Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
p,?y<p8|^i|ijiw>.||y 7 .7-; gyp i ■' Lestyán Mihály A falu műemléke a templom. AGÄRD ;:. Van ezenkívül még Agárd, mint Gárdonyhoz tartozó település a Velencei-tó partján, aztán meg ott van még Sióagárd is és a közeli Zemplénagárd nemkülönben... A név eredete Kiss Lajos avatott tudósunk szerint nem más, mint amit elsó hallásra- látásra sejtetni enged: az agár főnévből keletkezett Agárd személynév átvitele ezekre a településekre. De az ősagárdi ember számon tartja még azt is, amit a legkiválóbb szótár sem említ — ösagárd csak újabban (1906) és hangsúlyos megkülönböztetésül neve ennek a szép- jekvésű községnek a Naszály alatti szűkre- szabott „síkságon”. Pontosan azért kapta az „ős” előnevet, mert 6 volt az első... Biró Ottó, a nőtincsi közös tanács elnöke (ide tartozik más, környező községekkel egyetemben ösagárd) minikrónikát vesz elő, ebben áll az is, hogy Zslgmond, Borbála királynőnek adományozta, de volt itt úr Szapolyai János, meg a nemesi előjogokat mindenki másra előnytelenül törvényekkel megalapozó hírhedett Werbőczy István nádor is. Várföldként tartozott a meglehetősen távol levő Szandához, a budai meg az esztregoml török fennhatósághoz... xxxxxxxx Mindebből látszik, viharos múltja volt Os- agárdnak, amelyet a pusztulások után Nyitva környéki szlovák ajkúnkkal telepítettek be a történelmi időkben, s mindmáig megmaradt épségben-szépségben-egészségben nemzetiségi, vallására nézve pedig evangélikus községnek. Erről azonban az egyik leginkább törzsökÖs ősagárdi, a községi önállóság idején tanácselnökként, majd szövetkezeti vezetőként ismert Lestyán Mihály többet tud. öt otthon találjuk a kora délutáni órában. A kút körüli nagy munkában zavarjuk meg, mégis szívesen rááll egy kis beszélgetésre (ritka madár errefelé a krónikás). „Telepítjük a motoros szivattyút, mert már csak ez hiányzik, a fürdőszoba készen áll... A fiamék is velünk laknak, nemrégiben jöttek haza máshonnan, nekik két gyerekük van, a másik fiam nem lakik velünk, a Mihály, ő Rétságon él... " Más szóval, olyat tapasztal a krónikás, ami manapság nem gyakori: hogy a fiatal család egy fedél alá húzódik az idősebbekkel. Mert ma aztán ország-megyeszerte dívik a sokszor feleslegesnek is tűnő hatalmas erőfeszítés az önállóság eítúlzásaira. Ott áll az erős, nagy ház, az ősök életének, munkájának tárgyi megvalósulásaként, egy-két öreggel, úgyszólván üresen. Két utcával arrébb meg „mindent beleadva” (gyakran az egészséget is) valóságos kis palotát emel az egy szem itthon maradt fiú, vagy lány, ha már családot alapított... XXXXXXXX Nőtincshez tartozik Felsőpetény, Szendehely is például, s kettejük közül éppen Szen- dehely-Katalinpuszta az, amelyik a legerőteljesebben fejlődik, öt év alatt nem kevesebb, mint hetven (!) ház épült Szendehelyen, új utcák formálódtak, s mindez olyan körülmények között (hát nem mindenhol szükséges az a bizonyos megtartó erő?), hogy egy kihaló, utolsó községnek sem megfelelő bolt, egy alig minősíthető italbolt „áll a szendehelyiek rendelkezésére". Hát ösagárd? Évtizede még ötszázon felül volt a lakosság száma, ma pontosan 434 ősagárdit tart számon a közigazgatási lista a közös tanácson. „Elöregedett a falu" — vélekednek arról a nagy múltú, szép fekvésű, Váchoz közeli helyről sokan az ősagárdíak közül is. A faluközösség vezetői is látják ezt, és nem más kérdés, hogy nem nyugodnak bele, keresik a lehetőségeit annak, hogy a