, gyerek; de a legkevésbé sem mindegy, hog a galeriban, vagy az iskolai önképzőkörbe: Annak, aki egy galeri agresszív erkölc normái szerint él, hiába mondjuk a hazán akár a legszebb szavakat. A fiatalok m«

képlékeny személyiségét kell úgy alakít;

ekekti

nunk, hogy jelleme a közösségi érti formálódva szilárduljon gerincessé.

C -Ll,.. könnyen megérti, hogy ** V« r.■ haza szó nem frázis: hogy érte lehet és kell is élni: tisztessége becsületes, alkotó munkával.

Szunyogh Szabolcs

Anekdoták

Színestévézés — nappal

Egy frankfurti cég olyan új velyk átmérőjű csövet jobb élvezhető a színes műsor. Rá- televíziós színesképcsövet ál- átalakítóképességű üvegből adásul, ha csökken a környe- lított elő, amely 70 százalék- készítették, és javították az zet megvilágítása, a kép fé- kal fényesebb az eddigi leg- ernyő előtt fekvő maszk nyessége és ezzel együtt a ragyogóbb képcsöveknél. Ezt szerkezetén is. Az új csővel készülék fogyasztása csök- azzal érték el, hogy a 26 hü- készült televíziókon nappal is kenthetőTALÁLMÁNY Voltaire és Diderot a vallásról vitatkoztak. „Hp nem lenne isten" — mondta Voltaire — „ki kellene találni.” — „Amit aztán meg is tettek” — válaszolta Diderot. KORDOKUMENTUM Az ötvenes évek elején egy irodalmár, aki Brechtről irta a doktori disszertációját, megkérdezte Brechttől, hogyan foglalt állást a húszas években a naturalizmus, az expresszionízmus és a szimbolizmus dolgában.

Brecht válasza: „Akkoriban nem volt ilyen Augsburgban.”

R

eggel kilenc óra

salgótarjáni síküveg

gyár üzemorvosi várójában gyülekeznek a betegek. Fiatalasszony panaszolja,

a Orvos a gyárban

Fehér köpeny nélkül

légi helyzet, az orvos törekvései ellenére sem teszi ezt lehetővé.

hogy napok óta dagad a lába, nehezen bírja a* állómunkát. Sötétkék overallos férfi a karját mutatja —- kötözésre vár.

— Régen azt gondoltak, feogy az üzemorvos teendői kimerülnek a receptírásban, rutinvizsgálatokban. Persze sokáig így is történt. Jöttünk gyógyszert íratni, vérnyomást méretni, de ha valami komolyabb bajunk adódott, a megyei szakrendelőt kerestük fel — mondja, aztán nagy lendülettel hozzáteszi; — Amióta főállású üzemorvost kaptunk megváltozott a véleményünk. Érezzük, hogy törődik velünk, nem csupán itt bent, a rendelőben, hanem a munkapadnál is- Gyakran megjelenik köztünk, fehér köpeny nélkül, ismerkedik a munkafolyamatokkal, vizsgálja, hogy milyen ártalmak érhetik a dolgozót egy-egy munkahelyen.

— Előadásokat tart, elbeszélget velünk a problémáinkról, hasznos tanácsokat osztogat — folytatja a fiatal- asszony a felsorolást.

„Amióta főállású üzemorvost kaptunk...” Megváltozott a gyárban a szemlélet. Ügy látszik dr. Vozsech István új szellemet hozott magával, ellensúlyozva, hogy a tárgyi feltételek, a műszerezettség nem sokat javultak.

Ülünk a szűkös rendelőben, mely egyúttal vizsgáló is, dr. Vozsech István szélesre tárja a karját; — Jelenleg ez van. Szinte a nulláról indultunk az elmúlt év őszén, amikor főállású üzemorvosként a gyárba kerültem. Az elődöm másodállásban nem tudta maradéktalanul ellátni a területet- Hiányzott az alapdokumentáció. Kevés a vizsgálatokhoz szükséges műszer, amely nélkül eredményes gyógyító munkát végezni nem lehet.

— Így hát a szép tervek, elképzelések • megvalósítása is várat magára?

— No, azért nem tétlenkedünk. A gyár vezetői ideális partnereknek bizonyultak. A jóindulatú hozzáállás, egymás munkájának kölcsönös segítése jellemzi kapcsolatunkat. Elárulhatom, hogy már épül az új rendelő, egy közeli — a 39- számú — épület földszintjén. Nem is rendelő lesz csupán, hanem egészségügyi centrum; üzemorvosi, fogorvosi rendelővel, kezelővel és szociális helyiségekkel. Ha minden a tervek szerint halad, még ebben az évben beNŰCRÁD - 1981. augusztus 16., vasárnap

költözhetünk — mondja az üzemorvos, kinek legfőbb vágya egy komplex diagnosztikai' táska beszerzése. (A gyár vezetői támogatják az elképzelést.)

— Ezzel emelhető lenne az alapellátás színvonala, hiszen EKG- és hallásvizsgálatot, különböző szűrővizsgálatokat itt helyben végezhetnénk. Ez a saját munkámat nagyban segítené, s a szakorvosi rendelők terhelése is csökkenneVozsech doktor eddig önmagára hagyatkozva, műszerek segítsége nélkül mérte fel az egészségre ártalmas munkahelyeket. Van belőlük jő néhány a síküveggyárban.

— Az elmúlt években talán a baleseti helyzet volt a legrosszabb. Az üvegtörés sok sérülést okozott és okoz még ma is. Az egészségügyi szolgálat a szakszerű ellátáson túl keveset tehet a gazdasági vezetők nélkül a balesetek megelőzésében. Vagy technológiát, vagy pedig munka- módszert kell változtatni, vagy az egyéni védőfelszereléseken kell alakítani hogy kevesebb legyen a darabolás, üvegmozgatás közben történő baleset. Mi javaslatot tehetünk, a gazdasági vezetők pedig intézkednekAz üzemorvos teendői közé tartozik a gyógyítás mellett a megelőzés, a gondozás. A jelen— Amit most csinálunk, az tűzoltás. Csak a legégetőbb feladatokat tudjuk ellátni. Terveinkben azonban többek között a zajártalom, a porártalom felmérése, a betegvisz- szarendelés, a gondozói hálózat kiszélesítése egyaránt szerepel. Remélem, hogy az új rendelő kapunyitása után táppénzbevételi jogkört is kapok. Így figyelemmel kísérhetem a gyár csaknem kétezer dolgozójának sorsát,

^■állapotát, s elgördül az akadály az eredményes rehabilitációs tevékenység elől is— Ahhoz, hogy egy üzemorvos jól dolgozhasson szükség van a személyes kapcsolatokra, a helyismeretre.

— Műszaki értekezleteken rendszeresen részt veszek, ismerem a változásokat, a problémákat. Még be sem tettem a lábam a rendelőbe, már előadást tartottam a dolgozóknak. Elsősegélynyújtótanfolyamokat, baleseti oktatást szervezünk, naponta megfordulok a munkahelyeken. Egy kicsit technológusnak, gazdasági szakembernek is kell lennem..A szilaspogonyi óvodába még a szomszéd községből (eét tu már szomszéd megye is!) járnak kicsinyek napközis elhely®« zésre. Autóbusz viszi-hozza őket naponta, óvónői kísérettel — képünkön Lami Ágotával — utaznak a kicsinyek a kényelmes járaton.

Ü

gy gondoljuk, ha az üzemorvos ambíciói, tervei végre teret kapnak az új, korszerű egészségügyi centrumban, a síküveggyár üzemorvosi szolgálatáról jó példaként írhatunk a jövőben.

ria —