falut az évszázadokban megtartó erő helyben tovább gyarapodjék. Igaz, bárhogy szeretett volna egy óvodát Ösagárd, a kis gyermeklétszám miatt nem kaphatott. De már az igazán szóra érdemes, ahogy a tanácsiak a társadalmi, politikai vezetéssel egyetértésben arra törekednek, hogy az elhagyott tanácsházából szép, vonzó otthont teremtsenek egy olyan óvónőnek, aki szívesen vállalja a nőtincsi körzeti óvodai munkahely mellett az ös- agárdon lakást! Nyilván másban, a helybeli értékes nemzetiségi kultúra ápolásában Is számíthatnak majd rá — mi ez, ha nem követésre érdemes koncepció? Amiként feltűnően következetes törekvés érvényesül a társközségek szerepének, rangjának újbóli feltámasztásában-megőrzésében és gazdagításában azzal Is, hogy a Nőtincshez tartozó társak, faluközösségek mindegyiké ben ott él egy-egy társadalmi tanácselnök-helyettes. Nem a forma kedvéért. XXXXXXXX Mondják: az ősagárdi szlovák nyelvi kultúra a kutatóknak is számos eredetiséggel szolgál. Olyan kifejezéseket is megtartott nyelvében ez a közösség, amely máshol már rég a feledés homályába veszett. Nem Is találni máshol csak a könyvek lapjain. Pedig nem zártabb ez a település, mint itt a környéken akármelyik, hiszen út vezet rajta több irányba is. Mégis erőteljesebb a szlovák nemzetiségi hagyomány őrzése mindenféle külön erőlködés nélkül, és nem csupán a nyelvben, de minden másban, például a viseletben, a pompás hímzésekben, de legelsőbb is abban az öntudatban, amely azért mindenképpen az ősagárdi embert jellemzi. Hagyomány van itt többféle is, egyik ezek közül szó szerint legendás — a helyben főzött pálinka. Lestyán Mihály csak mosolyog, amikor sorra előadom a legendákat. A szeme fényéből meg egyenesen arra következtetek, hogy azt gondolja, joggal: „Bolond volt az is, aki ilyeneket kitalált... ” Hát messze földön ismerik az ősagárdi pálinkát — ez nem legenda. De az már nem más, mint kitaláció (nagy kalaplengetés a jó, utánozhatatlan ízért, zamatért mindenképpen), hogy itt egykor magánkézen levő kút vizében van a titok elrejtve, és éppúgy, mint az eredeti skót pálinka, az ősagárdi is a helybeli víznek köszönheti márkáját... De van tovább is! Azt a kutat annyi pénzért vették meg a tulajdonostól, hogy házat, Zsigulit vehetett rajta, de aztán szorosan le is lakatolták, hogy más, mint a főzdés, hivatalosan viselve rangját, ne is férkőzhessen hozzá... „Olyan sincs, hogy az ősagárdit valahol is mérnék az italboltban... Elkerül az egy cseppig a Parlamentbe, azzal koccintanak az államfők"... ez is egy legenda a többi közül. Az igazságra is Lestyán Mihály, meg a főzőmester Hajdúk Pali bácsi vezet rá: máshol addig folyatják a nedűt, amíg eléri a kívánt fokot. Itt „szakítanak”, a rézelejét elteszik, utána 13, 14, 15 fokig folyatják, akkor az átlag olyan hatvan-hetven fok (függ a szilva minőségétől), ezt hígítják a híres vízzel ötven, ötvenegy és fél fokig. XXXXXXXX Állattartásban viszont járási első mindmáig ösagárd, ahol félszáznál is több szarvas- marhát őriznek, legeltetnek maguk a tulajdonosok egy csapatban, felváltva mindennap másvalaki és annyi napon át, amennyi tehene a gulyában van. Mert őrzőt nem találnak négy-ötezerért sem! Nemrégiben még a százat is elérte az állomány, de a fiata- labbja már nem vállalja a munkát. Megfordulhat még a szél ösagárdon Is..: T. Pataki László Kép: Gyurkó Péter Kíváncsiskodók Kánikulai fürdőzés 1 Veik! Anna szlovák népi hímzései. Mezőre, szénáért Készül a pálinka. t
